Sütimizéria » karácsony
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Karácsonyi aprósütikollekció I. rész, és az Új év

2013. január 2. szerda | 09:08 | 2 hozzászólás


Boldog Új Évet!!!

Mindenek előtt szeretnék kívánni…: Egészséget a testnek, no meg egészséget a léleknek – hogy mindig legyen kellő kitartásunk álmaink, vágyaink valóra váltásához! Ezt kívánom mindannyiunknak az Új évre…

…Szórakozottan lehuppanok a hintaszékbe, és így, kicsiny blogom nyugalmában ringatózom előre-hátra, miközben múltidézek. Mert hintaszékben való elidőzéshez a magasröptű gondolatok bizony hozzátartoznak.. :))

Vannak hónapok, amik talán most elreppentek, mert írásban nem esett szó. Sajnálom, hogy nem írtam róluk, hiszen rengeteg dolog történt, ami megformált, azt remélem jó irányba. Tényleg semmi sem történik ok nélkül, és az elmúlt hetekben történtek sem voltak hiába. Hosszú idő után esett meg újra, hogy nem telt el úgy nap, amit üresnek, kifacsartnak éreztem volna. Hogy bármi is csüggedt, értelmét vesztett lett volna. Fáradt sokszor voltam ugyan, de sokkal inkább fizikálisan, mintsem lelkileg letörve. Még én is tanulószakaszban vagyok, ami az Élet “ajándékként megélését” jelenti.. De már kezdem megtapasztani, milyen hatással van az rád a másik feled megismerése, amikor igazán közel engeded magadhoz és ezt viszont érzed. Olyankor lehet bármilyen rossz napod, tudod, hogy egyszer hazatérsz..

Pssszt… Őrangyal-lesen!
A Karácsony csendesen telt, ám minden esténkről, eltöltött délutánunkról marad egy kép, ami velem marad. Persze szokás szerint megint elfolyt minden időnk, ezért kénytelen voltam a hétvégét csukott ajtók mögött, a konyhában végigsündörögni. Valójában ennek ténye nagyon is feldobott, hosszú idő után, végre a család örömére volt “jelenésem” sütni.  Sőt, 24.-e reggelén, fadíszítés mellett még szakítottam időt a kagylókák csokiban való megfürösztésére – hozzáteszem anyukám nagy örömére. :)) Ott sorjáztak zsúfolt sorokban, kimártott végeikkel. Mindezt természetesen én nagy meghatottságomban, a Szoba pedig teljes zűrzavarában követte végig. Gondolok itt a fotelkarfán elidőző szaloncukorpárokra vagy az elhullajtott tűlevélkupacra a parketten.

De ahogy az szintén lenni szokott, közös erőbedobással végül, Szentestére minden teljes fényében ragyogott. 4-kor átsétáltunk a hagyományos házsorköszöntőre, majd pár órával később, már Lucáékkal közösen kebeleztük be a ropogós bőrű, szimpatikus kacsacombokat (köretként imádott lilakápival!!). Dani fiú – neve körött tömött szívecskékkel, kiről az első sorokban is esett szó…. 🙂 – átjött ajándékozni. Kaptam Tőle egy csoda tortalapátot, annak rendje-módja szerint saját készítésű, antikolt hatású fadobozban. 🙂 Még az Ünnep lendületében felavattam ételfotózáshoz!

 

25-én mi pakoltuk fel Jézuska itt felejtett ajándékait, és elvittük egészen Gabikáig. Egy különleges hidegtállal várt bennünket, ami kacsacombok-és mellek, libamáj, töltött káposzta és társai után, eskü: életmentő könnyedséggel bírtak – nekem a paprikakarikába töltött kapros túró volt a kedvencem. Meg a göngyölt csirkemellfalatkák. És a baconbe csavart csirkemáj, Lipót pékségbeli Kornspitz kiflivel!! Micsoda gasztro-ízutazás. :))

26.-a elpilledős-filmnézős pihenőnapnak lett kikiáltva, olyan romantikus fiúbarát filmekkel, mint az “Aludj csak, én ámodom” vagy az “Édesek és mostohák”. 27-én Iringóékkal ültünk le egy közös eszem-iszomra, 30-án pedig Pesterzsébetig autóztunk, hogy meglátogassuk Dóráákat, a kissrácokat és persze Zoé pocaklakót. Lila fényekbe öltöztetett Karácsonyfát is találtunk, meseszép volt! 🙂

A mi fánk, néhány kipécézett kedvenc díszemmel

Ami pedig a karácsonyi aprósütikollekciót illeti, végre recepteket is hozhattam! Tudom én, az elmúlt időszakban kevés került föl belőlük a blogra (bár mostanra a többségnek biztosan csömöre van az édes aprósüteményektől :)), általában mert üzem mellett kevés idő jutott itthoni csibészkedésre. 🙂 Általában ha készült valami finomság, rögtön a II. Sütimizéria könyvecskébe vagy a Blikk Nők Konyha havi számaiba készült.

Ha a blognak is kívánhatnék valamit 2013-ra, az egyetlen dolog lenne. Olyan, ami a blogot bloggá, a cukrásztanoncot igazi kalandvágyóvá teszi: Szeretnék sokkal nagyobb gondossággal dolgozni, sokkal naprakészebbnek lenni, ha megosztom az élményeimet. Valahogy számomra sosem ott ér véget a “munka”, hogy süteményillat tölti meg a házat. Kigondolom, megsütöm, kóstolunk, majd megfotózom, beburkoljuk az egészet ÉS írok a milyenről. Meg hogy mit duruzsolt a süti. Ettől olyan jó ez!

Pilóta-ihletésű piskótatallérok

Ismét lengyel recept nyomán készült ez az aprósüti. Ugyan nem az agyonzselézett állagú “hitlerszalonnát” választottam tölteléknek hanem a Lidl-ben kapható Maribelt, a házi babapiskótakorongok azért stimmelnek. Ahogy a temperált csokibevonat is roppanós és fényes maradt. Amolyan “gyerkőcök kedvence” süti, Luca odáig volt érte. 🙂

“Pilóta” piskótatallérok

Hozzávalók:

3 tojás, szétválasztva
80 g porcukor
75 g liszt
1 üveg Maribel málna/eperlekvár
kb. 20 dkg temperált étcsoki/étbevonó csoki

Elkészítése:

  1. A fehérjét a cukorral kemény habbá verjük. A sárgáját kikeverjük, majd hozzácsurgatjuk a fehérjéhez. Óvatosan márványosra keverjük, beleszitáljuk a lisztet és simára keverjük.
  2. A piskótamasszát habzsákba töltjük, majd kizsírozott-liszttel vékonyan behintett sütőlemezre, kicsiny korongokat nyomunk. 180°C-ra előmelegített sütőben, 10-12 perc alatt ruganyosra sütjük.
  3. Lemezen kihűtjük, majd a korongok közepére 1-1 tk.-nyi lekvárt púpozunk. Házilag temperált bevonóval, esetleg  bolti bevonócsokival beterítjük a korongokat (én egy csőrös kiöntőből csurgattam, így egyenletesen oszlott el a csoki).

 

Apró kagylókák – fehér csokis mogyoróganache töltelékkel

Hozzávalók – a tésztához:

100 g étcsokoládé (min. 55%)
200 g hideg vaj, felaprítva
300 g liszt
100 porcukor
200 g pörkölt, darált mogyoró
1/2 tk. mézeskalács fűszerkeverék
1 tojás
1 tojássárgája

Töltelék:

200 ml tejszín (min. 30%)
350 g jó minőségű (pl. Callebaut Velvet) fehér csoki
1 ek. mogyorólikőr
házi/bolti nutella

Kimártáshoz: temperált ét bevonó/bolti ét bevonócsoki

Elkészítése:

  1. A tésztához vízfürdőben megolvasztjuk az étcsokit, 10 percig hűlni hagyjuk. Hozzákeverjük az egész tojást és a sárgáját.
  2. A vajat a liszttel elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a porcukorral előzőleg finomra őrölt darált mogyorót és a mézeskalács fűszerkeveréket. Közepére mélyedést készítünk, és belekanalazzuk az étcsokis-tojásos masszát. Gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk, és az egészet hűtőbe tesszük 30 percre.
  3. Közben elkészítjük a tölteléket: A fehér csokit finomra vágjuk, egy fémtálba tesszük. A tejszínt felforraljuk és a csokoládéra öntjük. 1 percig állni hagyjuk, majd simára keverjük. Hozzáadjuk a mogyorólikőrt és a hűtőbe tesszük, amíg teljesen visszahűl. (Nagyjából 1 óra)
  4. A tésztából diónyi golyókat gömbölyítünk, és fém kagylókaformába (tescoma márka, Auchanban kapható) nyomkodjuk (középen kisebb mélyedést hagyva a tölteléknek). Eltart egy darabig, de két csomagból kétszeri sütéssel viszonylag gyorsan végzünk. 180°C-os sütőben 10-12 perc alatt kisütjük. Még kissé könnyen törnek, de azonnal elválnak a formától, elég lesz sorra kiütögetni őket. Hűtsük ki teljesen.
  5. A fehércsoki ganache-t habbá verjük, simacsöves kabzsákból kitöltjük a kagylókák üregeit. Széleit véékonyan megkenjük kevés nutellával (ne legyen túl gejl, főleg ha nem a Callebaut Velvet csokijánál édesebb fajtával dolgozunk), és két kagylókát összeforítunk.

Kell neki néhány nap, míg összeszikkad, de utána… hihetetlen finom. Ráadásul fémdobozban tárolva 7-10 napig tökéletesen eláll, így Ünnepek alkalmával előredolgozhatunk.

Hamarosan a folytatásban: Fahéjas-narancsos tallérok ribizlilekvárral/karamellkrémes étcsokiganache-sal, gesztenyés-diós macskakörmök, pisztáciatöltelékes háromszögeg

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, karácsony 2 hozzászólás » | 2 934 olvasás

Kókusz, tonka bab és méz: aprósüteményötlet Karácsonyra

2012. október 21. vasárnap | 16:05 | 1 hozzászólás


Tudom tudom, már megint októberben… :)) De igazából annyira jó érzéssel, termékenyen telnek ezek az őszi napok, hogy van értelme ötletelgetni! Elég csak körbepillantani itt az Alföldön, és egészen megbabonáznak ezek a gyönyörűen csillámló, pulzáló őszi színek, no meg a 20 fok körüli kellemes-kardigános csúcshőmérsékletek. Boldog vagyok. Mostanában valahogy pozitívabban állok a dolgokhoz, igyekszem meglátni a szépet ott is, ahol esetleg több szomorúság ér. No persze elsősorban amolyan önhibából. És amióta így állok hozzá, bizony máshogy élem meg a gyakorlati napokat is.

Lelőhelyek: Eperhajóka forma :: Madárkás varrós doboz, horgolt terítő

A kabineti órákat kimondottan szeretem, ilyenkor nem érzem olyan esetlennek magam. Szinte minden órán tanulni valami újat, leginkább technológiában, eszközhasználatban. Eddig például azt hittem szép stufnikat nyomok, de azért igenis vannak hiányosságaim csővéghasználatban is… Legutóbb pedig macrontésztát sütöttünk. Nem, most kivételesen nem macaron, de hasonló, fehérjealapú tésztáról van szó. Üzemekben hengergépen engedik át a magvakkal elkevert cukor + fehérje háromnegyedét, majd a maradék fehérjével beállítják a keménységét. Ezután simára keverik, esetleg resztelik is. Ami persze számunkra jóformán lényegtelen mozzanat, tekintve, hogy otthoni közegben nemépp mindennapos a hengergép létezése. :)) Szerencsére ezt a lépést átugorhatjuk, élvezeti értéke sem csökken – csupán 50-60°C-ra kell melegítenünk a makroncsók tésztát.

És valóban működik! Bevallom, eddig kimondottan zavart, hogy a kókuszcsókjaim másnapra szárazabbak, fojtósabbak lettek, sőt… az is előfordult már, hogy az alaptésztám egészen morzsalékosra esett szét, még nyomni sem tudtam. Így leresztelve, utólag fellazítva még önmagában is elnassolja az ember, annyira nedves a tészta. Pláne, ha egy jó kis mézpudingos-tonkababos tészta áztatja alulról. Kókuszkedvelőknek igenigen ajánlott a fogyasztása!

Kókuszkrémes-mézes csónakok tonkababbal, kókuszcxsóktörettel bolondítva

1 adag omlós tésztához (kb. a felére lesz szükségünk)

500 g liszt
250 g vaj
200 g porcukor
1 lime reszelt héja
2 tk. vaníliapaszta
1 ek. rózsavíz
1 egész tojás
1 tojássárgája

Töltelékhez:

2 nagy tojás
125 g kókuszkrém (Cocomas)
225 g méz
1 tk. vaníliapaszta
reszelt tonkabab, ízlés szerint

Kókuszcsókhoz:

200 g kókuszreszelék
100 g tojásfehérje
250 g kristálycukor
tejszín

Elkészítése:

  1. A lisztet morzsoljuk el a vajdarabkákkal, majd adjuk hozzá a kétféle cukrot és a reszelt citromhéjat. Készítsünk középre mélyedést, üssük bele a tojást, és a jeges víz hozzáadásával, gyors mozdulatokkal gömbölyítsük ki a linzertésztát. Legalább egy órát pihentessük a hűtőben.
  2. A töltelékhez a kókuszrémet, a mézet, a tojást és a reszelt tonkababot kikeverjük, félretesszük.
  3. A kókuszcsókhoz a fehérjét a cukorral és a kókuszreszelékkel fakanállal elkeverjük, majd egy lábasban (legyen vastagfalú!) melegíteni kezdjük, folytonos keverés mellett! 50-60°C-ig melegítjük (reszteljük a tésztát), kiszedjük egy fémtálcára és hűtőben gyorsan kihűtjük. Kicsit megszívja magát, ezért tejszínnel/tejjel/több tojásfehérjével lazítanunk kell rajta. Állítsuk be a keménységét, hogy habzsákból is nyomható legyen.
  4. A tésztát vakon süssük elő (elég megszúrkálnunk a tészta alját), 190°C-on 10 perc alatt.
  5. Töltsük meg a töltelékkel, és nyomjunk a tetejére kókuszcsókot. Vegyük vissza a hőfokot 175°C-ra, és süssük készre (a kókuszcsók teteje ekkorra megpirul, és a töltelék is megkeményedik).

Hűtőben lefedve, napokig friss marad, tetején a kókuszcsók sem szárad ki! 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, karácsony 1 hozzászólás » | 2 161 olvasás

5*-os Tiramisu, a “párjanincs” – kávélikőrös piskótával

2012. január 4. szerda | 14:37 | 9 hozzászólás


Oké, szóval Tiramisu. Ki ne szeretné Olaszország klasszikus krémkülönlegességét, és melyik családanyának ne lenne tarsolyában egy jól bevált recept, férjuruk kényeztetésére? A Tiramisu örök, a Tiramisu visszautasíthatatlan, mert olyan nincs, hogy még épp ne férne be. Minden körülmény között szorítunk neki helyet, és nem is véletlen örvend ekkora népszerűségnek!  Ez a csupakrém csoda ugyanis megérdemelten hódított világot, s bár sűrűn látni merész újításokat – legyen szó ízvilágról vagy formáról -, azért a klasszikus verzió legtöbbeknél már tuti befutó biztos pont. Persze nincs ezekkel a megmozdulásokkal semmi baj. Egyszerűen azt kell figyelembe venni és elfogadni, hogy a Tiramisut jól ismerik és szeretik, járjunk bármely pontján a Földnek. Éppen ezért csak óvatosan feszegessük azokat a határokat! Kigolyózott vagy pohárba rétegezett öccseire viszont én abszolút vevő tudok lenni, akárcsak az energialöketmentes, gyerekbarát verzsönre. 🙂

Első falattól, az utolsó morzsáig

No de ne szaladjunk ennyire előre. Itt van például rögtön München (az időtálló példa), térképén több kékellő ponttal, egy vidám sütizőre mutatva. Tudjátok, aminek falaiból intenzív süteményillat árad, és még vasárnap is kint lóg ajtaján a nyitva tábla. Úgy ám, Rischart, már megint. Most a Nr. 1, hatalmas adag Tiramisujukkal. A képes illusztrációra itt alattam most bukkantam a telefonomon, de roppantmód idepasszol, Anyu először a méretes habverőn botránkozott meg… biztosan elképzelt alatta elfakasztva. 🙂

Tiramisu, egy csepp német esszenciával

Hihetetlen, de a képeken mindig sikerül megtalálni a legidiótább pózt, valami ultradebil vigyorral. Nem nőies, nem csábító, max aranyos, mint egy tízéves….
Tehát a Rischartbeli Tiramisu csakugyan kelendő, és én azt mondom, a Tiramisu mindig jó egyfajta mércének is. Költséges alapanyagokkal, izgalmas aromájú likőrrel, ami helyett nem löttyinthetsz csak úgy Tesco gazdaságos, “Matróz ízű (Most komolyan?!!?) szeszesitalt”. A Rischartban azért láttuk miként keverik be ezeket a krémeket. Nem volt bennük hiba. Kiváló összetétel, és szintén a klasszikus utat járja – fekete espresso-val, jóféle mascarponéval, tojással meg valódi tejszínnel. Vagy amikor babapiskótát sorakoztattunk a fémkeretekbe, rögtön egy kartonnal indítottunk, és el is fogyott. Hogy megéri-e a 3.10€-et… Döntsön róla a pénztárcánk, meg az égető igény kulináris utazásra! 🙂 Mindenesetre mennyiségeken tényleg nem spórolnak, úgy az itthoni fejadag háromszorosa lehet!

Tiramisu - ilyen kávélikőrös piskótaalapon naná, hogy megáll!

Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a lélegzetelállító, fejedelmi tortalapátban, vegyük is használatba. 🙂  Ünnepi desszertnek készítettem, szeletbe, két réteg kávélikőrös piskótalap közé. Én rettenetesen tésztás tudok lenni, habos-krémes pártiak megfordíthatják az arányokat. 🙂 Ez egyébként amolyan köztes megoldás, Rischartból elcsent praktikák nyomán: ott mindig így bántak a vastag piskótákkal – előbb mélyen felszántották, majd töményen átitatták különféle likőrökkel. Locsolásra fel!

Madártávlati Misu-les

Tiramisu szelet kávélikőrös piskótával, vékony csokiganache-al

Hozzávalók

A kávélikőrös piskótához:

300 g finomliszt
100 ml csokoládélikőr
2 tk. sütőpor
300 g kristálycukor
120 g étcsokoládé (60%-tól a csillagos ég :))
120 ml étolaj
80 ml víz
2 ek. instant kávé
6 nagy tojás, szétválasztva
1/2 tk. só
kávélikőr

  1. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra.
  2. A lisztet a sütőporral és a cukorral elvegyítjük, félretesszük.
  3. Az instant kávét forró vízben feloldjuk.
  4. Az étcsokoládét vékony szeletekre vágjuk, s vízfürdőben az olajjal, a csokoládélikőrrel és a kávéporos vízzel együtt összemelegítjük, amíg teljesen homogén nem lesz.
  5. Vegyük le a tűzről, hagyjuk néhány percet hűlni, majd adjuk hozzá előbb a tojássárgájákat, aztán a lisztes keveréket.
  6. Verjük a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá. Forgassuk a csokoládés keverékhez, és öntsük az egészet két darab 20×15 centis formába. Süssük 20-25 percig.
  7. Irdaljuk be a piskótát, ha kihűlt egy tésztahengerrel, majd vastagon  itassuk át kávélikőrrel. Jól nyomkodjuk bele, tegyük félre. Készítsük el ez idő alatt a krémet:

A krémhez:

