

Sütimizéria
Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

A nem elfeledett körtés-diómorzsás süti
2010. szeptember 12. vasárnap | 06:18 - 7 hozzászólás
Annyira finomak a körték mostanság! Mézédes és lédús és illatos, nem úgy mint a Novotelbeli, gyümölcssaliba feldarabolt egyedek. Persze akkor még nyár volt.
Ez a sütemény, hogy is mondjam… ne szépítsünk, nem egy diétás darab. Valójában ő lenne Az Ok, amiért a fogyókúra bedöglik. Elnapolódik… már a gondolata is elillan! :-) Ráadásul ezek az őszi ízárnyalatok, a dió-fahéj-körte együttese… Nagyon szeretem, belop egyfajta ünnepi hangulatot a konyhába. Tudjátok, én már október környékén Karácsonyra készülök, már aggatnám az égősort. :-))) Amint kicsit jobban lehűl, nincs mese…egyszerűen benne van a levegőben, jobb ha hagyod magad sodródni.
A tésztája nem az a fojtós, száraz piskótakocka. Lágy, puha, tömény. :-)) Az összes íz egyszerre van jelen, amit a vajon megforgatott-karamellizált körtefalatok csak tovább bolondítanak. A diómorzsa pedig egyfajta meglepetést tartogat; pörkölt diós és jó vaskos, akár őszi éjszakákon egy meleg dunyha. :-) Az egészben talán ez a kedvencem.
Hogy tetszik a recept? –
Hozzávalók
A karamellizált-vajas körtéhez:
- 1 ek. vaj
- 1 ek. lágy, sötétbarna nádcukor
- 2 db lédús, puha körte
A tésztához:
- 100 g vaj
- 2 tojás
- 175 g lágy, sötétbarna nádcukor
- 1 szál vaníliarúd kikapart belseje
- 200 g finomliszt
- 1 tk. sütőpor
- 1 csipet só
- 1/2 tk. őrölt fahéj
- 100 ml natúr joghurt
A diómorzsához:
- 30 g finomliszt
- 85 g demerara nádcukor
- 1/2 tk. őrölt fahéj
- 50 g hideg vaj
- 4 ek. dió
Elkészítése
- A karamellizált körtekockák elkészítésével kezdjük: A körtét félbevágjuk, magházát eltávolítjuk, majd közepes, 1.5 centis kockákra daraboljuk. A vajat a cukorral egy teflonserpenyőben felhevítjük, majd amikor elkezd karamellizálódni, a körtefalatokat is beleborítjuk. Megforgatjuk, néhány percig pároljuk, hagyjuk az ízeket összeérni. Félrehúzzuk, kihűtjük.
- A diómorzsához a lisztet a fahéjjal és a cukorral elkeverjük, majd a vajdarabkákat hozzáadva, morzsás állagú keveréket készítünk. A diót felaprítjuk, serpenyőben kissé megpörköljük – nem kell sokáig, a sütőben lesz még ideje pirulni. Miután teljesen kihűlt, hozzáadjuk a morzsás keverékhez. Hűtőbe tesszük, míg a tészát elkészítjük.
A sütőt 180°C-ra előmelegítjük. - A vajat a cukorral habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat és a vaníliamagokat. Néhány perc alatt jól kikeverjük.
- Külön tálban a lisztet a fahéjjal, a sütőporral és a sóval együtt átszitáljuk.
- Felváltva a masszába forgatjuk előbb a száraz hozzávalókat és a joghurtot, majd a karamellizált körtedarabokat, végül sütőpapírral bélelt, 20 centis formába kanalazzuk. Rászórjuk a diómorzsát, és sütőbe toljuk 50-55 percre. A formában hagyjuk kihűlni.
1 ek. vaj
1 ek. lágy, sötétbarna nádcukor
2 db lédús, puha körte
A tésztához:
2 tojás
175 g lágy, sötétbarna nádcukor
1 szál vaníliarúd kikapart belseje
200 g finomliszt
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1/2 tk. őrölt fahéj
100 ml natúr joghurt
A diómorzsához:
30 g finomliszt
85 g demerara nádcukor
1/2 tk. őrölt fahéj
50 g hideg vaj
4 ek. dió
A karamellizált körtekockák elkészítésével kezdjük: A körtét félbevágjuk, magházát eltávolítjuk, majd közepes, 1.5 centis kockákra daraboljuk. A vajat a cukorral egy teflonserpenyőben felhevítjük, majd amikor elkezd karamellizálódni, a körtefalatokat is beleborítjuk. Megforgatjuk, néhány percig pároljuk, hagyjuk az ízeket összeérni. Félrehúzzuk, kihűtjük.
A diómorzsához a lisztet a fahéjjal és a cukorral elkeverjük, majd a vajdarabkákat hozzáadva, morzsás állagú keveréket készítünk. A diót felaprítjuk, serpenyőben kissé megpörköljük – nem kell sokáig, a sütőben lesz még ideje pirulni. Miután teljesen kihűlt, hozzáadjuk a morzsás keverékhez. Hűtőbe tesszük, míg a tészát elkészítjük.
A sütőt 180°C-ra előmelegítjük.
A vajat a cukorral habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat és a vaníliamagokat. Néhány perc alatt jól kikeverjük.
Külön tálban a lisztet a fahéjjal, a sütőporral és a sóval együtt átszitáljuk.
Felváltva a masszába forgatjuk a száraz hozzávalókat és a joghurtot, majd sütőpapírral bélelt, 20 centis formába kanalazzuk. Rászórjuk a diómorzsát, és sütőbe toljuk 50-55 percre. A formában hagyjuk kihűlni.
Publikálta: Csenge
Kategória: ÉDES SÜTIK, piskóta
7 hozzászólás » | 1,594 olvasás
Zabbantanivaló zabkekszek, melaszosan. Tejcsokisan. Kókuszosan!
2010. augusztus 31. kedd | 21:19 - 10 hozzászólás
Vannak illatok, amelyek megmosolyogtatnak. Mások megmelengetik minden porcikámat, felhőtlenné téve az egész napomat. Legyen az bármilyen borongós. Egy süti utolsó sütőben töltött percei önmagban is feldobják az embert – ahogy az illatok átjárják az egész lakást, otthonhangulatot teremtve… még az ablak alatt elhaladó szomszéd is lassít a tempón, hátha így eszünkbe jut beengedni egy szeletre. Csokis brownie-k, a marlenka nyers tésztája, a kunkori végű vaníliarudak… Azok a fahéjas-aszalt szilvás kockák vagy épp egy frissensült péksütemény illata! Emlékszem rájuk, még most is a fejemben kavarognak. Vajon ők idézik elő ezt a fatális nagy ködöt olykor odabent? :-)))
És ott az aranyló nádcukor. Nem tévesztendő össze a Koronás aranybarna cukorral, ami semmiben sem különbözik fehér bőrű rokonától; egyszerűen hozzáadott melasszal pofátlanul megfestik. A nádcukor ezzel szemben frissen aratott, valódi cukornádból készült egzotikum, Dél-Amerika izgalmas tájairól. Teljesen bódító hatású, sütés előtt gyakran elidőzőm a nyitott zacskó aromafelhője felett. :-)) Abszolút megnyílik előttem az Új Világ. Szerencsére itthon is kezd beleégni a köztudatba, egészségügyi hátteréről is csupa-csupa pozitívumot olvashatunk.
Nem mellesleg, némi zabpehellyel és kókusszal bolondítva, az egyik legkapósabb aprósüteményt készíthetjük el belőle. Két doboz – három nap alatt. Egyszerűen csak nyomuk veszett:
A nádszárak összezúzása során fennmaradó, természetes melasztartalom kölcsönzi a nádcukor különös ízvilágát, jellegzetes, aranyló színét. A hazánkban is elhíresült fajták közül, én most Demerara-t használtam. Ez lenne az arany középút – a Turbinado-nál jóval finomabb szemcséjű, de nem is porfinomságú, mint a Muscovado.
Hozzávalók
- 260 g finomliszt
- 1 tk. sütőpor
- csipet só
- 200 g zabpehely
- 100 g kókuszreszelék
- 2 nagyobb tojás
- 150 g kristálycukor
- 150 g demerara nádcukor
- 250 g vaj
- 120 g tejcsoki, finoman felaprítva
- néhány csepp kókuszaroma
Elkészítése
- A sütőt 180 fokra előmelegítjük, két tepsit kibélelünk sütőpapírral.
- A finomlisztet a sütőporral és a sóval átszitáljuk. A kókuszt finomra daráljuk a zabpehellyel úgy, hogy néhány nagyobb darab azért maradjon benne, majd a finomra vagdalt tejcsokival a lisztes keverékhez adjuk.
- A vajat a kétféle cukorral, robotgéppel közepes fokozaton, néhány perc alatt habosra keverjük. A tojásokat egyenként hozzáadjuk, külön-külön jól kikeverjük. Néhány csepp kókuszaromával pluszban ízesíthetjük még.
- A száraz hozzávalókat a vajas masszába keverjük, és teáskanálnyi adagokat szaggatunk belőle az előkészített sütőlemezekre. Sütőbe toljuk 10-12 percre, amíg érezhetően keményedik és aljuk picit megpirul.
- A kekszeket néhány percig még a sütőlemezen hagyjuk, majd ropogtathatjuk is.
*** Figyelem! Ezt a kekszet nem szabad lefedni, szobahőmérsékleten fogja megszívni magát, akár a klasszikus háztartási kekszek.
Főbb alapanyagok: finomliszt, kókuszaroma, kókuszreszelék, kristálycukor, nádcukor, só, sütőpor, tejcsoki, tojás, vaj, zabpehely
Publikálta: Csenge
Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK
10 hozzászólás » | 1,185 olvasás











gyógyulj meg hamar! *fingers cros... 




Tudni mindig könnyebb, de kimondani...az a nehéz.