Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

           

Aranygaluska másként: karamellizált mogyival, barackos dulce de leche öntettel

2011. július 23. szombat | 07:56 - 6 hozzászólás

Lehűlt az idő, igazi tip-top, sulikezdős hangulat van. :-) Iszonyú egyébként a múltheti hőségriadóból belecsöppenni ebbe a…valami másba. Azt mondják lesznek még meleg napok, de kánikulától már nem kell tartanunk.. Nocsak, már megint rosszul időzítettünk. Pedig imára kulcsolt kezekkel, végre kinyávogtunk aputól egy balatoni üdülést. Bizony, bizony… Apu meg a nyaralás: igyekszik Ő a maga módján, már-már egészen összeegyeztethető a dolog – éppen csak tízévenkénti ciklusokban. ;-)

Egy hét, pontosabban hat nap, augusztus közepén – reméljük jó időben, lubickolással egybekötve. A magyar tengerben! Jó lesz ez, jó lesz, csak ne tűnjünk ki nagyon a gyakorlott turisták közül!

Szóval ez lesz majd, de mi van most? Ismét megkörnyékezhető például a konyha. Volt pár csúfos tortamegrendelésem, épp a bazi páratartalomban, rekkenő 38 fokokban. Szívfájdító egy jelenet volt a szerencsétlenkedésem. Ilyenkor olyan tehetetlen az ember, utálatos, hogy minden töredékidő alatt romlik meg, és képtelenség habbá verni néhány decinyi tejszínt.. A marcipán, fondant állagáról nem is beszélve, mert az aztán ragad, meg lebomlik a kezedben.. :-( Szóval nagy trauma volt, de valahogy csak orvosoltuk. Apu műtermében kapcsoltunk klímát, ott pöntyögtem elvarázsolt egymagamban. :-))

Aranygaluska másként: mogyorópralinéba hempergetve,
sárgabarackos dulce de leche öntettel tálalva!

A mostani idő teljesen ideális a széépséges, pókhálósra dagasztott kelt tésztáknak. Gyorsan lehet dolgozni velük, minden fázisának megvan a maga csábító illata, amiért aztán virul a család apraja-nagyja. Egy erősebb levessel párosítva, nálam főételként is nyugodtan szembeköszönhet!

A frissen aszalt sárgabarack sem hiányozhat belőle!

Most a legfinomabb az otthon aszalt, jó húsos, lédús aszalt sárgabarack.

Szerettem volna hangyányit babrálni a megszokott ízekkel, picit talán szezonálisabbá tenni a dolgot. Elvégre a dió önmagában őszies jelenség, még ha nagyon csípem is a fajtáját. :-) Persze akinek anélkül elképzelhetetlen egy aranygaluska, készítheti azzal a pralinét. Vagy mandulával, esetleg pisztáciával, innentől szárnyalhat a fantáziánk! Barack helyett pedig mehet rá csurgatósnak sárgadinnyeöntet – meglepődünk milyen izgalmas ízkombináció lesz a miénk! Bár a Novotelbeli dinnyegolyós csapás óta nálam ez nem jöhetne szóba. Talán soha nem is heverem ki. :-))

Borult reggel barackjai. :-)

 

Így az igazi: Sárgabaracköntettel jól megszívva.

Hozzávalók (6 személyre)

Az aranygaluskához:

250 g liszt
25 g porcukor
25 g vaj
20 g élesztő
3 g só
1 db tojás
130 ml tej
1 db citrom héja

Továbbá:

100 g olvasztott vaj
idei lédús, aszalt sárgabarack
100 g mogyoró
100 g cukor
50 ml víz

A sárgabarackos dulce de leche öntethez:

1 tubusos sűrített tej (170 g)
30 dkg sárgabarack
1 tk. vaníliaesszencia
250 ml teljes tej (zsíros házi tej)
1 tojássárgája

Elkészítése

1. A dule de leche krémhez a sütőt 220°C-ra előmelegítjük. A tubusos sűrített tejeket két átlátszó jénai tálkába töltjük (így mindig láthatjuk, mennyire sűrű a karamellkrémünk) aluóliával lefedjük és egy kisebb tepsibe rakjuk. Köré vizet öntünk, a tálkák pereméig. Sütőbe toljuk, nagyjából másfél órára.
2. A sárgabarackot néhány perc alatt puhára főzzük, felöntjük a tej felével és a vaníliaesszenciával. A maradék tejet elkeverjük a tojássárgájával. A keveréket félrehúzzuk, vékony sugárban hozzácsurgatjuk a tojásos keveréket, és besűrűsítjük. Teljesen kihűtjük.

3. A tészta hozzávalóiból a szokott módon meggyúrjuk a kelt tésztánkat (kenyérsütővel is dolgozhatunk, de bizonyos gépekhez ez túl kis mennyiség, ezért nehezebben keveri be). Kelesztőtálban hagyjuk duplájára dagadni.

4. A cukorból, mogyoróból és vízből egyszerű pralinét készítünk. Ehhez a vizet a cukorral, időnként kevergetve lágy barna színűre karamellizáljuk. Hozzáadjuk a mogyorót, úgy, hogy mindenütt befedje a karamellréteg. Egy evőkanálnyi vajjal bekent tepsin elterítjük, majd néhány percig hűlni hagyjuk. Ezután robotgépben finomra őröljük.

5. 100 g olvasztott vajat megolvasztunk. A kelt tésztánkat enyhén olajozott felületre borítjuk, kezünkkel kissé megnyomkodjuk, és még 10 percig pihentetjük.
6. Egy kis pogácsaszaggatóval apró gömböket szaggatunk a tésztából. Olvasztott vajba mártjuk, és meghempergetjük a karamellizált mogyoróban, majd szuflétálkába pakoljuk. Tetejére aprított aszalt sárgabarackot teszünk, majd befedjük még egy réteg aranygaluskával. Hat formát töltünk meg így.
7. A sütőt 175°C-ra előmelegítjük, majd 25-30 percig sütjük őket, amíg tetejük kissé megpirul és pörkölt mogyoró illat lengi be a konyhát.
8. A már kész, lehűtött sárgabarackos öntettel tálaljuk!

Főbb alapanyagok: aranygaluska, aszalt sárgabarack, desszert, dulce de leche, élesztős tészta, gasztro, http://csokipari.hu, kelt tészta, krokant, mogyoró, nyár, öntet, sárgabarack, sütemény, sütimizéria, törökmogyoró

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 6 hozzászólás » | 567 olvasás

Vaj kontra margarin – egy lenne a kulcsszó: mértékkel?

2011. július 13. szerda | 08:28 - 8 hozzászólás

Nahát, megkerült egy jegyzetem! Még egyik nyelvtan órára magasröptű szónoki beszédet kellett  írnunk, majd kibeszélni magunkból. Tudjátok, csak úgy könnyedén szárnyalva, közben hitelesen odatéve magam a hallgatóságnak! Nos, valamilyen hatással biztosan voltam rájuk – viszont szárnyakra tuti emlékeznék, ha lettek volna. Inkább hasonlíthattam pingvinre vagy egy nagyon gyengélkedő struccmadárra.

De ez már a múlt, ez voltam akkor. Mára beszédkészségem verhetetlenné forrta ki magát. Hogy szépen szóljak. ;-))

Korunk egyik állandó vitatémájává vált: Mit kenjünk a kenyérre – vajat vagy margarint? Az érvek és ellenérvek sora – mind egészségügyi, mind gasztronómiai szempontból – hosszúra nyúlik, ám egyet leszögezhetünk: Míg a margarint egy 1853-ban fellépő vajhiány eredményezett, addig a vaj egyik legrégebbi tejtermékünknek számít. Jelenőségéről már a Biblia elbeszéléseiben is olvashattunk, a vajköpülés folyamatával már akkoriban tisztában voltak elődeink!

Mindenesetre a téma egyre több embert mozgat meg. Korábban a vaj koleszterinkárosító hatásáról cikkeztek, s lám, néhány évvel később már internetes körüzenetek, szakértői nyilatkozatok intenek óva a margarinfogyasztástól. Nem csoda, mostanra egyre jelentősebbé válik az egészségmegőrzés, a tudatos táplálkozás – az emberek érdeklődnek, egész tömegük szakít a régi, olykor káros életformával. Ahogy a világ nyitottabb ránk, úgy mi is szeretnének járatosabbak lenni a témában, többet megtudni testükről. Nem meglepő hát a vajbotrány, elvégre ezt a termékcsoportot fogyasztani meglehetősen hétköznapi tett. De számolunk a következményekkel? Vegyük sorra a szempontokat konkrét tényekkel alátámasztva, s a témában döntsünk magunk!

Egy lényeges kérdés rögtön szemet szúr, elég a boltban egy pillantást vetnünk az árcédulára: A margarin jelentősen olcsóbb, ezért a legtöbb magyar vásárló csupán anyagi okokból hajítja kosarába. És a mai világban sajnos efelett sem hunyhatunk szemet. A Táplálkozási ajánlások az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program egy nemrég megírt sajtóközleményben a következőt olvashatjuk, mintegy összegzésként: “A jó minőségű margarinok nem, vagy csak a WHO által ajánlott mértéket meg nem haladó mennyiségben tartalmaznak a szervezet számára káros transzzsírsavakat.” Ez mind szép és jó, de egy négygyerekes család, komoly anyagi gondok közepette aligha képes “jó minőségű” margarinra költeni, nemhogy létfontosságúnak venni azt. Olcsóbb, így is hamar elfogy, és valamit bizony kenni kell a vegetás kenyér alá. Közben pedig fogalmuk sincs róla, hogy ezzel megalapozzák gyermekük, néhány év múlva kialakuló kettes típusú cukorbetegségét.

Szóval, számukra mi lenne a megoldás? Van különbség margarin és margarin között? Megismerve előállításának módját ráébredünk, ez a hétköznapi ember számára korántsem egyszerű feladat: A folyékony növényi olajat hidrogénezés segítségével szilárdabbá teszik, így leginkább egy koleszterinmentes disznózsírra emlékeztet – csak épp annak biológiai értékétől teljesen megfosztva. Vajhoz hasonló sárgás színét is csak festékanyagoknak köszönheti, mintegy biztos álcát remélve.

Tehát visszatérve a margarinok közötti különbségre, minden a benne rejlő növényi olajok fajtájától függ – ami nyilván nincs is mindenütt, részletesen feltüntetve. Mindegyik növényi olaj különböző hatású, egyik a gyulladásellenes vegyületeket serkenti a szervezetben, másik épphogy előidézi azokat. Ha már mindenképp margarinra kell fanyalodnunk, keressük a repceolajból készülteket.

Egy közismert gyártó pedig előszeretettel hangoztatja szívbarát termékét. Hogy mi igaz ebből? Ezt a kijelentést arra alapozza, hogy nincs benne koleszterin – ám ez egy nagyon leegyszerűsített megközelítése a szívbarátságnak. Dr. Fekete Sándor György, az Állatorvos-tudományi Kar professzora a kérdéskört érintő témában adott válasza elgondolkodtató:

“Az eszkimók például rengeteg zsírt fogyasztanak, de mivel bőven fogyasztanak halolajat is, így a vérük alvadási hajlama sokkal kisebb, mint nekünk. Lehet tehát, hogy én Önnél 30 százalékkal magasabb koleszterinszinttel is jól elvagyok, mert a vérem alvadékonysága kisebb. (…) A szervezet koleszterintűrő képessége egyébként nagyrészt öröklött. Ráadásul, ha valaki koleszterinmentesen akar táplálkozni, a margarin helyett megehetné, ihatná a folyékony olajat is, hiszen a növényi olajakban egyébként sincs koleszterin, mert az csak az állati húsokban található, és akkor még a gyártási procedúrát sem kell megfizetnie.”

A teljes interjú egyébként itt olvasható, egyik fő forrásom volt a kutatómunkában

És azt hiszem nem kanyarodok el túlzottan a témától, ha a média szerepét is említem: Hihetetlen mekkora hatalma, milyen húzóereje van, mire fordítják, mennyire kihasználják ezt! Gyakran látni kórházak folyosóin a szívbarát margarint hirdető méretes plakátokat, amit a beteg olykor szentírásnak vesz: Ja, ha a kórház ajánlja, csak jó lehet!

A margarinnal szemben a vajat állati zsírokból, természetes módon állítják elő, vagyis megtalálható benne az összes zsírban oldódó vitamin. Tejszínből vagy tejfölből készül, ami eredetileg az aludttej felszínén gyűlik össze. A vajkészítés eljárása során a tejszínt köpüléssel választják el az ún. írótól. Házilag is elkészíthető kis türelemmel, na meg odaadással. :-) A piaci tejcsarnokban is kapni már, én abszolút elégedett voltam vele. Illatos, zsírban gazdag – egészen baráti áron lehet hozzájutni.

A vajnak több fajtáját is megkülönböztetjük, melyek egyben minőségi besorolásoknak is megfelelnek.

Termék	Ár/200 g	Leírás
	480 Ft.-	Teavaj, a legalább 80%-os zsírtartalmú vaj. Viszont kimondottan drága. 250 g-ért 600 Ft-ot is elkérnek. De magyar termék!
	549 Ft.- A piros csomagolású sózatlan, míg a kék egy enyhén sózott termékük.	A minőségi, nemzetközileg elismert dán vaj, amely már több mint 100 országban kapható. Zsírtartalma 82%-os, a cukrászatban egyik leggyakrabban használt termék. Mindenesetre ki ne hallott volna páratlan vajas tésztájukról (danish pastry = blundeltészta) vagy vajas kekszeikről?
	563 Ft.-	De ott van élmezőnyben a vidéki Írország páratlan esszenciája, a zöld ország krémesen lágy vaja is: A Kerrygold 200 g-os csomagjáért mélyen a  pénztárcánkba kell nyúlnunk, jelenleg 563 Ft-ért hozzák az országba.
	695 Ft.-	Président – a francia csoda, a domináns összetevő.  Franciaország egyik közkedvelt péksüteménye, a “Pain au chocolat” is ezzel készül.

A cukrászatban is jelentős a különbség egy vajjal készített és egy margarinnal dúsított, “műanyag” desszert között. Nem csak az egészség tekintetében, ez egyszerűen egy életérzés. :-) Ott van például a roppanós leveles tészta, amely csak vajjal készítve nyújt megszokott ízélményt (egy klasszikusabb változatába még zsír is kerül, a még kérgesebb hatásért).  Vagy a nála gazdagabb alapú blundeltészta, amelyből a pékségbeli kakaós csigák is készülnek.

Mi tehát a dolog nyitja? Mint mindenütt, úgy itt is a mérték lenne a kulcsszó? Változatos étrend, kiegyensúlyozott életmód. Megtalálni az aranyközéputat, vagyis mindenből juttatni a szervezetünkbe, ami bizonyos mennyiségben jót tesz testünknek – és lelkünknek egyaránt!

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 8 hozzászólás » | 536 olvasás

A frappáns cím helye

2011. július 2. szombat | 08:43 - 8 hozzászólás

Végre vége. Túl vagyunk rajta, leérettségiztem! :-) És nem volt könnyű. Épp tegnap írtam GyZs tanár úrnak, hogy mennyire nehéz is volt számomra ez az egész. Tudjátok, inkább fejben, lélekben. Persze gondolom ez egyénfüggő, ki mennyire görcsöl rá, mennyire akar megfelelni, milyen céljai vannak az elért eredménnyel. Én nagyon rágörcsöltem, és nagyon meg akartam felelni, nemcsak magamnak és a családomnak, de a tanáraimnak is. Annyi mindent el kellett fojtanom magamban, levetkőzni a gátlásokat, elengedni a szorongásaimat… Nekem ez a része – jól tálalni magamat, kicsit talán átverni mindenkit – tudatos odafigyelést igényelt mindvégig, mert egyszerűen ilyen vagyok. Nem tudom miért alakult ki bennem, de biztosan mindenkiben ott van, csak idővel megtanulja elrejteni, felülemelkedni dolgokon. Nem két hét, de nem is hónapokban mérhető változás lesz ez. De amit az eszemmel már jól tudok, csak néha hajlamos vagyok nem beszélni róla, hogy változnom kell.. Nagyon sok ilyennek kell még történnie ahhoz, hogy teljesen meg merjek nyílni. Addig pedig fokozatosan, jó előre fel kell készülnöm mindenre. Különben kész, meg vagyok lőve, leblokkolok, elbukok.. Vér ciki.

Milyen sokáig tart, amíg megtanulja az ember, hogy minden nép “különös”!

Történelemmel kezdődött. Nem tötyögtem, nem gondolkodtam, csak megfogtam egy szimpatikus szélsőt és megfordítottam. Azt tudni kell, hogy töriből nem tudtam minden tételt. :-)) Volt mondjuk tíz, amivel hasítottam, ha kihúzom biztos brillírozok, még tán valami űberszaki titulust is kapok a témában. Volt néhány, ami kevésbé klappolt, de valamit csak-csak kiügyeskedtem volna, és akadtak úgynevezett Kártékonyak, amire egy módon készül az ember: Szüntelen imádságra buzdítja a környezetét. Ilyen volt például nálam az USA első alkotmánya, vagy a jó öreg Hunyadi Jani, aki bizony ott díszelgett az épp kihúzott fecnimen.

Megijedtem, persze, hogy meg. Valójában alig találtam vissza a helyemre. Nem volt egyébként teljesen újszerű a muksó, néhány nappal korábban még magam futottam át a tételét. De bízva a jószerencsében, hogy egy ilyen genya hadtörténeti téma csak elkerül, hamar a tömb aljára passzírozódott… Belátom, hiba volt. Fene gondolta, hogy ezek a törökverők ilyen bosszúszomjasak… ;-)

Igyekeztem megérteni a segédanyagot, használni az atlaszt… Szóval semlegesíteni a porlepte területet. Így visszagondolva elég kétségbeesetten csináltam, ami azt illeti. A forrást elolvastam egyszer – s alászállt a köd. Kétszer – nini, valami bevillant egy bizonyos huszita harcmodorról, de tán rögtön szerte is foszlott. Egy csomó csata, a kormányzói cím, meg egy csúf befejezés valami pestis járvánnyal derengett, de ez a halom innen-onnan összeverődött kulcsszó, együtt még esetlenebbnek látszott. Hamar ellibbent a felkészülési idő, túl hamar. Kiültem hát eléjük, jól tálalni a semmitudást, mert lényegében erről volt szó…. Egészen meglepő, milyen jól indult. No nem a háttértudásra gondolok, abban nem bíztam különösebben. De nem remegett a hangom, tartottam a szemkontaktust, vagány voltam és… végtelenül buta a témában, ami rögtön szemet szúrt a bizottságnak. Nem húzattak új tételt – annyira nem voltam gáz, hé! -, de a jobb jegy elúszott. Mintha nem is beszéltünk volna róla, soha.

Így leszerepelni nem volt kellemes. Elnöknő is bent ült, végigkövette a szenvelgésemet. Nagy csalódás volt kezdésnek, cefet rosszul is éreztem magam miatta.. Tudjátok, mert ahhoz azért eleget tanultam, hogy kellőképp hazavágjon a dolog, másfelől nem a maximumra törekedtem, valahol megérdemeltem a dolgot.. Mekkora lutri az érettségi! Aztán ahogy véget ért, tova is röppent az érzés. Érdekes, de már nem rágódtam rajta, csak a következő feladatra tudtam koncentrálni. Nem akartam emiatt leblokkolni, különösen nem magyar előtt.

Ne képzeld, hogy te vagy az erősebb. Csak én vagyok a gyengébb.

A magyar nagyon fontos volt nekem, és nemcsak mert ötösért mentem! Az új sulimban megkaptam a valaha talán legjobb tanáromat, szóval szétfeszített a bizonyítási vágy. ;-) Neki tényleg adni akartam egy jó felelettel, elsősorban köszönetet. Nagy végletes ember Ő is, de számára ez az egész több egyszerű tanári hivatásnál… Én már csak tudom, most is beigazolódott. Tételkidolgozás alatt feltűnt – mit feltűnt, konkrétan kiguvadt a szemem! :-D – ahogy lendületesen lapozgatja az elnöknőnek a Sütimizéria könyvecskémet. :-D Ne vicceljetek, komoly feladat lehetett újjáépíteni a rólam kialakult képet, egy ilyen siralmas töri felelet után.. :-))))  Mesélte, hogy be akarja dobni magát, de bevallom, ilyen jó időzítésre nem számítottam…! :-))))

Szóval kettőt húztam, egyet-egyet a két végéről, a nyelvtannak és az irodalomnak. Furcsamód nem remegtem, ha másban nem is, a tudásomban most bíztam. És hopp, elöntött a nyugalom. Örültem Vörösmartynak, egyike volt azoknak a tételeknek, amiről volt személyes véleményem és át is tudtam érezni. Jó visszagondolni rá, pedig a kettővel együtt nem beszéltem többet 10 percnél.

Tudod, minden embernek van valakije, aki ügyésze, ellenőre, bírája, ugyanakkor kissé cinkosa is abban a rejtelmes és félelmes perben, ami az élet. Ez az ember a szemtanú. Ő az a valaki, aki teljesen lát és ismer téged. Minden, amit csinálsz, kissé az ő számára is készül, mikor sikered van, ezt gondolod: “Vajon ő elhiszi-e?…” A szemtanú a háttérben áll, életünk hosszat. Kényelmetlen játszótárs az ilyen. De szabadulni nem tudsz, talán nem is akarsz tőle.

