Szeretetpuszedlik, több ízben	Szeretetpuszedlik marcipános-narancsos, illetve diópralinés ízvilággal – müncheni mintára. A Rischartba ugyanis már október közepén megérkezett egy futószalagos gép, ami alatt ezek a parányi puszedlifélgömbök áteresztve, csokoládébevonatot kaptak. Talpukra pedig egy cégjelzéstetkót (mintha nem tudná az ember, ha jót falatozott süteményből, az csakis a Rischartból gyühetett). Úgy képzeljétek el, hogy mikor a berendezés másik végén felbukkantak, a csokibevonat már gyönyörű matt fényűre szilárdult. Nekünk már csak rakodni kellett ládákba, többszázadmagukkal együtt. ;-) Lényeg a lényeg, a marcipános narancstölteléket onnan csentem el. Fenomén egy ízvilág!
Mogyorós-étcsokis havas csúcsok	Egy az egyben olyan íze van, mint a kakaós Győri Édes keksznek. Ezen meg is lepődtem. Roppanós és omlós, a hamisítatlan és csupa nagy betűs keksz állag, tetején hósipkával, valami ízes német fehér csokiból. Szóval szeretjük, nálam idén abszolút befutó és egyedülálló favorit.
Mandulás-mézes szarvacskák	Finom porhanyós, és mézes, a pörkölt mandula jól kiérződik! Nagyon is illik tetejibe egy vaskos csokibevonat, de ha másra gondoltunk csokibevonatot fahéjas kristálycukorban meghempergetni őket.
Mézes-mandulás kocka	Erre a csudisütire – a többi karácsonyi mézessel szemben – nem kell hosszú napokat várnunk, míg élvezhetőre puhul. Ellenkezőleg, melegében vajpuha, csak a napok előrehaladtával kezd száradni. Érdemes ezért fémdobozban tárolni, de még jobb egy csokoládés vaskos burok köré. Élvezeti értéke így garantáltan kitart az ünnep végéig!
Égetett cukros puszedli	“Elhatároztam, hogy megsütöm Nagyi receptjét, amit Karácsony környékén írt le nekem. Annyi élmény, emlék fűződik hozzá. A hosszú szobában voltak elrejtve, az ajtó melletti szekrénykében. Ahogy indult elővenni, még parányi termete alatt is recsegett az öreg fa. Akkor előkerült a mély fémdoboz, s közben csillogott a szemem. Emlékszem, szinte torkomban éreztem a szívdobogásom, olyan izgatottan vártam a titkot. Levette a fedelét, és megcsapott az a varázslatos karamellás-fahéjas illat. Égetett cukros puszedlik voltak, képtelenség összetéveszteni bármi mással. :-) Lapult ott kakaós és mézes is, de ez volt mind közül a legkülönlegesebb, a legfinomabb. És tegnap amikor beleharaptam a sajátjaimba, ugyanúgy éreztem. Egyszerre az izgalmat, és a melengető érzést – pont olyan lett, mint az övé…. Sűrű, vajpuha tészta, az égetett cukor fűszeres aromájával.” Ez lesz az első Karácsonyunk Nagyi nélkül. Érezni is, hogy nincs itt.
Narancsos keksz, pisztáciakrémmel	Nagyon csippantom ezt a kekszet! Akár egy héttel korábban be lehet gyúrni, addigra hűtőben is jól összeérnek ezek a citrusos ízek. Könnyen kezelhető tészta, egy irtó klassz ízvilággal. Pisztáciás krémmel (horrorára miatt csak smaragdkrémként emlegetem) pedig valami igazi csoda.
Gyömbéres szivecskék	“Itten tobzódnának az újabb aprósütemények. Most egy arany gyöngysorral próbálok túladni rajtuk… ;-)) No persze nem hiszem, hogy nagyon tukmálgatnom kéne, ugyanis káprázatos az ízvilága. Hihetetlen miféle aromát ad neki a kandírozott gyömbér, a különféle fűszerek és a kókuszreszelék. Tökéletes párosítás, csak valahogy mindig elpárolog… “
Drazsépuszi	Nincs Karácsony Drazsépuszik nélkül. És mint az idén kiderült, nyár sem múlhat el úgy. Egyedüli buktató a dologban, hogy maximum egy hétig marad friss, még fémdobozos betonbiztonságos tárolás mellett is. Ahogy akkoriban emlegettem, “frissen sülve igazán töménnyé tette a rengeteg kókusz, másnapra ez számomra határozottan enyhült, kiérződött a többi ördögi összetevő is. Külön-külön celofánba burkolva nagyszerű ajándék lehet az ünnepekre!” Fenntartom!
Mogyorós-pisztáciás habcsókok, fehércsoki mousse-al	Látjátok a képet? Szinte megelevenedik előttünk Karácsony másnapja; bent a konyhában még álmoskásan, a Szenteste csomagbontós izgalmai után, egy bögre forró kapucsínót megmarkolva ülünk le Családi körben.. Miközben halovány napsütés melengeti arcunkat. Tudjátok, amitől szikrázóan szokott csillogni a hó odakinn. És hogy kik ők, akik talán még emlékezetesebbé teszik a reggelt? Pörkölt mogyorós habcsókok, fehér csokimousse-al összetapasztva, majd pisztáciában jól meghempergetve. Maga a tüneményesség, itthon bolondulunk az efféle finomságokért. :-) Másnapra már egészen megszívják magukat a töltelékkel, ami a napok előrehaladtával csak még inkább ellágyul, szinte eggyé válnak. A tejszín ne tévesszen meg senkit, nem fog megromlani. Forralt formájában egy jó hónapig kihúzza. Persze akkorra úgy sem marad belőle semmi. :-)
Mogyorós dán vajas keksz	Karácsonyfát enélkül ne is hozzanak az angyalkák! Ez a karika ugyanis dekorációnak sem utolsó, főleg nem Gabika fáján, aki beléjük van habarodva. Kis klasszikus, igazi omlós, most épp pörkölt mogyorós! Ha másért nem is, a hangulatos fémdobozok miatt biztos beruháztunk már egy-egy végeláthatatlan mélységű dán kekszre. És akkor bizony tudjuk, milyen finomak is. Január meg úgyis csendes hónap, akkor mehetünk elvonóra mogyorós vajaskarika-függőknek!
Vörösbársony labdacsok	Tökéletes ajándék a konyhából, afféle örök barátoknak. :-) A posztban egyébként elsősorban a csokoládétemperálásról regélek. Ez a tükörsima, matt fényű, macerás bevonó elkészítési módja, de egyszer mindenképp érdemes kipróbálni. Megdöbbenünk, mennyire jó cucc. :-) Házi közegben is tökéletesen megvalósítható, méregdrága márványasztal sem szükséges hozzá – bár meg kell hagyni, segítségével az elbíbelődési időtartam lényegesen lerövidül -, egyszerűen a hőfokokra kell odakoncentrálni, türelmesen várakozni, pontosan betartani minden időt. Good luck!
Karamellás-magvas bolyhocskák	Nem csak a virító díszek miatt van karácsonyi beütése ennek a sütinek. A karamell nálam alapjáraton dísze az ünnepnek. Van egy hagyomány nálunk, Szenteste a terített vacsora előtt egy-egy gerezd almát, narancsot és darab diót osztunk szét egymás között. Ez a családi együttlétünket, az egymáshoz tartozást jelképezi. Az olajos magtöretburokkal ez az aprósüti ezt idézi számomra… Sajnos idén kicsit félek a pillanattól.
Diós marlenka, az elmaradhatatlan	“Nem az süteményféle, amihez csak úgy az idő elütésére fog hozzá az ember  – bár ha van fölös belőle, egyértelműen a legjobb, amit tehetsz vele. Erre igenis rá kell készülni! Nemcsak anyagiakkal és szabadidővel, de lélekben is. Persze a göröngyös út ellenére is imádom minden mozzanatát, még ha közben gyakoriak is az érzelmi kitörések. Bizony, általában nagy szitkozódások és kétségek közepette készül a remekmű, de így van ez jól. Egyébként sem közvetlenül a vendégsereg érkezése előtt kell akcióznunk, a tökéletes sütemény érdekében néhány nappal korábban kell megcélozni a konyhát. Igazi megmérettetés, felér egy lelki gyakorlattal; de a zárókép majd tényleg mindent kárpótol. Csak a munkafolyamat alatt pateroljuk el a családot. Nem, még annál is messzebbre.” Eltarthatósági ideje amúgy egy hónap, vagyis akár ma neki lehet látni. Az ünnepre jól megszívja magát, már-már lehetetlen felismerni melyik volt egykor tésztalap, melyik karamellkrém. Idehaza ezt az állapotot még nem sikerült megtapasztalnunk, és gyanítom soha nem is fogjuk. ;-)
Dióhabos-szilvalekváros pitecsoda	…amolyan békebeli-nagymamásan, a hagyományos ízek kedvelőinek! :-) A pitetészta már önmagában is jelenség, elképesztő milyen ízessé, milyen gazdaggá teszi a sok tojássárgája! És akkor a tömény, vaskos dióhabról, no meg az alatta húzódó csípős, beregi szilvalekvárról még nem is beszéltünk… …De azthiszem nem is kell, beszél ez önmagáért! :-)
Kagylólak - belga csokikrémdesszert	Kitűnő desszert lehet belőle Szentestére! Az elgondolás egy Potter adaptáció nyomán született meg: Kagylólak a hetedik kötet egyik kulcshelyszíne, egy meleg otthon, sötét időkben is biztonságos menedék. Remélem ezt sugallta a süti is, én amolyan romantikus “kettecskéndesszertnek” címkézném. :-) Tészta gyanánt csakis az omlós, mascarponés-vajas jöhetett szóba, nem mellesleg tök dekoratív is lett! A nugátkrém pedig Isten ajándéka, én mondom… Nem volt abban olyan nagy tudomány, mégis a belga csokik ízvilágát juttatta eszembe, és akkor már megérte, hát nem? Hát de! Tessenek csomagolni, mert Kagylólak immáron kiadó: Becuccolás kizárólag édesszájúaknak, roppanós zsírtészta no meg mogyorónugát szívlelőknek! :-)
A kávékrémes, francia ihletésű torta	Vállalkozó szelleműeknek – fodrozódó csokihullámmal a tetején, krokanttal az oldalán. Na meg extravagáns csokicsipsszel, fekete trüffelgolyóbisokkal ráadásként. Bon apetit!

Illetve! Fiúk-lányok, még kapható vaníliapaszta (2500 Ft egy üvegcse), vaníliarúd (3000 Ft 10 dkg) a szegedi cukrászkellékesben! Akit érdekel a dolog, még be tudok neki szerezni hét elején, egy elsőbbségi csomaggal oda is ér hétfőn! Jelezzétek a kommentekben, ha van rá igény!

“De jó volna szállni, fel a magas égbe,
Horizonton ülni csodás messzeségbe.
Pillangószárnyakkal virágra repülni,
Illatos nektártól, vágytól szenderülni.

Jó volna evezni álmok tengerében,
Ringatózni lassan élet tenyerében.
Hableány képében mély tengerfenéken,
Jó volna lebegni, úszni szép reményen.

Úsztam a tengerbe, repültem kék égbe,
Vágyódtam cifra rét titkos rejtekébe.
Gyorsan visszatértem, nem élhetek máshol,
Otthon lágy melege, mindig elvarázsol!”

Horváth Piroska: Jó volna…

Olvassa, akinek szól. Hallja meg legbelül, hogy végre Lásson. Itt ülünk meredten, távolodva Szavaktól – értetlenül, megrendülve, kiüresedve. És néha csak zokogunk. Érzékennyel a jobbunkon, de eggyé válva Erőssel is. Egyre csöndesebb lesz minden, elhalványul messziségben. Ki Ő és kik vagyunk mi? Hova haladunk és mivé leszünk? Túl sok a terhünk, csak el ne fáradjunk az út alatt.

Szürke Advent, széthasít szívet, s lelket. Rájöttem: Ez még ismeretlen.

***

Nem mondhatok többet, talán ez is sok volt. De muszáj valamennyire kiírnom magamból, mert egyszerűen felemészt. Képtelen vagyok boldog dolgokra összpontosítani, holott Advent van, ami egyben az év legkedvesebb időszaka számomra.. De most vakon tapogatózunk, s mind keresztülmegyünk rajta, egyikünket sem kímél. Valaki meg fog sérülni, és én nem tudom hogy óvhatnám meg. Most látom csak milyen kicsi, mennyire kevés vagyok még ehhez, kicsit talán az Élethez. Remélem a következő heteket, hónapokat átvészeljük valahogy….

Csokis-mézes puszedlik, narancsos marcipántöltelékkel

Pedig itt ez a puszedli is, csöppnyi kis boldogságfalatjaim. Bár jobbá tehetném velük a világot! Emlékszem milyen kiegyensúlyozott voltam, amikor készültek. Tele zsongással, ötletekkel, tervekkel az ünnepekre.. Most pedig? Megint megtörténik, mintha mindent az elejéről kellene kezdenem. Ez már jól megy végül is, az újraépítkezés.

Szeretetpuszedlik

Készült marcipántöltelékes, illetve diópralinés csokipuszedli. Mindkettő isteni finom volt, Nagyika pirított cukorborsói mellett ott várakoznak már a fémdobozkákban.

Hozzávalók

A puszedlitésztához:

125 g vaj
125 g akácméz
3 tojássárgája
2-3 tk. mézeskalács fűszerkeverék (házi vagy bolti)
150 g porcukor
450 g finomliszt
6 g sütőpor
50 g keserű kakaópor (holland)
1 narancs reszelt héja + felének a leve
4 ek. tejföl

A narancsos marcipántöltelékhez:

200 g mandulaliszt (finom porrá őrölt szeletelt mandula)
150 g porcukor
50 g kandírozott narancskocka
100 ml vodka
narancslekvár

A zserbótöltelékhez:

150 g pörkölt dió
250 g kristálycukor
10 g folyékony glükóz
1 ek. sárgabaracklekvár
100 g aszalt sárgabarack, előző este rumban megáztatva
2 ek. rum
2-3 darab porrá őrölt mézeskalács

Az étcsokoládéglazúrhoz:

250 ml tejszín
1 ek. vaníliapaszta
1 tk. gyömbérszirup
250 g étcsokoládé (70%)
20 g vaj

+ 100g csokitejbevonó 1 ek. olajjal elkeverve

Díszítésnek:

100 g tejcsokoládé
1 ek. olaj

Elkészítése

1. A puszedlitésztát egy nappal korábban begyúrjuk, érdemes ekkor beáztatni az aszalt gyümölcsöket is (marcipánosnál a narancsot vodkába, barackot a rumba): A vajat és a mézet egy lábasban (vízgőz fölött) megolvasztjuk, kissé hűlni hagyjuk, majd hozzáadjuk a tojások sárgáit. A porcukrot a liszttel, kakaóporral, sütőporral, fűszerkeverékkel egy tálba szitáljuk, végül  tejföllel és a mézes keverékkel kissé nedves tésztára gömbölyítjük. Hűtőbe tesszük egy éjszakára.
2. Másnap elkészítjük  töltelékeket: A marcipánoshoz a mandulalisztet a porcukorral, a leszűrt narancskockákkal és annyi lekvárral összedolgozzuk, hogy kissé nedves, ugyanakkor formázható masszát kapjunk. Letakarva 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A zserbótöltelékeshez a pörkölt diót apróra zúzzuk. A cukor felét (rézbevonatú) serpenyőben megpirítjuk, hozzádjuk a másik felét, majd tovább melegítjük, míg teljesen felolvad. Szirup állgú lesz, és sötétebb színű, de nekünk ez teljesen ideális. A glükózt mikróbn megmelegítjük és folytonos kevergetés mellett a sziruphoz adjuk. Ezután belekeverjük az apróra vagdalt diót és olajozott lemezen elterítjük. Teljesen kihűtjük, majd aprítóban paszta állagúvá törjük-zúzzuk. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, munka előtt pedig még 30 percet pihentetjük hűtőben.
4. A puszedlitésztából pici gömböket szaggatunk, közepükbe a kétféle töltelékből egy golyóbist rejtünk. 180°C-ra előmelegített sütőben 10-12 percig sütjük, míg mézillatúak lesznek és aljuk kissé megpirul.
5. A glazúrhoz a csokoládét finomra szeljük, a tejszínt a vaníliapasztával és a gyömbérsziruppal együtt tűzhelyen vagy mikróban felforraljuk, majd a csokoládéra öntjük. 30 másodpercig állni hagyjuk, utána kézi habverővel elkeverjük. Egy mélyebb mérőpohárba érdemes átönteni, így könnyedén ki tudjuk mártani a puszedliket. Megfürösztjük, majd sütőpapíros lemezre sorakoztatjuk mindet. Hűtőben dermesztjük, végül a tetejébe csoki(tej)bevonóval csíkokat húzunk díszítésképp.

Valami rendhagyót a Rischartból!

Meséltem már korábban a vasárnapokról, azokról a Münchenben töltött, végeláthatatlan vasárnapokról… Amikor egy szokatlan, ám annál pihentetőbb csend ereszkedik a városra: sehol egy lélek, csak elvétve egy-egy beöltözött emberkét látni, valami hallatlan borzos kutyával, a póráz végén. :-)) A boltok jóformán lelakatolva, a legkisebb éjjel-nappali is zárva tart, heti fáradalmaktól megrökönyödve. És azok a fények a reggeli ködfátylon át… Csak finoman pislákol a csalóka napsugár. Őszinte nyugalom van.

Beöltözöm, aztán nyakamba veszem a külvárost. Csak én és a gondolataim, meg a zajtalanság. Elképzelem Anyut, amint épp a vasárnapi ebédet főzi, naná, hogy megint Apu helyett. :-) 11 körül magam előtt látom a Dusha-féle őskáoszt; Anyu a fürdőszobában kapkod, Apu pedig bosszankodik. El fognak késni a templomból, és ő utál elkésni, és amúgy is…! “Marika, miért nem figyelted már megint az órát!?” Aztán persze odaérnek, mint mindig. Babsziék is becsoportosulnak melléjük, a csivitelő kiscsajjal meg egy csapat pónival, akik nagy feltűnést keltve, rózsaszínen felügetnek a padozatra. :-))
Déltájt megéhezem, emberekre vágyom. Felülök a helyi 113-as járatra, és Donnersbergerbrücke végtelenített nevű megállójáig meg sem állok. Onnét átszállok S-bahnra. Már csak két megálló a pályaudvarig….!

Amikor Apukám kijött a második vasárnapomon, elvittem a Hauptbahnhof-on kékellő Rischartba is. :-) Beültünk, beszélgetés közben sütiztünk; emlékszem, kicsit mindketten küzdöttünk a hatalmas adagjainkkal. Ő Tiramisut evett, én meg toplistás Topfenstrudelt – tudjátok, a cseppet sem ismeretlen túrós bolondériám végett… :-))

Rischart: Felejthetetlen felülnézeti kép a Marienplatzról

Ott és akkor beleszerettem a süteménybe. Minden vasárnap kijártam beburkolni a fentihez hasonló, méretes négyzeteket, hogy könnyítsek magamon. :-) Közben próbáltam gondolatban megfejteni a süteményt, minden héten kicsit többet megtudni róla…  Magát a “tölteléket” ugyanis többször készítettük a Rischartban, viszont ténylegesen “összerétegezve” sosem láttam a kombót. Furcsa, mert bár strudel a süti elnevezése, tésztája nem réteslapból készül. Helyette alulra kerül egy réteg az omlós-porhanyós pitetésztából (amit a forró vaníliaöntet csudiklasszan megpuhít), két csík krém között között pedig (lasagne) tésztalap terül el. Előfőzve, akárcsak idehaza a Vargabélesben. A németek mazsolát is pakolnak bele (Tonnaszámra. Találóbb név is lett volna a mazsola, köretként túrós rétessel elnevezés.), én ezt most elhagytam. Odakinn egy hónap alatt sikerült pótolnunk az éves mazsibevitelt. :-)

20 centis négyzetes tepsiben készítettem, de lazán elbírna másfélszeres krémet egy keskenyebb, hosszanti formában. Akkor lehetne is jobban megmagasítani.. de igazság szerint ez az adag nekem bőven elegendő volt, a müncheni tömbök mögül sokszor alig látszottam ki. :-) Forró vaníliasodóval Ő volt a sütemény számomra, amolyan igazi, lélekmelengető útitárs nehéz időkben..

Több mint egyszerű Topfenstrudel.

Hozzávalók

A porhanyós tésztához:

225 g liszt
125 g vaj/margarin
25 g sertészsír
85 g porcukor
1 tojássárgája
házi vaníliás cukor

A túrós töltelékhez:

1 citrom
50 g olvasztott vaj
4 tojás, szétválasztva (M-es méret)
125 g finomított kristálycukor
750 g túró (fele lehet Ricotta is)
125 g tejszín (min. 30% vagy annál zsírosabb)
1 ek. búzakeményítő
késhegynyi sütőpor
1 ek. vaníliapaszta (esetleg más, jobb minőségű esszencia)
1 marék mazsola (elhagyható)
6 db lasagne-lap
+ vaníliás porcukor a meghintéséhez

A vaníliaöntethez:

650 ml tej (2,8%-os)
100 ml tejszín
1 ek. vaníliapaszta (vagy egy rúd kikapart magjai)
6 db tojássárgája
50 g finomított kristálycukor
40 g búza finomliszt
Baileys likőr, ízlés szerint

Elkészítése

1. A pitetésztához a szokott módon, kézzel vagy késes robotgéppel dolgozzuk össze a hozzávalókat, gömbölyítsük össze a tésztát, majd tegyük fél órára hűtőbe. Ezután nyújtsuk 20 centis négyzetes lappá, és terítsük el egy formában. Helyezzük vissza hűtőszekrénybe, további fél órára.
2. A lasagne-lapokat főzzük elő néhány perc alatt, csepegtessük le szűrőn és hagyjuk kicsit hűlni.
3. A töltelékhez a citromot forró vízben mossúk le, töröljük szárazra, majd héját reszeljük le.
4. A tojásokat válasszuk szét, sárgájukat a finom szemcséjű kristálycukorral keverjük habosra, míg kifehéredik. Adjuk a túróhoz a tejszínnel együtt, és botmixerrel pürésítsük az egészet. Az előzőleg megolvasztott vajat vékony sugárban keverjük a masszához. A fehérjéket egy csipet sóval verjük kemény habbá, és ügyelve, hogy ne törjön össze a hab, ezt is vegyítsük a krémbe. Végül a búzakeményítőt keverjük el a sütőporral, és szintén adjuk az előzőekhez.
5. Osszuk két részre a masszát, egyik felét simítsuk az omlós tésztára. Fedjük be a lasagne-lapokkal, tetején pedig terítsük el a megmaradt masszát. Toljuk 180°C-ra előmelegített sütőbe, és süssük ~50 percig, míg felülete megpirul. Akkor jó, ha közepe még kissé remegős, akárcsak egy sajttortánál. Hagyjuk teljesen kihűlni.
6. A vaníliasodóhoz a tejet feltesszük főni a vaníliarúddal/pasztával. Közben a cukrot, a finomlisztet, a likőrt, a tojások sárgáit és a tejszínt kikavarjuk, félretesszük. Amikor a tej forrni kezd, félrehúzzuk a tűzről,  és vékony sugárban, folytonos kevergetés mellett hozzácsurgatjuk a tojásos keveréket. Visszatesszük közepes lángra, és az egészet összeforraljuk.
7. Tálaláskor a “rétest” és az öntetet is megmelegítjük, majd porcukorral meghintve szervírozzuk.

A héten még rengeteg elintéznivalónk volt, és iszonyúan pörögtek a napok. Anyuék annyira édesek, de pofátlanul sok pénz ment el rám….! Meleg ruha, táska, munkaruha, elektronikus kütyük szervizbevitele, megint ruha, pipere cuccok…  Jesszum, úgy fest ennek a listának sosem lesz utolsó pontja. :-)) Németországban is beköszöntött ugyanis az ősz, csak úgy repkednek a 10 fokok… És nahát, már itt tartunk – az időjárásról csiripelek. Furcsa még mennyire próbálok mindentől elhatárolódni, kizárni az érzelmi részeket. Egyedül a kézzelfogható dolgokkal tudok most foglalkozni, mint a csomagolás meg az ügyintézés… A suli már kevésbé jöhetett szóba a múlt héten, totálisan szétszórt voltam. Késtem, volt hogy szüleimtől egész napra kaptam igazolást (persze inkább a “haladéktalanul elintézendők” miatt), ezért aztán kimaradtam pár dolgozatból…az éppen megírt másik kettő pedig nem ütötte meg az ötös szintet. Szóval bele kell húznom, ha visszajöttünk. Haza. Az otthonba……..

Tejberizses, tejkaramellás.. mert azt szeretjük!

Hozzávalók

A tejberizsalaphoz:

250 g rizs
500 ml víz
750 ml tej
250 ml tejszín
2 vaníliarúd
cukor, ízlés szerint

A tejkaramellás ganache-hoz:

16 tejkaramella
150 ml tej
50 ml tejszín
50 g mascarpone
200 g étcsokoládé (70%)

Elkészítése

1.  A tejberizshez a

Tejkaramellás csokiganache, tejberizs felett

Mindig lesz nálam mobil, és a szálláson már elviekben a WiFit is elérjük, szóval…ha minden jól megy, tudok majd életjelet adni magamról. Itt tudtok nekem üzenni, és én is szeretnék Nektek.. Már most nagyon hiányzik minden, mindenki… Néha nem tudom túlélem-e. Vagy egyáltalán túl akarom-e…

Iszonyúan félek a nyelv miatt. Nem véletlenül Angliát pályáztam meg, az angol az egyetlen, amit biztonsággal beszélek. Vagy mondjuk úgy, inkább kevésbé gátlásosan. :-)) Csak rám kell nézni, pillanatok alatt zavarba hozhat bárki, és ehhez nem is kell “külföldiül” tudni. Csevegjünk csak magyarul, a cikis helyzetek folyton megtalálnak…. Erre betesznek a németes csoportba…
A hely egyébként szenzációs, bár még nem minden tiszta. Egy biztos, az utat jó előre kitaposták nekünk, Münchenbe már több éve küldenek ki csoportokat. Imádták a kint-létet, szakmai szemmel is rengeteget fejlődtek, szóval… éppen én maradnék ki ebből…?

Jesszum oposszum, röpke két hét, és már onnét tudósítok!

…ha minden zökkenőmentesen megy, és – útban a sziklaszilárd önállósodás felé – én sem tébolyodok meg teljesen. :-) Ez lenne amúgy az Elly Seidl, München színes forgatagában. Vagy ide, vagy a megrögzöttek Paradicsomába, a Rischart-ba kerülnénk ki gyakorlati helyre. Míg egyezkednek a német féllel, én megkörnyékeztem a cukrászdák oldalát egy kis webes kóstolóra. Azta’, München igazi cukrásznagyhatalommá nőtte ki magát. Az a sanda gyanúm, hogy nem csak cukrozott, kandírozott almákhoz lesz szerencsénk!

Rischart, egy megszokható bolondéria

Fotó: © Wilson Wong

Történt más is a napokban. :-) Sajnos részben saját hibámból, részben a megrendelők zárkózottsága miatt elúszott egy hétvégi megrendelésem. Igazából nem szeretnék mélységekig belemenni, de ha esetleg olvassák: Tudom, hogy hibáztam, és tanultam belőle. Sok mindenre rávilágított, például hogy még mindig mennyire naiv és kezdő vagyok ezekben a dolgokban. De mindenki így kezdi, és valljuk be… még sokáig az is leszek.

Esküvői szerencsesütiknek készültek, a kóstolót már múlt héten megejtettük. Pörkölt mogyorós habcsókok voltak, fehér csokis mousse-al összetapasztva, majd pisztáciában jól meghempergetve. Maga volt a tüneményesség, bolondulok az efféle finomságokért. :-) Másnapra már egészen megszívták magukat a töltelékkel, mindenkinek nagyon ízlett.

Impozáns egy desszertkülönlegesség, és mégis fogyasztható tejeskávéval! :-)

200 darab készen állt a csomagolásra, amikor visszamondták. Valahol megértem őket is, de akkor nagyon fájt a dolog. Még jobban az utolsó szavaik. Most már viszont egyáltalán nem bánom a dolgot, a lehető legjobb helyre kerültek, és megint bizonyíthattunk velük valamit. Süteménnyel igenis lehet adni és kapni, egyszerűen csak nyitni kell az emberek felé. Egy részét a mi egyetlen Gabikánknak adtuk, aki nagy büszkén bevitte a munkahelyi bulijára. Idén ünnepli ugyanis 60. szülinapját. :-) Egy kosárral pedig kivittem a Kárász utcára, szétosztottuk az Ölelés Világnapján. Mindig meglep, milyen sokfélék vagyunk, ki hogyan reagál a másik közeledésére. Volt, aki szánakozó pillantással, nagy ívben elkerült minket, míg más teljesen meg volt hatva. Csak nyisd ki a szemed, tárd ki a lelked. :-)

Csapatos táblások

Csenge

Tomigyerek szervezővel

És akkor jöjjön a beígért recept — a Fehér csokis-pisztáciás, törökmogyorós habcsókoké..! :-)

Hozzávalók

A habcsókhoz (45 db-hoz):

130 g mandulaliszt
170 g pörkölt, külső héjától megfosztott törökmogyoró
50 g finomliszt
3 nagy tojásfehérje (Ha S-es méretű, kell belőle négy is!)
csipet só
150 g kristálycukor
natúr pisztácia, a hempergetéshez

A fehér csokis mousse-hoz:

250 g fehér csoki (Milka)
2 tk. jó minőségű vaníliaesszencia (Nem aroma! Ha nincs, érdemes valamilyen likőrrel helyettesíteni)
60 ml tejszín

Elkészítése

1. A habcsókokhoz a hántolt törökmogyorót a mandulaliszt egy részével finom porrá őröljük, majd a maradék mandulaliszttel és a finomlissztel elvegyítjük. Félretesszük.
2. A fehérjét egy csipet sóval lágy habbá verjük, apránként hozzászitáljuk a kristálycukrot, míg sűrű nem lesz. Fakanállal a száraz alapanyagokhoz forgatjuk, kissé elkeverjük, majd egy habkártya segítségével egészen egyneműre dolgozzuk.
3. Habzsákba töltjük, és sima csővéggel kis halmokat nyomunk dupla réteg sütőpapírra. 140°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük.
4. A krémhez a fehér csokit lereszeljük, vaníliaesszenciával ízesítjük. A tejszínt mikróban felforraljuk, majd a csokira öntjük. Folytonos kevergetés mellett homogénre keverjük. Kihűtjük.
5. Miután szobamelegre hűlt, 2-3 percig, robotgéppel közepes fokozaton fehéredésig verjük a krémet. Nyomózsákba töltjük, s két fél habcsókot összetapasztunk. Végül őrölt natúr pisztáciában meghempergetjük őket.

A már kész, kedves kis habcsókok

Egyébként meg nem vagyok csalódott, sem szomorú az ősz érkezésével; sőt, igazából mostanában kiegyensúlyozottabbnak is érzem magam. Megfogadtam, hogy nem fogok görcsölni ezen, inkább csak sodródom majd az árral, megpróbálom majd a legtöbbet kihozni magamból. Valami egészen új kezdete lesz ez, ami után rettentően vágyódom már. :-) Ráadásul – hála Apukámnak – néhány hét elég volt hozzá, hogy mindenkinek sikerüljön kipihenni a fáradalmakat, nekem meg úgy igazán megélni a szünidőt. :-) Lecsendesedve, elszakadva az internettől pedig rengeteg új élmény érte a családot. Hosszú idő után ismét láttuk például a srácokat, majd együtt nyaraltunk, és végül – ráhangolódva a strapásabb szeptemberre – egy piszok nehéz munkahéttel is megbirkóztam. Igaz, volt egy segítő Angyalkám Anyukám személyében, aki szintén erején fölül teljesített. Végig kitartott mellettem, ahogy Apu is. Ő leste a kívánságaimat, furikázott, ha az kellett, és hát valljuk be, rengeteget alkalmazkodott egy cseppet sem egyszerű lányához. (Dehát melyik könnyű eset a négy közül…) :-)

Berta nagyjából egy hónapja keresett meg a kéréssel, hogy tőlem szeretnének aprósütemény-falatkákat rendelni. Az esküvőjükre, 55 főnek. Nagyon boldog voltam akkor, és persze vagyok is mai napig miatta. Berta személyében egy tündéri, türelmes, hihetetlenül kedves mosolyú lányt ismertem meg… :-) Tetszett benne, hogy fontosnak tartotta a kérdést, szánt rám időt, bármilyen ötlettel, kérdéssel fordultam hozzá. Soha nem múló emléknek a legjobb dolog részese lenni. Csak egy falatnyi szeretet, nem is volt több – gondolnánk, mennyi mindent lehet adni lehet vele?

Tegnap pedig ezt az üzenetet kaptam Tőle. És ilyenkor igenis helyreáll a világban az egyensúly, történjen veled bármilyen rossz dolog, nehézség az életben… :-)

Szia te Csenge sutikiralyno
Az autobol irok ezert sok a hiba benne. Kerestelek de biztos alszol a nagy munka utan. Szerettuk volna elmondani, hogy fantasztikus falatkakat varazsoltal. A sutiken latszott hogy szived lelkeed bennuk volt es ez volt a legszebb. Azt hiszem nem volt veletlen hogy raleltem a blogodra pint iden, pont az eskuvonk elott. Az pedig ketseg nelkul a legjobb dontes hogy bizalmunkat adtuk neked. Kerlek ne ketelkedj magadban, ne bizonytalankodj, a kezed aranybol es kylonleges tehetseged van ezt ne felejtsd. Nagyon szepen koszonunk mindent. A szuleim keresnek meg az anyagi dolgok miatt.

Ha megvannak a fotok majd latni fogod. Szoval hajra, egy szivbol ajanlo referenciat szereztel…
A szervizt termeszetesen a hajo elcseszte, de nem foglalkiztunk semmivel, eletunk legnagyobb es szegszebb esemenye volt.

Sok puszi tolunk
Berta

Bertáék esküvői sütikollekciója

Egyébként egészen meglepődtem magamon, csak kisebb kiborulásaim voltak! Céltudatosan, következetesen csináltam mindent, félretettem a szorongásaimat (vagy nem jutott idő huzamosabban eleszelgetni rajta…), így aztán napi 8-10 órában lendületes vidámsággal korzóztunk Aprósütiföldén. Fázni sem fáztunk, sütő mellett olykor 40 fok volt! :-)) Strapabíró csajszi lett belőlem azt hiszem, büszkék lehetünk magunkra. :-)

Meghívást kaptam a Gettyimages.com oldalra!

Kellemes meglepetésekből is bőven kijutott az elmúlt napokban. Nyaralásból hazatérve, szinte rögtön egy Goldenblogos eredményhirdetés fogadott, ahol 15. lett a blog! Köszönöm minden szavazómnak, álmodni sem mertem ilyen helyezésről…. ilyen erős mezőnyben! :-) És ez még nem volt elég, rá néhány nappal Gettyimages felkérést kaptam. Bevallom meg is könnyeztem. Tudjátok, ez olyan oldal, ahova csak meghívással lehet bekerülni, és a képeket egy igen széles felhasználói körből válogatják ki.. Ez baromi nagy dolog számomra. Kicsit esetlenül ugyan, de most már kezdek megbarátkozni az oldal használatával!

Három rosszaság - a szemük sem áll jól

Hoztam néhány családos fotót is. :-) Ezek még nyaralás előtt készültek, amikor Papi felállította az óriástrambulint – Anyu határtalan örömére, épp a kert közepén. Írtó jó buli egyébként, csak ne jusson a zuhanyrózsa sorsára, amit jó néhány éve kint felejtettünk az udvarban. Didergős tél követte azt a nyarat, rengeteg hóval. Legközelebb a tavaszi olvadáskor láttuk újra. ;-))

Végül csak összeszereltük!

Láthatóan tökéletes terep Villám McQueen-nek is

Lucacica közben szitakötőt fogott

Lucacica

Naplementés buborékfújók

Ezek pedig már balatoni fények. Fenyvesen béreltünk egy gyönyörű, tágas, idén felújított nyaralót. Rengeteg méretes pók csüngött mindenütt, itt az erkélyen is. Mindig engem találtak meg, és a legváratlanabb pillanatokban ereszkedtek alá…. :-) Azért van varázsa, nemde? A többi sok a folytatásban!

Keszthelyi marcipánmúzeum / Botond ábrándkirályfi

Lucacic a megbontott királykisasszonnyal / Tábla alatt somolyog

Festetics kastély Keszthelyen - és gyönyörű szökőkút-kertje

Keszthely kincsei :-)

Uccsó puszi a királykisasszonynak / Kolos

Lucacic elrepült lufija után pityergett

Édesem...

Bájos Kolos. Néha az. :-)) / Botond úr

Gyors gyümölcsös pite a strandra

Csevap vacsira, hajtogatott kakaós croissant reggelire

Csillagvár, lepukkant fahasadékokkal, lópokrócokkal...

Botond és Dóra díva

Művészfotók egy korabeli mérlegről, ablakkeretről! :-)

Anyu és Gabika a sillagvárban / Babszi

Felfedezés

Az a pirospólós fura figura...

Reggeli buborékfújás

Koliboli franya járgánya ;-)

Babszó + Luca

Három testőr

Apci, Babszi, Anya

Badacsonyi panoráma

Badacsonyi panoráma - kicsit másképp. Avagy a nyaralás kabalafigurája, a mindig visszatérő póközön

Badacsony

Badacsonyi autókázás

Dilipókok, és a gondosan beválasztott kagyló

Vagány B!

Kicsit kevésbé vagány B. :-))

Napszúrásos Petya

Anyu és Ábrándkirályfi

Strandos lángosevés

Kánikulai fagylaltozás

Fagylaltmajsz

Strandolós

Strandolós Babszi, Strandolós Dóra

Pimp és Pimpili

Arra gondoltam, hogy ötnapos távollétemre hozok néhány pogácsareceptet! Képzeljétek, velünk jön a Moulinex is, már összegyűjtöttem néhány igazán hasznos – és kevésbé hasznos, de a megnyugváshoz létfontosságú – receptet, néhány stóc receptmagazinnal mellette. Csak férjenek be. Szeretnék majd ott is sütni, péksüteményt reggelire, kekszeket a srácokkal, pogácsát esti borozgatáshoz meg grillezésre. Remélem összejön a dolog, azért nem szeretném túlzásba vinni a dolgot. A fotózást viszont nagyon is! A téma elvégre adott, az arcok sem rosszak hozzá, reméljük jó lesz az alaphangulat, a programok is! :-) Kívánjatok kellemes láblógatást, jó időt, közben meg mozgósítsátok helyettem a népeket, Goldenblogos szavazásra. Aki még nem tette meg, de szeretne a Sütimizéria blogra voksolni… hát nagyon megköszönném!

Hagymás-töpörtyűs hajtogatott pogi

Hagymás-töpörtyűs hajtogatott pogi

Markáns ízvilág, hagymakedvelőknek. A libazsíron megforgatott, megpárolt hagyma, no meg a töpörtyű adja ennek a zseniálisan addiktív poginak az alapját. A nyújtások között ilyen nagy melegben érdemes hűvösre tenni a félkész tésztát, és persze minél többször hajtogatni a kiváló leveles szerkezetért. Puha, foszlik, remekül passzolnak az ízek. Pont egy augusztusi nyárra való.

Hozzávalók

A hagymatöltelékhez:

2 ek. libazsír
4 közepes fej vörihagyma
só, frissen őrölt bors

A tepertőkrémhez:

150 g darált töpörtyű, sóval, borssal ízesítve

A tésztához:

500 g átszitált finomliszt
1 csomag porélesztő (vagy 25 g friss)
50 ml tej
1 csipet cukor
1 ek. só
bors
3 gerezd fokhagyma
250 ml tejföl
1 tojás

Elkészítése

1. A párolt hagymához a hagymát megpucoljuk, felkarikázzuk, a karikákat gyűrűkre szedjük. A libazsírt mérsékelt tűzön megolvasztjuk egy 30 cm átmérőjű serpenyőben, majd hozzáforgatjuk a hagymát, sózzuk-borsozzuk, és lefedve, de néha átkeverve kb. 20 perc alatt puhára pároljuk. Félretesszük hűlni.
2. A tésztához a tejet meglangyosítjuk, picit megcukrozzuk, elkeverjük benne az élesztőt, és megvárjuk, amíg az élesztő felhabosodik. A fokhagymát megpucoljuk, összezúzzuk. A lisztet összevegyítjük a sóval, a borssal, a habos élesztővel, a tojással, a tejföllel és a zúzott fokhagymával egy nagy tálban. Az egészből közepesen kemény tésztát gyúrunk (ha nem áll össze a tészta, esetleg 1 evőkanál tejfölt tehetünk még hozzá), tetejére finoman folpackot nyomkodunk, és félretesszük 30 percre.
3. Ezalatt megdaráljuk a tepertőt, és sózzuk-borsozzuk.
4. A tésztát lisztezett deszkán, lisztezett nyújtófával kb. 36×27 cm-es, 1 cm vékony négyzet  alakú lapra nyújtjuk. Rászórjuk a tepertőt, majd a párolt hagymát, úgy, hogy a tészta szélein hagyjunk szabadon 1,5 – 2 centis tésztacsíkot.
5. Következik a hajtogatás első menete. A tésztát képzeletben elharmadoljuk függőleges irányban, aztán bal oldali részt behajtjuk középre, erre pedig ráhajtjuk a jobb oldali részt. Ezután elfordítjuk 90 fokkal, hogy az egyik hosszabbik oldala legyen velünk párhuzamos, tehát fekvő téglalap alakú legyen. Ha ez megvan, kinyújtjuk az eredeti méretére, és mint az előbb, megint képzeltben függőlegesen elharmadoljuk, aztán a baloldali részt behajtjuk középre, és ráhajtjuk a jobb oldali részt.
6. Az első menet után a tésztára finoman folpackot nyomkodunk, és 30 percig pihentetjük.
7. A hajtogatásból hátra van még 3 menet, köztük 30 perces pihenőidővel. Mindegyik menet ugyanúgy történik, ahogy az első.
8. A sütéshez a sütőt előmelegítjük 220 fokra (gázsütőn 7-es fokozat). A tésztát 3 cm vastagra nyújtjuk, a tetejét késsel bekockázzuk, és 4,5 cm átmérőjű, lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Összesen kb. 40 db pogácsát kapunk.
9. A szaggatás után 2 nagy tepsibe sütőpapírt terítünk, és 20-20 pogácsát leteszünk rájuk egymástól 3 cm távolságra. Az egyik adagot berakjuk a hűtőbe, hogy hidegben várakozzon, a másik adagnak pedig óvatosan bevagdossuk a tetejét átlósan, majd vékonyan megkenjük enyhén felvert tojással.
10. A tojással lekent adagot betesszük a sütőbe, a sütő hőmérsékletét visszavesszük 200 fokra (gázsütőn 6-os fokozat) és a pogácsákat 30-35 perc alatt megsütjük. Ezután újra felforrósítjuk a sütőt 220 fokra, majd a hűtőben tartott, még nyers pogácsák tetejét szintén bevagdossuk, majd lekenjük tojással, és betesszük őket a sütőbe. 2 perc múlva lejjebb állítjuk a sütő hőmérsékletét 200 fokra, és 30-35 perc alatt készre sütjük benne ezt az adag pogácsát is.

Forrás: Stahl.hu

Fokhagymás-diós pogi

Kis különcöknek. Egyszerre összeröffenő édes, fűszeres és kicsit talán csípős ízvilág. Pörkölt dióval az igazi, tetejére pedig elengedhetetlen egy kis karamellizált dió. Csak hogy az ízek találkozása kellőképp megbolondítsa a társaságot!

Hozzávalók

250 g finomliszt
250 g túró
200 g vaj
50 g pörkölt darált dió
1 tojás
1 testesebb gerezd fokhagyma
ízlés szerint só, bors
a nyújtáshoz kevés liszt
tetejére 1 tojás + karamellizált dió

Elkészítése

1. A tészta hozzávalóiból síma tésztát gyúrunk, cipóvá formáljuk és bemcsomagolva néhány órára hűtőbe tesszük.
2. Lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyúltjuk, pici pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, megsodorjuk. Tetejüket felvert tojással megkenjük, majd megszórjuk karamellizált diószemekkel.
3. Előmelegített sütőben, 180°C-on 20-25 perc alatt megsütjük.

Kapros-juhtúrós pogik

 Kapros-juhtúrós pogik

Az ominózus juhtúrós pogácsa. Csaba pogácsája – most kaprosan elkészítve, no meg virágos kötényben kínálva.  :-) Merthogy a kapor és a juhtúró összeeresztve…na az mindig telitalálat.

Hozzávalók

1 dl langyos tej
1 evőkanál cukor
20 g élesztő
380 g liszt
250 g juhtúró
100 g tejföl
40 g puha vaj
1 csokor kapor, finomra szelve
2 tojássárgája + a kenéshez
1 kávéskanál só + bors

Elkészítése

1. Az élesztőt a cukorral elkevert tejbe morzsoljuk, egy kevés liszttel megszórjuk, félre tesszük.
2. A juhtúrót, vajat, tejfölt, sót és a tojások sárgáit egy kisebb tálban kikeverjük, hozzáadjuk a finoman felszeletelt kaprot, majd a felfuttatott élesztővel az átszitált lisztbe dolgozzuk. Puha tésztává gyúrjuk. 10-20 percet letakarva kelesztjük.
3. Lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyújtjuk, berácsozzuk, kiszaggatjuk. Tetejüket tojással lekenjük, majd 20 percre a sütő mellé/meleg helyre állítjuk. Előmelegítjük a sütőt 175°C-ra, és ha pogácsáink látványra is szépen megkeltek, 20-25 percre sütőbe toljuk és aranybarnára sütjük őket.

Egy hét, pontosabban hat nap, augusztus közepén – reméljük jó időben, lubickolással egybekötve. A magyar tengerben! Jó lesz ez, jó lesz, csak ne tűnjünk ki nagyon a gyakorlott turisták közül!

Szóval ez lesz majd, de mi van most? Ismét megkörnyékezhető például a konyha. Volt pár csúfos tortamegrendelésem, épp a bazi páratartalomban, rekkenő 38 fokokban. Szívfájdító egy jelenet volt a szerencsétlenkedésem. Ilyenkor olyan tehetetlen az ember, utálatos, hogy minden töredékidő alatt romlik meg, és képtelenség habbá verni néhány decinyi tejszínt.. A marcipán, fondant állagáról nem is beszélve, mert az aztán ragad, meg lebomlik a kezedben.. :-( Szóval nagy trauma volt, de valahogy csak orvosoltuk. Apu műtermében kapcsoltunk klímát, ott pöntyögtem elvarázsolt egymagamban. :-))

Aranygaluska másként: mogyorópralinéba hempergetve,
sárgabarackos dulce de leche öntettel tálalva!

A mostani idő teljesen ideális a széépséges, pókhálósra dagasztott kelt tésztáknak. Gyorsan lehet dolgozni velük, minden fázisának megvan a maga csábító illata, amiért aztán virul a család apraja-nagyja. Egy erősebb levessel párosítva, nálam főételként is nyugodtan szembeköszönhet!

A frissen aszalt sárgabarack sem hiányozhat belőle!

Most a legfinomabb az otthon aszalt, jó húsos, lédús aszalt sárgabarack.

Szerettem volna hangyányit babrálni a megszokott ízekkel, picit talán szezonálisabbá tenni a dolgot. Elvégre a dió önmagában őszies jelenség, még ha nagyon csípem is a fajtáját. :-) Persze akinek anélkül elképzelhetetlen egy aranygaluska, készítheti azzal a pralinét. Vagy mandulával, esetleg pisztáciával, innentől szárnyalhat a fantáziánk! Barack helyett pedig mehet rá csurgatósnak sárgadinnyeöntet – meglepődünk milyen izgalmas ízkombináció lesz a miénk! Bár a Novotelbeli dinnyegolyós csapás óta nálam ez nem jöhetne szóba. Talán soha nem is heverem ki. :-))

Borult reggel barackjai. :-)

Így az igazi: Sárgabaracköntettel jól megszívva.

Hozzávalók (6 személyre)

Az aranygaluskához:

250 g liszt
25 g porcukor
25 g vaj
20 g élesztő
3 g só
1 db tojás
130 ml tej
1 db citrom héja

Továbbá:

100 g olvasztott vaj
idei lédús, aszalt sárgabarack
100 g mogyoró
100 g cukor
50 ml víz

A sárgabarackos dulce de leche öntethez:

1 tubusos sűrített tej (170 g)
30 dkg sárgabarack
1 tk. vaníliaesszencia
250 ml teljes tej (zsíros házi tej)
1 tojássárgája

Elkészítése

1. A dule de leche krémhez a sütőt 220°C-ra előmelegítjük. A tubusos sűrített tejeket két átlátszó jénai tálkába töltjük (így mindig láthatjuk, mennyire sűrű a karamellkrémünk) aluóliával lefedjük és egy kisebb tepsibe rakjuk. Köré vizet öntünk, a tálkák pereméig. Sütőbe toljuk, nagyjából másfél órára.
2. A sárgabarackot néhány perc alatt puhára főzzük, felöntjük a tej felével és a vaníliaesszenciával. A maradék tejet elkeverjük a tojássárgájával. A keveréket félrehúzzuk, vékony sugárban hozzácsurgatjuk a tojásos keveréket, és besűrűsítjük. Teljesen kihűtjük.

3. A tészta hozzávalóiból a szokott módon meggyúrjuk a kelt tésztánkat (kenyérsütővel is dolgozhatunk, de bizonyos gépekhez ez túl kis mennyiség, ezért nehezebben keveri be). Kelesztőtálban hagyjuk duplájára dagadni.

4. A cukorból, mogyoróból és vízből egyszerű pralinét készítünk. Ehhez a vizet a cukorral, időnként kevergetve lágy barna színűre karamellizáljuk. Hozzáadjuk a mogyorót, úgy, hogy mindenütt befedje a karamellréteg. Egy evőkanálnyi vajjal bekent tepsin elterítjük, majd néhány percig hűlni hagyjuk. Ezután robotgépben finomra őröljük.

5. 100 g olvasztott vajat megolvasztunk. A kelt tésztánkat enyhén olajozott felületre borítjuk, kezünkkel kissé megnyomkodjuk, és még 10 percig pihentetjük.
6. Egy kis pogácsaszaggatóval apró gömböket szaggatunk a tésztából. Olvasztott vajba mártjuk, és meghempergetjük a karamellizált mogyoróban, majd szuflétálkába pakoljuk. Tetejére aprított aszalt sárgabarackot teszünk, majd befedjük még egy réteg aranygaluskával. Hat formát töltünk meg így.
7. A sütőt 175°C-ra előmelegítjük, majd 25-30 percig sütjük őket, amíg tetejük kissé megpirul és pörkölt mogyoró illat lengi be a konyhát.
8. A már kész, lehűtött sárgabarackos öntettel tálaljuk!

De ez már a múlt, ez voltam akkor. Mára beszédkészségem verhetetlenné forrta ki magát. Hogy szépen szóljak. ;-))

Korunk egyik állandó vitatémájává vált: Mit kenjünk a kenyérre – vajat vagy margarint? Az érvek és ellenérvek sora – mind egészségügyi, mind gasztronómiai szempontból – hosszúra nyúlik, ám egyet leszögezhetünk: Míg a margarint egy 1853-ban fellépő vajhiány eredményezett, addig a vaj egyik legrégebbi tejtermékünknek számít. Jelenőségéről már a Biblia elbeszéléseiben is olvashattunk, a vajköpülés folyamatával már akkoriban tisztában voltak elődeink!

Mindenesetre a téma egyre több embert mozgat meg. Korábban a vaj koleszterinkárosító hatásáról cikkeztek, s lám, néhány évvel később már internetes körüzenetek, szakértői nyilatkozatok intenek óva a margarinfogyasztástól. Nem csoda, mostanra egyre jelentősebbé válik az egészségmegőrzés, a tudatos táplálkozás – az emberek érdeklődnek, egész tömegük szakít a régi, olykor káros életformával. Ahogy a világ nyitottabb ránk, úgy mi is szeretnének járatosabbak lenni a témában, többet megtudni testükről. Nem meglepő hát a vajbotrány, elvégre ezt a termékcsoportot fogyasztani meglehetősen hétköznapi tett. De számolunk a következményekkel? Vegyük sorra a szempontokat konkrét tényekkel alátámasztva, s a témában döntsünk magunk!

Egy lényeges kérdés rögtön szemet szúr, elég a boltban egy pillantást vetnünk az árcédulára: A margarin jelentősen olcsóbb, ezért a legtöbb magyar vásárló csupán anyagi okokból hajítja kosarába. És a mai világban sajnos efelett sem hunyhatunk szemet. A Táplálkozási ajánlások az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program egy nemrég megírt sajtóközleményben a következőt olvashatjuk, mintegy összegzésként: “A jó minőségű margarinok nem, vagy csak a WHO által ajánlott mértéket meg nem haladó mennyiségben tartalmaznak a szervezet számára káros transzzsírsavakat.” Ez mind szép és jó, de egy négygyerekes család, komoly anyagi gondok közepette aligha képes “jó minőségű” margarinra költeni, nemhogy létfontosságúnak venni azt. Olcsóbb, így is hamar elfogy, és valamit bizony kenni kell a vegetás kenyér alá. Közben pedig fogalmuk sincs róla, hogy ezzel megalapozzák gyermekük, néhány év múlva kialakuló kettes típusú cukorbetegségét.

Szóval, számukra mi lenne a megoldás? Van különbség margarin és margarin között? Megismerve előállításának módját ráébredünk, ez a hétköznapi ember számára korántsem egyszerű feladat: A folyékony növényi olajat hidrogénezés segítségével szilárdabbá teszik, így leginkább egy koleszterinmentes disznózsírra emlékeztet – csak épp annak biológiai értékétől teljesen megfosztva. Vajhoz hasonló sárgás színét is csak festékanyagoknak köszönheti, mintegy biztos álcát remélve.

Tehát visszatérve a margarinok közötti különbségre, minden a benne rejlő növényi olajok fajtájától függ – ami nyilván nincs is mindenütt, részletesen feltüntetve. Mindegyik növényi olaj különböző hatású, egyik a gyulladásellenes vegyületeket serkenti a szervezetben, másik épphogy előidézi azokat. Ha már mindenképp margarinra kell fanyalodnunk, keressük a repceolajból készülteket.

Egy közismert gyártó pedig előszeretettel hangoztatja szívbarát termékét. Hogy mi igaz ebből? Ezt a kijelentést arra alapozza, hogy nincs benne koleszterin – ám ez egy nagyon leegyszerűsített megközelítése a szívbarátságnak. Dr. Fekete Sándor György, az Állatorvos-tudományi Kar professzora a kérdéskört érintő témában adott válasza elgondolkodtató:

“Az eszkimók például rengeteg zsírt fogyasztanak, de mivel bőven fogyasztanak halolajat is, így a vérük alvadási hajlama sokkal kisebb, mint nekünk. Lehet tehát, hogy én Önnél 30 százalékkal magasabb koleszterinszinttel is jól elvagyok, mert a vérem alvadékonysága kisebb. (…) A szervezet koleszterintűrő képessége egyébként nagyrészt öröklött. Ráadásul, ha valaki koleszterinmentesen akar táplálkozni, a margarin helyett megehetné, ihatná a folyékony olajat is, hiszen a növényi olajakban egyébként sincs koleszterin, mert az csak az állati húsokban található, és akkor még a gyártási procedúrát sem kell megfizetnie.”

A teljes interjú egyébként itt olvasható, egyik fő forrásom volt a kutatómunkában

És azt hiszem nem kanyarodok el túlzottan a témától, ha a média szerepét is említem: Hihetetlen mekkora hatalma, milyen húzóereje van, mire fordítják, mennyire kihasználják ezt! Gyakran látni kórházak folyosóin a szívbarát margarint hirdető méretes plakátokat, amit a beteg olykor szentírásnak vesz: Ja, ha a kórház ajánlja, csak jó lehet!

A margarinnal szemben a vajat állati zsírokból, természetes módon állítják elő, vagyis megtalálható benne az összes zsírban oldódó vitamin. Tejszínből vagy tejfölből készül, ami eredetileg az aludttej felszínén gyűlik össze. A vajkészítés eljárása során a tejszínt köpüléssel választják el az ún. írótól. Házilag is elkészíthető kis türelemmel, na meg odaadással. :-) A piaci tejcsarnokban is kapni már, én abszolút elégedett voltam vele. Illatos, zsírban gazdag – egészen baráti áron lehet hozzájutni.

A vajnak több fajtáját is megkülönböztetjük, melyek egyben minőségi besorolásoknak is megfelelnek.

A cukrászatban is jelentős a különbség egy vajjal készített és egy margarinnal dúsított, “műanyag” desszert között. Nem csak az egészség tekintetében, ez egyszerűen egy életérzés. :-) Ott van például a roppanós leveles tészta, amely csak vajjal készítve nyújt megszokott ízélményt (egy klasszikusabb változatába még zsír is kerül, a még kérgesebb hatásért).  Vagy a nála gazdagabb alapú blundeltészta, amelyből a pékségbeli kakaós csigák is készülnek.

Mi tehát a dolog nyitja? Mint mindenütt, úgy itt is a mérték lenne a kulcsszó? Változatos étrend, kiegyensúlyozott életmód. Megtalálni az aranyközéputat, vagyis mindenből juttatni a szervezetünkbe, ami bizonyos mennyiségben jót tesz testünknek – és lelkünknek egyaránt!

Milyen sokáig tart, amíg megtanulja az ember, hogy minden nép “különös”!

Történelemmel kezdődött. Nem tötyögtem, nem gondolkodtam, csak megfogtam egy szimpatikus szélsőt és megfordítottam. Azt tudni kell, hogy töriből nem tudtam minden tételt. :-)) Volt mondjuk tíz, amivel hasítottam, ha kihúzom biztos brillírozok, még tán valami űberszaki titulust is kapok a témában. Volt néhány, ami kevésbé klappolt, de valamit csak-csak kiügyeskedtem volna, és akadtak úgynevezett Kártékonyak, amire egy módon készül az ember: Szüntelen imádságra buzdítja a környezetét. Ilyen volt például nálam az USA első alkotmánya, vagy a jó öreg Hunyadi Jani, aki bizony ott díszelgett az épp kihúzott fecnimen.

Megijedtem, persze, hogy meg. Valójában alig találtam vissza a helyemre. Nem volt egyébként teljesen újszerű a muksó, néhány nappal korábban még magam futottam át a tételét. De bízva a jószerencsében, hogy egy ilyen genya hadtörténeti téma csak elkerül, hamar a tömb aljára passzírozódott… Belátom, hiba volt. Fene gondolta, hogy ezek a törökverők ilyen bosszúszomjasak… ;-)

Igyekeztem megérteni a segédanyagot, használni az atlaszt… Szóval semlegesíteni a porlepte területet. Így visszagondolva elég kétségbeesetten csináltam, ami azt illeti. A forrást elolvastam egyszer – s alászállt a köd. Kétszer – nini, valami bevillant egy bizonyos huszita harcmodorról, de tán rögtön szerte is foszlott. Egy csomó csata, a kormányzói cím, meg egy csúf befejezés valami pestis járvánnyal derengett, de ez a halom innen-onnan összeverődött kulcsszó, együtt még esetlenebbnek látszott. Hamar ellibbent a felkészülési idő, túl hamar. Kiültem hát eléjük, jól tálalni a semmitudást, mert lényegében erről volt szó…. Egészen meglepő, milyen jól indult. No nem a háttértudásra gondolok, abban nem bíztam különösebben. De nem remegett a hangom, tartottam a szemkontaktust, vagány voltam és… végtelenül buta a témában, ami rögtön szemet szúrt a bizottságnak. Nem húzattak új tételt – annyira nem voltam gáz, hé! -, de a jobb jegy elúszott. Mintha nem is beszéltünk volna róla, soha.

Így leszerepelni nem volt kellemes. Elnöknő is bent ült, végigkövette a szenvelgésemet. Nagy csalódás volt kezdésnek, cefet rosszul is éreztem magam miatta.. Tudjátok, mert ahhoz azért eleget tanultam, hogy kellőképp hazavágjon a dolog, másfelől nem a maximumra törekedtem, valahol megérdemeltem a dolgot.. Mekkora lutri az érettségi! Aztán ahogy véget ért, tova is röppent az érzés. Érdekes, de már nem rágódtam rajta, csak a következő feladatra tudtam koncentrálni. Nem akartam emiatt leblokkolni, különösen nem magyar előtt.

Ne képzeld, hogy te vagy az erősebb. Csak én vagyok a gyengébb.

A magyar nagyon fontos volt nekem, és nemcsak mert ötösért mentem! Az új sulimban megkaptam a valaha talán legjobb tanáromat, szóval szétfeszített a bizonyítási vágy. ;-) Neki tényleg adni akartam egy jó felelettel, elsősorban köszönetet. Nagy végletes ember Ő is, de számára ez az egész több egyszerű tanári hivatásnál… Én már csak tudom, most is beigazolódott. Tételkidolgozás alatt feltűnt – mit feltűnt, konkrétan kiguvadt a szemem! :-D – ahogy lendületesen lapozgatja az elnöknőnek a Sütimizéria könyvecskémet. :-D Ne vicceljetek, komoly feladat lehetett újjáépíteni a rólam kialakult képet, egy ilyen siralmas töri felelet után.. :-))))  Mesélte, hogy be akarja dobni magát, de bevallom, ilyen jó időzítésre nem számítottam…! :-))))

Szóval kettőt húztam, egyet-egyet a két végéről, a nyelvtannak és az irodalomnak. Furcsamód nem remegtem, ha másban nem is, a tudásomban most bíztam. És hopp, elöntött a nyugalom. Örültem Vörösmartynak, egyike volt azoknak a tételeknek, amiről volt személyes véleményem és át is tudtam érezni. Jó visszagondolni rá, pedig a kettővel együtt nem beszéltem többet 10 percnél.

Tudod, minden embernek van valakije, aki ügyésze, ellenőre, bírája, ugyanakkor kissé cinkosa is abban a rejtelmes és félelmes perben, ami az élet. Ez az ember a szemtanú. Ő az a valaki, aki teljesen lát és ismer téged. Minden, amit csinálsz, kissé az ő számára is készül, mikor sikered van, ezt gondolod: “Vajon ő elhiszi-e?…” A szemtanú a háttérben áll, életünk hosszat. Kényelmetlen játszótárs az ilyen. De szabadulni nem tudsz, talán nem is akarsz tőle.

:-) Ez annyira igaz rá. Kicsit bánom is, hogy nem azonnal ide jöttem. De azért az eszem jól tudja, hogy ezt az utat be kellett járnom. A Vedresben Ildi és Nóri, a két őrült csatlós, mert azok. A Déris évemnek is volt oka – megszerettem Csabát, akire most különösen nehéz gondolni. Emlékszem, a párhuzamos osztály 10 nappal korábban vizsgázott. Annyira bennem van, mindenki megkönnyebbülten írta ki Facebook-ra a sikeres zárást.. Belém nyilallt valami, és egyszerre dühös lettem rájuk. Hogy talán Csaba is így volt vele, büszke lehetett magára, és komoly tervei, céljai voltak.. amit csak úgy elvettek tőle, egy pillanat alatt minden álma, minden erőfeszítése értelmét vesztette… Ott álltunk Anyuval a konyhában, és sírni kezdtem. Mondtam neki, ha meg is lesz az érettségi, engem biztosan nem szabadít fel. És így lett. Igazán mélyen nem tudott.

Photo by Rose Family

A részletek néha nagyon fontosak. Mintegy megkötik az egészet, megragasztják az emlék alapanyagát.

Informatikából a vírusirtókról kellett beszélnem, angolból pedig több témát is érintettünk. A magyar után már mindkettő könnyebbség volt, komolyan kezdtem élvezni a dolgot! :-) Utóbbiból nem lett meg az ötös, 4%-al jártam alatta. Először baromira bántott, egész évben csak ötöseim voltak… aztán rájöttem, hogy kár felháborodnom, mert már az írásbelimmel megcsúszott a dolog, a hallott szövegértéses feladatnál sikerült nagyon pánikba esnem. Így csak maxpontos szóbeli felelettel tornázhattam volna föl.. Hát, úgy látszik ez nem sikerült. Nem számít, ebben is fejlődhetek még, ez csak egy pillanatnyi kép az angoltudásomról. Lehet jobb, lehet rosszabb, de én szeretném komolyan venni. Nyelvvizsgázni, gyakorolni a beszédet. Remélem lesz benne segítségem! :-)

Hát így történt. Ilyen volt, örök emlék. Voltak holtpontjaim, meg rengeteg segítségem családtól és bloggercimbiktől egyaránt. Köszi nektek! :-) A kötelező köröket lefutottuk, kellő türelmetekkel a pánikrohamaimat orvosoltuk.  Innentől szakmás év, ami kétszer ilyen nehéz lesz. Kalappal a túléléshez!

Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez.

Az idézetek Márai Sándor úr tollából hagytak tintafoltot.

Nem tudok most boldog pillanatokról írni, úgyhogy Babszi drága tortájáról csak később hoznék beszámolót. Akkor még örültünk, megnyugodtunk, emlékszem ahogy egymásnak mondogattuk, “Még nem jött el az idő!”… Mindenki elhitte, hogy a Nagyi jobban van, hogy erősödik, hogy hazamegy majd Bogdányba.

Gyertya mellett beszélgetünk esténként. Apu, Anyu, én… Apu újra és újra felidézi az utolsó találkozást, az utolsó alkalmat, amikor a Nagyi mellett lehetett. Ott és akkor minden róluk szólt, kettőjükről, az ő kapcsolatukról. Nagyi minden mozdulata Apuért volt, Apué pedig a Nagyiért. Ilyen egyszerű, és mégis olyan bonyolult… olyan mély és fájdalmas… a szívem szakad meg az Apukámért.

Nem beszéltek sokat, nem is kellett. A Nagyi felemelte a kezét, nyúlt Apu felé. Apukám odahajolt, és belesimult a tenyerébe.
Erre várt, erre készült az én Nagyikám, hogy lássa a Béluskát, hogy újra foghassák egymás kezét. El tudtak köszönni, és nincs is ennél szebb búcsú. Bárcsak mindenkinek ott lenne egy ilyen pillanat a szeretteivel… Könnyebb? Vagy épp nehezebb lenne..?

Ezt a fotót Apu választotta Róla.
A legszebb nagymama volt, én is így szeretnék megöregedni.
Dús, hófehér haj, mélyen barázdált ráncok. Mindegyiknek története van.

Elhatároztam, hogy megsütöm Nagyi receptjét, amit Karácsony környékén írt le nekem. Annyi élmény, emlék fűződik hozzá. A hosszú szobában voltak elrejtve, az ajtó melletti szekrénykében. Ahogy indult elővenni, még parányi termete alatt is recsegett az öreg fa. Akkor előkerült a mély fémdoboz, s közben csillogott a szemem. Emlékszem, szinte torkomban éreztem a szívdobogásom, olyan izgatottan vártam a titkot. Levette a fedelét, és megcsapott az a varázslatos karamellás-fahéjas illat. Égetett cukros puszedlik voltak, képtelenség összetéveszteni bármi mással. :-) Lapult ott kakaós és mézes is, de ez volt mind közül a legkülönlegesebb, a legfinomabb. És tegnap amikor beleharaptam a sajátjaimba, ugyanúgy éreztem. Egyszerre az izgalmat, és a melengető érzést – pont olyan lett, mint az övé…. Sűrű, vajpuha tészta, az égetett cukor fűszeres aromájával.

Tegnap reggel valami egészen különös dolog történt. Tusoláshoz készülődtem, álltam a tükör előtt, és akkor hirtelen elfogott egy érzés. Nem tartott sokáig, de tudom, hogy Ő volt. A Nagyikám illatát éreztem, ebben biztos vagyok! Azt az illatot jól ismerem. Amióta az eszemet tudom, ott volt mindig a dunabogdányi házban, az óriáspufi paplanokban, a kardigánjában… Először nem is igazán tudatosult bennem, csak szimatoltam körbe, honnan az ismerős illat. Aztán egyszerűen elmosolyodtam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom járta át a lelkem. És tova is röppent. Letusoltam, csak utána meséltem el Anyunak. Biztos benne, hogy Nagyi üzent, hogy biztonságban van, a szeretteivel, és hogy el kell fogadnunk a történteket.

Apuval tegnap képeket nézegettünk, Babszó hozta át kora este. Hihetetlen furcsa, és nemcsak furcsa, még inkább  szívszaggató lesz belépni először a Nagyi házába. Nem bukkan már fel egyik szoba ajtajában sem, hogy sietve köszöntse a távolról érkezetteket. Nem emeli fel a kezeit, hogy huncut mosollyal megérintse az arcunkat. Nem fog többet átölelni, mi sem szoríthatjuk már magunkhoz törékeny kis mindenét. És soha többet nem mondhatom Neki viccesen: “Nahát Nagyikám, Te napról-napra egyre pinduribb leszel.”

Magdi, NAGYI, Lucacica, Babszi, Gábor, Botond, Dóra
Kolos lemaradt, Ő nyilván épp a kertben rohangászik. :-)

Balra az eredeti recept, jobbra a hamisíthatatlan dunabogdányi puszik!

Hozzávalók

2* 1/2 csésze kristálycukor
1/2 csésze víz
6 g szalalkáli / 1 csapott kiskanál szódabikarbóna
1 ek. zsír / vaj
2 tojás, szétválasztva
500 g finomliszt
1/2 tk. őrölt fahéj
300 g porcukor

Elkészítése

1. 1/2 csésze cukrot egy serpenyőben megpirítunk-karamellizálunk. Óvatosan felöntjük 1/2 csésze vízzel, majd a cukor másik felét is hozzáadjuk. Megvárjuk, míg feloldódik, aztán hűlni hagyjuk.
2. Kimérjük a lisztet, összeszitáljuk a szalalkálival (vagy szódabikarbónával) és az őrölt fahéjjal. Elmorzsoljuk benne a vajat vagy zsírt. Félretesszük.
3. A tojásokat szétválasztjuk, sárgáikat a már kihűlt, sűrű égetett cukorhoz adjuk, majd a liszttel összedolgozva közepesen lágy, kissé ragacsos tésztát gyúrunk.
4. Apró golyókat formázunk belőle, zsírozott tepsire sorakoztatjuk mindet (én két adagban sütöttem, 40 darab jött ki belőle), végül 175°C-ra előmelegített sütőben aranysárgára sütjük őket. Akkor jó, ha aljuk barnás színű, még kissé puha az állaguk és tetejük kissé repedezett.
5. Miközben hűlnek, vízgőz fölött felverjük a tojásfehérjét, apránként hozzászitálva a porcukrot. Egy hatalmas vájlingban összerázzuk a puszedliket, hogy imitt-amott fesse meg a cukormáz. :-)

Eredményekről még nem sokat tudok, ahol meg lehetett játszani, ott kitudakoltam ezt-azt. Magyarból még csak a szövegértésemet láttamozták, angolból viszont kaptam egy valamire való fülest! :-) Jelenleg négyes…. Valahol mélyen azért éreztem én, a hallott szövegértéses feladatoknál jól megcsúsztam, megint túlontúl rágörcsöltem, nem tudtam odafigyelni a válaszokra. Úgyhogy szóbelin kellene fenemód brillírozni… Kár. Semmi önbizalmam, ami szinte ordít rólam. Kiállásom még annyi se, szóban valami hihetetlen groteszk jelenség tudok lenni.

Ritka nyomott érzés egyébként belegondolni, hogy még abban sem teljesítettem tökéletesen, amiben elvileg jó vagyok….:-) Igazából amolyan töppetegnek érzem magam, legszívesebben beszabadulnék egy méregdrága konyhakellékes boltba, és elverném az összes pénzemet. Nem is csak az enyémet, mindenkiről legombolnám amije van!

Anyuék persze vigasztalnak, de én olyan nagyot csalódtam magamban… nem csak a Hanságis tanároknak, hanem az általános sulibelieknek is szerettem volna bizonyítani (mert gondolom marhára éredeklem őket…:-))), akik az összes megjelölt iskolámról lebeszéltek, mondván túl kemény lesz az nekem. Legalább szemtől-pofába közölték. Ó, ezzel sosem volt gond…
…és persze magam miatt is számított. Az érettségi sosem csak tudásbeli megmérettetés volt… Kíváncsi voltam, én milyen magasat ugrok, nálam hol vannak a határok! Azt hiszem nem arról van szó, hogy spontán SZFCS (Szenvelgő, Fetrengő Csenge) vagyok, aki épp elmerülni készül az önsajnálatban… Valójában pont nem erről van szó. Azt akartam, hogy végre nyugodt legyen a lelkem, hogy egyszerűen büszke lehessek magamra! Mégis egyfolytában elhasalok. Mintha minden, amibe 110%-kos energiát fektetek, csak a 80-85%-os mércét ütné.

Jó, jó, jó, nekem is uncsi már, túl sokat rugózom ezen! Hoztam inkább egy ünneplős sütit, amire azért csak büszke lehetek! Történt ugyanis, hogy amolyan jóféle, szájban olvadós, lágy nugátkrémes kagylókra tettem szert ballagásom környékén. Innen jött hát az elgondolás, egy Potter adaptáció nyomán: Kagylólak a hetedik kötet egyik kulcshelyszíne, egy meleg otthon, sötét időkben is biztonságos menedék. Remélem ezt sugallta a süti is, én amolyan romantikus “kettecskéndesszertnek” címkézném. :-) A kagylók elmentése kisebb tortúra volt, mert hát híres csokik mellé folyton párosul az éljenző család, valami túlméretezett fejadagot remélve. :-)

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

Lelki szemeim előtt egy igazi, étterembeli desszert tetején díszelegtek. Sőt, esküdni mernék, hogy hívogatóan kacsintgattak is. Tészta gyanánt csakis omlós, a mascarponés-vajas jöhetett szóba, nem mellesleg tök dekoratív is lett! A nugátkrém pedig Isten ajándéka, én mondom… Nem volt abban olyan nagy tudomány, mégis a belga csokik ízvilágát juttatta eszembe, és akkor már megérte, hát nem? Hát de! Tessenek csomagolni, mert Kagylólak immáron kiadó: Becuccolás kizárólag édesszájúaknak, roppanós zsírtészta no meg mogyorónugát szívlelőknek! :-)

Hozzávalók

A tésztához:

300 g finomliszt
3 ek. porcukor
150 g vaj
120 g masacrpone
2 ek. tejföl
1 tojás, szétválasztva
csipet só
demerara nádcukor a “panírhoz”

A krémhez:

85 g Milka Noisette
50 g 70%-os étcsokoládé
60 g sűrített tej
40 g vaj
300 g mascarpone
1 púpozott ek. nutella (házilag készített vagy bolti, egyaránt megteszi)

Az étcsokoládécsíkhoz, alulra:

100 g 70%-os étcsokoládé
100 ml tejszín

Továbbá: kakaópor, belga csokikagylók

Elkészítése

1. A tésztához a lisztet a csipet sóval és porcukorral együtt átszitáljuk, majd belemorzsoljuk a vajat. A mascarponét az tojássárgájával és a tejföllel kikeverjük és az előzőekhez adjuk. Gyors mozdulatokkal közepesen lágy tésztát gyúrunk, fóliába csomagoljuk és egy órára hűvösre tesszük.
2. A töltelékhez a kétféle csokit felaprítjuk, vízgőz fölött a vajjal és a sűrített tejjel megolvasztjuk. Utána hozzákeverünk kb 10 dkg mascarponét és a nutellát, megvárjuk míg a massza homogén lesz, majd a tűzről levéve teljesen simára keverjük. 10 percre hűtőbe tesszük, végül amikor picit megdermedt, az egészet a maradék mascarponéba forgatjuk. Felhasználásig hűtőben tároljuk.
3. Az étcsokikrémhez a tejszínt mikróban felhevítjük, majd a felaprított étcsokoládéra öntjük, folytonos keverés mellett egyneműre keverjük. Ez lesz a már jól bevált, hőn szeretett ganache krémünk. :-) Hűtőben 1-2 óráig állni hagyjuk, amíg kenhetőre szilárdul.
4. A kész tésztát vékonyra, 3-4 mm-re nyújtjuk. Hosszú csíkokat vágunk le belőle, és körben egy 5 centi magasságú moussekarikára tekerjük.  Fehérjével lekenjük, és beszórjuk demerara nádcukorral, vagy durvább szemcséjű kristálycukorral. Sütőben 10-12 percig sütjük.
5. Megismételjük a műveletet, még 5 személyre. A maradék tésztát kinyújtjuk, fehérjével lekenjük, és egyben lapként megsütjük. Még forrón a karikával korongokat szaggatunk ki belőle, ez lesz a kagylólak alja.
6. Az összeállításhoz a karikát az aljukkal összeillesztjük, a ganache krémet aljukon, vékony rétegben eloszlatjuk. Erre kerül a nugátkrém, tetejére pedig vastagon keserű kakaópor.

És végig itt volt mellettem a családom, az első komoly próbatételem előtt. Micsoda erőt ad, hogy igazán számíthatok rájuk! A kemény-magra, a csipetcsapatra!  Anyura, Apura, Gabikára, Iringóra, Sanyira, Babszira, Gáborra, Bubura, Dórára, Péterre, Kolosra és Ábrándkirályfi Botondra, de ott vannak a drága barátnőim és Teri mama is! Bízom benne, hogy “a vihar előtti csend” szakasza sokkal nagyobb lelki békét igényelt nekik, mint ami most jön. Mert most bizalommal, kitartással, szenvedéllyel megyek a mai magyar érettségire. Tollat ragadok és írok, minden gondolatomról írok. Hogy ez mire lesz elég, és hogy milyen témát kapok, a Jóisten döntése. Hagyom, hogy ezúttal vezessen. Sok idő telt el, Csaba halála óta, amíg nehezteltem az Istenre, mert nem tudtam megérteni a történteket. De most valahogy újra könnyű a lelkem. Mindkettejük itt van velem, vigyáznak rám. Csaba amúgy sem aggódott semmin, talán az elkövetkező időszakra ezt a tulajdonságát átruházza rám… :-)

Mert mára valami elmúlt. Nem reszkettem, képzeljétek mosolyogva ébredtem.

Többi fotó itt

Végezetül pedig János Pál pápa szavaival búcsúznék, és továbbítanám egyúttal minden aggodalmas érettségizőnek! :-)

Ne féljetek! Ne féljetek fiatalnak lenni! Ne féljetek a jövőtől!

Irodalmon Radnóti egyik szerelmes versét elemeztünk, és én elbuktam…. Még el sem kezdődött élesben, de már most kudarcot vallottam. Magyarból! Sosem tartottam könnyűnek a magyar érettségit, valami mindig ott motoszkált bennem, hogy még meg fogok lepődni…. de mindig megnyugtattam magam, hogy tudok fogalmazni, véleményt formálni, meg a kettőt összefésülni valami izgalmas irománnyá. Ha otthoni munkának kaptunk hasonlót, szintén megoldottam. Most pedig szétcsúsztam, éppen olyan csúfosan, mint minden más területen.

Leblokkoltam, nehézkes volt írni, miközben fénysebességgel pörgött előre az idő. Nem tudtam kutatni az életrajzában, hirtelen összefüggéseket találni, hiába olvastam újra meg újra a sorokat, nem nyertek értelmet. Újból megtörtént, amit szóban szoktam átélni. Zavarba jövök, elképesztően idiótán viselkedem, miközben azon kattog az agyam: na tessék, még egy ember, aki hála megborult személyiségemnek, egyszerűen hülyének néz. Megsemmisültem. És voltak rá jelek. Ha Gy. például arra kér, írjunk két perc alatt néhány gondolatot a címről, nem megy. Lám-lám, már adott is a napi stresszhelyzet, és egyúttal a napi megalázkodás is, mert rendszerint ilyenkor szólítanak fel. Persze, még jó, mikor máskor..

Tudom azt is, miért van ez… Nincs semmi önbizalmam, és ilyenkor olyan furcsa gondolatok keringenek a fejemben… nem merem leírni a gondolataimat, mondván azok semmire sem jók. Sőt, röhejesek. Közben hihetetlen nagy a megfelelni akarás bennem, tökéletes teljesítményt akarok nyújtani, hogy ne okozzak csalódást. Az eszem jól tudja, hogy ilyen nincs, de képes vagyok és nem szólalok meg inkább, mintsem elbukjak. Csak épp az egész iróniája, hogy pont emiatt bukok el. :-) Saját magam korlátja vagyok. És sajnos ez a helyzet, amíg fejben nem küzdöm le, nem érzem másképp, mindig hátráltatni fog. Sosem lehetek sikeres igazán, lehet szó angol tanfolyamról, cukrászvizsgáról vagy érettségiről…nem a jegy számít, nincsenek nagy továbbtanulási terveim (most már reményeim se), és mégis fontos lenne változnom. Nem mindig csak az adott pillanatot túlélni, hanem akarni megbirkózni a helyzettel, fölé emelkedni… de ez most a legkevésbé sem megy. És gőzöm sincs, mi változna 4 hét alatt.

Nem az süteményféle, amihez csak úgy az idő elütésére fog hozzá az ember  – bár ha van fölös belőle, egyértelműen a legjobb, amit tehetsz vele. Erre igenis rá kell készülni! Nemcsak anyagiakkal és szabadidővel, de lélekben is. Persze a rögönyös út ellenére is imádom minden mozzanatát, még ha közben gyakoriak is az érzelmi kitörések. Bizony, általában nagy szitkozódások és kétségek közepette készül a remekmű, de így van ez jól. Egyébként sem közvetlenül a vendégsereg érkezése előtt kell akcióznunk, a tökéletes sütemény érdekében néhány nappal korábban kell megcélozni a konyhát. Igazi megmérettetés, felér egy lelki gyakorlattal; de a zárókép majd tényleg mindent kárpótol. Csak a munkafolyamat alatt pateroljuk el a családot. Nem, még annál is messzebbre.

Már elkészítése közben is megbolondítja az ember lányát. El tudjátok képzelni például, micsoda illatfelhő lenghet körbe egy marlenka-üzemet?! Kicsit kutakodtam a hivatalos honlapon, miként-hogyan-honnét is jött ez a semmihez sem fogható finomság.

1995-ben történt, egy fess úriember és családja Örményországból Csehországba költözött, nagy reményekkel. Az Istenhez fohászkodott erőért, hogy családfőként meglelje a helyes utat, amivel jövőt biztosíthat szeretteinek. Nem sokkal később, megteremtette A Csodát. A régmúltból került elő egy igazán különleges, otthonillatú mézes sütemény receptje, ami nos… félreérthetetlenül a világhírre volt rendeltetve. :-) Nővérével elkezdték hát gyártani, előbb csak baráti körnek, majd kisebb süteményboltoknak.

A folyamat visszafordíthatatlan volt, futótűzként terjedt el a híre, és lopta be magát mindenki szívébe. Tényleg megszerettük a Mézes Csodát, nem kevésbé csokis és diós tesóját!

Eltarthatósági ideje egy hónap, csak győzzük kivárni. Ekkorra aztán jól megszívja magát, már-már lehetetlen felismerni melyik volt egykor tésztalap, melyik karamellkrém. Idehaza ezt az állapotot még nem sikerült megtapasztalnunk, és gyanítom soha nem is fogjuk. Túl jó így is! :-))

A recept itt, már korábban publikálva.

Múlthét pénteken meglátogatott Márti, a cotcot.hu internetes portál Étel/Ital rovatának egyik cikkírója! Jó hosszan elbeszélgettünk, borongósabb meg vidámabb témákról egyaránt, egy tányérka ilyen csöppség mellett. Eredetileg macaront terveztem, de gyanítom csúfos kudarcba fulladt volna. Sütés közben végig kapkodtam meg ügyetlenkedtem, még a töltelékkel is mellé lőttem, állaga ijesztően folyósabb volt a megszokottnál. Ez lett volna azt hiszem a macaron-történelem legtragikusabb halála, már a legelején elhasaltam volna. Jó hangulatú este volt, nagyon feldobódtam a beszélgetéstől, a kezdeti zavarodottság ellenére. Ez alkalommal is kiderült, milyen borzalmas interjúalany vagyok, Mártinak biztos hosszú éjszakáiba telt, mire egybefésülte a mondandómat!

És most itt van, a képre kattintva el is olvasható, de úgy ám!

Nem tálalnám előételként a csokilevest, nagyon el tudja telíteni az embert. Egy teadélutánra annál alkalmasabb, persze nem ilyen orbitális mennyiségben, mint az lentebb, a képen látható. Egy középméretű csészével, mellé néhány kekszfalás rendkívül ideális ilyen depis napokon. Mivel cukrot nemigen tartalmaz, inkább a fűszerek és a valódi csokoládé dominál. Néhány kanál után nekem nagyon jól esett mellé a mogyoróillatú, fehér csokis dacquoise. Nagy találmány ez is, az elkészítése néhány lépésben megegyezik a macaronéval – ugyanúgy a tojáshabbal kell bíbelődni, éppen ezért fontos az alapanyagok szinte porráőrlése.

Fűszeres csokoládéleves, valami bonyodalmas keksszel

Hozzávalók

A csokoládéleveshez:

125 g étcsokoládé (60-70% minimum!)
50 ml tejszín
125 ml víz
1 csillagánizs
1 rúd fahéj
1 szál vanília
őrölt fahéj, gyömbér ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
1 ek. narancslekvár

A dacquoise-hez:

130 g hántolt, pörkölt törökmogyoró, porfinomságúra őrölve
30 g kakaópor
150 g finom porcukor
4 kisebb tojásfehérje (~3/4 bögre)
50 g kristálycukor

A sűrített tejes-fehér csokis krémhez:

170 g fehér csokoládé
120 g sűrített tej
30 g vaj
50 ml tejszín

Elkészítése

1. A porcukorral lisztfinomságúra őröljük a mogyorót, az alapanyagokat kimérjük és félretesszük. Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, majd finoman beolajozzuk. A sütőt előmelegítjük 165°C-ra.
2. A száraz hozzávalókba vegyítjük a kakaóport. A tojásfehérjét habbá verjük, s amikor keményedni kezd, apránként elvegyítjük benne a kristálycukrot. Tovább verjük. Közben azért ellenőrizzük, van-e már a tojáshabnak kissé csúcsos vége. Ez ugyanis a tökéletes állag.
3. A száraz hozzávalókat a habra borítjuk, néhány gyors, keverő mozdulattal majdnem homogénre keverjük a tésztát. Ezután egy habkártya segítségével teljesen simára dolgozzuk. Akkor jó, ha nincsenek benne rögök, amolyan szalagszerűen ömlik a folyam. Habzsákba töltjük, és 50 Ft-os nagyságú plecsniket nyomunk az előkészített sütőpapírra. 10-12 percig sütjük, néhány percig hűlni hagyjuk, majd óvatosan leválasztjuk a papírról.
4. A töltelékhez a fehér csokoládét felaprítjuk, s vízgőz fölött a vajjal és a sűrített tejjel együtt melegíteni kezdjük. Ha már felolvadt, és az egész amolyan nyúlánk állagú, levesszük a tűzről. Visszahűtjük, miközben kemény habbá verjük a tejszínt. Az előzőekhez adva, kissé lágy de nem túl folyós állagú krémet kapunk, amit most 10-15 percre mélyhűtőre teszünk. Ekkorra állaga sokkal masszívabb, de habzsákból is nyomható lesz. Két korong közé nyomunk a krémből.
5. A “leveshez” a csokoládét felaprítjuk. A tejszínt a vízzel elkeverjük, egy lábasba feltesszük melegíteni a fűszerekkel. Hozzáadjuk a csokoládét, majd 1 percig forraljuk. Félrehúzzuk, lefedve 10 percig pihentetjük. A csillagánizst, fahéj-és vaníliarudat eltávolítjuk. Még melegen tálaljuk a mogyorós dacquoise-el. Tartalmas beszélgetést hozzá!

De nem szeretem ezeket a mai bulikat. Akkor érzem jól magam, ha spontán találkozásokból lesz valami igazán jó. És nem kell hozzá lerészegedni sem, elég egy forró csoki vagy kapucsínó, meg némi keksztömeg a tökéletes kávézóhangulatért.

Szóval szerelmes vagyok, csak egy másik értelemben. Jelenleg a sütés a fő szenvedélyem, ebben lelem örömömet. Igazi boldogságforrás, és minden aggodalmam ellenére, látom benne a jövőt. Ahogy segített talpra állni, úgy segíthet az emberek megértésében, megtalálásában is… Például nagy álmom külföldre utazni,  tanulni a mesterember franciáktól, világot látni. Tudom, hogy ezért képes lennék bármire, ha kell még bátrabbnak is lenni. :-) Szóval mi a szerelem számomra jelenleg? A pörkölt mogyoró markáns íze, a valódi tejszín bársonyossága, a szalagosan fodrozódó macarontészta, az olvasztott csokoládé megunhatatlan illata, a karamell titokzatossága és a natúr pisztácia elérhetetlensége. Látni akiket szeretsz, amint épp nekiesnek a fánkmajsznak. Csillogó szemekkel. :-)

Itten pedig a sütemény, amiért ma egybegyűltünk. Omlós tésztás sült tortácska. Természetesen nem a tetején lévő tejszínes krémcuccmákra gondolok (az nem a sütő hőfokától lett ilyen dermedve, sokkal inkább a habfixáló tette meg hatását. :-), hanem a belső rétegekre: egy mandulás-csokoládés süthető (!) krémről lesz szó. Ezt nyugodtan tömködhetjük leveles tatyókba is (mint azt korábban már megtettem) vagy használhatjuk egyéb célokra. Mindenesetre igaz ami igaz, NAGYON finom, így alkalmazni mondhatni szükségszerű.

Ő lenne az, a “Nagy Ő”-nek holnapra. Teljesen ideális kényeztetés.

Egyszerű a titok nyitja: Két mandulás omlós tésztalap közé került ez a briliáns csokoládékrém, így lettek aztán megsütve előmelegített sütőben. Miután kihűlt, felvert tejszínhabbal vontam be, majd paníroztam be manduladarabkákkal. A tetejére Papp Emese ütős fehér csokis karamellkrémjéből csurgattam, a maradékot pedig természetesen közelben hagytam.

Az adagok kissé nagyok, a végeredmény pedig inkább az a tömör gyönyör, mintsem valami  reform zabkeksz kategória. De szerintem így van jól. Drága jó Iri-Sanyi párosnak készült múlthét szombaton.

Holnap jövök még egy férjet_magunkhoz_láncoló recepttel. :-)

Hozzávalók

A tésztához:

250 g finomliszt
100 g porfinomságúra őrölt mandula
200 g vaj
100 g porcukor
1 tojás sárgája

A “töltelékhez”:

225 g étcsokoládé
115 g kristálycukor
115 g vaj
3 tojás (kisebb méretű)
30 g finomliszt
115 g őrölt mandula

A díszítéshez:

mandulaforgács
200 ml tejszín
1 csomag habfixáló
2 csomag vaníliás cukor

A karamellöntethez:

150 g kristálycukor
100 ml forró tejszín
50 g fehér csokoládé

Elkészítése

1. Az omlós tésztához a porcukorral együtt finomra őröljük a mandulát, majd az átszitált liszthez adjuk. A vajat kis darabokra vágjuk és elmorzsoljuk a lisztes keverékkel. Végül a tojássárgáját is hozzáadjuk, s gyors mozdulatokkal rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Folpackba csomagolva 1 órára hűvősre tesszük.
2. Ezalatt elkészítjük a krémet: Olvasszuk fel gyöngyöző vízfürdő fölött egy lábasban a darabokra tört étcsokit, majd hagyjuk néhány percig langyosra hűlni. Keverjük habos krémmé a vajat a cukorral és egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Alacsonyabb fokozaton dolgozzuk hozzá az olvasztott csokit. Addig keverjük, míg teljesen egynemű és síma lesz. A lisztet a mandulaliszttel elkeverjük, majd apránként hozzáadjuk a masszához. Tegyük fél órára hűtőbe, míg kissé megdermed, de habzsákból könnyen nyomható marad.
3. Nyújtsuk az omlós tésztát 3 mm vastagra. Egy nagy pogácsaszaggatóval vagy moussekarikával szaggassunk köröket.
4. Helyezzünk egy korongot sütőpapírral bélelt tepsire, majd símacsöves habzsákból nyomjunk a tetejére a krémből. Ezt fedjük be még egy tésztalappal, és egy újabb réteg krémmel. Erre kerül az utolsó omlós tészta, amit krémmel zárunk le. A moussekarikát nyugodtan hagyhatjuk körülötte, nem fog megégni sem a krém, sem a tészta.
5. Így toljuk 175°C-ra előmelegített sütőbe, 30-40 percre. Nekem öt darab jött ki, ez elég nagy mennyiség. Lehet kisebb adagokkal is próbálkozni.
6. A tejszínt felverjük, félidőben hozzávegyítjük a habfixálót és a cukrot, majd tovább verjük. A kihűlt tortácskákat bevonjuk a habbal, körben oldalára mandulaforgácsot hintünk, végül tetejét habzsákkal, ügyes mozdulatokkal díszítjük.
7. A karamellkrémhez egy serpenyőben megolvasztjuk a cukrot, felöntjük a tejszínnel, majd ha szirupossá vált a karamellöntet, félrehúzzuk a tűzről és elkeverjük benne a fehér csokit is. A tortácskák tetejét megspricceljük vele.

Jóóó ég, Apu felvásárolt belőle egy rakattal!
A szegedieknek már nem biztos, hogy jut belőle.

Vegyétek meg, olyan nagyon szép! Anett megfogalmazása, Robi fotói… az egész kinézete… ezt bizony sokáig, nagyon sokáig dédelgetni fogom! Köszönöm a Meglepetés magazin egész szerkesztőségének! (És azt is persze, hogy Király L. Norbival egy újságban szerepelhetek. Ugyanazon az elmeosztályon lenne a helyünk. :-)))))

A szalagavatós hétvégén készült ez a torta, másodmagával. Előző nap ugyanis egy másik családnak is munkálkodtam, habár csak takaréklángon – egyrészt a kialvatlanság, másrészt a pénteki szaladós nap fáradalmai miatt egyszerűen nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. :-(

Ezen a kudarcon aztán kissé megborult elmém. Már úgy voltam vele, hogy Gabiékat visszamondom, pedig ők aztán tényleg lelkes sütipusztítók, és egyben visszatérő vásárlóim! :-) Szenya húzás lett volna egy nappal korábban közölni velük, hogy inkább egyék cukrászdából a tortát. Miközben tudom, hogy a kislány kiütéses lesz ezektől a futószalagos műremekektől… Annyira elkeserít, hogy itt tartunk! Kezdek ugyan eltérni a tárgytól, de ezt még mindenképp leírom. Tudjátok hogy van ez, ha már bárányok meg bégetés, akkor csak találunk valami párhuzamot! :-)) Pár napja beszélgettünk éppen erről V. Gáborral, sajnos ő sincs túl jó véleménnyel a magyar cukrászatról. Szerinte Idehaza a szakma gyakorlatilag halott, mert bár sokan hiszik, hogy jót alkotnak, valójában hulladék alapanyagokhoz nyúlnak. Ilyen talpazatra viszont kockázatos építkezni… Ő a franciákat tartja a szakma gyöngyszemeinek, ők aztán tényleg hihetetlen magas színvonalon dolgoznak, a valódi, maradandó cukrászatot képviselik!

Visszatérve a Détári családhoz: Végül az én drága Apukám simította el a bajokat. :-) Egyszerűen későbbi időpontot beszéltek meg az átadásra, így mindennel elkészültem. Volt narancsos ganache krém, marcipánbárány meg étcsoki-kavicsos út, de még egy Welcome táblával is kedveskedtünk!

Nini, itt egy bárány.

A távoli Írországból hazatalált tesónak készült, így a torta üzenete kicsit szimbolikus jelentést kapott. Mondhatjuk úgy is, az elveszett bárány végre megkerült. :-)  Ezt feltüntettem a táblán is, a hátoldalon folytatódik a szöveg: “Na végre, hogy itthon vagy!” üzenettel. Azt hiszem tetszett nekik!
És persze ha már Írország, nagy zöld füves területek, telis-tele bárány-vattapamacsokkal. :-)) Gyönyörű hely lehet, nyáron nyugodt és tiszta, napsütötte és zöld… Amolyan igazán zöld. Bárcsak egyszer ellátogathatnék oda!

Báránylesen.

Szintén bárányfelhőn pilleg.
(C) Dusha-Kiss Barbara

Tündértorta Anettnek

Először beszéltem róla, és nem volt könnyű. Nem azért, mert annyira fájna visszaemlékezni, hiszen már rég volt, és elmúlt. Próbálok felejteni, továbblépni a családdal együtt, hiszen ez a legtöbb amit tehetünk. Beszélni azért esett nehezemre, mert egyszerűen nincsenek válaszaim. Nekem sem, a szüleimnek sem. Sok apróságból tevődött össze és annyi mindenen múlott, nem lehet egyszerűen egy valamit okolni érte. Hibás vagyok én is, és ugyanúgy hibás a világ, a környezetem amelyik hagyta, hogy láthatatlanul, szépen lassan felemésszen a depresszió.  Nem gondoltam, hogy ennyire erre a témára lesz kiélezve a pénteki beszélgetés, hiszen én egy ideje a jelenben élek és a jövőre koncentrálok, igyekszem mindig előre tekinteni. Ettől függetlenül egy szelet az életemből, ami mindig a részem marad. És mindig ügyelnem kell majd rá, hogy bármilyen csalódás is ér az életben, soha ne térjen vissza.

Vidács Anett a magyartanárnőm volt a Vedresben. Aztán Pestre költözött, és újságíró lett belőle. Persze nem rögtön, előbb neki is meg kellett vívnia a saját csatáit, de jelenleg a Meglepetés magazin egyik cikkírójaként dolgozik. A fotós kollégájával látogattak meg bennünket pénteken, ugyanis a jövőheti számukban – ha minden jól megy – én leszek a főhős!!! No nem fő-fő-főhős, címlapra azért nem kerülök! :-)

Kissé kaotikus állapotok uralkodtak, merthogy jó Dusha-szokáshoz híven duplára szerveztük a napot. Riportfotózás és sebtiben interjúvolás között néha betévelygett egy-egy osztálytárs is, tablóképügyben. :-)) De valahogy csak összejött, még a fent említett sütit is sikerült összetákolni. (A tetejére fodrozott csokikrém mellé nyugodtan kirakhatunk egy LIVE jelzést, ugyanis helyben készítettem el!) Másnap ugyan nyugodtabb körülmények között kicsit tovább gondoltam, hozzátettem-elvettem, így született meg végül a Cikornya Cupcake. Abszolút és tudatosan túlcicomázva, ahogy annak lennie kell egy tündértorta esetében! :-))

A krém összetevői két nemzet keze munkáját dicséri: dulce de leche nagy találmány a pompázatos franciáktól, valamint a mascarpone és nutella együttese a dallamos nyelvű olaszoktól. Plusz cukor már vétek lenne bele, egyszerűen ezen három hozzávaló színezi krémesen karamellszínűre a tölteléket. Mogyorós, karamellás, lágy. Zseniális.
A fotózáson, csokikrém nyalintása közben készült rólam egy igen gusztusos kép. Nos ez erősen remélem, hogy nem lát napvilágot – bármilyen vonzó is a megjelenésem. ;-))

Egyébként összességében rendben volt a dolog. Tetszett a pörgés, és nagyon jó egy ilyen riport menetébe belelátni, kicsit megérteni. Ettől függetlenül nagyon remélem, hogy nem a depressziómra fektetik a hangsúlyt. Mondom ezt egy olyan depresszív hangulatú kép után, mint a fenti. :-)) Ellensúlyozzuk:

Lucacic’ kóstolási szokásai.
Avagy hogyan cserkészte be egy tündérlány a tündértortáját. :-)

Hozzávalók

A tésztához:

1 csésze minusz 2 ek. finomliszt
1 csésze barna nádcukor (demerara)
6 ek. cukrozatlan kakaópor
1 teaspoons szódabikarbóna
1/2 tk. sütőpor
1/2 tk. só
1 nagy tojás
1/2 csésze feketekávé
1/2 ek. ecet, 1/2 csésze tejben feloldva
1/4 csésze olaj
1 tk. vaníliakivonat

A krémhez:

1/4 csésze dulce de leche (így készül)
500 g mascarpone
2 ek. nutella

A csokifodrokhoz:

250 g 70%-os étcsoki
100 g vaj
5 ek. mascarpone
2 ek. méz
2 tk. nutella

Elkészítése

1. A sütőt előmelegítjük 175°C-ra, egy muffintepsi mélyedéseit kibéleljük cupcake kosárkákkal.
2. Egy nagy tálban együtt átszitáljuk a lisztet a kakaóporral, sütőporral, szódabikarbónával és a sóval.
3. Egy másik tálban a tojást habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a vaníliakivonatot és az olajat. A feketekávét és az ecettel elkevert tejet (használhatunk helyette írót is) is hozzáöntjük, végül ezekhez forgatjuk a száraz hozzávalókat.
4. A kész masszát a mélyedésekbe töltjük és 20-25 percig sütjük, amíg a beleszúrt fogpiszkálóra már nem ragad tészta.
5. A töltelék hozzávalóit összekeverjük, egy órára, lefedve hűtőbe tesszük.
6. Közben elkészítjük az étcsokis mogyorókrémet: Vízgőz fölött a csokit megolvasztjuk. A mascarpone-t a vajjal és a mézzel együtt egy kis lábasban kikveerjük, majd hozzácsurgatjuk a megolvadt étcsokit. Ha picit hűlt, elkeverjük benne a mogyikrémet is.
7. Miután a muffinok kihűltek, összeállítjuk a tündértortákat: Közepüket kivájjuk, megtöltjük a krémmel, tetejüket pedig az étcsokis csokoládékrémmel, nyomózsákból díszítjük, amolyan cikornyásan.
8. Érdemes egy éjszakára hűtőbe tenni, de tálalás előtt szobahőmérsékleten hagyni kicsit.

:-)

Minden ott kezdődött, hogy félévzáró előtti uccsó nagy hajrában csöppentem bele ismét a diáklétbe. A majd egy hónapos hiányzás után, egészen újszerű élmény megint iskolába járni! :-) Sok dolgozatot írtam, ennek megfelelően  több tantárgyból is sikerült lerontanom a félévi osztályzatomat. Olyan tantárgyakból, amelyekből néhány hete még biztosra vettem egy jobb jegyet… És most tessék, egymásután szertefoszlott, minden amit megálmodtam.  Valahol nagyot csalódtam magamban, szeretek másoknak megfelelni, bizonyítani. Az utóbbi időben egyre inkább így látom magamon. Pont ezért szomorít el a dolog, miközben azon rettegek, hogy nem bírom összekapni magam érettségiig. Borzalmasan szétszórt vagyok, a pótolnivaló pedig rengeteg sok.

Ja, merthogy hétfőtől mindenfele szalagban lófrálok. :-)) Pénteken megtartottuk a nagy Hanságis szalagavatót a Deákban. A dolog velejárója persze egy hülye fekete felleg, ami egyfolytában követ és mellesleg a napot is leárnyékolja: Jesszum papi, érettségiig már csak 3 hónapunk van!

Szóval a buli. Semmi sem úgy alakult, ahogy azt kezdetben elterveztük, de igazán emlékezetes este volt, ez biztosan számít valamit! Végre először szépnek éreztem magam, megállás nélkül vigyorogtam. Ezúton is szeretném megköszönni Szilvinek a frizumat, Erzsinek  pedig a nem épp hétköznapi sminkemet. Az egész amolyan “Nagy átalakítás” projektszagú volt. :-))

Még tűzés előtt, nagy izgalomban. Balomon Heni.

Mátéval igazi hősök vagyunk. És egyben nagy táncosok, semmihez fogható merevséggel ropjuk megannyiszor a keringőt.

A szalagtűzős ruhámat Iringó tervezte, Icu pedig megvarrta. Hihetetlen tempóban, ugyanis az anyagot egy héttel szalagavató előtt szereztük be. Iri nagyon magabiztosan terelgetett, pontosan tudta mi lesz jó nekem. És végül iszonyú jól is éreztem magam a habcsók tülszoknyámban. Sütis hasonlatokkal élve, valóságos “tündértorta” voltam. :-))

Dusha Iringó divattervező és nem túl fotogén megbízója

Apu rengeteg képpel készült egyébként. Sorozatot lőtt az osztálytáncunkról, a keringőről és a szalagtűzésről is. Vannak barátnős pózolások is, Menyussal meg Körsztinnel, de azt hiszem ezek már tényleg felvállalhatatlanok. :-)) Nézegetésükre csak saját felelősségedre kattints ide!

Mindenkori nass: kávébabos keksz, bulimintával

Ezzel a tablófotózásra készültem, de a nagy rohanásban elfelejtettem kínálgatni. Jófajta, izgalmas kávés aprósütiről van szó, bohókás mintával. :-)) Recepttel délután jövök!

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.]]> http://csokipari.hu/2011/01/felev-szalagtuzes-es-a-kavebabos-suti/feed/ 1 http://csokipari.hu/2011/01/talalkozasunk-a-pizzookie-val/ http://csokipari.hu/2011/01/talalkozasunk-a-pizzookie-val/#comments Sun, 09 Jan 2011 10:37:07 +0000 Csenge http://csokipari.hu/?p=4716 Mit szólnál, ha lenne egy tuti tippem a vasárnap délutáni csendespihenőre?  Nem csalás, nem ámítás, azonnal érkezik a desszert: egy csésze keksz formájában!

Ő lenne az, a pizzookie. Tulajdonképpen egyszerű és klasszikus “chocolate chip cookies”, kissé más külalakkal, állaggal. Nem bíbelődünk holmi göbölygetéssel, egyszerűen formába passzírozzuk és röpke 8 perccel később már neki is esünk. Ragacsos és meleg, rajta egy apró gombóc hűs vaníliafagyival és némi karamellizált dióval. Mmm. Minden értelemben tetőpontra jutottunk azt hiszem. Édességét illetően legalábbis egészen bizonyos. És mégis így van jól – kis csészés tömörséggel, jelentős kalóriatúltengéssel együtt. :-)

Mert különös ízvilágot ad ám ez a kissé ragacsos belső, a roppanós tetővel, amit aztán tovább bolondítunk egy lágyan fodrozódó fagyigombóccal. Első körben azt mondanám sok. És igen, a karamellizált diódarabkák talán tényleg soknak bizonyulnak, dehát mit lehet tenni, a diópaszta óta teljesen rákattantunk.  Tessék róla lefelejteni, vagy épp titokban rácsempészni, ha már mindenki felkelt az asztaltól. ;-)

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

A receptet Xiaolu mutatta be a 6bittersweets blogon. És olyan jól csinálta, hogy szinte érezni lehetett a pirított vaj aromáját, meg a szánkban lágyan omló melaszos kekszréteget (most nagyot nyelünk), amit tovább áztat az olvadozó tejszín. Hát érdemes ezért bűnbe esni?

Már miért ne lenne?
…
Jó, de vacsorát követően, jóval nyolc után?
Azt meg titokban tartjuk…

Hozzávalók

1 1/2 csésze finomliszt
1/4 tk. szódabikarbóna
1/4 tk. só
3/4 csésze demerara barna nádcukor
1/2 csésze (120 g) vaj
1 nagy tojás
1 tk. vanília
3/4 csésze étcsokicsepp
1/3 csésze pörkölt, darabolt dió
Tetejére: vaníliafagyi, karamellizált diódarabkák

Elkészítése

1. Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra.
2. Szitáljuk át egy tálba együtt a lisztet, a szódabikarbónát és a sót.
   Egy teflonserpenyőben, közepes hőfokon  kezdjük el melegíteni a vajat, folytonos kevergetés mellett. Rövid idő után a vaj habosodni kezd, majd lassan felszívódik – ekkor a serpenyő alján kis barna pöttyök jelentkeznek. Folytassuk a kevergetést, amíg a vajnak szép barna színe, diós aromája nem lesz. Ezen a ponton húzzuk félre. Ne melegítsük túl, nehogy a vaj odakapjon.
3. Adjuk a barnított vajat a cukorhoz, és habverővel közepes fordulatszámon keverjük habosra. Adjuk hozzá a tojást, a vaníliakivonatot, majd a lisztet apránként hozzáadva, keverjük az egészet tészta állagúvá. Végül dolgozzuk bele a csokidarabkákat és a diót.
4. Adagoljuk ki tűzálló formákba. Süssük 8-10 percig, amíg szélük kissé pirulni kezd, közepük viszont még lágy, ragacsos.
5. Tálaljuk még melegen, tetején egy apró gömb vaníliafagylalttal.

Sütöttünk már hasonlót! Akkor mosolycsalogató szeletek néven futott, pizzaalakú volt és szintén nagyon finom! :-)

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.]]> http://csokipari.hu/2011/01/talalkozasunk-a-pizzookie-val/feed/ 4 http://csokipari.hu/2010/12/buek/ http://csokipari.hu/2010/12/buek/#comments Fri, 31 Dec 2010 22:39:25 +0000 Csenge http://csokipari.hu/?p=4695 Míg a 2009-es szilvesztert Iringó nővéreméknél töltöttük, úgy ma délután itthon roptuk anyuval a keringőt, valami tingli-tangli számra. Anyu nem tud keringőzni. És én se túl jól, ez már bizonyos. :-)) Lucacica is itt van egyébként – remélhetőleg már rég durmol odafenn -, ugyanis Babsziék buliba mentek. Én fürdettem, olvastam neki mesét, és együtt ragasztottunk képeket a szobám falára a családról, hogy kicsit megnyugodjon, míg anyukája messzi jár. :-)

Ez az év igazán eseménydús volt. Voltak szép pillanatai, és voltak… idén valami olyasmit éltem meg, ami mondhatjuk megrengette a belső kis világomat, és el is pusztított bennem valamit. Sokáig nagyon furcsa gondolataim voltak, nem is tudtam szabadulni tőlük. Bár kiskoromtól vallásosan neveltek, idén, életemben először azt hiszem haragudtam az Istenre. Mert nem tudtam megérteni. Hirtelen történt, és én olyan dolgokkal szembesültem, amelyek idáig nem foglalkoztattak, nem is vettem róluk tudomást… Valahányszor szóba került élet és halál, elhessegettem a gondolatot, nem is akartam rá felkészülni. Azt hittem van még időm, hogy nem 19 éves fejjel kell temetésre járnom. Ilyen érzéseim még sosem voltak. Ezektől az érzésektől lettem az, aki most 2010. december 31-én vagyok, és azt hiszem ennyiben biztosan különbözöm  a tavaly december 31-i Csengétől.

• 2010 januárjában megkaptam az elsőéves cukrászbizonyítványom. Volt ugyan egy kifakadásom, azért a vizsgákat sikeresen letettem. És rájöttem, ez a dolgok velejárója, nem lesz sétagalopp a szakma kitanulása. Ami nem öl meg, az csak megerősít. :-)
• Áprilisban hazaköltözik apukám vállalkozása, és ő elhatározza, hogy átalakítja az előterünket. Műteremnek, ahol most is csücsülök. Akkor ilyen felháborodottsággal kommentáltam az eseményeket: “De a hűtőbe például be kell ugrani, míg a kenyérhez keskeny pallón vezet az út. A bicajom pedig a műteremben várja a reggeleket, hogy aztán kettecskén friss pékáruért induljunk. Figyelem, ha Újszeged környékén valaki egy porlepte járgányba botlana, csak megerősítésként írom: igen, az én vagyok.” És ebben a hónapban születnek meg azok a mennyei kakaós spirálok is. Valamint a Tiramisu cupcake-ek, melyekkel érdekbarátokat vásároltam. :-))
• Májusban meghalt Margit, a nagymamám nővére. Szokatlan hidegben, sűrű esőben búcsúztattuk. Elballagtak Ildiék és Babsziék megtartották az új lakásuk házavatóját. Gyönyörű lett. És először írtam cikket a bézs.hu-ra!
• Június elején Pestre utaztam, és elkészítettem életem első esküvői tortáját több, de inkább kevesebb sikerrel. Alíz tündéri és írtó türelmes megrendelőm volt, barátokká váltunk a levelezések során. A torta elkészítésében egyébként a Sommer cukrászda segített be, ahova mai napig visszavágyódom!
• Július 12-én kezdtem meg nyári cukrászgyakorlatomat a szegedi Novotel szállóban. Öt héten át tartott, nagyon jól éreztem magam Kati néni mellett.. még ha gyakran is végeztem én a piszkosmunkát… ;-)))
• Augusztusban hosszú idő után újra beszélgetni kezdtünk Csabával.
• Egy hónappal később, szeptember 12-én Csaba örökre elment, és bennünk azóta is űr van. Gyorsan lett ősz.
• Teri mamával, Csaba anyukájával azóta gyakran összejárunk. Csaba búcsúztatója után meghívott magukhoz, ettünk Csaba kedvenc kiflijéből és megkaptam a juhtúrós pogácsa receptjét is.
  Október közepetáján megtartottuk Luca szülinapi zsúrját, aminek dísze az épp kedvenc Dóra és Csízi majom lett – marcipánból. Örült neki a kiscsaj.
• Még októberben történt, hogy megismertem Vári Tamás urat egy fotózás kapcsán. Szegény azóta is mézes zserbóval álmodik, én meg még mindig úton vagyok hozzá a kész adaggal.
• Az utolsó két hónap nagyon gyorsan elröppent. Főként a karácsonyi ajándék receptfüzetemmel foglalkoztam, amiből egy hirtelen elhatározásból könyvecske született. Nem is akármilyen, hála egy csomó-csomó emberkének. :-)

Az idei kedvenc recept pedig egyöntetűen a körtés-diómorzsás süti lett. És valóban nagyon franya cucc! Egy akkor készült képpel is búcsúznék:

Boldog új évet mindenkinek… Legyetek itt jövőre is!

5:00 – Berreg a telefon ébresztője. Utolsó sulis nap, távol álljon tőlem ilyenkor a Szundi gomb! :-))
5:10 – Reggeli kakaót kavargatom, hogy jól induljon a nap. Aztán sebtiben öltözöm, csomagolom a beígért sütit Gyuricza tanár úrnak, és hihetetlen gyorsan lesz 6 óra. Halljátok? Jönnek már félkómásan a többiek.
6:15 – Kész vagyok, én időben, mint mindig. Mert ugyebár köztudott, hogy mindig Apu miatt késsük le a mise első percét.
6:31 – Ahogy mondtam, megint fél hét múlt egy perccel. Dóra meg Apu meg én, a Dóm 4. padsorában: Elkezdődött a roráté.
7:05 – Megint nagyon szép volt, csak ide-oda csapongtak a gondolataim… A legjobb az egészben, hogy koromsötét van amikor bemegyünk, de mire kilépünk, valaki mindig rózsaszínre festi az ég alját. Gyönyörű.
7:34 – Már a suli kapujában, sikerült átverekedtük magunkat a városi dugón. Kezdetét veszi az év utolsó tanítási napja, két magyar, egy turizmus meg egy angol órával.
9:58 – Nem telik az idő, mindig másutt jár az eszem! Most épp angol óra van, karácsonyi dalokat hallgatunk, néhány szót kell behelyettesíteni… Rögtön eszembe jut Billy Mack egyslágeres előadó Christmas is All Around című átirománya az Igazából szerelemből. Ott érvényesülne csak igazán a játék:

I feel it in my fingers,
I feel it in my toes,
_________ is all around me,
and so the feeling grows

It’s written in the wind,
It’s everywhere I go,
So if you really love _________,
C’mon and let it ______!

Nem lesz tánc negyedik órában, úgyhogy szépen lassan mindenki felszívódik. Értem a Dóra jön, Máté Ausztriába megy ki Apukájáért, szóval dobbantunk. Csakhogy Dóra otthon maradt a fiúkkal, így Péter lesz a csatlósom. Megyünk előbb Iringóhoz, aztán anyagboltba, felnyalábolunk egy egy tömb tértivevényes és utánvétes lapot, aztán hasítunk haza. Közben Apu hív: 100 példányt nyomtatnak ma és egy már a kezében van! Siet is vele haza, hogy átlapozhassuk, megtapizzuk és jól beleszippantsunk az új illatába. :-)) Én repkedek örömömben.
13:12 – Már itthon. Gyönyörű lett! Egyszerűen gyönyörű, minden a helyén van! Néhány apró hiba, meg egy nagyobbacskától eltekintve ez a legszebb dolog, aminek valaha is köze volt hozzám…. Az utolsó oldalon sajnos ismétlődik a kókuszkrémes cupcake képe, pedig ott a tiramisus változatnak kéne lennie. Annyi baj legyen, akkor is hevesen ver tőle a szívem, most aztán nincs alacsony vérnyomásom, az hótzityi! :-)) Ölelkezünk, megkönnyezzük örömünkben.
13:30 körül – Magunkhoz térve rádöbbenünk, nekünk ma 20 elsőbbségi és még ennyi sima borítékot címeznünk kell, és megtölteni némi szeretettel! Dóra drága már előre dolgozott, a bubis borítékok egymás hegyén-hátán várják, hogy megetessük őket. :-))
15:00 – Joghurtot eszem, barackos jogobellát. Szusszanásnyi idő két tértivevénycímzés között.
16:00 – Itt vannak a könyvecskék, mehet a dedikáció, a tasakolás, a szortírozás! Dóra betegen is segít, 120%-os teljesítményt nyújt! Sajnos csak könnyen maszatolódó ezüst tollunk van, ez kissé visszább veti a folyamatot. Nem adjuk fel, felváltva fújdogáljuk. Remélem senki sem kenődik el!
17:00 – Mindjárt indulunk a postára, rengeteg a feladandó, de Dóra házi tákolmány Excel táblázata jól szuperál, mindenkié borítékolva lett! Már csak az angyalkajátékos csomagom van hátra, neki is mindenképp kell kapnia egy gigantikus elsőbbségi jelzést!
17:20 – Mázli, már a postán vagyunk Péterrel!
17:23 – Még nagyobb mázli, rögtön sorra kerülünk! Mögöttünk a sor kígyózik, ekkora pakkal csak sokára végzünk. A csomagoló hölgyemény egykedvűen ragasztgatja a kék, sárga meg narancs címkéket, jól láthatóan már otthon kortyolgatná a forró teát, egy méretes paplanba burkolózva. Reméljük nem a mi küldeményeinken bosszulja meg a dolgot… :-))
17:43 – Az órára sandítok, épp most végeztünk. Ez jó jel, vagy legalábbis annak vesszük! :-)
18:01 – Vacsi, finom vacsi. Holnap vérvétel, és egy ilyen fárasztó nap után a megérdemelt vacsoránkat majszoljuk. Nincs sok erőm, csak egy rövid emailt küldök körbe, mellé egy kissé gázos képet csatolva. Én vagyok a legboldogabb  füzetke tulajdonos! :-) Köszönöm mindenkinek!!!

Halihó!
Kipurcantunk. Volt ma kismillió borítékcímezés, idegeskedés, loholás a postára meg onnét jövet. És még ez a kép se lett normális, itt alattam. Óriási kupi Kari előtt két nappal, (igen jól látjátok, az ott balomon egy mérőpohár, pedig gondolhatjátok, nem a műteremben szoktam sütni :-)), és olyan mintha egy fülbevalóm lenne meg felemás ingujjam.

Köszönetnyilvánítás, először is a Csipet Csapatnak, a keménymagnak: Az én egyetlen és szeretett és tüsténkedő Édesapukámnak, Anyukámnak, Dórának, Péternek, a család többijének a türeleméért. Aztán: mindenkinek aki eddig rendelt belőle, Zsidek Bari borítótervéért, Fazekas Gábor lektormunkájáért, Kármán Balázsnak, a nyomdás mukiknak és könyvkötőknek és még sokan másoknak, mert most hirtelenjében csak ennyi jutott eszembe. Fárasztó nap volt, de összeszedem szépen gondolataimat és papírra vetem, átfirkálom, korrigálom! :-)

Jaj és az uccsó oldalért mindenkitől bocsi, egyszerűen én sem értem mi történt… :-(

Szóval egy kalap szerencsével az elsőbbségi címkéseknek, hogy időben megérkezzen az A Küldemény. :-))
BOLDOG KARÁCSONYT BELÉTEK!

A könyvben először megjelenő receptek: Gesztenyés-csokis rolád, Karamellkrémes-sütőtökös pohárdesszert, Kávés macaronok Piszke tolmácsolásában, Reneszánsz torta, Teás madeleine, Étcsokis-kókuszos márványozott kocka

Kicsit azért lelomboz, hogy idén sem lesz fehér. Most legalábbis ezt mondják… Nagyon is jól rémlik, tavaly pontosan ez történt. Előtte egy héttel óriási zimankó, becsülettel beterítettek minket a pöttyök, aztán uccsó pillanatban csak felváltotta az eső meg a lucsok. Annyira ragaszkodom minden ilyesmihez, igazi hangulatba hoz újabban egy testesebb hókupac és Andrea Bocelli karácsonyi albuma!

Éppen ezért sokat is sütöttem az elmúlt hetekben, csak a fránya nyomdai bukfencek mellett egyszerűen nem jutott idő semmire. No de majd most, komoly szándékom ugyanis teljességgel megbolygatni a szépen kigondolt Szentestei menüterveteket! :-))) Első körben egy egyszerű vajas karika, a klasszikus, a pörkölt-mogyis, az igazi omlós! Nem hiányozhat hát az aprósütis dobozból, főleg mert Gabika nagyon szívleli és mert mi viszont szívleljük Gabikát!

Ó te jó ég, hogy ez mekkora merénylet!

Tipp: Ha a tésztát nehéz nyomni, keverjünk hozzá fakanállal 1-2 evőkanál tejszínt! Általában az is segít, ha a vajat néhány másodpercre melegíteni kezdjük, alacsony lángon. Tényleg csak szösszenetnyi idő legyen, nem szabad folynia!

Hozzávalók

• 300 g finomliszt
• csipet só
• 250 g lágy vaj (Lurpak erre a legjobb, csak ne lenne ily bitang költséges…)
• 150 g cukor
• 1 tojás
• 1/2 tk. vaníliaeszencia
• 1 ek. mogyorólikőr, ha épp akad otthon
• 150 g mogyoró pirítva, finomra őrölve

Elkészítése

1. A sütőt 180°C-ra előmelegítjük. Három sütőlemezt sütőpapírral kibélelünk, félretesszük.
2. Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót.
3. Egy másik tálban a vajat a cukorral, magas fordulatszámon krémessé keverjük, hozzáadjuk a vaníliakivonatot és a mogyorólikőrt, a tojást és tovább keverjük. Fakanállal ügyes mozdulatokkal belevegyítjük a lisztet és a mogyorót.
4. A tésztát csillagvégű habzsákba kanalazzuk, és lukas karikákat nyomunk egymástól 2 centi távolságra, majd sütőbe toljuk. 8-10 perc múlva, amikor már kezd illatozni és teljes karácsonyi hangulatot hoz magával, kivesszük. Ekkor már aljuk aranyszínű. Néhány percig még sütőlapon hagyjuk, majd feltűnés nélkül elpusztítjuk vagy fémdobozba tesszük mindet. Arany középút nincs és soha nem is létezett. :-))

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.]]> http://csokipari.hu/2010/12/dan-vajas-aprosutemeny-mogyorosan/feed/ 5 http://csokipari.hu/2010/12/botturmic-ojassal-es-vadarabkakkal/ http://csokipari.hu/2010/12/botturmic-ojassal-es-vadarabkakkal/#comments Fri, 17 Dec 2010 20:28:42 +0000 Csenge http://csokipari.hu/?p=4562 Mosolycsalogató e-mail – Fazekas Gábor lektor úr gyűjtötte egy csokorba ezen szösszeneteket. :-)))))

Szia Béla bácsi, szia Csenge!

Küldöm akkor a válogatást a legérdekesebb elütésekből, hibákból. :-)

• sütőpapírostul együtt
• nyílt lángon fel felforraljuk
• étcsokoki
• hozzadva
• kikveerjük (ez 2x is szerepelt így :-)
• fáonyás (ráadásul címben! :-)
• hozzáadunk egy csipet sőt (sőt is volt 2x is :-)
• vadarabkák (vajdarabkák helyett)
• aluólia (na, ez a rekorder, 3 is volt a szövegben :-)
• ojás (a tojás helyett)
• dolgozzukele
• tésztaalapaunkhoz
• barnacukorot
• holyhoscskák
• botturmic (ez a személyes kedvencem, olyan, mintha egy mesehős neve lenne :-)
• fűzünk (főzünk helyett)

Egyébként – még egyszer mondom – nagyon szépen megírt, korrekt, jó
szöveg volt; amint látod, ezek főleg elütések. Helyesírási szempontból
inkább vesszőhibák voltak benne többen, néhány egybe- vagy különírási
tévedés… Van viszont egy típushiba, amit kiemelnék Csengének: ha
összetett szavakat sorol fel úgy hogy a szóösszetétel egyik elemét
kötőjellel helyettesíti, akkor kell a “space” a kötőjel után. (Pl.:
tej- vagy étcsokival).

A képek pedig gyönyörűek!

Üdvözlettel:
Gábor

A fizetést sajnos csak postai utánvéttel tudom megoldani. Gondoltam az átutalás lehetőségére is, de gyanítom, hihetetlen sebességgel alakulna ki egy fatális nagy káosz az én kezem alatt… borzalmas egy ügyintéző vagyok, és ti olyan nagyon sokan rendeltetek! :-)  Szóval, menetrend a következő: Ma, holnap, szombaton rendszerezzük az oldalakat, elvégezzük az uccsó nyomdai simításokat. Hétfőn kinyomtatjuk a 100 példányt, és még aznap postázom mindenkiét. Gondolom változó lesz kinél-mikor csönget a postás, de sajnos számolnunk kell az ünnepek előtti flúgos futamra.

Borítóm is van ám, drága jó Bari tervét alapul véve, aki szeptember óta nagyon elszántan dolgozott vadiúj blogkinézetemen. :-)) Talán ezzel is kellett volna kezdenem, merthogy óriási büszkeségem ez a lány és teljesen bele vagyok szeretve a munkáiba. Különösen ebbe itten. Egyszerűen pontosan olyan lett, amilyenre mindig is vágytam.

Egyedül a borító megtervezése van még hátra, ami egyben talán a legnehezebb feladat is lesz. Nem mindegy mi kerül a fedőlapra, ezt látod meg először… Egy könyvnél például azt hiszem először kicsit mindig a borítóba szeretek bele, aztán vagy csalóka és mást kapok vagy igazán megőrzi az író stílusjegyeit és tényleg passzol hozzá… :-) Nem tudom eldönteni, hogy külön fotózzak valami finomságot címlapnak, vagy már meglévőből válasszak. Esetleg egy teljesen más vonalon induljak el….? Tetszenek a külföldi trendek, jó is volna ezekre építeni…

Hétfőn Apu viszi a nyomdába kis korrekcióra, hogy aztán 10-ig minden de minden elkészüljön, és már csak feladni kelljen. Hogy mindenkinek megérkezzen 24-ig, a fa alá. Ezt szeretném!

Ez pediglen Gabika tegnapi bulijára készült: Kapros-juhtúrós pogik, nem kimondottan télhangulatban
És aki tartja, az én drága Édesanyukám.

Úgy egy hónapja írtak nekem az ELLE girl Korea magazintól, hogy ők bizony szeretnének egy vagy több receptemet, fotóval együtt megjelentetni a decemberi számukban. Először csak megdöbbentem, aztán pánikba estem, mivel én ezidáig sosem mentettem le óriásméretben a képeimet… tudom, kőgáz, de valahogy sosem gondoltam rá, hogy szükségem lehet rájuk, hogy pont ilyesmi felkérésem lenne…. Szóval újat kellett fotóznom, jóformán nem volt miből válogatni.

Zserbóra esett a választás… mindenképp olyasmit szerettem volna ami hazai, hagyományőrző és minden ember szereti, égjen diótól bármennyire is a gyomra. :-))) Két fotó készült, homlokegyenest más stílusban. Őszintén szólva nekem jobban tetszett a másik, ami végül nem került be, ott felismerhetőbbek voltak a zserbó jegyei. Ez kicsit vagányabb stílusú, csak amolyan hanyagul odavetve. Persze bármit bele lehetne magyarázni, kerülhetett volna karácsonyfa helyett egy halotti torra is, a fekete színvilág miatt. :-)) De ez már az én hülyeségem…

Nem térek magamhoz…. és hát leírhatatlanul jó érzés. Hogy fellapozok egy többszáz oldalas újságot (nem is egyszerű újság ez, olyan nagyon igényes!) és a 216.-on ott feszít valami, ami tényleg tőlem jön.. és szerepel mellette a nevem is, a blogcímem is, elképesztő… Tényleg hihetetlen.

És ott van Tüske Veronikáé is, aki persze sokkal de sokkal megérdemeltebben került oda! Gyönyörű a fotó, emlékszem a történetére is a blogjából. :-) Szóval gratulálok! (…és épp most olvasom, hogy még Te sem beszéled perfektül a koreait… ;-)) Olyan fura, hogy vagy másfél oldal volt a zserbó receptje, majd belegebedtem, mikor éjfél körül nekiálltam angolra fordítani… erre ők meg összefoglalták 10-12 sorban… :-)))

update | A lista folyamatosan frissül-bővül (én meg csak döbbenten pillogok rajta…), no meg a még kiadó helyeket is feltűntettem! :-)

Akkor itt és most, először is mindenkinek egy hatalmas köszi, merthogy iszonyú jó érzés ám látni, ezt a tömeges receptfüzet igénylést! =) Most van a legnehezebb dolgom, azt hiszem. A már meglévő receptjeimmel ugyan végeztem, de mindenképp szeretnék hozni valami új színt is, új finomságokat, leginkább karácsonyra hangolva. Emellett pedig rengeteg foltozgatni való van még hátra, november végéig. Ami megjegyzem mindjárt itt van, hiába próbál megtréfálni minket ez a csalóka időjárás. A jelenlegi állapotok szerint, floridai karácsonyunk lesz. :-))

Az utómunka fázisában aztán kicsit rendeznem kell a recepteket, és hogy egyáltalán milyen sorrendben kövessék egymást,  milyen séma szerint épüljön fel az egész. Mindig úgy érzem, lenne min javítani, hozzátoldani. A napokban csináltam jó néhány plusz tárgyfotót, ezek dupla oldalra kerülnek majd, szép nagy felbontásban.

Rengeteg időt vesz el a dolog. Kicsit el is vagyok szomorodva, amiért ide nem marad időm feltölteni semmit… de nem győzöm hangsúlyozni, készülnek folyamatosan a télhangulatú sütik, szóval kitartás! December környékén lesz aztán miből válogatni, rátok zúdítok egy csomó-csomó nyalánkságot. Merthogy hiába sorakoznak Szenteste a kacsák, libák meg a lazacszeletek, ha van még utána egy fogás…az egyedülálló és emlékezetes, vagyis a legfranyább fogás!

Minden átalakult és átrendeződött… micsoda felfordulás. De ígérem most már így marad, ez volt az utolsó nagyobb lélegzetvételű változtatás. :-))

Az árakról. Akkor mondhatok biztosat, ha megvan a végleges oldalszám. Úgyhogy igyekszem egy héten belül konkrétummal szolgálni. Apunak sikerült egyébként intézkednie, így nem is lesz horrorára, nyomhatunk belőle vagy 50 darabot! Kötni nem fogjuk, inkább magazinhatása lesz egy fényesebb fedőlappal, jó minőségű belsővel.

Itt egy lista a végére, a megrendelőimmel! De fura ezt kimondani. :-))) Ha valaki esetleg még csatlakozna, 50 a keret, addig bármi lehet! :-)

Eddig előrendeltek: 71 példányt!

Lehetséges ez? Közel 50 példányt csak úgy elkapkodtatok? :-))) Ha valaki hiányozna vagy véletlenül kétszer került listára, kérem jelezze! Ilyen nagy számoknál el sem tudom hinni, hogy nem kétszer szerepel mindenki...

1. moklin- moklinora(kukac)gmail.com
2. Zsiri – nofertete(kukac)hotmail.com
3. Krisztina – krisztina73(kukac)freemail.hu
4. Móni – orion.beta9(kukac)gmail.com
5. Kata – verderberkata(kukac)gmail.com
6. Eperturmyx – nnb1990(kukac)gmail.com
7. Éva – b_vivi(kukac)freemail.hu
8. Teri mama – kocosnemama(kukac)ci9tromail.hu
9. Zsuzsa- jura11(kukac)citromail.hu
10. Andi – r_andi(kukac)freemail.hu
11. Beácska – csabosmosolyu(kukac)gmail.com
12. Notburga – gabit(kukac)gmx.at
13. Doki – doctorpepper7(kukac)gmail.com
14. Panni – parlag.anna(kukac)gmail.com
15. Icus – ilona.alfoldi(kukac)gmail.com
16. Ildikó – kopaszildiana(kukac)gmail.com
17. erinacea – pralineparadicsom(kukac)gmail.com
18. Zerelda – zerelda(kukac)citromail.hu
19. Melinda – mamelinda(kukac)gfreemail.com
20. Cecile – kcskert(kukac)citromail.hu
21. Ani – sisanirg(kukac)gmail.com
22. mandy – mandytarragon(kukac)gmail.com
23. Marianna – jamic(kukac)freemail.hu
24. Kiss Pista művésznő – kattuszka(kukac)freemail.hu
25. Csenge, vagyis én – Egyik testvérkémnek, Másik testvérkémnek, Harmadik testvérkémnek, Gabikának, Egy tanárbácsinak, Egy lánynak, Meg egy másik lánynak (7 db)
26. Kárász Ágnes tanárnő – agneskarasz(kukac)invitel.hu
27. Reni – hurka.one(kukac)gmail.com
28. bszilvia – d.b.szilva(kukac)gmail.com (2 db)
29. Erzsi – vadgesztenye(kukac)gmail.com
30. Viki – foszerkeszto(kukac)bezs.hu
31. Marianna – mobilang(kukac)t-email.hu
32. Erika – koncze9(kukac)freemail.hu
33. Viki – 78viktoria(kukac)gmail.com
34. Kata – kata.kotai(kukac)gmail.com
35. perselus – tzara1982(kukac)freemail.hu
36. Ildikó – kalmanildiko(kukac)freemail.hu
37. Zsani – kovzsano(kukac)gmail.com
38. Erika – mindennapimanna(kukac)gmail.com
39. Dóra – dora_21(kukac)freemail.hu
40. Mirjam – pfaff.maria(kukac)telekom.hu (kérdőjeles)
41. Mónika – littlehoney60(kukac)gmail.com
42. t3v
43. Rita – rita.licsicsanyi(kukac)gmail.com
44. Detti – dettyf(kukac)gmail.com
45. Nimfa – nimfacskababa(kukac)gmail.com
46. Gergő – g.bisztrai(kukac)gmail.com
47. badoki – barkadori(kukac)gmail.com
48. Vera – csuhaj.vera(kukac)gmail.com
49. Ildi – endrodi.ildiko(kukac)gportal.hu
50. Virág – iszit75(kukac)gmail.com
51. Pocikabogi – csuhaj.vera(kukac)gmail.com
52. Ildi – endrodi.ildiko(kukac)gportal.hu
53. badoki – barkadori(kukac)gmail.com
54. Beastie – g.bisztrai(kukac)gmail.com
55. Elena – anett.letenovics(kukac)gmail.com
56. Timi – kurucztm(kukac)gmail.com
57. Vera – mesztegnyeivera(kukac)gmail.com
58. Tímea – timtike(kukac)gmail.com
59. Vera – bacver(kukac)freemail.hu
60. ep – e.patocs(kukac)yahoo.com
61. márti – dudasmarti(kukac)gmail.com
62. Manyesz – manyesz1(kukac)gmail.com
63. Renée – renee.kovacs(kukac)gmail.com
64. Éva – angi.e(kukac)citromail.hu
65. msznora – msznora(kukac)gmail.com

moklinora@gmail.com

Úgy szeretem, ha egy torta oldalán tolakodnak a kekszek! Pofás kiegészítő és mindig passzol a belső ízvilághoz, mindig ad egyfajta újszerű ízélményt. Idén télvíz idején, amikor Iringó Párizsban járt a divattervezős kollegináival, egy kirakatban látott meg ilyesféle tortacsodákat. Fotót is hozott róla, már akkor megtetszett, tényleg bohókássá tette az egész jellegét. Ott mondjuk stílusosan macaronokkal tűzdelték tele, de nekem nagyon tetszenek ezek a roppanós kekszek is.

Az első kép a Pimpás kishölgy másnapi tortájáról készült, akkor egy össznépi zsúrra kellett a meglepi. Képzeljétek egyébként, múltkor Babszi esküvőt fotózott, és ők is ott voltak. Úgy meghatódtam, mert anyukája azt mesélte, hogy a kislány Pimpa láttán sírt örömében… Aztán annyira nekividámodott, hogy sebtiben be is burkolta a jószágot. :-)) A piskóta kókuszos, a kekszek pedig ezen zabbantanivaló zabkekszek, szintén kókusszal. Gondolom ment a bunyó értük, elég jó cucc… ;-)

A másik pedig Gabikáé, csütörtökre készítettem be a munkahelyére, ünneplős süti gyanánt. :-) Boldog 59. szülinapot innen is, Gabika! Mindenkinek ízlett, habár állítólag a szeletelés komoly fejtörést okozott, gyakorlatilag a golyóbis-és pasztillarengeteg között lehetetlenné vált ellavírozni… :-)) Nagy ügy. :-P
Egy egyszerű párizsi krémet készítettem, majd mikor kellőképp kihűlt és kenhetőre dermedt, beleforgattam fél kiló mascarponét. Elhanyagolható mennyiség. ;-) Érdekessége, hogy cukrot nem tartalmaz, mégis brutálfinom a 70%-os étcsokival!

A búcsúbeszédet K. Viktória magyar tanárnőnk fogalmazta, ennek most ide is beszúrnám egy részletét.. Pont olyan lett, amilyen Csaba volt.

Bálint Csaba maga volt a derű. A felhők fölött is ragyogó nap… Ha rágondolok, nem tudom máshogy felidézni. Hiszen örökké mosolygott. Nevetett a szája, a szeme, és az egész lényéből áradt valami
megmagyarázhatatlan, belső nyugalom. Őt mindenki szerette. Boldog lehet, aki ismerhette őt, aki a barátjának tudhatta magát.

“Ezer fúvó szélben lakom,
gyémánt vagyok, fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény,
szelíd esőcske, őszi estén.
Ott vagyok a reggeli csendben,
a könnyed napi sietségben,
fejed fölött körző madárban,
csillagfényes, éjszakában.”

Egyszer azt mondta nekem, amikor úgy éreztem, hogy valaki összetörte a szívem:
Csenge, lépj tovább… meglátod, először nehéz lesz, de idővel könnyebb, biztosan….
Meg kell tanulnod elengedni…

Drága Csaba! Nekünk hogy fog menni?

És végül, aprósüti. Már megint. :-) Úgy érzem ezek a falatnyi szösszenetek, ha apró lépésekben is, de segítenek újra megtalálnom önmagam… Mintha kicsit mindent elölről kellene kezdenem. Intenzív diós-marcipános, igazán finom falat. De receptet azt hiszem csak este hozok, most…rohannom kell órára.

Eltávolodtunk egymástól, persze nemcsak ezért. A suliban hiába volt végig mellettem (leszámítva azt az egy hetet, amikor tényleg valami egészen extrém vírus vethette le lábáról) és próbálta tartani bennem a lelket, tudta ő, hogy belül nagyon szenvedek. A folytonos megaláztatástól. Nem tudott megvédeni, nekem kellett volna erősebbnek lennem.

Nem tudom, hogy zárjam ezt le. Sosem tudtam igazán elengedni, most miért menne? Még nem éreztem ilyen fájdalmat. Ha meséltek is róla, sosem tudtam átérezni, milyen az az üresség ott legbelül.
Mindig mondogatta, hogy lépjek tovább ahogyan ő, ne is keressem, csak zárjam ki a mindennapjaimból… Azt is mondta, hogy először nehéz lesz, de idővel könnyebb. Hogy tudni kell elengedni. Valóban nem az a típus volt, aki suli után külön utakon összejárt volna velem. :-) Ebben hasonlítottunk. Sok mindenben hasonlítottunk.

Még nem fogtam fel igazán. Hiányzol, Csaba.

Szóval megint volt egy tortamegrendelésem! Már ezer éve tervezem feltölteni, egészen pontosan ma két hete annak, hogy Pimpát beszabadították egy kislányos-rózsaszínes szülinapi banzájra. :-) Végre elégedett lehettem a cukormassza borítással, eszköz nélkül is jól rásimult, egész pofás lett! És végre könnyedebben tudom pakolgatni a tortákat. Utáltam már, hogy a tálat mindig krémtől maszatosan adtam át.  Viszont ideje lenne egy masszívabb kenőkést beszereznem, a mostanink van vagy százéves. Az utóbbi időben inkább csak palacsintaforgatónak használtuk.. :-)

A krém könnyed nyárvégi hangulatú lett, most épp erdei gyümölcsös-mascarponekrémmel. Sokkal jobban szeretem a tejszínes-mascarponés alapot, úgy vettem észre mások is szívesebben kebelezik be, mint a nehezebb vajkrémeket. Ráadásul nagy melegben hamar megindul, Orsi tortája óta mérhetetlenül rizikó-kategóriás. :-))

30 éve a szakmában

Eddigi oktatóim úgy 30 éve szakmabeliek. Tamás bácsi a 90-es évek elején vállalkozást indított, cukrászsütemények előállítására és értékesítésére. Eredményeképp, közel tíz évvel később egy cukrászüzem és egy cukrászda boldog tulajdonosává vált, amelyet lányairól keresztelt el. (ADRI, ORSI) Valóban boldog lehetett, mert elmondása szerint az üzlet hamar felvirágzott és hamarosan ők lettek Szeged egyetlen, valamirevaló sütiszállítói.

Vaj vs. Margarin

Az üzlet jól ment, akkoriban még margarin helyett vajjal, növényi tejszín helyett állati eredetűvel dolgoztak, és mégis volt rá igény. A vaj kontra margarin kérdése állandó vitatémává vált, erről egy néhány hónappal ezelőtti sulis érvelésemben, némi kutatómunka után így írtam róla: Mit kenjünk a kenyérre – vajat vagy margarint? Az érvek és ellenérvek sora hosszúra nyúlik, ám egyet leszögezhetünk: Míg a margarint egy 1853-ban fellépő vajhiány eredményezett, addig a vaj egyik legrégebbi tejtermékünknek számít. Már a Biblia elbeszéléseiben is szerepelt, Ábrahám és Dávid történetében egyaránt olvashattunk róla.

Sokan nem különösebben foglalkoznak a témával, holott ezt a termékcsoportot fogyasztani, meglehetősen hétköznapi tett – de számolunk a következményekkel? Vegyük sorra a szempontokat, konkrét tényekkel alátámasztva, és a kérdésben döntsünk magunk!

Egy lényeges különbség rögtön szemet szúr, elég a boltban csak egy pillantást vetni az árcédulára: A margarin lényegesen olcsóbb, ezért a legtöbb magyar vásárló csupán anyagi okokból hajítja kosarába. És a mai világban sajnos efelett sem hunyhatunk szemet. Egy négygyerekes család komoly gondok közepette, aligha képes a témát létfontosságúnak venni. Közben pedig fogalmuk sincs róla, hogy ezzel megalapozzák gyermekeik, néhány év múlva kialakuló kettes típusú cukorbetegségét.
Számukra mi lenne a megoldás? Van különbség margarin és margarin között? Megismerve előállításának módját, összetételét, ráébredünk – csak szakmabeliek számára egyszerű a feladat: A folyékony növényi olajat hidrogénezés segítségével szilárddá teszik, így leginkább egy koleszterinmentes disznózsírra emlékeztet, csak épp annak biológiai értékétől teljesen megfosztva. Vajra emlékeztető sárgás színét is csak festékanyagoknak köszönheti, mintegy biztos álcát remélve.

39 nap után pedig a változás egyértelműen megfigyelhető: Míg a vaj frissességéből, formájából veszített, addig a margarinon nemes egyszerűséggel kicsapódott a festékanyag. Bravó.

Tehát visszatérve a margarinok közötti különbségre, mindez a benne rejlő növényi olajok fajtájától függ. Ami persze a legtöbb esetben nincs is részletesen feltűntetve. Mindegyik növényi olaj különböző hatású, egyik a szervezetben a gyulladásellenes vegyületeket serkenti, másik pedig épphogy előidézi azokat. Ha már mindenképp margarinra kell fanyalodnunk, keressük a repceolajból készülteket.

Egy közismert gyártó pedig előszeretettel hangoztatja szívbarát termékét. Hogy mi igaz ebből? Ezt a kijelentést arra alapozzák, hogy nincs benne koleszterin – ám ez egy nagyon leegyszerűsített megközelítése a fogalomnak. Az eszkimók például rengeteg zsírt fogyasztanak, de mivel bőven kerül halolaj is a szervezetükbe, a vérül alvadási hajlama sokkal kisebb, mint nekünk. Lehet tehát, hogy az én koleszterinszintem a tiéteknél 30%-kal is magasabb, mégis jól elvagyok, mert a vérem alvadékonysága kisebb.

Gyakran látni kórházak folyosóin a “szívbarát” margarint hirdető méretes plakátokat, amit a beteg olykor szentírásnak vesz: Ja, ha a kórház ajánlja, csak jó lehet! Azt hiszem nem kanyarodok el túlzottan a témától, ha a média szerepéről is írok: Hihetetlen mekkora hatalma van, milyen húzóereje, mennyire kihasználják ezt.

A margarinnal szemben a vajat állati zsiradékokból, természetes módon állítják elő. Tejszínből vagy tejfölből készül, ami eredetileg az aludttej felszínén gyűlik össze. A vajkészítés eljárása során a tejszínt köpüléssel választják el az úgynevezett írótól. Vagyis megtalálható benne az összes zsírban oldódó vitamin.

Több fajtáját megkülönböztetjük, legjobb minőségű típusa a márkázott teavaj. Személyes kedvencem a Benefit, amely 82%-os zsírtartamával és édestejszín ízesítésével nálam viszi a pálmát – legalábbis az olcsóbb árkategóriájúak között. Merthogy hallhattunk már a vidéki Írország páratlan esszenciájáról, a zöld ország krémesen lágy vajáról: A Kerrygold 200 g-os csomagjaiért mélyen pénztárcába kell nyúlnunk, 700 Ft-os darabáron hozzák hazánkba. Nem olcsó mulatság ilyesmire költeni, olykor azért mégis érdemes vele megjutalmazni magunkat. Az élmény tízpontos.

A cukrászatban is jelentős a különbség egy vajjal készült édesség és egy margarinnal dúsított, műanyag desszert között. Ott van például a roppanós levelestészta, amely húzómargarinnal készítve egészen más ízélményt nyújt. Bent a Novotelben és szerte az országban is ezt használják az értékesítők. Tény, hogy előállítása könnyebb, gyorsabb és látszatra is kísérteties a hasonlóság, de ez senkit se tévesszen meg. Na meg ott van a leveles tésztánál gazdagabb alapú hajtogatott blundeltészta, amelyből a pékségbeli kakaóscsigák is készülnek. És mint az köztudott, néhányunknak ehhez is van néhány keresetlen szava.

Én azt mondom nem mindegy mit viszünk a szervezetünkbe, ennek hatásai nem most fognak jelentkezni, hanem évek múlva. Jobb esetben csak öregkorunkban, de ilyen mértékű leépülés mellett könnyen lehet, hogy jóval hamarabb. Hogy mit tartamaz az én bevásárló kosaram? Na, VAJon mit?

- Mi az? Habkönnyű, jó a tartása és extra sokáig eláll.
- Látszattejszín, műanyagból

Szemben az ízig-vérig természetes tejszínnel, ott van korunk kétség nélkül stabil, ám annál satnyább kopírozása: A növényi tejszín. Nem is tudom miért hívjuk így, hiszen nemhogy tejszínt, tejet is csak ~30%-ban látott, íze pedig számomra egyáltalán nem hozza az elvártakat. Egy tejszín legyen könnyű, krémes, ne pedig fojtó és hosszú távon holtbiztosan veszélyes.

Az otthoni háztartásokban is megtalálható Hulala “cukrászati hab” futottak még kategóriájú, ízre sem nagy élmény, összetevőit vizsgálva is csak sápítozunk: Víz. Hidrogenizált növényi zsír. Cukor. Tejfehérje. Stabilizátorok – hatféle E-vel.

A Novotelben a spanyol Puratos termékeit használjuk (Whippak, Silpak). Összetevői nagy vonalakban megegyeznek: Víz, hidrogénezett növényi zsír, cukor, stabilizátorok, emulgeálószerek, aromák és színezékek. Vagyis egykutya az összes növényi tejszín, viszont a Puratos a Hulalával szemben szerintem kimondottan finom ízesítésű. Textúrája, tartása pedig valóban elsőrangú. Ha tehetjük azonban, mindig ragaszkodjunk az ősi elvekhez. Használjunk tejszínt, kevés zselatin hozzáadásával. Kati néniék annó 40 dkg tejszínre 10 g zselatinport mértek. Ennek állaga ugyan nem volt olyan masszív, ízvilága viszont egyértelműen páratlan lehetett. :-)

Tündöklő ragyogás, semleges íz minden tortazselé álma

Ismét egy Puratos termék a gyakorlatról, a Miroir tortazselé. Peti szerint Alien filmekben kiváló kellék lehetne, lelki szemei előtt már meg is elevenedett a folyamló Miroir, egyenest egy űrlény gyomrából. :-D A hátoldali útmutató szerint pedig bármilyen mesterséges színezékkel felturbózható.
Hát nem fantörpkus?

Intenzív gyümölcsízesítők: Az eper és barack Coldfil nedű

Ez viszont nagy találmány, őszintén mondom. A Puratos termékeket kíváncsiságból rendszerint átvizsgálom, ebben kellemesen csalódtam. Ami első körben említésre méltó, hogy 70%-os gyümölcstartama van, valamint kizárólag természetes tartósítóanyagokkal javítanak élettartamán. Tartalmaz még vizet, cukrot, glukózt, gyümölcspépet, zselésítő anyagot, és – úgy látszik ez elmaradhatatlan – némi ízfokozó anyagot. Állagát tekintve egy folyékony gél, és fagyikba, krémekbe, sütemények töltelékébe használjuk.

Egy biztos: Kell még időt hagynom magamnak. Lesznek rosszabb, kevésbé jó, de nagyon élvezetes napjaim is… Egyre kell csak felesküdnöm. Kitartani, míg végre minden mozzanata boldogít. Tudjátok én annyi mindent feladtam már, hagytam abba, nem csináltam végig…. Most viszont itt állok tervekkel, célokkal, meg egy lassan két éves bloggal! Hihetetlen, hogy kezdetekben ezzel az egésszel, mennyire mások voltak elképzeléseim. Óriási mákom volt mindvégig, de talán büszke is lehetek magamra. Elvégre mégiscsak nagy utat jártam be két év alatt. Be is tettem az archívumot, hogy ez mindig szem előtt legyen… :-)

Íme egynéhány montázs a hét történéseiről:

Írok néhány szót a Novotelről! Most Kati nénivel csak kettecskén vagyunk, Peti (csoporttársam volt a tíz hét alatt) majd jövőhéten fog becsatlakozni. Nagyon segítőkész, türelmes itt egyébként mindenki, szeretnivaló egy társaság :-) A műhely pici, de igazán otthonos, és legalább munka végén gyorsan kipucolható.  ;-)) Apró minden zug, a rengeteg folyosóval mégis igazi útvesztő számomra.. még most is csomószor rossz helyre megyek be, eltévedek, nem találom a különböző raktárakat meg hűtőket. De mint mondtam, türelmesek. :-))

Nem dolgozom túl sokáig, reggel 6-ra megyek és 1 után már szabadulok is. Mostanában nincs sok rendelés, hamar végzünk vele. Hétfőn hajtogatott vajas tésztát csináltunk húzómargarinnal, megtöltöttük a csokimámoros kosárkákat és begyúrtunk egy adag töpörtyűs pogit mára. Ma amerikai palacsintával kezdtük a napot, aztán a személyzetnek készítettünk somlói galuskát ebédre (juj dejó dolguk van! :-)), végül megsütöttük a pogikat is. Annyira finom lett és a rétegek is gyönyörűen elkülönültek.

Ujuj, nagyon nem forog az agyam, egy órája biztos pötyögök már a semmiről. Helyette inkább itt egy kép a mai alkotásról, holnap délután meg igyekszem pótolni az elmaradt recepteket. Jó éjt! :-)

És utolsó gyakorlatmentes napomon lébecoltam tegnap, teljesen kábán. Rettenetesen izgulok, bár még kicsit tompítja a dolgot az álmosság… Most reggel kakaó a feszkólevezető, tegnap délután meg  egy gigantikus bevásárolás terelte el gondolataimat. Nekem olyan lüke nővéreim vannak… :-)

Ugyanezen okokból sütöttem is, még pénteken. Receptet  hozzá majd este feltöltöm, de annyit elárulok, igazi szezonális, hűsítő nyári kosárkák ezek – az Iritől kapott szülinapos, kerek tartletformámból. Most rohanok is készüldni, gondoljatok rám! :-)

Mondjuk mióta cukikellékesbe járok, sokkal jobb áron jutok hozzá. Pontosan nem emlékszem mennyi a kilós kiszerelés – ilyenkor túl sok minden kerül kosárba… :-))) -, de úgy rémlik 2-3 ropi közötti összeg, ami abszolút jó ár! Már múltkor is írtam, ha valakinek szüksége lenne ilyesféle nyalánkságokra, nyugodtan jelezze, én beszerzem. Nem horror árak, múltkor vaníliarúd volt például akcióban (2 db 180 Ft, ha jól rémlik), de tej, étbevonó is 800 ft-ért elcsórható. Itten csekkolható egy részleges árjegyzék is, lehet belőle szemezgetni! :-) Amit én rendszeresen veszek, az a holland kakaópor, különféle színes és natúr Szamos marcipánok, táblázott fondant, szerencsi törökmogyorókrém, dió, törökmogyi, mandula és mák… Illetve itt szoktam venni azokat a csudiklassz, roppanós csokidíszeket is. A postaköltséget viszont nem hiszem, hogy tudnám állni… :-( Érdemes ezért szerintem több tételt összeválogatni, aztán egybe rendelni. Ha lenne rá igény. :-)

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

Hozzávalók

• 150 ml tejszín
• 100 g barna cukor
• 300 g 70%-os étcsokoládé, apróra vágva
• 15 g holland kakaópor
• 30 g sovány tejpor
• 80 ml barna rum
• fél narancs reszelt héja

Elkészítése

1. A tejszínt és a cukrot óvatosan összeforraljuk. A csokoládét beletesszük, csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a kakaóport, tejport, végüla  rumot és a narancshéjat.
2. Egy kb 10×15 cm-es fémkeretet folpackkal kibélelünk, beleöntjük a csokis masszát és hűtőbe tesszük. Miután keményre dermedt, meleg vízbe mártott késsel tetszőleges szeletekre vágjuk.

Forrás: tv Paprika magazin, 2009 júliusa

No de egy hölgyeményt sem szeretnék elriasztani – beszéljünk inkább a hüvelygombáról. :-P A legszebb ebben az egészben egyébként, hogy apukámmal megint több időt töltünk együtt, beszélgetünk, latolgatunk, este nyolckor a tévé elé csoportosulunk. Anyu is, csak másnapi vigaszként le kell játszanom a Barátok Közt elszalasztott részét :-)))))))

Szóval ilyesféle estékre sütöttem Madeleine-t. A sütemény egy varázslat, olyan hosszan, kellemesen bizserget… és története is szívmelengető. Kis nyomozás után a következőkre bukkantam:

Lescsinszki Szaniszló a 18. században két ízben is Lengyelország királya volt, második uralkodásának 1736-ban lett vége. A trónról letaszított uralkodó Franciaországba emigrált, ahol kárpótlásképpen megkapta Lotaringia hercegségét, és Nancy városába költözött. Egy alkalommal épp hatalmas vacsorát készült rendezni, ám főszakácsa és cukrászmestere összevitatkozott a fogásokon. Végül a cukrász szó nélkül otthagyta a kastélyt. Szaniszló főherceg kellemetlen helyzetbe került, hiszen nem fordult még elő olyan, hogy a fogások között ne szerepelne desszert. Végül főlakája, Maurice tanácsára az egyik szobalányt kérték fel a sütemény elkészítésére.

A fiatal cseléd nagymamája receptjét felhasználva különleges falatokat kreált a lakomára. A herceg és a vendégek annyira elégedettek voltak a lány munkájával, hogy Szaniszló magához hívatta, és gratulált neki. Amikor azonban a desszert neve után érdeklődött, a szolgálólány megszeppent, mivel a recept mellett nem állt semmilyen név. A herceg megkérdezte a fiatal lány nevét, és elismeréseként róla keresztelte el az azóta is híres Madeleine süteményt.

Az alapreceptből kiindulva számtalan változatát kóstolhattuk már, vagy ha mégsem, biztos szerettünk volna beosonni néhány blogíró madeleine illatú konyhájába :-)) Ott vannak például Reni káprázatos zöldjei matcha teával, mintegy igazi kagylómásolatként, vagy épp Varga Gábor mandulásai, még folyamatábrákkal is illusztrálva… Piszke pedig  abszolút az én szájízem szerint sütötte őket, kókuszosan, eperszósszal melléje.. :-) De nem kell messzire mennünk egy sós nassolnivalóért sem, Édes és Keserű parmezános-rozmaringos madeleinejei láttán tuti megkordul a gyomrunk. Vigyázat, a madeleine túlzott fogyasztása szeretettúltengéssel jár! :-)

Én magam az egyik kedvenc sztracsatellás csokimmal oltottam be, majd ebbe is mártottam végüket. Hát brutál jó lett, imádom!

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

“A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az.”
Marcel Proust – Az eltűnt idő nyomában
Gyergyai Albert fordításában

Hozzávalók

A tésztához:

• 90 g vaj
• 110 g finomliszt
• 25 g holland kakaópor
• 110 g kristálycukor
• 3 nagyobb tojás
• 1 tk méz
• 50 g sztracsatellás csokoládé
• 1 marék krokant

A bevonáshoz:

• 50 g sztracsatellás csokoládé

Elkészítése

1. A formákat előkészítjük: Vajjal vékonyan kikenünk 12 kagyló bemélyedéssel ellátott sütőformát. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.
2. Olvasszuk fel a vajat egy kis lábasban, amíg pirulni kezd. Húzzuk félre, majd néhány perc múlva adjuk hozzá az apróra darabolt csokoládét.
3. Szitáljuk át együtt a lisztet a kakaóporral.
4. A tojásokat egy nagyobb tálban a cukorral keverjük ki krémesre. Dolgozzuk össze a vajas csokoládé felével, majd finoman forgassuk a masszába a lisztes keveréket. Végül adjuk hozzá a maradék csokoládét.
5. Adagoljunk 1-1 tk-nyi masszát a mélyedésekbe, és süssük két felvonásban, 10 percig, míg tetejük enyhén ruganyos lesz.

Aztán tettem egy nagy felfedezést. A négy év alatt először kezdem otthon érezni magam egy iskolában… Az osztálytársaim közé nehéz beilleszkednem mai napig, de azt hiszem kezdek oldódni. A Déris évek nagyon megviseltek, és bár a Vedresben rátaláltam Ildi és Nóri barátságára, ott sem éreztem jól magam. A Hanságit kezdem megszeretni. Azt a hosszú, semmitmondó folyosóját, rajta végig üvegablakokkal, amik óriási meleget adnak az utolsó hetekben… A már-már rémisztő termeit a dekoráció legapróbb jele nélkül, de még az omló vakolatokat is az udvaron, mert előtte jópofa retró-fotókat lehet kattintgatni. :-)))

Ez a hosszú-hosszú folyosó fotózás szempontjából a lehető legjobb! Héé, ha valaki föntről olvassa, a ballagásunkat délelőtti órákra tegyék, mert olyaan naaagyon gyönyörűű szórt fények voltak pénteken is! Leginkább a lányokról készültek képek, elképesztő némelyikük mennyire nincs zavarban kamera előtt.. :-)) Ezt abszolút pozitívan mondom, tényleg tök jó mennyire ismerik az arcukat, hogy tudnak pózolni…

Sütöttem is, és megint körülzsongtak! :-))))) Egy egyszerű vöriáfonyás-étcsokis cookie-ről van szó. Különlegessége abban rejlik, hogy életemben először használtam félfogós lisztet hozzá. Úgy hallottam ugyanis, hogy süteményekbe kiváló, különösen a piskótáknál szokás használni. Nem tudom ennek köszönhetőe, de félfogós liszttel amolyan selymes, puha belseje, ugyanakkor könnyen roppanó állaga lett. Szerintem érdemes kipróbálni, különösen piskóta-és muffintésztákhoz!

Nyári gyakorlatot illetően ketten is felajánlottak pesti albérletet, de asszem idén még nem lennék erre kész. Érettségi előtti nyár, és én szeretem a szegedi nyarakat. :-) Úgy érzem minden tekintetben az utolsó lesz, jövőre ilyenkor a szóbelik előtt állok majd, amitől a legjobban rettegek. Gógyi-mógyi leszek, úgy érzem. Aztán valóban fel kell nőni. Jönnek a szakmás évek, szeretnék külföldön is gyakorlatozni és nagy álmom az angol nyelv tökéletesre fejlesztése…Úgy hallottam változtatnak majd a modulzárós cukrászéveken is, lerövidülhet a dolog két évre!

Hoztam receptet is zárásképp, amolyan ünneplős finomságot, mondjuk egy szemrevaló bizonyítványért… :-)))) Kis kiruccanásom után hamar visszarázódtam a hétköznapokba, már szombaton süthetnékem volt. Akkor készült ez a desszert is, de a nagy év végi hajrában nem jutott idő a publikálására. Szóval égető vágyat éreztem egy ütősebb desszert elkészítésére. Az ízvilág már körvonalazódott, csak alapanyagokért kellett elugranom a kisboltba. A zöldségesnél valami isteni aszalt fügét sikerült kapnom… Nem az a kemény, száraz, semmi húsa típus, ezek szép kerekdedek, vaskosak és kimondottan lédús példányok voltak! Azt javaslom, elkészítéséhez csak akkor fogjatok hozzá, ha ilyesmibe botlotok. Habba lesz forgatva, senki sem szereti ha egy krémben valami keményre harap. :-)) Idényben pedig friss szemekkel újra el fogom készíteni, úgy tervezem húsával bolondítom majd meg a tölteléket.
A diólikőr nem csak a hangulatot alapozta meg, csudi különös zamatot is adott szerintem az egésznek. Persze ha a fügés hatást szeretnénk fokozni, szerintem tessenek fügelikőrrel elkészíteni!

A mascarpone-s krémekért különösen odavan a család. Tejszínnel együtt nem kis élmény, hát még ha az illatozó diólikőr és fügedarabkák is színesítik… Piskótája egy egyszerű, intenzív diós lap, amiből aztán valami méretesebb pogácsaszaggatóval nekiálltam korongokat szaggatni. Érdemes cakunpakk egy nappal korábban elkészíteni, hogy kívül-belül átjárják, jól összeérjenek az ízek!

Hozzávalók

A tésztához:
Jól bevált expressz piskóta

• 300 g liszt
• 200 g őrölt, pörkölt dió
• 4 tojás
• 250 g barna cukor
• 200 ml (házi) tej
• 200 ml olaj
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só

A töltelékhez:

• 250 g mascarpone
• 40 g porcukor
• 1 tábla jófajta fehércsoki
• 200 ml habtejszín 1 csapott ek. zselatinporral keményítve
• 10 dkg füge, apróra vágva
• 1 dl diólikőr

Elkészítése

1. Egy nappal korábban este, az aszalt fügét apróra vágjuk és diólikőrbe áztatjuk.
2. Másnap a piskótalapokat a szokott módon megsütjük, majd félretesszük, míg teljesen kihűl.
3. A krémhez a fehér csokit vízgőz fölött megolvasztjuk. Közben a porcukrot a mascarpone-val kikeverjük, az olvasztott csokit miután kézmelegre hűlt, belekanalazzuk.
4. Beleforgatjuk az ázott fügeszemeket is.
5. A tejszínt kemény habbá verjük, a krémbe forgatjuk.
6. A zselatint kevés vízben felmelegítjük, majd óvatosan az egészben elkeverjük.
7. A kihűlt piskótalapból egy nagyobb pogácsaszaggatóval köröket vágunk, és akárcsak egy háromba vágott tortát, a krémmel összetöltjük a lapokat.
8. Kívülről vékonyan tejszínhabbal bevonjuk, s tálalásig hűtőben tároljuk.

Éppen egy hete történt, akkor is korán ébredtem. Fél hét magasságában megcsörrent a telefon odafönn, és bár Apu még aludt, másodpercek múlva mégis könnyedén felvette. Magdi hívta Bogdányból, hogy vasárnapra virradóra az én Nagyikám testvére elment. Már jó néhány napja kórházban feküdt, a medencéjével műtötték, de azóta nem beszélgetett senkivel. Sok látogatója volt ez idő alatt, de Ő nem nyitotta ki a szemét. Felkészült elmenni.

Margit temetése nagyon szép volt. Vagy ahogy Gabika mondta, méltó.

Ez volt az első temetésem… Néhány éve szerettem volna elmenni Földvári Imre bácsi temetésére, később pedig Miklós bácsiéra is. Mindketten a szomszédaink voltak, de Anyu akkoriban még nem szerette volna, hogy ilyesmin részt vegyek.

Most végig azon zakatolt az agyam, milyen érzés lehet elveszíteni a testvérünket. Azon kívül persze, hogy rettenetes és leírhatatlan. Vajon változik a fájdalom nagysága 90 életév után? Könnyebb lesz elfogadni?

Nagyi mindvégig nagyon erős volt. Sírt, hogyne sírt volna, de ő azt hiszem már kész volt elengedni a Tetstvérét, megbékült a gondolattal, Margit miatt. Neki már jobb így.

Üzent róla Anyunak is, amikor aznap hajnalban Vele álmodott. Az álomban Margit boldog és nyugodt volt, megnyugtatta róla Anyukámat is. Majd a kép változott, és ő egy csodaszép ruhában állt. Fiatal volt, gyönyörű és már gondtalan. Elkezdett felszabadultan táncolni, és csak táncolt és táncolt, míg Anyukám hosszan elgyönyörködött benne… “Mindig nagyon szerettem táncolni” – Margit csak ennyit mondott még, aztán az álom véget is ért.
Nagyika elmesélte, hogy Margit fiatalkorában táncolt utoljára, miután anyukájukat elvesztették. Akkor megfogadta, hogy soha többé nem fog táncolni.
Ha életében nem is, mostmár megteheti… A gyönyörű ruhájában, odafönn.
Isten Veled, Margit!

Azért akadt egy hétfői nap – itten az uccsó érettségi szünetemben :-)) -, amikor volt időm édesség gyanánt rizskókkal előrukkolni. Nem lett száraz, a rizs sem kemény benne, puha és habkönnyű, amilyen egy igazi rizsfelfújt! Közepébe egy jó nagy kanállal Gabika házi eperlekvárjából is tettem. Tavaly nem ment le az eper ára, így nem főztünk be Gabikával. Most szuper lenne, hacsak pár üveggel is… Kár várnunk a régi árakra, sajnos már más világban élünk. :-( Erre pedig  tényleg szívesen spórolnék, ez a 2008-as lekvár mennyeire sikeredett! Nagy eperszemek, valódi epres íz, sűrű és kellőképp édes.

A rizskókokat még melegen, házi eperszósszal is nyakonönthetjük.. Akkor lesz csak igazán intenzív, igazán szezonális!

Rizsfelfújt, 6 főre

A felfújthoz:

• 300 ml tej – most valódi bocitejet használtam! :-)
• 250 ml tejszín
• 250 g rizs, átmosva
• 1 vaníliarúd kikapart belseje
• 40 g + 1-1 ek. cukor
• 3 tojás, szétválasztva
• házi eperlekvár
• vaj a formák vékony kikenéséhez
• 100 g finomra őrölt keksz
• 1 ek. fahéj a tetejére
• porcukor a hintéshez

1. Öntsük a tejet, a tejszínt, és a vaníliarúd kikapart belsejét egy lábasba.
2. Adjuk hozzá a rizst, és közepes hőfokon addig főzzük – gyakran megkavargatva -, amíg megpuhul. (Nagyjából 20 perc) Ha elfövi az összes levét, de még nem puhult meg, pótoljuk egy levés tejjel. Amennyiben jó minőségű rizzsel dolgozunk, könnyű dolgunk lesz.
3. Keverjük hozzá a cukrot, majd húzzuk félre. Érdemes egy nagyobb tálba átszedni, hogy gyorsabban kihűljön.
4. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és készítsünk elő 6 szuflétálkát: Vajazzuk ki vékonyan, majd finomra őrölt keksszel vastagon hintsük be.
5. A tojások sárgáját 1 ek. cukorral kikeverjük, majd a már langyos rizshez keverjük.
6. A fehérjéket 1 ek. cukorral kemény habbá verjük. Óvatosan forgassuk a rizses alapba.
7. Kanalazzuk az előkészített formákba, de közepükbe 2 teáskanálnyit tegyünk az eperlekvárból.
8. A megmaradt kekszet 1 tk fahéjjal ízesítsük, ezzel hintsük meg a tetejüket.
9. Toljuk sütőbe, 20-25 perc alatt süssük, míg teteje aranybarna lesz és kissé megemelkedik.
10. Tálaljuk porcukorral meghintve, eperszósszal meglöttyintve.

Az eperöntethez:

• 570 g friss eper
• 60-70 g cukor, ízlés szerint
• 50 ml tejszín
• 1 citrom reszelt héja

Mossuk meg az epret, majd turmixoljuk krémesre. Közepes hőfokon melegítsük össze a cukorral és a tejszínnel, végül ízesítsük citromhéjjal.

De a hűtőbe például be kell ugrani, míg a kenyérhez keskeny pallón vezet az út. A bicajom pedig a műteremben várja a reggeleket, hogy aztán kettecskén friss pékáruért induljunk. Figyelem, ha Újszeged környékén valaki egy porlepte járgányba botlana, csak megerősítésként írom: igen, az én vagyok.

Hoztam azért sütit is! Még a szombati ebédre készült desszert gyanánt, málnákokkal jól teletömködve. Merthogy Iringó és Sanyi jött vendégségbe, vagy legalábbis igyekeztek átpasszírozódni a káoszon. Míg ők anyu husijából falatoztak, addig én az előre bedagasztott kígyórétest nyújtottam, roppant lelkesen – felkészülve rá, hogy hétfőtől lecsökken az egy hétre jutó sütik száma.. :-))

Fanyar lett az összhatás, de én nem is bántam! Aki édesebben kívánná, porcukival hintse bőszen, de szerintem nem különösebben hiányzik belőle. Ez így jó, vastagon gyümölcsösen, abszolút nyári hangulattal! Már az első kígyórétes eksönnél rebesgettük: Ennek bizony málnásan is el kell készülnie!

Több is volt, nem csak ő a rokkant a csapatban. Láttam egy félszeműt is.
2010. április 3.

Persze a filmben nem egészen ilyen, ott a töltelék is csokiglazúr volt. Szerettem volna viszont, ha nem csak a csoki dominálna, hanem mellé kerülne valami nem túl gejl, nyáridéző íz is. Ezért aztán málnakrémet készítettem, mert hát ki ne szeretné a mindigvidám gurulós málnát. :-)) Sebtiben fogyott el, sokan közreműködtek: A pénteken érkezett Váczi család, a régóta ilyen sütire áhítozó Gábor sógor, a többnyire nem túl édesszájú Babszi – most az volt :-)) -, Gabika és az őshonos Dushák, málnaszakértő-és gumimaciárus Iringóval az élen. Vacsi után ettük az első szeletet, másnap délután pedig közösen, egy villával burkoltuk be az uccsót! :-)

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

A desszerthez szükségünk lesz…

• 1 kakaós piskótára
• fél adag csokimousse-ra
• 1 adag málnakrémre
• 1 adag csokiglazúrra
• friss málnára a tálaláshoz

Kakaós piskóta

Hozzávalók: 4 tojás, 250 g kristálycukor, 30 dkg finomliszt, 4 ek. cukrozatlan, holland kakaópor, 1 csomag sütőpor, 200 ml tej, 200 ml olaj
Elkészítése: Vajjal kikenünk és liszttel behintünk egy 22 cm átmérőjű tortaformát. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tojásokat a cukorral egy közepes méretű tálban, 2-3 perc alatt robotgéppel, sűrű krémmé keverjük. Hozzáadjuk az olajjal homogénre kevert tejet, majd beleforgatjuk a száraz hozzávalókat. A tésztát a formába kanalazzuk, és 40 percig sütjük (légkeverésessel 180°C), míg a teteje enyhén megpirul. Felemeljük 200 °C-ra, és további 5 percig sütjük. Teljesen kihűtjük, majd félbe vágjuk és betöltjük előbb a málnakrémmel, majd a csokimousse-al.

Csokimousse… Már a neve is kényeztet. :-) Egy igazán légies csokikrémről van szó, amit tortákban vagy piskótatekercsekben egyaránt szívesen lát viszont a család. Egy a kulcsszó: Bőségesen. Össze sem hasonlítható egy nehéz, gyomrot nem kímélő vajkrémmel. Könnyű, légies, és hát rendkívül selymes… Igen azthiszem, ezt a selymességet imádom a legjobban benne. Gabikát a Rigójancsi krémjére emlékeztette, és van is ebben valami! Már a fénye is megbabonázza az embert, akkor mire számíthatunk az első kóstolás után?!
Kell neki egy éjszaka, míg összeérnek az ízek - jól lehűtve jobb egy tejszínes krémfagylaltnál…Mennyei. Egyszerűen mennyei.

Csokimousse

Hozzávalók: 250 g étcsoki apróra vagdalva, 60 g vaj, 1 tk. vaníliaeszencia, 4 nagyobb tojás szétválasztva, 2 ek kristálycukor, 190 ml tejszín, 1 ek. holland kakaópor
Elkészítése: Vízfürdőben olvasszuk fel a csokit és a vajat, adjunk hozzá egy csipet sót, és keverjük el benne a vaníliaeszenciát. Hagyjuk kihűlni. Keverjük habosra a tojássárgákat, a fehérjét pedig verjük kemény habbá. Fokozatosan adjuk hozzá a cukrot, amikor kezd habosodni. Óvatosan forgassuk össze, majd dolgozzuk bele az olvasztott csokit is. Verjük habbá a tejszínt, és dolgozzuk össze a habos-krémes keverékkel.

Csokiglazúr, amiben nem kevés anyag van. :-)) Bőséges szóval itt már inkább a porcukrot lehet illetni, merthogy fél kilónyit símán megesz a krém. Összedolgozásához kell némi türelem, meg egy nagyobb konyharuha - azok a porcukor-és vajdarabkák nagyon elemükben vannak, repkednek szana-széjjel.
A jó csokiglazúrnak szép a fénye, könnyen kenhető és abszolút étvágygerjesztő. Ne spóroljunk a bevonásnál, elvégre nagy adag ez. 22-26 centis formára abszolút elegendő!

Csokiglazúr

Hozzávalók: 90 g vaj, 500 g porcukor, 115 g holland kakaópor, 150 ml tej
Elkészítése: A porcukrot átszitáljuk, majd apránként, robotgéppel alacsony fokozaton összedolgozzuk előbb a vajjal, majd a kakaóporral. Apránként hozzáöntjük a tejet. 3-4 percig magas fokozaton könnyen kenhetőre keverjük, felhasználásig nejlonfóliával letakarva félretesszük.

Szomorkodom, amiért a málnakrémről nem is készült kép… Mesebeli színvilága volt.
Idehaza nem rajongunk túlzottan a zselatinos krémekért…. Ha egy krémet szilárdítani kell, néha dolgozok bele egy lehelletnyit, de alapvetően taszít az íze, az állaga, a kocsonyássága. Ráadásul sokáig nem tudtam normálisan használni, folyton bánáztam vele. Helyette mostanában pudingként főzöm fel, szerintem sokkal kellemesebb az íze, és a gyümölcsös krémeknél amolyan jó sűrű lekvár hatását kelti.

Málnakrém

Hozzávalók: 1 csomag gurulós mirelit málna (300 g), 1 csomag puncs pudingpor, 50 ml málnaszörp (Piroska vagy házi)
Elkészítése: A mirelit málnát mikróba tesszük, és néhány perc alatt kiolvasztjuk. Szitán átpaszírozzuk egy teflontálba, a húsát félretesszük. Föl szoktam később használni, én szeretem a bolondos málnaszemeket a fogaim között. ;-))) A gyümivelőt fölforraljuk, közben a pudinport jól kikeverjük a málnaszörppel. Hozzáöntve gyors mozdulatokkal besűrűsítjük. Beleforgatjuk a gyümi húsát is, majd nejlonfóliával befedjük, hogy ne bőröződjön be.

Talán ez segítette hozzá, de a tészta gyönyörűre kelt – Igaz, kissé nagyot robbant, amiért aztán anyu hosszan suvickolta… Itt is köszönöm neki a sok-sok segítséget… az én elmém már kezdett megbomlani. :-))) Végeredményben mennyei lett! Akár boltból is vehettem volna: nem csicseg az olajban, szinte elolvad az ember szájában… Könnyű és meleg, amolyan szívmelengető. :-) El is fogyott hamar, pedig nem kis mennyiség. (Nagyjából 25 kisebb-nagyobb gömböc lett belőle) Hát, így búcsúztatta Szegeden a Dusha, Dusha-Kiss és Váczi család a telet. :-)

Jóóóó ég, a vanília-tőtiről még mindenképp mesélnem kell! Hogy az milyen ínycsiklandó, milyen különleges lett! A lábast kis segédemmel, Lucacicával nyaltuk tisztára, merthogy több, mint jó – feltétlenül tessenek kipróbálni! :-) Ő ennyit nyilatkozott, amikor megkérdeztem hogy ízlik: Hm! Mmmm… :-))

Hozzávalók

A tésztához:

• 4 tk. szárított élesztő
• 630 g finomliszt
• 250 ml langyos tej
• 60 ml langyos víz
• 3 tojás
• 240 g kristálycukor

A hempergetéshez: kristálycukor + fahéj

A csokis töltelékhez:

100 g étcsoki (70%-os)
100 ml tejszín
125 ml tej
fél csomag csokis pudingpor (40 g)
30 g kristálycukor
fél ek. rum

A vaníliatöltelékhez:

• 1 csésze tej
• 1 csésze tejszín
• 3 tojássárgája
• 1/4 csésze barnacukor
• 2 ek. méz (fahéj és feta görög mézét használtam! :-))
• fél csomag vaníliás pudingpor
• csipet só
• 2 ek. vaj
• 1 vaníliarúd kikapart belseje

Elkészítése:

1. Kezdjük a fánkokkal: A megfelelő sorrendben belepakoljuk a hozzávalókat a kenyérsütő gépbe, majd tészta programon, nagyjából másfél óra alatt duplájára kelesztjük. Én még hozzászitáltam egy kevés lisztet a dagasztás uccsó perceiben, de alapvetően sokkal lágyabb tésztát kell kapnunk, mint más kelt tésztáknál.
2. Elkészítjük a töltelékeket: A csokishoz a cukrot a tejszínnel felforraljuk, majd beleöntjük a tejjel jól kikevert pudingport – besűrűsítjük. Megvárjuk míg kihűl, belecsorgatjuk az olvasztott étcsokit illetve rumot, és felhasználásig hűtőben tároljuk.
3. A vaníliáshoz a tejet a tejszínhez öntjük, egy kis lábasban lassú tűzön melegítjük. A vaníliarúd kikapart belsejével ízesítjük. Egy másik tálkában a cukrot a mézzel, a tojások sárgáival, a sóval és a pudingporral kikeverjük, majd amikor a tejes keverék forrni kezd, hozzáadjuk. Besűrűsítjük, picit hűlni hagyjuk, végül hozzákeverjük a vajat. Nagyszerű lesz. :-)
4. A fánkokat bő olajban sütjük. Előbb az egyik oldalát magas lángon, majd fordításuk után lehalkítjuk. Ha jól átsült, konyhai törlőrongyra pakoljuk. Utána forgatjuk meg a kristálycukros-fahéjas keverékben.
5. Amikor ehető hőmérsékletűre hűlt a fánk, megtöltjük a pudingfélékkel, és nekikészülünk őket eltűntetni.