Sütimizéria » kelt tészta
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Ints búcsút a télnek! Fánkdömping, konyhakiállítás, és üzem

2013. február 22. péntek | 07:24 | 3 hozzászólás


Január, február, itt a nyár…ó, de nagyon jó volna már!! 🙂 No nem kérnek nagy időugrást. Legyen csak április, változékony szeles idejével vagy szélcsendjével, cirógató melegével. Csöpp rózsaszín vászonkabátomban nagyokat sétálnék, közben várva az idei év édes gyümölcseit ééés… felejtsük el az áprilist, akkor még ezt az idillt tönkreteheti a bennem gyülemlő drukk, holmi cukrász szakvizsga miatt. :)) Legyen június, akkor már minden bizonnyal (ha nem a javítóvizsgára készülök..:-D) a Tiszapart homokjába süppedek vagy a Ligetben, egy méretes pléden terpeszkedek el. Ábrándozva várom majd a születésnapomat, amire KitchenAid gépet kapok, mert Apu nem veszi meg a méregdrága szuperobjektívjét….  ;-))))))

Szóval így vagyunk most, néhány hónappal a szakvizsga óborzalmai előtt. Kezd átértékelődni bennem a dolog, jobban félek az elméleti részektől, mint a gyakorlattól (végre vannak elképzelések díszmunkatortára, ha csak haloványan is). Nem megy az élelmiszer ismeret kilométerhosszú tételsora. Úgy érzem képtelenség, hogy fejembe szívódjon a fogyasztóvédelem tétele, a másik hússzal együtt. A gazdasági számításokról ne is beszéljünk, maratoni begyakorlásokat igényel, amit általában arra a pár hónap kimaradásomra fogok. Miközben mindenki tudja, egyszerűen nincs meg hozzá a matekagyam. Egy zokni van a helyén… 🙂

Jövő hétvégén pedig már március lesz, és ha 1-2-3, akkor Konyhakiállítás a Sportarénában! :)) Idén végre én is fölzötyöghetek Pestre, hogy a Blikk Nők Konyha szerkesztőségének színeiben süssek! Alig várom, annyi mindenkivel szeretnék összefutni, kérlek kérlek gyertek Ti is! Egy ideje vannak már rémálmaim, mindegyikben az idők végezetéig sütök, tekercselek, odaégetek meg szerencsétlenkedem. Ezt leszámítva majd kicsattanok az örömtől. :))

Íme egy fotó a tavalyi standról, rajta László Ági és Márk Szonja nyerőpárossal! 2013-ban is kint lesznek természetesen!

Kép forrása: Konyhakiállítás 2013

Rengeteg a lemaradásom receptügyileg, ezért próbálok valami tematika szerint pótolni… Télbúcsú kapcsán most talán a fánk a legaktuálisabb – csak ne nézzetek ki az ablakon, kint nem éppen a tavasz első rügyei csúcsosodnak…:)) -, ezért egy klasszikussal kezdeném a sort. Az elmúlt héten rengeteg bálozós fotóba botlottam a pofakönyv közösségi oldalán, nagy társaságoknak a házibuliba ilyen Bombolonit érdemes lesütni. Csak azt javaslom, indítsunk rögtön dupla adaggal! 🙂

Természetesen vaníliamártás helyett készülhet csokisan, gyümölcsszósszal, esetleg egy jó fanyar lemon curddel. Vaaagy, maradhat az örök kedvenc sárgabarackízzel, rengeteg porcukorral és egy mohó vigyorral. Ma böjti nap van, egy sűrű zöldségleves után zárhatjuk ezzel is az ebédet. Nagyon foszlós, nagyon kellemes, gyorsan elkészül és egyáltalán nem nagy ördöngösség!

Olasz fánkok, forró vaníliaszósszal

fánktészta:

25 g élesztő
200 ml langyos tej
45 g porcukor
300 g liszt
csipet só
1 tojás, könnyedén felverve
40 g olvasztott vaj
1 bögre finomított szemcséjű kristálycukor + 1 tk. fahéj

Vaníliamártás:

800 ml tej
100 ml tejszín
2 ek. tojáslikőr (elhagyható)
1 ek. vaníliapaszta
6 tojássárgája
50 g porcukor
30 g kukoricakeményítő + 10 g vaníliás pudingpor

  1. A fánktésztához langyosítsuk meg a tejet, egy kis részébe morzsoljuk bele az élesztőt, és egy teáskanálnyi cukrot.
  2. A lisztet a felfuttatott élesztővel, a maradék tejjel és cukorral, a tojással, az olvasztott vajjal, a liszttel és a sóval kenyérdagasztóval vagy manuál módon, kb. 20 perc alatt dolgozzuk ki. Amikor felülete fényes és sima, takarjuk le egy konyharuhával. Egy órára tegyük félre.
  3. Két tálcát hintsünk meg liszttel. Szaggassunk evőkanálnyi adagokat a tésztából. Enyhén lisztezett kézzel gömbölyítsük ki, majd helyezzük őket az előkészített tálcákra, egymástól kellő távolságra. Ismét takarjuk le, és meleg helyen kelesszük duplájukra, nagyjából 30 perc alatt.
  4. Egy magas falú lábasban hevítsünk fel olajat. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen túl forró, különben a fánkok megégnek. Óvatosan tegyük bele a fánkocskákat, egyszerre kb. 12 db-ot. Süssük 3-4 percig, amikorra megfordulnak a felszínen. Emeljük ki, csepegtessük le szűrőpapíron. Még forrón, forgassuk meg finomított szemcséjű fahéjas kristálycukorban.
  5. Készítsük el a forró vaníliamártást: Kaparjuk ki a vaníliarúd magjait és keverjük el a kétféle cukorral, a tojássárgájákkal és a keményítővel. Kanalazzuk rá a tej egy részét, keverjük simára.Meegítsük meg a maradék tejet, adjuk hozzá a keményítős-tojásos-cukros keveréket és alacsony lángon, kb. 3-5 perc alatt ne túl kemény, mártás állagúra sűrűsítsük be. A fahéjas fánkocskákat ebben tálaljuk.

Tipp: Érdemes beszerezni egy konyhai hőfokmérőt. A fánkok ideális sütési hőmérséklete 160°C, ezen a ponton gyönyörűre pirulnak a fánkocskáink!

25 fánkgolyó lesz belőle

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, énblog, kelt tészta 3 hozzászólás » | 1 797 olvasás

Húsvéti utózsongás: Kalácspuding, avagy játék a megmaradttal

2012. április 12. csütörtök | 07:33 | 1 hozzászólás


Oké beismerem, elég jó cucc ez a kakaós Hot Cross buci, valójában hármat el kellett mentenem a “folytatáshoz”. :)) Nem bántuk meg, kalácspudingként egy teljesen új ízélmény, nem mellesleg nagy szerelem – ami engem illeti legalábbis. Húsvét másnapján jó kis sonkaléből mi is szeretjük a bablevest, ami után különösen jól csusszannak a tésztás főfogások. Pláne ha édesek, és még egy illatos pudingban is megmártóznak.

Kis segédem Lucacica volt.

Érdemes beáldozni rá akár 4-6 kalácskát is (hármunknak persze bőven elég lett háromból), de készíthetjük a szokott módon; kissé megszikkadt, puccosabb töltelék nélküli édes kalácsból, vagy akár csokis ostorosból. Ahány kalácsfajta, annyi lehetőség, annyi új ízkombináció! Ráadásul 10 perc munkával, plusz sütési idővel kész is az ebéd.

“Hot Cross Bun” kalácspuding
Hozzávalók

6 főre, fél adaghoz elég a fele mennyiség!

6 db Hot Cross buci
kevés vaj a forma kizsírozásához
1 rúd vanília kikapart magjai/1 ek. vaníliapaszta
600 ml sűrű tejszín (pl. Naszálytej literes, 30%-os tejszín)
1 narancs reszelt héja
4 nagy tojás
75 g kristálycukor
60 ml tojáslikőr (opcionális): helyettesíthető brandyvel vagy más likőrrel, de ilyenkor éremes ellenőrizni az édességét

Elkészítése

  1. A bucikat körülbelül 1 centi vastag szeletekre vágjuk. Kivajazunk egy formát, a kalácsszeleteket pedig elszortírozzuk benne.
  2. A tejszínt a vaníliával és a narancs reszelt héjával alacsony lángon feltesszük főni. Amikor elkezd gyöngyözni, a lángról félrehúzzuk és 5 percre lefedjük.
  3. Közben a tojásokat a likőrrel és a cukorral gyengéden kikeverjük, majd hozzácsurgatjuk a már nem túl forrótejszínhez. Ráöntjük a kalácsszeletekre és 30 percig állni hagyjuk. Betehetjük addig a hűtőbe is, ha később szeretnénk  tálalni.
  4. A formánkat ezután egy öblösebb aljú tepsibe helyezzük, köré pedig forralt vízet öntünk – nagyjából a forma feléig érjen a víz. Sütőbe toljuk 40-45 percre, mialatt a pudingunk besűrűsödik és kalácsunk aranybarna szín kap.
  5. Érdemes melegen, porcukorral meghintve tálalni!
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, felfújt, kelt tészta 1 hozzászólás » | 2 777 olvasás

Foszlik és zizeg: Pain au chocolate házilag, croissant tésztából

2012. február 25. szombat | 13:23 | 15 hozzászólás


Van hitem, újra vannak céljaim. Két hónap után először látom régi önmagamat, azt a Csengét, aki csupa szívvel, csupa szenvedéllyel tesz az álmaiért. Tudom, sokáig voltam távol, de most már itt vagyok… Nehéz ezt megmagyarázni, de nem Tőletek, nem a szakmától vagy a blogomtól fordultam el erre a 8 hétre, valójában önmagamat kezdtem el…kevésbé szeretni. Túl sok kétség, félelem és fájdalom ért minket néhány hónap alatt, túl sok mindent hagytunk elmosódni, ami eddig erőt adott. Így volt a sütéssel is. Habár messzinek tűnik, azért volt idő, amikor az egész többet jelentett bizonyítási vágynál, jóleső kikapcsolódásnál. Sosem másoknak akartam megfelelni, sokkal inkább az adott pillanatnak, a saját örömömnek és az ajándékozotténak… Csak így történik meg a csoda. Mert ilyenkor minden apróság életre kel, szinte beszélnek hozzám, van történetük, és egy-egy ízvilág mögött ott rejtőzik valami kimondatlan érzelem. Buta voltam, megfeledkeztem róla…Ahogy jöttek a problémák, úgy minden elhalkult belül, én pedig nem tudtam megbirkózni a kudarcokkal. Ahogy a lelked megbetegszik, úgy a tested is cserben hagy. Egyik nap határtalan boldogság, majd mintha elvágnák, másnap már ott vegetálsz a kanapédon. Nem egy szép látvány, nem is vagyok rá büszke…

De ahogy mondtam, ez ellen most tenni fogok. Tegnap jártam a dokimnál konzultáción, és megint rájöttem mennyire csípem ezt a fickót. Nem becsüli alá a betegségemet, de nem is kezeli halálos kórként. Persze nagyokat hümmögött, miközben a felvételeket böngészte, de szeretem, mert fölöslegesen sosem kelt pánikot. Inkább próbálja belém szuggerálni a pozitívumokat. Mert könnyebbé tehetem magamnak, “csupáncsak” keményen meg kell dolgoznom érte. 🙂 Nem hanyagolhatom el a tornákat, sem a gyógyszereket, együtt kell mozogniuk a nap ritmusával.

Úgyhogy chapter 2, jöjjön az az ígéretes második felvonás, vagyis az újjászületésem. Mivel jól láthatóan nincs rajtam kényszerzubbony, és nem is kell 24 órában feküdnöm, úgy gondoltuk a családdal belevágunk újra. Pontosabban egy gyorstalpalós, 10 hónapos képzésben szerzek papírt a szakmáról. Ki kell kérnem egy orvosi szakvéleményt, hogy egyáltalán egészségügyi alkalmasságit kaphassak, azután találnom kell Szegeden egy gyakorlati helyet, abból a megértőbbik fajtájából… 😉

Tökéletes, csöpp hajtovány reggelire: pain au chocolat

Valamelyik nap a kezembe akadt a Stahl magazin téli különszáma. Igazán hangulatos, inkább Karácsony illatú receptek tobzódnak benne, több nemzet konyhája nyomán. Csábító! Különösen megtetszett a francia rongyoskiflikről szóló cikk, az alaptészta összetétele pedig még inkább mozgatta fantáziámat. Ezt ugyanis fakanállal kell kissé megdolgozni, elcsigázott tempóban, még lefekvés előtt – és nagyjából ennyi is telik tőlem akkortájt. :))

A 2×1 éjszaka (először csak a kovászt, majd a behajtogatott tésztát) pihentetést viszont picit sokalltam, aggódtam hogy túlkel és a kelleténél savanyúbb lesz. Hűtőben persze ez hosszabb folyamat, de reggelre még így is szépen megduzzadt, kellemesen érett illata volt. Mi a suliban sosem pihentettük túl hosszan (igaz, mindig kint hagytuk szobamelegen), kevesebb idő elég volt neki.

