Csokholista vagy…? Szerintem nem baj, én is.
Végtelen a variációk sora: Lehetetlen megunni a muffin készítését és természetesen fogyasztását. Ez a “prototípus” pedig igazi tavaszváró csemege, csendes hétköznapokra – egyszerre fanyar és édeskés. Ráadásul tökéletes arra az esetre is, ha nincs otthon margarin, de valami rendkívüli édességre fáj a fogunk.
és nem mellesleg… minél fürgébben készítjük el, annál gyorsabban önthetjük nyakon egy isteni öntettel. 
Fotók: én
..és ennek kapcsán eszembe jutott egy nem publikált sütemény, melyet ma már nem kínálnék. Igazán száraz lenne ugyanis, tegnap lett volna három hetes… 
Babszi vendégeket várt, én pedig egy egyszerű, de nagyszerű muffinnal tetőztem mennyei ebédjét. Merem remélni, hogy az én desszertem is hasonló sikert aratott, mert hogy mi nem kóstoltuk – de állítólag hamar bepuszilták és virult a bucijuk, mikor Babszi elcsomagolta a maradékot. 
)
Visszatérve keresztlányomra és ölelgetnivaló szüleire, no meg hogy miért is vackolták be magukat hozzánk két napra: A helyzet az, hogy mikor Attilláékat várták a fennt említett ebédre, Gáborral történt egy kis baleset. Beterítette szegényt az olaj, szerencsére nem sérült meg komolyan… Ellenben a konyhával, amit ki kellett festeni. Szombaton Gábor neki is látott, addig Lucáék átcuccoltak. Babszival karácsonyi készülődést terveztünk, de délután bealudtam. Minden nap hajnali fél hétre járunk apuval rorátéra, ami parányit megterheli szervezetünket. 
Én találtam ki, remek ötlet volt. Szóval míg durmoltam, Babszi és Anyu hópehelyvarázsoztak, Luca meg a járókában rendetlenkedett és széttrancsírozott két szalocukrot. ;D Gábor este érkezett és úgy döntöttek, hogy itt alszanak a szagok miatt. Tök megértem őket, én se tenném ki Luca királykisasszonyt ennek a tömény festékszagnak. Vasárnap az egész napi szellőztetésre sem javult a konyhájuk, így még egy napot maradtak. Apu és Gábor végre együtt borozhattak, miközben a karivásárból fáradtan hazatért (23-ig a Dóm téren dolgozik) Iri nénémmel mézeskalácsokat festettünk. Természetesen hamarosan érkezik a poszt róla, kiegészítőleg a recept forrásának szkennelt változatával.
És akkor érkezzen a recept Kétszínű Kókuszos muffinunkról vaj nélkül, tejszínnel dúsítva… Folytatás »
» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez. 
Imádok sütni, olykor meg főzni. 18 éves korom ellenére szabadidőm jelentős részét a konyhában töltöm, barátkozom az újszerű ízekkel. Szenvedélyem 2008-ban keződödött, az alapokat nyáriszünetben sajátítottam el - persze tempómon van még mit csiszolni! :-))) A család meglehetősen nagy, így akadnak éhes szájak: Anyu a töménytelenédes, apu flódni-párti, Gabika nagynénim a 2/3 hab - 1/3 tészta híve, Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, míg Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én…? Csokholista vagyok. Már kibékültem ezzel a függőséggel. :-))))
Most 2009-et írunk, és boldog vagyok. Még sosem voltam ennyire az. Visszatekintve az elmúlt évünkre, arra, amit a családdal átétlünk... Mostmár hiszem, hogy meg kellett történnie. Ha nem maradtam volna ki egy évet a suliból, ha nem edződöm meg testileg és főként lelkileg, sosem szántam volna rá magamat ekkora változásra. Köszönöm az Istennek, hogy fogta a kezem és vezetett. Hogy megtaláljam a saját utamat. Biztosan szelíden mosolygott, amikor a vasárnapi miséken imádkozáskor - hát hogy is mondjam - gyakran kerültem előtérbe :-))) Jól van na... :-)
Szeptembertől végre cukrásztanonc leszek...! És milyen jó ezt kimondani...
