Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

           

Mert az epret túladagolni nem lehet

2011. május 29. vasárnap | 09:13 - 6 hozzászólás

Tényleg elkezdődött, már van kánikula, lehet cangázni, kint a nagyvilágban fotózkodni, epres hangulatot teremteni! B-) Ez csak egyet jelenthet, mégpedig… LEKVÁRBEFŐZÉST! Pontosan, a tavalyi óborzalmak után, tegnap Gabikánál ünnepélyesen eltemettük a 2010-es pocsolyás nyarat, és végre, na végre epret, édes epret tudtunk eltenni!  :-) Nem is először vagyok idén dunsztbajnok, futottam egy próbakört néhány napja. Jelentem, a dél-alföldi eprek bizony jó húsban vannak, már messziről illatoznak! :-) Kövérkés szemek, szép érettek, mézédesek, mosolygósak. Etetik, vetetik magukat. (ilyen se volt még korábban, befőzésekor túl sok cukrot számoltam egy kilóra!) Egyébként ajánlott a sándorfalvi, zsombói és szatymazi portékát közelebbről szemügyre venni, az ottani egyedek ugyanis valami földöntúli kuriózumnak számítanak! :-)

Eperlesen, egy korábbi adagból

Eper, sárgabarack, cseresznye és meggy (legkésőbb a füge, ha jó nyarat fogtunk ki), ők teremnek meg leginkább alföldi terepen. Nem mondom, a málna is ütős tud lenni (No de az hol nem?! Ott kizárólag mennyiségbeli aggodalmak érhetnek.  :-)), viszont lassan bele kell törődnöm, hamvas kedencáfonyáim nem alföldi síkságra szakosodtak. Kiskosárral elvándorlok érte inkább erdőszélekre, vagy fel a hegyekbe. A többiből viszont tervezünk befőzni, főleg mert a deszki kertünkben roskadoznak a fák a cseresznyétől, meg a meggytől. Állítólag. Csak Apu mondta.

Mint minden gyümölcsnél, úgy epernél is jó idő mérvadó. Nagy zuhék, napsütésmentes napok után nem érdemes bíbelődni a befőzéssel, a tavalyi esőzések után például egy kezemen meg tudom számolni, hányszor vettünk epret… akkor is csak úgy a látványért, frissiben elszemezgetésre. :-( Ott és akkor sütöttem egy tepsi könnyed felhőszeletet, ilyen cuki kis kosárkákat, na meg egy elbűvölő esküvői tortát Alízéknak! :-) És meg ne feledkezzünk róla, családon belüli örömovációt váltott ki az eperhabrolós sokaság is. De nagyjából ennyi volt, két pillantás és lőttek a szezonnak. Na nem úgy, mint most! Érnek majd még izgalmak, érzem én.. csak tudjak alkotni Petőfi, Arany meg egyéb csodabogarakkal a nyomomban…. :-)

Levendulás-vaníliás eperlekvár,
3 könnyed lépésben

Ő lenne az, egy levendulás-vaníliás kombináció, amitől aztán nagyon kellemes illata lett a lekinek. Ugyan most, hogy picit édesebbre sikeredett, szerintem csak mascarponés-tejszínes krémek, krémtúrók, sajttorták ízesítésére fogom használni, de arra aztán tökéletes lesz! Eperesszencia.

Hozzávalók

1 kg mézédes eper
20-25 dkg cukor (én ennél többet tettem, vagyis az eper édessége parányit kulcsfontosságú tényező)
2 vaníliarúd
1 ek.  szárított fűszerkuckós levendulavirág
1 csomag dzsemfix 2:1 (opcionális)
1 ek. frissen facsart citrom

Elkészítése

1. Előző este az epret megtisztítjuk, lecsumázzuk, teflon serpenyőbe halmozzuk. Elvegyítjük a cukrorral, a citrom levével, a vaníliarúd kikapart belsejével (nyugodtan beletehetjük a külső burkát is) és a levendulavirággal. Egy-két órát, még jobb egy egész éjszakát pihentetni. Ekkorra levet ereszt, és átjárja a vanília-levendula illat is.
2. Másnap botturmixoljuk (lehet természetesen egész szemeket hagyni benne, ha a család úgy szereti), majd felforraljuk. Lehabozzuk, és lassú lángon gyakori kevergetés mellett sűrűre főzzük. Ez 1 kg-nál nem több egy óránál, érdemes sűrűségpróbát végezni.
3. Ezután elkeverjük benne a dzsemfixet, frottyantunk rajta még egyet (2-3 perc), végül tiszta, fertőtlenített üvegekbe töltjük. Fejre állítjuk néhány percre, majd dunsztba állítjuk 24-48 órára.

És hogy mi az ajánlat mellé? Újból túrós talány, a héten Drezdából. Létezik ennél jobb párosítás? Nagyon is jellemző így nyártájon a gyümölcs túróval való összeeresztése, vagy fordítva. :-) Ami nekem épp kapóra jön, mert az utóbbi időben minden túrós dologért remegek. Különösen sülve édességként, de egy jóól behagymásított kőrözöttet is szívesörömest elkanalazgatok! :-) Meg túrós batyukkal álmodok. Pedig korábban nem volt így, a Túró Rudit például messzire elkerültem – és bizonyára teljesen egyedül voltam ezzel a defektemmel. :-)) Most meg tessék, kis klasszikus rákóczi túrós látványától majdhogynem könnybe lábad a szemem. Azok az aranyló cukorszemcsék, a hullámhabokon….

Drezdai túrós lepény, levendulás-vaníliás eperlekvárral

Hozzávalók

A tésztához:

250 g liszt
15 g élesztő
1 vaníliarúd magjai
125 ml tej
100 g vaj
csipet só
75 g cukor

A töltelékhez:

50 g vaj
100 g nádcukor
2 kisebb tojás
250 g tehéntúró
250 g ricotta
20 g pudingpor
fél citrom reszelt héja
darált mandula

A tetejére:

50 g lágy barna nádcukor
2 tojás
25 g vaj
1 ek. konyak

Elkészítése

1. A tészta hozzávalóiból kelt tésztát készítünk, majd fél órát kelni hagyjuk. Miután kétszeresére dagadt, nyújtsuk ki belisztezett munkalapon, és helyezzük kikent tepsibe. Nyomjuk magasra a peremét, kenjük le olvasztott vajjal, és szórjuk meg a darált mandulával. Pihentessük 15 percig.
2. A töltelékhez keverjünk habosra a vajat, és apránként adjuk hozzá a cukrot, a tojások sárgáit, a túrót és ricottát, a pudingport, a citromhéjat és egy csipetnyi sót. Verjük fel a fehérjét, és forgassuk óvatosan a töltelékhez. A masszát terítsük el a tésztán.
3. A sütőt melegítsük elő 200 fokra, (légkeveréses sütő 180 fok). A keményítőt keverjük össze a cukorral, a tojásokkal, a vajjal és a konyakkal, majd forró víz fölé állított tálban verjük krémesre. (Körülbelül 5 perc kell neki, míg folytonos kevergetés mellett besűrűsödik. Hagyjuk néhány percig hűlni, majd simítsuk a túrómasszára. Végül toljuk sütőbe és süssük kb. 30 percig. Akkor jó, ha közepe picit még lágy-remegős, akár egy sajttortánál. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd vágjuk kockákra.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, kelt tészta, péksüti, pite, tepsis 6 hozzászólás » | 871 olvasás

Felcsigázó diópasztás csigakalács az Újévre

2011. január 5. szerda | 09:52 - 3 hozzászólás

Immár létező kifejezés a legfinomabb, legfoszlósabb és legmesteribben agyondiózott kalácsfélére. :-)) Rég volt itthon kelt tészta – diós zabbantani valók persze annál gyakrabban, de ebben a kérdéseben úgy tűnik menthetetlenek vagyunk. Rögeszménk az irányába, miszerint 30 dkg-nál kevesebb dióval nem is érdemes sütésbe fogni, némi elfogultságra utal. Most, a receptkönyvnél tűnt igazán szembe, mennyire is dió-kókusz-málna-csoki beállítottságú a blog… :-)

Szóval egy szégyenletes porréteg fedte be a dagasztót. Érthetetlen mi történt az elmúlt hónapokban, hiszen már ez a nyers élesztős illat is kisebb tülekedést eredményez a konyhában; mindenki látni akarja mi készül, méginkább, hogy mikor lesz kész. Engem a tökéletesre kidolgozott kelt tészta bolondít meg teljesen, azokkal a pókhálószerű szálaival. Az már bizony jó jel!

Valami olyasfélét álmodtam meg, ami a fentiek fényében – hát, mondhatni elég jónak ígérkezett. Diópasztát készítettem, amit tovább lágyítottam krémsajttal, ettől a töltelék jóval krémszerűbb, bársonyosabb lett. A feltekert csiga dupla rétegű, így kívül-belül amolyan igazi csupadejós falat. Reggelinél, friss házi tejhez ebből aztán lehet elcsenni! Mi Újév napján ettük. :-)

Hogy tetszik a recept? – (8 szavazat, átlaga: 4.50)
 Loading ...

Hozzávalók

A tésztához:

500 g finomliszt
~250 ml tej
20 g élesztő
50 g porcukor
50 g vaj
2 tojássárgája

A töltelékhez:

300 g (tisztított) dió
240 g cukor
200 ml meleg víz
olaj
3 púpozott ek. krémsajt (mascarpone)

A kenéshez: 1 egész tojás

Elkészítése

1. A gyúrt élesztős tésztát a tanult módon vagy dagasztógéppel összeállítjuk. Körülbelül 1 órát meleg helyen pihentetjük.
2. Ezalatt elkészítjük a diópasztát: A cukrot teflonserpenyőben megpirítjuk, karamellizáljuk, amíg teljesen fel nem oldódik. Színe kissé sötétebb árnyalatú barna legyen, de ne legyen túl sötét. Öntsük hozzá vékony sugárban a meleg vizet (vigyázzunk, gőze éget!), folytonos kevergetés mellett az összeugrott karamelldarabot oldjuk fel alacsony lángon. Keverjük bele a diót, forgassuk meg a karamellben jól, hogy mindenütt bevonja. Terítsük el egy kiolajozott sütőlemezen/tepsi hátoldalán. Megvárjuk míg teljesen kihűl, majd aprítógépben paszta állagúra törjük-őröljük. Fakanállal időnként kavarjuk fel az oldalára tapadt tölteléket, hogy szép, egynemű állagot kapjunk.
3. Szedjük át egy fémtálkába, és adjunk hozzá nagyjából 3 ek. krémsajtot. A lényeg hogy kenhető, de ne túl folyós tölteléket kapjunk. A mascarpone sütés után ugyan kissé visszaszilárdul, de csúnya vége lesz, ha kibuggyan, eláztatja a töltelék.
4. A tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, újból átdagasztjuk, és három részbe vágjuk. Mindegyiket külön-külön ujjnyi vastagra nyújtjuk.
5. Kenjük meg a töltelékkel az első kinyújtott tésztalapot, majd helyezzük rá a másodikat. Sodrófával kicsit nyomkodjuk-nyújtsuk meg és kenjük rá a töltelék másik felét. Fedjük be az utolsó lappal.
6. Szorosan tekerjük fel a tésztát csigaalakba. Vágjuk 3 centi vastagra, és helyezzük süthető papírformába (amit Piszke angyalkámtól kaptam Karácsonyra :-)) vagy egy kerek, sütőpapírral bélelt tortaformába. Kenjük le egy egész tojással és süssük 35-40 percig 175°C-os sütőben, míg teteje megbarnul, és fenséges karamellás-diós illat terjeng az egész lakásban.
7. Néhány percig hagyjuk hűlni, majd tálaljuk egy bögre tejjel.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, kelt tészta 3 hozzászólás » | 689 olvasás

« Korábbi bejegyzések