8 zselatinlap
6 tojássárgája
60 g cukor
8 ek. friss feketekávé
4 ek. kávélikőr
500 g mascarpone
8 ek. méz
400 ml tejszín

  1. A zselatint hideg vízbe áztatjuk.
  2. Vízfürdőben felverjük a tojássárgát a cukorral, feloldjuk benne a zselatint, majd kiemeljük az edényt a forró vízből. Hozzáadjuk a kávét és a likőrt, és kihűlésig kevergetjük.
  3. A mézet a mascarponéval eldolgozzuk, és a tojáskrémhez adjuk. Végül beleforgatjuk a kemény habbá vert tejszínhabot is. Legalább 2 órára hűtőbe tesszük.

Továbbá:

14 db babapiskóta
2 dl erős espresso
2 ek. porcukor

A ganache-hoz:

100 g felaprított étcsokoládé (70%)
100 ml tejszín
pici, csillagfejű csővég a díszítéshez

Összeállítása

  1. Az egyik likőrös piskótalapot elővesszük, rárétegezzük a krém felét.
  2. A babapiskótát a porcukorral elkevert feketekávéban megáztatjuk, és a krémbe nyomkodjuk. Ráhalmozzuk a maradék krémet, végül befedjük a másik piskótalappal.
  3. A ganache-hoz a tejszínt egy kis lábasban felforraljuk, és az apróra darabolt étcsokira öntjük. Folyamatosan kevergetve homogénre dolgozzuk, habzsákból nyomható állagúra hűtjük. Díszítéshez csillagfejű csővéget használunk, azzal húzunk csíkokat a torta tetejére, de természetesen lazán el is kenhetjük rajta késsel a krémet.

 

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: gasztrotéma, karácsony, tepsis, torta 9 hozzászólás » | 3 892 olvasás

2011 meggyűrt lapjai

2012. január 2. hétfő | 07:08 | 6 hozzászólás


Annyi mindent mondanék 2011-ről, és mégis olyan nehéz megszólalni. Hát még írni róla..

Ahogy Nagyi mondaná, a 11-el osztható évek mindig keserűséget hoznak – be is igazolódott, mert Nagyikának mindig igaza van. Sok mindent éltünk meg a családdal, már megint annyi mindent! Akkor mégis hogy üresedhettünk ki így, hogy távolodhattunk el egymástól ennyire? Mert ez történt, vagy legalábbis ezen az úton járunk… mindig voltak hullámvölgyeink – mint mindenki életében -, de az elmúlt időszakban csak úgy jött a baj. Szinte egymást érintve.

A blogom, ami annyi. de annyi örömöt, színt és hálát hozott a mindennapokba – most poros-kopott a fedele és megfakult. Kicsit talán elárvultunk, mindketten. Eddig ismertem a vágyaimat, voltak céljaim, de megint megtorpantam. Nem azonnal történt, és sok minden hatással volt rám. A Nagyi, München, Dóráék különköltözése, beilleszkedés az új munkahelyemen, szorongások, őrlődések, bizarr gondolatok… Egy helyen, ahol napi 8 órát tölt az ember, ahova még télidős koromsötétben, 5.40-re jár be és ahonnan csak a szürkületben lép ki, meglehetősen szürkén.. 🙂 Visszagonolva, nem is jutott idő itthoni feltöltődésre. Az elmúlt hét, mintha csak hajnali gyomoridegekből és csonka éjszakákból állt volna.

És itt van az utóbbi néhány nap fizikai kiszolgáltatottsága. Mind-mind elbizonytalanítottak, a már így is bizonytalan lebegésemben. Na ja, hulla a víz felszínén. 🙂 Három napja itthon fekszem a gerincemmel, mert önfejű módon sikerült megint elhanyagolnom a gyógytornát. Persze ez így lesarkosított, ennyire azért nem egyszerű. De tény, hogy sokszor megesett már, próbáltam betuszkolni a bajt valami szemmel láthatatlan, de betonbiztos fal mögé. Tudjátok, amolyan “ha nem beszélünk róla, nincs is” alapon. De tessék, most itt állok 20 éves fejjel, egy leginkább műtétre alkalmas gerinccel, meg a berepedezett lelkemmel. Hogyan tovább? Ahogy a felülvizsgálaton is megmondták két éve; ilyen teherbírással, izmokkal soha, sehol nem kaphatok a szakmámban munkát.

Karácsonyi aprósütikavalkád ínyenceknek

Jól belecsaptam az új évbe, már megint beterítve titeket a saját problémáinkkal… Ne haragudjatok! És még csak Boldog Karácsonyt sem kívántam Nektek…. Mindenkinek békésen telt, volt kapkodás hagyományőrző fejvesztettséggel? 🙂 Itthon természetesen az sem maradhatott el, de hála Istennek, végül minden dísz felkerült a fára (még a gigászi plasztikszaloncukrok is, Anyu nagy örömére…), nem akármilyen szentestei vacsorával megtetőzve. Szerencsésen elkészült az eltervezett süteménysokadalom a házsorköszöntőnkre is. Kicsit ugyan lepukkant voltam a vadító öltözetemben, nagyjából 10 perc alatt raktam helyre a félrecsúszott sminkemet.. Viszont még így is bezsebeltem egy csomó dicséretet, elcsíptem jóízű hümmögéseket néhány elvonuló *rózsaszín* makaronfelleg után.. 🙂 Miközben Török barátnéimmel, Timivel meg tündéranyukájával, együtt zsongtunk cukrásztémákban. 🙂 Szép emlék, tényleg.

Egy doboz nass, amit távolról kiszúrsz magadnak

És hogy mik készültek? Íme, A Lista

Málnazselés-nugátos trüffelcsúcsok
Piszke-féle makik rózsaszínen, csokifóliával
Diós és csokis marlenka
Zserbótöltelékes / nugátkrémes puszedlik
Porhanyós fajta, legtutibb hókifli a Forrásbeli receptgyűjteményből
Fahéjas csillag, München-módra 🙂
Mogyorós-pisztáciás csókok fehér csokiganache-al

Hókifli

Hozzávalók:

750 g liszt
75 g porcukor
250 g zsír
250 g Rama margarin
1 kis pohár tejföl (~180 g)
100 ml teljes tej
40 g élesztő
1 csipet só
tölteléknek dió/mák/hitlerszalonna/szilva vagy baracklekvár, amit csak szeretnél

Elkészítése:

  1. Késes robotgéppel a lisztet az apróra kockázott margarinnal és zsírral porhanyósra keverjük, vagyis ne legyenek benne nagyobb zsiradékdarabok. Hozzáadjuk az egyéb járulékos anyagokat, és gyors mozdulatokkal meggyúrjuk a tésztát. Kerekre gömbölyítve, majd fóliába csomagolva hideg helyen pihentetjük fél órát.
  2. A tésztát kettéosztjuk, 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd köröket szaggatunk belőle. Egyik felére teáskanálnyi adagokat halmozunk a töltelékből, majd kifli formára igazítjuk. Sütőlemezre sorakoztatva, 180°C-os sütőben kábé 20 perc alatt aranysárgára sütjük. Ne hagyjuk megpirulni, kiszáradni a kiflikéket, állaga így marad igazán porhanyós, akár hetekre.
  3. Még forrón vaníliás porcukorban meghempergetjük, majd ha kihűlt, jól lefóliázva/fémdobozba pakolva tároljuk.

A fotókat Babszi készítette

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, énblog, karácsony 6 hozzászólás » | 1 989 olvasás

Karamellás-magvas bolyhocskák – csajos estére :-)

2009. december 31. csütörtök | 11:54 | 8 hozzászólás


Tegnap moziba mentem Ildiékkel! Nórit még a Vedresben, infó órákon ismertem meg jobban, úgy lettünk cimborák. Sosem felejtem el, amikor az első napon, lányos zavaromban gondot okozott a számítógép beüzemelése… :-)))) Ekkor termett ott “kattuszkakirálykisasszony”, hogy megmentsen. Azóta már nem infóra jár, átment inkább rajzra. És még mindig elhiszi, hogy tehetséges benne! :-))))

Ildit pedig időtlen idők óta ismerem, rengeteg közös történetünk van! Ötödikes korunkban például nagy Harry Potter lázban égtünk. Saját sztorikat kreáltunk az alapcselekmény nyomán, azokat játszottuk el. Szentül hittük, hogy a Roxfort létezik, mert ilyesmit nem lehet csak úgy kitalálni. :-)) Szóval Ildi alakította Harry-t, míg én Ron vagy Hermione vagy Piton szerepében bukkantam föl. Csak róttuk a folyosókat, és az egész olyan rejtelmes volt :-)))))))

A buszról integetve aztán ráeszméltem, mekkora hülye voltam amiért elhanyagoltam a barátságunkat. Az ilyesmit ápolni kell, én meg nagyon eltűntem az utóbbi évben.

Tehát beültünk mozizni. Szokás szerint késésben voltam, az eső is zuhogott, én meg szükségét érezten a pláza mentén “lerövidíteni” az utat. Kétszer majdnem eltanyáltam a sártengeren, de végül csak ott voltam. Épp valami butikban lézengtek, és nagyjából 5 perc lehetett hátra a film kezdetéig. Elébb jegyet vettünk, majd üdítőket meg pattogatott kukoricát. Bennt a teremben aztán előkotortam a sütit is. Stílusosan, amolyan vizelettartós papírzacsiba pakoltam őket, mert így volt igazán nagyon guszti! :-))

Egyszerűen bonyolult – a film címe, egy fergeteges trió – Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin – főszereplésében. Könnyed volt és mókás, a füves jelenet meg egyszerűen magával ragadó :-))) A befejezés nem igazán nyerte el a tetszésünket, de a társaság ezt lehetetlenné is tette. :-))) Görbe este volt, annyi szent – rendesen csiklandozta rekeszizmainkat :-)))

Karamellás-magvas bolyhocskák

Nóri szerint valami maradékot vittem a karácsonyi aprósütikavalkádból. :-)) Valóban ünnepi ízvilág, hála a Gabika-féle tejkaramellának. A decemberi Krakkós kiruccanásáról hozta, és önmagában is remek nassnak bizonyul!

Hozzávalók (35 db-hoz)

A tésztához:

  • 200 g liszt
  • 100 g barnacukor
  • 100 g vaj
  • 1 tojás
  • csipet só
  • 1 vaníliarúd kikapart belseje/1 tk. vaníliaeszencia

A beborításhoz:

  • 150 g törökmogyi és dió keveréke
  • 1 tojásfehérje
  • 1 ek. víz

A töltelékez:

  • 16 db nagyobb tejkaramella
  • 3 ek. tejszín

A díszítéshez: 100 g tejcsoki + 1 ek. olaj

Elkészítése

  1. Az olajos magvakat sodrófával durvára daraboljuk, és egy serpenyőben – olaj hozzáadása nélkül – alaposan megpirítjuk. Minél tovább pörköljük, annál erőteljesebb zamata lesz! Félretesszük hűlni
  2. A vajat a barnacukorral, a vaníliakivonattal és egy csipet sóval kihabosítjuk, majd hozzádobjuk a tojást is.
  3. Apránként hozzászitáljuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Hűtőbe tesszük egy órára.
  4. Pihentetés után 35be vágjuk, majd kis golyóbisokat formálunk belőle.
  5. Ezeket előbb a tojásfehérjével elkevert vízben, majd a magkeverékben forgatjuk meg.
  6. A dióbundás gombócokat tepsire tesszük, kiskanállal ellapítjuk, és közepükbe mélyedést nyomunk.
  7. Előmelegített sütőben, 180°C-on (légkeveréses 165°C) 10-12 perc alatt aranysárgára sütjük.
  8. A karamellát a tejszínnel felolvasztjuk, és a kihűlt sütemények közepibe csurgatjuk.
  9. Tejcsokispriccel díszítjük, majd mozizni hívjuk a barátokat. 🙂

Karamellás-magvas bolyhocskák

Pin ItFollow Me on Pinterest
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, karácsony 8 hozzászólás » | 3 091 olvasás

Korábbi bejegyzések