Sütimizéria » gasztrotéma
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

5*-os Tiramisu, a “párjanincs” – kávélikőrös piskótával

2012. január 4. szerda | 14:37 | 9 hozzászólás


Oké, szóval Tiramisu. Ki ne szeretné Olaszország klasszikus krémkülönlegességét, és melyik családanyának ne lenne tarsolyában egy jól bevált recept, férjuruk kényeztetésére? A Tiramisu örök, a Tiramisu visszautasíthatatlan, mert olyan nincs, hogy még épp ne férne be. Minden körülmény között szorítunk neki helyet, és nem is véletlen örvend ekkora népszerűségnek!  Ez a csupakrém csoda ugyanis megérdemelten hódított világot, s bár sűrűn látni merész újításokat – legyen szó ízvilágról vagy formáról -, azért a klasszikus verzió legtöbbeknél már tuti befutó biztos pont. Persze nincs ezekkel a megmozdulásokkal semmi baj. Egyszerűen azt kell figyelembe venni és elfogadni, hogy a Tiramisut jól ismerik és szeretik, járjunk bármely pontján a Földnek. Éppen ezért csak óvatosan feszegessük azokat a határokat! Kigolyózott vagy pohárba rétegezett öccseire viszont én abszolút vevő tudok lenni, akárcsak az energialöketmentes, gyerekbarát verzsönre. 🙂

Első falattól, az utolsó morzsáig

No de ne szaladjunk ennyire előre. Itt van például rögtön München (az időtálló példa), térképén több kékellő ponttal, egy vidám sütizőre mutatva. Tudjátok, aminek falaiból intenzív süteményillat árad, és még vasárnap is kint lóg ajtaján a nyitva tábla. Úgy ám, Rischart, már megint. Most a Nr. 1, hatalmas adag Tiramisujukkal. A képes illusztrációra itt alattam most bukkantam a telefonomon, de roppantmód idepasszol, Anyu először a méretes habverőn botránkozott meg… biztosan elképzelt alatta elfakasztva. 🙂

Tiramisu, egy csepp német esszenciával

Hihetetlen, de a képeken mindig sikerül megtalálni a legidiótább pózt, valami ultradebil vigyorral. Nem nőies, nem csábító, max aranyos, mint egy tízéves….
Tehát a Rischartbeli Tiramisu csakugyan kelendő, és én azt mondom, a Tiramisu mindig jó egyfajta mércének is. Költséges alapanyagokkal, izgalmas aromájú likőrrel, ami helyett nem löttyinthetsz csak úgy Tesco gazdaságos, “Matróz ízű (Most komolyan?!!?) szeszesitalt”. A Rischartban azért láttuk miként keverik be ezeket a krémeket. Nem volt bennük hiba. Kiváló összetétel, és szintén a klasszikus utat járja – fekete espresso-val, jóféle mascarponéval, tojással meg valódi tejszínnel. Vagy amikor babapiskótát sorakoztattunk a fémkeretekbe, rögtön egy kartonnal indítottunk, és el is fogyott. Hogy megéri-e a 3.10€-et… Döntsön róla a pénztárcánk, meg az égető igény kulináris utazásra! 🙂 Mindenesetre mennyiségeken tényleg nem spórolnak, úgy az itthoni fejadag háromszorosa lehet!

Tiramisu - ilyen kávélikőrös piskótaalapon naná, hogy megáll!

Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a lélegzetelállító, fejedelmi tortalapátban, vegyük is használatba. 🙂  Ünnepi desszertnek készítettem, szeletbe, két réteg kávélikőrös piskótalap közé. Én rettenetesen tésztás tudok lenni, habos-krémes pártiak megfordíthatják az arányokat. 🙂 Ez egyébként amolyan köztes megoldás, Rischartból elcsent praktikák nyomán: ott mindig így bántak a vastag piskótákkal – előbb mélyen felszántották, majd töményen átitatták különféle likőrökkel. Locsolásra fel!

Madártávlati Misu-les

Tiramisu szelet kávélikőrös piskótával, vékony csokiganache-al

Hozzávalók

A kávélikőrös piskótához:

300 g finomliszt
100 ml csokoládélikőr
2 tk. sütőpor
300 g kristálycukor
120 g étcsokoládé (60%-tól a csillagos ég :))
120 ml étolaj
80 ml víz
2 ek. instant kávé
6 nagy tojás, szétválasztva
1/2 tk. só
kávélikőr

  1. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra.
  2. A lisztet a sütőporral és a cukorral elvegyítjük, félretesszük.
  3. Az instant kávét forró vízben feloldjuk.
  4. Az étcsokoládét vékony szeletekre vágjuk, s vízfürdőben az olajjal, a csokoládélikőrrel és a kávéporos vízzel együtt összemelegítjük, amíg teljesen homogén nem lesz.
  5. Vegyük le a tűzről, hagyjuk néhány percet hűlni, majd adjuk hozzá előbb a tojássárgájákat, aztán a lisztes keveréket.
  6. Verjük a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá. Forgassuk a csokoládés keverékhez, és öntsük az egészet két darab 20×15 centis formába. Süssük 20-25 percig.
  7. Irdaljuk be a piskótát, ha kihűlt egy tésztahengerrel, majd vastagon  itassuk át kávélikőrrel. Jól nyomkodjuk bele, tegyük félre. Készítsük el ez idő alatt a krémet:

A krémhez:

8 zselatinlap
6 tojássárgája
60 g cukor
8 ek. friss feketekávé
4 ek. kávélikőr
500 g mascarpone
8 ek. méz
400 ml tejszín

  1. A zselatint hideg vízbe áztatjuk.
  2. Vízfürdőben felverjük a tojássárgát a cukorral, feloldjuk benne a zselatint, majd kiemeljük az edényt a forró vízből. Hozzáadjuk a kávét és a likőrt, és kihűlésig kevergetjük.
  3. A mézet a mascarponéval eldolgozzuk, és a tojáskrémhez adjuk. Végül beleforgatjuk a kemény habbá vert tejszínhabot is. Legalább 2 órára hűtőbe tesszük.

Továbbá:

14 db babapiskóta
2 dl erős espresso
2 ek. porcukor

A ganache-hoz:

100 g felaprított étcsokoládé (70%)
100 ml tejszín
pici, csillagfejű csővég a díszítéshez

Összeállítása

  1. Az egyik likőrös piskótalapot elővesszük, rárétegezzük a krém felét.
  2. A babapiskótát a porcukorral elkevert feketekávéban megáztatjuk, és a krémbe nyomkodjuk. Ráhalmozzuk a maradék krémet, végül befedjük a másik piskótalappal.
  3. A ganache-hoz a tejszínt egy kis lábasban felforraljuk, és az apróra darabolt étcsokira öntjük. Folyamatosan kevergetve homogénre dolgozzuk, habzsákból nyomható állagúra hűtjük. Díszítéshez csillagfejű csővéget használunk, azzal húzunk csíkokat a torta tetejére, de természetesen lazán el is kenhetjük rajta késsel a krémet.

 

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: gasztrotéma, karácsony, tepsis, torta 9 hozzászólás » | 3 843 olvasás

Szegedtől Münchenig, meg vissza – II. rész

2011. november 7. hétfő | 19:50 | 2 hozzászólás


2011. október 9. München-felé félúton

3 nappal ezelőtt…

Becsukott szemmel elmorfondírozgatok néha az Otthonról. Milyen épp most, uralkodó-e már az a november eleji csípős hideg, ami kipirosítja az igyekvők arcát és némely leányzó meglepően hosszúra nyúlt orrát.. 🙂 Vajon sárgába borult a Liget? Persze, biztosan nem várt meg. Csak lennék már otthon, hogy magam gyalogoljak át rajta.

Halottak napján magam előtt láttam a temetőt, parányi pislákoló pontok százával – egy napra ismét felmorajlik a környék, mint egy nagy családi összejövetelen. Sokat gondolok Őrájuk, akik már nincsenek itt, és akikkel több időt kéne együtt töltenem. Eszembe jutnak, elmosolyodok. Észreveszem magamon, már nem szomorít el a kislány anyukája ölében az U-Bahnon, nem szorul össze a gyomrom, ha egy fiatal pár egymásnak örül a pályaudvaron. Velem is meg kell történnie, hamarosan..

Vajon otthon is beleszugerálják már az emberbe minden utcafronton, hogy néhány röpke hét, és itt bizony Karácsony lesz? Münchenben előfordul. A Rischartban nagyjából másfél hete ünnepi slágereket énekel a dolgozók apraja-nagyja, a boltjaikat pedig elárasztották a csokimázas méretes csillagok, a díszes aprósütemények – megjegyzem aljukon gravírozott cégjelzéssel. Akárhogy is, én szeretem, hogy ilyen korán kezdődik. Gyorsan elrepül az ünnep, korán bele kell csöppenni.

***

Bevándorló makik, akikbe harapnék egy nagyot

Írtátok, hogy tartsunk kis szakmai körutat, együk be magunkat München város elegáns desszertjei, különleges pralinéi közé! Rögtön itt fent, kis francia beütéssel. A város központjában, a Marienplatzon rengeteg efféle eldugott, és kevésbé eldugott kincsesbányára lehet bukkanni, ahol kis falatnyi boldogsággal kényeztethetjük magunkat – hozzáteszem egy vagyonért. 🙂 Érdemes kinézni a Victorien Markt-ra, onnét a Dallmayr-be, de rövid séta után az Elly Seidl egyik mintaboltját is megtaláljuk a Maffeistraße-n.

S bár Franciaországban még nem jártam, csak némi kutatómunkából, képekből és receptekből van egy sejtésem az ottani remekekről. Elnézve a kirakatokat, a németek éppen ezt a nyugati ívet próbálják követni. Sajnálom, hogy a csöpp bonbonok gyártásába nem tudtunk jobban belelátni (karácsony előtti dömpingben az Elly Seidl egyszerűen nem tudott bennünket fogadni), mert ilyesféle pultok előtt mindig hosszan elidőztem, üvegen át titkokat, ízkombinációkat elcsenni! :-)) Komolyan visszamennék kitanulni a szakma ezen ágát, a németek tényleg jók ebben.

Kicsiny kis epizódkép egy Dallmayr-beli látogatásról

 

Különleges csokoládék

 

Pofás félgömbilik

 

Noémi rózsaszínjei

 

Csenge feketéi

 

Bárcsak lett volna külön költőpénz ilyenek tesztelésére...

 

Csillogó minyonok

 

Oh. Az egyszerű, de nagyszerű addiktív.

 

Cseresznyés lepény a félhomályban

Másban már kevésbé. Fellapoztam a munkanaplóimat, meg persze Noémival is sok mindent megvitattunk, akarva-akaratlanul a magyar helyzethez viszonyítottunk. Mennyire vagyunk elmaradva gasztronómiailag, technikában, minőségben? Akadnak hézagok, az biztos, de ne higgyétek, hogy olyan rossz a helyzet. Van, amiben lenne mit fejlődnünk, másban viszont példát vehetnének akár rólunk. Nem egyszer botránkoztunk meg a dolgozók szórakozottságán, márkskor komoly hanyagságán – HACCP-ben kimondottan sokszor “nyúlnak mellé” – íme, néhány kiollózott részlet a második hétről:

Mi az, amit biztosan másként csinálnál otthon?

A HACCP  precízebb betartása, hiszen akárhogy is, ez egy rendkívül fontos kérdés!!! Sajnos volt példa egy gyomorforgató szituációra a héten, ami picit azért meghökkentett. Nyilván a legtöbb cégnél jelen van, bárki tudna példát hozni a jelenségre, de mégis elgondolkodtató és lehet belőle tanulni: pléhekre kellett pakolni a géppel felcsavart kifliket, amit aztán négyen patkó alakúra hajlítottunk, végül sütőlemezzel együtt regálra rakodtunk. Azonban ez a lemez alul olyan mocskos volt, hogy feketére festette az egész tenyeremet. Azt a tenyeremet, amelyikkel a következő pillanatban már üdén és lendületesen formáztam meg a kiflikéket – vagyis minden csupa dzsuva lett. Abban a helyzetben egyszerűen kikerülhetetlen volt, hiszen 300 kiflike várta futószalagon, hogy elkészüljön. Nem volt idő kézmosásra vagy fertőtlenítésre, a fürge munkatempót nem csak hogy megkövetelték, de úgy látszik előrébb való is volt a tisztaságnál, holmiféle szabályzatok betartásánál. Tényleg minden idő pénz.

Egy héttel később, ugyanerre a kérdésre adott válaszom:

A kimaradt krémek, piskótavégek újbóli felhasználásába nagyobb energiát fektetnék. Egyik félgömb alakú tortakülönlegességük ugyan épp ezt a célt szolgálja; a megmaradt fehér piskótadarabokat átválogatják (állag, íz és szag ellenőrzése után eldobják a már nem alkalmas végeket), majd a fentebb említett módon összeállítják a tortát. Sajnos ez csak a fehér maradékokra igaz, a csokoládés/esetleg krémmel összetöltött kimaradt korongokra nem. Ráadásul itt kimondottan nagy mennyiségekre kell gondolni, előfordult, hogy több rekesszel szállítottam megmaradt alapanyagot a süllyesztőbe.

Áttekinthetőbb, rendezettebb hűtök az alapanyagoknak! Volt rá példa, hogy egymás hegyén-hátán sorakoztak az újra temperálandó csokoládék, egy nem túl tiszta ládában. Máskor pedig, a fagyasztó előterében egy kimaradt tepsi süteménnyel találkoztam, ami helytelenül volt tárolva – elhagyatottan egy doboz tetején. A néni, akit lekísértem, egyszerűen megfogta és minden utánajárás nélkül bevitte a többi közé. Vajon miért lett elkülönítve a többitől…?

Az alapanyagokon, mennyiségeken viszont nem spórolnak. Sőt! Ha egy süteményben töltelék van, akkor az vaskos, jó ízű krémréteg. A piskóták a legjobb likőrrel, vaníliaesszenciával, rummal vagy zamatos kávéval vannak átitatva, és a mennyiség, amit rálöbözgetünk, garantáltan áthatja az egészet! 🙂 A leveles tészta ropogós és levegős, és biztosra vehetjük, hogy igazi, klassz vajból készült – méghozzá frissen, még aznap hajnalban. A csokoládék mindegyike átlagon felüli, egyszerű bevonóktól a 70 és afölötti %-os étcsokoládékig. Volt szerencsém többet magam is tesztelni, tényleg nem zsákbamacskát árulnak.

Ezt a minőséget azért érthető módon megfizeti a vásárló, Noémival többször is vettünk szendvicset (Na ilyen professzionális, űbervagány szendókra még szüksége lenne a magyarnak!), süteményt vagy kávét (A duplakapucsínó tripla habbal? Szenzációs, hadd ne halljak meg faktorral!), és valóban nem olcsó egyik termékük sem. (2-csillagos ég euró közötti összegekre kell gondolni) Viszont! Ha egy sütemény ízletes, magas az élvezeti értéke, ha a nyersanyagok frissek, egészségesek, és a tölteléket sem spórolják ki a termékből, akkor elismerem: palira vettek vagy sem, én bizony büszkén vállalom! 😉

Rischart, München Hauptbahnhof

Vasárnap lényegében minden zárva van, a Rischart kivételével. Ezért gyakran jártunk be a pályaudvaron lévő üzletükbe ebédelni, kávézni, nézelődni… Volt egy hangulata, ez biztos hiányozni fog. 🙂

Tessék, elkezdődött. A Rischartos óriáscsillagok, Karácsonyra 🙂

 

Balra: joghurtos-gyümölcsös tortácska, jobbra meggyes-ribizlis csokimousse tortácska

 

Balra: Tojáshabos-morzsalékos piskótás ribizlis süti, rengeteg sok tojáslikőrrel, jobbra: csömöradag Tiramisu

Mutatok pár képet a munkahelyről is, ez már a cukrász-pék részleg:

Férfiemberek - nagy munkában

Balról a muksó nagy mókagólya volt. Egy alkalommal épp a máktölteléket egyengettem el fémkeretben, szép akkurátusan, precízen. 😀 Látom, jön nagy rössel:
– Csak nem először fogsz kenőkést?
– Igen, túl sokan vannak (már a fémkeretek) kicsit még új nekem a dolog… – elhaló motyogás a vége.
– Aha. – vág közbe – Rögtön gondoltam. – és kilép a képből

Voltak arcok. :-)))

Ő pedig Potter. Harry Potter.

 

A csajszi, akivel blundi tésztás diós csigát töltöttem be - háttérben a mogorva pasassal. :-))

Részlet az október 17-23-i munkanaplóból:

Ezen a héten a cég pék oldalán kaptunk helyet Noémival. A jóformán végtelenített helyiség két nagyobb részre oszlik; Ahogy haladunk befelé, előbb a pékáruk kisütésére, néhány befejező művelet elvégzésére alkalmas terem fogad, melynek hatalmas a belmagassága és ablakai vidám fényt árasztanak az ott dolgozókra. Talán ezért fordul elő, hogy a munka is lendületes, vidám, feszített tempó mellett is könnyedén el lehet beszélgetni a többiekkel. Tovább haladva megtaláljuk a hátsó kisebb, kimondottan hűvös és sötét termelőhelyiséget, ahol az alapanyagok összemérése és a tészta előkészítése történik. Korántsem meglepő ez a hőmérsékletcsökkenés, hiszen a hajtogatott, illetve omlós tészták ezt a hőfokot szeretik (omlós tésztánál a vaj nem ég le, sokkal porhanyósabb marad, míg a hajtogatott tésztákat könnyebben lehet nyújtani és formázni).

Az itt dolgozók szintén kedves emberek (leszámítva a mogorva pasast ősz szemöldökkel), nagyon kommunikatívak, sokuk jól beszéli az angolt! A héten végig együttműködtek, terelgettek a helyes irányba, emberileg abszolút csak pozitív élményeim vannak! Legjobb példája talán, hogy rövid (de annál látványosabb! :-)) didergésünk után, szinte azonnal Rischart-os pulcsiba bújtattak! Ezt munka után magunkkal is vihettünk.

Előkészületek a Rischart cukrász-részlegén; piskótarakodás, mellette a Fidelio torta (2.90 €/szelet), háttérben a málnás pohárdesszert

 

Bobby

 

Christmas time in october

 

Omar és Kore, egy a közös bennük. Igazi törtetők. 😛

Részlet október 24-28-i munkanaplómból:

A héten ismét a cukrászrészlegen szorgoskodtam, de most már Noémival az oldalamon. A munkalégkör barátságos, az első heti lerökönyödésem tökéletes ellentéte. Végre felnyílt a szemem, szomjaztam az emberek társaságára, némelyikükkel egészen jól elbeszélgettem (bár hozzáteszem legtöbbször angolul is zavartan, picit félénken szólalok meg), a velem közel egykorú fiatalok sok mindenbe bevontak. A munka pörög, megköveteli a tempót, de a napok előrehaladtával egyre inkább úgy érezi az ember, igenis képes lépést tartani! Mi több, arra is feleszméltünk, hogy apró-cseprő feladatokon túl, komolyabb munkákat is ránk bíznak.

Nem tudom mennyire voltak elégedettek a heti teljesítményemmel, én magam is hullámzónak érzem. Egyik nap például, az aktuális cukrászmester (Viccesen csak Franciska, merthogy Franciaországból telepedett át – a szerk.) szinte azonnal rám pirított, amiért csak tesze-toszán álltam munkára várva. Az az igazság, hogy előtte küldtek el a gyümölcsös tortácskáktól, ezért kicsit meg voltam lőve. Tényleg éppen csak a köröket róttam, és ez elég is volt neki… Láttam, egy csapásra leírt és visszafordíthatatlannak tűnt. Mindenesetre igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, neki különösen bizonyítani. Őszintén nem tudom, mennyire sikerült lenyűgöznöm, a mélypont talán a Sachertorták körbevonása volt. Ott kezdődött, hogy nekem kellett volna összeszednem az eszközöket, de sajnos nehéz kiismerni a terepet, még nem mozgok valami otthonosan itt sem. Ráadásul minden szavát németül intézte hozzám, hiába értetlenkedtem, kértem, hogy az angolt használja. Végül magából kissé kikelve, egyedül gyűjtötte be a forgatható tortaállványt, a kenőkést és a lekvárt – Sachertorta lévén, baracklekvárral kellett vékonyan bevonnom az oldalát.
Egyiknél aztán a korongok szétcsúsztak, amit természetesen az én hibámnak könyvelt el. Meglehetősen lassú halál következett. Magasra emelte, megvárta míg ráfigyelek, majd jelentőségteljesen a mélybe ejtette  a rozoga remeket. Nos, az én romjaimat is onnét kellett összekaparni. Vagy legalábbis fázni nem fáztam aznap. :-))

Franciska és Suman.

Torta, amit sosem kóstolhattunk meg, mégis szüntelenül vágyódtunk utána.

Rischart üzletek egyébként a belváros több pontján ragyognak. Maga a cég 16 üzletet tart fent, a személyzet állandóan, 24 órában váltja egymást. A termelőüzem tágas, rengeteg embert foglalkoztat és lát el „mindennapi kenyerével”. Nagyon tetszik ez a német mentalitás, hogy a dolgozó is ember, munkája ugyanolyan becsülendő. Hogy igenis jár neki a reggeli, az ebéd, mellé forró kávé vagy hideg sör, s munka végeztével még a vacsorának valót is csomagolhat. Ez mindenképp követendő példaként jár elől..

A folytatásban…

Cukrászképzés Münchenben
Szombati körutak
Stuttgart: cukrász-és pékkiállítás

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ajánló, gasztrotéma 2 hozzászólás » | 1 695 olvasás

Szegedtől Münchenig, meg vissza – I. rész

2011. október 27. csütörtök | 04:42 | 8 hozzászólás


2011. november 5. (Imi névnapja)
INDULUNK HAZA!

Többen írtátok (meg persze magam is terveztem már jó ideje), hogy írok egy kis összegzést München sütikülönlegességeiről, “szakmai” szemmel. Ez a hét órás út Otthonba, akár elegendő is lehet rá… :-)) Szerencsére rengeteg sok képet kattintottunk a kis csapattal, próbálom majd ezekkel is színesíteni a beszámolót. Remélem velem maradtok ilyen hosszú szünet után, iszonyúan fáj, hogy semmi idő nem jutott a blogra..

Jesszum beleőszülök már, nem telnek a percek! Annyira várom, hogy hazaérjek, hogy családot ölelgessek, hogy sütikről most már ne csak álmodozzak, hanem sündörögjek is keveset a konyhánkban. Vagy sokat. A lényeg, hogy végre jól beszabaduljak oda!

Viszlát München, viszlát Itteniek! Szia nagy-nagy Rischart, sziasztok odabentiek, köszönöm az emlékeket.. 🙂

2011. október 27. (Még 9 nap az indulásig!)

München. Örülök, hogy végül elszállt az a múltheti írásom. Nem voltam tisztában az érzéseimmel, a gondolataim is keszekuszán keresztezték egymást, végek nélkül lógtak a semmiben. Görcsösen vágyódtam a megszokottra, mindenre, amit magam mögött hagytam Szegeden. Persze most is hiányoznak, hát hogyne hiányoznának, de végre nem a kibúvók megrögzött keresésével töltöm az időt. Próbálom meglátni a szépet, több energiát belefektetni egy boldog ébredésbe. 🙂

Folyamatos mozgásban vagyunk, és bármilyen meglepő is, az idő nem áll meg. A napszakok váltakoznak, nem tétováznak, egyszerűen teszik a dolgukat. 🙂 Velünk vagy nélkülünk, de mindig halad tovább. Ez az út talán nem a szakmai fejlődésemről szól, sokkal inkább egy gondosan körém épített buborék kipukkasztásáról. Mert valljuk be, abban éltem. Egy saját kis világban, a tőlem idegen dolgokat a lehető legtávolabbra eltaszítva magamtól.

Nem mondom, hogy a mélyponton teljesen átlendültem, sőt…tudom, hogy hosszú folyamat lesz, mint bennem oly sok minden. Még visszájára is fordulhat a dolog, amikor két hét múlva megérkezem az otthon régi melegébe. De valami azt pisszegi legbelül, hogy nincs félnivalóm. Változtam, és ez a változás nem torpant meg, még nincs itt az ideje. Németországnak, az ittenieknek hála új “fűszereket” kóstoltam meg, és nagy részüket meg is szerettem. Akad persze egynéhány, ami a kamra polcán háttérbe kerül – mondjuk a curry mellé, ugye Anyu? ;-))) Ezek lehet csak most, de könnyen lehet, hogy később is teljesen idegenek lesznek tőlem.

Müncheni fények

Apukám a hétvégén meglátogatott. Nem kérdezett semmit, gondolkozás nélkül vállalt értem, a kis lelki békémért egy 9 órás utat. Jött, mert szükségem volt Rá – ilyen az én Apukám.. 🙂

Sétáltunk a városban, ellátogattunk a közeli templomba, majd a Marienplatz hatalmas terén kellemesen beleborzongtunk az összebongó harangszóba…. de legtöbbször elég volt csak figyelnem Őt. A mozdulatait, az arcvonásait, tudjátok, hogy jól eszembe véssem minden rezdülését. Mert ezekből táplálkozom, ezekből a pillanatokból merítek most erőt. Milyen buta az ember, észre sem veszi mennyi szeretet veszi körül, amíg nélkülöznie nem kell. Mindent természetesnek vesz, mindent csak kikövetel magának. Aztán lám, elutazik és rádöbben, személyek, tárgyak vagy akár a megszokott napi rutin nélkül egy világ omlik össze benne. Gyengék vagyunk, és néha úgy érzem én különösen.

Rischart

Szerettem volna tüzetesebben beszélni a helyről, minden felkeresett zugáról, de egyszerűen megint félbe kell szakítanom az írást. No nem baj, majd mindig hozzáteszek apróságokat, ilyen hajnali órákban..Most rohanok szedelődzködni, öltözni és reggelezni. Vár a cukrászsuli! <3

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog, gasztrotéma 8 hozzászólás » | 1 535 olvasás

Aranyhaj és Út Wrexhambe…?

2011. szeptember 13. kedd | 10:11 | 1 hozzászólás


A hétvégére bejött egy tortamegrendelés, kis Pimpás szerelmem 5. szülinapjára! 🙂 Idén úgy látszik Aranyhaj a menő,  Lucacica is egyfolytában ezt kéri, hogy rajzoljunk… Emlékszem először aranyhalnak értettem, úgyhogy rövidesen ott feszengett egy pikkelyes halpofa, amit Luca cseppet sem értékelt. Vagy legalábbis jól ki lettem kacagva. :-)) Most már tudom, hogy Aranyhaj valójában a Grimm-fivérek toronyba zárt nőcije, akinek mindenféle hercegek mászták meg a haját és mi még Rapunzelnek hívtunk. (Szerintem még most sem túl germán a kiejtésem…)

Gyerkőcbuláj volt, és a gyerekek szókimondóak! Már-már majdnem elhiszem Nekik, ha azt mondják finom és szép.. 🙂 Olyan jó érzés, hogy már vannak visszatérő vásárlóim, akik tényleg ragaszkodnak az én dolgaimhoz… Gabiék, ha olvassátok, nagyon köszönöm!

Aranyhaj
Elmerengő, papucsos

És hétvégén megírtam a pályázati kiegészítést, a motivációs levelemet anyanyelven is. Már leadtam az egész paksamétát, most már csak bíznunk kell. Úgy érzem mindent megtettem, de majd meglátjuk mihez lesz elég… Rengeteg a jelentkező, és persze mindenki menne már… Talán egyszer végre az enyém is esélyes lehet…. Hátha! Itt a motivációs levelem, a folytatásban 🙂

Folytatás

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog, gasztrotéma 1 hozzászólás » | 3 252 olvasás

Ami a cukrászüzemekben sem más: a hajtogatott élesztős tészta

2009. szeptember 26. szombat | 20:57 | 15 hozzászólás


Az első kopp után, íme az újjászületés: szerdai gyakszink illatozó eredménye, a hajtogatott élesztős “croissant-tészta”. Írjunk csak jóvá bátran egy pirospontot a cukrászüzem javára, hiszen ebből abszolút mellőztünk minden nemű adalékanyagot, tartósítószert. Esetleg a margarint cserélném le vajra, de ettől eltekintve pont olyan volt, mint nagyanyáinké! 🙂 Be is burkoltunk belőle jópárat óra után. 😛

Munkás egy tészta, ez a croissant-tészta! Elkell legalábbis hozzá néhány szabad óra, no meg Kiss Tamás tanárúr lénye. :-)))
Az új margarinfajtákkal egy ízben jelent meg, a blundeltészta rokonaként. Annyiban különbözik elődjétől, hogy kevesebb zsiradékot használunk hozzá, és kevesebb pihentetést illetve hajtogatást igényel. Tovább frissek maradnak, de jól is fagyaszthatók. Egyszóval megbabonáznak. 🙂

A hajtogatott élesztős tészták átmenetet képeznek a vajas és élesztős tészták között. Ilyenkor az élesztő okozta térfogatnövekedés mellett, a hajtogatás is rásegít a lazításra – ennek eredményeképp lesz a tészta levelesen laza szerkezetű. Minőségük azonban elsősorban a vaj fajtájától, no meg állagától függ. Ügyeljünk ezért rá, hogy mindig jól be legyen hűtve!

Az alaprecept anyaghányada

  • 1 kg liszt (fele arányban lehet teljeskiőrlésű is)
  • 40 g élesztő
  • 500 ml langyos tej vagy víz
  • 60 g porcukor
  • 500 g lapmargarin vagy vaj
  • 2-3 tojássárgája (elhagyható, de az igazán finom tésztához szerintem elengedhetetlen! 🙂

Elkészítése

  1. Az élesztőt a langyos tejben fölfuttatjuk, majd az átszitált liszttel, a tojásssal, a porcukorral meg a sóval gombóccá gyúrjuk. 30 percre hűtőbe tesszük.
  2. Ha vajjal dolgozunk, aprítsuk kockákra és gyúrjuk össze kevés liszttel. Két réteg fólia között nyújtsuk vékonyra, majd hűtsük le jól.
  3. A tésztát enyhén lisztezett felületre borítjuk, és csillag alakzatra nyújtjuk. Ez legkönnyebben talán úgy kivitelezhető, hogy a gombóctésztába – nem túl mélyen – egy keresztet vágunk. Ügyeljünk arra, hogy a tészta közepét vastagabbra hagyjuk, nehogy a vaj nyújtáskor kibuggyanjon hátul. 🙂
  4. Helyezzük közepibe a vajat, és hajtsuk rá a csillagzat “fülecskéit”.
  5. Óvatosan nyújtsuk  ki a tésztát vékonyra, majd gondolatban osszuk három részre. Az egyik szélét a középső részre hajtjuk, a másik szélét pedig ennek a tetejére. Letakarjuk, majd visszarakjuk a hűtőbe.
  6. 30 perc elteltével 90 fokkal elfordítva ismét nyújtunk egyet a tésztán, most azonban dupla hajtást végzünk. Ilyenkor gondolatban négybe osztjuk, a két szélső szélt befelé hajtjuk, majd egymásba fordítjuk. A pihentetés után ismét szimpla hajtás következik. És végre utoljára dobjuk hűtőbe a tésztát, már csak 30 perc választ el bennünket a boldogságtól. 🙂
  7. Mivel a vajas-élesztős tészták zsírtartalma igen magas, nyújtsuk vékonyra a tésztát. Az “ideális” 8-10 mm között mozog.
  8. Innét már ránk is lenne bízva, mivel töltsük, hogyan formázzuk. Egy kikötés lenne: tetejét tojásos-tejes keverékkel kenjük meg, és meleg helyen kelesszük 15-20 percig. Ezután tolhatjuk 220 °C-ra előmelegített, enyhén gőzös sütőbe.

elesztoshajtogatott

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: gasztrotéma, leveles tészta 15 hozzászólás » | 12 739 olvasás

Korábbi bejegyzések