Csokiparány blogja

Tegnap moziba mentem Ildiékkel! Nórit még a Vedresben, infó órákon ismertem meg jobban, úgy lettünk cimborák. Sosem felejtem el, amikor az első napon, lányos zavaromban gondot okozott a számítógép beüzemelése… :-)))) Ekkor termett ott “kattuszkakirálykisasszony”, hogy megmentsen. Azóta már nem infóra jár, átment inkább rajzra. És még mindig elhiszi, hogy tehetséges benne! :-))))

Ildit pedig időtlen idők óta ismerem, rengeteg közös történetünk van! Ötödikes korunkban például nagy Harry Potter lázban égtünk. Saját sztorikat kreáltunk az alapcselekmény nyomán, azokat játszottuk el. Szentül hittük, hogy a Roxfort létezik, mert ilyesmit nem lehet csak úgy kitalálni. :-)) Szóval Ildi alakította Harry-t, míg én Ron vagy Hermione vagy Piton szerepében bukkantam föl. Csak róttuk a folyosókat, és az egész olyan rejtelmes volt :-)))))))

A buszról integetve aztán ráeszméltem, mekkora hülye voltam amiért elhanyagoltam a barátságunkat. Az ilyesmit ápolni kell, én meg nagyon eltűntem az utóbbi évben.

Tehát beültünk mozizni. Szokás szerint késésben voltam, az eső is zuhogott, én meg szükségét érezten a pláza mentén “lerövidíteni” az utat. Kétszer majdnem eltanyáltam a sártengeren, de végül csak ott voltam. Épp valami butikban lézengtek, és nagyjából 5 perc lehetett hátra a film kezdetéig. Elébb jegyet vettünk, majd üdítőket meg pattogatott kukoricát. Bennt a teremben aztán előkotortam a sütit is. Stílusosan, amolyan vizelettartós papírzacsiba pakoltam őket, mert így volt igazán nagyon guszti! :-))

Egyszerűen bonyolult - a film címe, egy fergeteges trió – Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin - főszereplésében. Könnyed volt és mókás, a füves jelenet meg egyszerűen magával ragadó :-))) A befejezés nem igazán nyerte el a tetszésünket, de a társaság ezt lehetetlenné is tette. :-))) Görbe este volt, annyi szent - rendesen csiklandozta rekeszizmainkat :-)))

Nóri szerint valami maradékot vittem a karácsonyi aprósütikavalkádból. :-)) Valóban ünnepi ízvilág, hála a Gabika-féle tejkaramellának. A decemberi Krakkós kiruccanásáról hozta, és önmagában is remek nassnak bizonyul!

Hozzávalók (35 db-hoz)

A tésztához:

• 200 g liszt
• 100 g barnacukor
• 100 g vaj
• 1 tojás
• csipet só
• 1 vaníliarúd kikapart belseje/1 tk. vaníliaeszencia

A beborításhoz:

• 150 g törökmogyi és dió keveréke
• 1 tojásfehérje
• 1 ek. víz

A töltelékez:

• 16 db nagyobb tejkaramella
• 3 ek. tejszín

A díszítéshez: 100 g tejcsoki + 1 ek. olaj

Elkészítése

1. Az olajos magvakat sodrófával durvára daraboljuk, és egy serpenyőben – olaj hozzáadása nélkül – alaposan megpirítjuk. Minél tovább pörköljük, annál erőteljesebb zamata lesz! Félretesszük hűlni
2. A vajat a barnacukorral, a vaníliakivonattal és egy csipet sóval kihabosítjuk, majd hozzádobjuk a tojást is.
3. Apránként hozzászitáljuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Hűtőbe tesszük egy órára.
4. Pihentetés után 35be vágjuk, majd kis golyóbisokat formálunk belőle.
5. Ezeket előbb a tojásfehérjével elkevert vízben, majd a magkeverékben forgatjuk meg.
6. A dióbundás gombócokat tepsire tesszük, kiskanállal ellapítjuk, és közepükbe mélyedést nyomunk.
7. Előmelegített sütőben, 180°C-on (légkeveréses 165°C) 10-12 perc alatt aranysárgára sütjük.
8. A karamellát a tejszínnel felolvasztjuk, és a kihűlt sütemények közepibe csurgatjuk.
9. Tejcsokispriccel díszítjük, majd mozizni hívjuk a barátokat. :-)

Lám itt egy újabb hétfő, jó régen írtam. A nagy hajrá a suliban úgy tűnik erre az évre véget ért, sikeresen túléltem az uccsó dogadús hetet is. :-) Nehezen tűrtem ezeket a sütimentes napokat, no meg hogy nem ölelgethettem aprócska keresztlányomat… :-)) Aztán pénteken csak beállított tündéri kis overáljában, hogy szeretettúltengésemben jól agyonpuszilgathassam…. Eszméletlen mit alakított aznap is. :-)))) Ott ácsorgott a tévé előtt, épp valami gagyi 21. századi mese ment, mire ő nagykomolyan felvonta szemöldökét:
- Nézzünk mást!
- Mit szeretnél?
- Hát ne ezt. Ez borzasztó. :-))))))))))) Micsoda szókincse van, elbűvölő. ;-)))

Vasárnap pedig közös misézésre mentünk. Pár hete jött az ötlet, milyen jó is volna átautózni Röszkére, és közösen meghallgatni egy Liszkai Tamás misét. Néhány éve még Szegeden tevékenykedett, azóta viszont áthelyezték. Nagyon hiányoznak a szentbeszédei! Lehetetlen közben elkalandozni, és mindig úgy érzem nekem szól. :-)
Gondolom nemcsak idehaza stresszesek a karácsonyi előkészületek, de lefogadom, hogy csak a mi kertünkben jellemző jelenség egy nyárról visszamaradt, hóval beterített gyerekmedence, és csak a Dusha család konyhája áll romokban három nappal Szenteste előtt, mert Apu úgy döntött ideje azt kifesteni. :-))))) Ezeken a dolgokon anyu joggal borul ki nap-mint-nap! De tény, hogy jobban kellene egymásra vigyáznunk – picit már elfelejtettük, mitől is Karácsony a Karácsony. Végre együtt leszünk, évek óta először nagycsaládosan! Jönnek Dóráék is, a 25-i ebéd pedig Babszinál lesz…. már alig várom. :-))

Végezetül pedig egy újabb Lucacica aranyköpés… :-))) A templom egyik sarkában betlehemes szalmabábuk sorakoztak. Luca némi töprengés után rájuk mutatott, és már csivitelte is:
- Nézd anya, rénszarvas! /:-)))))/
Babszi közben azon igyekezett, a parányi templomot ne járja át Luca hangos csicsergése: – Nem Luca, ezek nem rénszarvasok…
- Nem rénszarvas… – nyugtázta kissé csalódottan – Borz! …
A mai rorátén is bevillant a jelenet. Biztos bolondnak néztek, nem sokan vigyorognak így hajnalban. :-)))) 

És íme akkor, itten tobzódnának az újabb aprósütemények. Most egy arany gyöngysorral próbálok túladni rajtuk… ;-)) No persze nem hiszem, hogy nagyon tukmálgatnom kéne, ugyanis káprázatos az ízvilága. Hihetetlen miféle aromát adn neki a kandírozott gyömbér, a különféle fűszerek és a kókuszreszelék. Csudiklassz párosítás, csak valahogy mindig elpárolog…

Hozzávalók

• 250 g finomliszt
• 50 g lisztfinomságú kókuszreszelék
• 2 mk. sütőpor
• 2 mk. őrölt gyömbér
• fél mk. őrölt szegfűszeg
• másfél mk. fahéj
• csipet só
• 80 g kandírozott gyömbér, apróra vágva
• 100 g vaj
• 175 g barnacukor
• 3 ek. méz
• 1 tojás

A mázhoz: 100 g tej/étcsoki + 1 ek. olaj

Elkészítése

1. Elkészítése leginkább az idei mézestésztámra emlékeztet: A vajat megolvasztjuk, és hagyjuk hűlni egy keveset.
2. Belekavarjuk előbb a mézet, a cukrot és a tojást, majd a sütőporral, fűszerekkel és sóval elvegyített lisztet. A kandírozott gyömbért is beleforgatjuk, és rugalmas tésztát gyúrunk belőle.
3. 30 percre hűtőbe tesszük, majd 3 mm vastagságúra nyújtjuk.
4. Szivecskeszaggatóval a tésztának iramodunk, és két sütőpapírral bélelt tepsit megtöltjük eme falatnyi szeretettel. :-)
5. 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 percig sütjük.

Haj-jaj, most aztán rettenetesen félek. Már csak másfél hetem maradt mindenre! Ajándékokkal botrányosan állok – nincs meg mindenkinek a családból, és a gasztroajándékaimnak is postázásra kész állapotban kéne lenniük… nagyjából egy hete! :’-(( Rettenetesen szétszórt vagyok, elfelejtettem bérletet venni és jól megbűntettek a buszon… Ráadásul iszonyú milyen ára van a tízhetes álom-gyakorlatunknak! Most kell bepótolnunk az anyagot általános tantárgyakból, mivel igazgatónőnk – no meg a felsőbb irányítás is – ragaszkodik a félévi záráshoz. Minden tantárgyból három jegy, öt hét alatt. Szóval be vagyunk táblázva, minden áldott nap dolgozatot írunk. De legnehezebben azt viselem, hogy nem jut elég időm sütésre! :’-((

Sanyarú a sorsom mondhatni,  de akadnak derűs napok is - hadd vetkzőzzem hát le “SzenvelgőFetrengőCsenge” énemet! :-))
Egyre szépül például az otthonunk, sorra kerülnek fel a karácsonyi dekorációk, hála anyukámnak. Igazán jó érzés hazaesni egy nehéz nap után, és gyönyörködni a hópihedíszített nappaliablakban! :-)
Aztán ott vannak a hajnali misék Apuval… ez igazán boldoggá tesz! Velejárója persze, hogy mostmár inkább hasonlítok egy lajhárra. Egy boldog, kiegyensúlyozott, de rettentő lomha lajhárra. :-)))))  Mivel egy egész óra áll rendelkezésünkre roráte után sulikezdésig, végre van időm beszélgetnünk… csivitelünk meg mókázunk, máskor meg nagyokat veszekszünk. :-))

Hétvégén pedig volt hópihefüggöny, láttátok?! :-)))) Feltétlenül sütnöm kellett. Megrohamoztam hát a félkész állapotú konyhánkat - mikor fesse ki Apu, ha nem most… :-))))) – köténybe bújtam, és hozzáláttam az angyalkák kedvenc csemegéihez:

Törökmogyis-nutellás nass

Hozzávalók

A tésztához:

• 300 g finomliszt
• 200 g vaj
• 10 g házi vaníliás cukor
• 75 g porcukor
• csipet só
• másfél tk. mézeskalács fűszerkeverék
• csipet őrölt szegfűszeg
• csipet őrölt kardamom
• pici tej (nagyjából 1 ek.)
• 1 tojássárgája

A “töltelékhez”:

• 50 g törökmogyoró
• 50 g törökmogyi krokant
• 50 g barnacukor
• 3 ek. nutella
• narancs vagy sárgabaracklekvár

Elkészítése

1. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, a kétféle cukrot, a sót és a fűszereket hozzáadjuk. Középre kis mélyedést készítünk, beleöntjük a tejet, majd rádobjuk a tojássárgáját is.
2. Gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát, és két órára hűtőbe tesszük.
3. A sütőt előmelegítjük 200°C-ra, egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, és a mogyorót apróra daráljuk.
4. Kis lángon karamellizáljuk a barnacukrot, hozzáadjuk a nutellát, majd a mogyoróféléket. Ne ijedjünk meg, hogy összekapja, végeredményben amolyan morzsalékos állagú keveréket kell kapnunk.
5. Kikapjuk a tésztánkat, félbevágjuk, és mindkét darabot 3-5 mm vastagra nyújtjuk. A lekvárral vékonyan megkenjük, megszórjuk a mogyikeverékkel, majd ráhelyezzünk a másik lapot. Előzőleg ezt is ízesítsük lekvárral. Jól nyomkodjuk rá, majd vágjunk belőle ~2×8 centis téglalapocskákat. Csavarjuk meg, és helyezzük a sütőlemezre.
6. Süssük 15-20 percig, majd kapjuk ki. Még forrón kenjük meg lekvárral, és tegyük hűtőrácsra.

Fenyőmagos-diós lapocskák

Hozzávalók

A tésztához:

• 300 g puha vaj
• 150 g cukor
• 2 csipet só
• 2 tojássárgája
• 350 g finomliszt
• 50 g őrölt fenyőmag
• 100 g őrölt dió

A díszítéshez: 100 g étcsoki + 1 ek. olaj, 100 g tejcsoki

Elkészítése

1. A vajat habosra kikavarjuk a cukorral és a sóval. Rendre beledolgozzuk a tojássárgájákat.
2. Hozzáadjuk az átszitált lisztet, az őrölt fenyőmagot és diót.
3. Kézzel gyorsan meggyúrjuk a tésztát, golyót formálunk belőle és fóliába csomagolva, hűtőbe tesszük 2 órára.
4. A sütőt előmelegítjük 190 fokra, és kibélelünk sütőpapírral egy tepsit.
5. Lisztezett munkafelületen a tésztából 3-5 mm vastagságú lapot nyújtunk, majd csíkocskákra vágjuk. Tetejét fenyőmaggal díszítjük, vagy üresen hagyjuk.
6. Kb. 12 percig sütjük, míg a magok enyhén megpirulnak.

Tegnap este Gabikánál Mikulásoztunk! A cipellőinkre Lucának volt gondja, nagy fontoskodva rendezgette őket szép sorjában - egyenest a bejárat elé, inkább úttorlasz gyanánt. :-))) A háttérben meg ment a susmus, huncut settenkedés, és cipőtömködés hangosan zörgő csomagokkal. Olyannira jól sikerült a figyelemelterelés, hogy Luca hosszú percekig inkább bennt játszott. Amikor aztán megkértük dobja ki az összegyűlt szemetet, végre nekiiramodott. :-))) Milyen fura, néhány éve még én voltam kicsi. Mondjuk nehezebb eset lehettem, én csak a harmadik köröm után vettem észre a pirosló csomagokat. :-))))

Luca odáig volt a rongybabáért! Annyira édeset sikerült választanunk a karácsonyi soron, akár a legkisebbik juhászlegény egy népmeséből - szinte érezni a ruhácskáján a hamuban sült pogi illatát! :-))) Gábor előtt valószínű nem ez a jelenet elevenedett fel. Ő azon dolgozott nagyban, hogy Luca Palira keresztelje a mikrofonfrizurás kiscsávót. Nem akárkire, Balázs Palira. :-)))) Tündéri képek készültek, muszáj lesz elcsórnom néhányat Babszitól. Kapott egy takarítószettet is! :-)) Jaj, az a poroló rengeteg sok szemetet csinál! :-))) De Luca lelkesen porolt mindent, útját csak az alálibbenő tolláradat követte. :-))))

És íme, az én ajándékom Mikulásra! Úgy tűnik nem igazán tudok mostanában elvonatkoztatni a magvaktól. Megvadulunk érte csak úgy natúrban is, igen sűrűn markolunk szemezgetünk a zacsiból, csak úgy finom úrilányok módjára. Ez már egyébként a harmadik kilós kiszerelés, mondván a karácsonyi sütikbe jó lesz. Jó ám! :-)))

Szóval ezen magvak egy részét forgattam vajas karamellkrémbe, majd bolondítottam meg kukoricapehellyel. Nem véletlen ám az aranytallér-jelenség, Szent Miklós püspök történetét próbáltam a sütibe csempészni. Isteni összhatás, lehetlen a megállni egy csík után. A tésztája is omlós és porhanyós, némi fahéjjal és házi vanilincukorral fűszerezve!

Hozzávalók

A tésztához:

• 130 g vaj
• 130 g barnacukor
• 10 g házi vaníliás cukor
• 2 tojás
• 300 g finomliszt
• 1 tk. sütőpor
• 1 mk. fahéj

A töltelékhez:

• 250 g vaj
• 20 g vaníliás cukor
• 150 g barnacukor
• 150 g őrölt mandula, törökmogyoró és dió keveréke
• 50 g durvára vágott mandula
• 50 g durvára vágott törökmogyi
• 100 g durvára vágott dió
• 50 g kukoricapehely + egy marokkal a tetejére
• ~100 g eperlekvár

Elkészítése

1. A tésztához a finomlisztet, a fahéjat és a sütőport egy tálba szitáljuk. Elmorzsoljuk benne a vajat, majd hozzáadjuk a kétféle cukrot és a tojásokat. Gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát, és 1 órára hűtőbe tesszük.
2. Ezalatt előkészítjük a magvakat. A darálnivalókat válogatás után egy kisebb teflonedényben, olaj hozzáadása nélkül megpörköljük, majd aprítógépbe dobjuk. A többit durvára vágjuk, félretesszük.
3. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Kinyújtjuk a tésztánkat, sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodjuk, és megkenjük lekvárral.
4. Egy kisebb edényben megolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a vaníliás, illetve barnacukrot. Hozzáadunk 4 kanál vizet, felforraljuk, majd belekeverjük a dióféléket és a kukoricapelyhet. Röviden elmélázunk azon, milyen finom is az illata.
5. Rákanalazzuk a tésztánkra, és sütőbe toljuk 20 percre. Kikapjuk, egy marék kukoricapehellyel meghintjük, és visszatoljuk még 5-10 percre. Nem gond, ha még picit remegős a karamellréteg, hűlés közben folyamatosan dermedni fog.

Néhány fotó tegnapról:

Nyomakodtam előre rendesen, amikor Chef Viki bedobta a 30. VKF! témáját. Persze tudom én, így volt ez Maxnél, Trinitynél, és még sokan másoknál, aztán végül mégsem jött össze a nevezés. Nagyot koppantam… :-( Idén először fogok meglepicsomagokat készíteni, majd postázni őket szerteszéjjel a nagyvilágban! Meg kell hagyni, már fenemód izgatott vagyok. :-)) Ördögien kiötlött hát a téma, biztos segítségemre lesz némelyik fondorlatos recept, ajándék gyanánt!

Csenge, mint nagy hagyományromboló. :-)) Noha a klasszikus, cukormázzal díszített mézeskalácsról aligha lehet lemondani, amondó vagyok, egy részüket fürdessük meg! Étcsokiban. Aztán olvasszunk fel két tábla fehércsokit is, merthát ugye akció van a Reál üzletekben Milka fronton, és abból most több van itthon. (Szegeden a Fő fasoron már nincs, ott mindet felvásároltam!  …és most nem is tudom, miért vagyok erre ennyire büszke. :-))) Cukorgyönggyel díszítettem! Pont úgy csillognak, mint a friss, hóval borított táj karácsony másnapján… a háztetők, a fák, és velük együtt a kanyargó utcácskák. Több pontban, elszórtan, amolyan bódítóan.
Igenigen. Pontosan erre a bódulatra volt szükségem kedden. Valóban meglepő volt, amint a vizsga előtti legnagyobb stresszben, néhány kupac mézeskalács fölé görnyedek, és aprólékosan pingálok. :-))))) No nemcsak én vagyok ilyen buggyant, Dóra nővérkém úgy hírlik, minden alkalommal a porszívóval hangoskodott. :-))) Anyu imádhatta ezt az időszakot.

Ma pedig hihetetlen, de TÉNYLEG vizsgázni fogok. Éjszaka óránként riadtam föl, és azonnal a tételeket mormoltam magamban. :-)))))

Hozzávalók egy méretes, fémdoboznyi adaghoz

A mézes tésztához:

• 100 g vaj
• 120 g barnacukor
• 240 g méz
• 2 tojás
• 500 g átszitált finomliszt
• 2 ek. mézeskalács fűszerkeverék
• 1 citrom reszelt héja
• 1 narancs reszelt héja
• 1 csomag sütőpor

A bevonathoz:

• 200 g étcsoki
• 2 ek. olaj

A “mázhoz”:

• 200 g fehér csoki
• 2 ek. olaj

Az összetapasztáshoz: Lekvár! Eper, málna, szilva vagy barack, ki mitől virul. :-)

Elkészítése

1. A vajat, a mézet és a barnacukrot vízgőz fölött addig melegítjük, míg a cukor fel nem olvad.
2. Félrehúzzuk, majd miután teljesen kihűlt, homogénre keverjük benne a tojásokat.
3. Az átszitált lisztet a reszelt narancs-és citromhéjjal, a sütőporral és a fűszerkeverékkel elkeverjük, majd a kihűlt sziruppal tésztává gyúrjuk.
4. Fóliába csomagolva, nyugovóra küldjük egy éjszakára a hűtőbe.
5. Másnap lisztezett felületen 3 mm vastagságúra nyújtjuk, majd egy csapat karácsonyi kiszúróval megrohamozzuk a tésztát. Párosával szaggatunk különféle formákat, hogy aztán sütőpapírral bélelt tepsire rakodjuk őket.
6. 190°C-ra előmelegített sütőben 6-7 percig sütjük, míg jól megdagadnak és egyhén pirulni kezd a szélük.
7. Ha langyosra hűlt, a párokat lekvárral összetapasztjuk, és alufóliával letakarva néhány órát hagyjuk puhulni.
8. A csokit az olajjal vízgőz fölött megolvasztjuk – szép homogénre keverjük, különben csíkos lesz a máz! -, a puszedliket megmártóztatjuk benne, majd izgatottan várjuk a dermedést! Az olvasztott fehér csokit zsírpapírból készített zsákocskába kanalazzuk, és a családdal összeverődve díszítjük a mézeseket.

Ötlet Papp Emesétől,
a Nők Lapja konyha novemberi számából :-)