:-) Ez annyira igaz rá. Kicsit bánom is, hogy nem azonnal ide jöttem. De azért az eszem jól tudja, hogy ezt az utat be kellett járnom. A Vedresben Ildi és Nóri, a két őrült csatlós, mert azok. A Déris évemnek is volt oka – megszerettem Csabát, akire most különösen nehéz gondolni. Emlékszem, a párhuzamos osztály 10 nappal korábban vizsgázott. Annyira bennem van, mindenki megkönnyebbülten írta ki Facebook-ra a sikeres zárást.. Belém nyilallt valami, és egyszerre dühös lettem rájuk. Hogy talán Csaba is így volt vele, büszke lehetett magára, és komoly tervei, céljai voltak.. amit csak úgy elvettek tőle, egy pillanat alatt minden álma, minden erőfeszítése értelmét vesztette… Ott álltunk Anyuval a konyhában, és sírni kezdtem. Mondtam neki, ha meg is lesz az érettségi, engem biztosan nem szabadít fel. És így lett. Igazán mélyen nem tudott.

Photo by Rose Family

A részletek néha nagyon fontosak. Mintegy megkötik az egészet, megragasztják az emlék alapanyagát.

Informatikából a vírusirtókról kellett beszélnem, angolból pedig több témát is érintettünk. A magyar után már mindkettő könnyebbség volt, komolyan kezdtem élvezni a dolgot! :-) Utóbbiból nem lett meg az ötös, 4%-al jártam alatta. Először baromira bántott, egész évben csak ötöseim voltak… aztán rájöttem, hogy kár felháborodnom, mert már az írásbelimmel megcsúszott a dolog, a hallott szövegértéses feladatnál sikerült nagyon pánikba esnem. Így csak maxpontos szóbeli felelettel tornázhattam volna föl.. Hát, úgy látszik ez nem sikerült. Nem számít, ebben is fejlődhetek még, ez csak egy pillanatnyi kép az angoltudásomról. Lehet jobb, lehet rosszabb, de én szeretném komolyan venni. Nyelvvizsgázni, gyakorolni a beszédet. Remélem lesz benne segítségem! :-)

Hát így történt. Ilyen volt, örök emlék. Voltak holtpontjaim, meg rengeteg segítségem családtól és bloggercimbiktől egyaránt. Köszi nektek! :-) A kötelező köröket lefutottuk, kellő türelmetekkel a pánikrohamaimat orvosoltuk.  Innentől szakmás év, ami kétszer ilyen nehéz lesz. Kalappal a túléléshez!

Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez.

Az idézetek Márai Sándor úr tollából hagytak tintafoltot.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 8 hozzászólás » | 479 olvasás

Égetett cukros puszedlik, ahogy Nagyikámtól tanultam

2011. június 5. vasárnap | 08:53 - 13 hozzászólás

Nem tudok most boldog pillanatokról írni, úgyhogy Babszi drága tortájáról csak később hoznék beszámolót. Akkor még örültünk, megnyugodtunk, emlékszem ahogy egymásnak mondogattuk, “Még nem jött el az idő!”… Mindenki elhitte, hogy a Nagyi jobban van, hogy erősödik, hogy hazamegy majd Bogdányba.

Gyertya mellett beszélgetünk esténként. Apu, Anyu, én… Apu újra és újra felidézi az utolsó találkozást, az utolsó alkalmat, amikor a Nagyi mellett lehetett. Ott és akkor minden róluk szólt, kettőjükről, az ő kapcsolatukról. Nagyi minden mozdulata Apuért volt, Apué pedig a Nagyiért. Ilyen egyszerű, és mégis olyan bonyolult… olyan mély és fájdalmas… a szívem szakad meg az Apukámért.

Nem beszéltek sokat, nem is kellett. A Nagyi felemelte a kezét, nyúlt Apu felé. Apukám odahajolt, és belesimult a tenyerébe.
Erre várt, erre készült az én Nagyikám, hogy lássa a Béluskát, hogy újra foghassák egymás kezét. El tudtak köszönni, és nincs is ennél szebb búcsú. Bárcsak mindenkinek ott lenne egy ilyen pillanat a szeretteivel… Könnyebb? Vagy épp nehezebb lenne..?

Ezt a fotót Apu választotta Róla.
A legszebb nagymama volt, én is így szeretnék megöregedni.
Dús, hófehér haj, mélyen barázdált ráncok. Mindegyiknek története van.

Elhatároztam, hogy megsütöm Nagyi receptjét, amit Karácsony környékén írt le nekem. Annyi élmény, emlék fűződik hozzá. A hosszú szobában voltak elrejtve, az ajtó melletti szekrénykében. Ahogy indult elővenni, még parányi termete alatt is recsegett az öreg fa. Akkor előkerült a mély fémdoboz, s közben csillogott a szemem. Emlékszem, szinte torkomban éreztem a szívdobogásom, olyan izgatottan vártam a titkot. Levette a fedelét, és megcsapott az a varázslatos karamellás-fahéjas illat. Égetett cukros puszedlik voltak, képtelenség összetéveszteni bármi mással. :-) Lapult ott kakaós és mézes is, de ez volt mind közül a legkülönlegesebb, a legfinomabb. És tegnap amikor beleharaptam a sajátjaimba, ugyanúgy éreztem. Egyszerre az izgalmat, és a melengető érzést – pont olyan lett, mint az övé…. Sűrű, vajpuha tészta, az égetett cukor fűszeres aromájával.

Tegnap reggel valami egészen különös dolog történt. Tusoláshoz készülődtem, álltam a tükör előtt, és akkor hirtelen elfogott egy érzés. Nem tartott sokáig, de tudom, hogy Ő volt. A Nagyikám illatát éreztem, ebben biztos vagyok! Azt az illatot jól ismerem. Amióta az eszemet tudom, ott volt mindig a dunabogdányi házban, az óriáspufi paplanokban, a kardigánjában… Először nem is igazán tudatosult bennem, csak szimatoltam körbe, honnan az ismerős illat. Aztán egyszerűen elmosolyodtam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom járta át a lelkem. És tova is röppent. Letusoltam, csak utána meséltem el Anyunak. Biztos benne, hogy Nagyi üzent, hogy biztonságban van, a szeretteivel, és hogy el kell fogadnunk a történteket.

Apuval tegnap képeket nézegettünk, Babszó hozta át kora este. Hihetetlen furcsa, és nemcsak furcsa, még inkább  szívszaggató lesz belépni először a Nagyi házába. Nem bukkan már fel egyik szoba ajtajában sem, hogy sietve köszöntse a távolról érkezetteket. Nem emeli fel a kezeit, hogy huncut mosollyal megérintse az arcunkat. Nem fog többet átölelni, mi sem szoríthatjuk már magunkhoz törékeny kis mindenét. És soha többet nem mondhatom Neki viccesen: “Nahát Nagyikám, Te napról-napra egyre pinduribb leszel.”

Magdi, NAGYI, Lucacica, Babszi, Gábor, Botond, Dóra
Kolos lemaradt, Ő nyilván épp a kertben rohangászik. :-)

Balra az eredeti recept, jobbra a hamisíthatatlan dunabogdányi puszik!

Hozzávalók

2* 1/2 csésze kristálycukor
1/2 csésze víz
6 g szalalkáli / 1 csapott kiskanál szódabikarbóna
1 ek. zsír / vaj
2 tojás, szétválasztva
500 g finomliszt
1/2 tk. őrölt fahéj
300 g porcukor

Elkészítése

1. 1/2 csésze cukrot egy serpenyőben megpirítunk-karamellizálunk. Óvatosan felöntjük 1/2 csésze vízzel, majd a cukor másik felét is hozzáadjuk. Megvárjuk, míg feloldódik, aztán hűlni hagyjuk.
2. Kimérjük a lisztet, összeszitáljuk a szalalkálival (vagy szódabikarbónával) és az őrölt fahéjjal. Elmorzsoljuk benne a vajat vagy zsírt. Félretesszük.
3. A tojásokat szétválasztjuk, sárgáikat a már kihűlt, sűrű égetett cukorhoz adjuk, majd a liszttel összedolgozva közepesen lágy, kissé ragacsos tésztát gyúrunk.
4. Apró golyókat formázunk belőle, zsírozott tepsire sorakoztatjuk mindet (én két adagban sütöttem, 40 darab jött ki belőle), végül 175°C-ra előmelegített sütőben aranysárgára sütjük őket. Akkor jó, ha aljuk barnás színű, még kissé puha az állaguk és tetejük kissé repedezett.
5. Miközben hűlnek, vízgőz fölött felverjük a tojásfehérjét, apránként hozzászitálva a porcukrot. Egy hatalmas vájlingban összerázzuk a puszedliket, hogy imitt-amott fesse meg a cukormáz. :-)

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 13 hozzászólás » | 1,696 olvasás

Előbb volt meg a neve, mint egész lénye: Kagylólak tortácska – a belga csokikrémdesszert

2011. május 9. hétfő | 08:42 - 10 hozzászólás

Túl vagyunk az írásbeliken! Egy pontosabban – az infó – még hátra van, de középszinten aligha kell majd oldalakat körmölnünk. Nem sok jót remélek tőle, mert hát valljuk be, jócskán kijöttem már a gyakorlatból. Szövegszerkesztőt, táblázat-vagy adatbáziskezelőt x éve nem futtattam, és nem is hiányzik. Választott tárgyként mégis ez tűnt a legkézenfekvőbbnek… Milyen furcsa, távolabb talán nem is lehetnék 9-es kori önmagamtól. Szüleim már akkor nem nézték jó szemmel a szakirányt (vagy inkább a sráciskolát?:-)), nekem viszont majd három évembe telt beletörődni. Szerettem, de egyáltalán nem bánom a változást. Ügyes elgondolás volt belecsöppenni abba, amibe belecsöppentem. ;-)

Eredményekről még nem sokat tudok, ahol meg lehetett játszani, ott kitudakoltam ezt-azt. Magyarból még csak a szövegértésemet láttamozták, angolból viszont kaptam egy valamire való fülest! :-) Jelenleg négyes…. Valahol mélyen azért éreztem én, a hallott szövegértéses feladatoknál jól megcsúsztam, megint túlontúl rágörcsöltem, nem tudtam odafigyelni a válaszokra. Úgyhogy szóbelin kellene fenemód brillírozni… Kár. Semmi önbizalmam, ami szinte ordít rólam. Kiállásom még annyi se, szóban valami hihetetlen groteszk jelenség tudok lenni.

Ritka nyomott érzés egyébként belegondolni, hogy még abban sem teljesítettem tökéletesen, amiben elvileg jó vagyok….:-) Igazából amolyan töppetegnek érzem magam, legszívesebben beszabadulnék egy méregdrága konyhakellékes boltba, és elverném az összes pénzemet. Nem is csak az enyémet, mindenkiről legombolnám amije van!

Anyuék persze vigasztalnak, de én olyan nagyot csalódtam magamban… nem csak a Hanságis tanároknak, hanem az általános sulibelieknek is szerettem volna bizonyítani (mert gondolom marhára éredeklem őket…:-))), akik az összes megjelölt iskolámról lebeszéltek, mondván túl kemény lesz az nekem. Legalább szemtől-pofába közölték. Ó, ezzel sosem volt gond…
…és persze magam miatt is számított. Az érettségi sosem csak tudásbeli megmérettetés volt… Kíváncsi voltam, én milyen magasat ugrok, nálam hol vannak a határok! Azt hiszem nem arról van szó, hogy spontán SZFCS (Szenvelgő, Fetrengő Csenge) vagyok, aki épp elmerülni készül az önsajnálatban… Valójában pont nem erről van szó. Azt akartam, hogy végre nyugodt legyen a lelkem, hogy egyszerűen büszke lehessek magamra! Mégis egyfolytában elhasalok. Mintha minden, amibe 110%-kos energiát fektetek, csak a 80-85%-os mércét ütné.

Jó, jó, jó, nekem is uncsi már, túl sokat rugózom ezen! Hoztam inkább egy ünneplős sütit, amire azért csak büszke lehetek! Történt ugyanis, hogy amolyan jóféle, szájban olvadós, lágy nugátkrémes kagylókra tettem szert ballagásom környékén. Innen jött hát az elgondolás, egy Potter adaptáció nyomán: Kagylólak a hetedik kötet egyik kulcshelyszíne, egy meleg otthon, sötét időkben is biztonságos menedék. Remélem ezt sugallta a süti is, én amolyan romantikus “kettecskéndesszertnek” címkézném. :-) A kagylók elmentése kisebb tortúra volt, mert hát híres csokik mellé folyton párosul az éljenző család, valami túlméretezett fejadagot remélve. :-)

Hogy tetszik a recept? – (11 szavazat, átlaga: 5.00)
 Loading ...

Lelki szemeim előtt egy igazi, étterembeli desszert tetején díszelegtek. Sőt, esküdni mernék, hogy hívogatóan kacsintgattak is. Tészta gyanánt csakis omlós, a mascarponés-vajas jöhetett szóba, nem mellesleg tök dekoratív is lett! A nugátkrém pedig Isten ajándéka, én mondom… Nem volt abban olyan nagy tudomány, mégis a belga csokik ízvilágát juttatta eszembe, és akkor már megérte, hát nem? Hát de! Tessenek csomagolni, mert Kagylólak immáron kiadó: Becuccolás kizárólag édesszájúaknak, roppanós zsírtészta no meg mogyorónugát szívlelőknek! :-)

Folytatás »

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek, torta 10 hozzászólás » | 1,443 olvasás

« Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések »