Elmúlt hetek

2011. augusztus 30. kedd | 12:43 | 3 hozzászólás

Elröppentek a nyár utolsó hetei is, még néhány nap és itt az iskola, no meg A Munka. Ma bent voltam suliban tankönyvekért, pontosabban az egyetlenért.. Fogalmam sincs hova tűnt a többi (Hé, élelmiszer ismeret, vega?! Már nem része a tananyagnak? :-)), mindenesetre meglepő gyorsasággal utamra eresztettek. Azt azért mostanra biztosra tudom, hogy a képzés lerövidült egy évre, így már megint mi estünk két szék közé. Mert bár teljesítettünk 15 kemény gyakorlati hetet, az érettségiév miatt mégis van egy gigantikus hézagunk. Mit hézag, inkább kráter. Feneketlen szakadék… :-)) Arról nem is beszélve, hogy ez a 15 hét nem idén, de nem is tavaly történt. Vagyis mindenképp órási kihagyás. Elvégre egy szakmát folyamatosan gyakorolod kell, ha igazán jól akarsz teljesíteni… nagyon nem szeretnék a sor végén kullogni.

Egyébként meg nem vagyok csalódott, sem szomorú az ősz érkezésével; sőt, igazából mostanában kiegyensúlyozottabbnak is érzem magam. Megfogadtam, hogy nem fogok görcsölni ezen, inkább csak sodródom majd az árral, megpróbálom majd a legtöbbet kihozni magamból. Valami egészen új kezdete lesz ez, ami után rettentően vágyódom már. :-) Ráadásul – hála Apukámnak – néhány hét elég volt hozzá, hogy mindenkinek sikerüljön kipihenni a fáradalmakat, nekem meg úgy igazán megélni a szünidőt. :-) Lecsendesedve, elszakadva az internettől pedig rengeteg új élmény érte a családot. Hosszú idő után ismét láttuk például a srácokat, majd együtt nyaraltunk, és végül – ráhangolódva a strapásabb szeptemberre – egy piszok nehéz munkahéttel is megbirkóztam. Igaz, volt egy segítő Angyalkám Anyukám személyében, aki szintén erején fölül teljesített. Végig kitartott mellettem, ahogy Apu is. Ő leste a kívánságaimat, furikázott, ha az kellett, és hát valljuk be, rengeteget alkalmazkodott egy cseppet sem egyszerű lányához. (Dehát melyik könnyű eset a négy közül…) :-)

Berta nagyjából egy hónapja keresett meg a kéréssel, hogy tőlem szeretnének aprósütemény-falatkákat rendelni. Az esküvőjükre, 55 főnek. Nagyon boldog voltam akkor, és persze vagyok is mai napig miatta. Berta személyében egy tündéri, türelmes, hihetetlenül kedves mosolyú lányt ismertem meg… :-) Tetszett benne, hogy fontosnak tartotta a kérdést, szánt rám időt, bármilyen ötlettel, kérdéssel fordultam hozzá. Soha nem múló emléknek a legjobb dolog részese lenni. Csak egy falatnyi szeretet, nem is volt több – gondolnánk, mennyi mindent lehet adni lehet vele?

Tegnap pedig ezt az üzenetet kaptam Tőle. És ilyenkor igenis helyreáll a világban az egyensúly, történjen veled bármilyen rossz dolog, nehézség az életben… :-)

Szia te Csenge sutikiralyno
Az autobol irok ezert sok a hiba benne. Kerestelek de biztos alszol a nagy munka utan. Szerettuk volna elmondani, hogy fantasztikus falatkakat varazsoltal. A sutiken latszott hogy szived lelkeed bennuk volt es ez volt a legszebb. Azt hiszem nem volt veletlen hogy raleltem a blogodra pint iden, pont az eskuvonk elott. Az pedig ketseg nelkul a legjobb dontes hogy bizalmunkat adtuk neked. Kerlek ne ketelkedj magadban, ne bizonytalankodj, a kezed aranybol es kylonleges tehetseged van ezt ne felejtsd. Nagyon szepen koszonunk mindent. A szuleim keresnek meg az anyagi dolgok miatt.

Ha megvannak a fotok majd latni fogod. Szoval hajra, egy szivbol ajanlo referenciat szereztel…
A szervizt termeszetesen a hajo elcseszte, de nem foglalkiztunk semmivel, eletunk legnagyobb es szegszebb esemenye volt.

Sok puszi tolunk
Berta

Egyébként egészen meglepődtem magamon, csak kisebb kiborulásaim voltak! Céltudatosan, következetesen csináltam mindent, félretettem a szorongásaimat (vagy nem jutott idő huzamosabban eleszelgetni rajta…), így aztán napi 8-10 órában lendületes vidámsággal korzóztunk Aprósütiföldén. Fázni sem fáztunk, sütő mellett olykor 40 fok volt! :-)) Strapabíró csajszi lett belőlem azt hiszem, büszkék lehetünk magunkra. :-)

Kellemes meglepetésekből is bőven kijutott az elmúlt napokban. Nyaralásból hazatérve, szinte rögtön egy Goldenblogos eredményhirdetés fogadott, ahol 15. lett a blog! Köszönöm minden szavazómnak, álmodni sem mertem ilyen helyezésről…. ilyen erős mezőnyben! :-) És ez még nem volt elég, rá néhány nappal Gettyimages felkérést kaptam. Bevallom meg is könnyeztem. Tudjátok, ez olyan oldal, ahova csak meghívással lehet bekerülni, és a képeket egy igen széles felhasználói körből válogatják ki.. Ez baromi nagy dolog számomra. Kicsit esetlenül ugyan, de most már kezdek megbarátkozni az oldal használatával!

Hoztam néhány családos fotót is. :-) Ezek még nyaralás előtt készültek, amikor Papi felállította az óriástrambulint – Anyu határtalan örömére, épp a kert közepén. Írtó jó buli egyébként, csak ne jusson a zuhanyrózsa sorsára, amit jó néhány éve kint felejtettünk az udvarban. Didergős tél követte azt a nyarat, rengeteg hóval. Legközelebb a tavaszi olvadáskor láttuk újra. ;-))

 

Ezek pedig már balatoni fények. Fenyvesen béreltünk egy gyönyörű, tágas, idén felújított nyaralót. Rengeteg méretes pók csüngött mindenütt, itt az erkélyen is. Mindig engem találtak meg, és a legváratlanabb pillanatokban ereszkedtek alá…. :-) Azért van varázsa, nemde? A többi sok a folytatásban!

Folytatás

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 3 hozzászólás » | 625 olvasás

Augusztusi pogiposzt

2011. augusztus 15. hétfő | 06:25 | 3 hozzászólás

Elnézve Anyu egyre erősödő aggodalmát a mai “8:00-ás” elrajtolás fényében (ezt eddig egyszer sem tudtuk betartani), bennem is gyülemlik az együttérzés, időnkénti szorongógörcsökkel vegyítve.  Kiskoromban mindig meg volt az elképzelésem, mit szeretnék vinni és mit nem. Persze akkoriban ez beszűkült a plüssholmik körüli égető kérdésre. Nem mondom, sokan voltak, szüleimnek meg is gyűlt velük a bajuk. Hogy kell-e például a hatalmas nagykutyámra biztonsági öv, vagy egyáltalán helyjegy. :-))  Na de most…?! Most aztán totális zavar van a fejemben. Már a harmadik listát írtam meg a szükséges elvinnivalókról, de még mindig nem áll össze a kép. Annyira rosszul űzöm a kimozdulás sportját…nagyon béna.

Arra gondoltam, hogy ötnapos távollétemre hozok néhány pogácsareceptet! Képzeljétek, velünk jön a Moulinex is, már összegyűjtöttem néhány igazán hasznos – és kevésbé hasznos, de a megnyugváshoz létfontosságú – receptet, néhány stóc receptmagazinnal mellette. Csak férjenek be. Szeretnék majd ott is sütni, péksüteményt reggelire, kekszeket a srácokkal, pogácsát esti borozgatáshoz meg grillezésre. Remélem összejön a dolog, azért nem szeretném túlzásba vinni a dolgot. A fotózást viszont nagyon is! A téma elvégre adott, az arcok sem rosszak hozzá, reméljük jó lesz az alaphangulat, a programok is! :-) Kívánjatok kellemes láblógatást, jó időt, közben meg mozgósítsátok helyettem a népeket, Goldenblogos szavazásra. Aki még nem tette meg, de szeretne a Sütimizéria blogra voksolni… hát nagyon megköszönném!

Hagymás-töpörtyűs hajtogatott pogi

Markáns ízvilág, hagymakedvelőknek. A libazsíron megforgatott, megpárolt hagyma, no meg a töpörtyű adja ennek a zseniálisan addiktív poginak az alapját. A nyújtások között ilyen nagy melegben érdemes hűvösre tenni a félkész tésztát, és persze minél többször hajtogatni a kiváló leveles szerkezetért. Puha, foszlik, remekül passzolnak az ízek. Pont egy augusztusi nyárra való.

Hozzávalók

A hagymatöltelékhez:

2 ek. libazsír
4 közepes fej vörihagyma
só, frissen őrölt bors

A tepertőkrémhez:

150 g darált töpörtyű, sóval, borssal ízesítve

A tésztához:

500 g átszitált finomliszt
1 csomag porélesztő (vagy 25 g friss)
50 ml tej
1 csipet cukor
1 ek. só
bors
3 gerezd fokhagyma
250 ml tejföl
1 tojás

Elkészítése

1. A párolt hagymához a hagymát megpucoljuk, felkarikázzuk, a karikákat gyűrűkre szedjük. A libazsírt mérsékelt tűzön megolvasztjuk egy 30 cm átmérőjű serpenyőben, majd hozzáforgatjuk a hagymát, sózzuk-borsozzuk, és lefedve, de néha átkeverve kb. 20 perc alatt puhára pároljuk. Félretesszük hűlni.
2. A tésztához a tejet meglangyosítjuk, picit megcukrozzuk, elkeverjük benne az élesztőt, és megvárjuk, amíg az élesztő felhabosodik. A fokhagymát megpucoljuk, összezúzzuk. A lisztet összevegyítjük a sóval, a borssal, a habos élesztővel, a tojással, a tejföllel és a zúzott fokhagymával egy nagy tálban. Az egészből közepesen kemény tésztát gyúrunk (ha nem áll össze a tészta, esetleg 1 evőkanál tejfölt tehetünk még hozzá), tetejére finoman folpackot nyomkodunk, és félretesszük 30 percre.
3. Ezalatt megdaráljuk a tepertőt, és sózzuk-borsozzuk.
4. A tésztát lisztezett deszkán, lisztezett nyújtófával kb. 36×27 cm-es, 1 cm vékony négyzet  alakú lapra nyújtjuk. Rászórjuk a tepertőt, majd a párolt hagymát, úgy, hogy a tészta szélein hagyjunk szabadon 1,5 – 2 centis tésztacsíkot.
5. Következik a hajtogatás első menete. A tésztát képzeletben elharmadoljuk függőleges irányban, aztán bal oldali részt behajtjuk középre, erre pedig ráhajtjuk a jobb oldali részt. Ezután elfordítjuk 90 fokkal, hogy az egyik hosszabbik oldala legyen velünk párhuzamos, tehát fekvő téglalap alakú legyen. Ha ez megvan, kinyújtjuk az eredeti méretére, és mint az előbb, megint képzeltben függőlegesen elharmadoljuk, aztán a baloldali részt behajtjuk középre, és ráhajtjuk a jobb oldali részt.
6. Az első menet után a tésztára finoman folpackot nyomkodunk, és 30 percig pihentetjük.
7. A hajtogatásból hátra van még 3 menet, köztük 30 perces pihenőidővel. Mindegyik menet ugyanúgy történik, ahogy az első.
8. A sütéshez a sütőt előmelegítjük 220 fokra (gázsütőn 7-es fokozat). A tésztát 3 cm vastagra nyújtjuk, a tetejét késsel bekockázzuk, és 4,5 cm átmérőjű, lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Összesen kb. 40 db pogácsát kapunk.
9. A szaggatás után 2 nagy tepsibe sütőpapírt terítünk, és 20-20 pogácsát leteszünk rájuk egymástól 3 cm távolságra. Az egyik adagot berakjuk a hűtőbe, hogy hidegben várakozzon, a másik adagnak pedig óvatosan bevagdossuk a tetejét átlósan, majd vékonyan megkenjük enyhén felvert tojással.
10. A tojással lekent adagot betesszük a sütőbe, a sütő hőmérsékletét visszavesszük 200 fokra (gázsütőn 6-os fokozat) és a pogácsákat 30-35 perc alatt megsütjük. Ezután újra felforrósítjuk a sütőt 220 fokra, majd a hűtőben tartott, még nyers pogácsák tetejét szintén bevagdossuk, majd lekenjük tojással, és betesszük őket a sütőbe. 2 perc múlva lejjebb állítjuk a sütő hőmérsékletét 200 fokra, és 30-35 perc alatt készre sütjük benne ezt az adag pogácsát is.

Forrás: Stahl.hu

Fokhagymás-diós pogi

Kis különcöknek. Egyszerre összeröffenő édes, fűszeres és kicsit talán csípős ízvilág. Pörkölt dióval az igazi, tetejére pedig elengedhetetlen egy kis karamellizált dió. Csak hogy az ízek találkozása kellőképp megbolondítsa a társaságot!

Hozzávalók

250 g finomliszt
250 g túró
200 g vaj
50 g pörkölt darált dió
1 tojás
1 testesebb gerezd fokhagyma
ízlés szerint só, bors
a nyújtáshoz kevés liszt
tetejére 1 tojás + karamellizált dió

Elkészítése

1. A tészta hozzávalóiból síma tésztát gyúrunk, cipóvá formáljuk és bemcsomagolva néhány órára hűtőbe tesszük.
2. Lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyúltjuk, pici pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, megsodorjuk. Tetejüket felvert tojással megkenjük, majd megszórjuk karamellizált diószemekkel.
3. Előmelegített sütőben, 180°C-on 20-25 perc alatt megsütjük.

Kapros-juhtúrós pogik

 Kapros-juhtúrós pogik

Az ominózus juhtúrós pogácsa. Csaba pogácsája – most kaprosan elkészítve, no meg virágos kötényben kínálva.  :-) Merthogy a kapor és a juhtúró összeeresztve…na az mindig telitalálat.

Hozzávalók

1 dl langyos tej
1 evőkanál cukor
20 g élesztő
380 g liszt
250 g juhtúró
100 g tejföl
40 g puha vaj
1 csokor kapor, finomra szelve
2 tojássárgája + a kenéshez
1 kávéskanál só + bors

Elkészítése

1. Az élesztőt a cukorral elkevert tejbe morzsoljuk, egy kevés liszttel megszórjuk, félre tesszük.
2. A juhtúrót, vajat, tejfölt, sót és a tojások sárgáit egy kisebb tálban kikeverjük, hozzáadjuk a finoman felszeletelt kaprot, majd a felfuttatott élesztővel az átszitált lisztbe dolgozzuk. Puha tésztává gyúrjuk. 10-20 percet letakarva kelesztjük.
3. Lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyújtjuk, berácsozzuk, kiszaggatjuk. Tetejüket tojással lekenjük, majd 20 percre a sütő mellé/meleg helyre állítjuk. Előmelegítjük a sütőt 175°C-ra, és ha pogácsáink látványra is szépen megkeltek, 20-25 percre sütőbe toljuk és aranybarnára sütjük őket.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 3 hozzászólás » | 520 olvasás

Aranygaluska másként: karamellizált mogyival, barackos dulce de leche öntettel

2011. július 23. szombat | 07:56 | 6 hozzászólás

Lehűlt az idő, igazi tip-top, sulikezdős hangulat van. :-) Iszonyú egyébként a múltheti hőségriadóból belecsöppenni ebbe a…valami másba. Azt mondják lesznek még meleg napok, de kánikulától már nem kell tartanunk.. Nocsak, már megint rosszul időzítettünk. Pedig imára kulcsolt kezekkel, végre kinyávogtunk aputól egy balatoni üdülést. Bizony, bizony… Apu meg a nyaralás: igyekszik Ő a maga módján, már-már egészen összeegyeztethető a dolog – éppen csak tízévenkénti ciklusokban. ;-)

Egy hét, pontosabban hat nap, augusztus közepén – reméljük jó időben, lubickolással egybekötve. A magyar tengerben! Jó lesz ez, jó lesz, csak ne tűnjünk ki nagyon a gyakorlott turisták közül!

Szóval ez lesz majd, de mi van most? Ismét megkörnyékezhető például a konyha. Volt pár csúfos tortamegrendelésem, épp a bazi páratartalomban, rekkenő 38 fokokban. Szívfájdító egy jelenet volt a szerencsétlenkedésem. Ilyenkor olyan tehetetlen az ember, utálatos, hogy minden töredékidő alatt romlik meg, és képtelenség habbá verni néhány decinyi tejszínt.. A marcipán, fondant állagáról nem is beszélve, mert az aztán ragad, meg lebomlik a kezedben.. :-( Szóval nagy trauma volt, de valahogy csak orvosoltuk. Apu műtermében kapcsoltunk klímát, ott pöntyögtem elvarázsolt egymagamban. :-))

Aranygaluska másként: mogyorópralinéba hempergetve,
sárgabarackos dulce de leche öntettel tálalva!

A mostani idő teljesen ideális a széépséges, pókhálósra dagasztott kelt tésztáknak. Gyorsan lehet dolgozni velük, minden fázisának megvan a maga csábító illata, amiért aztán virul a család apraja-nagyja. Egy erősebb levessel párosítva, nálam főételként is nyugodtan szembeköszönhet!

A frissen aszalt sárgabarack sem hiányozhat belőle!

Most a legfinomabb az otthon aszalt, jó húsos, lédús aszalt sárgabarack.

Szerettem volna hangyányit babrálni a megszokott ízekkel, picit talán szezonálisabbá tenni a dolgot. Elvégre a dió önmagában őszies jelenség, még ha nagyon csípem is a fajtáját. :-) Persze akinek anélkül elképzelhetetlen egy aranygaluska, készítheti azzal a pralinét. Vagy mandulával, esetleg pisztáciával, innentől szárnyalhat a fantáziánk! Barack helyett pedig mehet rá csurgatósnak sárgadinnyeöntet – meglepődünk milyen izgalmas ízkombináció lesz a miénk! Bár a Novotelbeli dinnyegolyós csapás óta nálam ez nem jöhetne szóba. Talán soha nem is heverem ki. :-))

Borult reggel barackjai. :-)

 

Így az igazi: Sárgabaracköntettel jól megszívva.

Hozzávalók (6 személyre)

Az aranygaluskához:

250 g liszt
25 g porcukor
25 g vaj
20 g élesztő
3 g só
1 db tojás
130 ml tej
1 db citrom héja

Továbbá:

100 g olvasztott vaj
idei lédús, aszalt sárgabarack
100 g mogyoró
100 g cukor
50 ml víz

A sárgabarackos dulce de leche öntethez:

1 tubusos sűrített tej (170 g)
30 dkg sárgabarack
1 tk. vaníliaesszencia
250 ml teljes tej (zsíros házi tej)
1 tojássárgája

Elkészítése

1. A dule de leche krémhez a sütőt 220°C-ra előmelegítjük. A tubusos sűrített tejeket két átlátszó jénai tálkába töltjük (így mindig láthatjuk, mennyire sűrű a karamellkrémünk) aluóliával lefedjük és egy kisebb tepsibe rakjuk. Köré vizet öntünk, a tálkák pereméig. Sütőbe toljuk, nagyjából másfél órára.
2. A sárgabarackot néhány perc alatt puhára főzzük, felöntjük a tej felével és a vaníliaesszenciával. A maradék tejet elkeverjük a tojássárgájával. A keveréket félrehúzzuk, vékony sugárban hozzácsurgatjuk a tojásos keveréket, és besűrűsítjük. Teljesen kihűtjük.

3. A tészta hozzávalóiból a szokott módon meggyúrjuk a kelt tésztánkat (kenyérsütővel is dolgozhatunk, de bizonyos gépekhez ez túl kis mennyiség, ezért nehezebben keveri be). Kelesztőtálban hagyjuk duplájára dagadni.

4. A cukorból, mogyoróból és vízből egyszerű pralinét készítünk. Ehhez a vizet a cukorral, időnként kevergetve lágy barna színűre karamellizáljuk. Hozzáadjuk a mogyorót, úgy, hogy mindenütt befedje a karamellréteg. Egy evőkanálnyi vajjal bekent tepsin elterítjük, majd néhány percig hűlni hagyjuk. Ezután robotgépben finomra őröljük.

5. 100 g olvasztott vajat megolvasztunk. A kelt tésztánkat enyhén olajozott felületre borítjuk, kezünkkel kissé megnyomkodjuk, és még 10 percig pihentetjük.
6. Egy kis pogácsaszaggatóval apró gömböket szaggatunk a tésztából. Olvasztott vajba mártjuk, és meghempergetjük a karamellizált mogyoróban, majd szuflétálkába pakoljuk. Tetejére aprított aszalt sárgabarackot teszünk, majd befedjük még egy réteg aranygaluskával. Hat formát töltünk meg így.
7. A sütőt 175°C-ra előmelegítjük, majd 25-30 percig sütjük őket, amíg tetejük kissé megpirul és pörkölt mogyoró illat lengi be a konyhát.
8. A már kész, lehűtött sárgabarackos öntettel tálaljuk!

Főbb alapanyagok: aranygaluska, aszalt sárgabarack, desszert, dulce de leche, élesztős tészta, gasztro, http://csokipari.hu, kelt tészta, krokant, mogyoró, nyár, öntet, sárgabarack, sütemény, sütimizéria, törökmogyoró

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 6 hozzászólás » | 1,080 olvasás

Vaj kontra margarin – egy lenne a kulcsszó: mértékkel?

2011. július 13. szerda | 08:28 | 8 hozzászólás

Nahát, megkerült egy jegyzetem! Még egyik nyelvtan órára magasröptű szónoki beszédet kellett  írnunk, majd kibeszélni magunkból. Tudjátok, csak úgy könnyedén szárnyalva, közben hitelesen odatéve magam a hallgatóságnak! Nos, valamilyen hatással biztosan voltam rájuk – viszont szárnyakra tuti emlékeznék, ha lettek volna. Inkább hasonlíthattam pingvinre vagy egy nagyon gyengélkedő struccmadárra.

De ez már a múlt, ez voltam akkor. Mára beszédkészségem verhetetlenné forrta ki magát. Hogy szépen szóljak. ;-))

Korunk egyik állandó vitatémájává vált: Mit kenjünk a kenyérre – vajat vagy margarint? Az érvek és ellenérvek sora – mind egészségügyi, mind gasztronómiai szempontból – hosszúra nyúlik, ám egyet leszögezhetünk: Míg a margarint egy 1853-ban fellépő vajhiány eredményezett, addig a vaj egyik legrégebbi tejtermékünknek számít. Jelenőségéről már a Biblia elbeszéléseiben is olvashattunk, a vajköpülés folyamatával már akkoriban tisztában voltak elődeink!

Mindenesetre a téma egyre több embert mozgat meg. Korábban a vaj koleszterinkárosító hatásáról cikkeztek, s lám, néhány évvel később már internetes körüzenetek, szakértői nyilatkozatok intenek óva a margarinfogyasztástól. Nem csoda, mostanra egyre jelentősebbé válik az egészségmegőrzés, a tudatos táplálkozás – az emberek érdeklődnek, egész tömegük szakít a régi, olykor káros életformával. Ahogy a világ nyitottabb ránk, úgy mi is szeretnének járatosabbak lenni a témában, többet megtudni testükről. Nem meglepő hát a vajbotrány, elvégre ezt a termékcsoportot fogyasztani meglehetősen hétköznapi tett. De számolunk a következményekkel? Vegyük sorra a szempontokat konkrét tényekkel alátámasztva, s a témában döntsünk magunk!

Egy lényeges kérdés rögtön szemet szúr, elég a boltban egy pillantást vetnünk az árcédulára: A margarin jelentősen olcsóbb, ezért a legtöbb magyar vásárló csupán anyagi okokból hajítja kosarába. És a mai világban sajnos efelett sem hunyhatunk szemet. A Táplálkozási ajánlások az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program egy nemrég megírt sajtóközleményben a következőt olvashatjuk, mintegy összegzésként: “A jó minőségű margarinok nem, vagy csak a WHO által ajánlott mértéket meg nem haladó mennyiségben tartalmaznak a szervezet számára káros transzzsírsavakat.” Ez mind szép és jó, de egy négygyerekes család, komoly anyagi gondok közepette aligha képes “jó minőségű” margarinra költeni, nemhogy létfontosságúnak venni azt. Olcsóbb, így is hamar elfogy, és valamit bizony kenni kell a vegetás kenyér alá. Közben pedig fogalmuk sincs róla, hogy ezzel megalapozzák gyermekük, néhány év múlva kialakuló kettes típusú cukorbetegségét.

Szóval, számukra mi lenne a megoldás? Van különbség margarin és margarin között? Megismerve előállításának módját ráébredünk, ez a hétköznapi ember számára korántsem egyszerű feladat: A folyékony növényi olajat hidrogénezés segítségével szilárdabbá teszik, így leginkább egy koleszterinmentes disznózsírra emlékeztet – csak épp annak biológiai értékétől teljesen megfosztva. Vajhoz hasonló sárgás színét is csak festékanyagoknak köszönheti, mintegy biztos álcát remélve.

Tehát visszatérve a margarinok közötti különbségre, minden a benne rejlő növényi olajok fajtájától függ – ami nyilván nincs is mindenütt, részletesen feltüntetve. Mindegyik növényi olaj különböző hatású, egyik a gyulladásellenes vegyületeket serkenti a szervezetben, másik épphogy előidézi azokat. Ha már mindenképp margarinra kell fanyalodnunk, keressük a repceolajból készülteket.

Egy közismert gyártó pedig előszeretettel hangoztatja szívbarát termékét. Hogy mi igaz ebből? Ezt a kijelentést arra alapozza, hogy nincs benne koleszterin – ám ez egy nagyon leegyszerűsített megközelítése a szívbarátságnak. Dr. Fekete Sándor György, az Állatorvos-tudományi Kar professzora a kérdéskört érintő témában adott válasza elgondolkodtató:

“Az eszkimók például rengeteg zsírt fogyasztanak, de mivel bőven fogyasztanak halolajat is, így a vérük alvadási hajlama sokkal kisebb, mint nekünk. Lehet tehát, hogy én Önnél 30 százalékkal magasabb koleszterinszinttel is jól elvagyok, mert a vérem alvadékonysága kisebb. (…) A szervezet koleszterintűrő képessége egyébként nagyrészt öröklött. Ráadásul, ha valaki koleszterinmentesen akar táplálkozni, a margarin helyett megehetné, ihatná a folyékony olajat is, hiszen a növényi olajakban egyébként sincs koleszterin, mert az csak az állati húsokban található, és akkor még a gyártási procedúrát sem kell megfizetnie.”

A teljes interjú egyébként itt olvasható, egyik fő forrásom volt a kutatómunkában

És azt hiszem nem kanyarodok el túlzottan a témától, ha a média szerepét is említem: Hihetetlen mekkora hatalma, milyen húzóereje van, mire fordítják, mennyire kihasználják ezt! Gyakran látni kórházak folyosóin a szívbarát margarint hirdető méretes plakátokat, amit a beteg olykor szentírásnak vesz: Ja, ha a kórház ajánlja, csak jó lehet!

A margarinnal szemben a vajat állati zsírokból, természetes módon állítják elő, vagyis megtalálható benne az összes zsírban oldódó vitamin. Tejszínből vagy tejfölből készül, ami eredetileg az aludttej felszínén gyűlik össze. A vajkészítés eljárása során a tejszínt köpüléssel választják el az ún. írótól. Házilag is elkészíthető kis türelemmel, na meg odaadással. :-) A piaci tejcsarnokban is kapni már, én abszolút elégedett voltam vele. Illatos, zsírban gazdag – egészen baráti áron lehet hozzájutni.

A vajnak több fajtáját is megkülönböztetjük, melyek egyben minőségi besorolásoknak is megfelelnek.

Termék	Ár/200 g	Leírás
	480 Ft.-	Teavaj, a legalább 80%-os zsírtartalmú vaj. Viszont kimondottan drága. 250 g-ért 600 Ft-ot is elkérnek. De magyar termék!
	549 Ft.- A piros csomagolású sózatlan, míg a kék egy enyhén sózott termékük.	A minőségi, nemzetközileg elismert dán vaj, amely már több mint 100 országban kapható. Zsírtartalma 82%-os, a cukrászatban egyik leggyakrabban használt termék. Mindenesetre ki ne hallott volna páratlan vajas tésztájukról (danish pastry = blundeltészta) vagy vajas kekszeikről?
	563 Ft.-	De ott van élmezőnyben a vidéki Írország páratlan esszenciája, a zöld ország krémesen lágy vaja is: A Kerrygold 200 g-os csomagjáért mélyen a  pénztárcánkba kell nyúlnunk, jelenleg 563 Ft-ért hozzák az országba.
	695 Ft.-	Président – a francia csoda, a domináns összetevő.  Franciaország egyik közkedvelt péksüteménye, a “Pain au chocolat” is ezzel készül.

A cukrászatban is jelentős a különbség egy vajjal készített és egy margarinnal dúsított, “műanyag” desszert között. Nem csak az egészség tekintetében, ez egyszerűen egy életérzés. :-) Ott van például a roppanós leveles tészta, amely csak vajjal készítve nyújt megszokott ízélményt (egy klasszikusabb változatába még zsír is kerül, a még kérgesebb hatásért).  Vagy a nála gazdagabb alapú blundeltészta, amelyből a pékségbeli kakaós csigák is készülnek.

Mi tehát a dolog nyitja? Mint mindenütt, úgy itt is a mérték lenne a kulcsszó? Változatos étrend, kiegyensúlyozott életmód. Megtalálni az aranyközéputat, vagyis mindenből juttatni a szervezetünkbe, ami bizonyos mennyiségben jót tesz testünknek – és lelkünknek egyaránt!

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 8 hozzászólás » | 676 olvasás

A frappáns cím helye

2011. július 2. szombat | 08:43 | 8 hozzászólás

Végre vége. Túl vagyunk rajta, leérettségiztem! :-) És nem volt könnyű. Épp tegnap írtam GyZs tanár úrnak, hogy mennyire nehéz is volt számomra ez az egész. Tudjátok, inkább fejben, lélekben. Persze gondolom ez egyénfüggő, ki mennyire görcsöl rá, mennyire akar megfelelni, milyen céljai vannak az elért eredménnyel. Én nagyon rágörcsöltem, és nagyon meg akartam felelni, nemcsak magamnak és a családomnak, de a tanáraimnak is. Annyi mindent el kellett fojtanom magamban, levetkőzni a gátlásokat, elengedni a szorongásaimat… Nekem ez a része – jól tálalni magamat, kicsit talán átverni mindenkit – tudatos odafigyelést igényelt mindvégig, mert egyszerűen ilyen vagyok. Nem tudom miért alakult ki bennem, de biztosan mindenkiben ott van, csak idővel megtanulja elrejteni, felülemelkedni dolgokon. Nem két hét, de nem is hónapokban mérhető változás lesz ez. De amit az eszemmel már jól tudok, csak néha hajlamos vagyok nem beszélni róla, hogy változnom kell.. Nagyon sok ilyennek kell még történnie ahhoz, hogy teljesen meg merjek nyílni. Addig pedig fokozatosan, jó előre fel kell készülnöm mindenre. Különben kész, meg vagyok lőve, leblokkolok, elbukok.. Vér ciki.

Milyen sokáig tart, amíg megtanulja az ember, hogy minden nép “különös”!

Történelemmel kezdődött. Nem tötyögtem, nem gondolkodtam, csak megfogtam egy szimpatikus szélsőt és megfordítottam. Azt tudni kell, hogy töriből nem tudtam minden tételt. :-)) Volt mondjuk tíz, amivel hasítottam, ha kihúzom biztos brillírozok, még tán valami űberszaki titulust is kapok a témában. Volt néhány, ami kevésbé klappolt, de valamit csak-csak kiügyeskedtem volna, és akadtak úgynevezett Kártékonyak, amire egy módon készül az ember: Szüntelen imádságra buzdítja a környezetét. Ilyen volt például nálam az USA első alkotmánya, vagy a jó öreg Hunyadi Jani, aki bizony ott díszelgett az épp kihúzott fecnimen.

Megijedtem, persze, hogy meg. Valójában alig találtam vissza a helyemre. Nem volt egyébként teljesen újszerű a muksó, néhány nappal korábban még magam futottam át a tételét. De bízva a jószerencsében, hogy egy ilyen genya hadtörténeti téma csak elkerül, hamar a tömb aljára passzírozódott… Belátom, hiba volt. Fene gondolta, hogy ezek a törökverők ilyen bosszúszomjasak… ;-)

Igyekeztem megérteni a segédanyagot, használni az atlaszt… Szóval semlegesíteni a porlepte területet. Így visszagondolva elég kétségbeesetten csináltam, ami azt illeti. A forrást elolvastam egyszer – s alászállt a köd. Kétszer – nini, valami bevillant egy bizonyos huszita harcmodorról, de tán rögtön szerte is foszlott. Egy csomó csata, a kormányzói cím, meg egy csúf befejezés valami pestis járvánnyal derengett, de ez a halom innen-onnan összeverődött kulcsszó, együtt még esetlenebbnek látszott. Hamar ellibbent a felkészülési idő, túl hamar. Kiültem hát eléjük, jól tálalni a semmitudást, mert lényegében erről volt szó…. Egészen meglepő, milyen jól indult. No nem a háttértudásra gondolok, abban nem bíztam különösebben. De nem remegett a hangom, tartottam a szemkontaktust, vagány voltam és… végtelenül buta a témában, ami rögtön szemet szúrt a bizottságnak. Nem húzattak új tételt – annyira nem voltam gáz, hé! -, de a jobb jegy elúszott. Mintha nem is beszéltünk volna róla, soha.

Így leszerepelni nem volt kellemes. Elnöknő is bent ült, végigkövette a szenvelgésemet. Nagy csalódás volt kezdésnek, cefet rosszul is éreztem magam miatta.. Tudjátok, mert ahhoz azért eleget tanultam, hogy kellőképp hazavágjon a dolog, másfelől nem a maximumra törekedtem, valahol megérdemeltem a dolgot.. Mekkora lutri az érettségi! Aztán ahogy véget ért, tova is röppent az érzés. Érdekes, de már nem rágódtam rajta, csak a következő feladatra tudtam koncentrálni. Nem akartam emiatt leblokkolni, különösen nem magyar előtt.

Ne képzeld, hogy te vagy az erősebb. Csak én vagyok a gyengébb.

A magyar nagyon fontos volt nekem, és nemcsak mert ötösért mentem! Az új sulimban megkaptam a valaha talán legjobb tanáromat, szóval szétfeszített a bizonyítási vágy. ;-) Neki tényleg adni akartam egy jó felelettel, elsősorban köszönetet. Nagy végletes ember Ő is, de számára ez az egész több egyszerű tanári hivatásnál… Én már csak tudom, most is beigazolódott. Tételkidolgozás alatt feltűnt – mit feltűnt, konkrétan kiguvadt a szemem! :-D – ahogy lendületesen lapozgatja az elnöknőnek a Sütimizéria könyvecskémet. :-D Ne vicceljetek, komoly feladat lehetett újjáépíteni a rólam kialakult képet, egy ilyen siralmas töri felelet után.. :-))))  Mesélte, hogy be akarja dobni magát, de bevallom, ilyen jó időzítésre nem számítottam…! :-))))

Szóval kettőt húztam, egyet-egyet a két végéről, a nyelvtannak és az irodalomnak. Furcsamód nem remegtem, ha másban nem is, a tudásomban most bíztam. És hopp, elöntött a nyugalom. Örültem Vörösmartynak, egyike volt azoknak a tételeknek, amiről volt személyes véleményem és át is tudtam érezni. Jó visszagondolni rá, pedig a kettővel együtt nem beszéltem többet 10 percnél.

Tudod, minden embernek van valakije, aki ügyésze, ellenőre, bírája, ugyanakkor kissé cinkosa is abban a rejtelmes és félelmes perben, ami az élet. Ez az ember a szemtanú. Ő az a valaki, aki teljesen lát és ismer téged. Minden, amit csinálsz, kissé az ő számára is készül, mikor sikered van, ezt gondolod: “Vajon ő elhiszi-e?…” A szemtanú a háttérben áll, életünk hosszat. Kényelmetlen játszótárs az ilyen. De szabadulni nem tudsz, talán nem is akarsz tőle.

:-) Ez annyira igaz rá. Kicsit bánom is, hogy nem azonnal ide jöttem. De azért az eszem jól tudja, hogy ezt az utat be kellett járnom. A Vedresben Ildi és Nóri, a két őrült csatlós, mert azok. A Déris évemnek is volt oka – megszerettem Csabát, akire most különösen nehéz gondolni. Emlékszem, a párhuzamos osztály 10 nappal korábban vizsgázott. Annyira bennem van, mindenki megkönnyebbülten írta ki Facebook-ra a sikeres zárást.. Belém nyilallt valami, és egyszerre dühös lettem rájuk. Hogy talán Csaba is így volt vele, büszke lehetett magára, és komoly tervei, céljai voltak.. amit csak úgy elvettek tőle, egy pillanat alatt minden álma, minden erőfeszítése értelmét vesztette… Ott álltunk Anyuval a konyhában, és sírni kezdtem. Mondtam neki, ha meg is lesz az érettségi, engem biztosan nem szabadít fel. És így lett. Igazán mélyen nem tudott.

Photo by Rose Family

A részletek néha nagyon fontosak. Mintegy megkötik az egészet, megragasztják az emlék alapanyagát.

Informatikából a vírusirtókról kellett beszélnem, angolból pedig több témát is érintettünk. A magyar után már mindkettő könnyebbség volt, komolyan kezdtem élvezni a dolgot! :-) Utóbbiból nem lett meg az ötös, 4%-al jártam alatta. Először baromira bántott, egész évben csak ötöseim voltak… aztán rájöttem, hogy kár felháborodnom, mert már az írásbelimmel megcsúszott a dolog, a hallott szövegértéses feladatnál sikerült nagyon pánikba esnem. Így csak maxpontos szóbeli felelettel tornázhattam volna föl.. Hát, úgy látszik ez nem sikerült. Nem számít, ebben is fejlődhetek még, ez csak egy pillanatnyi kép az angoltudásomról. Lehet jobb, lehet rosszabb, de én szeretném komolyan venni. Nyelvvizsgázni, gyakorolni a beszédet. Remélem lesz benne segítségem! :-)

Hát így történt. Ilyen volt, örök emlék. Voltak holtpontjaim, meg rengeteg segítségem családtól és bloggercimbiktől egyaránt. Köszi nektek! :-) A kötelező köröket lefutottuk, kellő türelmetekkel a pánikrohamaimat orvosoltuk.  Innentől szakmás év, ami kétszer ilyen nehéz lesz. Kalappal a túléléshez!

Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez.

Az idézetek Márai Sándor úr tollából hagytak tintafoltot.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 8 hozzászólás » | 536 olvasás

Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések