Tegnap este Gabikánál Mikulásoztunk! A cipellőinkre Lucának volt gondja, nagy fontoskodva rendezgette őket szép sorjában - egyenest a bejárat elé, inkább úttorlasz gyanánt. :-))) A háttérben meg ment a susmus, huncut settenkedés, és cipőtömködés hangosan zörgő csomagokkal. Olyannira jól sikerült a figyelemelterelés, hogy Luca hosszú percekig inkább bennt játszott. Amikor aztán megkértük dobja ki az összegyűlt szemetet, végre nekiiramodott. :-))) Milyen fura, néhány éve még én voltam kicsi. Mondjuk nehezebb eset lehettem, én csak a harmadik köröm után vettem észre a pirosló csomagokat. :-))))
Luca odáig volt a rongybabáért! Annyira édeset sikerült választanunk a karácsonyi soron, akár a legkisebbik juhászlegény egy népmeséből - szinte érezni a ruhácskáján a hamuban sült pogi illatát! :-))) Gábor előtt valószínű nem ez a jelenet elevenedett fel. Ő azon dolgozott nagyban, hogy Luca Palira keresztelje a mikrofonfrizurás kiscsávót. Nem akárkire, Balázs Palira. :-)))) Tündéri képek készültek, muszáj lesz elcsórnom néhányat Babszitól. Kapott egy takarítószettet is! :-)) Jaj, az a poroló rengeteg sok szemetet csinál! :-))) De Luca lelkesen porolt mindent, útját csak az alálibbenő tolláradat követte. :-))))
És íme, az én ajándékom Mikulásra! Úgy tűnik nem igazán tudok mostanában elvonatkoztatni a magvaktól. Megvadulunk érte csak úgy natúrban is, igen sűrűn markolunk szemezgetünk a zacsiból, csak úgy finom úrilányok módjára. Ez már egyébként a harmadik kilós kiszerelés, mondván a karácsonyi sütikbe jó lesz. Jó ám! :-)))
Szóval ezen magvak egy részét forgattam vajas karamellkrémbe, majd bolondítottam meg kukoricapehellyel. Nem véletlen ám az aranytallér-jelenség, Szent Miklós püspök történetét próbáltam a sütibe csempészni. Isteni összhatás, lehetlen a megállni egy csík után. A tésztája is omlós és porhanyós, némi fahéjjal és házi vanilincukorral fűszerezve!
Hozzávalók
A tésztához:
-
130 g vaj
-
130 g barnacukor
-
10 g házi vaníliás cukor
-
2 tojás
-
300 g finomliszt
-
1 tk. sütőpor
-
1 mk. fahéj
A töltelékhez:
-
250 g vaj
-
20 g vaníliás cukor
-
150 g barnacukor
-
150 g őrölt mandula, törökmogyoró és dió keveréke
-
50 g durvára vágott mandula
-
50 g durvára vágott törökmogyi
-
100 g durvára vágott dió
-
50 g kukoricapehely + egy marokkal a tetejére
-
~100 g eperlekvár
Elkészítése
-
A tésztához a finomlisztet, a fahéjat és a sütőport egy tálba szitáljuk. Elmorzsoljuk benne a vajat, majd hozzáadjuk a kétféle cukrot és a tojásokat. Gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát, és 1 órára hűtőbe tesszük.
-
Ezalatt előkészítjük a magvakat. A darálnivalókat válogatás után egy kisebb teflonedényben, olaj hozzáadása nélkül megpörköljük, majd aprítógépbe dobjuk. A többit durvára vágjuk, félretesszük.
-
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Kinyújtjuk a tésztánkat, sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodjuk, és megkenjük lekvárral.
-
Egy kisebb edényben megolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a vaníliás, illetve barnacukrot. Hozzáadunk 4 kanál vizet, felforraljuk, majd belekeverjük a dióféléket és a kukoricapelyhet. Röviden elmélázunk azon, milyen finom is az illata.
-
Rákanalazzuk a tésztánkra, és sütőbe toljuk 20 percre. Kikapjuk, egy marék kukoricapehellyel meghintjük, és visszatoljuk még 5-10 percre. Nem gond, ha még picit remegős a karamellréteg, hűlés közben folyamatosan dermedni fog.
Néhány fotó tegnapról:



















Szenvedélybetegség, egyszerűen mindig vennem kell valami újdonságot… Nem tehetek ellene semmit. Elsősorban anyu szénhidrátnapjaira készülnek ezek a mennyei tortacsodák. Ez az egyetlen tűrhető napja – élvezze hát ki!
Alul egy egyszerű piskóta, isteni holland kakaóporral dúsítva, a tetejét pedig édes, roppanós csokis-kukoricapelyhes forgataggal koronázzuk meg. Mosolygok, ha rápillantok.
Pont így.





Suli kezdete:


