Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Graham zsemle kutatómunka

2009. február 10. kedd | 14:44 - 6 hozzászólás

Feldobódtam. De úgy istenigazándibul! És még mára is kihatott boldogságom. Tegnap ugyanis, amikor a gasztro.miner-en böngésztem lelkesen, megcsapott Limara pékségének hívogató illata. Legújabb bejegyzésében “joghurtos riegel“-jéről ad hírt, mely kisértetiesen hasonlít rozsos párna barátomra – a félegyházi pékségből. :meno: Ilyen KELL nekem/nekünk. Lelki szemem előtt már látom, ahogy vérremenő küzdelmet folytatunk az utolsó darabokért… No de hol van az még… Ma jó néhány alapanygot be kellett szereznem, de még így sem láthatok neki…Az öregtészta elkészítése minimum 15 órát fog igénybevenni. :szomoru:

Tehát. Valahogy fel kellett vezetnem a témát. Ez adta meg ugyanis a reményt, a kellő löketet! Ha házi rozsos párna létezik, akkor Graham zsemle mért ne lenne? Akinek van ismerettsége a félegyházi pékségből bármilyen ötlete egy lehetséges elkészítési módra vagy hogy hogyan induljak neki, kérem írja meg a kommenteknél!

Limara kérésére reggel lefotóztam a zsemlét félbevágva. A kép alapján jó sűrű tésztáról van szó.

Sajnos az említett pékség vasárnaponként zárva van, ez meg csak frissen jó. És egyébként is, korán kell menni érte, ha még kapni szeretnél. Feltételezem nem véletlen.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: tervek 6 hozzászólás » | 549 olvasás

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek