Már megint ez az Anna Olson! A keddi adásban sikerült ismét elkápráztatnia bennünket, most mennyei almáspitéjével. Utána persze ellenálhatatlan késztetést éreztem, hogy átszaladjak a pékségbe egy almás kockáért… és mivel nem jött még teljesen rendbe a szám, odafele lázasan gyakoroltam a kiejtését. :-)) Aztán persze seperc alatt elfogyott, hárman osztoztunk rajta. :-P
Nem volt mese, sütnöm kellett. Íme egy klasszikus recept, sárgabaracklekvárral megbolondítva! ;-)
Fotók: tőlem, épphogy befejeztem a jégeső érkezése előtt. :-))
Hogy tetszik a recept? – (8 szavazat, átlaga: 4.88) Loading ...
Hozzávalók
A tésztához:
30 dkg finomliszt
17,5 dkg margarin
1 ek. kristálycukor
1 csipet só
6 ek. jeges víz
A töltelékhez:
1 kg alma
11,5 dkg kristálycukor
5 dkg barnacukor
1 mk. szerecsendió
1 mk. őrölt gyömbér
1 mk. fahéj
1 citrom leve, reszelt héja
kevés daráltkeksz
2 ek. sárgabaracklekvár
Elkészítése
A tésztához dolgozzuk el a lisztben a kristálycukrot és a sót, majd morzsoljuk el benne a lágy margarint. Öntsük hozzá a jeges vizet, és gyors mozdulatokkal dolgozzuk össze a tésztát. Pihentessük legalább fél órát hűtőben.
Ezalatt hámozzuk meg, majd reszeljük le az almákat.Ízesítsük a citrom levével. A kétféle cukrot, a szerencsendiót, a gyömbért, a fahéjat és a lisztet összekeverjük egy tálban, majd a lecsöpögtetett almához keverjük.
A tésztát két részre osztjuk, kenyhén lisztezett felületen kinyújtjuk, és kibéleljük vele a piteformát. Meghintjük darált keksszel, lekenjük sárgabaracklekvárral, majd erre halmozzuk a tölteléket.
A kisebb tésztaadagot téglalappá nyújtjuk, és centis sávokat vágunk belőle. Rácsosan rátesszük az almatöltelékre, végüket a tészta pereméhez nyomkodjuk.
Előmelegített sütőben, 200°C-on 10 percig, majd 180°C-on fél órát sütjük, míg szép barna lesz.
Mielőtt készre sülne, megkenjük a rácsokat vízzel elkevert baracklekvárral.
Szerdán olyan gyönyörű, ropogós cseresznyét láttam… meg is csappant a zsebpénzem. :-)) A “pékségbeli” Anikónak van ugyanis egy gyönyörű kertje, szebbnél szebb zöldséggekkel és gyümölcsökkel. Vetekszik a szemben lévő újszegedi zöldséges kínálatával, ahol egyébként nemrég láttam forgatni a Vacsoracsata ősszel induló szezonját. Székhelyi József “Cipúr” művészúr robogóján jelent meg, és bár a látottakból ítélve igen “beállított” volt az egész, azt a fazont nem lehet nem szeretni. :-)) Egyszer bele is sétáltam a kamerába, no meg a bicajomat szerencsésen robogója elé állítottam, aminek a stáb felettébb örült. :-D Hát ilyen kalandokban van részem Újszegeden.
Kissé eltértem a témától. Íme az “örök-szezonális” péksüti, melyet mindenképp érdemes friss gyümölcsökkel megtömködni! A málnás változat például újrasütést követel július közepén, de készíthető meggyes-mákosan vagy epres-túrósan is. A variációk sora végtelen, akárcsak a rétesek körében. Igaz, a tésztája inkább kalácséra emlékeztet, gondolom ezért is jelent meg Húsvéttájt, a Príma konyha magazin márciusi számában:
Fotók: én - a gyönyörű tálaló-tányért Iringótól kaptam, annyira nyári hangulatot idéz! :-))
Hogy tetszik a recept? – (5 szavazat, átlaga: 4) Loading ...
Hozzávalók
A tésztához (4 kisebb rúd réteshez):
1 dl tej
2 dkg friss élesztő
2 ek. kristálycukor
50 dkg finomliszt
20 dkg vaj vagy margarin
1 mk. só
2 tojás
a nyújtáshoz finomliszt
A túrós-cseresznyés töltelékhez:
50 dk áttört tehéntúró
10 dkg cseresznye kimagozva, félbevágva
1 citrom reszelt héja
3 ek. kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
2 ek. búzadara
1 ek. tejföl
1 tojás
Az almás töltelékhez:
1 kg alma megpucolva, kockákra aprítva
5 dkg vaj vagy margarin
4 ek. barnacukor
1 csapott tk. őrölt fahéj
1 púpozott ek. darált keksz
A kenéshez: 1 tojássárgája
A tetejére: porcukor
Elkészítése
A tejet meglangyosítjuk, majd az élesztőt belemorzsoljuk. Fél evőkanálnyi cukrot szórunk bele, és letakarva, meleg helyen kb. 15 perc alatt fölfuttatjuk.
Ezalatt a lisztet egy nagy tálba szitáljuk, a margarinnal elmorzsoljuk. A maradék cukrot és sót rászórjuk, a közepét kimélyítjük. Ide kerül a tojás, és a fölfuttatott élesztő.
Addig dagasztjuk, míg egynemű, közepesen kemény kelt tészta lesz belőle, mely elválik az edény falától. Ezután 4 egyforma részre vágjuk, és már dolgozhatunk is vele. – Annak ellenére, hogy élesztős tészta, nem kell keleszteni.
Egyenként henger alakúra sodorjuk, és vékony lapokat nyújtunk belőle. A lap hosszabbik oldalait néhány centi mélységben, kissé ferdén bevagdaljuk. Középen, a símán hagyott részen darált keksszel behintjük, erre halmozzuk a tölteléket:
A túrós töltelékhez az áttört tehéntúrót a reszelt citromhéjjal, a vaníliás cukorral, a búzadarával, a tejföllel és a tojássárgájával elkeverjük, majd a kemény habbá vert fehérjét beleforgatjuk.
Az almás töltelékhez az apróra vágott almakockákat a vajon megforgatjuk, a barnacukorral ízesítjük, és lefedve 10-12 perc alatt megpároljuk. Közben többször megkeverjük. Miután teljesen megpuhult, hozzáadjuk a fahéjat és a darált kekszet. A tűzről levéve hűlni hagyjuk.
A tésztát a töltelékre, egymásra hajtjuk úgy, mintha fonnánk. (Egyet balról, egyet jobbról hajtunk rá.) Sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, tetejüket tojássárgájával megkenjük, és 180 fokra (légkeveréses 165°C) előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.
..Melyből a család újabb adagot követelt Húsvétra. Nem is rémlik, volt-e hasonló édesség, amitől ennyire megvadultak volna. ) Mindössze fél órát tudtak várni, pedig a recept szerint érdemes egy éjszakát állnia. Ott tülekedtünk négyen a torta felett, feszülten várva, hogy anyu felszeletelje. Állítom, mindannyian tartottunk tragikus kimenetelétől… de mivel minden rendben történt, gondolom legközelebb sem marad sokáig érintetlen.
Flódni készült már korábban hasonló sikerrel, de ez mindent űberelt! Egy régi szakácskönyvben bukkantam rá a picit eltérő elkészítési módra. Mindent összevetve, asszem második nekifutásra jobban sikerült. A rétegek jobban elkülönülnek, a töltelékek ízesítéséhez viszont legközelebb segítségül veszem Eszter felűlmúlhatatlan receptjét!
A klinikán ismertem meg Ivettet. Nagyon sokoldalú, nagydumás csajszi, aki utálja a semmittevést. Hozzám hasonlóan gyakran halálra unta magát, ilyenkor elővett egy köteg Magyar Konyha magazint és egy vaskos spirálfüzetet – ebbe gyűjtött recepteket a régi számokból… Elmesélte, hogy máig sem érti ki lehetett az az idióta, aki ennyi értékes receptfüzetet képes volt kihajítani – tonnaszámra volt neki, valami lomtalanítás alkalmával szerezte be őket. Mikor “kiszabadultunk” , ha ideiglenesen is, de rámruházta kincseit. (Öhm, és mái napig nálam van… Nyugalom, tud róla!)
Itthon anyu mesélte, hogy jó pár éve ő is megszabadult egy jelentősebb mennyiségű magazintól. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy Ő lehetett az emlegetett “idióta”… én meg mostantól a szerencsés örökös.
Azóta az újabb kiadásokat is megvásárolom. – Sőt, ha minden igaz előfizetője is leszek jövő hónaptól! Nagyon tetszik az egész felépítése, (ugyan a sorszámozott képeknél az 1-est gyakran a 3-as követi ) szép képekkel illusztrálják és ami a legfontosabb, MO-n is beszerezhető, olcsó alapanyagokkal dolgozik! Mindenkinek ajánlom! A Boros-mézes csirke (ott ‘Mézes-Mázas csirke’ néven) is innen származik, tegnap estére készítettem a nagycsaládnak. Cseppet fárasztó nap volt egyébként, Luca kora reggel óta nálunk randalírozott a lakás-ügyintézés miatt.
Apu nagy kedvence, 60. szülinapjára a helyi cukiból 24 szeletet rendeltünk. Számuk hamar lenullázódott a méretes kiszerelés ellenére )
Talán a legismertebb és legközkedveltebb zsidó süti a flódni, dióval, almával és mákkal gazdagon töltve – egy biztos, ezen nemzeti csemegének lelke van: s bár igazi pepecs munkát igényel, egy feldobott apukával biztosan gazdagabb lettem – mindent kárpótolt! Köszönöm anyumnak a sok segítséget. Folytatás »
Imádok sütni, olykor meg főzni. 18 éves korom ellenére szabadidőm jelentős részét a konyhában töltöm, barátkozom az újszerű ízekkel. Szenvedélyem 2008-ban keződödött, az alapokat nyáriszünetben sajátítottam el - és tempómon még most is van mit csiszolni! :-))) A család meglehetősen nagy, így akadnak éhes szájak: Anyu a töménytelenédes, apu flódni-párti, Gabika nagynénim a 2/3 hab - 1/3 tészta híve, Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, míg Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én…? Csokholista vagyok. Már kibékültem ezzel a függőséggel. :-))))
Most boldog vagyok, még sosem voltam ennyire az. Visszatekintve az elmúlt évünkre, arra, amit a családdal átétlünk... Mostmár hiszem, hogy meg kellett történnie. Ha nem maradtam volna ki egy évet a suliból, ha nem edződöm meg testileg és főként lelkileg, sosem szántam volna rá magamat ekkora változásra. Köszönöm az Istennek, hogy fogta a kezem és vezetett. Hogy megtaláljam a saját utamat. Biztosan szelíden mosolygott, amikor a vasárnapi miséken imádkozáskor - hát hogy is mondjam - gyakran kerültem előtérbe :-)))
2009 szeptemberétől immár cukrásztanoncként, a csudiszép szakmás ruhámban lébecolhatok. Idén július közepétől pedig nyári gyakorlatra mehetek a szegedi Novotel szállóba, ami minden tekintetben nagy lehetőség lesz! Egy parányit azért félek.
- Saját fényképezőgép – pampararam...tudom én, csak hát.. ez úgy valamiért mégis kikívánkozott belőlem...
- ételfilcek a Bakay Nándor utcáról, gitterrács mert az naaagyon fontos, állítható fémkeret, meg valami vaskosabb, görgős nyújtófa, kerek bonbonforma - hát igen, folyton ezek a fránya cukikellékek, ezért a pont velejárója egy újabb szégyenlős smiley lesz: Nem is tudok másban gondolkodni, pedig lassan nem férnek hova.
- cupcake sapi, mert az annyira trendi!
- dekordolgok ételfotóhoz...? :-) anyagdarabok, tányérkák és tálalók, vagy csak egyszerű kiegészítő cuccosok!
- könyvek: külföldi receptkönyvek, no meg a Twilight Saga - Eclipse