Sütimizéria

Tegnap este Gabikánál Mikulásoztunk! A cipellőinkre Lucának volt gondja, nagy fontoskodva rendezgette őket szép sorjában - egyenest a bejárat elé, inkább úttorlasz gyanánt. :-))) A háttérben meg ment a susmus, huncut settenkedés, és cipőtömködés hangosan zörgő csomagokkal. Olyannira jól sikerült a figyelemelterelés, hogy Luca hosszú percekig inkább bennt játszott. Amikor aztán megkértük dobja ki az összegyűlt szemetet, végre nekiiramodott. :-))) Milyen fura, néhány éve még én voltam kicsi. Mondjuk nehezebb eset lehettem, én csak a harmadik köröm után vettem észre a pirosló csomagokat. :-))))

Luca odáig volt a rongybabáért! Annyira édeset sikerült választanunk a karácsonyi soron, akár a legkisebbik juhászlegény egy népmeséből - szinte érezni a ruhácskáján a hamuban sült pogi illatát! :-))) Gábor előtt valószínű nem ez a jelenet elevenedett fel. Ő azon dolgozott nagyban, hogy Luca Palira keresztelje a mikrofonfrizurás kiscsávót. Nem akárkire, Balázs Palira. :-)))) Tündéri képek készültek, muszáj lesz elcsórnom néhányat Babszitól. Kapott egy takarítószettet is! :-)) Jaj, az a poroló rengeteg sok szemetet csinál! :-))) De Luca lelkesen porolt mindent, útját csak az alálibbenő tolláradat követte. :-))))

És íme, az én ajándékom Mikulásra! Úgy tűnik nem igazán tudok mostanában elvonatkoztatni a magvaktól. Megvadulunk érte csak úgy natúrban is, igen sűrűn markolunk szemezgetünk a zacsiból, csak úgy finom úrilányok módjára. Ez már egyébként a harmadik kilós kiszerelés, mondván a karácsonyi sütikbe jó lesz. Jó ám! :-)))

Szóval ezen magvak egy részét forgattam vajas karamellkrémbe, majd bolondítottam meg kukoricapehellyel. Nem véletlen ám az aranytallér-jelenség, Szent Miklós püspök történetét próbáltam a sütibe csempészni. Isteni összhatás, lehetlen a megállni egy csík után. A tésztája is omlós és porhanyós, némi fahéjjal és házi vanilincukorral fűszerezve!

Hozzávalók

A tésztához:

• 130 g vaj
• 130 g barnacukor
• 10 g házi vaníliás cukor
• 2 tojás
• 300 g finomliszt
• 1 tk. sütőpor
• 1 mk. fahéj

A töltelékhez:

• 250 g vaj
• 20 g vaníliás cukor
• 150 g barnacukor
• 150 g őrölt mandula, törökmogyoró és dió keveréke
• 50 g durvára vágott mandula
• 50 g durvára vágott törökmogyi
• 100 g durvára vágott dió
• 50 g kukoricapehely + egy marokkal a tetejére
• ~100 g eperlekvár

Elkészítése

1. A tésztához a finomlisztet, a fahéjat és a sütőport egy tálba szitáljuk. Elmorzsoljuk benne a vajat, majd hozzáadjuk a kétféle cukrot és a tojásokat. Gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát, és 1 órára hűtőbe tesszük.
2. Ezalatt előkészítjük a magvakat. A darálnivalókat válogatás után egy kisebb teflonedényben, olaj hozzáadása nélkül megpörköljük, majd aprítógépbe dobjuk. A többit durvára vágjuk, félretesszük.
3. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Kinyújtjuk a tésztánkat, sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodjuk, és megkenjük lekvárral.
4. Egy kisebb edényben megolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a vaníliás, illetve barnacukrot. Hozzáadunk 4 kanál vizet, felforraljuk, majd belekeverjük a dióféléket és a kukoricapelyhet. Röviden elmélázunk azon, milyen finom is az illata.
5. Rákanalazzuk a tésztánkra, és sütőbe toljuk 20 percre. Kikapjuk, egy marék kukoricapehellyel meghintjük, és visszatoljuk még 5-10 percre. Nem gond, ha még picit remegős a karamellréteg, hűlés közben folyamatosan dermedni fog.

Néhány fotó tegnapról: