Foszlik és zizeg: Pain au chocolate házilag, croissant tésztából

2012. február 25. szombat | 13:23 | 15 hozzászólás

Van hitem, újra vannak céljaim. Két hónap után először látom régi önmagamat, azt a Csengét, aki csupa szívvel, csupa szenvedéllyel tesz az álmaiért. Tudom, sokáig voltam távol, de most már itt vagyok… Nehéz ezt megmagyarázni, de nem Tőletek, nem a szakmától vagy a blogomtól fordultam el erre a 8 hétre, valójában önmagamat kezdtem el…kevésbé szeretni. Túl sok kétség, félelem és fájdalom ért minket néhány hónap alatt, túl sok mindent hagytunk elmosódni, ami eddig erőt adott. Így volt a sütéssel is. Habár messzinek tűnik, azért volt idő, amikor az egész többet jelentett bizonyítási vágynál, jóleső kikapcsolódásnál. Sosem másoknak akartam megfelelni, sokkal inkább az adott pillanatnak, a saját örömömnek és az ajándékozotténak… Csak így történik meg a csoda. Mert ilyenkor minden apróság életre kel, szinte beszélnek hozzám, van történetük, és egy-egy ízvilág mögött ott rejtőzik valami kimondatlan érzelem. Buta voltam, megfeledkeztem róla…Ahogy jöttek a problémák, úgy minden elhalkult belül, én pedig nem tudtam megbirkózni a kudarcokkal. Ahogy a lelked megbetegszik, úgy a tested is cserben hagy. Egyik nap határtalan boldogság, majd mintha elvágnák, másnap már ott vegetálsz a kanapédon. Nem egy szép látvány, nem is vagyok rá büszke…

De ahogy mondtam, ez ellen most tenni fogok. Tegnap jártam a dokimnál konzultáción, és megint rájöttem mennyire csípem ezt a fickót. Nem becsüli alá a betegségemet, de nem is kezeli halálos kórként. Persze nagyokat hümmögött, miközben a felvételeket böngészte, de szeretem, mert fölöslegesen sosem kelt pánikot. Inkább próbálja belém szuggerálni a pozitívumokat. Mert könnyebbé tehetem magamnak, “csupáncsak” keményen meg kell dolgoznom érte. :) Nem hanyagolhatom el a tornákat, sem a gyógyszereket, együtt kell mozogniuk a nap ritmusával.

Úgyhogy chapter 2, jöjjön az az ígéretes második felvonás, vagyis az újjászületésem. Mivel jól láthatóan nincs rajtam kényszerzubbony, és nem is kell 24 órában feküdnöm, úgy gondoltuk a családdal belevágunk újra. Pontosabban egy gyorstalpalós, 10 hónapos képzésben szerzek papírt a szakmáról. Ki kell kérnem egy orvosi szakvéleményt, hogy egyáltalán egészségügyi alkalmasságit kaphassak, azután találnom kell Szegeden egy gyakorlati helyet, abból a megértőbbik fajtájából… ;)

Valamelyik nap a kezembe akadt a Stahl magazin téli különszáma. Igazán hangulatos, inkább Karácsony illatú receptek tobzódnak benne, több nemzet konyhája nyomán. Csábító! Különösen megtetszett a francia rongyoskiflikről szóló cikk, az alaptészta összetétele pedig még inkább mozgatta fantáziámat. Ezt ugyanis fakanállal kell kissé megdolgozni, elcsigázott tempóban, még lefekvés előtt – és nagyjából ennyi is telik tőlem akkortájt. :))

A 2×1 éjszaka (először csak a kovászt, majd a behajtogatott tésztát) pihentetést viszont picit sokalltam, aggódtam hogy túlkel és a kelleténél savanyúbb lesz. Hűtőben persze ez hosszabb folyamat, de reggelre még így is szépen megduzzadt, kellemesen érett illata volt. Mi a suliban sosem pihentettük túl hosszan (igaz, mindig kint hagytuk szobamelegen), kevesebb idő elég volt neki.

Egy köztes megoldást választottam, így a tészta pihent, de közben dolgozott benne az élesztő + a mechanikai lazítás. Hajtogatásban is a már jól bevált, iskolai technikát követtem – nem csalódtam, a végeredmény igazi boldogságforrás; foszlik és zizeg, ahogy annak zizegnie kell egy púpos kanál, házi eper-levendulalekvár alatt!!

Pain au chocolat

Hozzávalók

Szükségünk lesz…:

jó minőségű csokoládé, rúdalakra aprítva (min. 65%)
a kenéshez 1 egész tojás
1 jénai tepsi

Az alaptésztához:

400 ml langyos tej
60 g porcukor
másfél zacskó szárított élesztő
500 g finomliszt (függ a liszt minőségétől)
másfél kávéskanál só

1. A tejbe beleszórjuk az élesztőt és egy kevés cukrot a kimért mennyiségből, majd megvárjuk míg a keverék felhabosodik.
2. Közben megmelegítjük a lisztet, hozzáadjuk a maradék cukrot, a tál szélére körbeszórjuk a sót, végül mélyedést készítünk a liszt közepébe és beletöltjük a felfutott élesztőt. Fakanállal lazán összekeverjük.
3. A tészta tetejére finoman folpackot nyomunk, és egy éjszaka alatt megkelesztjük a hűtőben.

A vajas részhez:

50 g finomliszt
300 g hideg, min. 82% vaj

1. A liszt 1/4 részét a nyújtódeszkára szitáljuk, a vajat 1 cm-es csíkokra vágjuk, majd egyenként elkezdjük lisztezett nyújtófával ütögetni. Ne várjuk meg, míg ragacsossá válik, inkább lisztezzük még kicsit. A kilapított, liszttel homogénre ütögetett darabokat egy kupacba halmozzuk. Ha minddel megvagyunk, felvette az összes lisztet, nem melegedett túl és szép a textúrája, jól dolgoztunk. A jó vajas rész ismérve ez lenne. Képlékeny állagú, de hideg darab.
2. Ha igényli, tegyük hűtőbe rövid időre, és lisztezett nyújtófával igazítsuk ~20×30-as téglalappá. Jó vékony lesz, de a liszttől megmarad a tartása. Felhasználásig tegyük hűtőbe.
3. A kész alaptésztát lisztezett felületen kissé püföljük meg-gyúrjuk át, hogy nagyjából olyan állaga legyen, mint a vajlapunknak.
4. Nyújtsuk 25×50 centis, hosszú téglalappá, majd vegyük ki a hűtőből a vajas részt és helyezzük a tészta 2/3 részére (a fölső részt hagyjuk üresen). Jobb-és baloldalt, illetve alul is maradjon ki 2-2-2 centis perem!
5. Hajtsuk a felső, 1/3 részt a középső blokkra. Erre pedig hajtsuk rá az alsó 1/3 részt. Fordítsunk a tésztán egyet, nyújtsuk ismét 25×50-es téglalapra. Közben lisztezzünk alá, a régi lisztet pedig tudatosan söpörjük ki onnét, nehogy kiszakítsa a tésztánkat. Csomagoljuk folpackba és tegyük hűtőbe 20 percre.
6. Fordítsunk a tésztán, nyújtsuk a megszokott téglalapra. Most gondolatban négy felé osztjuk a tésztát. A fölső 1/4 részt visszahajtjuk a tészta feléig, majd az alsó részt pedig felhajtjuk, hogy a két vég érintkezzen. Közben gondosan leseperjük a lisztet, különben kirepedezhet a tészta oldala.
7. Ezután összehajtjuk, akár egy könyvet, és fordítunk egyet rajta. Kész a dupla hajtásunk!
8. Újra pihentetjük hűtőben, minimum 20 percet, maximum 6 órát. Ezután picit megütögetjük a tésztát, két egyenlő adagra osztjuk, amelyikkel nem dolgozunk, hűtőben várakoztatjuk.
9. 8 mm vékonyra nyújtjuk, inkább hosszanti irányban. Két sávban gymás mögé sorakoztatjuk a csokicsíkokat, majd a szélesebbik oldaltól elkezdjük feltekerni. Ügyeljünk rá, hogy a végén alulra kerüljön a hajtás.
10. A sütőt 220°C-ra előmelegítjük, egy jénaiba vizet töltünk (a sütőnek ugyanis gőzösnek kell lennie). A csokis táskákat egyenlő mennyiségekre osztjuk egy éles késsel. Lekenjük tojással és ~30-40 perc alatt duplájára kelesztjük őket. Gőzös sütőben,  20-25 perc alatt készre sütjük. Ekkorra tetejük megbarnul, kissé “szottyos” és rongyos lesz, valami igéző illataromával! :)

Főbb alapanyagok: croissant, pain au chocolat

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, kelt tészta 15 hozzászólás » | 884 olvasás

Habosított kávé a csokoládémennyországban, avagy hogyan legyünk durva pokrócból szelíd dunyhák?

2012. február 17. péntek | 20:07 | 4 hozzászólás

Forral, másnap lefölöz, kávéval elegyít, habosít és felhörpint. Előtte persze egy nagy kanál nádcukor, meg egy csipet fahéj a tetejére. Tökéletes, most akkor szeljük azokat a habokat!

Néhány hete fent jártunk a pesti IKEA-ban, ahol végre beszereztem egy hőn áhított tejhabosítót és a hozzátartozó, széles aljú kancsót. Azóta igyekszünk napjában beiktatni egy-egy utat “pufi felhők” közé – most komolyan, tényleg mintha  bárányfelhőbe harapna az ember! Nagymosoly. :) Mondhatni végtelen a variációk sora, ha habosított házi tejről van szó; kapucsínó, “sós”-karamellás tej, vagy egy esti kakaó örök gyermeklelkűeknek. Abszolút felvállalható jelenség, megnyugtat, tetőtől-talpig átmelenget, akár egy vaskos dunyha, és ha kell, kirángat a téli depresszióból. Mert mindenkinek jár.

De nem csak kalciumpótlásban mesterkedtem az elmúlt napokban, elvégre a boldogsághormon-szintet nemcsak hogy fenntartani, de kicsit talán túladagolni is tudni kell. Habosított nyalánkságok mellé különösen ajánlom a következő desszertet, csupaszív édesszájúaknak.

 

Előre leszögezném, ez egy tömény desszert. De tömény desszertek között is az a szerethető töménységű, beleértve a tetején elterpeszkedő karamellizált banánkarikát is. :) Nem csak az étcsoki dübörög benne, mellette igenis jelen van a banán és a lágy karamell is. Ők hárman jól dominálnak, mindig is szerettem ezek kombóját együtt.

Nem tudom lükeség-e, sokszor kétkedtem mostanában magamban, a választott hivatásban, vagy hogy egyáltalán nekem rendelt dolog-e a cukrászat… azért elmondom mit érzek a sütivel kapcsolatban, mi az ami engem megragadott!

A süti magas kakaótartamú, márpedig a bűvös 70% határában már fennáll az a veszély, hogy az édesség esetleg nem lesz elég édes. Mi több, talán el is nyomja a plusz ízeket, és összeolvad egyetlen, tömör ízvilággá. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a csokoládé már önmagában is valami. Itt viszont, mint írtam is, előtérben marad a banán és a karamell. A sós karamell, amibe mostanában annyira bele vagyok habarodva.  Mert nem úgy kell ám elképzelni, mint egy émelyítően sós, inkább valamilyen húsételhez passzoló szószt.. Ő sokkal inkább egy karamell, ami nem csömörédességű. Mintha az édességét ellensúlyozná a tengeri só, de közben mégis kiemel ízeket. Nagyon különös ez számomra..

Sokféle süteményhez szervíroztam már ezt az öntetet, és sosem okozott csalódást. Jó friss gyümölcs mellé mártogatósnak, kiváló túrótortára vagy tejbe… Könnyen eltartható, majd tovább bolondítható, mindez kis ínyenceknek. :)

A tésztaalaphoz:

112 g puha vaj
60 g porcukor
60 g nádcukor (muscovado)
150 g liszt
40 g kakaópor
1/4 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. só
2 tojássárgája

Elkészítése:

Keverjük ki a vajat a kétféle cukorral, majd szitáljuk hozzá a lisztet, kakaóport, szódabikarbónát és a sót, végül a tojások sárgáit. Csomagoljuk fóliába, és tegyük hűtőbe legalább egy órára.

A banános-sós karamellás krémhez (200 ml fog kelleni)

1 1/2 csésze kristálycukor
1/2 csésze víz
1 csésze tejszín
1 1/2 tk. enyhén sózott vaj (Lurpak)
1 tk. vaníliapaszta
1/2 tk. tengeri só

+ 2 kisebb, érett banán
+ 2 tojás

1. Egy tapadásmentes serpenyőben keverjük össze a vizet a cukorral, és közepes hőfokon kezdjük el melegíteni. Időnként keverjük meg, míg a cukor feloldódik. Közben egy vízbe mártott kenőecsettel nyaldossuk körbe a serpenyő falára tapadt cukorkristály-szemcséket.
2. Miután forrni kezd már ne kevergessük, de néha rázogassuk meg. Amikor borostyánszínűre váltott (nagyjából 12-15 perc), húzzuk félre és adjuk hozzá a tejszínt. Óvatosan, a felcsapó gőz éget! Használjunk egy kézi habverőt, és elegyítsük gyorsan a szószt, majd tegyük vissza a tűzre.
3. Adjuk hozzá a sót, a vaníliapasztát és a vajat. Forraljuk össze, de ügyeljünk a karamell színére! Ne legyen túl sötét, különben kihűlésével egyre jobban besűrűsödik a szósz.
4. Miután kihűlt, 200 ml szószba pépesítsünk 2 banánt és 2 egésztojást.

A csokoládékrémhez:

150 ml tejszín
80 ml édesített sűrített tej
230 g finomra vágott étcsokoládé (64% vagy 70%)
1 tk. vaníliapaszta
2 egész tojás

Forraljuk fel a tejszínt az édesített sűrített tejjel, majd keverjük el a finomra aprított étcsokival. Hagyjuk hűlni keveset, és dolgozzuk bele a 2 egész tojást és a vaníliapasztát.

A tükörfényes csokiglazúrhoz (~80 g kell, de a maradék visszamelegíthető!)

230 ml víz
290 g kristálycukor
95 g cukrozatlan kakaópor, átszitálva
10 g lapzselatin, 60 ml hideg vízbe beáztatva
190 ml tejszín (min. 30%)

Elkészítése:

1. A vizet a cukorral, a kakaóporral és a tejszínnel közepes lángon melegíteni kezdjük. Időnként kavarjuk meg, hiszen a kakaópor könnyen leéghet az edény aljára. Cukorhőmérővel ellenőrizzük a hőfokot, ha a 106°C-t elérte, húzzuk félre!
2. Hűtsük vissza 60°C-ra, majd adjuk hozzá az előzőleg vízbe áztatott zselatint. Keverjük simára.
3. 30°C-on már felhasználható. Ekkor öntsük a torta tetejére, majd a kenőkéssel elsimítva vonjuk be mindenütt a tortát. Ha jól dolgoztunk, mindenütt befedi, az oldalán sem keletkeznek rések. Ha valahol mégis kimaradna, a maradék krémből takarjuk el a hibát.

