Habosított kávé a csokoládémennyországban, avagy hogyan legyünk durva pokrócból szelíd dunyhák?

2012. február 17. péntek | 20:07 | 4 hozzászólás

Forral, másnap lefölöz, kávéval elegyít, habosít és felhörpint. Előtte persze egy nagy kanál nádcukor, meg egy csipet fahéj a tetejére. Tökéletes, most akkor szeljük azokat a habokat!

Néhány hete fent jártunk a pesti IKEA-ban, ahol végre beszereztem egy hőn áhított tejhabosítót és a hozzátartozó, széles aljú kancsót. Azóta igyekszünk napjában beiktatni egy-egy utat “pufi felhők” közé – most komolyan, tényleg mintha  bárányfelhőbe harapna az ember! Nagymosoly. :) Mondhatni végtelen a variációk sora, ha habosított házi tejről van szó; kapucsínó, “sós”-karamellás tej, vagy egy esti kakaó örök gyermeklelkűeknek. Abszolút felvállalható jelenség, megnyugtat, tetőtől-talpig átmelenget, akár egy vaskos dunyha, és ha kell, kirángat a téli depresszióból. Mert mindenkinek jár.

De nem csak kalciumpótlásban mesterkedtem az elmúlt napokban, elvégre a boldogsághormon-szintet nemcsak hogy fenntartani, de kicsit talán túladagolni is tudni kell. Habosított nyalánkságok mellé különösen ajánlom a következő desszertet, csupaszív édesszájúaknak.

 

Előre leszögezném, ez egy tömény desszert. De tömény desszertek között is az a szerethető töménységű, beleértve a tetején elterpeszkedő karamellizált banánkarikát is. :) Nem csak az étcsoki dübörög benne, mellette igenis jelen van a banán és a lágy karamell is. Ők hárman jól dominálnak, mindig is szerettem ezek kombóját együtt.

Nem tudom lükeség-e, sokszor kétkedtem mostanában magamban, a választott hivatásban, vagy hogy egyáltalán nekem rendelt dolog-e a cukrászat… azért elmondom mit érzek a sütivel kapcsolatban, mi az ami engem megragadott!

A süti magas kakaótartamú, márpedig a bűvös 70% határában már fennáll az a veszély, hogy az édesség esetleg nem lesz elég édes. Mi több, talán el is nyomja a plusz ízeket, és összeolvad egyetlen, tömör ízvilággá. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a csokoládé már önmagában is valami. Itt viszont, mint írtam is, előtérben marad a banán és a karamell. A sós karamell, amibe mostanában annyira bele vagyok habarodva.  Mert nem úgy kell ám elképzelni, mint egy émelyítően sós, inkább valamilyen húsételhez passzoló szószt.. Ő sokkal inkább egy karamell, ami nem csömörédességű. Mintha az édességét ellensúlyozná a tengeri só, de közben mégis kiemel ízeket. Nagyon különös ez számomra..

Sokféle süteményhez szervíroztam már ezt az öntetet, és sosem okozott csalódást. Jó friss gyümölcs mellé mártogatósnak, kiváló túrótortára vagy tejbe… Könnyen eltartható, majd tovább bolondítható, mindez kis ínyenceknek. :)

A tésztaalaphoz:

112 g puha vaj
60 g porcukor
60 g nádcukor (muscovado)
150 g liszt
40 g kakaópor
1/4 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. só
2 tojássárgája

Elkészítése:

Keverjük ki a vajat a kétféle cukorral, majd szitáljuk hozzá a lisztet, kakaóport, szódabikarbónát és a sót, végül a tojások sárgáit. Csomagoljuk fóliába, és tegyük hűtőbe legalább egy órára.

A banános-sós karamellás krémhez (200 ml fog kelleni)

1 1/2 csésze kristálycukor
1/2 csésze víz
1 csésze tejszín
1 1/2 tk. enyhén sózott vaj (Lurpak)
1 tk. vaníliapaszta
1/2 tk. tengeri só

+ 2 kisebb, érett banán
+ 2 tojás

1. Egy tapadásmentes serpenyőben keverjük össze a vizet a cukorral, és közepes hőfokon kezdjük el melegíteni. Időnként keverjük meg, míg a cukor feloldódik. Közben egy vízbe mártott kenőecsettel nyaldossuk körbe a serpenyő falára tapadt cukorkristály-szemcséket.
2. Miután forrni kezd már ne kevergessük, de néha rázogassuk meg. Amikor borostyánszínűre váltott (nagyjából 12-15 perc), húzzuk félre és adjuk hozzá a tejszínt. Óvatosan, a felcsapó gőz éget! Használjunk egy kézi habverőt, és elegyítsük gyorsan a szószt, majd tegyük vissza a tűzre.
3. Adjuk hozzá a sót, a vaníliapasztát és a vajat. Forraljuk össze, de ügyeljünk a karamell színére! Ne legyen túl sötét, különben kihűlésével egyre jobban besűrűsödik a szósz.
4. Miután kihűlt, 200 ml szószba pépesítsünk 2 banánt és 2 egésztojást.

A csokoládékrémhez:

150 ml tejszín
80 ml édesített sűrített tej
230 g finomra vágott étcsokoládé (64% vagy 70%)
1 tk. vaníliapaszta
2 egész tojás

Forraljuk fel a tejszínt az édesített sűrített tejjel, majd keverjük el a finomra aprított étcsokival. Hagyjuk hűlni keveset, és dolgozzuk bele a 2 egész tojást és a vaníliapasztát.

A tükörfényes csokiglazúrhoz (~80 g kell, de a maradék visszamelegíthető!)

230 ml víz
290 g kristálycukor
95 g cukrozatlan kakaópor, átszitálva
10 g lapzselatin, 60 ml hideg vízbe beáztatva
190 ml tejszín (min. 30%)

Elkészítése:

1. A vizet a cukorral, a kakaóporral és a tejszínnel közepes lángon melegíteni kezdjük. Időnként kavarjuk meg, hiszen a kakaópor könnyen leéghet az edény aljára. Cukorhőmérővel ellenőrizzük a hőfokot, ha a 106°C-t elérte, húzzuk félre!
2. Hűtsük vissza 60°C-ra, majd adjuk hozzá az előzőleg vízbe áztatott zselatint. Keverjük simára.
3. 30°C-on már felhasználható. Ekkor öntsük a torta tetejére, majd a kenőkéssel elsimítva vonjuk be mindenütt a tortát. Ha jól dolgoztunk, mindenütt befedi, az oldalán sem keletkeznek rések. Ha valahol mégis kimaradna, a maradék krémből takarjuk el a hibát.

A díszítéshez:

1:1 arányú cukor+víz, karamellizálva
banánkarikák
friss tejszínhab

A pite összeállítása:

1. Nyújtsuk a tésztát 7 mm vastagra és béleljünk ki vele egy 26 cm átmérőjű piteformát. A kilógó részeket egy éles késsel nyessük le. Fektessünk rá egy réteg sütőpapírt, majd töltsük meg szárazbabbal. 200°C-ra előmelegített sütőben süssük elő vakon 20 percig, majd emeljük ki a nehezéket és süssük további 5 percig.
2. A csokikrémet öntsük a tészta aljára, majd kanalanként adagolva, egy fogpiszkálóval márványozzuk bele a banános-sós karamellkrémet is.
3. 160°C-on süssük további 25-30 percig, ekkor a töltelék széle kissé bebőrösödik, de közepe remegős marad. Vegyük ki, ha kihűlt kanalazzunk rá kevés tükörglazúrt, vonjuk be vele a pitét.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, pite 4 hozzászólás » | 836 olvasás

Mert az epret túladagolni nem lehet

2011. május 29. vasárnap | 09:13 | 6 hozzászólás

Tényleg elkezdődött, már van kánikula, lehet cangázni, kint a nagyvilágban fotózkodni, epres hangulatot teremteni! B-) Ez csak egyet jelenthet, mégpedig… LEKVÁRBEFŐZÉST! Pontosan, a tavalyi óborzalmak után, tegnap Gabikánál ünnepélyesen eltemettük a 2010-es pocsolyás nyarat, és végre, na végre epret, édes epret tudtunk eltenni!  :-) Nem is először vagyok idén dunsztbajnok, futottam egy próbakört néhány napja. Jelentem, a dél-alföldi eprek bizony jó húsban vannak, már messziről illatoznak! :-) Kövérkés szemek, szép érettek, mézédesek, mosolygósak. Etetik, vetetik magukat. (ilyen se volt még korábban, befőzésekor túl sok cukrot számoltam egy kilóra!) Egyébként ajánlott a sándorfalvi, zsombói és szatymazi portékát közelebbről szemügyre venni, az ottani egyedek ugyanis valami földöntúli kuriózumnak számítanak! :-)

Eperlesen, egy korábbi adagból

Eper, sárgabarack, cseresznye és meggy (legkésőbb a füge, ha jó nyarat fogtunk ki), ők teremnek meg leginkább alföldi terepen. Nem mondom, a málna is ütős tud lenni (No de az hol nem?! Ott kizárólag mennyiségbeli aggodalmak érhetnek.  :-)), viszont lassan bele kell törődnöm, hamvas kedencáfonyáim nem alföldi síkságra szakosodtak. Kiskosárral elvándorlok érte inkább erdőszélekre, vagy fel a hegyekbe. A többiből viszont tervezünk befőzni, főleg mert a deszki kertünkben roskadoznak a fák a cseresznyétől, meg a meggytől. Állítólag. Csak Apu mondta.

Mint minden gyümölcsnél, úgy epernél is jó idő mérvadó. Nagy zuhék, napsütésmentes napok után nem érdemes bíbelődni a befőzéssel, a tavalyi esőzések után például egy kezemen meg tudom számolni, hányszor vettünk epret… akkor is csak úgy a látványért, frissiben elszemezgetésre. :-( Ott és akkor sütöttem egy tepsi könnyed felhőszeletet, ilyen cuki kis kosárkákat, na meg egy elbűvölő esküvői tortát Alízéknak! :-) És meg ne feledkezzünk róla, családon belüli örömovációt váltott ki az eperhabrolós sokaság is. De nagyjából ennyi volt, két pillantás és lőttek a szezonnak. Na nem úgy, mint most! Érnek majd még izgalmak, érzem én.. csak tudjak alkotni Petőfi, Arany meg egyéb csodabogarakkal a nyomomban…. :-)

Levendulás-vaníliás eperlekvár,
3 könnyed lépésben

Ő lenne az, egy levendulás-vaníliás kombináció, amitől aztán nagyon kellemes illata lett a lekinek. Ugyan most, hogy picit édesebbre sikeredett, szerintem csak mascarponés-tejszínes krémek, krémtúrók, sajttorták ízesítésére fogom használni, de arra aztán tökéletes lesz! Eperesszencia.

Hozzávalók

1 kg mézédes eper
20-25 dkg cukor (én ennél többet tettem, vagyis az eper édessége parányit kulcsfontosságú tényező)
2 vaníliarúd
1 ek.  szárított fűszerkuckós levendulavirág
1 csomag dzsemfix 2:1 (opcionális)
1 ek. frissen facsart citrom

Elkészítése

1. Előző este az epret megtisztítjuk, lecsumázzuk, teflon serpenyőbe halmozzuk. Elvegyítjük a cukrorral, a citrom levével, a vaníliarúd kikapart belsejével (nyugodtan beletehetjük a külső burkát is) és a levendulavirággal. Egy-két órát, még jobb egy egész éjszakát pihentetni. Ekkorra levet ereszt, és átjárja a vanília-levendula illat is.
2. Másnap botturmixoljuk (lehet természetesen egész szemeket hagyni benne, ha a család úgy szereti), majd felforraljuk. Lehabozzuk, és lassú lángon gyakori kevergetés mellett sűrűre főzzük. Ez 1 kg-nál nem több egy óránál, érdemes sűrűségpróbát végezni.
3. Ezután elkeverjük benne a dzsemfixet, frottyantunk rajta még egyet (2-3 perc), végül tiszta, fertőtlenített üvegekbe töltjük. Fejre állítjuk néhány percre, majd dunsztba állítjuk 24-48 órára.

És hogy mi az ajánlat mellé? Újból túrós talány, a héten Drezdából. Létezik ennél jobb párosítás? Nagyon is jellemző így nyártájon a gyümölcs túróval való összeeresztése, vagy fordítva. :-) Ami nekem épp kapóra jön, mert az utóbbi időben minden túrós dologért remegek. Különösen sülve édességként, de egy jóól behagymásított kőrözöttet is szívesörömest elkanalazgatok! :-) Meg túrós batyukkal álmodok. Pedig korábban nem volt így, a Túró Rudit például messzire elkerültem – és bizonyára teljesen egyedül voltam ezzel a defektemmel. :-)) Most meg tessék, kis klasszikus rákóczi túrós látványától majdhogynem könnybe lábad a szemem. Azok az aranyló cukorszemcsék, a hullámhabokon….

Drezdai túrós lepény, levendulás-vaníliás eperlekvárral

Hozzávalók

A tésztához:

250 g liszt
15 g élesztő
1 vaníliarúd magjai
125 ml tej
100 g vaj
csipet só
75 g cukor

A töltelékhez:

50 g vaj
100 g nádcukor
2 kisebb tojás
250 g tehéntúró
250 g ricotta
20 g pudingpor
fél citrom reszelt héja
darált mandula

A tetejére:

50 g lágy barna nádcukor
2 tojás
25 g vaj
1 ek. konyak

Elkészítése

1. A tészta hozzávalóiból kelt tésztát készítünk, majd fél órát kelni hagyjuk. Miután kétszeresére dagadt, nyújtsuk ki belisztezett munkalapon, és helyezzük kikent tepsibe. Nyomjuk magasra a peremét, kenjük le olvasztott vajjal, és szórjuk meg a darált mandulával. Pihentessük 15 percig.
2. A töltelékhez keverjünk habosra a vajat, és apránként adjuk hozzá a cukrot, a tojások sárgáit, a túrót és ricottát, a pudingport, a citromhéjat és egy csipetnyi sót. Verjük fel a fehérjét, és forgassuk óvatosan a töltelékhez. A masszát terítsük el a tésztán.
3. A sütőt melegítsük elő 200 fokra, (légkeveréses sütő 180 fok). A keményítőt keverjük össze a cukorral, a tojásokkal, a vajjal és a konyakkal, majd forró víz fölé állított tálban verjük krémesre. (Körülbelül 5 perc kell neki, míg folytonos kevergetés mellett besűrűsödik. Hagyjuk néhány percig hűlni, majd simítsuk a túrómasszára. Végül toljuk sütőbe és süssük kb. 30 percig. Akkor jó, ha közepe picit még lágy-remegős, akár egy sajttortánál. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd vágjuk kockákra.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, kelt tészta, péksüti, pite, tepsis 6 hozzászólás » | 1,090 olvasás

Dióhabos-szilvalekváros pitecsoda

2009. november 17. kedd | 08:03 | 7 hozzászólás

…amolyan békebeli-nagymamásan! :-) Ahogy vasárnap este a családdal sorra majszoltuk a kockákat, egyre csak a híres-neves dunabogdányi sütik jutottak eszünkbe. Direkt figyeltem is apukámat, a szélek, illetve 3 szelet eltűntetésével Ő döntötte a dekordot. :-)) Nem csoda, elvégre ezeken az ízeken nőtt fel! Tavaly karácsonytájt írtam már Magdiról - a bogdányiak elsőszámú tündérkéjéről -, aki kizárólag a 40. tepsi házisüti után volt hajlandó pihenőre küldeni a sütőt. Elkápráztatott minket, no nem kizárólag a mennyiséggel, inkább a sütemények sokszínűségével! Akkor fogadalmat tettem, néhány receptjét feltétlen megérdeklődöm az ünnepekre.

A pitetészta már önmagában is jelenség, elképesztő milyen ízessé, milyen gazdaggá teszi a sok tojássárgája! Most mondjátok meg - egyik pillanatban még nyájasdadon szolgálom ki a családtagokat, másikban meg földre taszítva őket, életre menő küzdelmet folytatok a morzsákért. :-D Lám, ezt teszi az emberrel egy jó pitetészta!
És akkor a tömény, vaskos dióhabról, no meg az alatta húzódó csípős, beregi szilvalekvárról még nem is beszéltünk…
…De azthiszem nem is kell, beszél ez önmagáért! :-))

Hogy tetszik a recept? – (6 szavazat, átlaga: 4.00)
 Loading ...

Hozzávalók

A tésztához:

• 250 g finomliszt
• 1 nagy ek. tejföl
• 160 g szobameleg vaj
• 50 g porcukor
• 5 tojássárgája
• fél csomag (6 g) sütőpor

A töltéshez:

• 150 g beregi szilvalekvár

A tetejére:

• 5 tojásfehérje
• 200 g kristálycukor
• 200 g darált dió

A tepsi kikenéséhez: vaj+finomliszt

Elkészítése

1. A tésztához valókat összegyúrjuk (jó, ha a sütőport előre összekeverjük a liszttel, így oszlik el a tésztában a legjobban), letakarva 30 percre a hűtőszekrénybe tesszük.
2. Ezután enyhén meglisztezett gyúrólapon 25×32 centis lappá nyújtjuk, és kikent, belisztezett tepsibe fektetjük.  Előmelegített sütőben, közepes lánggal 15-18 perc alatt elősütjük.
3. Amikor kissé kihűlt, a lekvárral egyenletesen megkenjük.
4. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, a vége felé apránként a cukrot is hozzáadjuk, majd a darált diót is beleforgatjuk. A lekvárral megkent tésztára simítjuk, tetejét habkártyával vagy villával megcifrázzuk.
5. A sütőbe visszatoljuk, a lángot kicsit csökkentjük, és a süteményt még 20 percig sütjük, pontosabban a tetejét szárítjuk.
6. Ha kihűlt, forró vízbe mártott késsel kockákra vágjuk. Darált dió helyett mandulával vagy mogyoróval is készülhet.

Kapcsolódó bejegyzések

• Dióhabos-karamelles emelet

Főbb alapanyagok: dió, finomliszt, kristálycukor, porcukor, sütőpor, szilvalekvár, tejföl, tojás, vaj

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, pite, tepsis 7 hozzászólás » | 2,634 olvasás

Igazi örökzöld: a meggyes pite

2009. augusztus 16. vasárnap | 08:08 | 4 hozzászólás

Múlthéten, palacsinta mellé kóstoltam meg először anyukám “lekvárját” – Isteni volt, bár inkább hasonlított fanyar, aszalt meggyszemekre. :-)) Mivel a családból mindenki hátast dobott tőle, meg is egyeztünk egy pite elkészítésében.

Ajánlom figyelmetekbe az alsó fotót! :-D Gábor  új látásmódot ígért, nem is volt benne hiány. Szerintem második gyermekkorát éli…

Hogy tetszik a recept? – (3 szavazat, átlaga: 5.00)
 Loading ...

Hozzávalók /2 piteformához/

A tésztához:

• 50 dkg finomliszt
• 15 dkg tejföl
• 2 dkg élesztő
• csipet só
• 5 dkg porcukor
• 1 tojás
• 25 dkg vaj
• kevés liszt a gyúráshoz

A töltelékhez:

• anyu meggylekvárja, fonnyadt meggyszemekkel
• darált dió vagy mogyoró

A kenéshez: tojássárgája

Elkészítése

1. A tésztához meglangyosítjuk a tejfölt, elkeverjük az apróra tördelt élesztővel és a tojással. Elmorzsoljuk a lisztben a vajat, a tetejét megszórjuk a porcukorral és a sóval, majd hozzáadjuk az élesztős tejfölt.  Összegyúrjuk,  2 cipót formálunk belőle, és pihentetés nélkül dolgozunk vele tovább, vagy fóliával letakarva éjszakára hidegre tesszük.
2. Kinyújtjuk az egyik cipót, ügyelve, hogy kényelmesen beleférjen a formába. Levágjuk a túllogó részeket, és félretesszük.
3. Alját meghintjük darált dióval vagy mogyoróval, és rákanalazzuk a fonnyasztott meggyszemeket. (Jó, ha van egy kis leve, érdemes ezért kikeverni folyósabb meggylekvárral.)
4. A maradék tésztát összegyúrjuk, vékonyra nyújtjuk, és derelyevágóval centis csíkokra vágjuk. Berácsozzuk vele a pitét, majd tojássárgájával lekenjük.
5. 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütjük, és a formában teljesen kihűtjük.

Anyukám fonnyasztott meggyszemei

1. A meggyet megmossuk, kimagozzuk és kristálycukorban alaposan megforgatjuk. Egy éjszakára – vagy amíg levet nem ereszt - alufóliával lefedjük.
2. Feltesszük a gázra és addig főzzük, amíg a meggyszemek megfonnyadnak, és az összes levét elfövi.

Vajon ki közeledik a síneken? És mit fog szólni hozzá Kolos? :-D

Főbb alapanyagok: dió, élesztő, finomliszt, meggy lekvár, porcukor, só, tejföl, tojás, vaj

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, pite 4 hozzászólás » | 1,513 olvasás

Az Elronthatatlan csokis-kókuszos pitetorta

2009. augusztus 8. szombat | 06:47 | Még nem érkezett hozzászólás

Szeretem a pitéket, bár ezzel a formával rendszerint meggyűlik a bajom. Kivetehető az alja, de a pereme nagyon vékony - nehéz ráhajtani a tésztát, ezért néhol rettentően csúnya lesz. :-S Sebaj, holnap megyünk az Ikeába, és meg fogom venni a régóta áhított kerámia változatát.  
Olyan ironikus egyébként ez az egész. :-D Sose felejtem el, amikor kislánykorában a szomszéd csaj megkérdezte, hogy mi a boltba járunk-e nyaralni. Már akkor nem jutott elég időnk kikapcsolódásra, így mondhatni mélyen érintett a dolog.  Hát most megint igaza lett, idén sem lesz “klasszikus nyaralás”. Viszont apunak ez a hétvégéje szabad, úgyhogy Pestre megyünk – naná, hogy boltolni… :-)

A süti meg pompás. Annyira csupa-csokisra számítottam, helyette pedig intenzív, de mégsem túl tömény kókusz íze volt. Enyhén persze kiérződött a tejcsoki krémessége is, mégsem tette gellyédessé. Bőven elfér mellette egy fagyigombóc, de ha megfelelő méretű tányérra pakoljuk, akár kettő is elfér. – Pocakba is. :-))

Fotók: Babszika
Hogy tetszik a recept? – (6 szavazat, átlaga: 4.67)
 Loading ...

Hozzávalók

A tésztához:

• 1 + 1/3 csésze finomliszt
• fél tk. só
• 1/2 csésze vaj
• 5 ek. jéghideg víz
• 1 ek. barna nádcukor

A töltelékhez:

• 1/4 csésze vaj
• 120 g tejcsoki
• 300 g édesített sűrített tej
• 1/2 csésze finomliszt
• 2 tojás, könnyedén felverve
• 1 tk. vaníliaeszencia
• csipet só
• 1 csésze kókuszreszelék
• 3/4 csésze krokant

A díszítéshez: tejszínhab vagy vaníliafagyi

Elkészítése

1. A tésztához szitáljuk át a lisztet egy közepes tálba, majd vegyítsük el benne a sót.
2. Morzsoljuk hozzá a vajat és a barnacukrot, kanalanként csurgassuk rá a vizet, majd laza mozdulatokkal állítsuk össze a tésztát.
3. A kezünkkel lapítsuk ki a tésztát 10-15 cm-es lepénnyé. Vékonyan lisztezzük meg a sódrófát és a munkafelületet. Vékonyan nyújtsuk a tésztát kör alakúra, bőven hagyjunk rá, hogy kényelmesen elférjen a piteformában.
4. Helyezzük a kivajazott formába, majd tegyük félre, míg a tölteléket előkészítjük:
5. Egy lábasban, vízgőz fölött olvasszuk föl a tejcsokit és a vajat. Öntsük hozzá a sűrített tejet, a könnyedén felvert tojásokat és a lisztet. Ízesítsük vaníliaeszenciával, és egy csipet sóval, majd jól solgozzuk össze. Végül adjuk hozzá az apró krokantszemeket és a kókuszreszeléket.
6. Öntsük a masszát az nyers tortatésztára, majd toljuk 180 fokra előmelegített sütőbe. Süssük 40 percig, vagy amíg a beleszúrt fogpiszkálóra épp nem ragad töltelék.
7. Süteményrácsra téve álljunk lesben, míg teljesen kihűl.
8. Tálaljuk vaníliafagyival, tejszínhabbal vagy egyszerre. Mert isteni lesz. :-))

Főbb alapanyagok: cukrozott sűrített tej, finomliszt, kókuszreszelék, krokant, nádcukor, só, tejcsoki, tojás, vaj, vaníliaeszencia

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, pite, torta Megjegyzés küldése » | 1,072 olvasás

Korábbi bejegyzések