Sütimizéria

Hiszitek vagy sem, hatalmas focidrukker vagyok! Már a 2006-os német VB-t is végigizgultam, a botrányos döntőt meg a Széchenyi téren tomboltuk végig. Azon a nyáron fejeztem be az általános sulit. Emlékszem belém is nyilallt, hogy négy év múlva ilyenkor érettségizni fogok, hátam közepére kívánom majd az egész vébét.. :-)) Végül nem így alakult. Hála a megkezdődött szünetnek, majdnem minden meccset láttam.. kissé egyhangúak is tűnhetnek a mindennapjaim, dehát ugyanmááár… :-))))) Négyévente egyszer van ilyen! Mexikónak és Elefántcsontpartnak drukkolok, utóbbiak tegnapi veresége után hullajtottam néhány könnyet.

No de egy hölgyeményt sem szeretnék elriasztani – beszéljünk inkább a hüvelygombáról. :-P A legszebb ebben az egészben egyébként, hogy apukámmal megint több időt töltünk együtt, beszélgetünk, latolgatunk, este nyolckor a tévé elé csoportosulunk. Anyu is, csak másnapi vigaszként le kell játszanom a Barátok Közt elszalasztott részét :-)))))))

Szóval ilyesféle estékre sütöttem Madeleine-t. A sütemény egy varázslat, olyan hosszan, kellemesen bizserget… és története is szívmelengető. Kis nyomozás után a következőkre bukkantam:

Lescsinszki Szaniszló a 18. században két ízben is Lengyelország királya volt, második uralkodásának 1736-ban lett vége. A trónról letaszított uralkodó Franciaországba emigrált, ahol kárpótlásképpen megkapta Lotaringia hercegségét, és Nancy városába költözött. Egy alkalommal épp hatalmas vacsorát készült rendezni, ám főszakácsa és cukrászmestere összevitatkozott a fogásokon. Végül a cukrász szó nélkül otthagyta a kastélyt. Szaniszló főherceg kellemetlen helyzetbe került, hiszen nem fordult még elő olyan, hogy a fogások között ne szerepelne desszert. Végül főlakája, Maurice tanácsára az egyik szobalányt kérték fel a sütemény elkészítésére.

A fiatal cseléd nagymamája receptjét felhasználva különleges falatokat kreált a lakomára. A herceg és a vendégek annyira elégedettek voltak a lány munkájával, hogy Szaniszló magához hívatta, és gratulált neki. Amikor azonban a desszert neve után érdeklődött, a szolgálólány megszeppent, mivel a recept mellett nem állt semmilyen név. A herceg megkérdezte a fiatal lány nevét, és elismeréseként róla keresztelte el az azóta is híres Madeleine süteményt.

Az alapreceptből kiindulva számtalan változatát kóstolhattuk már, vagy ha mégsem, biztos szerettünk volna beosonni néhány blogíró madeleine illatú konyhájába :-)) Ott vannak például Reni káprázatos zöldjei matcha teával, mintegy igazi kagylómásolatként, vagy épp Varga Gábor mandulásai, még folyamatábrákkal is illusztrálva… Piszke pedig  abszolút az én szájízem szerint sütötte őket, kókuszosan, eperszósszal melléje.. :-) De nem kell messzire mennünk egy sós nassolnivalóért sem, Édes és Keserű parmezános-rozmaringos madeleinejei láttán tuti megkordul a gyomrunk. Vigyázat, a madeleine túlzott fogyasztása szeretettúltengéssel jár! :-)

Én magam az egyik kedvenc sztracsatellás csokimmal oltottam be, majd ebbe is mártottam végüket. Hát brutál jó lett, imádom!

Hogy tetszik a recept? – (2 szavazat, átlaga: 5)
 Loading ...

“A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az.”
Marcel Proust – Az eltűnt idő nyomában
Gyergyai Albert fordításában

Hozzávalók

A tésztához:

• 90 g vaj
• 110 g finomliszt
• 25 g holland kakaópor
• 110 g kristálycukor
• 3 nagyobb tojás
• 1 tk méz
• 50 g sztracsatellás csokoládé
• 1 marék krokant

A bevonáshoz:

• 50 g sztracsatellás csokoládé

Elkészítése

1. A formákat előkészítjük: Vajjal vékonyan kikenünk 12 kagyló bemélyedéssel ellátott sütőformát. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.
2. Olvasszuk fel a vajat egy kis lábasban, amíg pirulni kezd. Húzzuk félre, majd néhány perc múlva adjuk hozzá az apróra darabolt csokoládét.
3. Szitáljuk át együtt a lisztet a kakaóporral.
4. A tojásokat egy nagyobb tálban a cukorral keverjük ki krémesre. Dolgozzuk össze a vajas csokoládé felével, majd finoman forgassuk a masszába a lisztes keveréket. Végül adjuk hozzá a maradék csokoládét.
5. Adagoljunk 1-1 tk-nyi masszát a mélyedésekbe, és süssük két felvonásban, 10 percig, míg tetejük enyhén ruganyos lesz.

Pénteken a suliban mozgássérültekkel közösen tartottunk sportnapot. Voltak különböző feladatok (ami alól a gerincem miatt ismét kibújhattam…) és néhány előadásra is beültünk. Egy egyetemi süketnéma tanárnő beszélt az életéről, mindennapi nehézségeiről, és mutatott néhány kézjelet is. Az ékszerteknős annyira kifejező, nagyon tetszett :-)))

Aztán tettem egy nagy felfedezést. A négy év alatt először kezdem otthon érezni magam egy iskolában… Az osztálytársaim közé nehéz beilleszkednem mai napig, de azt hiszem kezdek oldódni. A Déris évek nagyon megviseltek, és bár a Vedresben rátaláltam Ildi és Nóri barátságára, ott sem éreztem jól magam. A Hanságit kezdem megszeretni. Azt a hosszú, semmitmondó folyosóját, rajta végig üvegablakokkal, amik óriási meleget adnak az utolsó hetekben… A már-már rémisztő termeit a dekoráció legapróbb jele nélkül, de még az omló vakolatokat is az udvaron, mert előtte jópofa retró-fotókat lehet kattintgatni. :-)))

Ez a hosszú-hosszú folyosó fotózás szempontjából a lehető legjobb! Héé, ha valaki föntről olvassa, a ballagásunkat délelőtti órákra tegyék, mert olyaan naaagyon gyönyörűű szórt fények voltak pénteken is! Leginkább a lányokról készültek képek, elképesztő némelyikük mennyire nincs zavarban kamera előtt.. :-)) Ezt abszolút pozitívan mondom, tényleg tök jó mennyire ismerik az arcukat, hogy tudnak pózolni…

Sütöttem is, és megint körülzsongtak! :-))))) Egy egyszerű vöriáfonyás-étcsokis cookie-ről van szó. Különlegessége abban rejlik, hogy életemben először használtam félfogós lisztet hozzá. Úgy hallottam ugyanis, hogy süteményekbe kiváló, különösen a piskótáknál szokás használni. Nem tudom ennek köszönhetőe, de félfogós liszttel amolyan selymes, puha belseje, ugyanakkor könnyen roppanó állaga lett. Szerintem érdemes kipróbálni, különösen piskóta-és muffintésztákhoz!

Véget ért ez az év is. A tízhetes gyakorlattal még gyorsabban elröppent, nagytáskával már csak egy napot kell kibírnunk. :-) Töriből sehogy sem jött össze az a négyes, év végén sokat hiányoztam, meg is látszik a munkámon. Nehezen pótoltam az anyagot, váratlanul ért egynéhány dolgozat, és sajnos egész évet tekintve is sokon múlott a dolog. Amikor jó jegyet szerzek, teljesen ösztönzőleg hat rám. Ha mondják nekem, hogy igenis több van benned, sokkal lazábban veszem az akadályokat… Szerencsére tegnap kaptam egy kis fejmosást, a nyáron is elő fogok venni néhány könyvet. Így rondítja majd az évvégi bizit az egy hármasom. A többi szerencsére ötöserdőőő! :-))

Nyári gyakorlatot illetően ketten is felajánlottak pesti albérletet, de asszem idén még nem lennék erre kész. Érettségi előtti nyár, és én szeretem a szegedi nyarakat. :-) Úgy érzem minden tekintetben az utolsó lesz, jövőre ilyenkor a szóbelik előtt állok majd, amitől a legjobban rettegek. Gógyi-mógyi leszek, úgy érzem. Aztán valóban fel kell nőni. Jönnek a szakmás évek, szeretnék külföldön is gyakorlatozni és nagy álmom az angol nyelv tökéletesre fejlesztése…Úgy hallottam változtatnak majd a modulzárós cukrászéveken is, lerövidülhet a dolog két évre!

Hoztam receptet is zárásképp, amolyan ünneplős finomságot, mondjuk egy szemrevaló bizonyítványért… :-)))) Kis kiruccanásom után hamar visszarázódtam a hétköznapokba, már szombaton süthetnékem volt. Akkor készült ez a desszert is, de a nagy év végi hajrában nem jutott idő a publikálására. Szóval égető vágyat éreztem egy ütősebb desszert elkészítésére. Az ízvilág már körvonalazódott, csak alapanyagokért kellett elugranom a kisboltba. A zöldségesnél valami isteni aszalt fügét sikerült kapnom… Nem az a kemény, száraz, semmi húsa típus, ezek szép kerekdedek, vaskosak és kimondottan lédús példányok voltak! Azt javaslom, elkészítéséhez csak akkor fogjatok hozzá, ha ilyesmibe botlotok. Habba lesz forgatva, senki sem szereti ha egy krémben valami keményre harap. :-)) Idényben pedig friss szemekkel újra el fogom készíteni, úgy tervezem húsával bolondítom majd meg a tölteléket.
A diólikőr nem csak a hangulatot alapozta meg, csudi különös zamatot is adott szerintem az egésznek. Persze ha a fügés hatást szeretnénk fokozni, szerintem tessenek fügelikőrrel elkészíteni!

A mascarpone-s krémekért különösen odavan a család. Tejszínnel együtt nem kis élmény, hát még ha az illatozó diólikőr és fügedarabkák is színesítik… Piskótája egy egyszerű, intenzív diós lap, amiből aztán valami méretesebb pogácsaszaggatóval nekiálltam korongokat szaggatni. Érdemes cakunpakk egy nappal korábban elkészíteni, hogy kívül-belül átjárják, jól összeérjenek az ízek!

Hozzávalók

A tésztához:
Jól bevált expressz piskóta

• 300 g liszt
• 200 g őrölt, pörkölt dió
• 4 tojás
• 250 g barna cukor
• 200 ml (házi) tej
• 200 ml olaj
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só

A töltelékhez:

• 250 g mascarpone
• 40 g porcukor
• 1 tábla jófajta fehércsoki
• 200 ml habtejszín 1 csapott ek. zselatinporral keményítve
• 10 dkg füge, apróra vágva
• 1 dl diólikőr

Elkészítése

1. Egy nappal korábban este, az aszalt fügét apróra vágjuk és diólikőrbe áztatjuk.
2. Másnap a piskótalapokat a szokott módon megsütjük, majd félretesszük, míg teljesen kihűl.
3. A krémhez a fehér csokit vízgőz fölött megolvasztjuk. Közben a porcukrot a mascarpone-val kikeverjük, az olvasztott csokit miután kézmelegre hűlt, belekanalazzuk.
4. Beleforgatjuk az ázott fügeszemeket is.
5. A tejszínt kemény habbá verjük, a krémbe forgatjuk.
6. A zselatint kevés vízben felmelegítjük, majd óvatosan az egészben elkeverjük.
7. A kihűlt piskótalapból egy nagyobb pogácsaszaggatóval köröket vágunk, és akárcsak egy háromba vágott tortát, a krémmel összetöltjük a lapokat.
8. Kívülről vékonyan tejszínhabbal bevonjuk, s tálalásig hűtőben tároljuk.

Újragondoltam többször is, vajon helye van-e a blogomon. Hiszen ez mégis valami mélyebb, valami bensőségesebb dolog, ami inkább a szűk családi körre tartozik, mintsem a világhálóra… Tegnap viszont a nővérem is írt róla, és úgy gondoltam ha nem is részletekbe menően, de mesélnem kell. Mert felkavart ami történt, és azt hiszem ki kell írnom magamból.

Éppen egy hete történt, akkor is korán ébredtem. Fél hét magasságában megcsörrent a telefon odafönn, és bár Apu még aludt, másodpercek múlva mégis könnyedén felvette. Magdi hívta Bogdányból, hogy vasárnapra virradóra az én Nagyikám testvére elment. Már jó néhány napja kórházban feküdt, a medencéjével műtötték, de azóta nem beszélgetett senkivel. Sok látogatója volt ez idő alatt, de Ő nem nyitotta ki a szemét. Felkészült elmenni.

Margit temetése nagyon szép volt. Vagy ahogy Gabika mondta, méltó.

Ez volt az első temetésem… Néhány éve szerettem volna elmenni Földvári Imre bácsi temetésére, később pedig Miklós bácsiéra is. Mindketten a szomszédaink voltak, de Anyu akkoriban még nem szerette volna, hogy ilyesmin részt vegyek.

Most végig azon zakatolt az agyam, milyen érzés lehet elveszíteni a testvérünket. Azon kívül persze, hogy rettenetes és leírhatatlan. Vajon változik a fájdalom nagysága 90 életév után? Könnyebb lesz elfogadni?

Nagyi mindvégig nagyon erős volt. Sírt, hogyne sírt volna, de ő azt hiszem már kész volt elengedni a Tetstvérét, megbékült a gondolattal, Margit miatt. Neki már jobb így.

Üzent róla Anyunak is, amikor aznap hajnalban Vele álmodott. Az álomban Margit boldog és nyugodt volt, megnyugtatta róla Anyukámat is. Majd a kép változott, és ő egy csodaszép ruhában állt. Fiatal volt, gyönyörű és már gondtalan. Elkezdett felszabadultan táncolni, és csak táncolt és táncolt, míg Anyukám hosszan elgyönyörködött benne… “Mindig nagyon szerettem táncolni” – Margit csak ennyit mondott még, aztán az álom véget is ért.
Nagyika elmesélte, hogy Margit fiatalkorában táncolt utoljára, miután anyukájukat elvesztették. Akkor megfogadta, hogy soha többé nem fog táncolni.
Ha életében nem is, mostmár megteheti… A gyönyörű ruhájában, odafönn.
Isten Veled, Margit!

Itt az eperszezon, én meg alig tudom kihasználni! Megint. :-( Már kicsempézték a konyhát, de ötletem sincs mi vár még ránk. Apu mindig előrukkol valami újdonsággal, és az a sanda gyanúm, a festés még hátra van. Ha pedig a melósok végeztek egy szobával, apu feltétlenül egy másikat is rendbe akar tenni. Ha már benne vagyunk alapon. Életem története.

Azért akadt egy hétfői nap – itten az uccsó érettségi szünetemben :-)) -, amikor volt időm édesség gyanánt rizskókkal előrukkolni. Nem lett száraz, a rizs sem kemény benne, puha és habkönnyű, amilyen egy igazi rizsfelfújt! Közepébe egy jó nagy kanállal Gabika házi eperlekvárjából is tettem. Tavaly nem ment le az eper ára, így nem főztünk be Gabikával. Most szuper lenne, hacsak pár üveggel is… Kár várnunk a régi árakra, sajnos már más világban élünk. :-( Erre pedig  tényleg szívesen spórolnék, ez a 2008-as lekvár mennyeire sikeredett! Nagy eperszemek, valódi epres íz, sűrű és kellőképp édes.

A rizskókokat még melegen, házi eperszósszal is nyakonönthetjük.. Akkor lesz csak igazán intenzív, igazán szezonális!

Rizsfelfújt, 6 főre

A felfújthoz:

• 300 ml tej – most valódi bocitejet használtam! :-)
• 250 ml tejszín
• 250 g rizs, átmosva
• 1 vaníliarúd kikapart belseje
• 40 g + 1-1 ek. cukor
• 3 tojás, szétválasztva
• házi eperlekvár
• vaj a formák vékony kikenéséhez
• 100 g finomra őrölt keksz
• 1 ek. fahéj a tetejére
• porcukor a hintéshez

1. Öntsük a tejet, a tejszínt, és a vaníliarúd kikapart belsejét egy lábasba.
2. Adjuk hozzá a rizst, és közepes hőfokon addig főzzük – gyakran megkavargatva -, amíg megpuhul. (Nagyjából 20 perc) Ha elfövi az összes levét, de még nem puhult meg, pótoljuk egy levés tejjel. Amennyiben jó minőségű rizzsel dolgozunk, könnyű dolgunk lesz.
3. Keverjük hozzá a cukrot, majd húzzuk félre. Érdemes egy nagyobb tálba átszedni, hogy gyorsabban kihűljön.
4. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és készítsünk elő 6 szuflétálkát: Vajazzuk ki vékonyan, majd finomra őrölt keksszel vastagon hintsük be.
5. A tojások sárgáját 1 ek. cukorral kikeverjük, majd a már langyos rizshez keverjük.
6. A fehérjéket 1 ek. cukorral kemény habbá verjük. Óvatosan forgassuk a rizses alapba.
7. Kanalazzuk az előkészített formákba, de közepükbe 2 teáskanálnyit tegyünk az eperlekvárból.
8. A megmaradt kekszet 1 tk fahéjjal ízesítsük, ezzel hintsük meg a tetejüket.
9. Toljuk sütőbe, 20-25 perc alatt süssük, míg teteje aranybarna lesz és kissé megemelkedik.
10. Tálaljuk porcukorral meghintve, eperszósszal meglöttyintve.

Az eperöntethez:

• 570 g friss eper
• 60-70 g cukor, ízlés szerint
• 50 ml tejszín
• 1 citrom reszelt héja

Mossuk meg az epret, majd turmixoljuk krémesre. Közepes hőfokon melegítsük össze a cukorral és a tejszínnel, végül ízesítsük citromhéjjal.