A díszítéshez:

1:1 arányú cukor+víz, karamellizálva
banánkarikák
friss tejszínhab

A pite összeállítása:

1. Nyújtsuk a tésztát 7 mm vastagra és béleljünk ki vele egy 26 cm átmérőjű piteformát. A kilógó részeket egy éles késsel nyessük le. Fektessünk rá egy réteg sütőpapírt, majd töltsük meg szárazbabbal. 200°C-ra előmelegített sütőben süssük elő vakon 20 percig, majd emeljük ki a nehezéket és süssük további 5 percig.
2. A csokikrémet öntsük a tészta aljára, majd kanalanként adagolva, egy fogpiszkálóval márványozzuk bele a banános-sós karamellkrémet is.
3. 160°C-on süssük további 25-30 percig, ekkor a töltelék széle kissé bebőrösödik, de közepe remegős marad. Vegyük ki, ha kihűlt kanalazzunk rá kevés tükörglazúrt, vonjuk be vele a pitét.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, pite 4 hozzászólás » | 836 olvasás

Ártalmatlan lángnyelvek a téli zimankóban

2012. február 5. vasárnap | 10:44 | 3 hozzászólás

Egy ponton csak arra leszünk figyelmesek, hogy ez a hétvége bizony kettébe szakadt. A Nagy Hó előtti időkre, illetve a Nagy Hóban eltöltött napokéra. :-)) Dereng még valami egy kék egű, lágyan nyaldosó napsugaras csütörtökről, no meg Apukám hümmögéséről, hogy “itt márpedig semmi sem fog esni, érthetetlen mit kell felfújni egy kis hószállingózást”… Aztán jön az éles váltás; behavazódott háztetőkkel meg két felpuffadt mellénnyel az overallunk alatt.  Szeged látképe egyszerre megváltozik. Egy jégtáblává fagyott a Tisza, a parkolók helyén kisebb-nagyobb hóborította autóbuckák hullámzanak. A Petrozsényi utca egyik, roppantmód ápolt házsorában is csak a Dusha-család portája előtt magaslik egy jókora hótömb. Ezen természet alkotta emlék csodájára, meglehetősen sokan járnak – bosszankodni.

És eközben rendkívül idilli pihezuhé teszi járhatatlanná az utakat. Nini, hiszen majdhogynem kiürült a Boltocska 2.0  éjjel-nappali készlete, de óva int a zsúfolásig tömött pékség is – már kedvenc házi túrós pitéjében se reménykedhet az ember! Kifordulva az ajtón megszeppenve nyugtázzuk; kisebb pánikhangulat lett úrrá Szegeden.

Egyébként a kezdeti ítéletidőből nem sokat éreztem, péntekre ugyanis volt egy több hete lefixált tortarendelésem. Őszintén szólva iszonyúan féltem tőle, München előtt tortáztam utoljára.

A mostani tűzoltós torta Kristófnak, a D. család legkisebbjének készült. Tudom mindig elmondom, de egyszerűen imádnivaló a csapat. Tündériek voltak most is, ahogy a hóval és cúggal együtt besüvítettek az előterünkbe.  :-) Visszatérő “betortázók”, korábban Nekik készült a szívemhez igen közelálló rózsás kávékrémes, vagy épp a legutóbbi pirospozsgás Aranyhaj torta.

Kristóf az utóbbi időben zsong a tűzoltóautókért, nem is lehetett hát kérdés a figura. De iszonyúan megszenvedtem vele. Egyrészt biztosan elszoktam a mintázástól, mert nehezemre esett térben és ilyen piciben gondolkodni, majd kidekorálni miniatűr lámpácskákkal és az elengedhetetlen tűzoltólétrával. :-) Más felől talán könnyebb is lett volna, ha maga a forma egy tűzoltóautó, akkor jobban elmerülhettem volna a részletekben. Vagy legalább nem maradtak volna le az oldalsó ablakok – ezek ugyanis sehogy sem akartak ráférni a tömbre.

Éppen ezért érdemes a tűzoltóautó elejét jobban megmagasítani! (Facebookon többen is írtátok, hogy elkészítenétek a tortát, most ehhez nyújtanék kis útmutatót, felhívást a buktatókra.) Különösebb gondot remélhetőleg senkinek sem okozott, engem azért picit zavart. De akár rá is foghatjuk, hogy stilizált foktokból áll össze. Az ablakhoz és díszítőcsíkokhoz ollót használtam, ezzel tudtam legbiztosabban vágni.

Formázáshoz ezt a készletet használom. Itt Szegeden még kapható, Sőregi oldalán viszont csak a drágábbik fajtát  találtam meg, amiért elkérnek csaknem 10 000 Ft-ot. Kétség kívül hasznos és időtálló termék ez, jobb esetben csak egyszer kell megvenni az életben. :-) A gömb végű nagyobbik felével mélyedést lehet készíteni a kerekeknek, a tűzcsap alsó részének és “spikájának”, kisebbik felével pedig feltapaszthatjuk az apró lámpákat. Türelmet igényel, de gyorsan az ember kezére áll!

A színek

Egyáltalán nem támogatom a mesterséges színezőket. Sőt, amit lehet, igyekszem natúr marcipánból, természetes színezék (céklapor, kakaópor, pisztácia, instant kávé, stb.) hozzáadásával meggyúrni. Nos, a mostani torta nem az a torta volt. Le sem tagadhatnám, sok színezőt vett fel. Kapni már cukrászdiszkontokban természetes ételszínezőt, csak hát ezeknek ugyebár aranyáruk van. :-)

Helyettük inkább Wilton tégelyeket használok, a paszta állagúakat. Ezek sem olcsók, a 12 db-os 5500 Ft – és jelenleg nincs raktáron. Ha külön vesszük darabjuk 770 Ft, ami szintén horrorár.

A lángnyelveket márványoztam, ez egy nagyon egyszerű, de annál látványosabb trükkje a tűzhatás érzékeltetésének: Nagyjából 5-8 dkg natúr marcipánra lesz hozzá szükségünk.

1. A marcipánt henger alakúra formázzuk, kissé ellapítjuk.
2. Elővesszük az ételfestékeket: egy tégely bordót, egy harsány pirosat és egy intenzív sárgát.
3. Fogpiszkálóval kevés pasztát felviszünk egy csíkban a marcipánmasszára, előbb a mélybordóból, majd kis kihagyással mellette a pirosból, végül a sárgából is. A sárga csíkokat mindig megdupláztam, hogy ellensúlyozza a pirosakat.
4. Ezután félbehajtjuk a masszát, kicsit megint ellapítjuk és megismételjük a műveletet. Félbehajtjuk, majd elkezdjük gyúrni a masszát – minél tovább gyúrjuk, annál örvénylőbb lesz a mintája.
5. Ezután 2-3 mm vastagra nyújtjuk, és ollóval kivágjuk a lángnyelveket. Hideg vízzel picit leecseteljük, majd a lángnyelvek széleit felpödörjük, így térbelibb lesz az egész. Megcsavarhatjuk, vagy összecsíphetjük végüket, innentől már csak fantáziánkra van bízva! :-)

Fényő és tükörsima bevonat a tortának: Mirror Glaze (Tükörglazúr)

Nagy kedvenc, hiszen a felületen él és játszik, kihangsúlyozza amit ki kell és sosem okozott még csalódást. Ráadásul ízében is elsőosztályú, holott minőségi csokoládét nem is tartalmaz! Szükségünk lesz jó fajta keserű kakaóporra, minimum 30%-os tejszínre, (lap)zselatinra, cukorra és vízre. Illetve egy cukorhőmérőre. Ez elengedhetetlen a tökéletes mázhoz.

230 ml víz
290 g kristálycukor
95 g cukrozatlan kakaópor, átszitálva
10 g lapzselatin, 60 ml hideg vízbe beáztatva
190 ml tejszín (min. 30%)

Elkészítése:

1. A vizet a cukorral, a kakaóporral és a tejszínnel közepes lángon melegíteni kezdjük. Időnként kavarjuk meg, hiszen a kakaópor könnyen leéghet az edény aljára. Cukorhőmérővel ellenőrizzük a hőfokot, ha a 106°C-t elérte, húzzuk félre!
2. Hűtsük vissza 60°C-ra, majd adjuk hozzá az előzőleg vízbe áztatott zselatint. Keverjük simára.
3. 30°C-on már felhasználható. Ekkor öntsük a torta tetejére, majd a kenőkéssel elsimítva vonjuk be mindenütt a tortát. Ha jól dolgoztunk, mindenütt befedi, az oldalán sem keletkeznek rések. Ha valahol mégis kimaradna, a maradék krémből takarjuk el a hibát.

A torta összeállításához szükség lesz egy ütős piskótára, egy könnyed krémre, no meg Bonbonetti rudakra a közeli CBA-ból. :-)) Ne szégyelljük, nagyon finom és roppant dekoratív. Ráadásul emlékeztet valami farakásra, aminek fele esetünkben épp porig égett.

Most egy kíméletes, finom házi tejes téli almakrémmel töltöttem be a tortát. A Velencei álomhoz hasonlóan most is felcikkeztem az almát, majd egy vaníliás-fahéjas sárgakrémmel felfőztem. A piskótám egy hihetetlen finom aromájú, karamelles bűnbeesés, amit hamarosan cupcake formájában újra elkészítek. Akkor jön hozzá recept is, tessék addig beszerezni hozzá egy csomag muscovado nádcukrot!

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 3 hozzászólás » | 595 olvasás

Roppanó burok alatt fodros talpacskák

2012. január 22. vasárnap | 16:38 | 4 hozzászólás

Rászántam magam, leírom a fejleményeket. Igaz, még mindig semmi konkrétum, helyette inkább a téboly, valami elfolyó ürességben.

Szerdán bent jártam a Forrásban, tudjátok, a jelenlegi munkahelyemen. Kérdeztek, én pedig válaszoltam – már amire tudtam, már amivel akartam szembesülni. Még számomra sem tiszta az út, nem tudom mi vár rám a következő hetekben, hónapokban… Hát nekem szegezheti bárki is a kérdést, csak úgy mellékesen félvállról, hogy akkor befejezem a szakma tanulását vagy sem? Mintha épp a heti programomról faggatna… Félre ne értsetek, itt egyedül bennem van hiba.. Túl fájdalmas belegondolni egy esetleges ‘nem’-be. Nem is hiszem, hogy képes lennék rá.. beletörődni. Szeretném előbb megnézetni az eredményeimet, hogy aztán alternatívákat hallhassak a járhatóról és a járhatatlanról. És végül tudjátok mit szeretnék? Harcolni, jobban küzdeni, mint eddig bármikor.

Amit tehát most tudunk: Továbbra is bitang rossz, 80 éves néniével megegyező a csontsűrűségem. A csontjaim – persze csak ha minden maradna a régiben -, előbb-utóbb egyszerűen elporladnának. Szerencsére még visszafordítható, erre kaptam most cseppeket – durva, a maxi napi adag háromszorosát kell benyelnem. A gerincem szintén csapnivaló és gyakran fáj, de orvos még nem látta a leleteket. A rehabilitáció hatékonyságában viszont töretlenül bízom. :-)  Szuper jó a gyógytornászom, bízom benne, hogy gyorsan belerázódom a dologba. Az idő pedig nekem dolgozik. Csak ne lenne akkora türelemjáték. :-)

Nem vagyok egyébként túl kreatív mostanság, kissé beszürkültem. Az az igazság, a mindennapos fizikoterápia-gyógytorna könnyűszerrel kicsinálja a napot, és persze agyilag is rendesen kipurcanunk a családdal. Ha akad is egy-egy szabad délelőtt, folytonos csúszásban, időhiányban vagyok.

Na persze ilyen tartalmas körítés mellett ideje a macaronról is szót ejteni. Igen, ott a fotón, a bögre mellett kedves-barnás színben. Fényárban született, akkor csak jó lehet, nem?

Valóban rafinált kis apróság ez a macaron. viszont legnagyobb fegyvere talán maga a neve, meg a hely ahonnan jött. Mert ugye ha valami francia, akkor az feltehetőleg

macerás, fondorlatos és roppant időigényes
mütyür munka
tele elhasalós buktatókkal
persze ettől még nem lehetetlen vállalkozás
a könyörtelen megpróbáltatások sora után az ízélmény mindig felbecsülhetetlen

Emlékszem az első adagra, úgy 2010 decemberéből. Meg arra, milyen komoly ráhangolódási szakasz előzte meg a sütést. ;-)) De én azt mondom megvan a maga bája ennek is, csak úgy mint a legtöbb macerás süteménynek. Tény, hogy kissé stresszes munkafolyamat, van mivel bíbelődni, de a végeredmény mindent kárpótol. Ilyenkor pedig határtalanul büszke tudsz lenni magadra, amiért bevállaltad. Pláne, ha sikerrel jársz.

És miért ne sikerülne? Az utóbbi időben már rengeteg szépen kisakkozott recept kering a hálón; határon innen és határon túl, egyre több helyen söpör végig a macaron-hullám. Csobbanjunk is egyet! Most kedves Noé’ barátném alapreceptjét csentem el! A dupla adagból végül köbö 70 korong sült ki.

Legutóbb tehát nugátos-toblerone csokis ganache került bele töltelékként, nagyon jól kiegészült a mogyorós macaronnal. Régen nagyon nem csíptem a toblerone csokit, most meg odáig vagyok érte. Különösen a piramis aljába zárt roppanós manduladarabkákért. Egy rúd még megmaradt a müncheni kiruccanásból, ezt áldoztam most be ganahke tölteléknek. Nem csalódtam, egy kis nugáttal meg a étcsokis ganache-al kiegészíülve helyrebillent az egyensúly, nem volt se túl keserű, se túl tömény. Kimondottan gyorsan fogytak! :-)
A makik egy leheletnyit világosabbra sikeredtek mint szerettem volna, kár, hogy csak pörkölt pucér mogyoró volt itthon.

Hozzávalók
…a nugátos-tobleronés csokiganache-hoz

1 rúd toblerone (50g)
50 g mogyorónugát (házi készítésű vagy Aldis)
50 g étcsokoládé (70%)
100 ml tejszín
1 ek. mogyorólikőr (elhagyható)

Elkészítése

1. A toblerone csokit a nugáttal együtt, vízgőz fölött megolvasztjuk. Félrehúzzuk, folpackkal letakarva és kihűtjük.
2. Az étcsokoládét vékonyra szeleteljük, egy fém tálkába tesszük. A tejszínt a mogyorólikőrrel együtt felforraljuk, majd az étcsokira öntjük és simára keverjük.
3. Amikor mindkét krém langyosra hűlt, összekeverjük, majd sima csöves habzsákba töltjük. Két korong macaron közé töltjük, néhány órát állni hagyjuk.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 4 hozzászólás » | 659 olvasás

Pöttyös kupola, kandírozott citromkarikával, fehércsokis citrommousse-szal

2012. január 12. csütörtök | 13:26 | 6 hozzászólás

Persze hajnal van megint.. Kár, tegnap egészen jól ébredtem; széles vigyorral, kipihent fejjel – már-már egészen újszerű élmény vakítóan fehér ablak alatt “bebootolni”. :-) Na de most másképp van, és tudtam is, hogy másképp lesz. Már este beszugeráltam magamnak, 5-nél tovább biztosan nem alszom… És mekkorát tévedtem, 4:59-kor markoltam meg a mobilomat. Tulajdonképp gerincfájásra eszméltem, már megint. Talán a tegnap esti “csináld magad” gyógytornám tette meg hatását – vagy épp ellenkezőleg, nem tette meg.. Bele kell még tanulnom, néha valahogy az az érzésem, valamit nem csinálok jól..

Kalandos hét volt a legutóbbi – átértékelt bennem pár dolgot.. Persze mindig különös kettősség ez, amikor a szív és az ész másra vágyik, amikor új fontossági sorrendet kell kiismerned, majd összeegyeztetned a mindennapokkal. Végre észrevenni és el is fogadni bizonyos tényezőket, mondjuk az egészségedért. Ők a saját kis piócáid; bármennyire is szeretnél tőlük megszabadulni, nem tűnnek el. Hozzáad tapadva, együtt élitek le az életet. És előbb vagy utóbb válaszút elé kényszerítenek… Mindenkinek van saját piócája, egy terhe a vállán, a gerincén, a lelkében. Hiszen Te is tudod. De biztosan olyan rossz ez? Ha távolabbi tervekért, valódi vágyálmokért kell áldozatot hozni, megteszem. Például jelenleg nem dolgozom. Vissza az alapokhoz, ismét itthoni csendes cukrászat, nagy gépek, üstcíbelés és szállodai rohamtempó nélkül. Ki vagyok ugyanis írva táppénzre, miközben orvostól-orvosig járok. Hogy elromlott dolgokat javítsanak meg rajtam. Még az olajozás hátravan.

Napi rendszerességgel gyógytorna, jövőhéttől 10 nap fizikó-terápia, ma röntgen és csontsűrűség vizsgálat. Már megint cserben hagytam a testemet, és ezt most nem úszom meg büntetlenül. Közel egy év kihagyás után mintha mindent elölről kellene kezdenem, meg újra beépítenem a hétköznapokba. Jobban mondva muszáj lesz e köré felépítenem mindent, ha gyógyulni szeretnék. Ha szőtt álmokat szeretnék megvalósítani.

Őszintén szólva ötletem sincs, milyen eredményeim lesznek. Félek tőle, hiszen hónapok óta érzem magamon a változást, minden tünet fokozatosan erősödött, csak…Elhallgattam, nem vettem róla tudomást. Hiszen ugyanmár, a legtöbb embernek van gerincproblémája, mégis együtt él vele. Mellette dolgozik, eljár szórakozni, teljes életet él.. De most már szembetűnő a dolog, látom magamon. Nehezebb hajolgatni vagy egyáltalán mozogni, egyik lábamat jobban terhelem, és a legrosszabb… hogy fáj. Eddig sosem fájt, egy-egy megterhelő nap kivételével. Ami aztán gyorsan el is múlt, legtöbbször egy éjszaka alatt regenerálódott, sosem foglalkoztam vele. Hiba volt, buta voltam..

Közben elhoztam, itt van végre a hétvégi családos, vacsoracsatás desszertünk! Áh, szerintem nyugodtan nevezzük csak nevén: a győztes vacsoraest desszertjét – a szerk. ;-)) Oké, talán ez a citrusos ízvilág törpillatermetű csajoknak nem volt épp megnyerő, lásd Luca “rózsaszínfodor” cicát, aki már az első kóstolásba beleborzongott. Őt azt hiszem jobban megvettük volna valami epres beütéssel…  Emlékszem egyébként ilyen voltam én is, Anyu ugyanis egy időben nagy átszellemültségben igyekezett fantáziadesszerteket alkotni, természetesen szokatlanul új ízkombinációkkal. Mi persze kissé begyöpösödött banda lehettünk, mert sehogy sem értettük meg művészetét. Ilyen volt például a zserbója is, vaskos citromos mázzal a tetején. Igen, mi is éreztük, kissé összeférhetetlen ízek kavalkádja. És persze hirtelen nem is tudom, tettem-e már róla említést a blogon. Tudniillik elég mély nyomokat hagyott bennünk.

Na ez nem arra hasonlított. Enyhén citromos, lágyan vajas piskóta, ami a mákkal köztudottan jó párost alkot. Pláne ilyen lazán megdarált mákszemekkel, amik akár egy robbanós cukorka, kissé ciripel a szádban. Még én is szívesen bontottam le a musszréteg falát, pedig a máktól sokszor megfájdul a gyomrom. Az édes fehér csoki mousse-és a fanyar, kissé csípős citromos együttese pedig tökéletes bevonata lett a kupolámnak. Ezt már csak egy kandírozott citromkarikával lehetett tetézni! :-) El tudom képzelni valami nyári habos, frissítő desszertnek, de így a mák miatt télidőben is abszolút vidámságforrás. Az kell is most.

Hozzávalók
/10 kupolához (2 db silicomartos kupolaformát használtam)/

Lemon Curd

5 nagy tojássárgája (a fehérje félretéve makikhoz)
½ csésze cukor
½ csésze frissen facsart citromlé
4 tk. citromhéj
egy csipet só

Az első öt hozzávalót vízgőz fölött, közepes lángon melegíteni kezdjük, forrástól számított 4-5 percig (ha van konyhai hőmérőnk, kb 77°-osnak kell lennie a krémnek). Ekkorra besűrűsödik, pudingszerű állagot kap a massza. Nyomjunk rá folpackot, majd tegyük félre hűlni.

A fehér csoki ganache-hoz:

140 g fehér csoki (jó minősgű legyen, ne túl zsíros)
¼ csésze tejszín
2 2/3 csésze tejszín, felverve

A fehér csokit felaprítjuk, a tejszínt felforraljuk és ráöntjük az előkészített fehér csokira. Elkeverjük, és folpackot nyomunk rá. Teljesen kihűtjük.
Amikor kissé meghűlt, robotgéppel alacsony fokozaton kezdve felverjük a ganache-t. Egészen habos, kemény állaga lesz, ekkor forgatjuk bele óvatosan az előzőleg, külön edényben felvert tejszínt. A kész fehér csokis habot végül a lemon curd-del apránként eldolgozzuk, és hűtőbe tesszük legalább 3 órára.

A pöttyös mákos piskótához:

 2 egész tojás + 1 tojássárgája
200 g tejföl
2 tk. vaníliapaszta/esszencia
250 g finomliszt
250 g finomított szemcséjű cukor (ennek hiányában egyszerű kristálycukor, kissé megőrölve)
1 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
10 g reszelt citromhéj
50 g egész mákszem
200 g puha vaj

Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra, a kupolaformákat készítsük elő egy sütőlemezre. Hiányában használhatunk helyette muffin-, kuglóf-, vagy sima kapcsos tortaformát is.

1. Egy közepes méretű tálban keverjük krémesre az egész tojásokat a tojássárgájával, 1/4 csészével a tejfölből (kb 3 ek.) és a vaníliapasztával/esszenciával.
2. A finomlisztet, a szódabikarbónát és a sütőport, a sót, a citromhéjt, a finom szemcséjű cukrot és a mákot vegyítsük el egy másik tálban. Késes robotgépben kissé őröljük meg a keveréket, nagyjából fél perc alatt.
3. A tészta alapját keverjük ki egy magasabb falú tálban. Ehhez a maradék tejfölt a szobameleg vajjal keverjük habosra, majd csurgassuk hozzá a tojásos keveréket, felváltva a száraz hozzávalókkal- habosítsuk további másfél percig. Ekkorra kivilágosodik, és textúrája is egészen homogén lesz.
4. Töltsük a kész masszát habzsákból az előkészített formák 3/4-ig, kissé rázogassuk le aljukat. Süssük 20-25 percig, kmíg tetejük issé megpirul. Amennyiben kuglófformát vagy tortakarikát használunk, 40-45 perc alatt süssük készre. Minden esetben végezzünk tűpróbát előtte!

A kandírozott citromkarikákhoz:

2 citrom karikákra szelve, 5 perc alatt előfőzve annyi forralt vízben, ami épp ellepi
1 csésze víz
1 1/2 csésze cukor

1. Az előfőzött citromkarikák alatt a vizet kicseréljük, hozzáadjuk a kristálycukrot. Alacsony lángon elkezdjük melegíteni. Mire elkezd gyengén forrni, a cukor is feloldódik – ekkor mehetnek bele a citromkarikák.
2. Hagyjuk alacsony lángon fedetlenül ~1 órán át, amíg színe kissé aranysárgára vált, de még nem karamellizálódik teljesen.
3. Helyezzük (szilikonos) sütőlapra, és hagyjuk állni 24 órát, míg a cukorréteg meg nem szárad rajta.

Tipp: A megmaradt-enyhén karamellizált cukorszirupból nagyszerű alap készülhet teának! :-)

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, énblog 6 hozzászólás » | 801 olvasás

Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések