30 éve a szakmában

Eddigi oktatóim úgy 30 éve szakmabeliek. Tamás bácsi a 90-es évek elején vállalkozást indított, cukrászsütemények előállítására és értékesítésére. Eredményeképp, közel tíz évvel később egy cukrászüzem és egy cukrászda boldog tulajdonosává vált, amelyet lányairól keresztelt el. (ADRI, ORSI) Valóban boldog lehetett, mert elmondása szerint az üzlet hamar felvirágzott és hamarosan ők lettek Szeged egyetlen, valamirevaló sütiszállítói.

Vaj vs. Margarin

Az üzlet jól ment, akkoriban még margarin helyett vajjal, növényi tejszín helyett állati eredetűvel dolgoztak, és mégis volt rá igény. A vaj kontra margarin kérdése állandó vitatémává vált, erről egy néhány hónappal ezelőtti sulis érvelésemben, némi kutatómunka után így írtam róla: Mit kenjünk a kenyérre – vajat vagy margarint? Az érvek és ellenérvek sora hosszúra nyúlik, ám egyet leszögezhetünk: Míg a margarint egy 1853-ban fellépő vajhiány eredményezett, addig a vaj egyik legrégebbi tejtermékünknek számít. Már a Biblia elbeszéléseiben is szerepelt, Ábrahám és Dávid történetében egyaránt olvashattunk róla.

Sokan nem különösebben foglalkoznak a témával, holott ezt a termékcsoportot fogyasztani, meglehetősen hétköznapi tett – de számolunk a következményekkel? Vegyük sorra a szempontokat, konkrét tényekkel alátámasztva, és a kérdésben döntsünk magunk!

Egy lényeges különbség rögtön szemet szúr, elég a boltban csak egy pillantást vetni az árcédulára: A margarin lényegesen olcsóbb, ezért a legtöbb magyar vásárló csupán anyagi okokból hajítja kosarába. És a mai világban sajnos efelett sem hunyhatunk szemet. Egy négygyerekes család komoly gondok közepette, aligha képes a témát létfontosságúnak venni. Közben pedig fogalmuk sincs róla, hogy ezzel megalapozzák gyermekeik, néhány év múlva kialakuló kettes típusú cukorbetegségét.
Számukra mi lenne a megoldás? Van különbség margarin és margarin között? Megismerve előállításának módját, összetételét, ráébredünk – csak szakmabeliek számára egyszerű a feladat: A folyékony növényi olajat hidrogénezés segítségével szilárddá teszik, így leginkább egy koleszterinmentes disznózsírra emlékeztet, csak épp annak biológiai értékétől teljesen megfosztva. Vajra emlékeztető sárgás színét is csak festékanyagoknak köszönheti, mintegy biztos álcát remélve.

39 nap után pedig a változás egyértelműen megfigyelhető: Míg a vaj frissességéből, formájából veszített, addig a margarinon nemes egyszerűséggel kicsapódott a festékanyag. Bravó.

Tehát visszatérve a margarinok közötti különbségre, mindez a benne rejlő növényi olajok fajtájától függ. Ami persze a legtöbb esetben nincs is részletesen feltűntetve. Mindegyik növényi olaj különböző hatású, egyik a szervezetben a gyulladásellenes vegyületeket serkenti, másik pedig épphogy előidézi azokat. Ha már mindenképp margarinra kell fanyalodnunk, keressük a repceolajból készülteket.

Egy közismert gyártó pedig előszeretettel hangoztatja szívbarát termékét. Hogy mi igaz ebből? Ezt a kijelentést arra alapozzák, hogy nincs benne koleszterin – ám ez egy nagyon leegyszerűsített megközelítése a fogalomnak. Az eszkimók például rengeteg zsírt fogyasztanak, de mivel bőven kerül halolaj is a szervezetükbe, a vérül alvadási hajlama sokkal kisebb, mint nekünk. Lehet tehát, hogy az én koleszterinszintem a tiéteknél 30%-kal is magasabb, mégis jól elvagyok, mert a vérem alvadékonysága kisebb.

Gyakran látni kórházak folyosóin a “szívbarát” margarint hirdető méretes plakátokat, amit a beteg olykor szentírásnak vesz: Ja, ha a kórház ajánlja, csak jó lehet! Azt hiszem nem kanyarodok el túlzottan a témától, ha a média szerepéről is írok: Hihetetlen mekkora hatalma van, milyen húzóereje, mennyire kihasználják ezt.

A margarinnal szemben a vajat állati zsiradékokból, természetes módon állítják elő. Tejszínből vagy tejfölből készül, ami eredetileg az aludttej felszínén gyűlik össze. A vajkészítés eljárása során a tejszínt köpüléssel választják el az úgynevezett írótól. Vagyis megtalálható benne az összes zsírban oldódó vitamin.

Több fajtáját megkülönböztetjük, legjobb minőségű típusa a márkázott teavaj. Személyes kedvencem a Benefit, amely 82%-os zsírtartamával és édestejszín ízesítésével nálam viszi a pálmát – legalábbis az olcsóbb árkategóriájúak között. Merthogy hallhattunk már a vidéki Írország páratlan esszenciájáról, a zöld ország krémesen lágy vajáról: A Kerrygold 200 g-os csomagjaiért mélyen pénztárcába kell nyúlnunk, 700 Ft-os darabáron hozzák hazánkba. Nem olcsó mulatság ilyesmire költeni, olykor azért mégis érdemes vele megjutalmazni magunkat. Az élmény tízpontos.

A cukrászatban is jelentős a különbség egy vajjal készült édesség és egy margarinnal dúsított, műanyag desszert között. Ott van például a roppanós levelestészta, amely húzómargarinnal készítve egészen más ízélményt nyújt. Bent a Novotelben és szerte az országban is ezt használják az értékesítők. Tény, hogy előállítása könnyebb, gyorsabb és látszatra is kísérteties a hasonlóság, de ez senkit se tévesszen meg. Na meg ott van a leveles tésztánál gazdagabb alapú hajtogatott blundeltészta, amelyből a pékségbeli kakaóscsigák is készülnek. És mint az köztudott, néhányunknak ehhez is van néhány keresetlen szava.

Én azt mondom nem mindegy mit viszünk a szervezetünkbe, ennek hatásai nem most fognak jelentkezni, hanem évek múlva. Jobb esetben csak öregkorunkban, de ilyen mértékű leépülés mellett könnyen lehet, hogy jóval hamarabb. Hogy mit tartamaz az én bevásárló kosaram? Na, VAJon mit?

- Mi az? Habkönnyű, jó a tartása és extra sokáig eláll.
- Látszattejszín, műanyagból

Szemben az ízig-vérig természetes tejszínnel, ott van korunk kétség nélkül stabil, ám annál satnyább kopírozása: A növényi tejszín. Nem is tudom miért hívjuk így, hiszen nemhogy tejszínt, tejet is csak ~30%-ban látott, íze pedig számomra egyáltalán nem hozza az elvártakat. Egy tejszín legyen könnyű, krémes, ne pedig fojtó és hosszú távon holtbiztosan veszélyes.

Az otthoni háztartásokban is megtalálható Hulala “cukrászati hab” futottak még kategóriájú, ízre sem nagy élmény, összetevőit vizsgálva is csak sápítozunk: Víz. Hidrogenizált növényi zsír. Cukor. Tejfehérje. Stabilizátorok – hatféle E-vel.

A Novotelben a spanyol Puratos termékeit használjuk (Whippak, Silpak). Összetevői nagy vonalakban megegyeznek: Víz, hidrogénezett növényi zsír, cukor, stabilizátorok, emulgeálószerek, aromák és színezékek. Vagyis egykutya az összes növényi tejszín, viszont a Puratos a Hulalával szemben szerintem kimondottan finom ízesítésű. Textúrája, tartása pedig valóban elsőrangú. Ha tehetjük azonban, mindig ragaszkodjunk az ősi elvekhez. Használjunk tejszínt, kevés zselatin hozzáadásával. Kati néniék annó 40 dkg tejszínre 10 g zselatinport mértek. Ennek állaga ugyan nem volt olyan masszív, ízvilága viszont egyértelműen páratlan lehetett. :-)

Tündöklő ragyogás, semleges íz minden tortazselé álma

Ismét egy Puratos termék a gyakorlatról, a Miroir tortazselé. Peti szerint Alien filmekben kiváló kellék lehetne, lelki szemei előtt már meg is elevenedett a folyamló Miroir, egyenest egy űrlény gyomrából. :-D A hátoldali útmutató szerint pedig bármilyen mesterséges színezékkel felturbózható.
Hát nem fantörpkus?

Intenzív gyümölcsízesítők: Az eper és barack Coldfil nedű

Ez viszont nagy találmány, őszintén mondom. A Puratos termékeket kíváncsiságból rendszerint átvizsgálom, ebben kellemesen csalódtam. Ami első körben említésre méltó, hogy 70%-os gyümölcstartama van, valamint kizárólag természetes tartósítóanyagokkal javítanak élettartamán. Tartalmaz még vizet, cukrot, glukózt, gyümölcspépet, zselésítő anyagot, és – úgy látszik ez elmaradhatatlan – némi ízfokozó anyagot. Állagát tekintve egy folyékony gél, és fagyikba, krémekbe, sütemények töltelékébe használjuk.

Egy biztos: Kell még időt hagynom magamnak. Lesznek rosszabb, kevésbé jó, de nagyon élvezetes napjaim is… Egyre kell csak felesküdnöm. Kitartani, míg végre minden mozzanata boldogít. Tudjátok én annyi mindent feladtam már, hagytam abba, nem csináltam végig…. Most viszont itt állok tervekkel, célokkal, meg egy lassan két éves bloggal! Hihetetlen, hogy kezdetekben ezzel az egésszel, mennyire mások voltak elképzeléseim. Óriási mákom volt mindvégig, de talán büszke is lehetek magamra. Elvégre mégiscsak nagy utat jártam be két év alatt. Be is tettem az archívumot, hogy ez mindig szem előtt legyen… :-)

Íme egynéhány montázs a hét történéseiről:

Írok néhány szót a Novotelről! Most Kati nénivel csak kettecskén vagyunk, Peti (csoporttársam volt a tíz hét alatt) majd jövőhéten fog becsatlakozni. Nagyon segítőkész, türelmes itt egyébként mindenki, szeretnivaló egy társaság :-) A műhely pici, de igazán otthonos, és legalább munka végén gyorsan kipucolható.  ;-)) Apró minden zug, a rengeteg folyosóval mégis igazi útvesztő számomra.. még most is csomószor rossz helyre megyek be, eltévedek, nem találom a különböző raktárakat meg hűtőket. De mint mondtam, türelmesek. :-))

Nem dolgozom túl sokáig, reggel 6-ra megyek és 1 után már szabadulok is. Mostanában nincs sok rendelés, hamar végzünk vele. Hétfőn hajtogatott vajas tésztát csináltunk húzómargarinnal, megtöltöttük a csokimámoros kosárkákat és begyúrtunk egy adag töpörtyűs pogit mára. Ma amerikai palacsintával kezdtük a napot, aztán a személyzetnek készítettünk somlói galuskát ebédre (juj dejó dolguk van! :-)), végül megsütöttük a pogikat is. Annyira finom lett és a rétegek is gyönyörűen elkülönültek.

Ujuj, nagyon nem forog az agyam, egy órája biztos pötyögök már a semmiről. Helyette inkább itt egy kép a mai alkotásról, holnap délután meg igyekszem pótolni az elmaradt recepteket. Jó éjt! :-)

És utolsó gyakorlatmentes napomon lébecoltam tegnap, teljesen kábán. Rettenetesen izgulok, bár még kicsit tompítja a dolgot az álmosság… Most reggel kakaó a feszkólevezető, tegnap délután meg  egy gigantikus bevásárolás terelte el gondolataimat. Nekem olyan lüke nővéreim vannak… :-)

Ugyanezen okokból sütöttem is, még pénteken. Receptet  hozzá majd este feltöltöm, de annyit elárulok, igazi szezonális, hűsítő nyári kosárkák ezek – az Iritől kapott szülinapos, kerek tartletformámból. Most rohanok is készüldni, gondoljatok rám! :-)

Mondjuk mióta cukikellékesbe járok, sokkal jobb áron jutok hozzá. Pontosan nem emlékszem mennyi a kilós kiszerelés – ilyenkor túl sok minden kerül kosárba… :-))) -, de úgy rémlik 2-3 ropi közötti összeg, ami abszolút jó ár! Már múltkor is írtam, ha valakinek szüksége lenne ilyesféle nyalánkságokra, nyugodtan jelezze, én beszerzem. Nem horror árak, múltkor vaníliarúd volt például akcióban (2 db 180 Ft, ha jól rémlik), de tej, étbevonó is 800 ft-ért elcsórható. Itten csekkolható egy részleges árjegyzék is, lehet belőle szemezgetni! :-) Amit én rendszeresen veszek, az a holland kakaópor, különféle színes és natúr Szamos marcipánok, táblázott fondant, szerencsi törökmogyorókrém, dió, törökmogyi, mandula és mák… Illetve itt szoktam venni azokat a csudiklassz, roppanós csokidíszeket is. A postaköltséget viszont nem hiszem, hogy tudnám állni… :-( Érdemes ezért szerintem több tételt összeválogatni, aztán egybe rendelni. Ha lenne rá igény. :-)

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

Hozzávalók

• 150 ml tejszín
• 100 g barna cukor
• 300 g 70%-os étcsokoládé, apróra vágva
• 15 g holland kakaópor
• 30 g sovány tejpor
• 80 ml barna rum
• fél narancs reszelt héja

Elkészítése

1. A tejszínt és a cukrot óvatosan összeforraljuk. A csokoládét beletesszük, csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a kakaóport, tejport, végüla  rumot és a narancshéjat.
2. Egy kb 10×15 cm-es fémkeretet folpackkal kibélelünk, beleöntjük a csokis masszát és hűtőbe tesszük. Miután keményre dermedt, meleg vízbe mártott késsel tetszőleges szeletekre vágjuk.

Forrás: tv Paprika magazin, 2009 júliusa

No de egy hölgyeményt sem szeretnék elriasztani – beszéljünk inkább a hüvelygombáról. :-P A legszebb ebben az egészben egyébként, hogy apukámmal megint több időt töltünk együtt, beszélgetünk, latolgatunk, este nyolckor a tévé elé csoportosulunk. Anyu is, csak másnapi vigaszként le kell játszanom a Barátok Közt elszalasztott részét :-)))))))

Szóval ilyesféle estékre sütöttem Madeleine-t. A sütemény egy varázslat, olyan hosszan, kellemesen bizserget… és története is szívmelengető. Kis nyomozás után a következőkre bukkantam:

Lescsinszki Szaniszló a 18. században két ízben is Lengyelország királya volt, második uralkodásának 1736-ban lett vége. A trónról letaszított uralkodó Franciaországba emigrált, ahol kárpótlásképpen megkapta Lotaringia hercegségét, és Nancy városába költözött. Egy alkalommal épp hatalmas vacsorát készült rendezni, ám főszakácsa és cukrászmestere összevitatkozott a fogásokon. Végül a cukrász szó nélkül otthagyta a kastélyt. Szaniszló főherceg kellemetlen helyzetbe került, hiszen nem fordult még elő olyan, hogy a fogások között ne szerepelne desszert. Végül főlakája, Maurice tanácsára az egyik szobalányt kérték fel a sütemény elkészítésére.

A fiatal cseléd nagymamája receptjét felhasználva különleges falatokat kreált a lakomára. A herceg és a vendégek annyira elégedettek voltak a lány munkájával, hogy Szaniszló magához hívatta, és gratulált neki. Amikor azonban a desszert neve után érdeklődött, a szolgálólány megszeppent, mivel a recept mellett nem állt semmilyen név. A herceg megkérdezte a fiatal lány nevét, és elismeréseként róla keresztelte el az azóta is híres Madeleine süteményt.

Az alapreceptből kiindulva számtalan változatát kóstolhattuk már, vagy ha mégsem, biztos szerettünk volna beosonni néhány blogíró madeleine illatú konyhájába :-)) Ott vannak például Reni káprázatos zöldjei matcha teával, mintegy igazi kagylómásolatként, vagy épp Varga Gábor mandulásai, még folyamatábrákkal is illusztrálva… Piszke pedig  abszolút az én szájízem szerint sütötte őket, kókuszosan, eperszósszal melléje.. :-) De nem kell messzire mennünk egy sós nassolnivalóért sem, Édes és Keserű parmezános-rozmaringos madeleinejei láttán tuti megkordul a gyomrunk. Vigyázat, a madeleine túlzott fogyasztása szeretettúltengéssel jár! :-)

Én magam az egyik kedvenc sztracsatellás csokimmal oltottam be, majd ebbe is mártottam végüket. Hát brutál jó lett, imádom!

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

“A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az.”
Marcel Proust – Az eltűnt idő nyomában
Gyergyai Albert fordításában

Hozzávalók

A tésztához:

• 90 g vaj
• 110 g finomliszt
• 25 g holland kakaópor
• 110 g kristálycukor
• 3 nagyobb tojás
• 1 tk méz
• 50 g sztracsatellás csokoládé
• 1 marék krokant

A bevonáshoz:

• 50 g sztracsatellás csokoládé

Elkészítése

1. A formákat előkészítjük: Vajjal vékonyan kikenünk 12 kagyló bemélyedéssel ellátott sütőformát. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.
2. Olvasszuk fel a vajat egy kis lábasban, amíg pirulni kezd. Húzzuk félre, majd néhány perc múlva adjuk hozzá az apróra darabolt csokoládét.
3. Szitáljuk át együtt a lisztet a kakaóporral.
4. A tojásokat egy nagyobb tálban a cukorral keverjük ki krémesre. Dolgozzuk össze a vajas csokoládé felével, majd finoman forgassuk a masszába a lisztes keveréket. Végül adjuk hozzá a maradék csokoládét.
5. Adagoljunk 1-1 tk-nyi masszát a mélyedésekbe, és süssük két felvonásban, 10 percig, míg tetejük enyhén ruganyos lesz.

Aztán tettem egy nagy felfedezést. A négy év alatt először kezdem otthon érezni magam egy iskolában… Az osztálytársaim közé nehéz beilleszkednem mai napig, de azt hiszem kezdek oldódni. A Déris évek nagyon megviseltek, és bár a Vedresben rátaláltam Ildi és Nóri barátságára, ott sem éreztem jól magam. A Hanságit kezdem megszeretni. Azt a hosszú, semmitmondó folyosóját, rajta végig üvegablakokkal, amik óriási meleget adnak az utolsó hetekben… A már-már rémisztő termeit a dekoráció legapróbb jele nélkül, de még az omló vakolatokat is az udvaron, mert előtte jópofa retró-fotókat lehet kattintgatni. :-)))

Ez a hosszú-hosszú folyosó fotózás szempontjából a lehető legjobb! Héé, ha valaki föntről olvassa, a ballagásunkat délelőtti órákra tegyék, mert olyaan naaagyon gyönyörűű szórt fények voltak pénteken is! Leginkább a lányokról készültek képek, elképesztő némelyikük mennyire nincs zavarban kamera előtt.. :-)) Ezt abszolút pozitívan mondom, tényleg tök jó mennyire ismerik az arcukat, hogy tudnak pózolni…

Sütöttem is, és megint körülzsongtak! :-))))) Egy egyszerű vöriáfonyás-étcsokis cookie-ről van szó. Különlegessége abban rejlik, hogy életemben először használtam félfogós lisztet hozzá. Úgy hallottam ugyanis, hogy süteményekbe kiváló, különösen a piskótáknál szokás használni. Nem tudom ennek köszönhetőe, de félfogós liszttel amolyan selymes, puha belseje, ugyanakkor könnyen roppanó állaga lett. Szerintem érdemes kipróbálni, különösen piskóta-és muffintésztákhoz!

Nyári gyakorlatot illetően ketten is felajánlottak pesti albérletet, de asszem idén még nem lennék erre kész. Érettségi előtti nyár, és én szeretem a szegedi nyarakat. :-) Úgy érzem minden tekintetben az utolsó lesz, jövőre ilyenkor a szóbelik előtt állok majd, amitől a legjobban rettegek. Gógyi-mógyi leszek, úgy érzem. Aztán valóban fel kell nőni. Jönnek a szakmás évek, szeretnék külföldön is gyakorlatozni és nagy álmom az angol nyelv tökéletesre fejlesztése…Úgy hallottam változtatnak majd a modulzárós cukrászéveken is, lerövidülhet a dolog két évre!

Hoztam receptet is zárásképp, amolyan ünneplős finomságot, mondjuk egy szemrevaló bizonyítványért… :-)))) Kis kiruccanásom után hamar visszarázódtam a hétköznapokba, már szombaton süthetnékem volt. Akkor készült ez a desszert is, de a nagy év végi hajrában nem jutott idő a publikálására. Szóval égető vágyat éreztem egy ütősebb desszert elkészítésére. Az ízvilág már körvonalazódott, csak alapanyagokért kellett elugranom a kisboltba. A zöldségesnél valami isteni aszalt fügét sikerült kapnom… Nem az a kemény, száraz, semmi húsa típus, ezek szép kerekdedek, vaskosak és kimondottan lédús példányok voltak! Azt javaslom, elkészítéséhez csak akkor fogjatok hozzá, ha ilyesmibe botlotok. Habba lesz forgatva, senki sem szereti ha egy krémben valami keményre harap. :-)) Idényben pedig friss szemekkel újra el fogom készíteni, úgy tervezem húsával bolondítom majd meg a tölteléket.
A diólikőr nem csak a hangulatot alapozta meg, csudi különös zamatot is adott szerintem az egésznek. Persze ha a fügés hatást szeretnénk fokozni, szerintem tessenek fügelikőrrel elkészíteni!

A mascarpone-s krémekért különösen odavan a család. Tejszínnel együtt nem kis élmény, hát még ha az illatozó diólikőr és fügedarabkák is színesítik… Piskótája egy egyszerű, intenzív diós lap, amiből aztán valami méretesebb pogácsaszaggatóval nekiálltam korongokat szaggatni. Érdemes cakunpakk egy nappal korábban elkészíteni, hogy kívül-belül átjárják, jól összeérjenek az ízek!

Hozzávalók

A tésztához:
Jól bevált expressz piskóta

• 300 g liszt
• 200 g őrölt, pörkölt dió
• 4 tojás
• 250 g barna cukor
• 200 ml (házi) tej
• 200 ml olaj
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só

A töltelékhez:

• 250 g mascarpone
• 40 g porcukor
• 1 tábla jófajta fehércsoki
• 200 ml habtejszín 1 csapott ek. zselatinporral keményítve
• 10 dkg füge, apróra vágva
• 1 dl diólikőr

Elkészítése

1. Egy nappal korábban este, az aszalt fügét apróra vágjuk és diólikőrbe áztatjuk.
2. Másnap a piskótalapokat a szokott módon megsütjük, majd félretesszük, míg teljesen kihűl.
3. A krémhez a fehér csokit vízgőz fölött megolvasztjuk. Közben a porcukrot a mascarpone-val kikeverjük, az olvasztott csokit miután kézmelegre hűlt, belekanalazzuk.
4. Beleforgatjuk az ázott fügeszemeket is.
5. A tejszínt kemény habbá verjük, a krémbe forgatjuk.
6. A zselatint kevés vízben felmelegítjük, majd óvatosan az egészben elkeverjük.
7. A kihűlt piskótalapból egy nagyobb pogácsaszaggatóval köröket vágunk, és akárcsak egy háromba vágott tortát, a krémmel összetöltjük a lapokat.
8. Kívülről vékonyan tejszínhabbal bevonjuk, s tálalásig hűtőben tároljuk.

Éppen egy hete történt, akkor is korán ébredtem. Fél hét magasságában megcsörrent a telefon odafönn, és bár Apu még aludt, másodpercek múlva mégis könnyedén felvette. Magdi hívta Bogdányból, hogy vasárnapra virradóra az én Nagyikám testvére elment. Már jó néhány napja kórházban feküdt, a medencéjével műtötték, de azóta nem beszélgetett senkivel. Sok látogatója volt ez idő alatt, de Ő nem nyitotta ki a szemét. Felkészült elmenni.

Margit temetése nagyon szép volt. Vagy ahogy Gabika mondta, méltó.

Ez volt az első temetésem… Néhány éve szerettem volna elmenni Földvári Imre bácsi temetésére, később pedig Miklós bácsiéra is. Mindketten a szomszédaink voltak, de Anyu akkoriban még nem szerette volna, hogy ilyesmin részt vegyek.

Most végig azon zakatolt az agyam, milyen érzés lehet elveszíteni a testvérünket. Azon kívül persze, hogy rettenetes és leírhatatlan. Vajon változik a fájdalom nagysága 90 életév után? Könnyebb lesz elfogadni?

Nagyi mindvégig nagyon erős volt. Sírt, hogyne sírt volna, de ő azt hiszem már kész volt elengedni a Tetstvérét, megbékült a gondolattal, Margit miatt. Neki már jobb így.

Üzent róla Anyunak is, amikor aznap hajnalban Vele álmodott. Az álomban Margit boldog és nyugodt volt, megnyugtatta róla Anyukámat is. Majd a kép változott, és ő egy csodaszép ruhában állt. Fiatal volt, gyönyörű és már gondtalan. Elkezdett felszabadultan táncolni, és csak táncolt és táncolt, míg Anyukám hosszan elgyönyörködött benne… “Mindig nagyon szerettem táncolni” – Margit csak ennyit mondott még, aztán az álom véget is ért.
Nagyika elmesélte, hogy Margit fiatalkorában táncolt utoljára, miután anyukájukat elvesztették. Akkor megfogadta, hogy soha többé nem fog táncolni.
Ha életében nem is, mostmár megteheti… A gyönyörű ruhájában, odafönn.
Isten Veled, Margit!

Azért akadt egy hétfői nap – itten az uccsó érettségi szünetemben :-)) -, amikor volt időm édesség gyanánt rizskókkal előrukkolni. Nem lett száraz, a rizs sem kemény benne, puha és habkönnyű, amilyen egy igazi rizsfelfújt! Közepébe egy jó nagy kanállal Gabika házi eperlekvárjából is tettem. Tavaly nem ment le az eper ára, így nem főztünk be Gabikával. Most szuper lenne, hacsak pár üveggel is… Kár várnunk a régi árakra, sajnos már más világban élünk. :-( Erre pedig  tényleg szívesen spórolnék, ez a 2008-as lekvár mennyeire sikeredett! Nagy eperszemek, valódi epres íz, sűrű és kellőképp édes.

A rizskókokat még melegen, házi eperszósszal is nyakonönthetjük.. Akkor lesz csak igazán intenzív, igazán szezonális!

Rizsfelfújt, 6 főre

A felfújthoz:

• 300 ml tej – most valódi bocitejet használtam! :-)
• 250 ml tejszín
• 250 g rizs, átmosva
• 1 vaníliarúd kikapart belseje
• 40 g + 1-1 ek. cukor
• 3 tojás, szétválasztva
• házi eperlekvár
• vaj a formák vékony kikenéséhez
• 100 g finomra őrölt keksz
• 1 ek. fahéj a tetejére
• porcukor a hintéshez

1. Öntsük a tejet, a tejszínt, és a vaníliarúd kikapart belsejét egy lábasba.
2. Adjuk hozzá a rizst, és közepes hőfokon addig főzzük – gyakran megkavargatva -, amíg megpuhul. (Nagyjából 20 perc) Ha elfövi az összes levét, de még nem puhult meg, pótoljuk egy levés tejjel. Amennyiben jó minőségű rizzsel dolgozunk, könnyű dolgunk lesz.
3. Keverjük hozzá a cukrot, majd húzzuk félre. Érdemes egy nagyobb tálba átszedni, hogy gyorsabban kihűljön.
4. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és készítsünk elő 6 szuflétálkát: Vajazzuk ki vékonyan, majd finomra őrölt keksszel vastagon hintsük be.
5. A tojások sárgáját 1 ek. cukorral kikeverjük, majd a már langyos rizshez keverjük.
6. A fehérjéket 1 ek. cukorral kemény habbá verjük. Óvatosan forgassuk a rizses alapba.
7. Kanalazzuk az előkészített formákba, de közepükbe 2 teáskanálnyit tegyünk az eperlekvárból.
8. A megmaradt kekszet 1 tk fahéjjal ízesítsük, ezzel hintsük meg a tetejüket.
9. Toljuk sütőbe, 20-25 perc alatt süssük, míg teteje aranybarna lesz és kissé megemelkedik.
10. Tálaljuk porcukorral meghintve, eperszósszal meglöttyintve.

Az eperöntethez:

• 570 g friss eper
• 60-70 g cukor, ízlés szerint
• 50 ml tejszín
• 1 citrom reszelt héja

Mossuk meg az epret, majd turmixoljuk krémesre. Közepes hőfokon melegítsük össze a cukorral és a tejszínnel, végül ízesítsük citromhéjjal.

De a hűtőbe például be kell ugrani, míg a kenyérhez keskeny pallón vezet az út. A bicajom pedig a műteremben várja a reggeleket, hogy aztán kettecskén friss pékáruért induljunk. Figyelem, ha Újszeged környékén valaki egy porlepte járgányba botlana, csak megerősítésként írom: igen, az én vagyok.

Hoztam azért sütit is! Még a szombati ebédre készült desszert gyanánt, málnákokkal jól teletömködve. Merthogy Iringó és Sanyi jött vendégségbe, vagy legalábbis igyekeztek átpasszírozódni a káoszon. Míg ők anyu husijából falatoztak, addig én az előre bedagasztott kígyórétest nyújtottam, roppant lelkesen – felkészülve rá, hogy hétfőtől lecsökken az egy hétre jutó sütik száma.. :-))

Fanyar lett az összhatás, de én nem is bántam! Aki édesebben kívánná, porcukival hintse bőszen, de szerintem nem különösebben hiányzik belőle. Ez így jó, vastagon gyümölcsösen, abszolút nyári hangulattal! Már az első kígyórétes eksönnél rebesgettük: Ennek bizony málnásan is el kell készülnie!

Több is volt, nem csak ő a rokkant a csapatban. Láttam egy félszeműt is.
2010. április 3.

Persze a filmben nem egészen ilyen, ott a töltelék is csokiglazúr volt. Szerettem volna viszont, ha nem csak a csoki dominálna, hanem mellé kerülne valami nem túl gejl, nyáridéző íz is. Ezért aztán málnakrémet készítettem, mert hát ki ne szeretné a mindigvidám gurulós málnát. :-)) Sebtiben fogyott el, sokan közreműködtek: A pénteken érkezett Váczi család, a régóta ilyen sütire áhítozó Gábor sógor, a többnyire nem túl édesszájú Babszi – most az volt :-)) -, Gabika és az őshonos Dushák, málnaszakértő-és gumimaciárus Iringóval az élen. Vacsi után ettük az első szeletet, másnap délután pedig közösen, egy villával burkoltuk be az uccsót! :-)

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

A desszerthez szükségünk lesz…

• 1 kakaós piskótára
• fél adag csokimousse-ra
• 1 adag málnakrémre
• 1 adag csokiglazúrra
• friss málnára a tálaláshoz

Kakaós piskóta

Hozzávalók: 4 tojás, 250 g kristálycukor, 30 dkg finomliszt, 4 ek. cukrozatlan, holland kakaópor, 1 csomag sütőpor, 200 ml tej, 200 ml olaj
Elkészítése: Vajjal kikenünk és liszttel behintünk egy 22 cm átmérőjű tortaformát. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tojásokat a cukorral egy közepes méretű tálban, 2-3 perc alatt robotgéppel, sűrű krémmé keverjük. Hozzáadjuk az olajjal homogénre kevert tejet, majd beleforgatjuk a száraz hozzávalókat. A tésztát a formába kanalazzuk, és 40 percig sütjük (légkeverésessel 180°C), míg a teteje enyhén megpirul. Felemeljük 200 °C-ra, és további 5 percig sütjük. Teljesen kihűtjük, majd félbe vágjuk és betöltjük előbb a málnakrémmel, majd a csokimousse-al.

Csokimousse… Már a neve is kényeztet. :-) Egy igazán légies csokikrémről van szó, amit tortákban vagy piskótatekercsekben egyaránt szívesen lát viszont a család. Egy a kulcsszó: Bőségesen. Össze sem hasonlítható egy nehéz, gyomrot nem kímélő vajkrémmel. Könnyű, légies, és hát rendkívül selymes… Igen azthiszem, ezt a selymességet imádom a legjobban benne. Gabikát a Rigójancsi krémjére emlékeztette, és van is ebben valami!Már a fénye is megbabonázza az embert, akkor mire számíthatunk az első kóstolás után?! Gabikát a Rigójancsi krémjére emlékeztette, és van is ebben valami!
Kell neki egy éjszaka, míg összeérnek az ízek - jól lehűtve jobb egy tejszínes krémfagylaltnál…Mennyei. Egyszerűen mennyei.

Csokimousse

Hozzávalók: 250 g étcsoki apróra vagdalva, 60 g vaj, 1 tk. vaníliaeszencia, 4 nagyobb tojás szétválasztva, 2 ek kristálycukor, 190 ml tejszín, 1 ek. holland kakaópor
Elkészítése: Vízfürdőben olvasszuk fel a csokit és a vajat, adjunk hozzá egy csipet sót, és keverjük el benne a vaníliaeszenciát. Hagyjuk kihűlni. Keverjük habosra a tojássárgákat, a fehérjét pedig verjük kemény habbá. Fokozatosan adjuk hozzá a cukrot, amikor kezd habosodni. Óvatosan forgassuk össze, majd dolgozzuk bele az olvasztott csokit is. Verjük habbá a tejszínt, és dolgozzuk össze a habos-krémes keverékkel. 

Csokiglazúr, amiben nem kevés anyag van. :-)) Bőséges szóval itt már inkább a porcukrot lehet illetni, merthogy fél kilónyit símán megesz a krém. Összedolgozásához kell némi türelem, meg egy nagyobb konyharuha - azok a porcukor-és vajdarabkák nagyon elemükben vannak, repkednek szana-széjjel.
A jó csokiglazúrnak szép a fénye, könnyen kenhető és abszolút étvágygerjesztő. Ne spóroljunk a bevonásnál, elvégre nagy adag ez. 22-26 centis formára abszolút elegendő!

Csokiglazúr

Hozzávalók: 90 g vaj, 500 g porcukor, 115 g holland kakaópor, 150 ml tej
Elkészítése: A porcukrot átszitáljuk, majd apránként, robotgéppel alacsony fokozaton összedolgozzuk előbb a vajjal, majd a kakaóporral. Apránként hozzáöntjük a tejet. 3-4 percig magas fokozaton könnyen kenhetőre keverjük, felhasználásig nejlonfóliával letakarva félretesszük.

Szomorkodom, amiért a málnakrémről nem is készült kép… Mesebeli színvilága volt.
Idehaza nem rajongunk túlzottan a zselatinos krémekért…. Ha egy krémet szilárdítani kell, néha dolgozok bele egy lehelletnyit, de alapvetően taszít az íze, az állaga, a kocsonyássága. Ráadásul sokáig nem tudtam normálisan használni, folyton bánáztam vele. Helyette mostanában pudingként főzöm fel, szerintem sokkal kellemesebb az íze, és a gyümölcsös krémeknél amolyan jó sűrű lekvár hatását kelti.

Málnakrém

Hozzávalók: 1 csomag gurulós mirelit málna (300 g), 1 csomag puncs pudingpor, 50 ml málnaszörp (Piroska vagy házi)
Elkészítése: A mirelit málnát mikróba tesszük, és néhány perc alatt kiolvasztjuk. Szitán átpaszírozzuk egy teflontálba, a húsát félretesszük. Föl szoktam később használni, én szeretem a bolondos málnaszemeket a fogaim között. ;-))) A gyümivelőt fölforraljuk, közben a pudinport jól kikeverjük a málnaszörppel. Hozzáöntve gyors mozdulatokkal besűrűsítjük. Beleforgatjuk a gyümi húsát is, majd nejlonfóliával befedjük, hogy ne bőröződjön be.

Talán ez segítette hozzá, de a tészta gyönyörűre kelt – Igaz, kissé nagyot robbant, amiért aztán anyu hosszan suvickolta… Itt is köszönöm neki a sok-sok segítséget… az én elmém már kezdett megbomlani. :-))) Végeredményben mennyei lett! Akár boltból is vehettem volna: nem csicseg az olajban, szinte elolvad az ember szájában… Könnyű és meleg, amolyan szívmelengető. :-) El is fogyott hamar, pedig nem kis mennyiség. (Nagyjából 25 kisebb-nagyobb gömböc lett belőle) Hát, így búcsúztatta Szegeden a Dusha, Dusha-Kiss és Váczi család a telet. :-)

Jóóóó ég, a vanília-tőtiről még mindenképp mesélnem kell! Hogy az milyen ínycsiklandó, milyen különleges lett! A lábast kis segédemmel, Lucacicával nyaltuk tisztára, merthogy több, mint jó – feltétlenül tessenek kipróbálni! :-) Ő ennyit nyilatkozott, amikor megkérdeztem hogy ízlik: Hm! Mmmm… :-))

Hozzávalók

A tésztához:

• 4 tk. szárított élesztő
• 630 g finomliszt
• 250 ml langyos tej
• 60 ml langyos víz
• 3 tojás
• 240 g kristálycukor

A hempergetéshez: kristálycukor + fahéj

A csokis töltelékhez:

100 g étcsoki (70%-os)
100 ml tejszín
125 ml tej
fél csomag csokis pudingpor (40 g)
30 g kristálycukor
fél ek. rum

A vaníliatöltelékhez:

• 1 csésze tej
• 1 csésze tejszín
• 3 tojássárgája
• 1/4 csésze barnacukor
• 2 ek. méz (fahéj és feta görög mézét használtam! :-))
• fél csomag vaníliás pudingpor
• csipet só
• 2 ek. vaj
• 1 vaníliarúd kikapart belseje

Elkészítése:

1. Kezdjük a fánkokkal: A megfelelő sorrendben belepakoljuk a hozzávalókat a kenyérsütő gépbe, majd tészta programon, nagyjából másfél óra alatt duplájára kelesztjük. Én még hozzászitáltam egy kevés lisztet a dagasztás uccsó perceiben, de alapvetően sokkal lágyabb tésztát kell kapnunk, mint más kelt tésztáknál.
2. Elkészítjük a töltelékeket: A csokishoz a cukrot a tejszínnel felforraljuk, majd beleöntjük a tejjel jól kikevert pudingport – besűrűsítjük. Megvárjuk míg kihűl, belecsorgatjuk az olvasztott étcsokit illetve rumot, és felhasználásig hűtőben tároljuk.
3. A vaníliáshoz a tejet a tejszínhez öntjük, egy kis lábasban lassú tűzön melegítjük. A vaníliarúd kikapart belsejével ízesítjük. Egy másik tálkában a cukrot a mézzel, a tojások sárgáival, a sóval és a pudingporral kikeverjük, majd amikor a tejes keverék forrni kezd, hozzáadjuk. Besűrűsítjük, picit hűlni hagyjuk, végül hozzákeverjük a vajat. Nagyszerű lesz. :-)
4. A fánkokat bő olajban sütjük. Előbb az egyik oldalát magas lángon, majd fordításuk után lehalkítjuk. Ha jól átsült, konyhai törlőrongyra pakoljuk. Utána forgatjuk meg a kristálycukros-fahéjas keverékben.
5. Amikor ehető hőmérsékletűre hűlt a fánk, megtöltjük a pudingfélékkel, és nekikészülünk őket eltűntetni.

A sötét színvilág mellett végérvényesen pedig akkor tettem le a voksomat, amikor megláttam a hóvihart odakünn. Mostmár jöhetne az a Tavasz…  Eperke 990 Ft-ért megkeresi nekünk.

Köszönet a segítségért Krisznek.

Képek forrása: hirado.hu

Aztán apu nagytakarítást végzett a szobámban, azóta nem csókolóztam össze egyikükkel sem. Undorító. A pókoktól rettenetesen félek, a csótányoktól meg felfordul a gyomrom. Sosem felejtem el, hogy még ovis korunkban elvittek minket a szegedi Vadas Parkba, ahol egy barátságos kis faházban mindenféle bogarak zizegtek körülöttünk. Na ott megfoghattunk egy csótányt is! Milyen szerencsések vagyunk…. :-D Egyébként nem volt benne semmi rémisztő, kellemesen mocorgott a tenyeremen. Lövésem sincs, hogy tudták így megszelídíteni, ezek folyton dobbantanak, ha mozgást észlelnek….. De ez teljesen más, ez az otthonunk! Mi a francot csináljunk velük?! Kezdünk kiborulni a népes társaságtól, és őszintén szólva elegem van hajkurászni őket. Általában ugyanis nekem kell kinyírom őket, ha anyu bepánikol. Csak sajnos valahogy ettől nem lesznek kevesebben. Került már valaki hasonló helyzetbe? Nincs valami tippetek mivel lehetne végérvényesen eltűntetni őket?

SOS!

Ez itt Dr. Csótány, Hugh Laurie alakításában. Akit nem mellesleg szívesen látnék vendégül...ezek helyett.

A tehetetlenség, az, hogy Te temeted a gyermekedet…egyszerűen nincs rendjén. Csak remélhetem, hogy sosem lesz részem benne.
Szandri anyukája gyönyörűen fogalmazta meg. Nem lehetett könnyű újra feltépni a sebeket, hiszen mindent a jelennek írt, mintha most élné meg. Újból végig kellett járnia ezt a rettenetes utat, a történetüket, kezdve a legelején, amelyet csak pillanatnyi örömök kisérhettek. Akkor, amikor fellélegeztek, amikor úgy tűnt sikeres volt a terápia. És aztán a tudat, hogy a daganat kiújult……

A legjobban talán az viselt meg, amikor Szandri Istenhez beszélt…… Akkor pár percre fel kellett állnom.

Az egyik legszörnyebb betegség ez azthiszem. Még fiatal vagy, de már tisztában vagy a halál fogalmával és azzal, amit elveszíthetsz. Még alig éltél valamit, de már vannak terveid. Ez számomra rettenetesen kegyetlen.

Mégis, vegyétek meg a könyvet… csak Szandriért! Ő a végsőkig küzdött, hihetetlen élniakarással. Mindannyiunknak példát kellene vennünk róla.

http://ewing.blogol.hu