Sütimizéria » torta
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Túrótortát, ha beüt a vizsgadrukk

2012. szeptember 26. szerda | 18:20 | 15 hozzászólás


Túrótortát vizsgadrukkra, lelki nagy bajokra, vagy csak levezetésképp a mindennapokra. A sütemény, amiből minden héten lecsusszan egy kocka/körcikk, mert ízéért, pufók-fehér habrétegéért és porhanyós pitealapjáért teljesen meg tudok bolondulni. A recept egyébként a Blikk Nők Konyha nyári különszámában jelent meg először, most komplett képanyaggal végre ide is elhozhattam…

Túrót valamilyen formában tényleg minden héten eszem, meg egyfeszt kutatva szemlélek magam körül. :)) Régen nem szerettem ennyire, de úgy másfél éve teljesen rákaptam. Kőrözött mellett sok túrós desszertet is megálmodok, egy vagány aljnélküli kapros túróssal peidg bármikor le lehet venni a lábamról. Arról nem is beszélve, hogy használjuk ki ezeket az adottságokat, amikre igenis büszkék lehetünk! A túró egyik legnagyobb kincs a jó magyar alapanyagok között. Németországban egészen más ízélményt nyújtott, és bár ottani kedvenc szintén a Topfenstrudel volt, azért a házi, zsíros magyar túrónk magasan az élen jár. Világszinten!

Egy szelettel utoljára hétfőn fogyasztottam, a cukrász szintvizsgám előtt. Erről is szeretnék mesélni, mostanra picit leülepedtek a dolgok, sikerült talán…kicsit feldolgozni magamban a csalódást. A nyári gyakorlatom óta tudok a szeptember végi vizsgáról, de bővebb információkat csak sulikezdéskor kaptunk.

Mindössze három tételt írtak ki; briósok+kelttésztás ökörszem (barhesz) duóját, mákos pozsonyi kiflit (a költséghatékonyság okán…) és blundel tésztás  pudingos papucsot lehetett húzni. Úgy gondolom, nem egy nehézségű a három tétel, de persze mindegyiknek vannak bizonyos buktatói. A briós a fonás miatt lehet macera (én bevallom idén tanultam meg igazán szépen fonni), a pozsonyi kifli alapja bár egy gyúrt omlós-élesztős tészta, azért könnyen “leéghet” a kezünk alatt, és a forrázott máktöltelék is készülhet éppen túl lazára. A töltelék-tészta adagolásánál pedig fokozottan résen kell lenni, itthoni gyakorlásnál például a béna mérlegem miatt véreztem el. Szerencsére még vizsga előtt sikerült lecserélni az őskövületet, egy megbízható Soehnle mérlegre! Váó!

A harmadik tétel pedig igazi kakukktojás volt, felkészítő órán, otthon sem fértem bele a három órás keretbe. Rövidebb szüneteket kellett ezért tartanom a hajtogatások között, ami nehezebb tésztanyújtást jelentett és még annál is méretesebb tételtől való aggodalmat. :))

Hétfőn háromig, a tételhúzásig tartott csupán a gyötrelem.

Készítsen 15 db barackos papucsot hajtogatott élesztős tészta, és süthető sárgakrém, barackbefőtt felhasználásával, és helyezze tálcára bemutatás céljából!

Na ná, hogy blundel. Miért is lenne mázlim egy egyszerűbb kelt tésztával vagy a pozsonyival. :)) Mindenesetre ahogy az érettségin is volt, megtudtam a feladatot, már csak arra tudtam összpontosítani. Úgy csoportos szinten, a legtöbb időt szerintem a kimérésnél babráltunk, legalább 20 percig bénáztunk, míg a két tésztarész hozzávalóit összemértük. Egy volt a szerencsénk, hogy szinte végig együtt mozogtunk, nagyjából egyszerre végeztünk dagasztással és a kelesztéssel is. Szeretem ezt a tésztát, a végeredmény olyan nagyon finom tu lenni, ha semmit sem baltázunk el.

Közben akadtak hullámvölgyek, voltak kisebb-nagyobb szétszórt hangoskodásaim (nem nagyon káromkodtam, inkább nagy robajjal voltam), ahogy az nálam lenni szokott. A nyújtásoknál többször voltam frászban. Ennek a tésztának elengedhetetlen a hajtogatások között pihennie, csak így lehet utána lendületesen, vékonyan nyújtani. Ezt viszont aligha könnyű 3 órába belezsúfolni, kelesztéssel, sütéssel, glazúrozással-díszítéssel meg miegymással együtt. Most mégis csoda történt. Ha szűken is, de belefértünk az időkorlátba  (hihetetlen mi mindenre képes az ember, ha egyszer rá van kényszerülve), a kitálalás pillanatában valami határtalan boldogság és nyugalom töltött el. Ahogy megemeltem a szimpla-dupla-szimplán hajtott papucsaimat, tudtam, hogy a feladatot végrehajtottam. És hogy jól hajtottam végre. Könnyű volt, laza szerkezetű és sokrétegű, kellemesen roppanós tetővel, egy kis gyümölcshalommal a közepén. Elégedett voltam, végre kiegyensúlyozott voltam. Emlékszem, értékelés alatt majdnem haza is telefonáltam szüleimnek, hogy nyugodjanak csak meg, a vizsga lement és én a folytonos görcsölést és agybajt eldobva, jól teljesítettem…aztán valahogy mégsem fért bele az időbe, előre inni a medve bőrére pedig amúgy sem szerencsés gondolat – kivártam hát.

ÉS milyen jól tettem. 🙂 Észrevételeiket végül az eredményhirdetésen nem közölték. Különösebben nagy részletességgel legalábbis. Annyit tudtam meg, hogy pontot vontak le, amiért a pléhlemezről nem csúsztattam le az uzsonnasüteményeket azonnal, kisütésük után. :))) Valóban helyben pingáltam, orr a sütőlemezen glazúroztam zselatinnal, és díszítettem is fel a kis csomagokat. :))

Arról viszont már nem kaptam tájékoztatást, pontosan miért vontak le, több mint 30 pontot a vizsgamunkámból, és miért lett így hármas – azaz “közepes” érdemjegyem. :)) Mindenesetre nagyon fájt és fájna mindmáig, ha……. de sajnos nem árulhatok el többet. Viszont hála a mai napnak, most már rendben vagyok, újra egész vagyok. És volt, aki ma meg tudott nyugtatni, hogy a hiba nem bennem volt. Köszönöm, nem hagyom, hogy a szakma iránti szeretetem rámenjen erre. Sem azt, hogy az emberekben felejtsek el bízni.

A hibáimmal pedig igenis tisztában vagyok. A legváratlanabb pillanatokban tudok szétcsúszni, egyáltalán nem vagyok magabiztos. Már nem is tudom, voltam-e valaha. De egyet biztosan tudok. Jól csináltam meg a vizsgatételemet…. Higgyetek nekem, ilyen önkritikával képes vagyok el tudom dönteni.

Együnk inkább túrótortát, sós karamellszósszal. Juj, e nagyon Isteni kombó. Bevallom, a tökéletes túrótortával hosszan kísérletezgettem, még Jenei Tomi Bécsi sült túrótortájából indultam ki, amit tovább csinosítgattam meg formáltam a Dusha család ízlésére. 🙂  Hozzátoldottam a Münchenből szervált Topfenstrudel receptből is, amit nagy sokára, végre magaménak tudhatok!!! :))) Volt olyan kedves és legépelte nekem az egyik Rischartban dolgozó csajszi  – a recept egyébként a Karácsonyi meglepim része lesz. Kathrinnel pedig azóta is levelezgetünk. 🙂

A tökéletes túrótorta – tengeri sós karamellszósszal

Elkészítés: 2 óra + hűtés
14 szelethez egy szelet: 640 vidám kcal

Hozzávalók

…a karamellszószhoz:

30 dkg kristálycukor
1,25 dl víz
2,4 dl tejszín
2 dkg sózott vaj
1 tk vaníliakivonat
½ tk tengeri só

…a tésztához:

50 dkg finomliszt
20 dkg porcukor
23 dkg hideg vaj
2 db tojás
1 csapott evőkanál vaníliás cukor
½ db citrom reszelt héja
csipet só
kevés jeges víz az összeállításhoz

…a töltelékhez:

75 dkg túró
15 dkg puha vaj + 7,5 dkg olvasztott vaj
12,5 dkg porcukor
7 dkg kristálycukor
6 dkg vaníliás pudingpor
1 ek vaníliapaszta (vagy 1 rúd vanília kikapart magjai)
8 db szoba-hőmérsékletű tojás, szétválasztva
csipet só
1 db citrom reszelt héja


Elkészítése

  1. E1Keverjük el a kristálycukrot a vízzel fakanállal, és közepes lángon kezdjük melegíteni. Forraljuk 12–15 percig, borostyánszínűre. Vegyük le a tűzről. Öntsük bele a tejszínt, és kézi habverővel dolgozzuk teljesen homogénre. Ha
    nem oldódna fel, kicsit melegítsünk rajta. Adjuk hozzá előbb a vaníliát, a sót, végül a vajat. Töltsük át egy befőttesüvegbe, hagyjuk teljesen kihűlni, majd tároljuk hűtőben (akár 4 hétig).
  2. Másnap a lisztet morzsoljuk el a vajdarabkákkal, majd adjuk hozzá a kétféle cukrot és a reszelt citromhéjat. Készítsünk középre mélyedést, üssük bele a tojást, és a jeges víz hozzáadásával, gyors mozdulatokkal gömbölyítsük ki a linzertésztát. Legalább egy órát pihentessük a hűtőben.
  3. A töltelékhez a vajat habosítsuk ki a porcukorral. A túrót passzírozzuk át, keverjük el a tojások sárgáival, majd
    a két részt keverjük össze. Az olvasztott vajat a vaníliás pudingporral és a vaníliapasztával – egy kézi habverővel – dolgozzuk simára, és adjuk az előzőekhez. Tegyük a hűtőbe 1 órára.
  4. Ezalatt a hűtőből kivett tésztát nyújtsuk 3 mm vékonyra, és béleljünk ki vele egy 26 cm átmérőjű tortaformát. Szurkáljuk meg villával, tegyünk rá sütőpapírt, és öntsünk bele nehezéket (pl. szárazbabot). 190 °C-os sütőben
    süssük 15 percig.
  5. Vegyük vissza a hőfokot 160 °C-ra. A tojásfehérjéket egy csipet sóval és a kristálycukorral verjük kemény habbá,
    majd forgassuk bele a tojásos-túrós masszába. Öntsük az elősütött tésztarétegre, és süssük további 40 percig. Végül alufóliával vagy papírral fedjük le, és félig nyitott – kiakasztott – sütőajtónál süssük készre. (Csak akkor nyissuk ki a sütő ajtaját, ha nem légkeveréses!) A sütési idő kb. 70 perc. Ha kihűlt, vegyük ki a formából, hűtsük ki teljesen, és a sós karamellszósszal tálaljuk.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: pite, torta 15 hozzászólás » | 3 027 olvasás

Lilába vált a “nyárutó”: Kávélikőr krémhabos tortácskák, karamelles-kávés ganache-csíkkal és szederglazúrral

2012. augusztus 28. kedd | 12:05 | 5 hozzászólás


Öt hét telt el, öt teljes hét az utolsó bejegyzés óta…! És lám, augusztus negyedik hetébe léptünk, hogy aztán emlékekkel magunk mögött, kitapossuk a nyár utolsó napjait – az idei is emlékezetes marad. Hiába nem jutottam el nyaralni, a kalandok, amiket ez a néhány hónap hozott, felértek minimum egy müncheni megmérettetéssel. 🙂
Érdekes, ahogy az időjárásban is közeledik valami más, bár a kánikulai gyötrelmek ezt most még könnyen feledtetik velünk. Kitárt ablaknál azért, hajnalban igenis érezni, benne van a levegőben….  az a súrlófényes ősz. Tessék, megint hogy elröppent ez a pár napos hónap. Kis összegzés, mérlegelés fejben, aztán újult erővel induljunk a szeptembernek!

Tényleg annyi minden történt. Itt van például négy kis büszkeségem, benne néhány fellapozandó recepttel a Sütimizériáról.  Leírhatatlan érzés az egész magazinos ügyködésnek részese lenni; például összeválogatni a rovat receptjeit vagy épp kizárólag erre a célra újat alkotni, majd megfotózni, végül pedig… nyomtatásban, írott formában látni, amit magad alkottál. Az a csoda, minden túlzás nélkül! Az utolsó augusztusi szám természetesen még kapható a kollekcióból, illetve tudtommal a Nyári desszertek is beszerezhető még. Fura, már megint csak ezek a képek maradnak a nyári gasztronómiából.

  

A nyár legnagyobb meglepetése, és egyúttal egyik legnaposabb élménye, egy másik jó dolog kapcsán bontakozott ki. 🙂 Tudniillik július 21-re, kissé önfejű módon bevállaltam egy 50 fős menyasszonyi tortát. Nem egy szokványtorta volt, de nem is egy szokványcsajnak! Majának, Iringó barátnőjének készült, és a tengerkék, pöttyös újasszony ruhájához lett komponálva. Árnyalatában, meg úgy egész bohókás külsejében. 🙂 Ott a lagziban esett meg, hogy a jelenlévők között egyik “zugolvasóm” is jelen volt, mi több, lelkesen fogyasztott a tortákból. :)) Azt mondta követi és szereti a blogomat, külső megjelenésével, fotóimmal, mindennel együtt. Néhány nappal később felvettük a kapcsolatot, a felesége Móni pedig megérdeklődte, nem készítenék-e egy kávétortát a házassági évfordulójukra. Készítettem! Eljöttek érte személyesen, beszélgettünk, meginterjúvoltak, majd lemenő nap fényében elautóztak tortával együtt, a kánikulában. :)) A torta szerencsésen megérkezett, a beszélgetésből interjú született, én pedig újfent rákaptam a kávéval való kísérletezésre.

Legyen kis- vagy nagyvállalkozás: a pénz és az üzleti kapcsolatok mellett a minőség az, amit kézben kell tartanunk. A minőség az, ami szelektálja a vevőket. Az ár csak követi minőségészlelést a fogyasztói döntésben. Legalább is a delikát termékek és szolgáltatások előállítása és fogyasztása területén. A delikát sokoldalú figyelmet, türelmet és reflexiót kíván. Nem csak kifelé irányuló reflexiót, de önreflexiót is. A minőség kézben tartásánál kontrollálnunk kell, hogy azt tettük-e s annyit a termékbe, ami kell, s azt is, hogy minden belekerült-e, s úgy került bele, ahogy kell! Ahogy a vevő szereti, ahogy szeretni fogja. Tudjuk, hogy a delikát kézzel-szívvel készül. Mert ilyen a dolog természete. Egy praxist bemutatva: Mészáros Mónika stílusszakértő, Mészáros János controlling igazgató és Dusha Csenge cukrász beszélgetését ajánlom figyelmükbe.

A Cikk folytatása »

Szeretem a jó kávék érces aromáját. Jó kávékkal jó a krém, jó az átitatott piskóta, és nem mellesleg jól indul tőlük a nap. A szederrel pedig tényleg elképesztő párost alkotnak, bevallom én sosem gondoltam volna. De mindig mozgatta a fantáziámat, hogy pontosan miként fér össze egy kellemesen fanyar-máskor annál édeskésebb gyümölcs, a kávé karakterességével. De tök jó. Tényleg kiegészülnek, érdemes kipróbálni. Már ha lenne még szeder.
Van ugyan egy tuti jó lelőhelyem a piacon,  a fiatal csapat Nógrádból hozza a lila-kék gyümölcsöket. Ők októberig ígérik az áfonyát, szedret szeptemberre is (most mézédes, most ne sajnáljátok venni, még ha picit húzósabb is az ára!), azt mondják nagyon szép a termés, és még van dögivel.

Az elkészítése sem különösebben bonyolult, igazából spécibb kellék hozzá egyedül desszertgyűrű, ha ilyen apró tortácskákat szeretnénk. De természetesen elkészíthető nagyobb formába adagolva (úgy legalább tömöttebben lehet pakolni a szedreket is). Néhány apró észrevételem azért lenne, amivel megkönnyíthetjük a munkánkat:

  1. A desszert rendkívül habos, ez köszönhető a benne lévő tojáshabnak. Nyilván emiatt nem túráztatható különösebben, fokozottan ügyeljünk a hűtve tárolásra! Egész tojást és sárgáját ugyancsak tartalmaz, igaz ez a krémalapba kerül, fel van főzve vízgőz fölött.
  2. A piskótakorongok egy eszméletlen strapabíró, könnyen kezelhető piskótamasszából készültek, erre esküszöm! Jól megszívja a likőrt, könnyen kiszúrhatók belőle a korongok. Könnyű és levegős annak ellenére, hogy jóval több kakaót tartalmaz a liszt 5-7%-nál. 🙂
  3. A karamellkrémnél örüljünk, hogy színe idő előtt ne váltson mélybarnára, különben keserű lesz és használhatatlan!
  4. Óvatosan bánjunk a ganache-sal, ne kenjünk túl sokat az alsó korongra! Különös természete van ugyanis, szépen megszívja magát, bármihez is tapad oda, viszont ha egy leheletnyit is melegebb a közeg, elkezd olvasni. Ezért bármennyire is dermedtnek tűnik a kész ganache, ne gyurmázzunk vele! Kenjük el késsel, és várjuk ki, míg legközelebb a szánkban olvad el. 🙂
  5. A krém rendkívül türelmes, szótfogadó. Könnyen passzírozható, jó a tartása, a bevonatot is könnyűszerrel elbírja, ha 30°C körül öntjük a desszert tetejére. Előtte mindenképp dermesszük ki a süteményt, hűtőben, akár egy éjszakán át!
  6. A glazúrbevonat zselatinnal készül, ez természetesen felváltható agar-agarra. Erre sajnos még mindig nem volt pénzem (7000 Ft/kiló – csak ilyen kiszerelésben lehet kapni), így a kísérletezésig sem jutottam. Ami késik nem múlik! Mindkét zselésítő anyag esetében várjuk meg, míg a szederpürénk sűrűn folyó állagúra vált, így könnyebb lesz bevonni a tortácskákat. Nem kell túl vastagon, épp csak márványos színt adunk nekik!
  7. A desszert elengedhetetlen kelléke, legszebb dísze a friss gyümölcs. Télre is elkészíthető a nyalánkság mirelit termékből (persze mindent mérjünk grammra pontosan, a gyorsfagyasztott gyümik súlyos víztöbbletben szenvednek), hagyjuk kiengedni, majd csurgassuk le a felesleget, ebből mérjük az adagokat.

 

 

Kávélikőr krémhabos tortácskák, karamelles-kávés ganache-csíkkal és szederglazúrral

Hozzávalók

A piskótához:

5 tojás
100 g cukor
80 g liszt
40 g kakaópor
1 tk. sütőpor
1 tk. frissen főzött, majd kihűtött kávé
kevés vaj

A kávés trüffelkrémhez:

125 ml tejszín
55 g finomszemcséjű kristálycukor
30 ml víz
25 g vaj
125 g 55-60%-os étcsokoládé
1 ek. instant kávépor
1 ek. kávélikőr

A kávékrémhez:

175g fehér csoki
3 levél zselatin
1 tojás
2 tojásfehérje
2 evőkanál cukor
2 evőkanál kávélikőr
250g tejszín
4 evőkanál kihűtött, frissen főzőtt espresso
1 teáskanál kakaópor

A szederbevonathoz:

250 g szeder -> 1 púpozott ek mézzel 400 ml folyadékká felfőzve, pürésítve
5 lap zselatin/agar-agar

Elkészítése

  1. A piskótához a tojásokat szétválasztjuk. A cukor 1/3-át a sárgájával kihabosítjuk, 2/3-át felverjük a fehérjével. A fehérjét a sárgájához forgatjuk, óvatos mozdulatokkal, nem teljesen kikeverve. A lisztet a sütőporral és a kakaóporral összeszitáljuk, majd apránként (kb. 3 részletben) a piskótaalaphoz adjuk. Az utolsó harmad előtt a teáskanálnyi espressot is hozzákeverjük, ezzel lazítjuk a szerkezetét. Szépen eldolgozzuk, hogy ne maradjanak benne lisztrögök, de ne is essen össze a tészta! Bevajazott kenőkéssel elterítjük a masszát egy sütőpapíron, majd 180°C-ra előmelegített sütőben, 8-10 perc alatt megsütjük a lapot. Ekkor kivesszük, tfelületét belisztezzük, a lapot megfordítjuk és kihűtjük. Ezután 5*3 korongot vágunk ki belőle.
  2. A trüffelkrémhez a tejszínt felforraljuk, és feloldjuk benne a kávéport. Félretesszük. A cukrot a vízzel forráspontig hevítjuk, s kevergetés nélkül kb. 6 percig főzzük, míg színe borostyánszínűre vált. A tűzről levesszük, a vajat és a tejszínt hozzáöntjük és kézi habverővel gyors mozdulatokkal elkeverjük. Visszahúzzuk a tűzre, hozzáadjuk a kávélikőrt, még picit kevergetjük. Az egészet egy fémtálba öntjük és teljesen kihűtjük. Hűtőbe is tehetjük, ha nem hamarabb készítjük el. Szépen vissza fog dermedni, de kanalazható lesz. (2-3 óra alatt) Töltsünk 3-4 mm vastag krémet két tésztakorong közé, (ezt előzőleg itassuk át gazdagon kávélikőrrel), s tegyük félre.
  3. A fehércsokit durvára aptírjuk, fémtálban, vízgőz felett megolvasztjuk. Míg hűl, a zselatint vízbe áztatjuk. Az egész tojást a cukorral és a likőrrel fémtálba tesszük, majd vízgőz fölött ezt is felmelegítjük. Hőmérséklete csípős, állaga sűrű és fényes lesz. Félrehúzzuk, majd a fehércsokit aláforgatjuk.
  4. A fehérjét és a tejszínt külön-külön kemény habbá verjük, majd előbb a tejszínt óvatos mozdulatokkal a még langyos masszához keverjük. (ne várjuk meg, míg kihűl, mert egészen besűrűsödik, nem lehet majd kikeverni) Forgassuk bele gyors mozdulatokkal a kemény habbá vert fehérjét is, maradjon laza és levegős a massza. Végül a frissen főzött espressoban oldjuk fel a kakaóport és csurgassuk hozzá a nutellát is. Az egésszel elegyítsük, dolgozzuk teljesen simára. Rétegezzük a krémet a két trüffelkrémmel összetöltött piskótára. Köré szorítsunk desszertgyűrűt, töltsük meg gyűrűnként a feléig, nyomjunk bele egy szederszemet, majd rétegezzük rá a maradék krémet. Tetején csak annyi helyet hagyjunk, hogy egy piskótakorong elférjen rajta. Tegyük hűtőbe akár egy éjszakára.
  5. Másnap a 25 dkg szedret főzzük fel a mézzel és annyi vízzel, hogy ellepje. Ha a szemek szétesnek, és elfőtte majdnem minden levét, botmixerrel pürésítsük. Nagyjából 400 ml folyadékot kapunk, ehhez az 5 zselatinlap elég is lesz. 60°C-on oldjuk fel benne a kinyomkodott lapokat, majd tegyük félre hűlni. 30°C-on már a lehűtött tortácskára önthető. Tetejét díszítsük szederszemekkel, télen esetleg kávébab formájú csokiszemekkel.


Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: torta 5 hozzászólás » | 2 468 olvasás

Havi egyetlen magányos

2012. július 3. kedd | 08:51 | 1 hozzászólás


2-3 árválkodó bejegyzés, özönnyi félretett recept, nyári gyakorlat és magazinos vidámság. Így jellemezném a júniust, miután átlibbentünk egy újabb hónapba – hoppi, ezúttal már  nyár közepébe!

Punnyadni nem punnyadunk az biztos, zsúfolt egy nyár elé néztünk júniusban. Persze hangosan dohogok az el-elmaradó blogbejegyzések miatt, amit mostanában rendre beígérek, hogy aztán lesütött szemmel, másnap már valami egészen másba fogjak. Kell a segítség Apu vállalkozásánál is, most épp egy nyári fotótanfolyamot szervezünk (érintjük-hirdetjük többek között az ételfotózást, lehet ám érdeklődni! :), és szeptemberben szintén indul egy, azt készítjük elő. Össze kell tákolni végre a weboldalát is, szülinapjára tudniillik azzal lepjük meg.

Iringóék után jártunk szülinapos Babszinál, kapott tőlem egy Avon kézitáskát. Jobban mondva egy kézzel faragott neszeszert, olyant, amilyen formájában legjobb lehet egy Avon neszeszer; marcipánból, piskótából, főzött csokikrémmel és házi pillecukorros fondant-szőnyegen.

Receptet nem is tudom, miként mellékeljek, ugyanis több komponensű dolog. Belsejével szemezve például, igenis zseniális volt a piskóták együttese! Ezúttal egy külföldi gasztroblog képe tapasztott monitorhoz, és ihletett meg. Képzeljétek, három féle piskótaréteggel készül, ezek állagukban és ízükben is egészen eltérőek. A csajszi karamellás vajkrémmel illesztette össze (erre nem tudom miért cuppannak az amerikaiak, de a piskóták is épp elég vajasak, minek oda még két csík tömény vaj!?), majd öntötte nyakon egy étcsoki ganache-al. Oké  oké, már hallom is Anyu szemrehányó sóhaját, hogy “három különböző piskóta kisütésére, ilyen tikkasztó melegben milyen elvakult némber vetemedik?” A válaszban rendre nagybüszkén kihúzom magam.

A piskóták alapreceptje itt olvasható (A Little Night Circus Cake, milyen találó egy név…), szerencsére a nőci grammban is megadta az arányokat, nem kell utánaszámolgatnunk. Mindhárman kevert piskótások, vagyis viszonylag pikk-pakk idő alatt megvannak. Persze van, ami még tovább gyorsítana a dolgon, mondjuk egy KitchenAid gép………

A karamellás vajkrémet viszont Kiskukta kedvenc főzött csokikrémjére cseréltem. Hihetetlen finom, tényleg toplistás darab.

Nem a legnyáribb torta lett, de mindenképp nővérkémnek szóló volt. Linkelnék még a végére egy pár fotót, aztán ugrok is a következő bejegyzésnek.

Eredetileg kettő volt belőle, csak Luca kivégezte az egyiket.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, piskóta, torta 1 hozzászólás » | 1 764 olvasás

Hangolódj a jó időre – rózsalekváros-epres túrótortával!

2012. április 26. csütörtök | 09:35 | 12 hozzászólás


Pár hete történt, hogy életemben először kóstoltam Fagyit. Mármint olyan igazit! Tudjátok, amikor úgy berobbannak az ízek a szádba, az egész egy csudi homogén, selymes és átütő “hűtemény”. És hogy hol ettem? Az A Capella cukrászda továbbra is a megszokott helyen, a szegedi Kárász utcáról közelíthető meg. Legújabb olasz technológiával készült fagyijuk pedig előbb elcsalja, majd beterelgeti a népeket. Jó nagy tömegekben.

Ciki vagy sem, bevallom én korábban nem igazán szerettem a fagyit. Mindig szívesebben választottam “valami piskótásat”, valami tömörebb állagú desszertet, ha már cukrászdában volt jelenésünk. A fagyi – pláne nyáron – olyan kezelhetetlen, ráadásul a végén még ragadós is leszel, mert hát a tölcsér alját muszáj kiharapni.. :)) Rájöttem ez azért volt, mert igazán jó fagyihoz még nem volt szerencsém. A rossz minta teszi – gyerkőckorom játszótársaival ugyanis gyakran ugrottunk át a szomszédos házifagylaltozóba, ahol vízízű, jégdarabos fagyit lehetett kapni. Igen fizettünk érte, és igen, csak három íz volt az összkínálat.

Ehhez képest az “olasz fagylalt” egy külön kuriózum, csak nyalint, aztán pillog tőle az ember, néha meg egyszerre csinálja a kettőt. ;)) Na szóval nem telt sok időbe, mire visszatértem újabb két gombócért. Egy-egy édes tölcsérben vettem a kóstolót; hosszas elmerengés után Iringónak egy málnás, nekem egy túró-epresre esett a választás. Mondhatni beleszerettem az ízébe, már ha a túróba beleszeretni újdonságnak mondható nálam. :)) Innen az inspiráció, a legújabb hideg túrótortilimhez rengeteg sok TÚRÓVAL, rózsalekvárral és egy kis eperrel megcsillanva a tetején. Az ízek együttese bizsergető, 30 fokos hosszú hétvégékre ideális nyalánkság, ráadásul nem több fél óránál az összeállítása. Aztán mehet dermedni a hűtőbe egy éjszakára. Hát van ennél jobb?

Hozzávalók

A kekszalaphoz:

100 g graham keksz (én most a Győri kókuszos zabfalatjait használtam)
2 ek. vaj, megolvasztva

A tútókrémhez:

300 g (Philadelphia) krémsajt
500 g tehéntúró (félzsíros, lágy)
150 ml habbá vert tejszín
5 lap zselatin / 2 tk. (4 g) agar-agar
140 g porcukor
2 ek. frissen facsart citromlé
2 ek. rózsalekvár, szitán átpasszírozva
1 ek. vaníliapaszta
2 tk. citromhéj

Az “eperkompóthoz”:

~250 g megtisztított, felnyolcadolt eper
3 ek. sűrű méz (függ az eper édességétől is!)
2 ek. átpasszírozott rózsalekvár

Elkészítése

  1. Folpakkal kibélelünk egy 18 centi átmérőjű kapcsos tortaforma alját. Érdemes a végeket lazán aláhajtani, hogy kicsomagoláskor/a torta áthelyezésekor könnyítsünk magunkon. A kekszmorzsához a kekszet durvára morzsoljuk, az olvasztott vajjal alaposan eldolgozzuk, majd kezünkkel/egy pohárral a tortaforma aljára nyomkodjuk. Betesszük a hűtőbe.
  2. A zselatint hideg vízbe áztatjuk, félretesszük, míg megszívja magát. Egy kis lábasban közben melegíteni kezdjük az átpasszírozott rózsalekvárt (abban az esetben érdemes átnyomni, ha a lekvár tartalmazza a szirmokat is), a vaníliát, valamint a citrom levét és reszelt héját. Éppen csak megmelegítjük, nem kell forrnia, majd feloldjuk benne a kinyomkodott zselatinlapokat. Rövid ideig hűlni hagyjuk.
  3. A túrót a krémsajttal és a porcukorral simára keverjük, majd a még langyos zselatinos keveréket – folytonos kevergetés mellett – a masszába csurgatjuk.
  4. A tejszínt miután kemény habbá vertük, szintén a túrós alaphoz dolgozzuk. A tortaformát kivesszük a hűtőből, a tölteléket a kekszrétegre kanalazzuk, elsimítjuk, kissé lerázogatjuk, hogy a massza mindenütt elterüljön. Hűtőbe tesszük egy éjszakára, de legalább 6 órára.
  5. Másnap az eperkompóthoz az epret felaprítjuk, összeforgatjuk a mézzel és a rózsalekvárral. Tál fölé, egy szűrőbe csoportosítjuk őket, és kicsit állni hagyjuk, hogy az ízek biztosan összeérjenek. Tálaláskor az epret – összegyűlt leve nélkül – a tortára halmozzuk, befejezésül pedig meglocsoljuk az illatos, rózsalekváros-mézes “sziruppal”. 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, torta 12 hozzászólás » | 4 024 olvasás

5*-os Tiramisu, a “párjanincs” – kávélikőrös piskótával

2012. január 4. szerda | 14:37 | 9 hozzászólás


Oké, szóval Tiramisu. Ki ne szeretné Olaszország klasszikus krémkülönlegességét, és melyik családanyának ne lenne tarsolyában egy jól bevált recept, férjuruk kényeztetésére? A Tiramisu örök, a Tiramisu visszautasíthatatlan, mert olyan nincs, hogy még épp ne férne be. Minden körülmény között szorítunk neki helyet, és nem is véletlen örvend ekkora népszerűségnek!  Ez a csupakrém csoda ugyanis megérdemelten hódított világot, s bár sűrűn látni merész újításokat – legyen szó ízvilágról vagy formáról -, azért a klasszikus verzió legtöbbeknél már tuti befutó biztos pont. Persze nincs ezekkel a megmozdulásokkal semmi baj. Egyszerűen azt kell figyelembe venni és elfogadni, hogy a Tiramisut jól ismerik és szeretik, járjunk bármely pontján a Földnek. Éppen ezért csak óvatosan feszegessük azokat a határokat! Kigolyózott vagy pohárba rétegezett öccseire viszont én abszolút vevő tudok lenni, akárcsak az energialöketmentes, gyerekbarát verzsönre. 🙂

Első falattól, az utolsó morzsáig

No de ne szaladjunk ennyire előre. Itt van például rögtön München (az időtálló példa), térképén több kékellő ponttal, egy vidám sütizőre mutatva. Tudjátok, aminek falaiból intenzív süteményillat árad, és még vasárnap is kint lóg ajtaján a nyitva tábla. Úgy ám, Rischart, már megint. Most a Nr. 1, hatalmas adag Tiramisujukkal. A képes illusztrációra itt alattam most bukkantam a telefonomon, de roppantmód idepasszol, Anyu először a méretes habverőn botránkozott meg… biztosan elképzelt alatta elfakasztva. 🙂

Tiramisu, egy csepp német esszenciával

Hihetetlen, de a képeken mindig sikerül megtalálni a legidiótább pózt, valami ultradebil vigyorral. Nem nőies, nem csábító, max aranyos, mint egy tízéves….
Tehát a Rischartbeli Tiramisu csakugyan kelendő, és én azt mondom, a Tiramisu mindig jó egyfajta mércének is. Költséges alapanyagokkal, izgalmas aromájú likőrrel, ami helyett nem löttyinthetsz csak úgy Tesco gazdaságos, “Matróz ízű (Most komolyan?!!?) szeszesitalt”. A Rischartban azért láttuk miként keverik be ezeket a krémeket. Nem volt bennük hiba. Kiváló összetétel, és szintén a klasszikus utat járja – fekete espresso-val, jóféle mascarponéval, tojással meg valódi tejszínnel. Vagy amikor babapiskótát sorakoztattunk a fémkeretekbe, rögtön egy kartonnal indítottunk, és el is fogyott. Hogy megéri-e a 3.10€-et… Döntsön róla a pénztárcánk, meg az égető igény kulináris utazásra! 🙂 Mindenesetre mennyiségeken tényleg nem spórolnak, úgy az itthoni fejadag háromszorosa lehet!

Tiramisu - ilyen kávélikőrös piskótaalapon naná, hogy megáll!

Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a lélegzetelállító, fejedelmi tortalapátban, vegyük is használatba. 🙂  Ünnepi desszertnek készítettem, szeletbe, két réteg kávélikőrös piskótalap közé. Én rettenetesen tésztás tudok lenni, habos-krémes pártiak megfordíthatják az arányokat. 🙂 Ez egyébként amolyan köztes megoldás, Rischartból elcsent praktikák nyomán: ott mindig így bántak a vastag piskótákkal – előbb mélyen felszántották, majd töményen átitatták különféle likőrökkel. Locsolásra fel!

Madártávlati Misu-les

Tiramisu szelet kávélikőrös piskótával, vékony csokiganache-al

Hozzávalók

A kávélikőrös piskótához:

300 g finomliszt
100 ml csokoládélikőr
2 tk. sütőpor
300 g kristálycukor
120 g étcsokoládé (60%-tól a csillagos ég :))
120 ml étolaj
80 ml víz
2 ek. instant kávé
6 nagy tojás, szétválasztva
1/2 tk. só
kávélikőr

  1. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra.
  2. A lisztet a sütőporral és a cukorral elvegyítjük, félretesszük.
  3. Az instant kávét forró vízben feloldjuk.
  4. Az étcsokoládét vékony szeletekre vágjuk, s vízfürdőben az olajjal, a csokoládélikőrrel és a kávéporos vízzel együtt összemelegítjük, amíg teljesen homogén nem lesz.
  5. Vegyük le a tűzről, hagyjuk néhány percet hűlni, majd adjuk hozzá előbb a tojássárgájákat, aztán a lisztes keveréket.
  6. Verjük a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá. Forgassuk a csokoládés keverékhez, és öntsük az egészet két darab 20×15 centis formába. Süssük 20-25 percig.
  7. Irdaljuk be a piskótát, ha kihűlt egy tésztahengerrel, majd vastagon  itassuk át kávélikőrrel. Jól nyomkodjuk bele, tegyük félre. Készítsük el ez idő alatt a krémet:

A krémhez:

8 zselatinlap
6 tojássárgája
60 g cukor
8 ek. friss feketekávé
4 ek. kávélikőr
500 g mascarpone
8 ek. méz
400 ml tejszín

  1. A zselatint hideg vízbe áztatjuk.
  2. Vízfürdőben felverjük a tojássárgát a cukorral, feloldjuk benne a zselatint, majd kiemeljük az edényt a forró vízből. Hozzáadjuk a kávét és a likőrt, és kihűlésig kevergetjük.
  3. A mézet a mascarponéval eldolgozzuk, és a tojáskrémhez adjuk. Végül beleforgatjuk a kemény habbá vert tejszínhabot is. Legalább 2 órára hűtőbe tesszük.

Továbbá:

14 db babapiskóta
2 dl erős espresso
2 ek. porcukor

A ganache-hoz:

100 g felaprított étcsokoládé (70%)
100 ml tejszín
pici, csillagfejű csővég a díszítéshez

Összeállítása

  1. Az egyik likőrös piskótalapot elővesszük, rárétegezzük a krém felét.
  2. A babapiskótát a porcukorral elkevert feketekávéban megáztatjuk, és a krémbe nyomkodjuk. Ráhalmozzuk a maradék krémet, végül befedjük a másik piskótalappal.
  3. A ganache-hoz a tejszínt egy kis lábasban felforraljuk, és az apróra darabolt étcsokira öntjük. Folyamatosan kevergetve homogénre dolgozzuk, habzsákból nyomható állagúra hűtjük. Díszítéshez csillagfejű csővéget használunk, azzal húzunk csíkokat a torta tetejére, de természetesen lazán el is kenhetjük rajta késsel a krémet.

 

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: gasztrotéma, karácsony, tepsis, torta 9 hozzászólás » | 3 891 olvasás

Korábbi bejegyzések