Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

           

Torta délutánra: Nyári almás-mandulaszirmos nemakármi

2011. július 28. csütörtök | 09:31 - 3 hozzászólás

Szóval ő lenne az. Délutáni teához/nagy pohár tejhez, netán édesítetlen tejszínhabbal  jól megpúpozva. Hangzatos, nemde? És persze ne felejtsük el jófajta (nem vicc, a minőség tényleg számít!) juharszirupban picit megfürdetni. Mert az tényleg kell neki, hogy ordítson róla Az angol!

Nem is értem mi a probléma az angol konyhával. Vagy legalábbis az én gyomromra ezek a sütik abszolút vidáman hatnak, olajillatú sültkrumpli-halommal pedig még nem volt dolgom. Sütifronton mindenképp harmonizálnak az ízek, kellemes melaszos az aromájuk, egyszerűen lelkiismeret furdalás nélkül rejted el magadnak az uccsó szeletet. Emlékeztet a tavalyi kedvencemre is – éppen olyan magas, tömény piskótatorony, de semmiképp sem fullasztó összképpel.

És hát nyári almából készült, amiért meg tudok bolondulni! Most van szezonja, csöpp kis formás példányokkal. Együltében eltűntetek hármat-négyet. :-) Savanykás, szúrós ízvilága pedig egyik almapéldányhoz sem fogható, holott én  majdhogynem az összeset ismerem, szeretem. Egyedül Anyu kedvencétől, a kásás belű Starkingtól kapok hideglelést. :-) Mennyivel jobbak a téli hónapok testesebb fajtái! Édes Golden, sűrű Granny, fényes Idared – mikor mit kíván az ember. Sajnos a június-július holtidény, amikor a többségnek már leáldozik és szép sorjában kezdenek el belülről rohadni. :-( Nem hiába, ősszel jön majd az igazi dömping, de olyankor aztán bármilyen mennyiségben, mindenhogy hasznosítva!

Ezért érdemes most pindurikból, esetleg Summerredből, Jonatánból válogatni. Az egészséges alma feszes, fényes, illatos. Nem puha, egyáltalán nem nyomódik meg. Szóval jó a fizikuma és kész. :-) Élettani hatása igen említésre méltó – majd írok róla valamiféle tanulmányt, ha szeptembertől megint iskolapadba ülök és lesznek egészségtanóráim! -, ami leginkább nyers valójában érvényesül.

Ma viszont inkább süssük meg!

Lorraine Pascale receptje, aki az egykor sikeres modell-karrierjét feladta, s hivatalosan is behódolt sütési szenvedélyének. :-) És milyen jól tette, ő csakugyan kivirult a cukrászlétben! Most tanfolyamokat tart, meg London belvárosában cukrászdát csinosítgat, amit ráadásul Ella kislányáról nevezett el. Receptkönyvet írt és adott el, s még BBC sorozata is van. Ennek a szép mosolyú leányzónak. :-) Bár őszintén szólva ebből egyet sem láttam. Esetleg tud róla valaki, valamit? Lehetséges belepillantani Magyarhonból?

Hozzávalók

A tésztához (18 entis formába, 8-10 személynek):

190 g vaj
40 g kristálycukor
4 nyári alma (télen 2 nagyobb) meghámozva, cikkekre vágva, citrom levével kicsit megspriccelve
1 tk. őrölt fahéj
1 tk. frissen reszelt szerecsendió
1 tk. őrölt gyömbér
220 g muscovado nádcukor (lágy, világosbarna)
2 nagy tojás, könnyedén felverve
1/2 rúd vanília vagy vaníliakivonat
220 g finomliszt
1+1/2 tk. sütőpor

A szervírozáshoz:

egy bögre tej
vagy felvert, édesítetlen tejszín (ne legyen édes, így is tömör-gyönyör a torta!)
esetleg egy fekete tea
jó minőségű juharszirup, módjával :-)

Elkészítése

1. Melegítsük elő a sütőt 160°C-ra. Vékonyan vajazzunk ki egy 18 centis sütőformát, majd liszttel hintsük be. Tegyük félre.
2. A vajból 40 g-ot csipkedjünk le, s dobáljuk egy nagy teflonserpenyőbe. Szórjuk meg a kristálycukorral, és kezdjük el melegíteni. Időnként megkeverve karamellizáljuk. Amikor borostyán színe lesz, adjuk hozzá a meghámozott almaszeleteket. Ízesítsük a fűszerekkel, és pároljuk további 5 percig. Hűtsük ki.
3. Ezalatt a nádcukrot a vajjal keverjük habosra (2-3 perc), majd adjuk hozzá egyenként a tojásokat is. Külön-külön jól keverjük ki. Mehet bele a vaníliarúd kikapart belseje is, végül a száraz hozzávalók (átszitált-sütőporos liszt). Dolgozzuk ki a tésztát, végül forgassuk bele az karamelles almaszeleteket is. Halmozzuk az egészet az előkészített kapcsos formába. Tetejét szórjuk meg pirult mandulaszirommal, és toljuk sütőbe 40-50 percre.

Főbb alapanyagok: fahéj, gyömbér, juharszirup, mandula, nyári alma, szerecsendió

Publikálta: Csenge Kategória: piskóta, tepsis, torta 3 hozzászólás » | 568 olvasás

Wolf Kati dalversenyes sütije: Túró Rudi csónakok

2011. május 18. szerda | 10:23 - 8 hozzászólás

Azt hiszem mindannyian egészen más hangulatban ugrottunk az idei düsseldorfi versenynek, mint ahogy szombat hajnalban felálltunk a tévé elől. Tüske volt bennem, és valószínűleg nem is vagyok egyedül vele. Még biztosan jó ideig érezni fogjuk a helyét. Mert egy csodálatos dallal, egy csodálatos hölgyeménnyel, 42 ország szavazói után is csak toporogtunk – “élmezőnyben”, de hátulról. Mert az eredményhirdetés előrehaladtával egyre inkább körvonalazódott minden, hogy mennyire nem szeretnek bennünket a környező nemzetek. Kőkemény szimpátiaszavazás volt, és korántsem dalok versenyéről, netalán külföldi tehetségek megismeréséről, elismeréséről szólt… inkább politika a máz mögött, és egymás hátulját kinyalintó nagy országok. Lehetne a verseny új szlogenje.

De szerintem bármennyit is morgolódunk az igazunkért, a büszkeségünkért, óriási arcon csapásként éltük meg a dolgot. Valljuk be, ilyen nyers valójában iszonyú érzés volt szembesülni vele… :-) Arról nem is beszélve, hogy bizonyos magyar oldalak nemhogy Kati eddig elért sikeréről beszélnének, hanem kihasználva a helyzetet még pocskondiázzák az országot, a kormányt. Tessék, ezek vagyunk mi. Hogy is várhatnánk bármilyen támogatást, ha nemzeten belül ekkora mélységek vannak, folytonos széthúzás és végtelen rosszindulat…? Rég rossz, ha belülről bomlik valami. Akkor el vagyunk veszve.

Íme kérem szépen, így csillog egy igazi díva. ;-))

Beszéljünk Róla. Hiszen van egy Katink, aki egy igazi versenyen biztosan helytállt volna. Helyt is állt korábban, történetét már mindenki jól ismeri. :-) Ott Németországban is tökéletes produkciót nyújtott, könnyedén felülkerekedett az elődöntős izgalmain, és végül – a csapattal együtt – remekül hozta a formáját. Mert erről volt szó, nemde?  Van egy Wolf Katink, akit végre megismert a világ, akit ott és akkor tizenháromezer fő zsongott körbe. Büszkék lehetünk rá, és innentől kezdve csakis erről kell beszélnünk!

A sütit nagy izgalomban készítettem elő. Tényleg vártam a versenyt, már előző este az országzászlókkal szöszmötöltem, megfestegettem, csinosítgattam. A piskóta egy német klasszikus lett, valami eszméletlen ütős darab. Teljesen el voltam tőle ájulva, ami azt illeti. Épp hogy kihűlt, Anyuval már el is tüntettük a kivájt közepeket… :-)) Meg kell hagyni, ilyen krémszerű, csupapuha, szájban olvadós piskótát még életemben nem pipáltam. Hűtve pedig valami egészen újszerű ízélményt nyújt, nem különül el a piskóta és töltelék, állagban szinte eggyé válik a kettő. Az ízek remekül harmonizálnak, afféle “Túró Rudi” szösszenet ezzel a keserű csokis párosítással. Zseniális, egyszerűen meg kell sütni.

A dalversenyes süti: Túrós-mascarponés csónakok,
valami eszméletlen finom, napokig friss piskótával…

Hozzávalók

A piskótához (10 db csónakhoz vagy egy 23 centi átmérőjű formához):

66 g kakaó
1/2 csésze forró víz
1/2 csésze olaj
4 tojás, szétválasztva (74 g sárgája, 180g fehérje)
1 rúd vanília kikapart belseje / 1 tk. vaníliaeszencia
75 g félfogós liszt
75 g finomliszt
150 g finom szemcséjű kristálycukor
150 g finom szemcséjű nádcukor
2 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
csipet só

A túrótöltelékhez:

250 g túró
200 g mascarpone
2 ek. méz
1/2 csésze porcukor

A díszítéshez: friss eper

Elkészítése

1. A sütőt 175°C-ra előmelegítjük. Az átszitált keserű kakaót a forró vízben feloldjuk, homogénre keverjük, majd folpackkal beterítve, szobahőmérsékleten fél órát hűlni hagyjuk.
2. A tojásokat szétválasztjuk. Egy keverőtálban sárgáikat az olajjal kikeverjük, míg kicsit sűrűbb és szép fénye lesz – ez körülbelül egy percet vesz igénybe. Adjuk hozzá a vaníliát, majd a kihűlt kakaós krémet.
3. Egy másik tálban a száraz hozzávalókat – a cukorral együtt! – vegyítsük el. Két részletben adjuk a tojásos masszához, jól kikeverve.
4. Verjük habbá  fehérjét, és óvatosan forgassuk az egészbe.
5. Süssük 25-30 percig. Érdekes kinézete lesz, kissé megreped a teteje, a repedések látványra pedig nedvesnek tűnnek, de a beleszúrt fogpiszkálóra ekkor már nem fog ragadni tészta. Hűtsük egy órán át, majd egy késsel könnyedén vágjunk ki kis téglalapokat a tésztából.
6. Készítsük el a túrótölteléket: Ehhez a mascarponét a túróval és a mézzel picit botturmixoljuk, hogy krémesebb állaga legyen, majd apránként hozzákeverjük a porcukrot is. Sima csöves nyomózsákba kanalazzuk, és megtöltjük velük a mélyedéseket. Tetejét csillagcsöves véggel díszítjük, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük a desszertet. Másnap friss eperrel megrakodva (mi is így tettünk a zászlók felszámolása után… :-)) tálaljuk és nagy tavaszi hangulatban bepusziljuk.

Megjegyzés: A kis rafinált “csónakpapírokat” Piszkétől kaptam Karácsonyra, ezeket könnyedén össze lehet illeszteni, 240°C-ig jól bírja a klímát is, és roppantmód dekoratívak. :-) Kibontásuk hasonlóan egyszerű, hogy aztán efféle fondorlatos üzeneteket lehessen a piskótába karmolni:

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, piskóta 8 hozzászólás » | 1,456 olvasás

« Korábbi bejegyzések