Pénteken ismét Ildiékkel plázacicáskodtam, és újfent beültünk mozizni is! Úgy fest, sikerül mindig ráhibáznunk a “kasszasikerekre”, avagy más néven Z-kategóriás gyöngyszemekre. Egy bizti: Hozta a korstílus élethű hangulatát, mert igazi másfélórás kínzóeszközt dobtak piacra, csekély 11 és fél milliós költségvetésből. Persze euróban – szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai a filmdráma. Az egész számomra egy katyvasz volt, ahogy a tényszerű történelmi szálakat összeeresztették a legendával. Nagy misztikum, de tessenek megnézni maguk is. Persze Anna Friel nagyszerűt alakított, és a kamerázó-görkorizó-hegyről_leugró szuperfeltaláló szerzetesek is mosolyra derítettek alkalmasint. Ildinek állítólag egy könnycsepp is legurult az uccsó produkciójukban.
Kaptam egy növényt ajiba, amit locsolni kell! :-)))) Szerelempáfrány helyett mini tuja, tavasszal ki kéne ültetni a kertbe! Csak ki ne harapja egy macska. Tegnap már meg is öntöztem egy kupica vízzel, és duruzsoltam is neki pár kedves szót. :-)
Magam pedig kekszekkel színesítettem az estét, bár igazán tejjel jó ez a nyalánkság! Ripsz-ropsz megvan, nincs is vele sok gond, csak egy pöttyös bögrét és egy literes tejet kell szerválni, mártogatós gyanánt. :-) Mozi után felugrottunk Gabikához, ott folytattuk a csivitelést. Annyira jó volt, úgy hiányoznak…… de legközelebb inkább teaházba megyünk. :-)))))
Hozzávalók két tepsi sütihez
- 60 g puha vaj
- 1 bögre barnacukor
- 2 tojás
- 1 narancs reszelt héja
- másfél bögre liszt
- 2 tk. sütőpor
- 1 bögre kókuszreszelék
- csipet só
- vaníliás porcukor a hempergetéshez
Elkészítése
- Egy nagyobb tálban keverjük habosra a vajat a cukorral, a tojásokkal és a reszelt narancshéjjal.
- A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a sütőport és a sót, majd apránként dolgozzuk a vajas keverékbe.
- Keverjük bele a kókuszreszeléket is.
- Lefedve tegyük a masszát 1 órára hűtőbe, majd formáljunk belőle kisebb gömböket és hempergessük meg vaníliás porcukorban.
- Melegítsük elő a sütőt 150°C-ra. Egymástól 5 cm-es távolságra – jól átalakulnak majd.. :-) – helyezzük őket, sütőpapírral bélelt tepsire. Süssük 15-20 percig, míg a szélük aranysárga lesz, és kókuszillat lengi be a házat. :-)
Tároljuk hűvös, száraz helyen, fénytől védve! Mondjuk dobozban.
Bár úgyis elfogy.



…és most nem is tudom, miért vagyok erre ennyire büszke. :-))) Cukorgyönggyel díszítettem! Pont úgy csillognak, mint a friss, hóval borított táj karácsony másnapján… a háztetők, a fák, és velük együtt a kanyargó utcácskák. Több pontban, elszórtan, amolyan bódítóan.

A Magyar Konyha magazin januári számában, jónéhány formabontó változatát sorakoztatták fel a bundás kenyérnek. Méghozzá nagyon szemléletesen, részletekbe menően! Villámgyors desszert gyanánt is helytáll, de egy-egy főzelék mellé kimondottan passzol némelyik darab. A merészebbek felé például csábosan kacsintgat a “portugál részeges” vagy a banánbundát öltött csudikenyér. Emellett – a négy oldalon keresztül - egy mandulásat, egy lekvárral töltöttet vaníliasodóval, illetve egy édes bundásat kompóttal is megkóstolhatunk! Végül azoknak, akiket csak a terjengő olajszag tántorít el ezen receptek kipróbálásától, bátran ajánlják a banános, vaníliás kenyérpudingot, mely roppant egyszerűen variálható! Tervezem egyébként feltöltését, de a minap bendöglött a szkenner. 

Tegnap még jutott idő didergésre, de március elsejével hivatalosan beköszöntött a Tavasz! Mára 15°-ot jósolnak az okosok - nyakunkon a jó idő!
Vagy cáfolná a tényt, hogy sikerült egy formás sütőtökhöz hozzájutotnom? 
Viszont az aszalt ribizli, sárgadinnye és sárgabarack nagy kedvence a családnak, megspékelve erőteljes narancsízzel és az elengedhetetlen csokidarabkákkal… 