Egy köztes megoldást választottam, így a tészta pihent, de közben dolgozott benne az élesztő + a mechanikai lazítás. Hajtogatásban is a már jól bevált, iskolai technikát követtem – nem csalódtam, a végeredmény igazi boldogságforrás; foszlik és zizeg, ahogy annak zizegnie kell egy púpos kanál, házi eper-levendulalekvár alatt!!

Látjátok azokat a hullámzó rétegeket? Ennivalóak!

Pain au chocolat

Hozzávalók

Szükségünk lesz…:

jó minőségű csokoládé, rúdalakra aprítva (min. 65%)
a kenéshez 1 egész tojás
1 jénai tepsi

Az alaptésztához:

400 ml langyos tej
60 g porcukor
másfél zacskó szárított élesztő
500 g finomliszt (függ a liszt minőségétől)
másfél kávéskanál só

  1. A tejbe beleszórjuk az élesztőt és egy kevés cukrot a kimért mennyiségből, majd megvárjuk míg a keverék felhabosodik.
  2. Közben megmelegítjük a lisztet, hozzáadjuk a maradék cukrot, a tál szélére körbeszórjuk a sót, végül mélyedést készítünk a liszt közepébe és beletöltjük a felfutott élesztőt. Fakanállal lazán összekeverjük.
  3. A tészta tetejére finoman folpackot nyomunk, és egy éjszaka alatt megkelesztjük a hűtőben.

A vajas részhez:

50 g finomliszt
300 g hideg, min. 82% vaj

  1. A liszt 1/4 részét a nyújtódeszkára szitáljuk, a vajat 1 cm-es csíkokra vágjuk, majd egyenként elkezdjük lisztezett nyújtófával ütögetni. Ne várjuk meg, míg ragacsossá válik, inkább lisztezzük még kicsit. A kilapított, liszttel homogénre ütögetett darabokat egy kupacba halmozzuk. Ha minddel megvagyunk, felvette az összes lisztet, nem melegedett túl és szép a textúrája, jól dolgoztunk. A jó vajas rész ismérve ez lenne. Képlékeny állagú, de hideg darab.
  2. Ha igényli, tegyük hűtőbe rövid időre, és lisztezett nyújtófával igazítsuk ~20×30-as téglalappá. Jó vékony lesz, de a liszttől megmarad a tartása. Felhasználásig tegyük hűtőbe.
  3. A kész alaptésztát lisztezett felületen kissé püföljük meg-gyúrjuk át, hogy nagyjából olyan állaga legyen, mint a vajlapunknak.
  4. Nyújtsuk 25×50 centis, hosszú téglalappá, majd vegyük ki a hűtőből a vajas részt és helyezzük a tészta 2/3 részére (a fölső részt hagyjuk üresen). Jobb-és baloldalt, illetve alul is maradjon ki 2-2-2 centis perem!
  5. Hajtsuk a felső, 1/3 részt a középső blokkra. Erre pedig hajtsuk rá az alsó 1/3 részt. Fordítsunk a tésztán egyet, nyújtsuk ismét 25×50-es téglalapra. Közben lisztezzünk alá, a régi lisztet pedig tudatosan söpörjük ki onnét, nehogy kiszakítsa a tésztánkat. Csomagoljuk folpackba és tegyük hűtőbe 20 percre.
  6. Fordítsunk a tésztán, nyújtsuk a megszokott téglalapra. Most gondolatban négy felé osztjuk a tésztát. A fölső 1/4 részt visszahajtjuk a tészta feléig, majd az alsó részt pedig felhajtjuk, hogy a két vég érintkezzen. Közben gondosan leseperjük a lisztet, különben kirepedezhet a tészta oldala.
  7. Ezután összehajtjuk, akár egy könyvet, és fordítunk egyet rajta. Kész a dupla hajtásunk!
  8. Újra pihentetjük hűtőben, minimum 20 percet, maximum 6 órát. Ezután picit megütögetjük a tésztát, két egyenlő adagra osztjuk, amelyikkel nem dolgozunk, hűtőben várakoztatjuk.
  9. 8 mm vékonyra nyújtjuk, inkább hosszanti irányban. Két sávban gymás mögé sorakoztatjuk a csokicsíkokat, majd a szélesebbik oldaltól elkezdjük feltekerni. Ügyeljünk rá, hogy a végén alulra kerüljön a hajtás.
  10. A sütőt 220°C-ra előmelegítjük, egy jénaiba vizet töltünk (a sütőnek ugyanis gőzösnek kell lennie). A csokis táskákat egyenlő mennyiségekre osztjuk egy éles késsel. Lekenjük tojással és ~30-40 perc alatt duplájára kelesztjük őket. Gőzös sütőben,  20-25 perc alatt készre sütjük. Ekkorra tetejük megbarnul, kissé “szottyos” és rongyos lesz, valami igéző illataromával! 🙂
Pin ItFollow Me on Pinterest
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, kelt tészta 15 hozzászólás » | 3 847 olvasás

Mert az epret túladagolni nem lehet

2011. május 29. vasárnap | 09:13 | 6 hozzászólás


Tényleg elkezdődött, már van kánikula, lehet cangázni, kint a nagyvilágban fotózkodni, epres hangulatot teremteni! B-) Ez csak egyet jelenthet, mégpedig… LEKVÁRBEFŐZÉST! Pontosan, a tavalyi óborzalmak után, tegnap Gabikánál ünnepélyesen eltemettük a 2010-es pocsolyás nyarat, és végre, na végre epret, édes epret tudtunk eltenni!  🙂 Nem is először vagyok idén dunsztbajnok, futottam egy próbakört néhány napja. Jelentem, a dél-alföldi eprek bizony jó húsban vannak, már messziről illatoznak! 🙂 Kövérkés szemek, szép érettek, mézédesek, mosolygósak. Etetik, vetetik magukat. (ilyen se volt még korábban, befőzésekor túl sok cukrot számoltam egy kilóra!) Egyébként ajánlott a sándorfalvi, zsombói és szatymazi portékát közelebbről szemügyre venni, az ottani egyedek ugyanis valami földöntúli kuriózumnak számítanak! 🙂

Eperlesen, egy korábbi adagból

Eper, sárgabarack, cseresznye és meggy (legkésőbb a füge, ha jó nyarat fogtunk ki), ők teremnek meg leginkább alföldi terepen. Nem mondom, a málna is ütős tud lenni (No de az hol nem?! Ott kizárólag mennyiségbeli aggodalmak érhetnek.  :-)), viszont lassan bele kell törődnöm, hamvas kedencáfonyáim nem alföldi síkságra szakosodtak. Kiskosárral elvándorlok érte inkább erdőszélekre, vagy fel a hegyekbe. A többiből viszont tervezünk befőzni, főleg mert a deszki kertünkben roskadoznak a fák a cseresznyétől, meg a meggytől. Állítólag. Csak Apu mondta.

Mint minden gyümölcsnél, úgy epernél is jó idő mérvadó. Nagy zuhék, napsütésmentes napok után nem érdemes bíbelődni a befőzéssel, a tavalyi esőzések után például egy kezemen meg tudom számolni, hányszor vettünk epret… akkor is csak úgy a látványért, frissiben elszemezgetésre. 🙁 Ott és akkor sütöttem egy tepsi könnyed felhőszeletet, ilyen cuki kis kosárkákat, na meg egy elbűvölő esküvői tortát Alízéknak! 🙂 És meg ne feledkezzünk róla, családon belüli örömovációt váltott ki az eperhabrolós sokaság is. De nagyjából ennyi volt, két pillantás és lőttek a szezonnak. Na nem úgy, mint most! Érnek majd még izgalmak, érzem én.. csak tudjak alkotni Petőfi, Arany meg egyéb csodabogarakkal a nyomomban…. 🙂

Levendulás-vaníliás eperlekvár,
3 könnyed lépésben

Ő lenne az, egy levendulás-vaníliás kombináció, amitől aztán nagyon kellemes illata lett a lekinek. Ugyan most, hogy picit édesebbre sikeredett, szerintem csak mascarponés-tejszínes krémek, krémtúrók, sajttorták ízesítésére fogom használni, de arra aztán tökéletes lesz! Eperesszencia.

Hozzávalók

1 kg mézédes eper
20-25 dkg cukor (én ennél többet tettem, vagyis az eper édessége parányit kulcsfontosságú tényező)
2 vaníliarúd
1 ek.  szárított fűszerkuckós levendulavirág
1 csomag dzsemfix 2:1 (opcionális)
1 ek. frissen facsart citrom

Elkészítése

  1. Előző este az epret megtisztítjuk, lecsumázzuk, teflon serpenyőbe halmozzuk. Elvegyítjük a cukrorral, a citrom levével, a vaníliarúd kikapart belsejével (nyugodtan beletehetjük a külső burkát is) és a levendulavirággal. Egy-két órát, még jobb egy egész éjszakát pihentetni. Ekkorra levet ereszt, és átjárja a vanília-levendula illat is.
  2. Másnap botturmixoljuk (lehet természetesen egész szemeket hagyni benne, ha a család úgy szereti), majd felforraljuk. Lehabozzuk, és lassú lángon gyakori kevergetés mellett sűrűre főzzük. Ez 1 kg-nál nem több egy óránál, érdemes sűrűségpróbát végezni.
  3. Ezután elkeverjük benne a dzsemfixet, frottyantunk rajta még egyet (2-3 perc), végül tiszta, fertőtlenített üvegekbe töltjük. Fejre állítjuk néhány percre, majd dunsztba állítjuk 24-48 órára.

És hogy mi az ajánlat mellé? Újból túrós talány, a héten Drezdából. Létezik ennél jobb párosítás? Nagyon is jellemző így nyártájon a gyümölcs túróval való összeeresztése, vagy fordítva. 🙂 Ami nekem épp kapóra jön, mert az utóbbi időben minden túrós dologért remegek. Különösen sülve édességként, de egy jóól behagymásított kőrözöttet is szívesörömest elkanalazgatok! 🙂 Meg túrós batyukkal álmodok. Pedig korábban nem volt így, a Túró Rudit például messzire elkerültem – és bizonyára teljesen egyedül voltam ezzel a defektemmel. :-)) Most meg tessék, kis klasszikus rákóczi túrós látványától majdhogynem könnybe lábad a szemem. Azok az aranyló cukorszemcsék, a hullámhabokon….

Drezdai túrós lepény, levendulás-vaníliás eperlekvárral

Hozzávalók

A tésztához:

250 g liszt
15 g élesztő
1 vaníliarúd magjai
125 ml tej
100 g vaj
csipet só
75 g cukor

A töltelékhez:

50 g vaj
100 g nádcukor
2 kisebb tojás
250 g tehéntúró
250 g ricotta
20 g pudingpor
fél citrom reszelt héja
darált mandula

A tetejére:

50 g lágy barna nádcukor
2 tojás
25 g vaj
1 ek. konyak

Elkészítése

  1. A tészta hozzávalóiból kelt tésztát készítünk, majd fél órát kelni hagyjuk. Miután kétszeresére dagadt, nyújtsuk ki belisztezett munkalapon, és helyezzük kikent tepsibe. Nyomjuk magasra a peremét, kenjük le olvasztott vajjal, és szórjuk meg a darált mandulával. Pihentessük 15 percig.
  2. A töltelékhez keverjünk habosra a vajat, és apránként adjuk hozzá a cukrot, a tojások sárgáit, a túrót és ricottát, a pudingport, a citromhéjat és egy csipetnyi sót. Verjük fel a fehérjét, és forgassuk óvatosan a töltelékhez. A masszát terítsük el a tésztán.
  3. A sütőt melegítsük elő 200 fokra, (légkeveréses sütő 180 fok). A keményítőt keverjük össze a cukorral, a tojásokkal, a vajjal és a konyakkal, majd forró víz fölé állított tálban verjük krémesre. (Körülbelül 5 perc kell neki, míg folytonos kevergetés mellett besűrűsödik. Hagyjuk néhány percig hűlni, majd simítsuk a túrómasszára. Végül toljuk sütőbe és süssük kb. 30 percig. Akkor jó, ha közepe picit még lágy-remegős, akár egy sajttortánál. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd vágjuk kockákra.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, kelt tészta, péksüti, pite, tepsis 6 hozzászólás » | 2 869 olvasás

Felcsigázó diópasztás csigakalács az Újévre

2011. január 5. szerda | 09:52 | 3 hozzászólás


Immár létező kifejezés a legfinomabb, legfoszlósabb és legmesteribben agyondiózott kalácsfélére. :-)) Rég volt itthon kelt tészta – diós zabbantani valók persze annál gyakrabban, de ebben a kérdéseben úgy tűnik menthetetlenek vagyunk. Rögeszménk az irányába, miszerint 30 dkg-nál kevesebb dióval nem is érdemes sütésbe fogni, némi elfogultságra utal. Most, a receptkönyvnél tűnt igazán szembe, mennyire is dió-kókusz-málna-csoki beállítottságú a blog… 🙂

Szóval egy szégyenletes porréteg fedte be a dagasztót. Érthetetlen mi történt az elmúlt hónapokban, hiszen már ez a nyers élesztős illat is kisebb tülekedést eredményez a konyhában; mindenki látni akarja mi készül, méginkább, hogy mikor lesz kész. Engem a tökéletesre kidolgozott kelt tészta bolondít meg teljesen, azokkal a pókhálószerű szálaival. Az már bizony jó jel!

Valami olyasfélét álmodtam meg, ami a fentiek fényében – hát, mondhatni elég jónak ígérkezett. Diópasztát készítettem, amit tovább lágyítottam krémsajttal, ettől a töltelék jóval krémszerűbb, bársonyosabb lett. A feltekert csiga dupla rétegű, így kívül-belül amolyan igazi csupadejós falat. Reggelinél, friss házi tejhez ebből aztán lehet elcsenni! Mi Újév napján ettük. 🙂

Hogy tetszik a recept? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (10 szavazat, átlaga: 4,20)
Loading...

Hozzávalók

A tésztához:

500 g finomliszt
~250 ml tej
20 g élesztő
50 g porcukor
50 g vaj
2 tojássárgája

A töltelékhez:

300 g (tisztított) dió
240 g cukor
200 ml meleg víz
olaj
3 púpozott ek. krémsajt (mascarpone)

A kenéshez: 1 egész tojás

Elkészítése

  1. A gyúrt élesztős tésztát a tanult módon vagy dagasztógéppel összeállítjuk. Körülbelül 1 órát meleg helyen pihentetjük.
  2. Ezalatt elkészítjük a diópasztát: A cukrot teflonserpenyőben megpirítjuk, karamellizáljuk, amíg teljesen fel nem oldódik. Színe kissé sötétebb árnyalatú barna legyen, de ne legyen túl sötét. Öntsük hozzá vékony sugárban a meleg vizet (vigyázzunk, gőze éget!), folytonos kevergetés mellett az összeugrott karamelldarabot oldjuk fel alacsony lángon. Keverjük bele a diót, forgassuk meg a karamellben jól, hogy mindenütt bevonja. Terítsük el egy kiolajozott sütőlemezen/tepsi hátoldalán. Megvárjuk míg teljesen kihűl, majd aprítógépben paszta állagúra törjük-őröljük. Fakanállal időnként kavarjuk fel az oldalára tapadt tölteléket, hogy szép, egynemű állagot kapjunk.
  3. Szedjük át egy fémtálkába, és adjunk hozzá nagyjából 3 ek. krémsajtot. A lényeg hogy kenhető, de ne túl folyós tölteléket kapjunk. A mascarpone sütés után ugyan kissé visszaszilárdul, de csúnya vége lesz, ha kibuggyan, eláztatja a töltelék.
  4. A tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, újból átdagasztjuk, és három részbe vágjuk. Mindegyiket külön-külön ujjnyi vastagra nyújtjuk.
  5. Kenjük meg a töltelékkel az első kinyújtott tésztalapot, majd helyezzük rá a másodikat. Sodrófával kicsit nyomkodjuk-nyújtsuk meg és kenjük rá a töltelék másik felét. Fedjük be az utolsó lappal.
  6. Szorosan tekerjük fel a tésztát csigaalakba. Vágjuk 3 centi vastagra, és helyezzük süthető papírformába (amit Piszke angyalkámtól kaptam Karácsonyra :-)) vagy egy kerek, sütőpapírral bélelt tortaformába. Kenjük le egy egész tojással és süssük 35-40 percig 175°C-os sütőben, míg teteje megbarnul, és fenséges karamellás-diós illat terjeng az egész lakásban.
  7. Néhány percig hagyjuk hűlni, majd tálaljuk egy bögre tejjel.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, kelt tészta 3 hozzászólás » | 2 059 olvasás

Korábbi bejegyzések