Bostoni “csak még egy szeletet” krémtorta

2013. március 23. szombat | 10:05 | Még nem érkezett hozzászólás

Képzeld csak el. Egy puha, nagyon lágy vajas piskótarész, és egy intenzív vaníliás aranykrém. Mindez összedermedve egy sajttortaréteggel, amiért olyannyira reszketek. Zord időben Ő lenne a függőség forrása.

Már régóta szemeztem A Recepttel, plusz miniatűr másukkal, tündértorta formában. (Ötlet megvéve húsvéti vendégvárónak)

Az orig verzióban elhíresült “Boston Cream Pie” (Boston – Massachusetts, 19. század vége) torta egy végtelenül egyszerű, ám ízvilágában annál addiktívabb sütemény. Megalkotója Sanzian, egy francia mókus, aki a napjainkban is működő Omni Parker House szálloda cukrászaként dolgozott.

Két vaskos piskótalap közé selymes aranykrémet terített el, külső bevonatának pedig tejszínes csokoládé ganache-t álmodott meg. Oldalát gyakran stiftelt mandulával is behintette. Mára ennek a “piteként” emlegetett tortának számos verziója ismert, némelyiket három rétegbe vágják, máskor az egész piskótakorongot mártják ki likőrben, esetleg rummal ízesített cukorszirupban. Ez amúgy Münchenben is bevett szokás volt: ha csak egy pillanatra is, de a piskótatető  megmártózott  benne, ízvilágát ezzel teljesen átjárva.

A most feltűnő változatában szerepet kapott egy hűs, krémsajtos réteg is, amit első lépésben kell majd elkészítenetek, hogy összetöltést megelőzően szépen kihűljön. Számomra így volt kerek a mese, elképesztő mennyire meg tudok vadulni az ilyenekről….de hisz ismertek. Mindenért bolondulok, ami túrós vagy sajttortás. Itthon gyakran túrós pitével indul a hét, háhá!

Boston Cream Pie
A recept megjelent a Blikk Nők Konyha februári számában

Hozzávalók

A sajttortás réteghez:

450 g krémsajt
150 g cukor
csipet só
2 db tojás
1/2 tk. vaníliapaszta
8 dkg tejföl

A piskótához:

220 g liszt
1 tk. sütőpor
1/4 tk só
4 db tojás
225 g cukor
120 ml tej
80 ml olaj
1,5 tk. vaníliapaszta

A pudinghoz:

350 ml tej
2 tk vaníliapaszta
110 g cukor
6 db tojás
30 g vaníliás pudingpor
csipet só

A mázhoz:

100 ml tejszín
100 g étcsokoládé (60-70%)
2 tk. vaj

Elkészítése

1. A tortaalaphoz dolgozzuk össze a hozzávalókat, majd simítsuk a masszát dupla réteg sütőpapírral bélelt, 22 cm átmérőjű tortaformába. Süssük 160 fokos sütőben 45 percig. Kapcsoljuk ki a sütőt, és hagyjuk bent a tésztát további 45 percig. Vegyük ki, hagyjuk kihűlni, majd tegyük a hűtőbe, hogy kissé megdermedjen.
2. A piskótához forgassuk össze a lisztet a sütőporral és a sóval. Keverjük habosra a tojásokat a cukorral. Keverjük simára a tejet az olajjal és a vaníliával, majd a lisztes keverékkel felváltva adjuk a tojáshoz. Öntsük 22 cm átmérőjű tortaformába, és süssük 175 fokos sütőben 25–30 percig.
3. A pudinghoz melegítsük meg a tejet a vaníliával. Keverjük össze a cukrot 2 db egész tojással és 4 db tojássárgájával, a pudingporral és egy csipet sóval, majd adjunk hozzá 1 merőkanálnyi tejet. Közepes lángon sűrítsük be a keverékkel a tejet, majd szűrjük át, és hagyjuk teljesen kihűlni.
4. A piskótát vízszintesen vágjuk félbe, az alsó lapra illesszük rá a vaníliás­sajtos alapot. Vonjuk be a pudingkrém­mel, fedjük le a másik piskótalappal, majd tegyük a tortát néhány órára a hűtőbe.
5. A mázhoz forraljuk fel a tejszínt, majd öntsük a felaprított csokoládéra. Hagyjuk állni 1 percig, majd keverjük simára. Forgassuk hozzá a felkockázott hideg vajat, és keverjük simára.Tegyük a tortát rácsra, majd vonjuk be a mázzal.

Tipp: Érdemes a piskótát a sajttortaréteggel és a vaníliapudinggal egy nappal korábban elkészíteni, majd összetölteni. Folpakkal körbebugyolálva tegyük hűtőbe egy éjszakára, csak dermesztés után vonjuk be a csokimázzal. 

Recipe in English here, by Rachel

 

Pin It» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek Megjegyzés küldése » | 525 olvasás

Szeptember, a Pitehónap: Ezúttal szederrel, áfonyával és fahéjas mézkrémmel

2012. szeptember 8. szombat | 07:36 | 5 hozzászólás

A szerdai előtt írtam…

Elkuncogom most nektek, mi is történt velem az elmúlt héten. Szerintem erősen göröngyözve volt ez az útszakasz – augusztus végétől szeptemberig, és én a szokott módon, látványosan végigbucskáztam rajta. De lám, egyben vagyok!

Az előző bejegyzésben nem említettem, akkor hátra volt még a különbözeti vizsgák java – jobban mondva egésze, kezdve angollal, majd élelmiszer ismerettel, gazdaságival, végül cukrász elmélettel. Ez utóbbi kalandos volt, ott meghallgathattam Kiss Tamás nagyszabású terveit is, csak hogy igazán személyre szabott és élénk legyen a számonkérés. Nagy mesélő Róka Rudi, de én nagyon szeretem ezt az embert. Szóval. Jelentem levizsgáztam, csodával határos módon (és kis szerencsével) mindenből. Péntek déltájt fülig érő szájjal libbentem ki az omladozó felújítás alatt lévő cukrászüzem kapuján, immáron másodévesként. Innentől aztán feszített lesz a tempó, de ha minden jól megy, szeptemberi szintvizsgával + a májusi szakmunkásvizsgával, hivatalosan is cukrász leszek. Igazi cukrász, minimum egy KitchenAid géppel a hóna alatt….. Igen, ez célzásértékű volt. :))) Csak jönne össze.

Szerdán írtam…

A héten két napot kell ledolgoznunk, illetve lesz egy kabineti óránk – itt már a hó végi szintvizsgára készülünk. Nevetséges egyébként a nyomorom; elkezdem írni a bejegyzést egyik nap, egészen kellemes hangulatban, de csak másnap tudom befejezni. Amikor mélyponton vagyok, mint most. Talán bennem van a hiba, mert túlérzékeny vagyok,  de mindig minden rettentő hullámzó körülöttem. A tegnapi nap volt a legalja, teljesen kifakadtam. Ugyebár munkanapokon reggel ötre kell járnunk, vagyis nekem (és én még szerencsésnek mondhatom magam, mert nem Ópusztaszerről járok be) negyed négykor kell kelnem, hogy a fél 5-ös buszt megcsípjem. Tegnap is így történt, pontban ötkor már a kapualjban álldogáltam ez üzem előtt, többedmagammal. És vártunk. Több mint fél órát, hogy az oktatóink befussanak. Amikor végre eljött ez a pillanat, és beterelgettek bennünket a “bányába”, leosztották a feladatokat. Engem kezdésképp száműztek egy sufniba, hogy takarítsam ki a kábé 6 négyzetméteres lukat. Két perces röpke meló, gondoltam ezzel nem lehet probléma.. Na ja, amíg ki nem akartam jönni. Merthogy amikor végeztem, Sz. közölte velem, hogy inkább maradjak benn, dörgöljem még át párszor – magyarul ez vagyok én, nincs számomra más munka, mint a takarítónői ténykedés. Hát magamra csuktam az ajtót, pihengettem, csak 10 perc múlva indultam meg a hipóvizes tolikocsimmal.

Ezután újabb álommelót kaptam. Kapargathattam a pléheket, az üzem másik felén, mindentől és mindenkitől távol. Egy hasonlóan apró szobában. Nagyjából másfél óra múlva végeztem a teljes regállal, szomjas voltam és kimerült, szürke fejjel nagy naivan kibattyogtam hát a termelőrészbe. A vizemet kerestem, hiszen aznap csak egy dupla kávét ittam meg az alacsony vérnyomásomra.  Vizem sehol, kérdezgetem nem látta-e valaki. Az egyik srác végül kedvesen útbaigazított, hogy “Jaaa, igen, azt látták, de már nincs meg.” Mert kiöntötték vagy felhasználták valamihez, a lényeg, hogy már meginni nem fogom. :)))) (Végül valami műanyag tálkát szerváltam, abból ittam kevés csapvizet.) Állítólag az akció előtt Sz. körbekérdezte kié a víz és kell-e még neki, de nem érkezett válasz sehonnan.. Már megbocsáss, de én a munkaidő felében EL VOLTAM KÜLÖNÍTVE A VILÁGTÓL….

Ezután egyébként fogtam magam, letettem a spaklit, felkaptam az áthúzott fatörzseket és elvonultam őket kidíszíteni. Nem szóltam senkinek, nem kérdeztem meg senkit, hogy csinálhatom-e én. Jó lassan, nagy precízen pingáltam. Nem töltöttem be semmit, csak díszítettem a végtelenségbe, nem érdekelt semmi és senki véleménye aznap. Néhány csoporttársamat leszámítva, elegem van az emberekből.

 

És a jelen. Túl sokat merengek a múltban történteken, elidőzök bennük hosszan. Kissé belesüppedek. Nem szabadna, bármilyen nehéz is elengedni a nap fájó pillanatait. De azért amikor végre kiírom az összes “nehezet” magamból, és eljutok a receptig, megnyugszik a lelkem. Olyankor kiröppen a bosszúság és vele együtt minden szomorúságom. Olyankor minden rossz ellenére, szép véget ér a nap. Valójában kicsit nekik is írom a blogot.

A mai recept is ilyen, ugyan nem egészen saját érdem – Joseph Tedesco atya (Mepkin Abbey szerzetesrendből) mézes almás pitéje ihletett meg. Egy hihetetlen gyors, ötletes és mégis pofonegyszerű alapreceptről van szó, finom, biológiailag is rendkívül értékes alapanyagokkal – hála a méznek. A méz, mint természetes édesítőszer a tananyag része, élelmiszer ismeret óráinkon első évben előkerült,  de magas B vitamin+ásványi anyagtartalmáról (így például rengeteg vasat, kalciumot, ként, nátriumot, káliumot, magnéziumot és cinket tartalmaz), jótékony hatásairól már korábban is hallottam. Gyógyhatású, emellett fontos fehérjeforrás – a 20 , szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavból 18-at tartalmaz! Magas enzimtartalma a legjelentősebb része, ez fokozza immunerősítő hatását. Továbbá serkenti az anyagcsere folyamatokat, elősegíti a vérképzést, erősíti szívizmunkat…

Amikor megláttam a videóreceptet, rögtön tudtam, hogy itt fogom kipróbálni a májusi Hídi vásáron begyűjtött mézkrémemet. Ez a termékkülönlegesség a Pass Méhészet érdeme, viszonylag újdonság a piacon, talán két éve jelent meg először a kézműves vásárokban, bioboltok polcain. Méznek méz, nem is akármilyen, az alapja akácméz. Ez van egyneműsítve az ízanyaggal: mákkal, dióval, fahéjjal, kávéval, de készült már gyümölcsökkel is, ami mindenképp újdonság, előrelépés a magyar méhészetben. Ránézésre sűrűbb, intenzívebb aromájú – egy-egy töltelékbe/tésztába nem is kell belőle sok, már 1-2 evőkanálnyi is egészen áthatja a süteményt. 60-40% arányban az ízek nem csoda, igen emlékezetesen összeérnek, mindenkinek ajánlom kipróbálásra!

“A fahéjat mi magunk őröljük – így egész más az íze. Az alapanyagokat akácmézkrémhez érleljük hozzá, aztán 2-3 hétig pihentetjük, s amikor összeérnek az ízek, átkeverjük, homogenizáljuk, majd üvegekbe töltjük.” /Pass Méhészet/

Cikk folytatása erre

Vagyis, a mézkrémek akármelyike szezonális gyümölcsökkel jól variálható; a szeder még két hétig kapható, míg az áfonya október elején köszön le. Utána pedig érdemes kipróbálni az őszidény elsőivel; körtével, almával (nyári gála, golden almákban nem csak pislákol az a nyáríz, érdemes válogatni a magyar termésből!), összepárosítva esetleg egy diós mézkrémmel. Jöjjön hát A Recept.

Szedres-áfonyás Mézpite, a Pass Méhészet fahéjas mézkrémjével

Hozzávalók

A pitetésztához:

500 g liszt
200 g porcukor
230 g vaj
1 tojás + 1 tojássárgája
1 ek. vaníliapaszta
1 ek. rózsavíz
1/2 citrom reszelt héja
csipet só

A töltelékhez:

4 nagy tojás
1/2 csésze akácméz
1/4 csésze fahéjas mézkrém (Pass Méhészet)
1 csésze joghurt
1 tk. vaníliapaszta
1/4 tk. só
125-125 g szeder és áfonya vegyesen

Elkészítése

1.  A tésztához a lisztet morzsoljuk el a vajdarabkákkal, majd adjuk hozzá a cukrot és a reszelt citromhéjat. Készítsünk középre mélyedést, üssük bele a tojást, s a vaníliapaszta, rózsavíz hozzáadásával, gyors mozdulatokkal gömbölyítsük ki a linzertésztát. Legalább egy órát pihentessük a hűtőben.
2. A krémtöltelékhez az összetevőket keverjük homogénre merülőmixerrel, felhasználásig tegyük hűtőbe, amennyiben frissen szeretnénk tálalni.
3. A pitetésztát nyújtsuk 3-4 mm vastagra, s egy nagyobb átmérőjű linzerkiszúróval szaggassunk belőle 8-9 cm átmérőjű köröket. Vagy értelemszerűen, amekkora a piteformánk.
4. A kosárkákat 190°C-os sütőben vakon süssük elő 5-10 perc alatt, majd távolítsuk el a nehezéket. Töltsük meg a krémtöltelékkel, szórjuk meg az idénygyümölcsökkel és süssük további 15 percig, 175°C-ra visszavett sütőben  amíg a töltelék pudingsűrűségűre szilárdul. Melegen picit remegős, lágy a textúrája, hidegen megint egészen más ízélményt nyújt. Egy biztos, az alapanyagok együttese egéészen rendkívüli dolog.

Folytatás

Pin It» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 5 hozzászólás » | 1,013 olvasás

Tortabizsere I: Iringó nagyon málnás csokitortája

2012. július 23. hétfő | 14:07 | 5 hozzászólás

59, 21, 30, 64 és 3 nap múlva 35. Idén betöltött éveink számát akár meg is játszhatnánk a lottón. A szülinapok persze továbbra is a csordultig betortázásokat, majd az ezzel járó elpilledést jelentik. Sokszor és sokat, de mindig valami újat! Ez lenne a jelszó. Hoztam néhány fotót, pici beszámolót, no meg receptet erről a nagyon málnás dologról.

Így munka mellett az itthoni sütögetés azért pindurit megvisel, olyan mintha dupla műszakoznék. Mert bár az újabb gyakorlatos hét gördülékenyebben telt, azért csak fizikai munka ez a munka. A napok egybefolynak, és dél után amikor hazaesem, jóformán használhatatlanná válok. Csak korhadok a kanapén, akár egy darab fa. Csalóka, hiába ájuldozom be az ajtónkon verőfényes napsütésben, hiába lenne ott fél nap valami érdemlegesre, ha csak horkolnék a nagyvilágba..

Egyébként az Extra szelet továbbra is kísért. Múlt héten egymagamnak kellett betölteni egy egész lapot, ez volt talán az első komoly megbízatásuk számomra – természetesen kizárólag a takarítás, mosogatás illetve kéztörlő utánpótlása után. Precíz, és a szokottnál is lassabb voltam, túlontúl koncentráltam. A csillagvéges díszítésnél pedig komoly agybajt kaptam, mikor az utolsó három csíkra fogyott el a csokis vajkrémem. Vagyis újabb adagot kellett kikevernem, mialatt produkciómat az egész csipet csapat végig asszisztálta. Másnapi felszeletelésnél aztán azon remegtem, hogy biztosan egyenletlen, randa, és menthetetlen lett az egész…de neeem, egyben volt, rendben volt mindene! Képzeljétek annyira meglepett és megérintette kicsiny kis lelkemet a nagy izgalom, hogy mosogatás közben megkönnyeztem a dolgot.. ez nagyon gagyi?

Visszakanyarodva a szülinapokra; Iringóé szuper jól sikerült, pláne mert kééépzeljétek, dili nővérkém ujjára gyűrűt húztak a jeles alkalomból! Nagyon örülök Nekik, s mint már egyedüli “vénlány”, roppantmód várom a jövőévi lagzijukat.;)

 

Az egész amolyan strandhangulatú összeröffenés volt, sült hallal, “sültpuntival”, rántott cukkinivel, karfiollal és husival, házi ubisalival meg isteni limonádéval, meggylével. Kihagytam valamit?  Ó igen, volt még fröccs is, ahogy annak lennie kell! Akár a Balatonon, itt is papírtálcákról falatoztunk, és nagyon élveztük a játékot…

 

Iri tortájának alapkompozíciója Rose Levy érdeme. Imádom a receptjeit, pontosak, kiforrottak, vagyis egytől-egyig vérprofik. Visszanyúl a klasszikusokhoz, de továbbgondolja az összeset. Ettől olyan bolondulásig jók! A receptjei előtt pársoros tanácsokat olvashatunk, most épp a tökéletes ízhatás érdekében kell egy nappal korábban összeállítanunk a tortát. És valóban, megint igaza van! Bársonyos-könnyed, ahogy ő fogalmaz, és én ezentúl tuti alkalmazni fogom a szókapcsolatot. Pontosan az ilyen tortákra, mert egy brutálcsokis  nem akárminél, cseppet sem egyszerű a könnyedséget megőrizni. Pláne nem 40 fokos kánikulában.

Próbálom a fényviszonyokra fogni, az én rétegeim láthatóan nem különültek el olyan szépen, mint a Rose-féle csodán. Amúgy meg tényleg hibátlan falat, akinek akad egy szabad délutánja, mindenképp ugorjon neki!

Hozzávalók

A piskótához:

227 g 60-62%-os étcsoki
236 g forralt víz (1 bögre)
8 nagy tojás (400 g)
200 g cukor
150 g tortaliszt (1 bögre – 2 ek. finomliszt + 2 ek. búzakeményítő)

A kakaósziruphoz:

133 g cukor
42 g holland kakaópor
236 g forralt víz
1 tk. vaníliapaszta
1 ek. málnalikőr

A töltelékhez (málna ganache):

340 g 60-62%-os étcsoki
85 g fehér csoki (min. 30% kakaóvaj)
232 g tejszín
135 g házi málnaszósz, esetleg készen vásárolt málnalekvár/átpasszírozott málnapép
1 1/2 ek. málnalikőr

Az enyhén zselés málnaburokhoz:

200 g málna
80 g cukor
150 g málnavelő
50 ml víz
1 csomag piros tortazselé

Elkészítése

1. A piskótához a forralt vizet az étcsokival alacsony lángon felforraljuk, majd folytonos kevergetés mellett egészen sűrűre főzzük. Felülete fényes, állaga pudingszerű lesz, ami lágyan omlik le a fakanálról. Fóliát nyomunk rá és teljesen kihűtjük.
2. A tojásokat a cukorral vízgőz fölött kihabosítjuk, és csípős melegre hevítjük. (Ekkor nagyjából 26°C-os és sűrű a masszánk) Vegyük le tűzről, és robotgéppel, kihűlésig verjük habbá. (8-10 perc)
3. Óvatosan, két részletben forgassuk bele a tortalisztes keveréket, majd rögtön utána, hasonlóan körültekintően a csokoládés masszánkat. Felezzük meg a kész tésztaalapot, és oszlassuk el két 23 centis formában. Süssük 25-30 percig, majd hűtsük ki.
4. Sütés közben elkészíthetjük a kakaószirupunkat. Ehhez a kakaót a cukorral keverjük el, majd öntsük rá a forralt vizet. Kezdjük el melegíteni, sűrűsítsük be. Forrásól számítva, nagyjából 5 perc múlva kész is a szirup. Keverjük bele a málnalikőrt.
5. A töltelékhez az étcsokit és a fehér csokit aprítógépben feldaraboljuk. Közben a tejszínt a málnapéppel habzásig forraljuk, majd az aprítógép nyílásán beöntjük a forgó gépbe. Gyönyörű simára és fényesre elkeveri. Ez egyébként elkészíthető manuál módban is, minden gépi segítség nélkül – csak sokat kell darabolni hozzá. Adjuk hozzá végül a likőrt is.
6. A torta összeállításához vágjuk félbe a két piskótát. Mindegyik lapot itassuk meg a kakaósziruppal, jó vastagon, egészen nedvesre. Az első korongot kenjük meg a krém 1/4 részével, majd helyezzük rá a következőt, és ismételjük meg a műveletet. Oldalát és tetejét a maradék 1/4 résszel körbekenjük, csupán vékonyan. Éjszakára hűtőbe tesszük.
7. Másnap a torta tetejére zselét készítünk; ehhez a málnavelőt (szitán átpasszírozott málna, magok nélkül) a vízzel elkeverjük, alacsony lángon felhevítjük. Az egész málnát eloszlatjuk a torta tetején (érdemes a kész torta fém karikát szorítani, így nem fog elfolyni a zselés keverék), s a zselét még melegen rájuk öntjük. Hűtőben kifagyasztjuk.

Pin It» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 5 hozzászólás » | 1,210 olvasás

Egy igazi kókuszos. Mit egy, AZ igazi kókuszos!

2012. július 4. szerda | 16:57 | 8 hozzászólás

Megrögzött egy téma ez a kókusztéma. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én igazán ütős kókuszos kókusztortát még nem ettem. Valószínű mert kókuszaromából és szárított reszelékből majdhogynem lehetetlen visszaadni a kókusz teltségét, meg az egész kókuszkultuszhoz általában párosított vidámságot.

Volt rá ugyan egy kísérletem két éve, azt sem mondanám éppenséggel bukónak, no de a kettő pont nullás verzió…! Ha a 2010-es változatot idilli jelzővel illettem, ez most minimum valami “duplaidilli dilis dolog” lett, mondom ezt a lehető legnagyobb komolysággal! Olyasmi, amit nyáron hűsítő mivolta miatt villázunk, télen pedig megvan benne az a szolid elegancia, hogy a karácsonyi vacsi záródesszertje lehessen belőle.

Mert fehér, mert habkönnyű, mert ott az a kis rafinéria, és mert nagyon kókusz. Kókuszsűrítményből, kókuszlikőrből, reszelékből és kivonatból készül, egyszóval a kókuszdió kérges héján kívül minden benne van, aminek benne kell lennie. Anyu az édességét ugyan tovább fokozta volna, szerinte a krémréteg elbírna több fehér csokit, vagy akár plusz cukrot is. Legközelebb kipróbálom úgy is, a receptet pedig már módosított arányokkal pötyögtem le, ha valaki elkészítené el ne felejtse jelezni, hogy sikerült! Egyébként az alsó sűrített tejes-melaszos kókuszréteg igen lágy, puha és édes, ami külön öröm számomra. Sosem szerettem krákogni a fullasztó kókuszreszeléktől.

Ó és még egy fontos; köszönöm mindenkinek a jókívánságokat “kétballábam” ügyében! Tegnap megröntgenezték, nem törött el, de még csak repedésről sincs szó, hál’ Istennek…. Elképesztő hogy megúszom mindig, még ilyen gyetva csontsűrűséggel is. Mindenesetre nagy kő esett le a szívemről, most néhány napig nem terhelhetem, de pénteken már szeretnék visszamenni gyakorlatra. Remélem nem bántanak majd emiatt, nem gondolják, hogy ellébecolom a gyakorlati napokat, de azért tényleg hihetetlen, már megint milyet alakítottam. Valljuk csak be, nem vagyok könnyű eset, felejthető meg pláne nem.. Nem mindenkinek adatik meg ilyen cikis belépő. :)))))))

Hozzávalók

A kekszalaphoz:

11 db kókuszos győri zabfalatok
3 ek olvasztott vaj

A sűrített tejes-melaszos-kókuszréteghez:

210 g édesített sűrített tej (Oké!)
140 g kókuszreszelék
1 ek. sötét melasz
2 tojásfehérje

A krémréteghez:

200 g jó minőségű fehér csokoládé
60 g nyírfacukor
375 g philadelphia krémsajt
300 ml kókuszsűrítmény/kókuszkrém
200 ml sűrű tejszín (min. 30%)
25 ml kókuszlikőr
25 ml citromlikőr (elhagyható)
1 tk. kókuszaroma
2 nagy tojás
2 tk. étkezési keményítő

A tejföltetőhöz:

125 ml tejszín, 2 ek. porcukorral kemény habbá verve
120 g tejföl
kókuszreszelék

A házi Raffaello receptjéért pedig ide kattints.

Elkészítése

1. A kekszeket az olvasztott vajjal aprítógépben összedaráljuk és egy 20 centi átmérőjű kapcsos formába nyomkodjuk. A kókuszreszeléket a sűrített tejjel, a tojásfehérjével és a melasszal fakanállal kikeverjük, és az egészet kb. 15-20 perc alatt elősütjük.
2. A fehércsokit gőz fölött megolvasztjuk, összekeverjük a philadelphia krémsajttal, a kókuszsűrítménnyel, a tejszínnel, a likőrökkel, a kókuszaromával és a tojással – ezt legkönnyebb egy merülőmixerrel megtenni -, majd az elősütött tésztára öntjük.
3. A formát jó alaposan alufóliába csomagoljuk, hogy a víz véletlenül se szabaduljon be a tortakarikába. Ezután egy mélyebb falú tepsibe tesszük, forralt vizet öntünk köré és nagyjából 1 órán át sütjük-gőzöljük. Akkor jó, amikor közepe még egy kicsit remegős, de szélén a massza már szilárdabb, teteje pedig enyhén sárgás színű. Zárt, de már lekapcsolt sütőben hagyjuk kihűlni.
4. A tejszínt a tejföllel és a porcukorral óvatosan összeforgatjuk. A kihűlt torta tetején lazán elsimítjuk, kókuszreszelékkel meghintjük. Házi (esetleg boltban vásárolt) raffaellóval körberakjuk.

Pin It» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 8 hozzászólás » | 1,244 olvasás

Mert szapora frissítő mellé rohanó sorok passzolnak

2012. június 20. szerda | 08:54 | 2 hozzászólás

Megrebegtettem a napokban facebookon, hogy érkezőben van a blogra néhány nyári muris nasi. Mondhatni már jó ideje úton vannak, csak mindig közbejön valami égető balgaság, a nap meg elfolyik felettem. Ahogy az szokottvolt általában lenni. Igyekszem azért kézben tartani a dolgokat, határidős mókákat letudni, gondolatokat összefésülni, mellette meg pótolgatni a bejegyzéseket – miközben mi is hadakozunk a kánikulával vagy épp fanyalgunk egy-egy hirtelen jött borult időre.

Éppen ezért szabadjára is engedném a sűrített tejes-eperkördös  panna cottámat, mert ez viszonylag gyors, üdítő, bármilyen szezongyümölccsel elkészíthető és még épp aktuális az eper miatt. Ja és mert remegek a sűrített tejért, egyszer biztosan szentelek neki egy egész bejegyzést! Szuper sokoldalú, ezernyi felhasználási módja létezik, és tényleg mindig másképp viselkedik – szerepeljen a recept szerint piskótában, krémben vagy mondjuk csokoládéval párosítva. Itt most éppen édesít, sűrűsít, lágyabbá tesz…hogy aztán sugárzó hófehérsége holtbiztos felvidítson mindenkit (;

Hozzávalók

az eper curd-höz:

500 g eper, szitán átpasszrozva
125 g cukor (függ az eper édességétől is)
1 ek lime-lé
3 nagy tojássárgája, kissé felverve
60 g vaj

1. Az epret mossuk meg, csumázzuk le, majd helyezzük lábasba és a lime levével, közepes lángon rottyantsuk meg.
   Ha kellőképp megpuhult, helyezzük egy szitába és passzirozzuk át. Csak a sima, fényes gyümölcspépre lesz ugyanis szükségünk.
2. Vízgőz fölött alacsony lángon kezdjük el melegíteni az eperpürét a vaníliával, a tojások sárgáival és a cukorral. Folytonos kevergetés mellett sűrűsítsük be. Pudingszerű állagot 10-12 perc alatt érhetünk el. Húzzuk le a tűzről, és csikedjük bele a vajat. Keverjük simára, majd hűtsük ki. 35-40°-os hőfokkal rákanalazható a már visszadermedt panna cottánk tetejére.

a panna cottához:

2 ek + 60 ml (teljes) tej
2 tk zselatinpor
250 ml tejszín (30%)
310 ml cukrozott sűrített tej
2 tk. vaníliapaszta vagy 1/2 rúd vanília kikapart magjai

1. Áztassuk a zselatint 2 ek tejbe. Tegyük félre, hagyjuk 3-5 percig magára, míg megduzzad.
2. A tejszínt a sűrített tejjel és a vaníliával egy lábasban kezdjük el melegíteni. Ne forrjon a keverék, elég ha éppen csak gyöngyözik. Húzzuk félre, hagyjuk kicsit hűlni.
3. A maradék tejet melegítsük meg, oldjuk fel benne a zselatint és öntsük a sűrített tejes keverékhez. Egy kiöntő kancsóba szitán szűrjük át, majd hagyjuk fél órát hűlni. Végül adagoljuk szufklétálkákba és helyezzük néhány órára hűtőbe.

Pin It» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 2 hozzászólás » | 784 olvasás

Korábbi bejegyzések