Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

           

Boros-mézes csirkék párolt almával

2009. március 6. péntek | 10:21 - 1 hozzászólás

A klinikán ismertem meg Ivettet. Nagyon sokoldalú, nagydumás csajszi, aki utálja a semmittevést. Hozzám hasonlóan gyakran halálra unta magát, ilyenkor elővett egy köteg Magyar Konyha magazint és egy vaskos spirálfüzetet – ebbe gyűjtött recepteket a régi számokból… Elmesélte, hogy máig sem érti ki lehetett az az idióta, aki ennyi értékes receptfüzetet képes volt kihajítani – tonnaszámra volt neki, valami lomtalanítás alkalmával szerezte be őket. Mikor “kiszabadultunk” , ha ideiglenesen is, de rámruházta kincseit. (Öhm, és mái napig nálam van… Nyugalom, tud róla!)
Itthon anyu mesélte, hogy jó pár éve ő is megszabadult egy jelentősebb mennyiségű magazintól.  Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy Ő lehetett az emlegetett “idióta”… én meg mostantól a szerencsés örökös.
Azóta az újabb kiadásokat is megvásárolom. – Sőt, ha minden igaz előfizetője is leszek jövő hónaptól! Nagyon tetszik az egész felépítése, (ugyan a sorszámozott képeknél az 1-est gyakran a 3-as követi ) szép képekkel illusztrálják és ami a legfontosabb, MO-n is beszerezhető, olcsó alapanyagokkal dolgozik! Mindenkinek ajánlom! A Boros-mézes csirke (ott ‘Mézes-Mázas csirke’ néven) is innen származik, tegnap estére készítettem a nagycsaládnak. Cseppet fárasztó nap volt egyébként, Luca kora reggel óta nálunk randalírozott a lakás-ügyintézés miatt.

Folytatás »

Főbb alapanyagok: alma, bors, csirkecomb, kakukkfű, méz, olajbogyó, petrezselyem, rozmaring, száraz fehérbor, szójaszósz

Publikálta: Csenge Kategória: főétel 1 hozzászólás » | 762 olvasás

Felvágott Hamvazószerdán!

2009. február 26. csütörtök | 09:48 - Még nem érkezett hozzászólás

Tegnap reggel apu elszaladt valahova. Út közben fölhívott tájékoztatni, nehogy böjt alatt fincsi copákokkal várjuk haza, ebédre. Nem sokkal később beállított reggelizni, hogy a kedd este vásárolt chilis felvágottból jóízűen beburkoljon néhányat.  Szegény, teljesen magánkívül volt a baki miatt. Később érkezett Iringó, akit egy véletlenből kifolyólag rajtakaptam szalámievés közben a hűtőben.  Ő nem borult ki különösebben. Sőt, mintha tudtán lett volna, mikor a hívogató falatokhoz nyúlt. Erről meg eszembe jut egy sztori… Pár éve, – ugyanígy böjt idején, asszem egyik péntek este - mikor még együtt vacsizott a nagycsalád, csüggedten sandítottunk az előző nap szépen szervírozott felvágottas tálkára. Apu szokásához híven, gyakran felállt az asztaltól, hogy egy-egy fontos telefont elintézzen vagy váltson néhány e-mailt barátaival. Mi – jó keresztény lévén -, megragadva ezt a remek alkalmat, magunkhoz vettünk néhány szebb darabot a felvágottak közül. Majd ismét csak jó keresztényként, amikor apu visszatért, áhitattal tértünk vissza sajtkupacainkhoz. Apu nemigen értette, min somolygunk olyannyira.
És itt érkezünk el bejegyzésem azon sakaszához, amikor bemutatom tegnapi ebédünket: a brokkolis zöldségfelfújtat. Marha finom, kicsit ugyan kalóriaszegény főétel, de ilyen alkalmakra teljesen helyénvaló borsófőzelék mellé. Mindenkinek ajánlom, ha pedig nem bírná valaki a húsmentességet, carpe diem – mindig van mód megragadni a fentiekhez hasonló alkalmakat…

Folytatás »

Főbb alapanyagok: brokkoli, karfiol, sajt, sárgarépa, tejszín, vöröshagyma, zeller, zöldborsó

Publikálta: Csenge Kategória: főétel Megjegyzés küldése » | 338 olvasás

« Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések »