Szerdán bent jártam a Forrásban, tudjátok, a jelenlegi munkahelyemen. Kérdeztek, én pedig válaszoltam – már amire tudtam, már amivel akartam szembesülni. Még számomra sem tiszta az út, nem tudom mi vár rám a következő hetekben, hónapokban… Hát nekem szegezheti bárki is a kérdést, csak úgy mellékesen félvállról, hogy akkor befejezem a szakma tanulását vagy sem? Mintha épp a heti programomról faggatna… Félre ne értsetek, itt egyedül bennem van hiba.. Túl fájdalmas belegondolni egy esetleges ‘nem’-be. Nem is hiszem, hogy képes lennék rá.. beletörődni. Szeretném előbb megnézetni az eredményeimet, hogy aztán alternatívákat hallhassak a járhatóról és a járhatatlanról. És végül tudjátok mit szeretnék? Harcolni, jobban küzdeni, mint eddig bármikor.

Amit tehát most tudunk: Továbbra is bitang rossz, 80 éves néniével megegyező a csontsűrűségem. A csontjaim – persze csak ha minden maradna a régiben -, előbb-utóbb egyszerűen elporladnának. Szerencsére még visszafordítható, erre kaptam most cseppeket – durva, a maxi napi adag háromszorosát kell benyelnem. A gerincem szintén csapnivaló és gyakran fáj, de orvos még nem látta a leleteket. A rehabilitáció hatékonyságában viszont töretlenül bízom. :-)  Szuper jó a gyógytornászom, bízom benne, hogy gyorsan belerázódom a dologba. Az idő pedig nekem dolgozik. Csak ne lenne akkora türelemjáték. :-)

Házi tejjel, fölével és macaronnal indulhat a nap...

Nem vagyok egyébként túl kreatív mostanság, kissé beszürkültem. Az az igazság, a mindennapos fizikoterápia-gyógytorna könnyűszerrel kicsinálja a napot, és persze agyilag is rendesen kipurcanunk a családdal. Ha akad is egy-egy szabad délelőtt, folytonos csúszásban, időhiányban vagyok.

Na persze ilyen tartalmas körítés mellett ideje a macaronról is szót ejteni. Igen, ott a fotón, a bögre mellett kedves-barnás színben. Fényárban született, akkor csak jó lehet, nem?

2012: Mogyorós macaronok toblerone töltelékkel

Valóban rafinált kis apróság ez a macaron. viszont legnagyobb fegyvere talán maga a neve, meg a hely ahonnan jött. Mert ugye ha valami francia, akkor az feltehetőleg

macerás, fondorlatos és roppant időigényes
mütyür munka
tele elhasalós buktatókkal
persze ettől még nem lehetetlen vállalkozás
a könyörtelen megpróbáltatások sora után az ízélmény mindig felbecsülhetetlen

Emlékszem az első adagra, úgy 2010 decemberéből. Meg arra, milyen komoly ráhangolódási szakasz előzte meg a sütést. ;-)) De én azt mondom megvan a maga bája ennek is, csak úgy mint a legtöbb macerás süteménynek. Tény, hogy kissé stresszes munkafolyamat, van mivel bíbelődni, de a végeredmény mindent kárpótol. Ilyenkor pedig határtalanul büszke tudsz lenni magadra, amiért bevállaltad. Pláne, ha sikerrel jársz.

2010-es, elsők: kávés makik fekete ganache töltelékkel

És miért ne sikerülne? Az utóbbi időben már rengeteg szépen kisakkozott recept kering a hálón; határon innen és határon túl, egyre több helyen söpör végig a macaron-hullám. Csobbanjunk is egyet! Most kedves Noé’ barátném alapreceptjét csentem el! A dupla adagból végül köbö 70 korong sült ki.

Macaron közelebbről

Legutóbb tehát nugátos-toblerone csokis ganache került bele töltelékként, nagyon jól kiegészült a mogyorós macaronnal. Régen nagyon nem csíptem a toblerone csokit, most meg odáig vagyok érte. Különösen a piramis aljába zárt roppanós manduladarabkákért. Egy rúd még megmaradt a müncheni kiruccanásból, ezt áldoztam most be ganahke tölteléknek. Nem csalódtam, egy kis nugáttal meg a étcsokis ganache-al kiegészíülve helyrebillent az egyensúly, nem volt se túl keserű, se túl tömény. Kimondottan gyorsan fogytak! :-)
A makik egy leheletnyit világosabbra sikeredtek mint szerettem volna, kár, hogy csak pörkölt pucér mogyoró volt itthon.

Hozzávalók
…a nugátos-tobleronés csokiganache-hoz

1 rúd toblerone (50g)
50 g mogyorónugát (házi készítésű vagy Aldis)
50 g étcsokoládé (70%)
100 ml tejszín
1 ek. mogyorólikőr (elhagyható)

Elkészítése

1. A toblerone csokit a nugáttal együtt, vízgőz fölött megolvasztjuk. Félrehúzzuk, folpackkal letakarva és kihűtjük.
2. Az étcsokoládét vékonyra szeleteljük, egy fém tálkába tesszük. A tejszínt a mogyorólikőrrel együtt felforraljuk, majd az étcsokira öntjük és simára keverjük.
3. Amikor mindkét krém langyosra hűlt, összekeverjük, majd sima csöves habzsákba töltjük. Két korong macaron közé töltjük, néhány órát állni hagyjuk.

Kalandos hét volt a legutóbbi – átértékelt bennem pár dolgot.. Persze mindig különös kettősség ez, amikor a szív és az ész másra vágyik, amikor új fontossági sorrendet kell kiismerned, majd összeegyeztetned a mindennapokkal. Végre észrevenni és el is fogadni bizonyos tényezőket, mondjuk az egészségedért. Ők a saját kis piócáid; bármennyire is szeretnél tőlük megszabadulni, nem tűnnek el. Hozzáad tapadva, együtt élitek le az életet. És előbb vagy utóbb válaszút elé kényszerítenek… Mindenkinek van saját piócája, egy terhe a vállán, a gerincén, a lelkében. Hiszen Te is tudod. De biztosan olyan rossz ez? Ha távolabbi tervekért, valódi vágyálmokért kell áldozatot hozni, megteszem. Például jelenleg nem dolgozom. Vissza az alapokhoz, ismét itthoni csendes cukrászat, nagy gépek, üstcíbelés és szállodai rohamtempó nélkül. Ki vagyok ugyanis írva táppénzre, miközben orvostól-orvosig járok. Hogy elromlott dolgokat javítsanak meg rajtam. Még az olajozás hátravan.

Napi rendszerességgel gyógytorna, jövőhéttől 10 nap fizikó-terápia, ma röntgen és csontsűrűség vizsgálat. Már megint cserben hagytam a testemet, és ezt most nem úszom meg büntetlenül. Közel egy év kihagyás után mintha mindent elölről kellene kezdenem, meg újra beépítenem a hétköznapokba. Jobban mondva muszáj lesz e köré felépítenem mindent, ha gyógyulni szeretnék. Ha szőtt álmokat szeretnék megvalósítani.

Őszintén szólva ötletem sincs, milyen eredményeim lesznek. Félek tőle, hiszen hónapok óta érzem magamon a változást, minden tünet fokozatosan erősödött, csak…Elhallgattam, nem vettem róla tudomást. Hiszen ugyanmár, a legtöbb embernek van gerincproblémája, mégis együtt él vele. Mellette dolgozik, eljár szórakozni, teljes életet él.. De most már szembetűnő a dolog, látom magamon. Nehezebb hajolgatni vagy egyáltalán mozogni, egyik lábamat jobban terhelem, és a legrosszabb… hogy fáj. Eddig sosem fájt, egy-egy megterhelő nap kivételével. Ami aztán gyorsan el is múlt, legtöbbször egy éjszaka alatt regenerálódott, sosem foglalkoztam vele. Hiba volt, buta voltam..

Jégkunyhó

Közben elhoztam, itt van végre a hétvégi családos, vacsoracsatás desszertünk! Áh, szerintem nyugodtan nevezzük csak nevén: a győztes vacsoraest desszertjét – a szerk. ;-)) Oké, talán ez a citrusos ízvilág törpillatermetű csajoknak nem volt épp megnyerő, lásd Luca “rózsaszínfodor” cicát, aki már az első kóstolásba beleborzongott. Őt azt hiszem jobban megvettük volna valami epres beütéssel…  Emlékszem egyébként ilyen voltam én is, Anyu ugyanis egy időben nagy átszellemültségben igyekezett fantáziadesszerteket alkotni, természetesen szokatlanul új ízkombinációkkal. Mi persze kissé begyöpösödött banda lehettünk, mert sehogy sem értettük meg művészetét. Ilyen volt például a zserbója is, vaskos citromos mázzal a tetején. Igen, mi is éreztük, kissé összeférhetetlen ízek kavalkádja. És persze hirtelen nem is tudom, tettem-e már róla említést a blogon. Tudniillik elég mély nyomokat hagyott bennünk.

Na ez nem arra hasonlított. Enyhén citromos, lágyan vajas piskóta, ami a mákkal köztudottan jó párost alkot. Pláne ilyen lazán megdarált mákszemekkel, amik akár egy robbanós cukorka, kissé ciripel a szádban. Még én is szívesen bontottam le a musszréteg falát, pedig a máktól sokszor megfájdul a gyomrom. Az édes fehér csoki mousse-és a fanyar, kissé csípős citromos együttese pedig tökéletes bevonata lett a kupolámnak. Ezt már csak egy kandírozott citromkarikával lehetett tetézni! :-) El tudom képzelni valami nyári habos, frissítő desszertnek, de így a mák miatt télidőben is abszolút vidámságforrás. Az kell is most.

Bontatlan állapotok

Hozzávalók
/10 kupolához (2 db silicomartos kupolaformát használtam)/

Lemon Curd

5 nagy tojássárgája (a fehérje félretéve makikhoz)
½ csésze cukor
½ csésze frissen facsart citromlé
4 tk. citromhéj
egy csipet só

Az első öt hozzávalót vízgőz fölött, közepes lángon melegíteni kezdjük, forrástól számított 4-5 percig (ha van konyhai hőmérőnk, kb 77°-osnak kell lennie a krémnek). Ekkorra besűrűsödik, pudingszerű állagot kap a massza. Nyomjunk rá folpackot, majd tegyük félre hűlni.

A fehér csoki ganache-hoz:

140 g fehér csoki (jó minősgű legyen, ne túl zsíros)
¼ csésze tejszín
2 2/3 csésze tejszín, felverve

A fehér csokit felaprítjuk, a tejszínt felforraljuk és ráöntjük az előkészített fehér csokira. Elkeverjük, és folpackot nyomunk rá. Teljesen kihűtjük.
Amikor kissé meghűlt, robotgéppel alacsony fokozaton kezdve felverjük a ganache-t. Egészen habos, kemény állaga lesz, ekkor forgatjuk bele óvatosan az előzőleg, külön edényben felvert tejszínt. A kész fehér csokis habot végül a lemon curd-del apránként eldolgozzuk, és hűtőbe tesszük legalább 3 órára.

A pöttyös mákos piskótához:

 2 egész tojás + 1 tojássárgája
200 g tejföl
2 tk. vaníliapaszta/esszencia
250 g finomliszt
250 g finomított szemcséjű cukor (ennek hiányában egyszerű kristálycukor, kissé megőrölve)
1 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
10 g reszelt citromhéj
50 g egész mákszem
200 g puha vaj

Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra, a kupolaformákat készítsük elő egy sütőlemezre. Hiányában használhatunk helyette muffin-, kuglóf-, vagy sima kapcsos tortaformát is.

1. Egy közepes méretű tálban keverjük krémesre az egész tojásokat a tojássárgájával, 1/4 csészével a tejfölből (kb 3 ek.) és a vaníliapasztával/esszenciával.
2. A finomlisztet, a szódabikarbónát és a sütőport, a sót, a citromhéjt, a finom szemcséjű cukrot és a mákot vegyítsük el egy másik tálban. Késes robotgépben kissé őröljük meg a keveréket, nagyjából fél perc alatt.
3. A tészta alapját keverjük ki egy magasabb falú tálban. Ehhez a maradék tejfölt a szobameleg vajjal keverjük habosra, majd csurgassuk hozzá a tojásos keveréket, felváltva a száraz hozzávalókkal- habosítsuk további másfél percig. Ekkorra kivilágosodik, és textúrája is egészen homogén lesz.
4. Töltsük a kész masszát habzsákból az előkészített formák 3/4-ig, kissé rázogassuk le aljukat. Süssük 20-25 percig, kmíg tetejük issé megpirul. Amennyiben kuglófformát vagy tortakarikát használunk, 40-45 perc alatt süssük készre. Minden esetben végezzünk tűpróbát előtte!

A kandírozott citromkarikákhoz:

2 citrom karikákra szelve, 5 perc alatt előfőzve annyi forralt vízben, ami épp ellepi
1 csésze víz
1 1/2 csésze cukor

1. Az előfőzött citromkarikák alatt a vizet kicseréljük, hozzáadjuk a kristálycukrot. Alacsony lángon elkezdjük melegíteni. Mire elkezd gyengén forrni, a cukor is feloldódik – ekkor mehetnek bele a citromkarikák.
2. Hagyjuk alacsony lángon fedetlenül ~1 órán át, amíg színe kissé aranysárgára vált, de még nem karamellizálódik teljesen.
3. Helyezzük (szilikonos) sütőlapra, és hagyjuk állni 24 órát, míg a cukorréteg meg nem szárad rajta.

Tipp: A megmaradt-enyhén karamellizált cukorszirupból nagyszerű alap készülhet teának! :-)

Végül egyszerűen vonjuk be a kész mousse-al a kisült kevert tésztát, és díszítsük kandírozott citromkarikával

Első falattól, az utolsó morzsáig

No de ne szaladjunk ennyire előre. Itt van például rögtön München (az időtálló példa), térképén több kékellő ponttal, egy vidám sütizőre mutatva. Tudjátok, aminek falaiból intenzív süteményillat árad, és még vasárnap is kint lóg ajtaján a nyitva tábla. Úgy ám, Rischart, már megint. Most a Nr. 1, hatalmas adag Tiramisujukkal. A képes illusztrációra itt alattam most bukkantam a telefonomon, de roppantmód idepasszol, Anyu először a méretes habverőn botránkozott meg… biztosan elképzelt alatta elfakasztva. :-)

Tiramisu, egy csepp német esszenciával

Hihetetlen, de a képeken mindig sikerül megtalálni a legidiótább pózt, valami ultradebil vigyorral. Nem nőies, nem csábító, max aranyos, mint egy tízéves….
Tehát a Rischartbeli Tiramisu csakugyan kelendő, és én azt mondom, a Tiramisu mindig jó egyfajta mércének is. Költséges alapanyagokkal, izgalmas aromájú likőrrel, ami helyett nem löttyinthetsz csak úgy Tesco gazdaságos, “Matróz ízű (Most komolyan?!!?) szeszesitalt”. A Rischartban azért láttuk miként keverik be ezeket a krémeket. Nem volt bennük hiba. Kiváló összetétel, és szintén a klasszikus utat járja – fekete espresso-val, jóféle mascarponéval, tojással meg valódi tejszínnel. Vagy amikor babapiskótát sorakoztattunk a fémkeretekbe, rögtön egy kartonnal indítottunk, és el is fogyott. Hogy megéri-e a 3.10€-et… Döntsön róla a pénztárcánk, meg az égető igény kulináris utazásra! :-) Mindenesetre mennyiségeken tényleg nem spórolnak, úgy az itthoni fejadag háromszorosa lehet!

Tiramisu - ilyen kávélikőrös piskótaalapon naná, hogy megáll!

Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a lélegzetelállító, fejedelmi tortalapátban, vegyük is használatba. :-)  Ünnepi desszertnek készítettem, szeletbe, két réteg kávélikőrös piskótalap közé. Én rettenetesen tésztás tudok lenni, habos-krémes pártiak megfordíthatják az arányokat. :-) Ez egyébként amolyan köztes megoldás, Rischartból elcsent praktikák nyomán: ott mindig így bántak a vastag piskótákkal – előbb mélyen felszántották, majd töményen átitatták különféle likőrökkel. Locsolásra fel!

Madártávlati Misu-les

Tiramisu szelet kávélikőrös piskótával, vékony csokiganache-al

Hozzávalók

A kávélikőrös piskótához:

150 g finomliszt
50 ml csokoládélikőr
1 tk. sütőpor
150 g kristálycukor
60 g étcsokoládé (60%-tól a csillagos ég )
60 ml étolaj
40 ml víz
1 ek. instant kávé
3 nagy tojás, szétválasztva
csipet só
kávélikőr

1. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra.
2. A lisztet a sütőporral és a cukorral elvegyítjük, félretesszük.
3. Az instant kávét forró vízben feloldjuk.
4. Az étcsokoládét vékony szeletekre vágjuk, s vízfürdőben az olajjal, a csokoládélikőrrel és a kávéporos vízzel együtt összemelegítjük, amíg teljesen homogén nem lesz.
5. Vegyük le a tűzről, hagyjuk néhány percet hűlni, majd adjuk hozzá előbb a tojássárgájákat, aztán a lisztes keveréket.
6. Verjük a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá. Forgassuk a csokoládés keverékhez, és öntsük az egészet két darab 20×15 centis formába. Süssük 20-25 percig.
7. Irdaljuk be a piskótát, ha kihűlt egy tésztahengerrel, majd vastagon  itassuk át kávélikőrrel. Jól nyomkodjuk bele, tegyük félre. Készítsük el ez idő alatt a krémet:

A krémhez:

4 zselatinlap
6 tojássárgája
60 g cukor
8 ek. friss feketekávé
4 ek. kávélikőr
500 g mascarpone
8 ek. méz
4 dl tejszín

1. A zselatint hideg vízbe áztatjuk.
2. Vízfürdőben felverjük a tojássárgát a cukorral, feloldjuk benne a zselatint, majd kiemeljük az edényt a forró vízből. Hozzáadjuk a kávét és a likőrt, és kihűlésig kevergetjük.
3. A mézet a mascarponéval eldolgozzuk, és a tojáskrémhez adjuk. Végül beleforgatjuk a kemény habbá vert tejszínhabot is. Legalább 2 órára hűtőbe tesszük.

Továbbá:

14 db babapiskóta
2 dl erős espresso
2 ek. porcukor

A ganache-hoz:

100 g felaprított étcsokoládé (70%)
100 ml tejszín
pici, csillagfejű csővég a díszítéshez

Összeállítása

1. Az egyik likőrös piskótalapot elővesszük, rárétegezzük a krém felét.
2. A babapiskótát a porcukorral elkevert feketekávéban megáztatjuk, és a krémbe nyomkodjuk. Ráhalmozzuk a maradék krémet, végül befedjük a másik piskótalappal.
3. A ganache-hoz a tejszínt egy kis lábasban felforraljuk, és az apróra darabolt étcsokira öntjük. Folyamatosan kevergetve homogénre dolgozzuk, habzsákból nyomható állagúra hűtjük. Díszítéshez csillagfejű csővéget használunk, azzal húzunk csíkokat a torta tetejére, de természetesen lazán el is kenhetjük rajta késsel a krémet.

Ahogy Nagyi mondaná, a 11-el osztható évek mindig keserűséget hoznak – be is igazolódott, mert Nagyikának mindig igaza van. Sok mindent éltünk meg a családdal, már megint annyi mindent! Akkor mégis hogy üresedhettünk ki így, hogy távolodhattunk el egymástól ennyire? Mert ez történt, vagy legalábbis ezen az úton járunk… mindig voltak hullámvölgyeink – mint mindenki életében -, de az elmúlt időszakban csak úgy jött a baj. Szinte egymást érintve.

A blogom, ami annyi. de annyi örömöt, színt és hálát hozott a mindennapokba – most poros-kopott a fedele és megfakult. Kicsit talán elárvultunk, mindketten. Eddig ismertem a vágyaimat, voltak céljaim, de megint megtorpantam. Nem azonnal történt, és sok minden hatással volt rám. A Nagyi, München, Dóráék különköltözése, beilleszkedés az új munkahelyemen, szorongások, őrlődések, bizarr gondolatok… Egy helyen, ahol napi 8 órát tölt az ember, ahova még télidős koromsötétben, 5.40-re jár be és ahonnan csak a szürkületben lép ki, meglehetősen szürkén.. :-) Visszagonolva, nem is jutott idő itthoni feltöltődésre. Az elmúlt hét, mintha csak hajnali gyomoridegekből és csonka éjszakákból állt volna.

És itt van az utóbbi néhány nap fizikai kiszolgáltatottsága. Mind-mind elbizonytalanítottak, a már így is bizonytalan lebegésemben. Na ja, hulla a víz felszínén. :-) Három napja itthon fekszem a gerincemmel, mert önfejű módon sikerült megint elhanyagolnom a gyógytornát. Persze ez így lesarkosított, ennyire azért nem egyszerű. De tény, hogy sokszor megesett már, próbáltam betuszkolni a bajt valami szemmel láthatatlan, de betonbiztos fal mögé. Tudjátok, amolyan “ha nem beszélünk róla, nincs is” alapon. De tessék, most itt állok 20 éves fejjel, egy leginkább műtétre alkalmas gerinccel, meg a berepedezett lelkemmel. Hogyan tovább? Ahogy a felülvizsgálaton is megmondták két éve; ilyen teherbírással, izmokkal soha, sehol nem kaphatok a szakmámban munkát.

Karácsonyi aprósütikavalkád ínyenceknek

Jól belecsaptam az új évbe, már megint beterítve titeket a saját problémáinkkal… Ne haragudjatok! És még csak Boldog Karácsonyt sem kívántam Nektek…. Mindenkinek békésen telt, volt kapkodás hagyományőrző fejvesztettséggel? :-) Itthon természetesen az sem maradhatott el, de hála Istennek, végül minden dísz felkerült a fára (még a gigászi plasztikszaloncukrok is, Anyu nagy örömére…), nem akármilyen szentestei vacsorával megtetőzve. Szerencsésen elkészült az eltervezett süteménysokadalom a házsorköszöntőnkre is. Kicsit ugyan lepukkant voltam a vadító öltözetemben, nagyjából 10 perc alatt raktam helyre a félrecsúszott sminkemet.. Viszont még így is bezsebeltem egy csomó dicséretet, elcsíptem jóízű hümmögéseket néhány elvonuló *rózsaszín* makaronfelleg után.. :-) Miközben Török barátnéimmel, Timivel meg tündéranyukájával, együtt zsongtunk cukrásztémákban. :-) Szép emlék, tényleg.

Egy doboz nass, amit távolról kiszúrsz magadnak

És hogy mik készültek? Íme, A Lista

Málnazselés-nugátos trüffelcsúcsok
Piszke-féle makik rózsaszínen, csokifóliával
Diós és csokis marlenka
Zserbótöltelékes / nugátkrémes puszedlik
Porhanyós fajta, legtutibb hókifli a Forrásbeli receptgyűjteményből
Fahéjas csillag, München-módra :-)
Mogyorós-pisztáciás csókok fehér csokiganache-al

Hókifli

Hozzávalók:

750 g liszt
75 g porcukor
250 g zsír
250 g Rama margarin
1 kis pohár tejföl (~180 g)
100 ml teljes tej
40 g élesztő
1 csipet só
tölteléknek dió/mák/hitlerszalonna/szilva vagy baracklekvár, amit csak szeretnél

Elkészítése:

1. Késes robotgéppel a lisztet az apróra kockázott margarinnal és zsírral porhanyósra keverjük, vagyis ne legyenek benne nagyobb zsiradékdarabok. Hozzáadjuk az egyéb járulékos anyagokat, és gyors mozdulatokkal meggyúrjuk a tésztát. Kerekre gömbölyítve, majd fóliába csomagolva hideg helyen pihentetjük fél órát.
2. A tésztát kettéosztjuk, 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd köröket szaggatunk belőle. Egyik felére teáskanálnyi adagokat halmozunk a töltelékből, majd kifli formára igazítjuk. Sütőlemezre sorakoztatva, 180°C-os sütőben kábé 20 perc alatt aranysárgára sütjük. Ne hagyjuk megpirulni, kiszáradni a kiflikéket, állaga így marad igazán porhanyós, akár hetekre.
3. Még forrón vaníliás porcukorban meghempergetjük, majd ha kihűlt, jól lefóliázva/fémdobozba pakolva tároljuk.

A fotókat Babszi készítette

Richartbeli karácsonyi paletta: Ezek gyártásában részt vettünk október-novemberben!

A Zimtsterne már biztos kelléke a szentestei házsorköszöntőnknek. Hurrá, már lapul valami a fémdobozban, csak nem koplal majd a szomszédsereg! :-) Ez a prímán roppanós fahéjas keksz, tükörsima cukormázzal ugyanis kiváló eltarthatóságában, ráadásul a tésztaveszteségen sem kell bosszankodnunk, merthogy olyanja nincs. A maradék mindig visszagyúrható, íze ezerízű – épp amilyen olajos magot dolgozunk az alapba. Már Münchenben megigézett az apró ötágú, habár abban az időben kissé túladagoltatták velünk a dolgot. Ha jól emlékszem, Noémi egy ízben 223 darab kiszúrt sajátjáról tudósított..! Ezalatt természetesen én büszkén viseltem homlokomon a “tudatlanság-áldás” jelmondatot.

A napokban egyébként megjelent egy hangulatos videó a Richartbeli életről (és vele együtt csúnya elhalálozásaim rémképeivel, amikor belibbent rajta Franciska.. Ehe ehe ;-), iszonyú jó érzés volt ismét végigbandukolni a hatalmas termeken. Így megszépült volna minden? Nem kicsit visszavágyódom, ez a dolgozói légkör olyan barátságossá vált, miután “beilleszkedtem”, kicsit kibékültem magammal. Nahát, két hónap után hiányzik a hely! Teljesen fellelkesülve mutogattam Anyunak, milyen részlegeken tüsténkedtünk például Potterrel vagy Sookie-val. “Sookie” egyébként a pék különítménynél rajta is van a videón, nézzétek meg magatok, mennyire hasonlít a True Blood vámpírszerelmes lányára.

Érdemes egy pillantást vetni rá (39 perces, de durva!), nem akármilyen ez a kezdés a riporter bájos szerencsétlenkedésével. Oh, néha mintha magamat látnám. :-)))) A 18. percben épp a Zimtsterne alapon ügyködnek, a 21.-ben pedig lelkesen szurkálnak a már megszáradt lapból. A csajszit, aki felvilágosított a kiszúró agyafúrt működéséről (később beszereztem ilyet, baromi jó) meg is szólaltatják. :-)

Fahéjas csillag - a legjobb - az egyik legjobb!

Hozzávalók

A tésztához:

400 g őrölt olajos mag (mandula, törökmogyoró, dió, vagy ezek elegye)
3 tk. fahéj
2 M-es fehérje
1 csipet só
100 g porcukor
1 tk. vaníliapaszta/20 g házi vaníliás cukor

A mázhoz:

1 M-es fehérje
~200 g porcukor, porfinomságúra tovább őrölve
1 tk. citromlé/ecet

Elkészítése

1. A magőrleményt a porcukorral és a fahéjjal összevegyítjük, félretesszük.
2. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, hozzáadjuk a vaníliapasztát és az egészet a száraz keverékre kaparjuk. Egy habkártyával/falapáttal/fakanállal összeforgatjuk a hozzávalókat, majd fóliába csomagolva minimum 2 órát, de akár egy éjszakát pihentetjük a hűtőben.
3. Másnapra összeérnek a hozzávalók, színe is kicsit sötétebbre vált. Kivesszük a tésztát, és mandulalisztes deszkán átgyúrjuk kicsit. Két folpack között 1 cm vastagra nyújhtjuk.
4. Elkészítjük a mázat: A fehérjéhez a porcukrot apránként hozzáadagoljuk, ezt célszerű egy apró szemcséjű szitán hozzászitálni. Végül a citromlével ízesítjük, és a kinyújtott tésztánkra kanalazzuk. Legjobb a sűrűn folyó, de tényleg folyó állag! Meg fog szilárdulni, amikor pihentetjük szobahőmin, emiatt nem kell tartanunk. Viszont így picit megszívja a tésztát, nem fog kiszáradni, szóval csúcs szuper lesz. Kenőkéssel elterítjük a mázat. Érdemes a folpackot eltávolítani róla alulról is, és inkább átcsúsztatni egy sütőpapírra. Így könnyedén le tudjuk rázogatni kicsit, hogy szépen, egyenletesen terüljön a máz. Félretesszük pihenni, úgy nagyjából fél órára. Ekkorra széle kissé megdermed, de nem szilárdult vissza teljesen.
5. Egy edénykében vizet melegítünk, és előkapjuk a Bäko márkájú kiszúrónkat (baromi jó termékek, az egész Rischart ilyen eszközökkel volt felszerelve). Forró vízbe mártjuk, majd elkezdjük kiszúrogatni a csillagokat. A máz egyenletes, alatta a tészta puha – tökéletes!
6. 120°C-os sütőben 10-15 perc alatt készre sütjük, ez sütőfüggő is. Ekkor a tésztaalap még kissé puha, de már átsült, tetején a máz pedig hófehér maradt. Nem szabad megpirulnia!

Megjegyzés: Hetekig eltartható, egy jól záródó dobozban vagy fóliába alaposan beburkolva!

Szeretetpuszedlik, több ízben	Szeretetpuszedlik marcipános-narancsos, illetve diópralinés ízvilággal – müncheni mintára. A Rischartba ugyanis már október közepén megérkezett egy futószalagos gép, ami alatt ezek a parányi puszedlifélgömbök áteresztve, csokoládébevonatot kaptak. Talpukra pedig egy cégjelzéstetkót (mintha nem tudná az ember, ha jót falatozott süteményből, az csakis a Rischartból gyühetett). Úgy képzeljétek el, hogy mikor a berendezés másik végén felbukkantak, a csokibevonat már gyönyörű matt fényűre szilárdult. Nekünk már csak rakodni kellett ládákba, többszázadmagukkal együtt. ;-) Lényeg a lényeg, a marcipános narancstölteléket onnan csentem el. Fenomén egy ízvilág!
Mogyorós-étcsokis havas csúcsok	Egy az egyben olyan íze van, mint a kakaós Győri Édes keksznek. Ezen meg is lepődtem. Roppanós és omlós, a hamisítatlan és csupa nagy betűs keksz állag, tetején hósipkával, valami ízes német fehér csokiból. Szóval szeretjük, nálam idén abszolút befutó és egyedülálló favorit.
Mandulás-mézes szarvacskák	Finom porhanyós, és mézes, a pörkölt mandula jól kiérződik! Nagyon is illik tetejibe egy vaskos csokibevonat, de ha másra gondoltunk csokibevonatot fahéjas kristálycukorban meghempergetni őket.
Mézes-mandulás kocka	Erre a csudisütire – a többi karácsonyi mézessel szemben – nem kell hosszú napokat várnunk, míg élvezhetőre puhul. Ellenkezőleg, melegében vajpuha, csak a napok előrehaladtával kezd száradni. Érdemes ezért fémdobozban tárolni, de még jobb egy csokoládés vaskos burok köré. Élvezeti értéke így garantáltan kitart az ünnep végéig!
Égetett cukros puszedli	“Elhatároztam, hogy megsütöm Nagyi receptjét, amit Karácsony környékén írt le nekem. Annyi élmény, emlék fűződik hozzá. A hosszú szobában voltak elrejtve, az ajtó melletti szekrénykében. Ahogy indult elővenni, még parányi termete alatt is recsegett az öreg fa. Akkor előkerült a mély fémdoboz, s közben csillogott a szemem. Emlékszem, szinte torkomban éreztem a szívdobogásom, olyan izgatottan vártam a titkot. Levette a fedelét, és megcsapott az a varázslatos karamellás-fahéjas illat. Égetett cukros puszedlik voltak, képtelenség összetéveszteni bármi mással. :-) Lapult ott kakaós és mézes is, de ez volt mind közül a legkülönlegesebb, a legfinomabb. És tegnap amikor beleharaptam a sajátjaimba, ugyanúgy éreztem. Egyszerre az izgalmat, és a melengető érzést – pont olyan lett, mint az övé…. Sűrű, vajpuha tészta, az égetett cukor fűszeres aromájával.” Ez lesz az első Karácsonyunk Nagyi nélkül. Érezni is, hogy nincs itt.
Narancsos keksz, pisztáciakrémmel	Nagyon csippantom ezt a kekszet! Akár egy héttel korábban be lehet gyúrni, addigra hűtőben is jól összeérnek ezek a citrusos ízek. Könnyen kezelhető tészta, egy irtó klassz ízvilággal. Pisztáciás krémmel (horrorára miatt csak smaragdkrémként emlegetem) pedig valami igazi csoda.
Gyömbéres szivecskék	“Itten tobzódnának az újabb aprósütemények. Most egy arany gyöngysorral próbálok túladni rajtuk… ;-)) No persze nem hiszem, hogy nagyon tukmálgatnom kéne, ugyanis káprázatos az ízvilága. Hihetetlen miféle aromát ad neki a kandírozott gyömbér, a különféle fűszerek és a kókuszreszelék. Tökéletes párosítás, csak valahogy mindig elpárolog… “
Drazsépuszi	Nincs Karácsony Drazsépuszik nélkül. És mint az idén kiderült, nyár sem múlhat el úgy. Egyedüli buktató a dologban, hogy maximum egy hétig marad friss, még fémdobozos betonbiztonságos tárolás mellett is. Ahogy akkoriban emlegettem, “frissen sülve igazán töménnyé tette a rengeteg kókusz, másnapra ez számomra határozottan enyhült, kiérződött a többi ördögi összetevő is. Külön-külön celofánba burkolva nagyszerű ajándék lehet az ünnepekre!” Fenntartom!
Mogyorós-pisztáciás habcsókok, fehércsoki mousse-al	Látjátok a képet? Szinte megelevenedik előttünk Karácsony másnapja; bent a konyhában még álmoskásan, a Szenteste csomagbontós izgalmai után, egy bögre forró kapucsínót megmarkolva ülünk le Családi körben.. Miközben halovány napsütés melengeti arcunkat. Tudjátok, amitől szikrázóan szokott csillogni a hó odakinn. És hogy kik ők, akik talán még emlékezetesebbé teszik a reggelt? Pörkölt mogyorós habcsókok, fehér csokimousse-al összetapasztva, majd pisztáciában jól meghempergetve. Maga a tüneményesség, itthon bolondulunk az efféle finomságokért. :-) Másnapra már egészen megszívják magukat a töltelékkel, ami a napok előrehaladtával csak még inkább ellágyul, szinte eggyé válnak. A tejszín ne tévesszen meg senkit, nem fog megromlani. Forralt formájában egy jó hónapig kihúzza. Persze akkorra úgy sem marad belőle semmi. :-)
Mogyorós dán vajas keksz	Karácsonyfát enélkül ne is hozzanak az angyalkák! Ez a karika ugyanis dekorációnak sem utolsó, főleg nem Gabika fáján, aki beléjük van habarodva. Kis klasszikus, igazi omlós, most épp pörkölt mogyorós! Ha másért nem is, a hangulatos fémdobozok miatt biztos beruháztunk már egy-egy végeláthatatlan mélységű dán kekszre. És akkor bizony tudjuk, milyen finomak is. Január meg úgyis csendes hónap, akkor mehetünk elvonóra mogyorós vajaskarika-függőknek!
Vörösbársony labdacsok	Tökéletes ajándék a konyhából, afféle örök barátoknak. :-) A posztban egyébként elsősorban a csokoládétemperálásról regélek. Ez a tükörsima, matt fényű, macerás bevonó elkészítési módja, de egyszer mindenképp érdemes kipróbálni. Megdöbbenünk, mennyire jó cucc. :-) Házi közegben is tökéletesen megvalósítható, méregdrága márványasztal sem szükséges hozzá – bár meg kell hagyni, segítségével az elbíbelődési időtartam lényegesen lerövidül -, egyszerűen a hőfokokra kell odakoncentrálni, türelmesen várakozni, pontosan betartani minden időt. Good luck!
Karamellás-magvas bolyhocskák	Nem csak a virító díszek miatt van karácsonyi beütése ennek a sütinek. A karamell nálam alapjáraton dísze az ünnepnek. Van egy hagyomány nálunk, Szenteste a terített vacsora előtt egy-egy gerezd almát, narancsot és darab diót osztunk szét egymás között. Ez a családi együttlétünket, az egymáshoz tartozást jelképezi. Az olajos magtöretburokkal ez az aprósüti ezt idézi számomra… Sajnos idén kicsit félek a pillanattól.
Diós marlenka, az elmaradhatatlan	“Nem az süteményféle, amihez csak úgy az idő elütésére fog hozzá az ember  – bár ha van fölös belőle, egyértelműen a legjobb, amit tehetsz vele. Erre igenis rá kell készülni! Nemcsak anyagiakkal és szabadidővel, de lélekben is. Persze a göröngyös út ellenére is imádom minden mozzanatát, még ha közben gyakoriak is az érzelmi kitörések. Bizony, általában nagy szitkozódások és kétségek közepette készül a remekmű, de így van ez jól. Egyébként sem közvetlenül a vendégsereg érkezése előtt kell akcióznunk, a tökéletes sütemény érdekében néhány nappal korábban kell megcélozni a konyhát. Igazi megmérettetés, felér egy lelki gyakorlattal; de a zárókép majd tényleg mindent kárpótol. Csak a munkafolyamat alatt pateroljuk el a családot. Nem, még annál is messzebbre.” Eltarthatósági ideje amúgy egy hónap, vagyis akár ma neki lehet látni. Az ünnepre jól megszívja magát, már-már lehetetlen felismerni melyik volt egykor tésztalap, melyik karamellkrém. Idehaza ezt az állapotot még nem sikerült megtapasztalnunk, és gyanítom soha nem is fogjuk. ;-)
Dióhabos-szilvalekváros pitecsoda	…amolyan békebeli-nagymamásan, a hagyományos ízek kedvelőinek! :-) A pitetészta már önmagában is jelenség, elképesztő milyen ízessé, milyen gazdaggá teszi a sok tojássárgája! És akkor a tömény, vaskos dióhabról, no meg az alatta húzódó csípős, beregi szilvalekvárról még nem is beszéltünk… …De azthiszem nem is kell, beszél ez önmagáért! :-)
Kagylólak - belga csokikrémdesszert	Kitűnő desszert lehet belőle Szentestére! Az elgondolás egy Potter adaptáció nyomán született meg: Kagylólak a hetedik kötet egyik kulcshelyszíne, egy meleg otthon, sötét időkben is biztonságos menedék. Remélem ezt sugallta a süti is, én amolyan romantikus “kettecskéndesszertnek” címkézném. :-) Tészta gyanánt csakis az omlós, mascarponés-vajas jöhetett szóba, nem mellesleg tök dekoratív is lett! A nugátkrém pedig Isten ajándéka, én mondom… Nem volt abban olyan nagy tudomány, mégis a belga csokik ízvilágát juttatta eszembe, és akkor már megérte, hát nem? Hát de! Tessenek csomagolni, mert Kagylólak immáron kiadó: Becuccolás kizárólag édesszájúaknak, roppanós zsírtészta no meg mogyorónugát szívlelőknek! :-)
A kávékrémes, francia ihletésű torta	Vállalkozó szelleműeknek – fodrozódó csokihullámmal a tetején, krokanttal az oldalán. Na meg extravagáns csokicsipsszel, fekete trüffelgolyóbisokkal ráadásként. Bon apetit!

Illetve! Fiúk-lányok, még kapható vaníliapaszta (2500 Ft egy üvegcse), vaníliarúd (3000 Ft 10 dkg) a szegedi cukrászkellékesben! Akit érdekel a dolog, még be tudok neki szerezni hét elején, egy elsőbbségi csomaggal oda is ér hétfőn! Jelezzétek a kommentekben, ha van rá igény!

“De jó volna szállni, fel a magas égbe,
Horizonton ülni csodás messzeségbe.
Pillangószárnyakkal virágra repülni,
Illatos nektártól, vágytól szenderülni.

Jó volna evezni álmok tengerében,
Ringatózni lassan élet tenyerében.
Hableány képében mély tengerfenéken,
Jó volna lebegni, úszni szép reményen.

Úsztam a tengerbe, repültem kék égbe,
Vágyódtam cifra rét titkos rejtekébe.
Gyorsan visszatértem, nem élhetek máshol,
Otthon lágy melege, mindig elvarázsol!”

Horváth Piroska: Jó volna…

Olvassa, akinek szól. Hallja meg legbelül, hogy végre Lásson. Itt ülünk meredten, távolodva Szavaktól – értetlenül, megrendülve, kiüresedve. És néha csak zokogunk. Érzékennyel a jobbunkon, de eggyé válva Erőssel is. Egyre csöndesebb lesz minden, elhalványul messziségben. Ki Ő és kik vagyunk mi? Hova haladunk és mivé leszünk? Túl sok a terhünk, csak el ne fáradjunk az út alatt.

Szürke Advent, széthasít szívet, s lelket. Rájöttem: Ez még ismeretlen.

***

Nem mondhatok többet, talán ez is sok volt. De muszáj valamennyire kiírnom magamból, mert egyszerűen felemészt. Képtelen vagyok boldog dolgokra összpontosítani, holott Advent van, ami egyben az év legkedvesebb időszaka számomra.. De most vakon tapogatózunk, s mind keresztülmegyünk rajta, egyikünket sem kímél. Valaki meg fog sérülni, és én nem tudom hogy óvhatnám meg. Most látom csak milyen kicsi, mennyire kevés vagyok még ehhez, kicsit talán az Élethez. Remélem a következő heteket, hónapokat átvészeljük valahogy….

Csokis-mézes puszedlik, narancsos marcipántöltelékkel

Pedig itt ez a puszedli is, csöppnyi kis boldogságfalatjaim. Bár jobbá tehetném velük a világot! Emlékszem milyen kiegyensúlyozott voltam, amikor készültek. Tele zsongással, ötletekkel, tervekkel az ünnepekre.. Most pedig? Megint megtörténik, mintha mindent az elejéről kellene kezdenem. Ez már jól megy végül is, az újraépítkezés.

Szeretetpuszedlik

Készült marcipántöltelékes, illetve diópralinés csokipuszedli. Mindkettő isteni finom volt, Nagyika pirított cukorborsói mellett ott várakoznak már a fémdobozkákban.

Hozzávalók

A puszedlitésztához:

125 g vaj
125 g akácméz
3 tojássárgája
2-3 tk. mézeskalács fűszerkeverék (házi vagy bolti)
150 g porcukor
450 g finomliszt
6 g sütőpor
50 g keserű kakaópor (holland)
1 narancs reszelt héja + felének a leve
4 ek. tejföl

A narancsos marcipántöltelékhez:

200 g mandulaliszt (finom porrá őrölt szeletelt mandula)
150 g porcukor
50 g kandírozott narancskocka
100 ml vodka
narancslekvár

A zserbótöltelékhez:

150 g pörkölt dió
250 g kristálycukor
10 g folyékony glükóz
1 ek. sárgabaracklekvár
100 g aszalt sárgabarack, előző este rumban megáztatva
2 ek. rum
2-3 darab porrá őrölt mézeskalács

Az étcsokoládéglazúrhoz:

250 ml tejszín
1 ek. vaníliapaszta
1 tk. gyömbérszirup
250 g étcsokoládé (70%)
20 g vaj

+ 100g csokitejbevonó 1 ek. olajjal elkeverve

Díszítésnek:

100 g tejcsokoládé
1 ek. olaj

Elkészítése

1. A puszedlitésztát egy nappal korábban begyúrjuk, érdemes ekkor beáztatni az aszalt gyümölcsöket is (marcipánosnál a narancsot vodkába, barackot a rumba): A vajat és a mézet egy lábasban (vízgőz fölött) megolvasztjuk, kissé hűlni hagyjuk, majd hozzáadjuk a tojások sárgáit. A porcukrot a liszttel, kakaóporral, sütőporral, fűszerkeverékkel egy tálba szitáljuk, végül  tejföllel és a mézes keverékkel kissé nedves tésztára gömbölyítjük. Hűtőbe tesszük egy éjszakára.
2. Másnap elkészítjük  töltelékeket: A marcipánoshoz a mandulalisztet a porcukorral, a leszűrt narancskockákkal és annyi lekvárral összedolgozzuk, hogy kissé nedves, ugyanakkor formázható masszát kapjunk. Letakarva 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A zserbótöltelékeshez a pörkölt diót apróra zúzzuk. A cukor felét (rézbevonatú) serpenyőben megpirítjuk, hozzádjuk a másik felét, majd tovább melegítjük, míg teljesen felolvad. Szirup állgú lesz, és sötétebb színű, de nekünk ez teljesen ideális. A glükózt mikróbn megmelegítjük és folytonos kevergetés mellett a sziruphoz adjuk. Ezután belekeverjük az apróra vagdalt diót és olajozott lemezen elterítjük. Teljesen kihűtjük, majd aprítóban paszta állagúvá törjük-zúzzuk. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, munka előtt pedig még 30 percet pihentetjük hűtőben.
4. A puszedlitésztából pici gömböket szaggatunk, közepükbe a kétféle töltelékből egy golyóbist rejtünk. 180°C-ra előmelegített sütőben 10-12 percig sütjük, míg mézillatúak lesznek és aljuk kissé megpirul.
5. A glazúrhoz a csokoládét finomra szeljük, a tejszínt a vaníliapasztával és a gyömbérsziruppal együtt tűzhelyen vagy mikróban felforraljuk, majd a csokoládéra öntjük. 30 másodpercig állni hagyjuk, utána kézi habverővel elkeverjük. Egy mélyebb mérőpohárba érdemes átönteni, így könnyedén ki tudjuk mártani a puszedliket. Megfürösztjük, majd sütőpapíros lemezre sorakoztatjuk mindet. Hűtőben dermesztjük, végül a tetejébe csoki(tej)bevonóval csíkokat húzunk díszítésképp.

Valami rendhagyót a Rischartból!

Meséltem már korábban a vasárnapokról, azokról a Münchenben töltött, végeláthatatlan vasárnapokról… Amikor egy szokatlan, ám annál pihentetőbb csend ereszkedik a városra: sehol egy lélek, csak elvétve egy-egy beöltözött emberkét látni, valami hallatlan borzos kutyával, a póráz végén. :-)) A boltok jóformán lelakatolva, a legkisebb éjjel-nappali is zárva tart, heti fáradalmaktól megrökönyödve. És azok a fények a reggeli ködfátylon át… Csak finoman pislákol a csalóka napsugár. Őszinte nyugalom van.

Beöltözöm, aztán nyakamba veszem a külvárost. Csak én és a gondolataim, meg a zajtalanság. Elképzelem Anyut, amint épp a vasárnapi ebédet főzi, naná, hogy megint Apu helyett. :-) 11 körül magam előtt látom a Dusha-féle őskáoszt; Anyu a fürdőszobában kapkod, Apu pedig bosszankodik. El fognak késni a templomból, és ő utál elkésni, és amúgy is…! “Marika, miért nem figyelted már megint az órát!?” Aztán persze odaérnek, mint mindig. Babsziék is becsoportosulnak melléjük, a csivitelő kiscsajjal meg egy csapat pónival, akik nagy feltűnést keltve, rózsaszínen felügetnek a padozatra. :-))
Déltájt megéhezem, emberekre vágyom. Felülök a helyi 113-as járatra, és Donnersbergerbrücke végtelenített nevű megállójáig meg sem állok. Onnét átszállok S-bahnra. Már csak két megálló a pályaudvarig….!

Amikor Apukám kijött a második vasárnapomon, elvittem a Hauptbahnhof-on kékellő Rischartba is. :-) Beültünk, beszélgetés közben sütiztünk; emlékszem, kicsit mindketten küzdöttünk a hatalmas adagjainkkal. Ő Tiramisut evett, én meg toplistás Topfenstrudelt – tudjátok, a cseppet sem ismeretlen túrós bolondériám végett… :-))

Rischart: Felejthetetlen felülnézeti kép a Marienplatzról

Ott és akkor beleszerettem a süteménybe. Minden vasárnap kijártam beburkolni a fentihez hasonló, méretes négyzeteket, hogy könnyítsek magamon. :-) Közben próbáltam gondolatban megfejteni a süteményt, minden héten kicsit többet megtudni róla…  Magát a “tölteléket” ugyanis többször készítettük a Rischartban, viszont ténylegesen “összerétegezve” sosem láttam a kombót. Furcsa, mert bár strudel a süti elnevezése, tésztája nem réteslapból készül. Helyette alulra kerül egy réteg az omlós-porhanyós pitetésztából (amit a forró vaníliaöntet csudiklasszan megpuhít), két csík krém között között pedig (lasagne) tésztalap terül el. Előfőzve, akárcsak idehaza a Vargabélesben. A németek mazsolát is pakolnak bele (Tonnaszámra. Találóbb név is lett volna a mazsola, köretként túrós rétessel elnevezés.), én ezt most elhagytam. Odakinn egy hónap alatt sikerült pótolnunk az éves mazsibevitelt. :-)

20 centis négyzetes tepsiben készítettem, de lazán elbírna másfélszeres krémet egy keskenyebb, hosszanti formában. Akkor lehetne is jobban megmagasítani.. de igazság szerint ez az adag nekem bőven elegendő volt, a müncheni tömbök mögül sokszor alig látszottam ki. :-) Forró vaníliasodóval Ő volt a sütemény számomra, amolyan igazi, lélekmelengető útitárs nehéz időkben..

Több mint egyszerű Topfenstrudel.

Hozzávalók

A porhanyós tésztához:

225 g liszt
125 g vaj/margarin
25 g sertészsír
85 g porcukor
1 tojássárgája
házi vaníliás cukor

A túrós töltelékhez:

1 citrom
50 g olvasztott vaj
4 tojás, szétválasztva (M-es méret)
125 g finomított kristálycukor
750 g túró (fele lehet Ricotta is)
125 g tejszín (min. 30% vagy annál zsírosabb)
1 ek. búzakeményítő
késhegynyi sütőpor
1 ek. vaníliapaszta (esetleg más, jobb minőségű esszencia)
1 marék mazsola (elhagyható)
6 db lasagne-lap
+ vaníliás porcukor a meghintéséhez

A vaníliaöntethez:

650 ml tej (2,8%-os)
100 ml tejszín
1 ek. vaníliapaszta (vagy egy rúd kikapart magjai)
6 db tojássárgája
50 g finomított kristálycukor
40 g búza finomliszt
Baileys likőr, ízlés szerint

Elkészítése

1. A pitetésztához a szokott módon, kézzel vagy késes robotgéppel dolgozzuk össze a hozzávalókat, gömbölyítsük össze a tésztát, majd tegyük fél órára hűtőbe. Ezután nyújtsuk 20 centis négyzetes lappá, és terítsük el egy formában. Helyezzük vissza hűtőszekrénybe, további fél órára.
2. A lasagne-lapokat főzzük elő néhány perc alatt, csepegtessük le szűrőn és hagyjuk kicsit hűlni.
3. A töltelékhez a citromot forró vízben mossúk le, töröljük szárazra, majd héját reszeljük le.
4. A tojásokat válasszuk szét, sárgájukat a finom szemcséjű kristálycukorral keverjük habosra, míg kifehéredik. Adjuk a túróhoz a tejszínnel együtt, és botmixerrel pürésítsük az egészet. Az előzőleg megolvasztott vajat vékony sugárban keverjük a masszához. A fehérjéket egy csipet sóval verjük kemény habbá, és ügyelve, hogy ne törjön össze a hab, ezt is vegyítsük a krémbe. Végül a búzakeményítőt keverjük el a sütőporral, és szintén adjuk az előzőekhez.
5. Osszuk két részre a masszát, egyik felét simítsuk az omlós tésztára. Fedjük be a lasagne-lapokkal, tetején pedig terítsük el a megmaradt masszát. Toljuk 180°C-ra előmelegített sütőbe, és süssük ~50 percig, míg felülete megpirul. Akkor jó, ha közepe még kissé remegős, akárcsak egy sajttortánál. Hagyjuk teljesen kihűlni.
6. A vaníliasodóhoz a tejet feltesszük főni a vaníliarúddal/pasztával. Közben a cukrot, a finomlisztet, a likőrt, a tojások sárgáit és a tejszínt kikavarjuk, félretesszük. Amikor a tej forrni kezd, félrehúzzuk a tűzről,  és vékony sugárban, folytonos kevergetés mellett hozzácsurgatjuk a tojásos keveréket. Visszatesszük közepes lángra, és az egészet összeforraljuk.
7. Tálaláskor a “rétest” és az öntetet is megmelegítjük, majd porcukorral meghintve szervírozzuk.

2011. október 9. München-felé félúton

3 nappal ezelőtt…

Becsukott szemmel elmorfondírozgatok néha az Otthonról. Milyen épp most, uralkodó-e már az a november eleji csípős hideg, ami kipirosítja az igyekvők arcát és némely leányzó meglepően hosszúra nyúlt orrát.. :-) Vajon sárgába borult a Liget? Persze, biztosan nem várt meg. Csak lennék már otthon, hogy magam gyalogoljak át rajta.

Halottak napján magam előtt láttam a temetőt, parányi pislákoló pontok százával – egy napra ismét felmorajlik a környék, mint egy nagy családi összejövetelen. Sokat gondolok Őrájuk, akik már nincsenek itt, és akikkel több időt kéne együtt töltenem. Eszembe jutnak, elmosolyodok. Észreveszem magamon, már nem szomorít el a kislány anyukája ölében az U-Bahnon, nem szorul össze a gyomrom, ha egy fiatal pár egymásnak örül a pályaudvaron. Velem is meg kell történnie, hamarosan..

Vajon otthon is beleszugerálják már az emberbe minden utcafronton, hogy néhány röpke hét, és itt bizony Karácsony lesz? Münchenben előfordul. A Rischartban nagyjából másfél hete ünnepi slágereket énekel a dolgozók apraja-nagyja, a boltjaikat pedig elárasztották a csokimázas méretes csillagok, a díszes aprósütemények – megjegyzem aljukon gravírozott cégjelzéssel. Akárhogy is, én szeretem, hogy ilyen korán kezdődik. Gyorsan elrepül az ünnep, korán bele kell csöppenni.

***

Bevándorló makik, akikbe harapnék egy nagyot

Írtátok, hogy tartsunk kis szakmai körutat, együk be magunkat München város elegáns desszertjei, különleges pralinéi közé! Rögtön itt fent, kis francia beütéssel. A város központjában, a Marienplatzon rengeteg efféle eldugott, és kevésbé eldugott kincsesbányára lehet bukkanni, ahol kis falatnyi boldogsággal kényeztethetjük magunkat – hozzáteszem egy vagyonért. :-) Érdemes kinézni a Victorien Markt-ra, onnét a Dallmayr-be, de rövid séta után az Elly Seidl egyik mintaboltját is megtaláljuk a Maffeistraße-n.

S bár Franciaországban még nem jártam, csak némi kutatómunkából, képekből és receptekből van egy sejtésem az ottani remekekről. Elnézve a kirakatokat, a németek éppen ezt a nyugati ívet próbálják követni. Sajnálom, hogy a csöpp bonbonok gyártásába nem tudtunk jobban belelátni (karácsony előtti dömpingben az Elly Seidl egyszerűen nem tudott bennünket fogadni), mert ilyesféle pultok előtt mindig hosszan elidőztem, üvegen át titkokat, ízkombinációkat elcsenni! :-)) Komolyan visszamennék kitanulni a szakma ezen ágát, a németek tényleg jók ebben.

Kicsiny kis epizódkép egy Dallmayr-beli látogatásról

Különleges csokoládék

Pofás félgömbilik

Noémi rózsaszínjei

Csenge feketéi

Bárcsak lett volna külön költőpénz ilyenek tesztelésére...

Csillogó minyonok

Oh. Az egyszerű, de nagyszerű addiktív.

Cseresznyés lepény a félhomályban

Másban már kevésbé. Fellapoztam a munkanaplóimat, meg persze Noémival is sok mindent megvitattunk, akarva-akaratlanul a magyar helyzethez viszonyítottunk. Mennyire vagyunk elmaradva gasztronómiailag, technikában, minőségben? Akadnak hézagok, az biztos, de ne higgyétek, hogy olyan rossz a helyzet. Van, amiben lenne mit fejlődnünk, másban viszont példát vehetnének akár rólunk. Nem egyszer botránkoztunk meg a dolgozók szórakozottságán, márkskor komoly hanyagságán – HACCP-ben kimondottan sokszor “nyúlnak mellé” – íme, néhány kiollózott részlet a második hétről:

Mi az, amit biztosan másként csinálnál otthon?

A HACCP  precízebb betartása, hiszen akárhogy is, ez egy rendkívül fontos kérdés!!! Sajnos volt példa egy gyomorforgató szituációra a héten, ami picit azért meghökkentett. Nyilván a legtöbb cégnél jelen van, bárki tudna példát hozni a jelenségre, de mégis elgondolkodtató és lehet belőle tanulni: pléhekre kellett pakolni a géppel felcsavart kifliket, amit aztán négyen patkó alakúra hajlítottunk, végül sütőlemezzel együtt regálra rakodtunk. Azonban ez a lemez alul olyan mocskos volt, hogy feketére festette az egész tenyeremet. Azt a tenyeremet, amelyikkel a következő pillanatban már üdén és lendületesen formáztam meg a kiflikéket – vagyis minden csupa dzsuva lett. Abban a helyzetben egyszerűen kikerülhetetlen volt, hiszen 300 kiflike várta futószalagon, hogy elkészüljön. Nem volt idő kézmosásra vagy fertőtlenítésre, a fürge munkatempót nem csak hogy megkövetelték, de úgy látszik előrébb való is volt a tisztaságnál, holmiféle szabályzatok betartásánál. Tényleg minden idő pénz.

Egy héttel később, ugyanerre a kérdésre adott válaszom:

A kimaradt krémek, piskótavégek újbóli felhasználásába nagyobb energiát fektetnék. Egyik félgömb alakú tortakülönlegességük ugyan épp ezt a célt szolgálja; a megmaradt fehér piskótadarabokat átválogatják (állag, íz és szag ellenőrzése után eldobják a már nem alkalmas végeket), majd a fentebb említett módon összeállítják a tortát. Sajnos ez csak a fehér maradékokra igaz, a csokoládés/esetleg krémmel összetöltött kimaradt korongokra nem. Ráadásul itt kimondottan nagy mennyiségekre kell gondolni, előfordult, hogy több rekesszel szállítottam megmaradt alapanyagot a süllyesztőbe.

Áttekinthetőbb, rendezettebb hűtök az alapanyagoknak! Volt rá példa, hogy egymás hegyén-hátán sorakoztak az újra temperálandó csokoládék, egy nem túl tiszta ládában. Máskor pedig, a fagyasztó előterében egy kimaradt tepsi süteménnyel találkoztam, ami helytelenül volt tárolva – elhagyatottan egy doboz tetején. A néni, akit lekísértem, egyszerűen megfogta és minden utánajárás nélkül bevitte a többi közé. Vajon miért lett elkülönítve a többitől…?

Az alapanyagokon, mennyiségeken viszont nem spórolnak. Sőt! Ha egy süteményben töltelék van, akkor az vaskos, jó ízű krémréteg. A piskóták a legjobb likőrrel, vaníliaesszenciával, rummal vagy zamatos kávéval vannak átitatva, és a mennyiség, amit rálöbözgetünk, garantáltan áthatja az egészet! :-) A leveles tészta ropogós és levegős, és biztosra vehetjük, hogy igazi, klassz vajból készült – méghozzá frissen, még aznap hajnalban. A csokoládék mindegyike átlagon felüli, egyszerű bevonóktól a 70 és afölötti %-os étcsokoládékig. Volt szerencsém többet magam is tesztelni, tényleg nem zsákbamacskát árulnak.

Ezt a minőséget azért érthető módon megfizeti a vásárló, Noémival többször is vettünk szendvicset (Na ilyen professzionális, űbervagány szendókra még szüksége lenne a magyarnak!), süteményt vagy kávét (A duplakapucsínó tripla habbal? Szenzációs, hadd ne halljak meg faktorral!), és valóban nem olcsó egyik termékük sem. (2-csillagos ég euró közötti összegekre kell gondolni) Viszont! Ha egy sütemény ízletes, magas az élvezeti értéke, ha a nyersanyagok frissek, egészségesek, és a tölteléket sem spórolják ki a termékből, akkor elismerem: palira vettek vagy sem, én bizony büszkén vállalom! ;-)

Rischart, München Hauptbahnhof

Vasárnap lényegében minden zárva van, a Rischart kivételével. Ezért gyakran jártunk be a pályaudvaron lévő üzletükbe ebédelni, kávézni, nézelődni… Volt egy hangulata, ez biztos hiányozni fog. :-)

Tessék, elkezdődött. A Rischartos óriáscsillagok, Karácsonyra :-)

Balra: joghurtos-gyümölcsös tortácska, jobbra meggyes-ribizlis csokimousse tortácska

Balra: Tojáshabos-morzsalékos piskótás ribizlis süti, rengeteg sok tojáslikőrrel, jobbra: csömöradag Tiramisu

Mutatok pár képet a munkahelyről is, ez már a cukrász-pék részleg:

Férfiemberek - nagy munkában

Balról a muksó nagy mókagólya volt. Egy alkalommal épp a máktölteléket egyengettem el fémkeretben, szép akkurátusan, precízen. :-D Látom, jön nagy rössel:
- Csak nem először fogsz kenőkést?
- Igen, túl sokan vannak (már a fémkeretek) kicsit még új nekem a dolog… – elhaló motyogás a vége.
- Aha. – vág közbe – Rögtön gondoltam. – és kilép a képből

Voltak arcok. :-)))

Ő pedig Potter. Harry Potter.

A csajszi, akivel blundi tésztás diós csigát töltöttem be - háttérben a mogorva pasassal. :-))

Részlet az október 17-23-i munkanaplóból:

Ezen a héten a cég pék oldalán kaptunk helyet Noémival. A jóformán végtelenített helyiség két nagyobb részre oszlik; Ahogy haladunk befelé, előbb a pékáruk kisütésére, néhány befejező művelet elvégzésére alkalmas terem fogad, melynek hatalmas a belmagassága és ablakai vidám fényt árasztanak az ott dolgozókra. Talán ezért fordul elő, hogy a munka is lendületes, vidám, feszített tempó mellett is könnyedén el lehet beszélgetni a többiekkel. Tovább haladva megtaláljuk a hátsó kisebb, kimondottan hűvös és sötét termelőhelyiséget, ahol az alapanyagok összemérése és a tészta előkészítése történik. Korántsem meglepő ez a hőmérsékletcsökkenés, hiszen a hajtogatott, illetve omlós tészták ezt a hőfokot szeretik (omlós tésztánál a vaj nem ég le, sokkal porhanyósabb marad, míg a hajtogatott tésztákat könnyebben lehet nyújtani és formázni).

Az itt dolgozók szintén kedves emberek (leszámítva a mogorva pasast ősz szemöldökkel), nagyon kommunikatívak, sokuk jól beszéli az angolt! A héten végig együttműködtek, terelgettek a helyes irányba, emberileg abszolút csak pozitív élményeim vannak! Legjobb példája talán, hogy rövid (de annál látványosabb! :-)) didergésünk után, szinte azonnal Rischart-os pulcsiba bújtattak! Ezt munka után magunkkal is vihettünk.

Előkészületek a Rischart cukrász-részlegén; piskótarakodás, mellette a Fidelio torta (2.90 €/szelet), háttérben a málnás pohárdesszert

Bobby

Christmas time in october

Omar és Kore, egy a közös bennük. Igazi törtetők.

Részlet október 24-28-i munkanaplómból:

A héten ismét a cukrászrészlegen szorgoskodtam, de most már Noémival az oldalamon. A munkalégkör barátságos, az első heti lerökönyödésem tökéletes ellentéte. Végre felnyílt a szemem, szomjaztam az emberek társaságára, némelyikükkel egészen jól elbeszélgettem (bár hozzáteszem legtöbbször angolul is zavartan, picit félénken szólalok meg), a velem közel egykorú fiatalok sok mindenbe bevontak. A munka pörög, megköveteli a tempót, de a napok előrehaladtával egyre inkább úgy érezi az ember, igenis képes lépést tartani! Mi több, arra is feleszméltünk, hogy apró-cseprő feladatokon túl, komolyabb munkákat is ránk bíznak.

Nem tudom mennyire voltak elégedettek a heti teljesítményemmel, én magam is hullámzónak érzem. Egyik nap például, az aktuális cukrászmester (Viccesen csak Franciska, merthogy Franciaországból telepedett át – a szerk.) szinte azonnal rám pirított, amiért csak tesze-toszán álltam munkára várva. Az az igazság, hogy előtte küldtek el a gyümölcsös tortácskáktól, ezért kicsit meg voltam lőve. Tényleg éppen csak a köröket róttam, és ez elég is volt neki… Láttam, egy csapásra leírt és visszafordíthatatlannak tűnt. Mindenesetre igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, neki különösen bizonyítani. Őszintén nem tudom, mennyire sikerült lenyűgöznöm, a mélypont talán a Sachertorták körbevonása volt. Ott kezdődött, hogy nekem kellett volna összeszednem az eszközöket, de sajnos nehéz kiismerni a terepet, még nem mozgok valami otthonosan itt sem. Ráadásul minden szavát németül intézte hozzám, hiába értetlenkedtem, kértem, hogy az angolt használja. Végül magából kissé kikelve, egyedül gyűjtötte be a forgatható tortaállványt, a kenőkést és a lekvárt – Sachertorta lévén, baracklekvárral kellett vékonyan bevonnom az oldalát.
Egyiknél aztán a korongok szétcsúsztak, amit természetesen az én hibámnak könyvelt el. Meglehetősen lassú halál következett. Magasra emelte, megvárta míg ráfigyelek, majd jelentőségteljesen a mélybe ejtette  a rozoga remeket. Nos, az én romjaimat is onnét kellett összekaparni. Vagy legalábbis fázni nem fáztam aznap. :-))

Franciska és Suman.

Torta, amit sosem kóstolhattunk meg, mégis szüntelenül vágyódtunk utána.

Rischart üzletek egyébként a belváros több pontján ragyognak. Maga a cég 16 üzletet tart fent, a személyzet állandóan, 24 órában váltja egymást. A termelőüzem tágas, rengeteg embert foglalkoztat és lát el „mindennapi kenyerével”. Nagyon tetszik ez a német mentalitás, hogy a dolgozó is ember, munkája ugyanolyan becsülendő. Hogy igenis jár neki a reggeli, az ebéd, mellé forró kávé vagy hideg sör, s munka végeztével még a vacsorának valót is csomagolhat. Ez mindenképp követendő példaként jár elől..

A folytatásban…

Cukrászképzés Münchenben
Szombati körutak
Stuttgart: cukrász-és pékkiállítás

Többen írtátok (meg persze magam is terveztem már jó ideje), hogy írok egy kis összegzést München sütikülönlegességeiről, “szakmai” szemmel. Ez a hét órás út Otthonba, akár elegendő is lehet rá… :-)) Szerencsére rengeteg sok képet kattintottunk a kis csapattal, próbálom majd ezekkel is színesíteni a beszámolót. Remélem velem maradtok ilyen hosszú szünet után, iszonyúan fáj, hogy semmi idő nem jutott a blogra..

Jesszum beleőszülök már, nem telnek a percek! Annyira várom, hogy hazaérjek, hogy családot ölelgessek, hogy sütikről most már ne csak álmodozzak, hanem sündörögjek is keveset a konyhánkban. Vagy sokat. A lényeg, hogy végre jól beszabaduljak oda!

Viszlát München, viszlát Itteniek! Szia nagy-nagy Rischart, sziasztok odabentiek, köszönöm az emlékeket.. :-)

2011. október 27. (Még 9 nap az indulásig!)

München. Örülök, hogy végül elszállt az a múltheti írásom. Nem voltam tisztában az érzéseimmel, a gondolataim is keszekuszán keresztezték egymást, végek nélkül lógtak a semmiben. Görcsösen vágyódtam a megszokottra, mindenre, amit magam mögött hagytam Szegeden. Persze most is hiányoznak, hát hogyne hiányoznának, de végre nem a kibúvók megrögzött keresésével töltöm az időt. Próbálom meglátni a szépet, több energiát belefektetni egy boldog ébredésbe. :-)

Folyamatos mozgásban vagyunk, és bármilyen meglepő is, az idő nem áll meg. A napszakok váltakoznak, nem tétováznak, egyszerűen teszik a dolgukat. :-) Velünk vagy nélkülünk, de mindig halad tovább. Ez az út talán nem a szakmai fejlődésemről szól, sokkal inkább egy gondosan körém épített buborék kipukkasztásáról. Mert valljuk be, abban éltem. Egy saját kis világban, a tőlem idegen dolgokat a lehető legtávolabbra eltaszítva magamtól.

Nem mondom, hogy a mélyponton teljesen átlendültem, sőt…tudom, hogy hosszú folyamat lesz, mint bennem oly sok minden. Még visszájára is fordulhat a dolog, amikor két hét múlva megérkezem az otthon régi melegébe. De valami azt pisszegi legbelül, hogy nincs félnivalóm. Változtam, és ez a változás nem torpant meg, még nincs itt az ideje. Németországnak, az ittenieknek hála új “fűszereket” kóstoltam meg, és nagy részüket meg is szerettem. Akad persze egynéhány, ami a kamra polcán háttérbe kerül – mondjuk a curry mellé, ugye Anyu? ;-))) Ezek lehet csak most, de könnyen lehet, hogy később is teljesen idegenek lesznek tőlem.

Müncheni fények

Apukám a hétvégén meglátogatott. Nem kérdezett semmit, gondolkozás nélkül vállalt értem, a kis lelki békémért egy 9 órás utat. Jött, mert szükségem volt Rá – ilyen az én Apukám.. :-)

Sétáltunk a városban, ellátogattunk a közeli templomba, majd a Marienplatz hatalmas terén kellemesen beleborzongtunk az összebongó harangszóba…. de legtöbbször elég volt csak figyelnem Őt. A mozdulatait, az arcvonásait, tudjátok, hogy jól eszembe véssem minden rezdülését. Mert ezekből táplálkozom, ezekből a pillanatokból merítek most erőt. Milyen buta az ember, észre sem veszi mennyi szeretet veszi körül, amíg nélkülöznie nem kell. Mindent természetesnek vesz, mindent csak kikövetel magának. Aztán lám, elutazik és rádöbben, személyek, tárgyak vagy akár a megszokott napi rutin nélkül egy világ omlik össze benne. Gyengék vagyunk, és néha úgy érzem én különösen.

Rischart

Szerettem volna tüzetesebben beszélni a helyről, minden felkeresett zugáról, de egyszerűen megint félbe kell szakítanom az írást. No nem baj, majd mindig hozzáteszek apróságokat, ilyen hajnali órákban..Most rohanok szedelődzködni, öltözni és reggelezni. Vár a cukrászsuli! <3

A héten még rengeteg elintéznivalónk volt, és iszonyúan pörögtek a napok. Anyuék annyira édesek, de pofátlanul sok pénz ment el rám….! Meleg ruha, táska, munkaruha, elektronikus kütyük szervizbevitele, megint ruha, pipere cuccok…  Jesszum, úgy fest ennek a listának sosem lesz utolsó pontja. :-)) Németországban is beköszöntött ugyanis az ősz, csak úgy repkednek a 10 fokok… És nahát, már itt tartunk – az időjárásról csiripelek. Furcsa még mennyire próbálok mindentől elhatárolódni, kizárni az érzelmi részeket. Egyedül a kézzelfogható dolgokkal tudok most foglalkozni, mint a csomagolás meg az ügyintézés… A suli már kevésbé jöhetett szóba a múlt héten, totálisan szétszórt voltam. Késtem, volt hogy szüleimtől egész napra kaptam igazolást (persze inkább a “haladéktalanul elintézendők” miatt), ezért aztán kimaradtam pár dolgozatból…az éppen megírt másik kettő pedig nem ütötte meg az ötös szintet. Szóval bele kell húznom, ha visszajöttünk. Haza. Az otthonba……..

Tejberizses, tejkaramellás.. mert azt szeretjük!

Hozzávalók

A tejberizsalaphoz:

250 g rizs
500 ml víz
750 ml tej
250 ml tejszín
2 vaníliarúd
cukor, ízlés szerint

A tejkaramellás ganache-hoz:

16 tejkaramella
150 ml tej
50 ml tejszín
50 g mascarpone
200 g étcsokoládé (70%)

Elkészítése

1.  A tejberizshez a

Tejkaramellás csokiganache, tejberizs felett

Mindig lesz nálam mobil, és a szálláson már elviekben a WiFit is elérjük, szóval…ha minden jól megy, tudok majd életjelet adni magamról. Itt tudtok nekem üzenni, és én is szeretnék Nektek.. Már most nagyon hiányzik minden, mindenki… Néha nem tudom túlélem-e. Vagy egyáltalán túl akarom-e…

Iszonyúan félek a nyelv miatt. Nem véletlenül Angliát pályáztam meg, az angol az egyetlen, amit biztonsággal beszélek. Vagy mondjuk úgy, inkább kevésbé gátlásosan. :-)) Csak rám kell nézni, pillanatok alatt zavarba hozhat bárki, és ehhez nem is kell “külföldiül” tudni. Csevegjünk csak magyarul, a cikis helyzetek folyton megtalálnak…. Erre betesznek a németes csoportba…
A hely egyébként szenzációs, bár még nem minden tiszta. Egy biztos, az utat jó előre kitaposták nekünk, Münchenbe már több éve küldenek ki csoportokat. Imádták a kint-létet, szakmai szemmel is rengeteget fejlődtek, szóval… éppen én maradnék ki ebből…?

Jesszum oposszum, röpke két hét, és már onnét tudósítok!

…ha minden zökkenőmentesen megy, és – útban a sziklaszilárd önállósodás felé – én sem tébolyodok meg teljesen. :-) Ez lenne amúgy az Elly Seidl, München színes forgatagában. Vagy ide, vagy a megrögzöttek Paradicsomába, a Rischart-ba kerülnénk ki gyakorlati helyre. Míg egyezkednek a német féllel, én megkörnyékeztem a cukrászdák oldalát egy kis webes kóstolóra. Azta’, München igazi cukrásznagyhatalommá nőtte ki magát. Az a sanda gyanúm, hogy nem csak cukrozott, kandírozott almákhoz lesz szerencsénk!

Rischart, egy megszokható bolondéria

Fotó: © Wilson Wong

Történt más is a napokban. :-) Sajnos részben saját hibámból, részben a megrendelők zárkózottsága miatt elúszott egy hétvégi megrendelésem. Igazából nem szeretnék mélységekig belemenni, de ha esetleg olvassák: Tudom, hogy hibáztam, és tanultam belőle. Sok mindenre rávilágított, például hogy még mindig mennyire naiv és kezdő vagyok ezekben a dolgokban. De mindenki így kezdi, és valljuk be… még sokáig az is leszek.

Esküvői szerencsesütiknek készültek, a kóstolót már múlt héten megejtettük. Pörkölt mogyorós habcsókok voltak, fehér csokis mousse-al összetapasztva, majd pisztáciában jól meghempergetve. Maga volt a tüneményesség, bolondulok az efféle finomságokért. :-) Másnapra már egészen megszívták magukat a töltelékkel, mindenkinek nagyon ízlett.

Impozáns egy desszertkülönlegesség, és mégis fogyasztható tejeskávéval! :-)

200 darab készen állt a csomagolásra, amikor visszamondták. Valahol megértem őket is, de akkor nagyon fájt a dolog. Még jobban az utolsó szavaik. Most már viszont egyáltalán nem bánom a dolgot, a lehető legjobb helyre kerültek, és megint bizonyíthattunk velük valamit. Süteménnyel igenis lehet adni és kapni, egyszerűen csak nyitni kell az emberek felé. Egy részét a mi egyetlen Gabikánknak adtuk, aki nagy büszkén bevitte a munkahelyi bulijára. Idén ünnepli ugyanis 60. szülinapját. :-) Egy kosárral pedig kivittem a Kárász utcára, szétosztottuk az Ölelés Világnapján. Mindig meglep, milyen sokfélék vagyunk, ki hogyan reagál a másik közeledésére. Volt, aki szánakozó pillantással, nagy ívben elkerült minket, míg más teljesen meg volt hatva. Csak nyisd ki a szemed, tárd ki a lelked. :-)

Csapatos táblások

Csenge

Tomigyerek szervezővel

És akkor jöjjön a beígért recept — a Fehér csokis-pisztáciás, törökmogyorós habcsókoké..! :-)

Hozzávalók

A habcsókhoz (45 db-hoz):

130 g mandulaliszt
170 g pörkölt, külső héjától megfosztott törökmogyoró
50 g finomliszt
3 nagy tojásfehérje (Ha S-es méretű, kell belőle négy is!)
csipet só
150 g kristálycukor
natúr pisztácia, a hempergetéshez

A fehér csokis mousse-hoz:

250 g fehér csoki (Milka)
2 tk. jó minőségű vaníliaesszencia (Nem aroma! Ha nincs, érdemes valamilyen likőrrel helyettesíteni)
60 ml tejszín

Elkészítése

1. A habcsókokhoz a hántolt törökmogyorót a mandulaliszt egy részével finom porrá őröljük, majd a maradék mandulaliszttel és a finomlissztel elvegyítjük. Félretesszük.
2. A fehérjét egy csipet sóval lágy habbá verjük, apránként hozzászitáljuk a kristálycukrot, míg sűrű nem lesz. Fakanállal a száraz alapanyagokhoz forgatjuk, kissé elkeverjük, majd egy habkártya segítségével egészen egyneműre dolgozzuk.
3. Habzsákba töltjük, és sima csővéggel kis halmokat nyomunk dupla réteg sütőpapírra. 140°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük.
4. A krémhez a fehér csokit lereszeljük, vaníliaesszenciával ízesítjük. A tejszínt mikróban felforraljuk, majd a csokira öntjük. Folytonos kevergetés mellett homogénre keverjük. Kihűtjük.
5. Miután szobamelegre hűlt, 2-3 percig, robotgéppel közepes fokozaton fehéredésig verjük a krémet. Nyomózsákba töltjük, s két fél habcsókot összetapasztunk. Végül őrölt natúr pisztáciában meghempergetjük őket.

A már kész, kedves kis habcsókok

Gyerkőcbuláj volt, és a gyerekek szókimondóak! Már-már majdnem elhiszem Nekik, ha azt mondják finom és szép.. :-) Olyan jó érzés, hogy már vannak visszatérő vásárlóim, akik tényleg ragaszkodnak az én dolgaimhoz… Gabiék, ha olvassátok, nagyon köszönöm!

Aranyhaj

Elmerengő, papucsos

És hétvégén megírtam a pályázati kiegészítést, a motivációs levelemet anyanyelven is. Már leadtam az egész paksamétát, most már csak bíznunk kell. Úgy érzem mindent megtettem, de majd meglátjuk mihez lesz elég… Rengeteg a jelentkező, és persze mindenki menne már… Talán egyszer végre az enyém is esélyes lehet…. Hátha! Itt a motivációs levelem, a folytatásban :-)

A megszokott dolgait mindig nehéz elengednie egy olyan embernek, aki görcsösen ragaszkodik az összeshez. A szorongásain mindig nehéz felülemelkednie annak, aki már túl régóta ilyen természet. És őrültség mástól várni a segítséget, amíg tudatosan elbarikádozod magad mindentől.  De mondok valamit, amiben hiszek. Nővérem szerint csak az első lépéseket kell önállóan megtennem, kicsit talán belekényszerítenem magamat az ismeretlenbe, valami egészen másba. Meg fogsz lepődni – mondta -, új utakról hazavetődve mennyit erősödtél. Büszke leszel magadra és megkönnyebbülsz majd, mert látod, változtál. A lehető legjobb értelemben…

Így van ez Anglia meg köztem: modern világban szinte nem is távolság, lélekben olykor mégis elérhetetlennek tűnik. Közeledik egy dátum, tudod, hogy hamarosan eljön, mégis furcsán megmagyarázhatatlan elképzelni magad azon a napon. De én meghoztam egy döntést az álmaimért, és azt hiszem kész vagyok bejárni, megélni minden pillanatát. Nem csak a szakmai fejlődésemről vagy a nyelvtanulásról szól ez. Szükségem van rá, mert emberként is többet tehet hozzám.

Angliának igenis megvan a maga csábereje, csak ne felejtsd otthon a termosz forró teát, a hajóbőröndbe zsúfolt meleg ruhát, és persze egy méretes esőkabátot rosszabb napokra. Igen, éghajlata nagyon is megmaradt a réginek, ám a brit konyháról alkotott negatív kép szertefoszlani látszik. Jamie Oliver vagy Gordon Ramsay nem keveset tett azért, hogy a „csapnivaló” vagy az „olajszagú”, „csupa panír” jelzők egyszer s mindenkorra feledésbe merüljenek. Cukrászati távlatokban is új utak nyíltak, s egyszerre kicsiny, hangulatos patisserie-k édesítették meg Anglia macskaköves sétálóutcáit. És azonnal belopták magukat a mogorva angol szívekbe.

Az angol gasztronómiai témájú magazinok szintén ugrásszerű fejlődésen mentek át. Igényes kivitelezésben, izgalmas témákkal, egyedi receptekkel és hasznos tanácsokkal élénkítették a kínálatot. Idén szülinapomra például a GoodFood éves előfizetésével leptek meg szüleim, de érdemes egy pillantást vetni a delicious. vagy a Baking Delicious magazinok aktuális számaira is. Tetszik, hogy főszerkesztőik célirányosan vezetik be az olvasót a szakma rejtelmeibe, új és új értelmet adva egyes íz-kombinációknak.  A magyar lapok többségéből sajnos gyakran hiányzik ez a következetesség, pedig szerintem igenis lenne igény szakmai lapokra. De azért mi sem panaszkodhatunk, a Nők Lapja konyha, a tv paprika vagy a megújult Magyar Konyha csapata ellát bennünket a havi adaggal.

A külföldi lapokon keresztül „ismertem meg” számos olyan embert, aki a szakmában letett valamit az asztalra. Nem is akármilyen minőségben. Ők igazán inspirálnak engem, újra és újra rámutatnak dolgokra. Kissé talán hóbortos gondolat, de én szeretem megszemélyesíteni a süteményeimet. Elvégre annyi mindent lehet velük adni, emlékeket, érzéseket, néha a kimondhatatlant.
Ilyen Rachel Allen is. Életrevaló, és én imádom a kisugárzását. Minden mozdulatában ott van a szakma iránti szeretete. De ugyanezt érzem a szemtelenül fiatal Lorraine Pascale-nál, aki egykor sikeres modell-karrierjét feladta, s hivatalosan is behódolt sütési szenvedélyének. És milyen jól tette, ő csakugyan kivirult a cukrászlétben! Most tanfolyamokat tart, meg London belvárosában saját cukrászdáját csinosítgatja, amit ráadásul Ella kislányáról nevezett el. Receptkönyvet írt és adott el, s még BBC sorozata is van.

Nigella és James Martin hasonló hatással van rám. Mindketten komoly televíziós karriert futottak be,  garantáltan ott ragadtak mindegyikünk elméjében. James Martin “Desserts” című könyve például, a Sweet Baby James tv-s sorozat nyomán született meg, amit Anglia különböző pontjain forgattak le. Rengeteget lehet belőlük tanulni, különösen az alapvető tésztakészítési módokról. Csak hogy a kedvenceimet említsem: roppanós házi leveles tészta, a gazdag omlós tészta vagy épp a habkönnyű profiterol égetett tésztája.

Végül mindenképp meg kell említenem azt a 70 éves hölgyet, aki mái napig aktív résztvevője az angol médiának. Ő Delia Smith, a brit cukrászat alfája és omegája, és egyben legnagyobb büszkesége. Delia konyhája hagyományőrző, és mégis mindig meg tud újulni. Tortacsodái majd megszólalnak, és életfilozófiája is követendő példaként jár elől. Szerinte torták készítésére bárki képes, egyszerűen két fontos dolgot kell észben tartanunk: először is, mindig kövessük a receptben leírtakat, másodszor pedig, mindig kövessük a szívünket és titkos vágyainkat. Ahogy ő mondja , a tökéletes torta komoly odafigyelést igényel, ám amikor ezeket a buktatókat ügyesen kipuhatolóztuk, nyomban lesztisztul és világossá válik minden.

Pontosan ez az, amit tennem kell, amit egyik cukrásznak sem szabadna elfelednie. Merj nyitott lenni új dolgokra, mert mindig lehet újat tanulni. Ne félj kimondani, ha valamit nem tudsz elég jól. Mindenki így kezdte. Süss szenvedéllyel, és nyugodtan ess szerelembe – újra és újra.

Tisztelettel,
Dusha Csenge Flóra
2011. Szeptember 11.

Arany copf

Piskótatekercs - a klasszikus

Jilkpasztás piskótatekercsről tavaly már konzultáltunk, de még csírájában elfojtottuk a dolgot. Hiába no, ha szerkezetével nincs is semmi baj, végeredményben csak egy átverés. Állományjavítóval készül, amivel nem akármilyen tartást, szépen kidolgozott alapot adhatunk tésztának, de nagyjából ennyi. Nem maradt belőle semmi a klasszikusból, legyen szó összetételéről vagy ledegradált elkészítési folyamatáról. Sajnos itt tartunk most, jelenleg ez jellemzi a legtöbb magyar cukrászda palettáját…

Lehet, hogy nagyüzemi közegben ez egy bevált módszer (bár én ezzel nem tudok kibékülni…), otthon viszont ne hagyjuk, hogy beszippantson bennünket a műanyag! :-) A tökéletes piskóta létező jelenség, kis odafigyeléssel az otthon melegében is reprodukálható!

Hozzávalók

A piskótához:

6 tojás, szétválasztva
120 g kristálycukor
120 g finomliszt, átszitálva

Továbbiakban:

kb. 150 g sárgabaracklekvár
porcukor a hintéshez

Elkészítése

1. A sütőt 185°C-ra előmelegítjük, két sütőlemezt (ne legyen pereme) valamilyen jobb minőségű sütőpapírral kibélelünk, félretesszük.
2. A tojások sárgáit a cukor 1/3-val kihabosítjuk, a fehérjéket kemény habbá verjük. A vége felé szitáljuk hozzá apránként a maradék cukrot.
3. A felvert habot a sárgájába óvatosan beleforgatjuk. Nem fordítva, mert ha zsiradék kerül a tojáshabra, könnyen összeeshet a tésztánk. Közben folyamatosan hozzáadagoljuk a lisztet. A hab nem törhet össze, ezért semmiképp se keverjük túl a tésztát!
4. Kenjük ki lapoknak, vékonyan egy kenőkéssel. 8-10 percig süssük az előmelegített sütőben. Ha felülete aranyló barna, felülete pedig kellőképp rugalmas, kivehetjük a tésztát.
5. Szitáljunk a tetejére egy kevés lisztet, és fordítsuk meg. Hagyjuk 5-10 percig a sütőlemezen, majd húzzuk a munkaasztalra. A szépen átsült piskótáról könnyedén leválik a papír. Ellenkező esetben vagy túlsütöttük vagy kissé nyers maradt a tészta.
6. Emeljük rá a lapot a sütőpapírra (amely morzsás felével lefelé nézzen) és kenjük meg baracklekvárral. Rövidebbik oldaláról kezdve tekerjük fel: előbb csak egy centit hajtsunk fel, majd időnként megszorítva görgessük fel teljesen a tésztát. Vegyük ki alóla a sütőpapírt, és újból tekerjük fel, most már erősebben megszorítva. Segítség lehet, ha két nehezéket rakunk a sütőpapír végeire. Ismételjük meg a műveletet, és pihentessük a szeletelésig.
7. A klasszikus piskótatekercs 10 centi átmérőjű, ferdén szelt nyalánkság, porcukorral enyhén meghintve. Szeleteléséhez recés kést használjunk, és másfél-két centis darabokra vágjuk.

Tipp: Amennyiben kakaós, mákos, mogyorós vagy más ízesítésű tekercset szeretnénk, vegyük vissza a liszt 5-7%-át, ezt helyettesítsük az egyéb járulékos anyaggal.

Csütörtökön és pénteken megtudtam pár dolgot, de vártam megírni. Vártam valamire, ami szétrobbantja azt a kupac katyvaszt a fejemben. :-) Szombat este aztán valahogy megkaptam az üzenetem, amikor Kováts Veronika és Barna Gergely felbukkantak az X-faktorban hogy…. a csillagokat is leénekeljék az égről. :-) Ők igazi, kimondatlan rokonlelkeim azt hiszem. Mindketten tele gátlásokkal, szorongásokkal, éppen mint én… de tudjátok mit? Rájöttem, hogy nem kell sajnálnunk, sem féltenünk őket… Tehetségek, és ott van bennük a béke, amit ének közben újra és újra meg fognak találni. Ez így annyira rendben van! Abban a pillanatban, hogy a szenvedélyednek élsz, megszűnik minden körülötted, feloldozást nyer a lelked is! Az álmaimért tennem kell, mernem kell előre lépni. Hogy ne veszítsem el önmagam.

Mi, akik idén érettségiztünk a Hanságiban (5 szakács-, 3 pincértanonc, meg én), most lehetőséget kaptunk egy év alatt megszerezni a szakmát. Ehhez párhuzamosan részt kell vennünk elsősök óráin, és persze csatlakoztunk a másodéves évfolyamhoz is. Igazán még én sem látom át, minden kissé bizarr. Nem könnyű két osztályt kiismerni, lépést tartani velük. Meglátjuk hogy bírom a tempót, de egyelőre beilleszkedni is rizikós.. Több embert ismertem meg két nap alatt, mint egész évben. :-D  Mindenesetre ha strapás lenne, még mindig duplázhatom az évet – vagyis az elsősökkel folytatnám jövőre.

De van más is, csak hogy biztosan ne aludjon jól az ember lánya. Péntekig be kell adni a pályázatot – egy hónapos cukrászgyakorlat, odakint Angliában. :-) Bevallom, még hozzá se fogtam. Bugyog bennem minden, fogalmam sincs képes lennék-e rá. Őszintén szólva, el sem tudom képzelni magam ilyen messze, távol a családtól. Cserfes Lucától, nővérkékről, barátoktól… Ugyanakkor ez az első és egyben utolsó – ha jól zárom ilyen rohamtempóban az évet – lehetőségem, hogy ingyen, támogatottan utazzak ki. Végre cukrászoknak jelölték meg a szakmai orientációt, szóval úgy istenigazából tanulhatnék is! Valóra válhatna mindaz, amit az első bejegyzésekben fogalmaztam. Titkon abban bízom, ha ebbe most belekényszerítem magam, kezdetben lehet nehéz lesz, honvágyam lenne.. De sokat önállósodnék, változnék, ebben biztos vagyok. Nem mellesleg gyakorolhatnám a nyelvet, kapcsolatokat építhetnék ki… Hűha, leírva még bonyodalmasabb. Csak nem listát kellene írnom a jó és rossz dolgokról? :-))

Őszi fényes süti: Sült fügekrémes pitetorta

Gabika meghozta az idei fügeszállítmányt, a hétvégén már sütöttem is belőle. Imádom a fügét, minden pinduri magjával együtt. Mert a magtalan fügelekvár nem is igazi fügelekvár szerintem! Az pont úgy jó, roppanós magszemeivel, élénk ízvilágával. Ez a sült krém pedig egyszerűen fantasztikus. Lágy tejszínes a vajtól, kellemes fügés árnyalattal. A pitetészta alatta roppan, remekül kiegészítik egymást.

Friss, zöldellő, magyar fügével!

Noha a füge Magyarhonban is megterem, a legjobb termőhelyek melegebb vidékeken érhetőek nyomon. Korábban meséltem már erről a blogon – eme csodálatos tündértorta csatolmányaként. És bizony eljött a nyárvég, megértek már a fügetömegek, szóval ideje szüretelni menni. Különösen, mert piacon darabonkénti ára az 30-50 Ft-ot is meghaladhatja! :-(

Csábos pitekocka.

Mindörökké fügeszeretet, egészen közelről!

Hozzávalók

A pitetésztához:

270 g finomliszt
1 tk. sütőpor
50 g fügelekvár
1/2 vaníliarúd belseje
50 g cukor
2 tojássárgája
1 tojás
150 g hideg vaj

A sült fügekrémhez:

14 db füge
1 nagy narancs leve (~50 ml) és reszelt héja
1 ek. tiszta virágméz
200 g szobameleg vaj
200 g barnacukor
200 g mandulaliszt
2 nagy tojássárgája
1/2 vanília kikapart belseje
2 ek. fügelekvár

Elkészítése

1. A pitetésztához a lisztet a sütőporral átszitáljuk, elmorzsoljuk benne a vajat. Egy tálkában kikeverjük a tojást, a tojássárgájákat, a fügelekvárt és a vaníliamagokat, majd a lisztes keverékhez adva, gyors mozdulatokkal rugalmas tésztát gyúrunk. Fóliába téve, hűtőbe rakjuk 30 percre vagy egy éjszakára.
2. A pitetésztát 2/3-át kinyújtjuk, a maradékot félretesszük. Óvatosan a tepsibe nyomkodjuk, és 15 perc alatt vakon elősütjük. (egy alufóliára nehezéknek rizset, babot halmozunk)
3. A töltelékhez a vajat a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a mandulalisztet (finom porrá őrölt mandula is jó lesz!), a vaníliamagokat, végül a tojássárgáját. Tovább keverjük, majd belevegyítjük a maradék mézes-narancsos keveréket és a fügelekvárt.
4. Az elősütött pitetésztára halmozzuk, a felezett fügeszemeket gondosan elszortírozzuk. :-) A maradék pitetésztából kis fonást készítünk díszítésképp, majd az egészet sütőbe toljuk. A hőfokot vegyük vissza 150°C-ra! Süssük körülbelül egy órán keresztül, amíg kissé megszilárdul. Ne ijedjünk meg, a közepe picit remegős marad.

Füge csendélet, az ősz jegyében :-)

Egyébként meg nem vagyok csalódott, sem szomorú az ősz érkezésével; sőt, igazából mostanában kiegyensúlyozottabbnak is érzem magam. Megfogadtam, hogy nem fogok görcsölni ezen, inkább csak sodródom majd az árral, megpróbálom majd a legtöbbet kihozni magamból. Valami egészen új kezdete lesz ez, ami után rettentően vágyódom már. :-) Ráadásul – hála Apukámnak – néhány hét elég volt hozzá, hogy mindenkinek sikerüljön kipihenni a fáradalmakat, nekem meg úgy igazán megélni a szünidőt. :-) Lecsendesedve, elszakadva az internettől pedig rengeteg új élmény érte a családot. Hosszú idő után ismét láttuk például a srácokat, majd együtt nyaraltunk, és végül – ráhangolódva a strapásabb szeptemberre – egy piszok nehéz munkahéttel is megbirkóztam. Igaz, volt egy segítő Angyalkám Anyukám személyében, aki szintén erején fölül teljesített. Végig kitartott mellettem, ahogy Apu is. Ő leste a kívánságaimat, furikázott, ha az kellett, és hát valljuk be, rengeteget alkalmazkodott egy cseppet sem egyszerű lányához. (Dehát melyik könnyű eset a négy közül…) :-)

Berta nagyjából egy hónapja keresett meg a kéréssel, hogy tőlem szeretnének aprósütemény-falatkákat rendelni. Az esküvőjükre, 55 főnek. Nagyon boldog voltam akkor, és persze vagyok is mai napig miatta. Berta személyében egy tündéri, türelmes, hihetetlenül kedves mosolyú lányt ismertem meg… :-) Tetszett benne, hogy fontosnak tartotta a kérdést, szánt rám időt, bármilyen ötlettel, kérdéssel fordultam hozzá. Soha nem múló emléknek a legjobb dolog részese lenni. Csak egy falatnyi szeretet, nem is volt több – gondolnánk, mennyi mindent lehet adni lehet vele?

Tegnap pedig ezt az üzenetet kaptam Tőle. És ilyenkor igenis helyreáll a világban az egyensúly, történjen veled bármilyen rossz dolog, nehézség az életben… :-)

Szia te Csenge sutikiralyno
Az autobol irok ezert sok a hiba benne. Kerestelek de biztos alszol a nagy munka utan. Szerettuk volna elmondani, hogy fantasztikus falatkakat varazsoltal. A sutiken latszott hogy szived lelkeed bennuk volt es ez volt a legszebb. Azt hiszem nem volt veletlen hogy raleltem a blogodra pint iden, pont az eskuvonk elott. Az pedig ketseg nelkul a legjobb dontes hogy bizalmunkat adtuk neked. Kerlek ne ketelkedj magadban, ne bizonytalankodj, a kezed aranybol es kylonleges tehetseged van ezt ne felejtsd. Nagyon szepen koszonunk mindent. A szuleim keresnek meg az anyagi dolgok miatt.

Ha megvannak a fotok majd latni fogod. Szoval hajra, egy szivbol ajanlo referenciat szereztel…
A szervizt termeszetesen a hajo elcseszte, de nem foglalkiztunk semmivel, eletunk legnagyobb es szegszebb esemenye volt.

Sok puszi tolunk
Berta

Bertáék esküvői sütikollekciója

Egyébként egészen meglepődtem magamon, csak kisebb kiborulásaim voltak! Céltudatosan, következetesen csináltam mindent, félretettem a szorongásaimat (vagy nem jutott idő huzamosabban eleszelgetni rajta…), így aztán napi 8-10 órában lendületes vidámsággal korzóztunk Aprósütiföldén. Fázni sem fáztunk, sütő mellett olykor 40 fok volt! :-)) Strapabíró csajszi lett belőlem azt hiszem, büszkék lehetünk magunkra. :-)

Meghívást kaptam a Gettyimages.com oldalra!

Kellemes meglepetésekből is bőven kijutott az elmúlt napokban. Nyaralásból hazatérve, szinte rögtön egy Goldenblogos eredményhirdetés fogadott, ahol 15. lett a blog! Köszönöm minden szavazómnak, álmodni sem mertem ilyen helyezésről…. ilyen erős mezőnyben! :-) És ez még nem volt elég, rá néhány nappal Gettyimages felkérést kaptam. Bevallom meg is könnyeztem. Tudjátok, ez olyan oldal, ahova csak meghívással lehet bekerülni, és a képeket egy igen széles felhasználói körből válogatják ki.. Ez baromi nagy dolog számomra. Kicsit esetlenül ugyan, de most már kezdek megbarátkozni az oldal használatával!

Három rosszaság - a szemük sem áll jól

Hoztam néhány családos fotót is. :-) Ezek még nyaralás előtt készültek, amikor Papi felállította az óriástrambulint – Anyu határtalan örömére, épp a kert közepén. Írtó jó buli egyébként, csak ne jusson a zuhanyrózsa sorsára, amit jó néhány éve kint felejtettünk az udvarban. Didergős tél követte azt a nyarat, rengeteg hóval. Legközelebb a tavaszi olvadáskor láttuk újra. ;-))

Végül csak összeszereltük!

Láthatóan tökéletes terep Villám McQueen-nek is

Lucacica közben szitakötőt fogott

Lucacica

Naplementés buborékfújók

Ezek pedig már balatoni fények. Fenyvesen béreltünk egy gyönyörű, tágas, idén felújított nyaralót. Rengeteg méretes pók csüngött mindenütt, itt az erkélyen is. Mindig engem találtak meg, és a legváratlanabb pillanatokban ereszkedtek alá…. :-) Azért van varázsa, nemde? A többi sok a folytatásban!

Keszthelyi marcipánmúzeum / Botond ábrándkirályfi

Lucacic a megbontott királykisasszonnyal / Tábla alatt somolyog

Festetics kastély Keszthelyen - és gyönyörű szökőkút-kertje

Keszthely kincsei :-)

Uccsó puszi a királykisasszonynak / Kolos

Lucacic elrepült lufija után pityergett

Édesem...

Bájos Kolos. Néha az. :-)) / Botond úr

Gyors gyümölcsös pite a strandra

Csevap vacsira, hajtogatott kakaós croissant reggelire

Csillagvár, lepukkant fahasadékokkal, lópokrócokkal...

Botond és Dóra díva

Művészfotók egy korabeli mérlegről, ablakkeretről! :-)

Anyu és Gabika a sillagvárban / Babszi

Felfedezés

Az a pirospólós fura figura...

Reggeli buborékfújás

Koliboli franya járgánya ;-)

Babszó + Luca

Három testőr

Apci, Babszi, Anya

Badacsonyi panoráma

Badacsonyi panoráma - kicsit másképp. Avagy a nyaralás kabalafigurája, a mindig visszatérő póközön

Badacsony

Badacsonyi autókázás

Dilipókok, és a gondosan beválasztott kagyló

Vagány B!

Kicsit kevésbé vagány B. :-))

Napszúrásos Petya

Anyu és Ábrándkirályfi

Strandos lángosevés

Kánikulai fagylaltozás

Fagylaltmajsz

Strandolós

Strandolós Babszi, Strandolós Dóra

Pimp és Pimpili

Arra gondoltam, hogy ötnapos távollétemre hozok néhány pogácsareceptet! Képzeljétek, velünk jön a Moulinex is, már összegyűjtöttem néhány igazán hasznos – és kevésbé hasznos, de a megnyugváshoz létfontosságú – receptet, néhány stóc receptmagazinnal mellette. Csak férjenek be. Szeretnék majd ott is sütni, péksüteményt reggelire, kekszeket a srácokkal, pogácsát esti borozgatáshoz meg grillezésre. Remélem összejön a dolog, azért nem szeretném túlzásba vinni a dolgot. A fotózást viszont nagyon is! A téma elvégre adott, az arcok sem rosszak hozzá, reméljük jó lesz az alaphangulat, a programok is! :-) Kívánjatok kellemes láblógatást, jó időt, közben meg mozgósítsátok helyettem a népeket, Goldenblogos szavazásra. Aki még nem tette meg, de szeretne a Sütimizéria blogra voksolni… hát nagyon megköszönném!

Hagymás-töpörtyűs hajtogatott pogi

Hagymás-töpörtyűs hajtogatott pogi

Markáns ízvilág, hagymakedvelőknek. A libazsíron megforgatott, megpárolt hagyma, no meg a töpörtyű adja ennek a zseniálisan addiktív poginak az alapját. A nyújtások között ilyen nagy melegben érdemes hűvösre tenni a félkész tésztát, és persze minél többször hajtogatni a kiváló leveles szerkezetért. Puha, foszlik, remekül passzolnak az ízek. Pont egy augusztusi nyárra való.

Hozzávalók

A hagymatöltelékhez:

2 ek. libazsír
4 közepes fej vörihagyma
só, frissen őrölt bors

A tepertőkrémhez:

150 g darált töpörtyű, sóval, borssal ízesítve

A tésztához:

500 g átszitált finomliszt
1 csomag porélesztő (vagy 25 g friss)
50 ml tej
1 csipet cukor
1 ek. só
bors
3 gerezd fokhagyma
250 ml tejföl
1 tojás

Elkészítése

1. A párolt hagymához a hagymát megpucoljuk, felkarikázzuk, a karikákat gyűrűkre szedjük. A libazsírt mérsékelt tűzön megolvasztjuk egy 30 cm átmérőjű serpenyőben, majd hozzáforgatjuk a hagymát, sózzuk-borsozzuk, és lefedve, de néha átkeverve kb. 20 perc alatt puhára pároljuk. Félretesszük hűlni.
2. A tésztához a tejet meglangyosítjuk, picit megcukrozzuk, elkeverjük benne az élesztőt, és megvárjuk, amíg az élesztő felhabosodik. A fokhagymát megpucoljuk, összezúzzuk. A lisztet összevegyítjük a sóval, a borssal, a habos élesztővel, a tojással, a tejföllel és a zúzott fokhagymával egy nagy tálban. Az egészből közepesen kemény tésztát gyúrunk (ha nem áll össze a tészta, esetleg 1 evőkanál tejfölt tehetünk még hozzá), tetejére finoman folpackot nyomkodunk, és félretesszük 30 percre.
3. Ezalatt megdaráljuk a tepertőt, és sózzuk-borsozzuk.
4. A tésztát lisztezett deszkán, lisztezett nyújtófával kb. 36×27 cm-es, 1 cm vékony négyzet  alakú lapra nyújtjuk. Rászórjuk a tepertőt, majd a párolt hagymát, úgy, hogy a tészta szélein hagyjunk szabadon 1,5 – 2 centis tésztacsíkot.
5. Következik a hajtogatás első menete. A tésztát képzeletben elharmadoljuk függőleges irányban, aztán bal oldali részt behajtjuk középre, erre pedig ráhajtjuk a jobb oldali részt. Ezután elfordítjuk 90 fokkal, hogy az egyik hosszabbik oldala legyen velünk párhuzamos, tehát fekvő téglalap alakú legyen. Ha ez megvan, kinyújtjuk az eredeti méretére, és mint az előbb, megint képzeltben függőlegesen elharmadoljuk, aztán a baloldali részt behajtjuk középre, és ráhajtjuk a jobb oldali részt.
6. Az első menet után a tésztára finoman folpackot nyomkodunk, és 30 percig pihentetjük.
7. A hajtogatásból hátra van még 3 menet, köztük 30 perces pihenőidővel. Mindegyik menet ugyanúgy történik, ahogy az első.
8. A sütéshez a sütőt előmelegítjük 220 fokra (gázsütőn 7-es fokozat). A tésztát 3 cm vastagra nyújtjuk, a tetejét késsel bekockázzuk, és 4,5 cm átmérőjű, lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Összesen kb. 40 db pogácsát kapunk.
9. A szaggatás után 2 nagy tepsibe sütőpapírt terítünk, és 20-20 pogácsát leteszünk rájuk egymástól 3 cm távolságra. Az egyik adagot berakjuk a hűtőbe, hogy hidegben várakozzon, a másik adagnak pedig óvatosan bevagdossuk a tetejét átlósan, majd vékonyan megkenjük enyhén felvert tojással.
10. A tojással lekent adagot betesszük a sütőbe, a sütő hőmérsékletét visszavesszük 200 fokra (gázsütőn 6-os fokozat) és a pogácsákat 30-35 perc alatt megsütjük. Ezután újra felforrósítjuk a sütőt 220 fokra, majd a hűtőben tartott, még nyers pogácsák tetejét szintén bevagdossuk, majd lekenjük tojással, és betesszük őket a sütőbe. 2 perc múlva lejjebb állítjuk a sütő hőmérsékletét 200 fokra, és 30-35 perc alatt készre sütjük benne ezt az adag pogácsát is.

Forrás: Stahl.hu

Fokhagymás-diós pogi

Kis különcöknek. Egyszerre összeröffenő édes, fűszeres és kicsit talán csípős ízvilág. Pörkölt dióval az igazi, tetejére pedig elengedhetetlen egy kis karamellizált dió. Csak hogy az ízek találkozása kellőképp megbolondítsa a társaságot!

Hozzávalók

250 g finomliszt
250 g túró
200 g vaj
50 g pörkölt darált dió
1 tojás
1 testesebb gerezd fokhagyma
ízlés szerint só, bors
a nyújtáshoz kevés liszt
tetejére 1 tojás + karamellizált dió

Elkészítése

1. A tészta hozzávalóiból síma tésztát gyúrunk, cipóvá formáljuk és bemcsomagolva néhány órára hűtőbe tesszük.
2. Lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyúltjuk, pici pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, megsodorjuk. Tetejüket felvert tojással megkenjük, majd megszórjuk karamellizált diószemekkel.
3. Előmelegített sütőben, 180°C-on 20-25 perc alatt megsütjük.

Kapros-juhtúrós pogik

 Kapros-juhtúrós pogik

Az ominózus juhtúrós pogácsa. Csaba pogácsája – most kaprosan elkészítve, no meg virágos kötényben kínálva.  :-) Merthogy a kapor és a juhtúró összeeresztve…na az mindig telitalálat.

Hozzávalók

1 dl langyos tej
1 evőkanál cukor
20 g élesztő
380 g liszt
250 g juhtúró
100 g tejföl
40 g puha vaj
1 csokor kapor, finomra szelve
2 tojássárgája + a kenéshez
1 kávéskanál só + bors

Elkészítése

1. Az élesztőt a cukorral elkevert tejbe morzsoljuk, egy kevés liszttel megszórjuk, félre tesszük.
2. A juhtúrót, vajat, tejfölt, sót és a tojások sárgáit egy kisebb tálban kikeverjük, hozzáadjuk a finoman felszeletelt kaprot, majd a felfuttatott élesztővel az átszitált lisztbe dolgozzuk. Puha tésztává gyúrjuk. 10-20 percet letakarva kelesztjük.
3. Lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyújtjuk, berácsozzuk, kiszaggatjuk. Tetejüket tojással lekenjük, majd 20 percre a sütő mellé/meleg helyre állítjuk. Előmelegítjük a sütőt 175°C-ra, és ha pogácsáink látványra is szépen megkeltek, 20-25 percre sütőbe toljuk és aranybarnára sütjük őket.

Előtte még rengeteg a tennivaló. Egyrészt be kell segítenem Anyunak, merthogy a Vázi-kisfiúkat beadták hozzánk megőrzésre. Bizony, már szombat óta  nálunk imitálnak vonatokat. :-)) Aztán augusztus 27-re is elő kell készülni, kaptam ugyanis egy esküvői felkérést. Eredetileg tortának indult, de azt több okból is elvetettük. Valljuk csak be, a körülmények még hogy is mondjam…nem túl professzionálisak itthon, pláne nem egy ilyen produkcióhoz. :-( A menyasszony – és én is – aggódtunk a kánikula meg a szállítás miatt. Szóval ezt a részét hivatásos cukrászra bízta, és jól is tette. De én szintén jól jártam, ugyanis legyárthatom az aprósüteményeket! :-) Első feladatunk ezért kienni mindent a mélyhűtőből, hogy legyen hely a fagyasztható pogácsáknak, sós süteményeknek. Pontosan utána kell még számolnom a költségeknek, mennyiségeknek. A héten beszerezni az alapanyagokat, hogy ha visszajöttünk a Balatonról, már minden adott legyen…  Egyébként nagyon színes, izgalmas listát állítottunk össze. Jó lesz ez, csak tényleg minden klappoljon.

Galette, a nyárkuriózum.

És itt a recept, reggelire. Vagy ebéd utánra, uzsonnára, mindenkorra. Kultikus meg rusztikus, majd megszólal, nemde? Azt mondom, ha nincs a kóstolói listádon, nem is tettél meg mindent az igazi nyárhangulat érdekében!! :-) Nádcukorba forgatott, megpirult kérge meghatározó jelentőséggel bír. Tényleg. A sütést követő napokban csak erről tudtam konzultálni – merthogy az ropog, sokvajas, és jóó porhanyós a sertészsírtól. A fanyar, csupa-gyümölcsös közép pedig mindig telitalálat, remekül kiegészítik egymást. Jól kombinálható egy-egy dobozka mézédes (ám annál randább, az utószezon okán) málnával a zöldségestől, de láttam mosolyogni kékellő áfonyaszemeket is a piacon. Valamint jó ötlet lehetapró augusztusi, kissé talán túlérett sárgabarack cikkekkel megtölteni.  …Úgy szeretem a legjobban a galette-et, alatta vastagon átáztatva áfonyazselével!

Még nem múlt el a nyár, ne is engedjétek el! Süt a napocska, melegszik az idő, még bízhatunk néhány hét mezítlábas kintlétben, grillpartizásban a családdal. Na oda fog kelleni ez a desszert. És lefogadom, hogy nálatok is tökéletes lesz. Feltéve, ha mellőle nem marad el a fehér csoki mousse-os öntet. Az még kell.

Hozzávalók

A tésztához:

300 g liszt
180 g hideg vaj
50 g cukor
50 g fagyos sertészsír
1 tk. szárított élesztő
1/2 tk. só
100-120 ml jeges víz

A gyümölcsös töltelékhez:

6-8 szem sárgabarack
1 marék kékáfonya
3 ek. nádcukor
1-2 ek. keményítő

Az áfonyazseléhez:

10 dkg áfonya
10 dkg cukor
víz

A fehér csoki mousse-hoz:

90 ml tejszín
1 tojássárgája
1/2 tk. vaníliakivonat
210 g fehér csokoládé
200 ml kemény habbá vert tejszín

Továbbá:

1 tojássárgája
tejszín
vaníliakivonat
demerara nádcukor

Elkészítése

1. A tésztához az átszitált lisztet, sót, élesztőt és cukrot elkeverjük. Belemorzsoljuk a hideg vajat és zsírt, minél gyorsabb mozdulatokkal. Maradhatnak benne nagyobb darabok is! A jeges vízzel néhány másodperc alatt összegömbölygetjük a tésztát, és minimum egy órára – még jobb egy éjszakára – hűtőbe tesszük.
2. Az áfonyazseléhez az áfonyát feltesszük főni. Sokáig főzzük-forraljuk, mígnem egészen sűrű lesz. Ne lepődjünk meg, egészen kis mennyiség lesz belőle, mire teljesen elfövi a levét.
3. A fehér csoki mousse-hoz a csokit lereszeljük egy fém tálkába. A tejszínt a tojással és a vaníliakivonattal vízgőz fölé helyezzük, alacsony lángon melegíteni kezdjük. Nagyjából 70-71°C-os lesz, mire besűrűsödik, ekkor félrehúzhatjuk. Ráöntjük a fehér csokira, néhány másodperig állni hagyjuk, majd fakanállal erőteljesen elkeverjük. A csoki fel fog olvadni. Nejlon fóliát húzunk rá, hogy érintkezzen a krémmel, és hűtőbe tesszük dermedni. A maradék tejszínt kemény habbá verjük. Óvatosan a kihűlt, megdermedt fehér csoki ganache-hoz vegyítjük. Visszatesszük hűtőbe.
4. A barackot megtisztítjuk, cikkekre szeleteljük, elkeverjük a cukorral és a keményítővel. Félretesszük.
5. A hideg tészta egy részét (nagyon kényes, kis adagokban dolgozzunk vele!) lisztezett felületen 4-5 mm vastagra nyújtjuk, köröket szaggatunk ki belőle. Megkenjük lekvárral,tetejére gyümölcsöt halmozunk (az áfonyát se felejtsük!), majd rusztikusan ráhajtjuk a széleket.
6. Egy órára fagyasztóba tesszük. A tojássárgáját egy teáskanálnyi tejszínnel és vaníliakivonattal elkeverjük. Esettel megkenjük, nádcukorral meghintjük, végül 175°C-ra előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük, míg széle megpirul, az áfonyazselé pedig picit kicsurog, karamellizálódik alatta.
7. Fehér csoki mousse-szal tálaljuk!

Viszed? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

Nem akármilyen a keksz mintája, igaz? Görgess a receptig a “titok nyitjához”!
Hohó, el a kezekkel. Előbb mesélek! :-)

Kis megszállottság övezi külföldön, azt hiszem ezt nem túlzás kijelenteni. Hasonló sikere van, mint itthon a Pilóta talléroknak, ám az OREO kekszek úgy látszik mindig meg tudnak újulni – egyszerű vendégváró nass mellett még megannyi lehetőséget kínál. Rögtön bevillantak például Xiaolu tündértortái, illetve egy kevésbé fogyasztható formájában, fülbevalókként igazi addiktoknak. :-) És bizony megjelentek holmi monumentális példányok is, itt és itt. Nagyon beteg, de kétség kívül zseniális!
És persze, a Pilóta Örök, de bevallom én szintúgy behódoltam ezeknek a csípett tetejű feketéknek. Látványra sem utolsó (=nagy képen az igazi!), eteti magát, kiváló vendégváró és még miegymás!

A klasszikus darabban egyszerű vajkrém húzódik, ami talán elengedhetetlen is az összképhez. Sokvajas, még több cukorral, némi vaníliaesszenciával és tejszínnel lazítva. A vajkrém klasszikus, a vajkrém időtálló, és egyszerűen odavaló. Másnaposan nem akármilyen ízélmény, ahogy a fehér, habos csíkjaikkal megpuhítják a kekszkorongokat! Tetszik, ahogy ez a krém megszilárdul, a tésztával együtt egészen porhanyóssá válik.

És íme, egy még csokisabb verzióban. Lehet túl szemtelen megtriplázni a kakaótartamot…
…De ha egyszer finom!

Az ún. “Midnight Ganache” egy égetett cukros csokoládékrém. Vagyis karamell is kerül bele, némi tejszínnel és vajjal összefőzve. Ezt kevered aztán magas kakaótartamú csokoládéhoz, illetve forró vízben feloldott kakaóporhoz. Majd röpke 6 óra hűtés követi, és amiben ezután részed lesz… az remélhetőleg neked is életed egyik legmaradandóbb, legeuforikusabb pillanata lesz. Egyszerűen hihetetlen finom, nem utoljára használtam az biztos. Álomszép lesz, különösen tortabevonónak. És naná, hogy a kultikus OREO keksz töltelékének. ;-)

Milyen a két krém együtt?
Hát… Azt mondom rossz, és meghagyhatod nekem!

Hozzávalók

A kekszhez:

1 1/4 csésze finomliszt
1/4 csésze + 2 ek. keserű kakaópor
1/2 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
csipet só
112 g vaj
2/3 csésze lágy világosbarna nádcukor (muscovado)
1 nagy tojás
1 tk. vaníliapaszta

A vajkrémhez:

82 g vaj
1 csésze porcukor
2 ek. tejszín
1 tk. vaníliaesszencia

A “Midnight Ganache”-hoz (Rose Levy Beranbaum nyomán):

108 g kakaópor
1 csésze forralt víz
1 1/4 tk. vaníliapaszta
1 ek. kávélikőr
200 g fekete csokoládé (70%)
240 g cukor
1/4 csésze víz
1/2 csésze + 2 ek. tejszín
34 g vaj

Elkészítése

1. A kekszekhez a lisztet a kakaóporral, sütőporral, szódabikarbónával és egy csipet sóval összeszitáljuk. A nádcukrot a szobameleg vajjal habosra keverjük 2-3 perc alatt, majd hozzáadjuk a tojást és a vaníliát is. Tovább keverjük míg kissé kifehéredik. Alacsony fokozaton hozzáadjuk a lisztes keverék felét. Szépen eldolgozzuk. A maradék lisszttel simára gyúrjuk a tésztát. Kissé lágy, könnyen formázható masszát kell kapnunk.
2. Alufólián rúdra igazítjuk, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük. Meg fog keményedni szépen. 3 mm-es szeleteket vágunk a “szaláminkból”, majd gömböt formálunk. Egy sütemény bélyegzővel ellapítjuk. (Az enyém egy “valaminek a valamije” volt, hogy Apu szavaival éljek. :-)) Valójában egy mosogatógép alkatrész lehetett, de hosszasan megsuvickoltam, kicsinosítottam. Tökéletes mintázó!) 175°C-ra melegített sütőben, többi társával együtt megsütjük.
3. A vajkrémhez a vajat a porcukorral, fakanállal eldolgozzuk, majd robotgéppel kihabosítjuk. Hozzáadjuk a vaníliát és a tejszínt. Tovább verjük 5 percig és kész is. Félretesszük.
4. A “Midnight Ganache”-hoz a kakaóport (jó minőségű, fekete kakaópor legyen!) forralt vízben feloldjuk. Hozzáadjuk a kávélikőrt és a vaníliát. Nejlonfóliával befedjük, 30 percig pihentetjük.
5. Egy nagyobb tálba, nagyon finomra reszeljük a csokoládét.
6. A karamellhez egy lábasba öntjük a vizet a cukorral, közepes fokozaton melegíteni kezdjük. Amikor a cukor feloldódott, a szirup buborékolni fog. Várjunk néhány percet, míg borostyán színűre vált. Ekkor húzzuk félre, és öntsük bele a tejszínt. Óvatosan, a forró karamell gőze éget! Csipkedjük bele a vajat.
7. Az egészet a csokoládéra öntjük, és folytonos kevergetés mellett felolvasztjuk. Végül belevegyítjük a langyosra hűlt “kakaókrémet”. A kész krémet egy órát szobahőmérsékleten hűtjük, majd 5-6 órára (vagy egy éjszakára) hűtőbe tesszük.
8. A kekszeket sima csővéges habzsákból összeragasztjuk. Egy karika vaníliakrém kívülre (ne teljesen a széléig, picit ki fogja nyomni) kevés csokikrém a közepébe. Nekem így, felemásan ízlett a legjobban! :-)

A folytatásban a recept angolul is elolvasható! / Press “Folytatás” URL for recipe in English!

Recipe in English

Nem is értem mi a probléma az angol konyhával. Vagy legalábbis az én gyomromra ezek a sütik abszolút vidáman hatnak, olajillatú sültkrumpli-halommal pedig még nem volt dolgom. Sütifronton mindenképp harmonizálnak az ízek, kellemes melaszos az aromájuk, egyszerűen lelkiismeret furdalás nélkül rejted el magadnak az uccsó szeletet. Emlékeztet a tavalyi kedvencemre is – éppen olyan magas, tömény piskótatorony, de semmiképp sem fullasztó összképpel.

És hát nyári almából készült, amiért meg tudok bolondulni! Most van szezonja, csöpp kis formás példányokkal. Együltében eltűntetek hármat-négyet. :-) Savanykás, szúrós ízvilága pedig egyik almapéldányhoz sem fogható, holott én  majdhogynem az összeset ismerem, szeretem. Egyedül Anyu kedvencétől, a kásás belű Starkingtól kapok hideglelést. :-) Mennyivel jobbak a téli hónapok testesebb fajtái! Édes Golden, sűrű Granny, fényes Idared – mikor mit kíván az ember. Sajnos a június-július holtidény, amikor a többségnek már leáldozik és szép sorjában kezdenek el belülről rohadni. :-( Nem hiába, ősszel jön majd az igazi dömping, de olyankor aztán bármilyen mennyiségben, mindenhogy hasznosítva!

Ezért érdemes most pindurikból, esetleg Summerredből, Jonatánból válogatni. Az egészséges alma feszes, fényes, illatos. Nem puha, egyáltalán nem nyomódik meg. Szóval jó a fizikuma és kész. :-) Élettani hatása igen említésre méltó – majd írok róla valamiféle tanulmányt, ha szeptembertől megint iskolapadba ülök és lesznek egészségtanóráim! -, ami leginkább nyers valójában érvényesül.

Ma viszont inkább süssük meg!

Lorraine Pascale receptje, aki az egykor sikeres modell-karrierjét feladta, s hivatalosan is behódolt sütési szenvedélyének. :-) És milyen jól tette, ő csakugyan kivirult a cukrászlétben! Most tanfolyamokat tart, meg London belvárosában cukrászdát csinosítgat, amit ráadásul Ella kislányáról nevezett el. Receptkönyvet írt és adott el, s még BBC sorozata is van. Ennek a szép mosolyú leányzónak. :-) Bár őszintén szólva ebből egyet sem láttam. Esetleg tud róla valaki, valamit? Lehetséges belepillantani Magyarhonból?

Hozzávalók

A tésztához (18 entis formába, 8-10 személynek):

190 g vaj
40 g kristálycukor
4 nyári alma (télen 2 nagyobb) meghámozva, cikkekre vágva, citrom levével kicsit megspriccelve
1 tk. őrölt fahéj
1 tk. frissen reszelt szerecsendió
1 tk. őrölt gyömbér
220 g muscovado nádcukor (lágy, világosbarna)
2 nagy tojás, könnyedén felverve
1/2 rúd vanília vagy vaníliakivonat
220 g finomliszt
1+1/2 tk. sütőpor

A szervírozáshoz:

egy bögre tej
vagy felvert, édesítetlen tejszín (ne legyen édes, így is tömör-gyönyör a torta!)
esetleg egy fekete tea
jó minőségű juharszirup, módjával :-)

Elkészítése

1. Melegítsük elő a sütőt 160°C-ra. Vékonyan vajazzunk ki egy 18 centis sütőformát, majd liszttel hintsük be. Tegyük félre.
2. A vajból 40 g-ot csipkedjünk le, s dobáljuk egy nagy teflonserpenyőbe. Szórjuk meg a kristálycukorral, és kezdjük el melegíteni. Időnként megkeverve karamellizáljuk. Amikor borostyán színe lesz, adjuk hozzá a meghámozott almaszeleteket. Ízesítsük a fűszerekkel, és pároljuk további 5 percig. Hűtsük ki.
3. Ezalatt a nádcukrot a vajjal keverjük habosra (2-3 perc), majd adjuk hozzá egyenként a tojásokat is. Külön-külön jól keverjük ki. Mehet bele a vaníliarúd kikapart belseje is, végül a száraz hozzávalók (átszitált-sütőporos liszt). Dolgozzuk ki a tésztát, végül forgassuk bele az karamelles almaszeleteket is. Halmozzuk az egészet az előkészített kapcsos formába. Tetejét szórjuk meg pirult mandulaszirommal, és toljuk sütőbe 40-50 percre.

Egy hét, pontosabban hat nap, augusztus közepén – reméljük jó időben, lubickolással egybekötve. A magyar tengerben! Jó lesz ez, jó lesz, csak ne tűnjünk ki nagyon a gyakorlott turisták közül!

Szóval ez lesz majd, de mi van most? Ismét megkörnyékezhető például a konyha. Volt pár csúfos tortamegrendelésem, épp a bazi páratartalomban, rekkenő 38 fokokban. Szívfájdító egy jelenet volt a szerencsétlenkedésem. Ilyenkor olyan tehetetlen az ember, utálatos, hogy minden töredékidő alatt romlik meg, és képtelenség habbá verni néhány decinyi tejszínt.. A marcipán, fondant állagáról nem is beszélve, mert az aztán ragad, meg lebomlik a kezedben.. :-( Szóval nagy trauma volt, de valahogy csak orvosoltuk. Apu műtermében kapcsoltunk klímát, ott pöntyögtem elvarázsolt egymagamban. :-))

Aranygaluska másként: mogyorópralinéba hempergetve,
sárgabarackos dulce de leche öntettel tálalva!

A mostani idő teljesen ideális a széépséges, pókhálósra dagasztott kelt tésztáknak. Gyorsan lehet dolgozni velük, minden fázisának megvan a maga csábító illata, amiért aztán virul a család apraja-nagyja. Egy erősebb levessel párosítva, nálam főételként is nyugodtan szembeköszönhet!

A frissen aszalt sárgabarack sem hiányozhat belőle!

Most a legfinomabb az otthon aszalt, jó húsos, lédús aszalt sárgabarack.

Szerettem volna hangyányit babrálni a megszokott ízekkel, picit talán szezonálisabbá tenni a dolgot. Elvégre a dió önmagában őszies jelenség, még ha nagyon csípem is a fajtáját. :-) Persze akinek anélkül elképzelhetetlen egy aranygaluska, készítheti azzal a pralinét. Vagy mandulával, esetleg pisztáciával, innentől szárnyalhat a fantáziánk! Barack helyett pedig mehet rá csurgatósnak sárgadinnyeöntet – meglepődünk milyen izgalmas ízkombináció lesz a miénk! Bár a Novotelbeli dinnyegolyós csapás óta nálam ez nem jöhetne szóba. Talán soha nem is heverem ki. :-))

Borult reggel barackjai. :-)

Így az igazi: Sárgabaracköntettel jól megszívva.

Hozzávalók (6 személyre)

Az aranygaluskához:

250 g liszt
25 g porcukor
25 g vaj
20 g élesztő
3 g só
1 db tojás
130 ml tej
1 db citrom héja

Továbbá:

100 g olvasztott vaj
idei lédús, aszalt sárgabarack
100 g mogyoró
100 g cukor
50 ml víz

A sárgabarackos dulce de leche öntethez:

1 tubusos sűrített tej (170 g)
30 dkg sárgabarack
1 tk. vaníliaesszencia
250 ml teljes tej (zsíros házi tej)
1 tojássárgája

Elkészítése

1. A dule de leche krémhez a sütőt 220°C-ra előmelegítjük. A tubusos sűrített tejeket két átlátszó jénai tálkába töltjük (így mindig láthatjuk, mennyire sűrű a karamellkrémünk) aluóliával lefedjük és egy kisebb tepsibe rakjuk. Köré vizet öntünk, a tálkák pereméig. Sütőbe toljuk, nagyjából másfél órára.
2. A sárgabarackot néhány perc alatt puhára főzzük, felöntjük a tej felével és a vaníliaesszenciával. A maradék tejet elkeverjük a tojássárgájával. A keveréket félrehúzzuk, vékony sugárban hozzácsurgatjuk a tojásos keveréket, és besűrűsítjük. Teljesen kihűtjük.

3. A tészta hozzávalóiból a szokott módon meggyúrjuk a kelt tésztánkat (kenyérsütővel is dolgozhatunk, de bizonyos gépekhez ez túl kis mennyiség, ezért nehezebben keveri be). Kelesztőtálban hagyjuk duplájára dagadni.

4. A cukorból, mogyoróból és vízből egyszerű pralinét készítünk. Ehhez a vizet a cukorral, időnként kevergetve lágy barna színűre karamellizáljuk. Hozzáadjuk a mogyorót, úgy, hogy mindenütt befedje a karamellréteg. Egy evőkanálnyi vajjal bekent tepsin elterítjük, majd néhány percig hűlni hagyjuk. Ezután robotgépben finomra őröljük.

5. 100 g olvasztott vajat megolvasztunk. A kelt tésztánkat enyhén olajozott felületre borítjuk, kezünkkel kissé megnyomkodjuk, és még 10 percig pihentetjük.
6. Egy kis pogácsaszaggatóval apró gömböket szaggatunk a tésztából. Olvasztott vajba mártjuk, és meghempergetjük a karamellizált mogyoróban, majd szuflétálkába pakoljuk. Tetejére aprított aszalt sárgabarackot teszünk, majd befedjük még egy réteg aranygaluskával. Hat formát töltünk meg így.
7. A sütőt 175°C-ra előmelegítjük, majd 25-30 percig sütjük őket, amíg tetejük kissé megpirul és pörkölt mogyoró illat lengi be a konyhát.
8. A már kész, lehűtött sárgabarackos öntettel tálaljuk!

Nyár van, szabadság meg szánsájn, szűnni nem akaró kánikulával (bár most rebezsgetnek valamiféle lehűlést), nagy heppöningekkel. Péntek óta például máson sem jár az eszünk, csak a Barátok közt évadzáró cliffhangerén, meg hogy Harry Potter végre jól legyőzi gonosz Voldit a mozikban. Hát ilyen az élet, pillanatnyi örömökkel, sok csatával… Egyiket te nyered, mert hiszel magadban, hiszel benne, hogy lélekben erősebb vagy. Máskor meg egyszerűen nem működik, és azon kapod magad, hogy ott sóvárogsz a Potter gyerek elszánt jelleme után. Így tegyél csodát…

Itthon nincs minden rendben. Vagy velem nincs minden rendben, de mostanában megint nem érzem jól magam.. Pár hete tart, az evés sem esik jól, csak úgy sietve túl akarok lenni rajta. Nem mindig találom az örömöt, néha úgy érzem megcsíptem, de aztán… Sok mindent kaptam mostanában, ó, szemtelenül sok mindent…… :-) Ruhákat, ételfotós kiegészítőket, konyhai kellékeket… Abban a percben rettentő boldoggá tesznek, aztán minden elveszik, nem segítenek rajtam.. Ó igen, a végletek. Egyik pillanatban majd kicsattanok, a következőben már baromi mélyen vagyok. És önzőnek is érzem magam. Aztán magányosnak, elveszettnek. Magányomban megint rám törnek azok a szorongások, félelmek,

ami elől

nehezen

bújok el.

…

És akkor itt egy éles törésvonal, forduljon hát nagyot a világ.
Együnk sütit, mert az megnyugtat.

Ha sajttorta, akkor nem ám csak úgy amerikaiasan krémsajttal kipárnázva, abba bizony kell túró, meg kekszalap helyett pitetészta is!  És innentől kezdve roppant tudományos módon, már túrótortaként emlegetjük. Úgy ám, melegében vagy jól behűtve, egymagadban vagy társasággal flamolva, a lényegen mit sem változtat: hogy hófehér, és hogy igazi jelenség, amit én olyannyira szeretek…!

Noha minden évtizednek megvan a maga szenzációja, ami egyszer divatba jön, azt nem felejtjük egykönnyen. És milyen jól van ez így kigondolva. Ilyen például a Tiramisu, amit elsőként egyik rokonunknál, a századforduló környékén kóstoltunk. Nem volt abban semmi flancos, egyszerű klasszik, jénaiba rétegezett darabra pillogtunk rá. Az újdonság varázsa teljesen megbabonázott minket. Emlékszem, ahogy gyermeki naivitással rácsodálkoztunk a krémsajt ízére, meg persze viccesen bizarr elnevezésére.. :-) Eztán jöhetett a sajttorták hulláma.

Pillecukorhabbal a tetején

A sajttorta hazáját sokan azonosítják Amerikával, biztos mert ott forrotta ki magát a világhírnévre; New York-i szösszenetükkel. Valójában Görögország az őshaza – innét hódította meg a világ minden pontját.

Az osztrák konyhabeli közelebb áll a szívemhez! Igen, talán csak a túró miatt, de hát mit tehetnék – elvégre túró van benne. Áfonyával, pillecukros habkrémmel összeeresztve pedig maga a Mennyország! Nyáridényben, legalább egyszer kötelességszerűen meg kell sütni minden családnak. Erről amúgy a Meglepetés magazinba cikkeztem volna – idén sajnos nem jöhetett össze -, gondolom hosszasan elidőzve az ízkombi találkozásán: az édes-savanya áfi, és a túró természetes önmaga, amiben bizony semmi mesterkélt nincs! ;-) Ez a legjobb a sajttortákban. Árad belőlük a tisztaság.
Ja, és persze bestiális kalóriabomba, tuti mindenkit asztalhoz vonz..

Hozzávalók

A tésztához:

250 g liszt
100 g porcukor
115 g vaj
1 tojás
1 ek. vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja
csipet só

A töltelékhez:

375 dkg túró
50 ml zsíros tejszín
113 g vaj
75 g porcukor
50 g kristálycukor
30 g étkezési keményítő
4 tojás
csipet só
reszelt citromhéj
1 evőkanál vaníliás cukor
áfonyaszemek

A pillecukorhabhoz:

100 g pillecukor
kevés tejszín
200 g mascarpone
80 g áfonya
1 tk. zselatinfix

Elkészítése

1. A tésztához a lisztet a porcukorral, cukorral, vajjal és citromhéjjal elmorzsoljuk, majd a tojást hozzáütve rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Igen melegérzékeny, ezért nem szabad hosszan gyúrni, az összetevők széteshetnek. Egy órán át a hűtőben pihentetjük.
2. Ezalatt a töltelékhez a kézmeleg vajat a porcukorral, vaníliás cukorral, és a reszelt citromhéjjal habosra keverjük. A túrót a tejszínnel összeturmixoljuk (botturmixot használtam), majd a tojássárgákkal és a keményítővel jól elkeverjük.
3. A tojásfehérjéket, a kristálycukrot és a sót kemény habbá verjük, majd a kapott habot óvatosan hozzádolgozzuk a masszához.
4. A hűtőből kivett tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és kibélelünk vele egy 18 cm átmérőjű tortaformát. Megszórjuk sűrűn áfonyaszemekkel, majd ráöntjük a túrós krémet. Előmelegített sütőben, maximum 160 °C fokon 40 percig sütjük. Vissza fog esni picit a teteje, de most ez is a cél. Érdemes azért kihúzatni, két részletben sütni, az utolsó öt percben visszábbvenni a hőfokot. Kihűtjük, egy éjszakára hűtőbe tesszük.
5. Másnap a pillecukros áfonyakrémmel folytatjuk: A pillecukrot kevés tejszínnel felöntjük, mikróban vagy gáz fölött lassú tűzön megmelegíteni kezdjük. Amikor kezd karamellizálódni a pillecukor, levesszük a tűzről és picit hűlni hagyjuk. Hozzákeverjük a mascarponét, félretesszük.
6. Az áfonyát leturmixoljuk, 1 tk. zselatinfixxel szilárdabbá tesszük, majd a pillecukros mascarponekrém felébe forgatjuk.
7. A lila krémet a túrótorta tetejére kenjük. 1 púpozott evőkanállal kiveszünk a fehérből, s a lilába márványozzuk, a maradék fehérből pedig egyszerű krémrózsákat nyomunk a torta tetejére!

De ez már a múlt, ez voltam akkor. Mára beszédkészségem verhetetlenné forrta ki magát. Hogy szépen szóljak. ;-))

Korunk egyik állandó vitatémájává vált: Mit kenjünk a kenyérre – vajat vagy margarint? Az érvek és ellenérvek sora – mind egészségügyi, mind gasztronómiai szempontból – hosszúra nyúlik, ám egyet leszögezhetünk: Míg a margarint egy 1853-ban fellépő vajhiány eredményezett, addig a vaj egyik legrégebbi tejtermékünknek számít. Jelenőségéről már a Biblia elbeszéléseiben is olvashattunk, a vajköpülés folyamatával már akkoriban tisztában voltak elődeink!

Mindenesetre a téma egyre több embert mozgat meg. Korábban a vaj koleszterinkárosító hatásáról cikkeztek, s lám, néhány évvel később már internetes körüzenetek, szakértői nyilatkozatok intenek óva a margarinfogyasztástól. Nem csoda, mostanra egyre jelentősebbé válik az egészségmegőrzés, a tudatos táplálkozás – az emberek érdeklődnek, egész tömegük szakít a régi, olykor káros életformával. Ahogy a világ nyitottabb ránk, úgy mi is szeretnének járatosabbak lenni a témában, többet megtudni testükről. Nem meglepő hát a vajbotrány, elvégre ezt a termékcsoportot fogyasztani meglehetősen hétköznapi tett. De számolunk a következményekkel? Vegyük sorra a szempontokat konkrét tényekkel alátámasztva, s a témában döntsünk magunk!

Egy lényeges kérdés rögtön szemet szúr, elég a boltban egy pillantást vetnünk az árcédulára: A margarin jelentősen olcsóbb, ezért a legtöbb magyar vásárló csupán anyagi okokból hajítja kosarába. És a mai világban sajnos efelett sem hunyhatunk szemet. A Táplálkozási ajánlások az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program egy nemrég megírt sajtóközleményben a következőt olvashatjuk, mintegy összegzésként: “A jó minőségű margarinok nem, vagy csak a WHO által ajánlott mértéket meg nem haladó mennyiségben tartalmaznak a szervezet számára káros transzzsírsavakat.” Ez mind szép és jó, de egy négygyerekes család, komoly anyagi gondok közepette aligha képes “jó minőségű” margarinra költeni, nemhogy létfontosságúnak venni azt. Olcsóbb, így is hamar elfogy, és valamit bizony kenni kell a vegetás kenyér alá. Közben pedig fogalmuk sincs róla, hogy ezzel megalapozzák gyermekük, néhány év múlva kialakuló kettes típusú cukorbetegségét.

Szóval, számukra mi lenne a megoldás? Van különbség margarin és margarin között? Megismerve előállításának módját ráébredünk, ez a hétköznapi ember számára korántsem egyszerű feladat: A folyékony növényi olajat hidrogénezés segítségével szilárdabbá teszik, így leginkább egy koleszterinmentes disznózsírra emlékeztet – csak épp annak biológiai értékétől teljesen megfosztva. Vajhoz hasonló sárgás színét is csak festékanyagoknak köszönheti, mintegy biztos álcát remélve.

Tehát visszatérve a margarinok közötti különbségre, minden a benne rejlő növényi olajok fajtájától függ – ami nyilván nincs is mindenütt, részletesen feltüntetve. Mindegyik növényi olaj különböző hatású, egyik a gyulladásellenes vegyületeket serkenti a szervezetben, másik épphogy előidézi azokat. Ha már mindenképp margarinra kell fanyalodnunk, keressük a repceolajból készülteket.

Egy közismert gyártó pedig előszeretettel hangoztatja szívbarát termékét. Hogy mi igaz ebből? Ezt a kijelentést arra alapozza, hogy nincs benne koleszterin – ám ez egy nagyon leegyszerűsített megközelítése a szívbarátságnak. Dr. Fekete Sándor György, az Állatorvos-tudományi Kar professzora a kérdéskört érintő témában adott válasza elgondolkodtató:

“Az eszkimók például rengeteg zsírt fogyasztanak, de mivel bőven fogyasztanak halolajat is, így a vérük alvadási hajlama sokkal kisebb, mint nekünk. Lehet tehát, hogy én Önnél 30 százalékkal magasabb koleszterinszinttel is jól elvagyok, mert a vérem alvadékonysága kisebb. (…) A szervezet koleszterintűrő képessége egyébként nagyrészt öröklött. Ráadásul, ha valaki koleszterinmentesen akar táplálkozni, a margarin helyett megehetné, ihatná a folyékony olajat is, hiszen a növényi olajakban egyébként sincs koleszterin, mert az csak az állati húsokban található, és akkor még a gyártási procedúrát sem kell megfizetnie.”

A teljes interjú egyébként itt olvasható, egyik fő forrásom volt a kutatómunkában

És azt hiszem nem kanyarodok el túlzottan a témától, ha a média szerepét is említem: Hihetetlen mekkora hatalma, milyen húzóereje van, mire fordítják, mennyire kihasználják ezt! Gyakran látni kórházak folyosóin a szívbarát margarint hirdető méretes plakátokat, amit a beteg olykor szentírásnak vesz: Ja, ha a kórház ajánlja, csak jó lehet!

A margarinnal szemben a vajat állati zsírokból, természetes módon állítják elő, vagyis megtalálható benne az összes zsírban oldódó vitamin. Tejszínből vagy tejfölből készül, ami eredetileg az aludttej felszínén gyűlik össze. A vajkészítés eljárása során a tejszínt köpüléssel választják el az ún. írótól. Házilag is elkészíthető kis türelemmel, na meg odaadással. :-) A piaci tejcsarnokban is kapni már, én abszolút elégedett voltam vele. Illatos, zsírban gazdag – egészen baráti áron lehet hozzájutni.

A vajnak több fajtáját is megkülönböztetjük, melyek egyben minőségi besorolásoknak is megfelelnek.

A cukrászatban is jelentős a különbség egy vajjal készített és egy margarinnal dúsított, “műanyag” desszert között. Nem csak az egészség tekintetében, ez egyszerűen egy életérzés. :-) Ott van például a roppanós leveles tészta, amely csak vajjal készítve nyújt megszokott ízélményt (egy klasszikusabb változatába még zsír is kerül, a még kérgesebb hatásért).  Vagy a nála gazdagabb alapú blundeltészta, amelyből a pékségbeli kakaós csigák is készülnek.

Mi tehát a dolog nyitja? Mint mindenütt, úgy itt is a mérték lenne a kulcsszó? Változatos étrend, kiegyensúlyozott életmód. Megtalálni az aranyközéputat, vagyis mindenből juttatni a szervezetünkbe, ami bizonyos mennyiségben jót tesz testünknek – és lelkünknek egyaránt!

Két utcányira, klimatizált autóban. Mi így élünk…? :-))

Az ünneplésre volt hát okunk – főleg így, hogy 29. szülinappal kötöttük egybe. Milyen nehéz lesz ezt űberelni a harmincadikon… ;-) Ott fönt épp visszük a tortát. Csilli új ruci, partihangulat, már-már elfolyó marcipánfigurákkal. Nahát, itt még egész kisimult az arcom!

Az önfeledt átadás – avagy amint Iri megkapja új “varrókészletét”. :-))
Apu művészfotóival!

A buli, a kaja pedig… Hááát, keményen el volt kényeztetve a társaság! Sanyi isteni Újházy tyúkhúslevesével indítottunk (bár kánikulában kissé kitikkasztja az embert!), mialatt Iringó a saslikot készítette elő, igazi nyári salátákkal körítve.

Balra Újházy tyúkhúsleves, jobbra saslikok nyersen.

Két főétel között, talán kissé szokatlanul feltűnt a desszert, az én citromkrémes túrótortám, málnaszemekkel. :-) Családi körben azt hiszem még nem volt ekkora sikere tortámnak! Odavoltak a díszítésért, elolvadtak az frissítő túrókrémtől! Benyomtunk egy-egy cikket, és nahát, máris vidámabban lubickoltunk a verejtékcseppekben!

Brutális azért, hogy egy 18 centi átmérőjű nudli torta mennyi anyaggal megszívta magát. :-)) Oké, megint baromi magas lett, mégis azt hittem maradni fog krémből. Erre fél kiló túrót, ugyanennyi mascarponét, 150 ml habtejszínt, egy citrom reszelt héját és kismillió málnaszemet könnyedén elnyelt.

Balról egy tortaszelet magaslik, jobbra bontjuk a leplet.

Lucacic pohárban, meg életnagyságban.

De valóban rettentően finom volt, még a tömény fondánburkot is elbírta. Ilyen ez, új kedvenccé avattuk.

Hozzávalók

1 adag csupacsokis piskóta, két 18 centis kerek tortaformában sütve
1 adag túrókrém
200 g málna

A túrókrémhez:

500 g mascarpone
500 g friss, jól behűtött tehéntúró
50 ml folyékony tejszín
2 csésze porcukor
100 ml habtejszín (fél csomag Dr. Oetker zselatinfixxel keményre verve)
1 citrom reszelt héja

Elkészítése

1. A már jól bevált, csupacsokis piskótánkat lesütjük, félretesszük hűlni, majd mindkét korongot három-háromba vágjuk.
2. A krémhez a tehéntúrót a folyékony tejszínnel és a mascarponéval, egy botturmix segítségével krémesre keverjük. Hozzákeverjük az átszitált porcukrot, majd a reszelt citromhéjat.
3. A habtejszínt kemény habbá verjük, félidőben elkeverjük benne a zselatinfixet, és rögtön, óvatos mozdulatokkal a krémbe forgatjuk. Félretesszük.
4. A torta összeállításához az első piskótakorongra kevés krémet teszünk, felsorakoztatjuk rá a málna szemeket, majd még egy kevés krémmel befedjük. Ráhajtjuk a piskótalapot, és megismételjük a műveletet még ötször.
5. Oldalát és tetejét is krémmel borítjuk, díszíthetjük tejszínhabbal, szezonális gyümölcsökkel, vagy cukormassza borítással, varrótűkkel megspékelve. :-)

A bolondlány és hercege,
avagy az ünnepelt, a kék marcipángombokhoz öltözve.

További képek itten.

Idén nem túl felszabadultan ültünk össze ezeken a napokon. Babszi a szülinapján betegeskedett (SURPRISE, a giant bacteria just for you! :-D), így néhány nappal kitolódott a köszöntés. Úgy sem voltunk igazán egészek, Nagyi épp akkor került kórházba. Hihetetlen azért belegondolni, az a szentelt gyertya Babszó kezében pár nappal később már Nagyikánkért égett…. A június 7-i közös tortázás szintén elmaradt, s csak most hétvégén pótoltuk be egy bográcsos birkapörivel. Picit didergősen, de talán könnyebb lélekkel, túl Iringó divatbemutatóján, az érettségimen, Anyum okleveles munkáin. Talán csak most értettük meg igazán, együtt mindent könnyebb átvészelni. Minden percet megélni, beszélni a másikhoz. Ez tényleg fontos.

Babszi tortája – áfonya függő lett.
De természetesen én megint hamarabb voltam az.

Mindkét ma prezentált tortánál egy a piskóta. Kiaknázatlan lehetőségek rejlenek még mindig benne! Iszonyú puha, sűrű de nem fullasztó, krémes piskótáról van szó. Már Wolf Kati csónakjainál is szuperáltak, most fél adaggal készült egy 20 cm-s tortaformába.

Mosolycsalogató finomság.

A külső burok vidám barackszínű cukormáz, míg a csapat áfonya alatt vékony tejszínhabréteg húzódik. Barátságos és kétszínű lett, akár Babszi. :-D Csak vicceltem. A töltelék egyszerű mascarponés áfonyakrém, mert ilyesfélében bízott az ünnepelt. :-)

Június 7 torta – Anyu kérésére. Szerintem egyszerűen a Bábel tornya!
Össze is zavarta a nyelvünket. ;-))

Június 7 torta… Megkérdeztem Anyut, nem találja-e végtelenül unalmasnak ezt az elnevezést. Azt mondta nem, dehát ő találta ki, mi mást mondana. :-)) Akárhogy is, erről valóban lehet mit szólni! Kettőnk utó-szülinapos tortája, és egyben egyik kedvenc ízkombinációm, azt hiszem. Nagyon jól el lett találva az édes marcipános és a keserű csokis töltelék, együtt a már sokszor körülzsongott, szájban olvadó piskótával. :-) Csak semmi gyümölcs, elvégre nyár van vagy mi! Helyette egy tömör és csokholista valóság, milliónyi csokicsipsszel teletűzdelve.

Az oldalán nagyon lezser-nyári stílusban, egyszerűen összemázoltam a két krémet. Pofás lett, szerettük, ahogy volt. :-)

Hozzávalók

egy adag csurig-csokis piskóta, két 18 centis kerek formában sütve
fél adag fekete csokis-mascarponés krém (Lucacica tortájából, illetve a Sütimizéria könyvecskében megtalálható a Reneszánsz tortámnál)
egy adag fehér marcipánkrém
egy adag csokicsipsz

A fehér marcipánkrémhez:

150 ml tejszín
150 g natúr marcipán
300 g mascarpone
50 g fehér csoki
100 ml kemény habtejszín

Elkészítése

1. Lesütjük a piskótát, megfelezve két 18 centis tortaformában. Befér elvileg együtt a sütőbe. Teljesen kihűtjük, majd mindkét korongot 3 lapra vágjuk.
2. Süssük meg a csokicsipszeket (a fenti linkre kattintva elolvashatjátok a receptet).
3. Elkészítjük a két krémet. A fekete csokisat megtaláljátok Lucacica szülinapos tortájánál, a marcipánkrémhez fűznék néhány szót: Ehhez a marcipánt a tejszínben felmelegítjük, majd teljesen lehűtjük. Ekkorra besűrűsödik, állaga pudingszerű lesz. Keverjük a hideg mascarponéhoz, és hagyjuk néhány percig szobahőmérsékleten, míg felolvasztjuk a fehér csokit. Óvatosan vegyítsük a marcipános krémhez, és tegyük hűtőbe további 1 órára. Verjük kemény habbá a tejszínt, s forgassuk az előzőekhez. Könnyen kenhető állaga lesz, de el fogja bírni a lapokat.
4. Állítsuk össze a tortát: Az első korongra fehér krém kerül, majd piskóta, ét csokis krém, így ismétlődik az utolsó korongig. Tetejét fehérre hagyjuk, oldalát a maradék barna krémmel bekenjük. Végül tortakéssel egymásba mázoljuk a kétféle színt.
5. A tetejére fakanálra csavart csokicsipszet teszünk dísznek, szeleteléskor pedig ellavírozunk közöttük. Működik a dolog, teszteltük! :-)

A barack pedig hihetetlen jó idén, legyen szó sárgáról vagy ősziről, egyfolytában ott gömbölyködnek az uzsonnás tálkában. Furcsa, de csak most ébredtem rá, engem milyen boldoggá tesz ez a nyári gyümölcsözön! Mennyire jó már, hogy ahová lépek illatokba, színekbe botlom… Áfonya, barack, szeder, málna – hihetetlen mi minden fér be az ember gyomrába. :-))

De a barack mindig közel állt hozzám, érdekes, olyan elérhetetlen boldog időket juttat eszembe… Olyan az egész, mintha nem is mi lettünk volna. Volt időnk egymásra, nyári összeverődésre, sok őrültségre.. De lehet csak gyerek voltam még. Emlékszem, akkor még volt deszki kertünk, és mindig mentünk a családdal szüretelni. Barackot, rengeteg sok sárgabarackot. Ez is egy program volt az együttlétre, nem szegte kedvünket jóformán semmi, egyszerűen csak csináltuk. Egy alkalommal például cefet nagy viharban. :-)) Ó, a Nagyi is ott volt! Én bent reszkettem a kocsiban, míg a többiek mennydörgésben, villámlásban mentették a barackokat. Iszonyúan aggódtam, természetesen nem a kintiekért, sokkal inkább magamért, hogy menten ott csap belém a villám. Hm. Úgy látszik ilyen téren nem sokat változtam, már akkor szétfeszített a paranoia. No mindegy is, otthon aztán rosszullétig ettük magunkat finom érett gömbökkel, és persze mázsaszámra főztük be lekvárnak. Igaz, egy alkalommal Apu beújított, akkor házi pálinkával vagánykodott az udvaron. Sokáig működött, érlelődött, a szomszédok megcsodálták, aztán…hát hirtelen felrobbant. Ez volt Apu első és utolsó akciója a szeszbizniszben.

Szóval a barackban tényleg valami több van. :-) Képviselőfánkot még nem töltöttem ilyen krémmel, pedig nagyon passzol, különösen a már említett tejszínes-marcipános találmánnyal nyakon öntve! Érdemes kipróbálni, pont olyan partifalat szösszenet grillezés utánra. Csak jönne már egy kis meleg, mert most is majd’ szétfagyok…!

Hozzávalók

A tésztához:

A képviselőfánk alaptésztájáért ide kattints!

A barackkrémhez:

500 g érett sárgabarack
100 g kristálycukor
1 tk. vaníliaesszencia
barackpálinka, ízlés szerint
40 g kukoricakeményítő (vaníliás pudingpor)
100 g krémsajt (philadelhpia)
100 g felvert tejszín

A marcipánöntethez:

150 g natúr marcipán
100 ml tejszín
100 ml felvert tejszínhab

Balra: modern képviselőfánkok, marcipánöntettel
Jobbra: Klasszikusan, porcukorral meghintve

Elkészítése

1. A képviselőfánkot a szokott módon megsütjük, majd félretesszük hűlni.
2. Ezalatt elkészítjük a barackkrémet: A sárgabarackot egy pillanatra forró vízbe mártjuk, bőrét egy mozdulattal lehúzzuk róla. Egy (teflon)serpenyőbe pakoljuk, rászórjuk a cukrot, barackpálinkával ízlés szerint meglocsoljuk, vaníliaesszenciával és egy kevés vízzel nagyon puhára pároljuk. Egy botturmix segítségével pürésítjük, majd a keményítővel besűrűsítjük. Félretesszük hűlni.
3. A krémsajtot elkeverjük a barackkrémmel, majd óvatosan beleforgatjuk a felvert tejszínt is. Hűtőbe tesszük egy órára.
4. A marcipánöntethez közben lereszeljük a natúr marcipánt, és a tejszínnel egy lábasban melegíteni kezdjük. Időnként megkevergetve megvárjuk, míg a marcipán teljesen feloldódik. Szintén jól lehűtjük, csak utána adjuk hozzá a felvert habot.
5. A képviselőfánkok kalapját háromnegyedüknél levágjuk, betöltjük a barackkrémmel, végül a csodát marcipánöntettel nyakon öntve, mandulaszirommal tálaljuk.

Sárgabarackok felezve, egészben, mindenhogy szeretve.

Milyen sokáig tart, amíg megtanulja az ember, hogy minden nép “különös”!

Történelemmel kezdődött. Nem tötyögtem, nem gondolkodtam, csak megfogtam egy szimpatikus szélsőt és megfordítottam. Azt tudni kell, hogy töriből nem tudtam minden tételt. :-)) Volt mondjuk tíz, amivel hasítottam, ha kihúzom biztos brillírozok, még tán valami űberszaki titulust is kapok a témában. Volt néhány, ami kevésbé klappolt, de valamit csak-csak kiügyeskedtem volna, és akadtak úgynevezett Kártékonyak, amire egy módon készül az ember: Szüntelen imádságra buzdítja a környezetét. Ilyen volt például nálam az USA első alkotmánya, vagy a jó öreg Hunyadi Jani, aki bizony ott díszelgett az épp kihúzott fecnimen.

Megijedtem, persze, hogy meg. Valójában alig találtam vissza a helyemre. Nem volt egyébként teljesen újszerű a muksó, néhány nappal korábban még magam futottam át a tételét. De bízva a jószerencsében, hogy egy ilyen genya hadtörténeti téma csak elkerül, hamar a tömb aljára passzírozódott… Belátom, hiba volt. Fene gondolta, hogy ezek a törökverők ilyen bosszúszomjasak… ;-)

Igyekeztem megérteni a segédanyagot, használni az atlaszt… Szóval semlegesíteni a porlepte területet. Így visszagondolva elég kétségbeesetten csináltam, ami azt illeti. A forrást elolvastam egyszer – s alászállt a köd. Kétszer – nini, valami bevillant egy bizonyos huszita harcmodorról, de tán rögtön szerte is foszlott. Egy csomó csata, a kormányzói cím, meg egy csúf befejezés valami pestis járvánnyal derengett, de ez a halom innen-onnan összeverődött kulcsszó, együtt még esetlenebbnek látszott. Hamar ellibbent a felkészülési idő, túl hamar. Kiültem hát eléjük, jól tálalni a semmitudást, mert lényegében erről volt szó…. Egészen meglepő, milyen jól indult. No nem a háttértudásra gondolok, abban nem bíztam különösebben. De nem remegett a hangom, tartottam a szemkontaktust, vagány voltam és… végtelenül buta a témában, ami rögtön szemet szúrt a bizottságnak. Nem húzattak új tételt – annyira nem voltam gáz, hé! -, de a jobb jegy elúszott. Mintha nem is beszéltünk volna róla, soha.

Így leszerepelni nem volt kellemes. Elnöknő is bent ült, végigkövette a szenvelgésemet. Nagy csalódás volt kezdésnek, cefet rosszul is éreztem magam miatta.. Tudjátok, mert ahhoz azért eleget tanultam, hogy kellőképp hazavágjon a dolog, másfelől nem a maximumra törekedtem, valahol megérdemeltem a dolgot.. Mekkora lutri az érettségi! Aztán ahogy véget ért, tova is röppent az érzés. Érdekes, de már nem rágódtam rajta, csak a következő feladatra tudtam koncentrálni. Nem akartam emiatt leblokkolni, különösen nem magyar előtt.

Ne képzeld, hogy te vagy az erősebb. Csak én vagyok a gyengébb.

A magyar nagyon fontos volt nekem, és nemcsak mert ötösért mentem! Az új sulimban megkaptam a valaha talán legjobb tanáromat, szóval szétfeszített a bizonyítási vágy. ;-) Neki tényleg adni akartam egy jó felelettel, elsősorban köszönetet. Nagy végletes ember Ő is, de számára ez az egész több egyszerű tanári hivatásnál… Én már csak tudom, most is beigazolódott. Tételkidolgozás alatt feltűnt – mit feltűnt, konkrétan kiguvadt a szemem! :-D – ahogy lendületesen lapozgatja az elnöknőnek a Sütimizéria könyvecskémet. :-D Ne vicceljetek, komoly feladat lehetett újjáépíteni a rólam kialakult képet, egy ilyen siralmas töri felelet után.. :-))))  Mesélte, hogy be akarja dobni magát, de bevallom, ilyen jó időzítésre nem számítottam…! :-))))

Szóval kettőt húztam, egyet-egyet a két végéről, a nyelvtannak és az irodalomnak. Furcsamód nem remegtem, ha másban nem is, a tudásomban most bíztam. És hopp, elöntött a nyugalom. Örültem Vörösmartynak, egyike volt azoknak a tételeknek, amiről volt személyes véleményem és át is tudtam érezni. Jó visszagondolni rá, pedig a kettővel együtt nem beszéltem többet 10 percnél.

Tudod, minden embernek van valakije, aki ügyésze, ellenőre, bírája, ugyanakkor kissé cinkosa is abban a rejtelmes és félelmes perben, ami az élet. Ez az ember a szemtanú. Ő az a valaki, aki teljesen lát és ismer téged. Minden, amit csinálsz, kissé az ő számára is készül, mikor sikered van, ezt gondolod: “Vajon ő elhiszi-e?…” A szemtanú a háttérben áll, életünk hosszat. Kényelmetlen játszótárs az ilyen. De szabadulni nem tudsz, talán nem is akarsz tőle.

:-) Ez annyira igaz rá. Kicsit bánom is, hogy nem azonnal ide jöttem. De azért az eszem jól tudja, hogy ezt az utat be kellett járnom. A Vedresben Ildi és Nóri, a két őrült csatlós, mert azok. A Déris évemnek is volt oka – megszerettem Csabát, akire most különösen nehéz gondolni. Emlékszem, a párhuzamos osztály 10 nappal korábban vizsgázott. Annyira bennem van, mindenki megkönnyebbülten írta ki Facebook-ra a sikeres zárást.. Belém nyilallt valami, és egyszerre dühös lettem rájuk. Hogy talán Csaba is így volt vele, büszke lehetett magára, és komoly tervei, céljai voltak.. amit csak úgy elvettek tőle, egy pillanat alatt minden álma, minden erőfeszítése értelmét vesztette… Ott álltunk Anyuval a konyhában, és sírni kezdtem. Mondtam neki, ha meg is lesz az érettségi, engem biztosan nem szabadít fel. És így lett. Igazán mélyen nem tudott.

Photo by Rose Family

A részletek néha nagyon fontosak. Mintegy megkötik az egészet, megragasztják az emlék alapanyagát.

Informatikából a vírusirtókról kellett beszélnem, angolból pedig több témát is érintettünk. A magyar után már mindkettő könnyebbség volt, komolyan kezdtem élvezni a dolgot! :-) Utóbbiból nem lett meg az ötös, 4%-al jártam alatta. Először baromira bántott, egész évben csak ötöseim voltak… aztán rájöttem, hogy kár felháborodnom, mert már az írásbelimmel megcsúszott a dolog, a hallott szövegértéses feladatnál sikerült nagyon pánikba esnem. Így csak maxpontos szóbeli felelettel tornázhattam volna föl.. Hát, úgy látszik ez nem sikerült. Nem számít, ebben is fejlődhetek még, ez csak egy pillanatnyi kép az angoltudásomról. Lehet jobb, lehet rosszabb, de én szeretném komolyan venni. Nyelvvizsgázni, gyakorolni a beszédet. Remélem lesz benne segítségem! :-)

Hát így történt. Ilyen volt, örök emlék. Voltak holtpontjaim, meg rengeteg segítségem családtól és bloggercimbiktől egyaránt. Köszi nektek! :-) A kötelező köröket lefutottuk, kellő türelmetekkel a pánikrohamaimat orvosoltuk.  Innentől szakmás év, ami kétszer ilyen nehéz lesz. Kalappal a túléléshez!

Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez.

Az idézetek Márai Sándor úr tollából hagytak tintafoltot.

Csubi és Csenge kálváriája. Nem vagyok rá büszke, de nagyon is én vagyok.
Éreztem, tudtam, hogy ennek meg kell lennie YouTube-on,
hogy nem csak Babszi tudja előadni olyan fergetegesen!

És persze nem vagyok kispályás, mindeközben felkészítővideókkal okosítom magam a sikeres szóbeli feleletről. :-))))) Ne vicceljetek, más innen tanult táncolni, egy érettségi néhány tárgyból ehhez képest bakfitty lesz…! Csak ezeken a szorongási rohamokon kerekednék mán’ fölül……..

Hihetetlen változékony a hangulatom mostanában, az érzéseim olyan sokfélék… Még sekélyesebb, és még elviselhetetlenebb a környezetemnek, mint korábban. Már nekem is feltűnik. Létezik, hogy egyszerre ennyiféle érzés zajlik le az emberben? Kezdek megtapasztalni, átélni dolgokat, amit korábban szándékosan kizártam az életemből, vagy nem is akartam róla tudomást venni. Csak elsimultam mellettük. Fájdalom, űr, aztán elfogadás, beletörődés… sokára majd megszokás? Apu nincs jól, hogy is lenne. Nem is nagyon beszélünk a történtekről, pedig még semmi sem múlt el, az még biztosan nem most lesz…. :-)

Átlépni a küszöböt, Nagyi csigabigás lábtörlőjét. Ez volt talán a legborzalmasabb aznap.. Végigpillantani a csendes házon. Olyan üres volt. Persze nem sokáig, megtöltöttük a könnyeinkkel. Hm. Különös a fenti viccelkedős kezdés után, ilyen komoly dolgokról írni. De legalább látjátok, milyen szeszélyes most körülöttünk minden.

Ezt a dalt sokszor játszottam le a napokban. Chris Medina az American Idol tehetségkutató egyik idei indulója volt, és nem mellesleg büszke vőlegény. Menyasszonya Juliana, 2009-ben súlyos balesetet szenvedett, ami teljesen megváltoztatta az életüket… Talán van rá mód szebbé tenni.. ezzel a dallal. Hallgassátok a szövegét!

Más is kavarog bennem. Az érettségi mellett egy új próbatétel elé állítottak, egészen váratlanul. Még hó elején keresett meg Éva a Meglepetés magazin gasztronómiai mellékletétől, hogy vinnék-e néhány nyári desszertet a júliusi számukba. Hát vinnék, naná hogy! :-)) Nagy kihívás ez önmagammal szemben, úgyhogy tessenek majd ellátogatni az újságstandhoz július 7-én… :-)

Hoztam ide is egy finom falatot. Eredetileg szintén a lapba szántam, de ők más típusú desszertkülönlegességekre vágytak, így aztán elvetettük a dolgot. Valóban kissé rusztikus, de elmondhatatlanul finom, tényleg egyedi darab! És érik már a mézédes sárgabarack – itt az Alföldön viszonylag korán botlunk érett gömbökbe, érdemes kiruccanni értük a piacra. Egy nagyon egyszerű fordított süti a siker titka, ismét túróval, házi magyar túróval kombinálva! 8-) Oké, tudom. Kissé egyoldalúan sütök manapság, úgy fest lépten-nyomon túróba botlunk az alapanyagok között. Mit lehet tenni, megveszek érte. A minap például egészen átszellemültem, amikor némi házi túrós pitével fordultam ki a félegyházi pékségből. Iszonyat ütős cucc, lassan heti kétszer elcsábulok egyre. A mostani receptben pedig a tésztába csempésztem. Nem különösebben érződik ki, de rengeteget lágyít a tésztán, szinte eggyé válik a ragacsos karamellréteggel. Egészségetekre!

Hozzávalók

A tésztához:

300 g finomliszt
50 g porcukor
6 ek. olvasztott vaj
10 ek. tejszín
1 tojássárgája
125 g túró

A karamellhez:

100 g kristálycukor
50 ml víz
1 tk. vaníliakivonat
40 g vaj

Továbbá:

9 apróbb sárgabarack
1 ek. fahéjas cukor
1 ek. vaj

Elkészítése

1. A tésztához a lisztet a porcukorral együtt átszitáljuk. Egy külön tálkában a túrót az olvasztott vajjal és tejszínnel, és a tojássárgájával, botmixerrel pürésítjük, majd a liszthez adva rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Fél órát pihentetjük, majd 20 centi átmérőjű, 3-4 mm vastag körré nyújuk.
2. Közben a karamellhez a vizet a vaníliakivonattal és a kristálycukorral feltesszük főni egy hőálló serpenyőbe. Alacsony lángon, gyakran kevergetve. Amikor barnulni kezd, a fakanalat félretesszük, és beledobjuk a vajat. Nem keverjük, csak rázogatjuk – hagyjuk míg a vaj föloldódik, és a karamellszín sötétebb árnyalatra vált. Félrehúzzuk.
3. Az előzőleg megmosott, kimagozott, majd felezett sárgabarackokat horpadt részükkel lefele, a serpenyőbe sorakoztatjuk.  Rádobjuk a kinyújtott tésztakorongot, széleit egy lekerekített végű késsel finoman a barackok alá tűrjük, majd megnyomkodjuk. A tetejére 1 ek.-nyi vajat csipkedünk, megszórjuk fahéjas cukorral – közismertebb nevén CIMET, és 25-30 percre sütőbe toljuk. Ekkorra pirulni kezd a tészta is, a vaj elolvad, és mennyei illat lengi be az egész házat!

Rápillantunk, mosolygunk – valahogy így fest. :-)

Nem tudok most boldog pillanatokról írni, úgyhogy Babszi drága tortájáról csak később hoznék beszámolót. Akkor még örültünk, megnyugodtunk, emlékszem ahogy egymásnak mondogattuk, “Még nem jött el az idő!”… Mindenki elhitte, hogy a Nagyi jobban van, hogy erősödik, hogy hazamegy majd Bogdányba.

Gyertya mellett beszélgetünk esténként. Apu, Anyu, én… Apu újra és újra felidézi az utolsó találkozást, az utolsó alkalmat, amikor a Nagyi mellett lehetett. Ott és akkor minden róluk szólt, kettőjükről, az ő kapcsolatukról. Nagyi minden mozdulata Apuért volt, Apué pedig a Nagyiért. Ilyen egyszerű, és mégis olyan bonyolult… olyan mély és fájdalmas… a szívem szakad meg az Apukámért.

Nem beszéltek sokat, nem is kellett. A Nagyi felemelte a kezét, nyúlt Apu felé. Apukám odahajolt, és belesimult a tenyerébe.
Erre várt, erre készült az én Nagyikám, hogy lássa a Béluskát, hogy újra foghassák egymás kezét. El tudtak köszönni, és nincs is ennél szebb búcsú. Bárcsak mindenkinek ott lenne egy ilyen pillanat a szeretteivel… Könnyebb? Vagy épp nehezebb lenne..?

Ezt a fotót Apu választotta Róla.
A legszebb nagymama volt, én is így szeretnék megöregedni.
Dús, hófehér haj, mélyen barázdált ráncok. Mindegyiknek története van.

Elhatároztam, hogy megsütöm Nagyi receptjét, amit Karácsony környékén írt le nekem. Annyi élmény, emlék fűződik hozzá. A hosszú szobában voltak elrejtve, az ajtó melletti szekrénykében. Ahogy indult elővenni, még parányi termete alatt is recsegett az öreg fa. Akkor előkerült a mély fémdoboz, s közben csillogott a szemem. Emlékszem, szinte torkomban éreztem a szívdobogásom, olyan izgatottan vártam a titkot. Levette a fedelét, és megcsapott az a varázslatos karamellás-fahéjas illat. Égetett cukros puszedlik voltak, képtelenség összetéveszteni bármi mással. :-) Lapult ott kakaós és mézes is, de ez volt mind közül a legkülönlegesebb, a legfinomabb. És tegnap amikor beleharaptam a sajátjaimba, ugyanúgy éreztem. Egyszerre az izgalmat, és a melengető érzést – pont olyan lett, mint az övé…. Sűrű, vajpuha tészta, az égetett cukor fűszeres aromájával.

Tegnap reggel valami egészen különös dolog történt. Tusoláshoz készülődtem, álltam a tükör előtt, és akkor hirtelen elfogott egy érzés. Nem tartott sokáig, de tudom, hogy Ő volt. A Nagyikám illatát éreztem, ebben biztos vagyok! Azt az illatot jól ismerem. Amióta az eszemet tudom, ott volt mindig a dunabogdányi házban, az óriáspufi paplanokban, a kardigánjában… Először nem is igazán tudatosult bennem, csak szimatoltam körbe, honnan az ismerős illat. Aztán egyszerűen elmosolyodtam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom járta át a lelkem. És tova is röppent. Letusoltam, csak utána meséltem el Anyunak. Biztos benne, hogy Nagyi üzent, hogy biztonságban van, a szeretteivel, és hogy el kell fogadnunk a történteket.

Apuval tegnap képeket nézegettünk, Babszó hozta át kora este. Hihetetlen furcsa, és nemcsak furcsa, még inkább  szívszaggató lesz belépni először a Nagyi házába. Nem bukkan már fel egyik szoba ajtajában sem, hogy sietve köszöntse a távolról érkezetteket. Nem emeli fel a kezeit, hogy huncut mosollyal megérintse az arcunkat. Nem fog többet átölelni, mi sem szoríthatjuk már magunkhoz törékeny kis mindenét. És soha többet nem mondhatom Neki viccesen: “Nahát Nagyikám, Te napról-napra egyre pinduribb leszel.”

Magdi, NAGYI, Lucacica, Babszi, Gábor, Botond, Dóra
Kolos lemaradt, Ő nyilván épp a kertben rohangászik. :-)

Balra az eredeti recept, jobbra a hamisíthatatlan dunabogdányi puszik!

Hozzávalók

2* 1/2 csésze kristálycukor
1/2 csésze víz
6 g szalalkáli / 1 csapott kiskanál szódabikarbóna
1 ek. zsír / vaj
2 tojás, szétválasztva
500 g finomliszt
1/2 tk. őrölt fahéj
300 g porcukor

Elkészítése

1. 1/2 csésze cukrot egy serpenyőben megpirítunk-karamellizálunk. Óvatosan felöntjük 1/2 csésze vízzel, majd a cukor másik felét is hozzáadjuk. Megvárjuk, míg feloldódik, aztán hűlni hagyjuk.
2. Kimérjük a lisztet, összeszitáljuk a szalalkálival (vagy szódabikarbónával) és az őrölt fahéjjal. Elmorzsoljuk benne a vajat vagy zsírt. Félretesszük.
3. A tojásokat szétválasztjuk, sárgáikat a már kihűlt, sűrű égetett cukorhoz adjuk, majd a liszttel összedolgozva közepesen lágy, kissé ragacsos tésztát gyúrunk.
4. Apró golyókat formázunk belőle, zsírozott tepsire sorakoztatjuk mindet (én két adagban sütöttem, 40 darab jött ki belőle), végül 175°C-ra előmelegített sütőben aranysárgára sütjük őket. Akkor jó, ha aljuk barnás színű, még kissé puha az állaguk és tetejük kissé repedezett.
5. Miközben hűlnek, vízgőz fölött felverjük a tojásfehérjét, apránként hozzászitálva a porcukrot. Egy hatalmas vájlingban összerázzuk a puszedliket, hogy imitt-amott fesse meg a cukormáz. :-)

És én nem is tudom, mi lesz velünk.

Eperlesen, egy korábbi adagból

Eper, sárgabarack, cseresznye és meggy (legkésőbb a füge, ha jó nyarat fogtunk ki), ők teremnek meg leginkább alföldi terepen. Nem mondom, a málna is ütős tud lenni (No de az hol nem?! Ott kizárólag mennyiségbeli aggodalmak érhetnek.  :-)), viszont lassan bele kell törődnöm, hamvas kedencáfonyáim nem alföldi síkságra szakosodtak. Kiskosárral elvándorlok érte inkább erdőszélekre, vagy fel a hegyekbe. A többiből viszont tervezünk befőzni, főleg mert a deszki kertünkben roskadoznak a fák a cseresznyétől, meg a meggytől. Állítólag. Csak Apu mondta.

Mint minden gyümölcsnél, úgy epernél is jó idő mérvadó. Nagy zuhék, napsütésmentes napok után nem érdemes bíbelődni a befőzéssel, a tavalyi esőzések után például egy kezemen meg tudom számolni, hányszor vettünk epret… akkor is csak úgy a látványért, frissiben elszemezgetésre. :-( Ott és akkor sütöttem egy tepsi könnyed felhőszeletet, ilyen cuki kis kosárkákat, na meg egy elbűvölő esküvői tortát Alízéknak! :-) És meg ne feledkezzünk róla, családon belüli örömovációt váltott ki az eperhabrolós sokaság is. De nagyjából ennyi volt, két pillantás és lőttek a szezonnak. Na nem úgy, mint most! Érnek majd még izgalmak, érzem én.. csak tudjak alkotni Petőfi, Arany meg egyéb csodabogarakkal a nyomomban…. :-)

Levendulás-vaníliás eperlekvár,
3 könnyed lépésben

Ő lenne az, egy levendulás-vaníliás kombináció, amitől aztán nagyon kellemes illata lett a lekinek. Ugyan most, hogy picit édesebbre sikeredett, szerintem csak mascarponés-tejszínes krémek, krémtúrók, sajttorták ízesítésére fogom használni, de arra aztán tökéletes lesz! Eperesszencia.

Hozzávalók

1 kg mézédes eper
20-25 dkg cukor (én ennél többet tettem, vagyis az eper édessége parányit kulcsfontosságú tényező)
2 vaníliarúd
1 ek.  szárított fűszerkuckós levendulavirág
1 csomag dzsemfix 2:1 (opcionális)
1 ek. frissen facsart citrom

Elkészítése

1. Előző este az epret megtisztítjuk, lecsumázzuk, teflon serpenyőbe halmozzuk. Elvegyítjük a cukrorral, a citrom levével, a vaníliarúd kikapart belsejével (nyugodtan beletehetjük a külső burkát is) és a levendulavirággal. Egy-két órát, még jobb egy egész éjszakát pihentetni. Ekkorra levet ereszt, és átjárja a vanília-levendula illat is.
2. Másnap botturmixoljuk (lehet természetesen egész szemeket hagyni benne, ha a család úgy szereti), majd felforraljuk. Lehabozzuk, és lassú lángon gyakori kevergetés mellett sűrűre főzzük. Ez 1 kg-nál nem több egy óránál, érdemes sűrűségpróbát végezni.
3. Ezután elkeverjük benne a dzsemfixet, frottyantunk rajta még egyet (2-3 perc), végül tiszta, fertőtlenített üvegekbe töltjük. Fejre állítjuk néhány percre, majd dunsztba állítjuk 24-48 órára.

És hogy mi az ajánlat mellé? Újból túrós talány, a héten Drezdából. Létezik ennél jobb párosítás? Nagyon is jellemző így nyártájon a gyümölcs túróval való összeeresztése, vagy fordítva. :-) Ami nekem épp kapóra jön, mert az utóbbi időben minden túrós dologért remegek. Különösen sülve édességként, de egy jóól behagymásított kőrözöttet is szívesörömest elkanalazgatok! :-) Meg túrós batyukkal álmodok. Pedig korábban nem volt így, a Túró Rudit például messzire elkerültem – és bizonyára teljesen egyedül voltam ezzel a defektemmel. :-)) Most meg tessék, kis klasszikus rákóczi túrós látványától majdhogynem könnybe lábad a szemem. Azok az aranyló cukorszemcsék, a hullámhabokon….

Drezdai túrós lepény, levendulás-vaníliás eperlekvárral

Hozzávalók

A tésztához:

250 g liszt
15 g élesztő
1 vaníliarúd magjai
125 ml tej
100 g vaj
csipet só
75 g cukor

A töltelékhez:

50 g vaj
100 g nádcukor
2 kisebb tojás
250 g tehéntúró
250 g ricotta
20 g pudingpor
fél citrom reszelt héja
darált mandula

A tetejére:

50 g lágy barna nádcukor
2 tojás
25 g vaj
1 ek. konyak

Elkészítése

1. A tészta hozzávalóiból kelt tésztát készítünk, majd fél órát kelni hagyjuk. Miután kétszeresére dagadt, nyújtsuk ki belisztezett munkalapon, és helyezzük kikent tepsibe. Nyomjuk magasra a peremét, kenjük le olvasztott vajjal, és szórjuk meg a darált mandulával. Pihentessük 15 percig.
2. A töltelékhez keverjünk habosra a vajat, és apránként adjuk hozzá a cukrot, a tojások sárgáit, a túrót és ricottát, a pudingport, a citromhéjat és egy csipetnyi sót. Verjük fel a fehérjét, és forgassuk óvatosan a töltelékhez. A masszát terítsük el a tésztán.
3. A sütőt melegítsük elő 200 fokra, (légkeveréses sütő 180 fok). A keményítőt keverjük össze a cukorral, a tojásokkal, a vajjal és a konyakkal, majd forró víz fölé állított tálban verjük krémesre. (Körülbelül 5 perc kell neki, míg folytonos kevergetés mellett besűrűsödik. Hagyjuk néhány percig hűlni, majd simítsuk a túrómasszára. Végül toljuk sütőbe és süssük kb. 30 percig. Akkor jó, ha közepe picit még lágy-remegős, akár egy sajttortánál. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd vágjuk kockákra.

De szerintem bármennyit is morgolódunk az igazunkért, a büszkeségünkért, óriási arcon csapásként éltük meg a dolgot. Valljuk be, ilyen nyers valójában iszonyú érzés volt szembesülni vele… :-) Arról nem is beszélve, hogy bizonyos magyar oldalak nemhogy Kati eddig elért sikeréről beszélnének, hanem kihasználva a helyzetet még pocskondiázzák az országot, a kormányt. Tessék, ezek vagyunk mi. Hogy is várhatnánk bármilyen támogatást, ha nemzeten belül ekkora mélységek vannak, folytonos széthúzás és végtelen rosszindulat…? Rég rossz, ha belülről bomlik valami. Akkor el vagyunk veszve.

Íme kérem szépen, így csillog egy igazi díva. ;-))

Beszéljünk Róla. Hiszen van egy Katink, aki egy igazi versenyen biztosan helytállt volna. Helyt is állt korábban, történetét már mindenki jól ismeri. :-) Ott Németországban is tökéletes produkciót nyújtott, könnyedén felülkerekedett az elődöntős izgalmain, és végül – a csapattal együtt – remekül hozta a formáját. Mert erről volt szó, nemde?  Van egy Wolf Katink, akit végre megismert a világ, akit ott és akkor tizenháromezer fő zsongott körbe. Büszkék lehetünk rá, és innentől kezdve csakis erről kell beszélnünk!

A sütit nagy izgalomban készítettem elő. Tényleg vártam a versenyt, már előző este az országzászlókkal szöszmötöltem, megfestegettem, csinosítgattam. A piskóta egy német klasszikus lett, valami eszméletlen ütős darab. Teljesen el voltam tőle ájulva, ami azt illeti. Épp hogy kihűlt, Anyuval már el is tüntettük a kivájt közepeket… :-)) Meg kell hagyni, ilyen krémszerű, csupapuha, szájban olvadós piskótát még életemben nem pipáltam. Hűtve pedig valami egészen újszerű ízélményt nyújt, nem különül el a piskóta és töltelék, állagban szinte eggyé válik a kettő. Az ízek remekül harmonizálnak, afféle “Túró Rudi” szösszenet ezzel a keserű csokis párosítással. Zseniális, egyszerűen meg kell sütni.

A dalversenyes süti: Túrós-mascarponés csónakok,
valami eszméletlen finom, napokig friss piskótával…

Hozzávalók

A piskótához (10 db csónakhoz vagy egy 23 centi átmérőjű formához):

66 g kakaó
1/2 csésze forró víz
1/2 csésze olaj
4 tojás, szétválasztva (74 g sárgája, 180g fehérje)
1 rúd vanília kikapart belseje / 1 tk. vaníliaeszencia
75 g félfogós liszt
75 g finomliszt
150 g finom szemcséjű kristálycukor
150 g finom szemcséjű nádcukor
2 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
csipet só

A túrótöltelékhez:

250 g túró
200 g mascarpone
2 ek. méz
1/2 csésze porcukor

A díszítéshez: friss eper

Elkészítése

1. A sütőt 175°C-ra előmelegítjük. Az átszitált keserű kakaót a forró vízben feloldjuk, homogénre keverjük, majd folpackkal beterítve, szobahőmérsékleten fél órát hűlni hagyjuk.
2. A tojásokat szétválasztjuk. Egy keverőtálban sárgáikat az olajjal kikeverjük, míg kicsit sűrűbb és szép fénye lesz – ez körülbelül egy percet vesz igénybe. Adjuk hozzá a vaníliát, majd a kihűlt kakaós krémet.
3. Egy másik tálban a száraz hozzávalókat – a cukorral együtt! – vegyítsük el. Két részletben adjuk a tojásos masszához, jól kikeverve.
4. Verjük habbá  fehérjét, és óvatosan forgassuk az egészbe.
5. Süssük 25-30 percig. Érdekes kinézete lesz, kissé megreped a teteje, a repedések látványra pedig nedvesnek tűnnek, de a beleszúrt fogpiszkálóra ekkor már nem fog ragadni tészta. Hűtsük egy órán át, majd egy késsel könnyedén vágjunk ki kis téglalapokat a tésztából.
6. Készítsük el a túrótölteléket: Ehhez a mascarponét a túróval és a mézzel picit botturmixoljuk, hogy krémesebb állaga legyen, majd apránként hozzákeverjük a porcukrot is. Sima csöves nyomózsákba kanalazzuk, és megtöltjük velük a mélyedéseket. Tetejét csillagcsöves véggel díszítjük, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük a desszertet. Másnap friss eperrel megrakodva (mi is így tettünk a zászlók felszámolása után… :-)) tálaljuk és nagy tavaszi hangulatban bepusziljuk.

Megjegyzés: A kis rafinált “csónakpapírokat” Piszkétől kaptam Karácsonyra, ezeket könnyedén össze lehet illeszteni, 240°C-ig jól bírja a klímát is, és roppantmód dekoratívak. :-) Kibontásuk hasonlóan egyszerű, hogy aztán efféle fondorlatos üzeneteket lehessen a piskótába karmolni:

Eredményekről még nem sokat tudok, ahol meg lehetett játszani, ott kitudakoltam ezt-azt. Magyarból még csak a szövegértésemet láttamozták, angolból viszont kaptam egy valamire való fülest! :-) Jelenleg négyes…. Valahol mélyen azért éreztem én, a hallott szövegértéses feladatoknál jól megcsúsztam, megint túlontúl rágörcsöltem, nem tudtam odafigyelni a válaszokra. Úgyhogy szóbelin kellene fenemód brillírozni… Kár. Semmi önbizalmam, ami szinte ordít rólam. Kiállásom még annyi se, szóban valami hihetetlen groteszk jelenség tudok lenni.

Ritka nyomott érzés egyébként belegondolni, hogy még abban sem teljesítettem tökéletesen, amiben elvileg jó vagyok….:-) Igazából amolyan töppetegnek érzem magam, legszívesebben beszabadulnék egy méregdrága konyhakellékes boltba, és elverném az összes pénzemet. Nem is csak az enyémet, mindenkiről legombolnám amije van!

Anyuék persze vigasztalnak, de én olyan nagyot csalódtam magamban… nem csak a Hanságis tanároknak, hanem az általános sulibelieknek is szerettem volna bizonyítani (mert gondolom marhára éredeklem őket…:-))), akik az összes megjelölt iskolámról lebeszéltek, mondván túl kemény lesz az nekem. Legalább szemtől-pofába közölték. Ó, ezzel sosem volt gond…
…és persze magam miatt is számított. Az érettségi sosem csak tudásbeli megmérettetés volt… Kíváncsi voltam, én milyen magasat ugrok, nálam hol vannak a határok! Azt hiszem nem arról van szó, hogy spontán SZFCS (Szenvelgő, Fetrengő Csenge) vagyok, aki épp elmerülni készül az önsajnálatban… Valójában pont nem erről van szó. Azt akartam, hogy végre nyugodt legyen a lelkem, hogy egyszerűen büszke lehessek magamra! Mégis egyfolytában elhasalok. Mintha minden, amibe 110%-kos energiát fektetek, csak a 80-85%-os mércét ütné.

Jó, jó, jó, nekem is uncsi már, túl sokat rugózom ezen! Hoztam inkább egy ünneplős sütit, amire azért csak büszke lehetek! Történt ugyanis, hogy amolyan jóféle, szájban olvadós, lágy nugátkrémes kagylókra tettem szert ballagásom környékén. Innen jött hát az elgondolás, egy Potter adaptáció nyomán: Kagylólak a hetedik kötet egyik kulcshelyszíne, egy meleg otthon, sötét időkben is biztonságos menedék. Remélem ezt sugallta a süti is, én amolyan romantikus “kettecskéndesszertnek” címkézném. :-) A kagylók elmentése kisebb tortúra volt, mert hát híres csokik mellé folyton párosul az éljenző család, valami túlméretezett fejadagot remélve. :-)

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

Lelki szemeim előtt egy igazi, étterembeli desszert tetején díszelegtek. Sőt, esküdni mernék, hogy hívogatóan kacsintgattak is. Tészta gyanánt csakis omlós, a mascarponés-vajas jöhetett szóba, nem mellesleg tök dekoratív is lett! A nugátkrém pedig Isten ajándéka, én mondom… Nem volt abban olyan nagy tudomány, mégis a belga csokik ízvilágát juttatta eszembe, és akkor már megérte, hát nem? Hát de! Tessenek csomagolni, mert Kagylólak immáron kiadó: Becuccolás kizárólag édesszájúaknak, roppanós zsírtészta no meg mogyorónugát szívlelőknek! :-)

Hozzávalók

A tésztához:

300 g finomliszt
3 ek. porcukor
150 g vaj
120 g masacrpone
2 ek. tejföl
1 tojás, szétválasztva
csipet só
demerara nádcukor a “panírhoz”

A krémhez:

85 g Milka Noisette
50 g 70%-os étcsokoládé
60 g sűrített tej
40 g vaj
300 g mascarpone
1 púpozott ek. nutella (házilag készített vagy bolti, egyaránt megteszi)

Az étcsokoládécsíkhoz, alulra:

100 g 70%-os étcsokoládé
100 ml tejszín

Továbbá: kakaópor, belga csokikagylók

Elkészítése

1. A tésztához a lisztet a csipet sóval és porcukorral együtt átszitáljuk, majd belemorzsoljuk a vajat. A mascarponét az tojássárgájával és a tejföllel kikeverjük és az előzőekhez adjuk. Gyors mozdulatokkal közepesen lágy tésztát gyúrunk, fóliába csomagoljuk és egy órára hűvösre tesszük.
2. A töltelékhez a kétféle csokit felaprítjuk, vízgőz fölött a vajjal és a sűrített tejjel megolvasztjuk. Utána hozzákeverünk kb 10 dkg mascarponét és a nutellát, megvárjuk míg a massza homogén lesz, majd a tűzről levéve teljesen simára keverjük. 10 percre hűtőbe tesszük, végül amikor picit megdermedt, az egészet a maradék mascarponéba forgatjuk. Felhasználásig hűtőben tároljuk.
3. Az étcsokikrémhez a tejszínt mikróban felhevítjük, majd a felaprított étcsokoládéra öntjük, folytonos keverés mellett egyneműre keverjük. Ez lesz a már jól bevált, hőn szeretett ganache krémünk. :-) Hűtőben 1-2 óráig állni hagyjuk, amíg kenhetőre szilárdul.
4. A kész tésztát vékonyra, 3-4 mm-re nyújtjuk. Hosszú csíkokat vágunk le belőle, és körben egy 5 centi magasságú moussekarikára tekerjük.  Fehérjével lekenjük, és beszórjuk demerara nádcukorral, vagy durvább szemcséjű kristálycukorral. Sütőben 10-12 percig sütjük.
5. Megismételjük a műveletet, még 5 személyre. A maradék tésztát kinyújtjuk, fehérjével lekenjük, és egyben lapként megsütjük. Még forrón a karikával korongokat szaggatunk ki belőle, ez lesz a kagylólak alja.
6. Az összeállításhoz a karikát az aljukkal összeillesztjük, a ganache krémet aljukon, vékony rétegben eloszlatjuk. Erre kerül a nugátkrém, tetejére pedig vastagon keserű kakaópor.

Közben sulájban is peregnek az események, zárjuk le a jegyeket, nagyban készülünk a ballagásra, és a héten végre kikerül a tablónk is! Életnagyságban itten skubizd, az országos versenyen pedig emitt szavazhatsz ránk! Mindegyikünk hátterébe egy-egy hobbi, megrögzött szenvedély vagy épp emlékfoszlány került.. Tök jó lesz pár év múlva felidézni, tizenéves fejjel mi foglalkoztatta az elmeroggyantakat. :-) Volt aki nagyon benne volt a dologban, más nehezebben hangolódott rá, de végül csak összehoztuk! Holnap ér még egy megmérettetés töriből – tessenek is rám gondolni az ötödik órában, 12:40-től -, egy másik csütörtökön szállodaismeretből, de nagyjából ennyi. Aztán röpke nyolc hét, és végre nem csak a tablóképemen élhetek a sütésnek. Sebtiben elillan meglásd, jippiájé.

Nem volt sok locsolkodóm tegnap, pedig annyira belejöttem a golyóbisgyártásba! A végén már egészen bámulatosan temperáltam az étcsokit, spricceltem tetejibe a fehéret, meg a fotó kedvéért haraptam bele egy kész példányba. Hát létezik ennél dekoratívabb harapásnyom?! :-)) Elsősorban a csokoládétemperálásról regélnék most, mert már időtlen idők óta ígérem a receptet egy tükörsima, matt fényű bevonóról. Házi közegben is tökéletesen megvalósítható, méregdrága márványasztal sem szükséges hozzá – bár meg kell hagyni, segítségével az elbíbelődési időtartam lényegesen lerövidül -, egyszerűen a hőfokokra kell figyelni, türelmesen kivárni, pontosan betartani minden időt.

A folyamat elvégezhető magas kakaótartamú (70-80%-os), vagy alacsonyabb ét-és tejcsokoládékkal (40-50%), de dolgozhatunk akár fehér csokival is. A tökéletes bevonó ismérve minden esetben:

- játék a bevonás, mert a csokoládé állaga nem túl sűrű, de nem is egészen folyékony
- kérge éppen ezért vékony marad és csudi roppanós
- gyorsan dermed, megszilárdulásukhoz nem kell többet várni 2-3 percnél
- ezután sem hagy ujjlenyomatot, ha hozzáérünk
- szép, egészséges a fénye
+1: elég hozzá rápillantani, már az endorfint szabadít fel… :-))

Bevonócsokikból nem egyet ismerünk, a baj leginkább az, ha a termék egész egyszerűen ócska. Ki kacsintgat manapság a kakaómasszából készült Mikulásfigurákra vagy még aktuálisabb cimboránkra, a húsvéti nyúlra? Pedig volt idő, amikor ez volt a minden, amikor az igazi csokoládé fogalma ha szóba is került, soha senki sem tudta mivel párosítani. Anyukám gyakran mesél ezekről az időkről, kiskorában ilyesféle apró, kakaómasszás pénzérméket gyűjtögetett. De nem ám magának, mindig a nagymamának adta, mert Ő aztán tényleg odavolt értük! Micsoda rituáléja, megbecsülése, értéke lehetett egy-egy ilyen korong elmajszolásának is…
Csokik között akkoriban ez volt az egyetlen élvezeti forrás, ami még megfizethetőnek számított. És valljuk be, napjainkban is megmaradt luxuscikknek, például a latin negyedben vett minőségi táblákért most is több ezret kérnek el. A különleges bonbonokról nem is beszélve. A bevonócsokikkal egészen más a helyzet, persze közöttük is jól érezhető a minőségbeli eltérés. Ha már így benne vagyunk a témában, a Lidlben lehetett kapni valamikor egy Belbake nevű bevonót, na az nekem sokáig nagyon bevált. Minden követelményben maximálisan helytállt, és mindemellett tényleg finom is volt. Ha nem akarsz házi bevonóval babrálni, simán ezt vedd szerintem! Ha pedig többre vágysz, görgess lejjebb! Marikát, Katicát, Szerencsit is volt szerencsém tesztelni, ők is rengeteget fejlődtek régi önmagukhoz képest. De tavaly a Novotelben például rendszerint Party bevonót, Milka és Boci fehér csokit használtunk efféle tettekhez. :-)

Ami a temperálás elengedhetetlen eszköze lesz, és enélkül értelmetlen is az egészhez hozzáfogni: egy igazi, konyhában használatos hőmérő. Persze használhatjuk apukánk laboros hőmérőjét is, a lényeg, hogy 40-50 fokokat könnyűszerrel leolvasson. De talán a legjobb akkor már erre a célra beszerezni egy húshőmérőt, azt még cukrokhoz is használhatjuk.

Másra lényegében nincs is szükség, hacsak az alapanyag nem számít annak! :-)  Választhatunk tehát az imént felsoroltakból fehér, tej, közepes ét vagy brutál étcsokit (legalább egyszer mindenkinek kötelessége ezzel is kipróbálni, én mondom ég és föld!):

A minimum 40%-os csokoládét egy jobbfajta késsel nagyjából fél centi vastagságú szeletekre vágjuk.
2/3-át duplafalú lábasba tesszük (vagyis gyöngyöző vízfürdő fölött végezzük a műveletet), és 40-45°C-ra melegítjük.

A tűzről levéve hűvös helyre állítjuk, majd hozzáadjuk a maradék csokoládét. Folyamatosan kevergetjük, amíg 27-28°C-ra hűl, és egyneművé válik. Persze nem baj, ha nem olvad meg teljesen, egyedül a fokokat tartsjuk be szigorúan.

Újból melegítjük, a midnenkori hőmérsetere. Ez tej és fehér csokinál 30-31 fok közötti hőmérsékletet jelent, míg étcsokinál 32-33°C-ot.

Ha elértük az ideális hőfokot, meg is volnánk. Próbát végezhetünk, ha belemerítünk egy kést. 2-3 perc alatt meg kell szilárdulnia. Amennyiben tovább tart, túl kevés kristály képződött, ilyenkor elölről kell kezdenünk a folyamatot.

És akkor a lényeg, most alkalmazzuk gyakorlatban! :-))

Vörös bársony labdacsok

Hozzávalók
A tésztához:

250 g g félfogós liszt
1/2 tk. só
2 ek. kakaópor
113 g szobahőmérsékletű vaj
300 g finom szemcséjű cukor
2 nagy tojás
1 tk. vaníliaeszencia
240 ml tej, 1 ek. citromlével elkeverve
2 ek. folyékony, természetes ételszínező
1 tk. ecet
1 tk. szódabikarbóna

A krémsajtos részhez:

110 g vaj
110 g mascarpone
1 csésze porcukor

Továbbá:

400 g ét bevonó
200 g fehér bevonó
hurkapálca
hungarocell

Elkészítése

1. A piskótához a lisztet a kakaóporral és a csipet sóval egy tálban elvegyítjük, félretesszük.
2. A tejet a citromlével összekeverjük, néhány percig állni hagyjuk, majd hozzáadjuk a természetes, meggypiros ételfestéket. Szintén félretesszük.
3. A vajat a cukorral robotgéppel habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, mindegyikkel külön-külön jól kikeverve. Vaníliaesszenciával ízesítjük.
4. Felváltva a száraz és a nedves alapanyagokat a tojásos keverékhez adjuk, majd az egészet egy tálba kanalazzuk.
5. Az ecetet feloldjuk a szódabikarbónában, megvárjuk, míg habzik, végül gyors mozdulatokkal a piskótaalapba vegyítjük. Magas falú tepsibe kanalazzuk és 175°C-ra előmelegített sütőben 30-35 percig sütjük.
6. Miután kihűlt, összemorzsoljuk, s a krémmel összekeverjük. Hűtőbe tesszük egy órára.
7. Kigolyózzuk a masszát, és tálcára sorakoztatjuk őket, majd fagyasztóra tesszük 15-20 percre. Ezalatt temperáljuk a bevonót.
8. A hurkapálcát a csokoládéba mártjuk, majd egy golyóbisba szúrjuk. Megforgatjuk a bevonóban, a felesleges csokoládét lecsurgatjuk róla, és az előkészített hungarocellbe szúrjuk. Miután mindet bevontuk és szépen megdermedtek, elkészítjük a fehér bevonót, vékony, sima csövű habzsákba kanalazzuk és ezzel díszítjük a fácskák tetejét. :-)

És végig itt volt mellettem a családom, az első komoly próbatételem előtt. Micsoda erőt ad, hogy igazán számíthatok rájuk! A kemény-magra, a csipetcsapatra!  Anyura, Apura, Gabikára, Iringóra, Sanyira, Babszira, Gáborra, Bubura, Dórára, Péterre, Kolosra és Ábrándkirályfi Botondra, de ott vannak a drága barátnőim és Teri mama is! Bízom benne, hogy “a vihar előtti csend” szakasza sokkal nagyobb lelki békét igényelt nekik, mint ami most jön. Mert most bizalommal, kitartással, szenvedéllyel megyek a mai magyar érettségire. Tollat ragadok és írok, minden gondolatomról írok. Hogy ez mire lesz elég, és hogy milyen témát kapok, a Jóisten döntése. Hagyom, hogy ezúttal vezessen. Sok idő telt el, Csaba halála óta, amíg nehezteltem az Istenre, mert nem tudtam megérteni a történteket. De most valahogy újra könnyű a lelkem. Mindkettejük itt van velem, vigyáznak rám. Csaba amúgy sem aggódott semmin, talán az elkövetkező időszakra ezt a tulajdonságát átruházza rám… :-)

Mert mára valami elmúlt. Nem reszkettem, képzeljétek mosolyogva ébredtem.

Többi fotó itt

Végezetül pedig János Pál pápa szavaival búcsúznék, és továbbítanám egyúttal minden aggodalmas érettségizőnek! :-)

Ne féljetek! Ne féljetek fiatalnak lenni! Ne féljetek a jövőtől!

Szóval minden megy a szokott módon, suliban újra és újra, mindig másképp végeznek ki, mert legtöbb tanár most kapott észbe, mennyi hiányosságunk van és milyen menthetetlen egy bagázs a miénk. :-)) De gondolom senkinek sem újdonság, valahogy csak átevickéltünk rajta mindannyian… mert ugye így lesz velem is…?
Egy héttel a verselemzéses szösszenet után (ami valóban csak hármasra futotta, hurrá…) írtunk még egy minden hájjal megkent érvelést is. Nagyon jó téma volt, igazából sokkal inkább magaménak éreztem. Természetesen izgultam, de igyekeztem minden tanácsot megfogadni, gyors reinkarnációkat lebonyolítani, amikor épp úrrá lett rajtam a pánik. :-)) Bevált, ötös lett és még egy “Szép dolgozat.” gyöngybetűs közleményt is dekorált nekem Gy. a végére! Rövid, velős, hát odavoltam a gyönyörtől. :-))) Igazából ennél a témánál inkább azt éreztem, hogy tudtam volna még miről írni, lehetett volna kerekebb az egész, de most nem volt rá dupla óránk. Kezd körvonalazódni bennem a választott feladat – remélem most is olyasvalami lesz, amihez TÉNYLEG hozzá tudok szagolni. Jaj Istenem, csak add, hogy így legyen…….. Mindenesetre a verselemzés kiesett a pixisből, az hótzityi! :-))

Mindig kövesd a mandulaszirmokat.

Sütésre tényleg zéró időm marad, gondolom ezzel magyarázhatók azok a hisztérikus rohamok. Tudjátok, amiket Pest magasságában is hallani… :-)) Pedig suliban általában korán végzem, de teljesen leszívja az agyamat a sok próbatétel, a felkészülés a kövi napra. Na meg a kósza rémhírek – merthogy vannak. Legutóbb azt csiripelték a madarak, hogy töri-magyar szakos elnökünk lesz. Pontosabban elnöknőnk, ami engem pillanatokon belül a földdel tett egyenlővé. Teljes megsemmisülés. Azt hinné az ember, ennél rosszabb hírekkel már nem szolgálhatnak, erre megkapjuk a szóbeli vizsga időpontját: nemhogy iskolán belül, de gyanítom az egész megyében mi leszünk az utolsó halálraítéltek, ezzel a JÚNIUS 28-i időponttal.

Ami a hétvégéket illeti, rácuppantam a töltött tündértortákra. Mindig tetszett, hogy végtelen sok kombinációjuk létezik, és hogy ANNYIRA etetik magukat. Különösen a fügés jelenség, ez a mézes-mesés kalóriabomba. Mindig is fügepárti voltam, Anyuval tavaly el is tettünk néhány üveggel. Kár, hogy megbuggyantak, az első napokban hihetetlen jó illatuk volt.

Jótékony hatásairól még nem spekuláltunk a blogon, szerintem megérdemelne néhány sort: Az hazai füge évszázados távlatokban gyökerezik, korábban csak Kis-Ázsia, Izrael területén termesztették. Jó termőhelynek manapság Franciaországot, Spanyolországot említik, de az itthoni, szentendrei fügéről – személyes tapasztalatok alapján – is csak eszelős tekintettel áradozhatok. Az ugyanis függővé tesz: pont mint a nagykönyvben, mézédes, puha, vörös a húsa és rettentő lédús. A mennyei manna.
Nem mellesleg, ami zene egy érettségiző diák fülének: az idegekre nyugtatólag hat – írja a szakirodalom gyógyhatásai között. Mi az egyértelmű következtetés ebből? Elhasaltál az idei érettségin? Nem probléma! Majd az októberi vizsgaidőszakban újra próbálkozol! Annyi különbséggel, hogy az asztalodon elfekvő könyveken helyet kaphat egy tál érett füge is! Brutál jó nass-célzattal!

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.
Képzeljétek, néhány képemet kiállították múlthét pénteken a suliban! :-)
Többek között őket is.

Hozzávalók

A tésztához:

3 ek. pörkölt mandulaszirom
110 g vaj
2/4 csésze lágy, világosbarna (muscovado) nádcukor
1/4 csésze melasszal színezett barnacukor
1 db M-es tojás
1 + 1/4 csésze finomliszt
1 ek. + 1/4 tk. sütőpor
1 tk. mandulakivonat
csipet só
120 ml tej
120 ml tejszín
2 ek. dulce de leche karamellkrém

A töltelékhez:

125 g mascarpone
100 ml tejszín
fél csomag habfixáló
2 ek. méz
70 g fehér csokoládé
120 g fügelekvár
házi vagy bolti fügelikőr

A díszítő krémhez:

165 g vaj
2 csésze porcukor
2 ek. tejszín
1/4 csésze dulce de leche

Elkészítése

1. A tésztához a lisztet a sütőporral, az előzőleg megpörkölt, majd ledarált mandulával és egy csipet sóval összeforgatjuk. A vajat a kétféle cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tojást, jól kikeverjük. Egy tk-nyi mandulaaromával ízesítjük, és tovább keverjük. A tejet, a tejszínt és a karamellkrémet hozzá öntjük, végül beleforgatjuk a száraz hozzávalókat. Muffin kapszlikba egy-egy gömb tésztát adagolunk, majd 175°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. Ekkorra már finom mandulás-marcipános illat lengi be az egész házat. Egy órát hagyjuk hűlni.
2. Közben elkészítjük a tölteléket: A fehér csokit fémtálkában, vízgőz fölött megolvasztjuk. Levéve a tűzről néhány perc múlva hozzáadjuk a mascarponét, a mézet és a sűrű fügelekvárt. A tejszínt habfixálóval habbá verjük – így kicsit majd szebb tartása lesz -, és az előzőekhez adjuk.
3. A muffinok közepét kivájjuk (én egy egészen mini pogácsaszaggatót használtam), aljukba 1-1 tk. fügelikőrt és 1-1 tk. fügelekvárt kanalazunk. Szépen elkenjük. Simacsövses habzsákból ezután megtöltjük krémmel, és egy órára hűvös helyre tesszük.
4. Eközben elkészítjük a tündértorta díszét. A vajat a porcukorral, fakanállal eldolgozzuk, hogy ne legyenek benne rögök. Hozzáadjuk a tejszínt és 5 perc alatt robotgéppel készre keverjük. Dulce de Leche krémmel ízesítjük, ez gyönyörű, bézs színt ad a tortácskáknak. Csillagcsöves nyomózsákkal díszítjük, s hűtőbe téve hagyjuk teljesen megdermedni.

A legjobb, ha pihentetjük egy éjszakát hűtőben, ekkorra az ízek csuda klasszul összeérnek.

A magyarról semmi hírem. Habár Gy. nagy bátorítóan felajánlotta, hogy majd az órákon gerjeszt nekem nem akármilyen stresszhelyzeteket, amivel erősödni tudok kicsit lélekben. Például szóbeli feleléssel, ami az anyag 100%-os ismeretével is a halálom. Múltkor például szépen felkészültem, és egészen fel is villanyozott, milyen könnyedén veszem az akadályokat – már-már szónoki lendülettel. :-)) Igyekeztem hangosan beszélni, szép, kerek mondatokat összepakolni, nem sokat ficánkolni zavaromban….és lám, így is csak négyesre futotta. Merthogy József Attila műveinél nagyon elgondolkodtam, nem tűntem elég magabiztosnak. Valójában ezektől borulok ki. Miért nem fogadják el a tanárok, hogy nem minden gyerek egyforma? Különbözünk, mint minden ember, akkor miért nem lehet kicsit mélyebbre nézni, egy külön egyénként kezelni a csajt a tábla előtt, aki épp majd megfeszül?! Könyörgöm, nem futószalagos tucatáru vagyunk, tessék mindenkit más mércével mérni. Ez olyan, mint a Hell’s Kitchen Gordon Ramsey-vel. Nem ugathatja le mindenki fejét, mert egyszerűen nem mindenki ugyanúgy működik, öregem! Egyeseket ösztönöz, jó munkát végeznek ettől, mások viszont meg vannak lőve, teljesen leblokkolnak! Persze, ez egy showműsor, csakhogy alapvető, kapitális hibákkal….. mert kőkeményen defektes irányba formálják a társadalmat, az emberekhez való hozzáállást! Ettől függetlenül remekül visszaadja a műsor például egy szálloda éttermi életét, pontosan ez a rivalizálás, a mások háta mögötti megalázás megy, csak ott kicsit lájtosabb kiadásban. Vagyis törődjek bele, hogy sosem leszek képes a vendéglátásban dolgozni, nem erre termett a lelkem. Őszintén szólva nem is baj, egészen más céljaim vannak a cukrászattal…

Na, elég már az önsajnálatból, inkább tessenek venni a kiflikékből! :-))) Tudniillik hoztam egy újabb gyöngyszemet. Még múlt hétvégén készült, igyekszem ezeket a napokat tényleg pihenésre szánni, ami esetemben természetesen a SÜTÉS. Fel kell töltődni, hogy legyűrjem a hetet. Tudjátok, mindig csak a mai napot kell túlélni, aztán egyszer tényleg megvirrad a szombat reggel! :-) És ha van egy szusszanásnyi időd, mindig lehet merengeni egy következő recepten…

Jártatok már a Kerek Perec pékségben, itt Szegeden? Így hirtelenjében nem is tudom, van-e boltjuk más városkákban. Mindenesetre kellene terjeszkedniük, mert tényleg nagyon szép, friss a kínálata, még vasárnap is akad kedvemre való. Igazi versenytárs már csak a Burek pékség lehet, azokkal a pufók túrós táskáikkal.
Ha Kerekbeli uzsonnát keresünk, mindenképp próbáljuk ki a Kakaós falatkákat. Nem először írok róluk a blogon, már számtalanszor próbáltam reprodukálni itthoni közegben. Most sikerült a legjobban! Persze kicsit újragondoltam a receptet, belecsempésztem valami hallatlan Csengéset! Najó, nem akkora tudomány, de tény hogy megfűszerezi a falatkákat.

Ehhez persze elengedhetetlen valami extravagáns, egzotikus lekvár, mondjuk a Lek-Vár-Lak polcairól. Nem tudom emlékeztek-e még, néhány éve a májusi hídi vásáron pillantottam meg először portékájukat. Lélegzetelállító volt már akkor is, de amit ma művelnek ezekkel a lekvárokkal… hihetetlen ütősek, egytől-egyig. Csak hogy néhányat említsek: Mentás-sárgadinnyés, Karácsonyi epres-pezsgős, diós-mazsolás birs vagy mondjuk a gyömbéres sütőtökkrém. Zseniális. Mámorító, hadd ne haljak meg! Feltétlenül szabaduljatok be az egyik boltjukba. :-)

Először a mentás-sárgadinnyés szösszenetüket csempésztem a krémbe, de elbírt volna még egy kis mentát, hogy jobban kiérződjön. Nem különösebben okozott problémát, még forrón lekentem a lekvárral, így ízét jobban magába szívta. Aztán váltottam citromzselére, hát ebben sem csalódtam! Hihetetlen intenzív, egyáltalán nem nyomja el a keserű csoki, citrusrajongóknak kötelességük otthon elkészíteni. De egyébként bármilyen otthon befőzött csodalekvár is megteszi!

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

Hozzávalók

A tésztához:

300 g átszitált liszt
150 g szobahőmérsékletű vaj
120 g hűtött krémsajt
csipet só
5 ek. porcukor cukor
2 ek. hűtött tejföl
1 tojássárgája

A töltelékhez:

100 g étcsoki (70%-os)
75 ml zsíros tejszín
250 ml citromzselé
1 lime reszelt héja
1 csomag csokis pudingpor
60 g kristálycukor (ha a lekvár édesebb, nyugodtan elhagyhatjuk!)

Elkészítése

1. A töltelékhez a cukrot a tejszínnel felforraljuk, majd beleöntjük a citromzselével homogénre kevert pudingport – besűrűsítjük. Megvárjuk míg hűl egy keveset, és belecsorgatjuk az olvasztott étcsokit is. Felhasználásig hűtőben tároljuk.
2. A tésztához közben a lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a sót. A krémsajtot a tejföllel, a tojások sárgáival és a cukorral kikeverjük, majd a tésztához adva rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Hűtőbe tesszük 30-60 percre.
3. A tésztát négy részre osztjuk. Egyenként 20 centis köröket nyújtunk belőle, majd az első korongot megkenjük a  töltelékkel. A szélén körbe fél centi rést hagyunk, ezt lekenjük a tésztából kimaradt tojásfehérjével. Rátesszük a második lapot, jól lenyomkodjuk, sodrófával kicsit megnyomkodjuk. 8 cikkre vágjuk, középen  kissé bevágjuk és feltekerjük.
4. 180°C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük, esetleg még forrón lekenhetjük egy kis lekvárral, hogy még ízesebb legyen!

Irodalmon Radnóti egyik szerelmes versét elemeztünk, és én elbuktam…. Még el sem kezdődött élesben, de már most kudarcot vallottam. Magyarból! Sosem tartottam könnyűnek a magyar érettségit, valami mindig ott motoszkált bennem, hogy még meg fogok lepődni…. de mindig megnyugtattam magam, hogy tudok fogalmazni, véleményt formálni, meg a kettőt összefésülni valami izgalmas irománnyá. Ha otthoni munkának kaptunk hasonlót, szintén megoldottam. Most pedig szétcsúsztam, éppen olyan csúfosan, mint minden más területen.

Leblokkoltam, nehézkes volt írni, miközben fénysebességgel pörgött előre az idő. Nem tudtam kutatni az életrajzában, hirtelen összefüggéseket találni, hiába olvastam újra meg újra a sorokat, nem nyertek értelmet. Újból megtörtént, amit szóban szoktam átélni. Zavarba jövök, elképesztően idiótán viselkedem, miközben azon kattog az agyam: na tessék, még egy ember, aki hála megborult személyiségemnek, egyszerűen hülyének néz. Megsemmisültem. És voltak rá jelek. Ha Gy. például arra kér, írjunk két perc alatt néhány gondolatot a címről, nem megy. Lám-lám, már adott is a napi stresszhelyzet, és egyúttal a napi megalázkodás is, mert rendszerint ilyenkor szólítanak fel. Persze, még jó, mikor máskor..

Tudom azt is, miért van ez… Nincs semmi önbizalmam, és ilyenkor olyan furcsa gondolatok keringenek a fejemben… nem merem leírni a gondolataimat, mondván azok semmire sem jók. Sőt, röhejesek. Közben hihetetlen nagy a megfelelni akarás bennem, tökéletes teljesítményt akarok nyújtani, hogy ne okozzak csalódást. Az eszem jól tudja, hogy ilyen nincs, de képes vagyok és nem szólalok meg inkább, mintsem elbukjak. Csak épp az egész iróniája, hogy pont emiatt bukok el. :-) Saját magam korlátja vagyok. És sajnos ez a helyzet, amíg fejben nem küzdöm le, nem érzem másképp, mindig hátráltatni fog. Sosem lehetek sikeres igazán, lehet szó angol tanfolyamról, cukrászvizsgáról vagy érettségiről…nem a jegy számít, nincsenek nagy továbbtanulási terveim (most már reményeim se), és mégis fontos lenne változnom. Nem mindig csak az adott pillanatot túlélni, hanem akarni megbirkózni a helyzettel, fölé emelkedni… de ez most a legkevésbé sem megy. És gőzöm sincs, mi változna 4 hét alatt.

No de amondó vagyok, hagyjuk is ilyen szép tavaszi időben a lehangoló dolgokat, a madárcsicsergés közepette mesélnék inkább egy ezeréves sütiről! Még Dóráék ittlétekor készült, én teljesen beleszerettem. Körtés, karamellás, de legjobb része egyértelműen a hullámzó tésztaágy! Merthogy az egy kincs; nincs különösebb ügyes-bajos elkészítési módja, egy-egy ponton igényel nagyobb figyelmet, amúgy meg toplistás darab. Még két nappal később is mennyei puha, lágy, kissé olvadós bensővel. Ez már piskóta! Tudjátok, most jön az a rész, amikor én elkezdek hosszan kántálni a franciákról, és nagyban éltetem a cukrászatukat! :-)

Körtés-csokis tortácska gyömbérrel,
karamellel és csokiöntettel megcsurgatva

Csoki és körte jó párost alkotnak. Na persze milyen gyümi ne férne meg csoki mellett? :-) Mindenesetre szívlelésre méltó duó, kölcsönösen kihozzák egymás ízét. Mert szerintem lehet átok is a csokiban, hogy mindig dominál. Nehéz az egyensúlyt megtartani, nagyon el tudja nyomni a hozzágondolt ízeket, különösen ha keserű csokit használunk. Talán ezért érdemes mindig kicsit intenzívebb fűszereket lekapni a polcról, sütés után úgyis halványul az eredmény. Körte mellett jól megférnek a téli fűszerek; a fahéj, a szegfűszeg, de hallottam már kardamommal is összepárosítani. Tényleg izgalmasan hangzik. Én ez alkalommal gyömbérsziruppal bolondítottam meg, nagyot dobott rajta!

Emlékeztek még a körtés-diómorzsás szösszenetre? Messze az egyik kedvencem volt, és a mostani hasonló ízélményt nyújtott. Homlokegyenest más, de mindkettő az a fajta süti, amire a fejadag elpusztítása után is kiskéssel jár rá az ember, hogy még egy meg még egy vékonyka szeletet lenyessen belőle… :-)))

Hogy tetszik a recept? – Note: There is a rating embedded within this post, please visit this post to rate it.

Hozzávalók

A piskótaágyhoz:

175 ml tejszín
33 g porcukor
100 g méz
1 ek. gyömbérszirup
2 kicsi tojássárgája
125 g finomliszt
1 tk. szódabikarbóna
100 g gyömbéres étcsokoládé (Lindt)
diónyi vaj a formák kikenéséhez
2 közepes méretű mézédes körte
1-1 ek. cukor a karamellizáláshoz

A csokoládé öntethez:

3/4 csésze tejszín
1/2 csésze zsíros tej
1/4 csésze víz
1/4 csésze keserű kakaópor
1 tk. frissen reszelt gyömbér
2 ek. méz
1/4 tk. só
280 g étcsoki
1 ek. vaj

Elkészítése

A piskótához a sütőt 180°C-ra előmelegítjük, a piteformácskákat vajjal kikenjük.
Egy tálban összekeverjük a lisztet, szódabikarbónát és a sót.
A tejet a cukorral,a mézzel és a gyömbérsziruppal felforraljuk. Félrehúzzuk, és a kissé felvert tojást folytonos kevergetés mellett hozzáadjuk. A tűzre visszatéve besűrűsítjük.
A darabokra vagdalt étcsokit beleszórjuk, addig kevergetjük, míg teljesen homogén masszát kapunk, majd a lisztes keveréket apránként, gyors mozdulatokkal elegyítjük benne.
A körtéket félbevágjuk, kimagozzuk, vékony szeletekre vágjuk, és a tortácskák tetejére rétegezzük. Tetejükre egy-egy evőkanál cukrot szórunk, majd 20-25 percre sütőbe toljuk. Ekkorra kissé elválik a forma oldalától, de lágyabb marad a tészta közepe. Tortarácsra téve hűlni hagyjuk.
A forró csokoládéöntethez a tejszínt, a tejet, a vizet és a mézet egy lábasban felhevítjük. Hozzáreszeljük a gyömbért, majd belekeverjük a kakaóport egy csipet sóval. Közepes hőfokon tovább melegítjük, míg a kakaópor teljesen fel nem olvad.
Vegyük le a tűzről. Adjuk hozzá a csokoládét, a vajat, a gyömbérszirupot, és addig kevergessük, amíg szép fényt nem kap a krém. Még melegen tálaljuk.

Szóval az ok, amiért elmaradt a matek tutimagántanárponthu Zolival, népes kis családunk érkezése volt. Bizony ám, jöttek menekültek a messzi Dunakesziről, a két sarokra lévő Thököly utcából, de még az újszegedi “úri negyedből” is. :-)) Így ültünk legtöbbször asztalhoz, néha Gabika is betársult. :-) Anyunak igyekeztem segíteni, ilyenkor rendszerint szalad a ház, mintha robbantottak volna – hatalmas a kupi, hát még a gyerekzsivaj… Káosz, a káoszban, hiszen mi is tudunk élni…. :-)) de ezzel együtt is imádjuk, Dóráék nagyon tudnak ám hiányozni… Botond óriásit nőtt és egészen nagyhangú lett, bár még mindig csak szégyenlősen somolyog, valahányszor megszeretgetem. :-)) Kolos kis értelmes, olyan jól el lehet vele beszélgetni! Kettecskén, koránkelők lévén gyakran vackoltuk be magunkat a konyha egyik sarkába. Ő a Csupamajsz Nutellafiú. :-))

Tizenötödikére pedig volt egy tortamegrendelésem, ezért nem is mentem be velük a városba. Pedig Babszi nagyon rákészült az ünnepre, úgy tetszik benne ez a kreativitás… Kellene valami óvónő kurzust végeznie, végtelenül türelmes és tényleg jól ért a gyerekek nyelvén. Szóval Babszi nem akármilyen szakkörre rittyentette össze a mókuskákat! Csináltak nemzetszínű kisdobot, honlányka kalapkát, zászlókat meg huszárcsákót, másnap így vonultak el ünnepelni. Persze hallatlan nagy robajjal. :-))

A Kávékrémes francia torta, fodrozódó csokihullámmal a tetején, krokanttal az oldalán.
Na meg extravagáns csokicsipsszel, fekete trüffelgolyóbisokkal ráadásként.

Mesélek kicsit a tortáról, meg ezekről a csudi csokicsipszekről. Ó igen, jól ismert fogalom: a mértéktelenség. Vakmerő húzás egyet is megkóstolni belőle – ilyen cukorárak mellett főleg -, tudniillik igencsak rá lehet kattanni. Egyfajta grillázs ez, keserű kakaóporos zamattal. Halálosan jó, remekül stimmelnek-harmonizálnak az ízek, és a belecsempészett krokantdarabkák csak fokozzák a roppanós hatást! El tudnám képzelni kukoricapehellyel is, vagy ahogy az eredeti receptben is írták, kakaóbab-törettel.

Egyébként most végre kerek volt az összkép, vagy legalábbis remélem! :-) Nekem tetszett az ízvilága, ahogy a fazonja is. amit az örök klasszikus trüffelgolyókkal és ezekkel a rusztikus vonalakkal nagyon különlegessé lehetett lenni. Igenis büszke voltam rá! A múltkori kudarc után különösen dolgoztam a sikeren, olyat szerettem volna, ami többszöri meglepetést okoz. Babszi beszélt velük buli után, azt mondta a golyókért odavoltak, hogy Csilla teljesen “le volt halva tőle”. :-)) Nem csodálom, a jó trüffel titka is az alapanyagok minőségében rejlik: magas kakaótartamú csoki, zsírban gazdag tejszín, keserű kakaópor, és persze egy csipetnyi szeretet – a legfontosabbik összetevő. :-)

Hozzávalók

A piskótához:

4 tojás
250 g kristálycukor
30 dkg finomliszt
4 ek. cukrozatlan, holland kakaópor
1 csomag sütőpor
200 ml tej
200 ml olaj

A csokicsipszhez:

15 g finomliszt
50 g porcukor
5 g fekete kakaópor
45 g vaj
1 ek. tejszín
15 g törökmogyoró krokant

A kávékrémes trüffelhez:

100 ml tejszín
25 ml kávélikőr
2 tk. instant kávépor
130 g fekete csokoládé (70%!)
cukrozatlan kakaópor a hempergetéshez

A kávékrémhez:

500 g mascarpone
125 ml tejszín
1 ek. instant kávé
125 g fekete csokoládé (min. 70%)
2 ek. a Lidl-ben vásárolt Deluxe mocca-creme-ből (kakaóbabtörettel)

A hullámzó csokoládéglazúrhoz:

45 g vaj
250 g porcukor
58 g fekete kakaópor
75 ml tejszín

Továbbá:

kávélikőr a piskótakorongok átitatásához
mogyorókrokant az oldalára

Elkészítése

1. A piskótánkhoz vajjal kikenünk és liszttel behintünk egy 22 cm átmérőjű tortaformát. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tojásokat a cukorral egy közepes méretű tálban, 2-3 perc alatt robotgéppel, sűrű krémmé keverjük. Hozzáadjuk az olajjal homogénre kevert tejet, majd beleforgatjuk a száraz hozzávalókat. A tésztát a formába kanalazzuk, és 40 percig sütjük (légkeverésessel 180°C), míg a teteje enyhén megpirul. Felemeljük 200 °C-ra, és további 5 percig sütjük. Teljesen kihűtjük, majd háromba vágjuk.
2. A csokicsipszhez a sütőt visszavesszük 180°C-ra. A lisztet összekeverjük a kakaóporral, a cukorral és a krokantdarabkákkal. A vajat kis lábosban felolvasztjuk a tejszínnel, majd langyosra hűtjük és a lisztes keveréket hozzákeverjük. Egy sütőpapírral bélelt tepsire teáskanálnyi halmokat pöttyintünk, egymástól kellő távolságra. A sütőben kb 8 percig sütjük, majd még forrón sodrófára hajlítjuk. (Később egy megrendelőnek újból megcsináltam a tortát, ott már hajlítgattam a csipszeket, amik aztán körbeölelték a golyókat.  Itt még csak törve láthatóak. – a szerk.) Hagyjuk roppanósra szilárdulni.
3. A trüffelgolyókhoz az étcsokoládét apróra vagdaljuk, az instant kávéport mozsárban finomra zúzzuk és összeforgatjuk a csokoládéval.  A tejszínt a kávélikőrrel felforraljuk, majd a csokoládéra öntjük. Fakanállal addig keverjük, amíg a csokoládé teljesen felolvad a tejszínben és egynemű, fényes krémmé válik. Másfél órára hűtőbe tesszük, majd a már szilárd masszából gyors mozdulatokkal gombócokat formálunk és meghempergetjük kakaóporban. Felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.
4. A krémhez az étcsokit felaprítjuk, a tejszínt felforrósítjuk. Az előzőekhez hasonlóan elkészítjük a ganache csokikrémet, ugyanúgy hűtőbe tesszük, de csak annyi időre míg meghűl, viszont még krémes marad. A mascarponéhoz keverjük, majd hozzáadjuk a kakaóbabtöretes kávékrémet is.
5. A háromba vágott piskótát kávélikőrrel átitatjuk, a krémmel betöltjük. Oldalát és tetejét szintén bevonjuk, majd krokantdarabkákkal “bepanírozzuk”. Tetejére csokiglazúrt készítünk:
6. A vajat a porcukorral elkeverjük. Hozzáadjuk a kakaóport, végül jól kikeverve, apránként hozzáöntjük a tejszínt. Könnyen kenhető állaga lesz, gyönyörű fénye. A torta tetejére rétegezzük, majd egy lekerekített végű, tompa késsel rakoncátlan mozdulatokkal a krémbe vájunk. Beleültetjük a  trüffelgolyókat, végül a csokicsipszeket mögéjük pakoljuk. Gyönyörködünk még benne egyet, majd felhasználásig hűtőbe tesszük.

Nálatok milyen desszert kerül az asztalra március 15-én? Készül valami finomság? Töltsetek fel róla egy fotót a Sütimizéria FB oldalára, a beküldők között meglepetéscsomagot sorsolok ki – melynek már biztos résztvevője egy formás Sütimizéria könyvecske!

Határidő: március 16. éjfél

Szívesen látunk macerás édességektől kezdve a desszertkölteményeken át, a sós vendégváró falatkákig BÁRMIT! :-)

Ennél a sütinél két különböző állagú, különböző hőmérsékletű finomságot párosítottam, és hát mit is mondhatnék… jobban nem is szerethetnék egymást!  :-) A hűtött nyalánkságokkal sosem békültem ki igazán. Legnagyobb kánikulában sem vonzott a fagyi vagy a jégkrém, egyedül jégkására (ősöreg Calippo rulez!) voltam vevő, azt is inkább tikkasztó bicajtúrák után. Ja, és úgy két éves csöppség lehettem, amikor egy nyaralás alkalmával a szüleim minden nap megengedtek egy bizonyos Wilky Way fagyit elnyalintani. Ejj ejj, ott siklott ki a dolog, érzem már…. :-))

Mostanában viszont észrevettem magamon, kezdem megszeretni a hűs gömbiliket is, süteményekkel párosítva még inkább!

Aki a csokoládés diószeletet anno komálta, annál ez is telitalálat lesz! A krém enyhe édességét a Nutella adja, amúgy meg brutáljó étcsokis az egész! Mázli, hogy két árválkodó szelet megmaradt fotózásra. Bár nem sokkal később lett volna rá jelentkező Gábor személyében, de egy gyilkos pillantással, akarom mondani angyali bájammal könnyűszerrel elintéztem a dolgot. :-)

Hozzávalók (9 személyre)

A mogyorókrémes “fagyihoz”

75 ml tejszín
75 g étcsoki (70%)
250 g mascarpone
2 púpos ek. mogyorókrém (Nutella)

A tésztához

230 g vaj
100 g nádcukor
1 tojás
70 g étcsoki
130 g finomliszt
3/4 tk. szódabikarbóna + 1/4 tk. sütőpor
70 g mogyoró krokant
1 ek. mogyorókrém

Elkészítése

1. Este a “fagylalthoz” a csokoládét felaprítjuk, fémtálkába tesszük. A tejszínt mikróban felforraljuk, majd folytonosan kevergetve a csokira öntjük, míg teljesen egynemű krémet kapunk. Szobahőmérsékleten teljesen kihűtjük. Hozzáadjuk a mogyorókrémet, majd az egészet fakanállal a krémsajthoz keverjük. Fóliával lefedve hűtőbe tesszük egy éjszakára.
2. Másnap frissen elkészítjük a piskótát. Egy 20 centis négyzetes tepsit vajjal vékonyan bekenünk, sütőpapírral kibéleljük. A sütőt 180°C-ra előmelegítjük.
3. A csokoládét a mogyorókrémmel vízgőz fölött megolvasztjuk, kézmelegre hűtjük. Közben a lisztet, a szódabikarbónát, a sütőport és egy csipet sót egy tálba szitálunk.
4. A vajat habosra keverjük a nádcukorral, majd beledolgozzuk a tojást is. Hozzácsurgatjuk a csokoládés mogyorókrémet, majd fakanállal elkeverjük benne a lisztet és a mogyorókrokantot.
5. A tésztát az előkészített tepsibe töltjük, tetejét elsimítjuk, végül az előmelegített sütőbe toljuk 20-30 percre. Amikor már az előszobában is érződik az illata, tökéletes lesz!
6. Egy-egy gömb krémmel, kakaóporral és karamellizált mogyorókrokanttal meghintve tálaljuk. És gyönyörködünk benne. Persze szigorúan csak néhány pillanatig.

Nem az süteményféle, amihez csak úgy az idő elütésére fog hozzá az ember  – bár ha van fölös belőle, egyértelműen a legjobb, amit tehetsz vele. Erre igenis rá kell készülni! Nemcsak anyagiakkal és szabadidővel, de lélekben is. Persze a rögönyös út ellenére is imádom minden mozzanatát, még ha közben gyakoriak is az érzelmi kitörések. Bizony, általában nagy szitkozódások és kétségek közepette készül a remekmű, de így van ez jól. Egyébként sem közvetlenül a vendégsereg érkezése előtt kell akcióznunk, a tökéletes sütemény érdekében néhány nappal korábban kell megcélozni a konyhát. Igazi megmérettetés, felér egy lelki gyakorlattal; de a zárókép majd tényleg mindent kárpótol. Csak a munkafolyamat alatt pateroljuk el a családot. Nem, még annál is messzebbre.

Már elkészítése közben is megbolondítja az ember lányát. El tudjátok képzelni például, micsoda illatfelhő lenghet körbe egy marlenka-üzemet?! Kicsit kutakodtam a hivatalos honlapon, miként-hogyan-honnét is jött ez a semmihez sem fogható finomság.

1995-ben történt, egy fess úriember és családja Örményországból Csehországba költözött, nagy reményekkel. Az Istenhez fohászkodott erőért, hogy családfőként meglelje a helyes utat, amivel jövőt biztosíthat szeretteinek. Nem sokkal később, megteremtette A Csodát. A régmúltból került elő egy igazán különleges, otthonillatú mézes sütemény receptje, ami nos… félreérthetetlenül a világhírre volt rendeltetve. :-) Nővérével elkezdték hát gyártani, előbb csak baráti körnek, majd kisebb süteményboltoknak.

A folyamat visszafordíthatatlan volt, futótűzként terjedt el a híre, és lopta be magát mindenki szívébe. Tényleg megszerettük a Mézes Csodát, nem kevésbé csokis és diós tesóját!

Eltarthatósági ideje egy hónap, csak győzzük kivárni. Ekkorra aztán jól megszívja magát, már-már lehetetlen felismerni melyik volt egykor tésztalap, melyik karamellkrém. Idehaza ezt az állapotot még nem sikerült megtapasztalnunk, és gyanítom soha nem is fogjuk. Túl jó így is! :-))

A recept itt, már korábban publikálva.

Kókusztekercs kókusztejjel

A cél most inkább valami extravagáns krém megalkotása volt. Egy addiktív, tele-kókusz ízvilág, ami kibír egy órás buszutat a suliba, anélkül hogy elfolyna. Többektől hallottam egyébként is, hogy a túlontúl nehéz vajas töltelékeket mostanság hanyagolják, inkább cserélik le valami tejszínes könnyedségre. De azért valljuk be, ha nem margarinkocka, hanem egy nevesebb vaj a töltelék alkotója, mindjárt több szelettel indítunk! Nem kell, hogy a vaj domináljon, csak éppen legyen jelen: lágyítsa, puhítsa, tegyen minket felhőtlenné, mert hát ez a dolga. Az áráról persze picit feledkezzünk meg. :-)

Végül kókusztejet főztem fel pudingporral, dúsítottam reszelékkel. Iszonyat jó cucc lett, magyarórán fénylett is a szemünk tőle. Amióta Gyuriczával jobban jóban vagyunk, merészebben kötözködik velem. ;-)) Csütörtökön nem tudtam színházba menni, mire egész órára kipécézett magának. Kifelé menet az ajtóban így búcsúzott: Na, túlélted? :-D Remélem olvassa.

Hozzávalók

A tésztához:

450 g száraz keksz (háztartási vagy más, esetleg megmaradt házi keksz)
5 ek. keserű kakaópor
5 ek. baracklekvár (folyósabb fajta, kevésbé darabos)
100 g vaj
2 ek. rum
kb. 200 ml kávé vagy meggylé

A kókuszkrémhez:

1 bögre sűrű kókusztej
1 rúd vanília
fél csomag vaníliás pudingpor
4 ek. porcukor (vagy Xukor nyírfacukor)
125 g vaj
5 púpos ek. kókuszliszt (finom porrá őrölt kókuszreszelék)
2 ek. kókuszlikőr (elhagyható)

Elkészítése

1. A tésztához az összetevőket begyúrjuk, fél órára félretesszük, de szobahőmérsékleten hagyjuk.
2. A kókusztejet a felhasított vaníliarúddal lassú tűzön melegíteni kezdjük, majd eltávolítjuk a vaníliarudat és felforraljuk. A pudingport egy kevés kókusztejjel kikeverjük, a krémet besűrűsítjük vele. Teljesen kihűtjük.
3. A vajat a porcukorral kihabosítjuk, hozzáadjuk a kókuszlisztet és a likőrt. A kihűlt pudingot hozzávegyítjük, majd az egészet fél órára hűtőbe tesszük.
4. A tésztánkat két folpack között kinyújtjuk, megkenjük a töltelékkel és óvatosan felcsavarjuk. Közben a folpackkal minden alkalommal szorítunk egyet rajta.
5. Betesszük tűtőbe, szőröstül-bőröstül. :-) Egy éjszakát hűtjük, s másnap megforgatjuk kókuszreszelékben. Hidegen, vékony szeletekre vágva tálaljuk.

Múlthét pénteken meglátogatott Márti, a cotcot.hu internetes portál Étel/Ital rovatának egyik cikkírója! Jó hosszan elbeszélgettünk, borongósabb meg vidámabb témákról egyaránt, egy tányérka ilyen csöppség mellett. Eredetileg macaront terveztem, de gyanítom csúfos kudarcba fulladt volna. Sütés közben végig kapkodtam meg ügyetlenkedtem, még a töltelékkel is mellé lőttem, állaga ijesztően folyósabb volt a megszokottnál. Ez lett volna azt hiszem a macaron-történelem legtragikusabb halála, már a legelején elhasaltam volna. Jó hangulatú este volt, nagyon feldobódtam a beszélgetéstől, a kezdeti zavarodottság ellenére. Ez alkalommal is kiderült, milyen borzalmas interjúalany vagyok, Mártinak biztos hosszú éjszakáiba telt, mire egybefésülte a mondandómat!

És most itt van, a képre kattintva el is olvasható, de úgy ám!

Nem tálalnám előételként a csokilevest, nagyon el tudja telíteni az embert. Egy teadélutánra annál alkalmasabb, persze nem ilyen orbitális mennyiségben, mint az lentebb, a képen látható. Egy középméretű csészével, mellé néhány kekszfalás rendkívül ideális ilyen depis napokon. Mivel cukrot nemigen tartalmaz, inkább a fűszerek és a valódi csokoládé dominál. Néhány kanál után nekem nagyon jól esett mellé a mogyoróillatú, fehér csokis dacquoise. Nagy találmány ez is, az elkészítése néhány lépésben megegyezik a macaronéval – ugyanúgy a tojáshabbal kell bíbelődni, éppen ezért fontos az alapanyagok szinte porráőrlése.

Fűszeres csokoládéleves, valami bonyodalmas keksszel

Hozzávalók

A csokoládéleveshez:

125 g étcsokoládé (60-70% minimum!)
50 ml tejszín
125 ml víz
1 csillagánizs
1 rúd fahéj
1 szál vanília
őrölt fahéj, gyömbér ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
1 ek. narancslekvár

A dacquoise-hez:

130 g hántolt, pörkölt törökmogyoró, porfinomságúra őrölve
30 g kakaópor
150 g finom porcukor
4 kisebb tojásfehérje (~3/4 bögre)
50 g kristálycukor

A sűrített tejes-fehér csokis krémhez:

170 g fehér csokoládé
120 g sűrített tej
30 g vaj
50 ml tejszín

Elkészítése

1. A porcukorral lisztfinomságúra őröljük a mogyorót, az alapanyagokat kimérjük és félretesszük. Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, majd finoman beolajozzuk. A sütőt előmelegítjük 165°C-ra.
2. A száraz hozzávalókba vegyítjük a kakaóport. A tojásfehérjét habbá verjük, s amikor keményedni kezd, apránként elvegyítjük benne a kristálycukrot. Tovább verjük. Közben azért ellenőrizzük, van-e már a tojáshabnak kissé csúcsos vége. Ez ugyanis a tökéletes állag.
3. A száraz hozzávalókat a habra borítjuk, néhány gyors, keverő mozdulattal majdnem homogénre keverjük a tésztát. Ezután egy habkártya segítségével teljesen simára dolgozzuk. Akkor jó, ha nincsenek benne rögök, amolyan szalagszerűen ömlik a folyam. Habzsákba töltjük, és 50 Ft-os nagyságú plecsniket nyomunk az előkészített sütőpapírra. 10-12 percig sütjük, néhány percig hűlni hagyjuk, majd óvatosan leválasztjuk a papírról.
4. A töltelékhez a fehér csokoládét felaprítjuk, s vízgőz fölött a vajjal és a sűrített tejjel együtt melegíteni kezdjük. Ha már felolvadt, és az egész amolyan nyúlánk állagú, levesszük a tűzről. Visszahűtjük, miközben kemény habbá verjük a tejszínt. Az előzőekhez adva, kissé lágy de nem túl folyós állagú krémet kapunk, amit most 10-15 percre mélyhűtőre teszünk. Ekkorra állaga sokkal masszívabb, de habzsákból is nyomható lesz. Két korong közé nyomunk a krémből.
5. A “leveshez” a csokoládét felaprítjuk. A tejszínt a vízzel elkeverjük, egy lábasba feltesszük melegíteni a fűszerekkel. Hozzáadjuk a csokoládét, majd 1 percig forraljuk. Félrehúzzuk, lefedve 10 percig pihentetjük. A csillagánizst, fahéj-és vaníliarudat eltávolítjuk. Még melegen tálaljuk a mogyorós dacquoise-el. Tartalmas beszélgetést hozzá!

De nem szeretem ezeket a mai bulikat. Akkor érzem jól magam, ha spontán találkozásokból lesz valami igazán jó. És nem kell hozzá lerészegedni sem, elég egy forró csoki vagy kapucsínó, meg némi keksztömeg a tökéletes kávézóhangulatért.

Szóval szerelmes vagyok, csak egy másik értelemben. Jelenleg a sütés a fő szenvedélyem, ebben lelem örömömet. Igazi boldogságforrás, és minden aggodalmam ellenére, látom benne a jövőt. Ahogy segített talpra állni, úgy segíthet az emberek megértésében, megtalálásában is… Például nagy álmom külföldre utazni,  tanulni a mesterember franciáktól, világot látni. Tudom, hogy ezért képes lennék bármire, ha kell még bátrabbnak is lenni. :-) Szóval mi a szerelem számomra jelenleg? A pörkölt mogyoró markáns íze, a valódi tejszín bársonyossága, a szalagosan fodrozódó macarontészta, az olvasztott csokoládé megunhatatlan illata, a karamell titokzatossága és a natúr pisztácia elérhetetlensége. Látni akiket szeretsz, amint épp nekiesnek a fánkmajsznak. Csillogó szemekkel. :-)

Itten pedig a sütemény, amiért ma egybegyűltünk. Omlós tésztás sült tortácska. Természetesen nem a tetején lévő tejszínes krémcuccmákra gondolok (az nem a sütő hőfokától lett ilyen dermedve, sokkal inkább a habfixáló tette meg hatását. :-), hanem a belső rétegekre: egy mandulás-csokoládés süthető (!) krémről lesz szó. Ezt nyugodtan tömködhetjük leveles tatyókba is (mint azt korábban már megtettem) vagy használhatjuk egyéb célokra. Mindenesetre igaz ami igaz, NAGYON finom, így alkalmazni mondhatni szükségszerű.

Ő lenne az, a “Nagy Ő”-nek holnapra. Teljesen ideális kényeztetés.

Egyszerű a titok nyitja: Két mandulás omlós tésztalap közé került ez a briliáns csokoládékrém, így lettek aztán megsütve előmelegített sütőben. Miután kihűlt, felvert tejszínhabbal vontam be, majd paníroztam be manduladarabkákkal. A tetejére Papp Emese ütős fehér csokis karamellkrémjéből csurgattam, a maradékot pedig természetesen közelben hagytam.

Az adagok kissé nagyok, a végeredmény pedig inkább az a tömör gyönyör, mintsem valami  reform zabkeksz kategória. De szerintem így van jól. Drága jó Iri-Sanyi párosnak készült múlthét szombaton.

Holnap jövök még egy férjet_magunkhoz_láncoló recepttel. :-)

Hozzávalók

A tésztához:

250 g finomliszt
100 g porfinomságúra őrölt mandula
200 g vaj
100 g porcukor
1 tojás sárgája

A “töltelékhez”:

225 g étcsokoládé
115 g kristálycukor
115 g vaj
3 tojás (kisebb méretű)
30 g finomliszt
115 g őrölt mandula

A díszítéshez:

mandulaforgács
200 ml tejszín
1 csomag habfixáló
2 csomag vaníliás cukor

A karamellöntethez:

150 g kristálycukor
100 ml forró tejszín
50 g fehér csokoládé

Elkészítése

1. Az omlós tésztához a porcukorral együtt finomra őröljük a mandulát, majd az átszitált liszthez adjuk. A vajat kis darabokra vágjuk és elmorzsoljuk a lisztes keverékkel. Végül a tojássárgáját is hozzáadjuk, s gyors mozdulatokkal rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Folpackba csomagolva 1 órára hűvősre tesszük.
2. Ezalatt elkészítjük a krémet: Olvasszuk fel gyöngyöző vízfürdő fölött egy lábasban a darabokra tört étcsokit, majd hagyjuk néhány percig langyosra hűlni. Keverjük habos krémmé a vajat a cukorral és egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Alacsonyabb fokozaton dolgozzuk hozzá az olvasztott csokit. Addig keverjük, míg teljesen egynemű és síma lesz. A lisztet a mandulaliszttel elkeverjük, majd apránként hozzáadjuk a masszához. Tegyük fél órára hűtőbe, míg kissé megdermed, de habzsákból könnyen nyomható marad.
3. Nyújtsuk az omlós tésztát 3 mm vastagra. Egy nagy pogácsaszaggatóval vagy moussekarikával szaggassunk köröket.
4. Helyezzünk egy korongot sütőpapírral bélelt tepsire, majd símacsöves habzsákból nyomjunk a tetejére a krémből. Ezt fedjük be még egy tésztalappal, és egy újabb réteg krémmel. Erre kerül az utolsó omlós tészta, amit krémmel zárunk le. A moussekarikát nyugodtan hagyhatjuk körülötte, nem fog megégni sem a krém, sem a tészta.
5. Így toljuk 175°C-ra előmelegített sütőbe, 30-40 percre. Nekem öt darab jött ki, ez elég nagy mennyiség. Lehet kisebb adagokkal is próbálkozni.
6. A tejszínt felverjük, félidőben hozzávegyítjük a habfixálót és a cukrot, majd tovább verjük. A kihűlt tortácskákat bevonjuk a habbal, körben oldalára mandulaforgácsot hintünk, végül tetejét habzsákkal, ügyes mozdulatokkal díszítjük.
7. A karamellkrémhez egy serpenyőben megolvasztjuk a cukrot, felöntjük a tejszínnel, majd ha szirupossá vált a karamellöntet, félrehúzzuk a tűzről és elkeverjük benne a fehér csokit is. A tortácskák tetejét megspricceljük vele.

Így ücsörög a perec, egy csésze illatos tejeskávén.

Most mondjátok meg, nem dobban hevesebben a szívetek? Reggeli kávé mellé ideális nass, ezzel aztán tényleg jól indul a nap. Annyira a gyerekkoromra emlékeztet, annyi ilyesmit ettünk (csokiparány és társai) nyaranta, amikor még kis lurkók voltunk a szomszéd lánykákkal. Tudom, gyakran szerencsétlenkedik a mai generáció, eltunyultunk és sokunkból kiveszett a hagyomány, az értékek tisztelete… de azért én is a múlt évszázadban születtem ám, mi is flamoltunk olyan klasszikus kakaós csigát, pöfékeltünk cigirágót meg vagánykodtunk pöttyös túró rudival.

De tényleg változik a világ. Vagy inkább az emberek. Pénteken a magyartanárom látogatott el hozzánk a tablófotózás kapcsán, beszélgettünk egy jó másfél órát. Végre bemutattam neki Aput, Anyut, amire a szalagavatón csak nem került sor, szüleim olyan sebtiben dobbantottak. Sok minden szóba került, hogy hova tartunk, milyen ez a nemzet, mennyire befogadóak az emberek másutt. Beilleszkedésről, hovatartozásról, hogy egyáltalán tudjunk szeretettel élni. Nagyon megérintett az egész este, képzeljétek még álmodtam is vele. :-) Amit Apu is mondott, valahogy olyan jó érzés volt megismerni egy ilyen embert, a gondolatait, az életszemléletét… annyit csalódtunk, csalódott Apu mostanában az emberekben. Az ő lelkén is könnyített a beszélgetés. Most már értik miért vagyok ennyire beleszeretve ebbe a pasasba. ;-) A Gyuricza.. Aki tök úgy néz ki, mint Apu egyik ügyfele, egy múltnyári esküvőről. :-)))))

Csokis-mogyorós perec a Nutella világnapjára

Hozzávalók

A tésztához:

450 g liszt
100 g pörkölt, finomra őrölt mogyoró
225 g vaj vagy margarin
1 ek. nutella
50 g sertészsír
175 g porcukor
3 tojássárgája
1/2 vaníliarúd kikapart magjai

+ A bevonáshoz: 100 g ét bevonócsoki 1 ek. olajjal megolvasztva, vagy házilag temperált csokoládé!

Elkészítése

1. Elsőként a zsiradékot (vaj, nutella, zsír a porhanyósság érdekében) morzsoljuk el a liszttel és a porcukorral, majd a nedves alapanyagok hozzáadásával gömböccé gyúrjuk a tésztát. Lehetőleg egy kézzel dolgozzunk, minél gyorsabban. Fóliába csomagolva tegyük egy órára hűtőbe.
2. Csípjünk diónyi adagokat a tésztából, és enyhén lisztezett felületen sodorjuk ceruzavastagságúra. Alakítsunk belőle perec alakzatot és sorakoztassuk őket sütőpapírral bélelt tepsire.
3. Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra, majd süssük 8-10 percig, míg szélük enyhén pirulni kezd és mogyorós-pörkös illatú lesz az egész konyha! Hagyjuk kihűlni, és akár csoportosan, (vasárnap délutáni ideális program) mártsuk olvasztott csokiba. A vállalkozókedvűek temperálhatják is a csokit, melynek lépésenkénti receptjével hamarosan visszatérek.

Jóóó ég, Apu felvásárolt belőle egy rakattal!
A szegedieknek már nem biztos, hogy jut belőle.

Vegyétek meg, olyan nagyon szép! Anett megfogalmazása, Robi fotói… az egész kinézete… ezt bizony sokáig, nagyon sokáig dédelgetni fogom! Köszönöm a Meglepetés magazin egész szerkesztőségének! (És azt is persze, hogy Király L. Norbival egy újságban szerepelhetek. Ugyanazon az elmeosztályon lenne a helyünk. :-)))))