



Mandulás-mézes szarvacskák, étcsokiba mártva
2010. szeptember 17. péntek | 06:48 |
5 hozzászólás
Nem megy a sütés mostanában. Ez gondolom normális és türelmesebbnek is kellene lennem magamhoz… de egyszerűen mindig a történtekkel kelek és fekszem, minden annyira értelmetlen. Teszek-veszek, csinálom a napi feladataimat, és olyan nagyon kívülállónak érzem magam. Bent a suliban mindenki a jelentéktelen dolgairól fecseg, engem meg sem környékeznek, mert igazi sóbálvány lettem. Gyorsan változik a hangulatom, néha csak üresen meredek magam elé, máskor tudok mosolyogni, nevetni Máté badarságain. Ilyenkor bűntudatom van….mindig Csaba használta a badarság szót.
Sokat beszélgetünk Iringóval. Életről, halálról, ennek az egésznek az üzenetéről… Míg az első nap fel sem fogtam igazán, néha még vártam is, hogy majd bejelentkezik msn-re.. addig most kezdem megérteni, hogy nincs többé. Iringó azt mondja a történteknek van jelentése. Szeretve kell lennünk mások iránt a nap minden percében, mert sohasem tudhatjuk, nekünk melyik lesz az utolsó.. annyi nem kimondott gondolat, annyi eltitkolt érzelem van, amit elhallgatunk a másik elől…
Ez a süti vasárnap készült, aznap vasárnap. Itt voltak még Dóráék, vittek is belőle egy buliba… Nem tudom mit mondhatnék róla.. Tényleg nagyon finom, roppanós. A pörkölt mandula jól kiérződik, és nagyon is illik rá a vaskos, 70%-os csokibevonat…és biztosan mindig Csabára fog emlékeztetni.
Hogy tetszik a recept? –
Hozzávalók
A tésztához:
- 400 g finomliszt
- 1 tojás
- 50 g folyékony méz
- 1 vaníliarúd kikapart belseje
- 100 g demerara barna nádcukor
- 150 g pörkölt, darált mandula
- 275 g hideg vaj
A bevonathoz:
- 100 g 70%-os étcsokoládé
- 3 ek. olaj
Elkészítése
- A liszttel és az őrölt, pörkölt mandulával a vajat elmorzsoljuk.
- A tojást a mézzel és a felhasított vaníliarúd magjaival elkeverjük, majd a cukorral együtt a liszthez adjuk. Gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát, és hűtőbe tesszük legalább egy órára, de még jobb egy éjszakára.
- A sütőt 180°C-ra előmelegítjük. A tésztából diónyi darabokat csippentünk, hengerré formáljuk és elhajlítjuk kifliformára. Sütőpapírral bélelt tepsin felsorakoztatjuk őket, majd sütőbe toljuk 10-12 percre. Ekkor aljuk és szélük aranyló lesz.
- Kihűtjük. A csokit apróra daraboljuk, és feltesszük vízfürdőre olvadozni. Az olajat hozzákeverjük, jól eldolgozzuk. ne hevítsük túl, hogy szép fénye legyen.
- Mártsuk ki, tegyük hűtőrácsra, majd dermedés után együk is meg.
Tárolás: Fedett, jól záródó dobozban. Másnap lesz az igazi.
Pin It
Főbb alapanyagok: 70%-os étcsoki, demerara nádcukor, finomliszt, mandula, méz, olaj, tojás, vaj, vaníliarúd
Publikálta: Csenge
Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK
5 hozzászólás » |
1,829 olvasás
Forrázott tészták és a rettegett képviselőfánkok
2010. augusztus 4. szerda | 08:53 |
8 hozzászólás
Mindig pánikoltam ettől a süteménytől. Hálát adtam az égnek, hogy anno, bent a gyakorlaton csak diós pozsonyi kiflikkel kellett elboldogulnom, miközben Viviék vért izzadtak velem szemben. Első alkalommal, 30 tojásból, mindössze egy fakanállal és a jószerencsével. Hát nem leányálom.
Na meg üldözött anyukám, egy múltbeli emlékképe is, a Mama alkotta képviselőfánkokról. Valójában igazi rémkép, amint az én drazsépuszilni való nagymamám evőkanállal dobálja a masszát a szépen előkészített tepsire. Mondanom se kell, a kis kalaposok megbosszulták ezt a bánásmódot – minden alkalommal elterülve, ártatlanul pillogtak vissza rá.
A mai sütőkkel viszont a forrázott tészták készítése egyáltalán nem nagy ördöngösség, egyszerűen be kell tartanunk egy-két írott szabályt, majd bátran feltűrni azt az ingujjat: Elöljáróban annyit, hogy a tészta sajátos elnevezését azért kapta, mert alakítás előtt a nyersanyagok egy részét forrási hőmérsékletre melegítjük. A szakirodalomban égetett tészta néven is ismert, valójában reszteléssel készítjük.
- Fontos a jó sikértulajdonságú liszt használata, ez hozzájárul majd a tészta sütés utáni szép szerkezetéhez, repedezettségéhez.
- A forrázott tészta folyadékban dús, erre a cukrászatban tejet, gyakrabban vizet írnak elő. Ha mégis inkább tejet használnánk, ügyeljünk zsírtartalmára. Ne legyen túlzottan zsíros, a tészta nagyon kényes, minden mennyiség grammra pontosan ki van számolva.
- A tojásban lévő lecitinnek fontos emulgeáló szerepe van, a zsiradékot és vizet 1:1 arányban tartalmazó tésztában.
- Laza szerkezetét a zsiradék (leggyakrabban vaj, repce-vagy napraforgóolaj), a tojás és a jól megválasztott sütési mód adja. Sütés közben a tészta térfogata háromszorosára nő. Ezt a fejlődő gőz-és gázbuborékok, valamint a még meleg, resztelt tésztába belekevert hideg levegő okozza. Hő hatására ugyanis kitágul, ekkor lesz belseje üreges és lyukacsos szerkezetű.
Minél keményebb a tészta, annál üregesebb a belseje, annál nagyobb repedezések keletkeznek a tetején.
A tetszetős sütemény közepesen repedezett.
A forrázott tészta készítése és felhasználása
Hozzávalók 1 nagyobb tepsihez:
- 200 ml víz
- 200 ml olaj
- csipet só, cukor
- 125 g liszt
- 4 tojás
Elkészítése:
- Az 1:1 arányú zsiradékot és folyadékot a sóval, cukorral egy nyeles edényben, nyílt lángon fel felforralunk. Ilyen mennyiséggel ez nem több fél percnél.
- Ezután a forrásban lévő anyaghoz folytonos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet. További hevítés során a tésztát alaposan reszteljük, miközben fakanállal kevergetjük. Ügyeljünk arra, hogy az edény oldalára és aljára rá ne égjen. Nagyjából másfél-2 percig melegítjük, amíg a tészta belseje is forrni kezd.
- Ekkor egy tálba borítjuk. Ha gond nélkül, egy tömbben esik a tálba, biztosan jól dolgoztunk.
- Nem forrón, de még melegen, egyenként hozzákeverjük a tojásokat. Általában a gyúrófejes robotgéppel dolgozom bele, de természetesen maradhatunk a klasszikus, fakanalas módszernél. Egy a fontos, hogy jól dolgozzuk ki, mielőtt hozzáadnánk a következőt. A tojások mennyisége függ nagyságuktól (körülbelül 50 g), a liszt minőségétől, a resztelés mértékétől, és attól, hogy keményebb vagy lágyabb tésztát szeretnénk. Mint a kép alatt is olvasható, egy keményebb tészta szerkezete lyukacsosabb, felülete repedezettebb.
- Félretesszük, míg előkészítjük a sütőlemezt. Vékonyan kiolajozzuk (én egy lap Szilviával szoktam felvinni a zsiradékot, így biztosan mindenhova jut) , majd ugyancsak vékonyan, liszttel behintjük. A tésztát sima-vagy csillagcsöves nyomózsákkal alakítjuk, végül 200°C-os, enyhén gőzös sütőben pirosodásig sütjük (10-12 perc).
Alakításukkor a habzsákot kissé döntve fogjuk, majd kétszer hosszabban megnyomjuk, tetejére kis kunkort hagyunk.
Előforduló hibák és megelőzésük
A tészta összefutott!
Akkor fordul elő, ha a tojásokat nem egyenként adagoljuk a tésztába, vagy nem dolgozzuk ki eléggé, esetleg nincs kellő mennyiségű tojás benne.
A tészta híg, nagyon terül!
Túl sok tojást/folyadékot tettünk bele, vagy nem megfelelően mértük össze az anyaghányadot. Ilyenkor mindig érdemes egy tálkát használni, az összetevők egybeméréséhez. Sose bízz a mérlegedben, különösen, ha az a modern kor vívmánya.
)
A tészta alja felhúzódik sütés közben, felülete túlzottan berepedezett!
A sütő hőmérséklete túl forró. Mindig ügyeljünk arra, hogy bár nagyüzemekben 220-230°C-os sütőkben, kemencékben is süthetik, házi körülmények között egészen más körülményekkel kell számolnunk.
A tészta térfogat-növekedése nem megfelelő!
Ennek több oka is lehet. A folyadék és zsiradék nem forrt eléggé, úgy adtuk hozzá a lisztet. Ettől a liszt sikértartalma elcsirizesedik, a resztelés folyamata nem megfelelő.
Előfordulhat az is, hogy túl alacsony hőfokon kezdtük el sütni a tésztát.
Sütés után összeesett a tésztám!
Nem lett a tészta kihúzatva. Érdemes mindig két ütemben sütni: előbb magasabban, majd a végén néhány percre visszavéve, alacsonyabb hőfokon.
Egyszerű vaníliakrémes mini képviselőfánkok, mascarponéval megbolondítva
A recept legkönnyebb pontja – de mégis pótolhatatlan eleme – a töltelék elkészítése. Bent gyakorlaton rengeteg féle készült már, a vendégseregek körében eddig nagy kedvenc volt az erdei gyümölcsös, illetve ananászos változat. Most mégis inkább egy egyszerű, klasszikusnak indult vaníliakrémet szervíroznék. Selymesítve egy kis mascarponéval!
- 1 csomag hidegen kikeverhető krémpor (Aranka)
- 3 dl tej
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
- 150 g mascarpone
- 1 dl felvert tejszín
- 5 g zselatin
Főbb alapanyagok: finomliszt, hidegen kikeverhető krémpor, kristálycukor, mascarpone, olaj, só, tej, tejszín, tojás, vaníliarúd, víz, zselatin
Publikálta: Csenge
Kategória: ÉDES SÜTIK
8 hozzászólás » |
3,408 olvasás
Megállni tilos: Snickers házi közegben :-)
2010. január 31. vasárnap | 15:33 |
10 hozzászólás
Bővül a házi készítésű csokik köre, ííí, tök jó! :-) Ugye Bounty-val kezdtem a sort még tavaly, amit múlthéten a szívdobogtató Twix rudacskákkal folytattam, most hétvégén pedig a Snickers házi változatát igyekeztem reprodukálni… Jelentem, az egész házat intenzív mogyorókrém illat lengi be, és már fáj a gyomrom a sok nyalakodástól.
Voltak aggodalmaim. Több külföldi blogot átfutottam, ötleteket merítettem, de sajnos legtöbbször már a hozzávalók összetételénél elakadtam. Ilyen alapanyag volt például a “pillecukor krém“, amit könnyedén leemelhetnénk a polcról, csak egy amerikai diszkontba kellene beszabadulnunk.
Persze bizonyára ezt is elő lehetne állítani házi közegben, de gondolom legtöbbünknél szempont egy tempósabb elkészítési mód, meg hogy a végösszeg lehetőleg ne haladja meg egy karton Snickers árát… :-))
Azt sem szerettem volna, ha a karamellréteg kemény lesz. A Snickers ugyan nyúlánkabb, ragacsosabb a Twixnél, de szerintem senkinek sem hiányzik egy extra időpont fogászatra!
Így maradtam a dulce de leche krémalapnál, feltuningolva a Snickersre jellemző összetevőkkel!
Ha összességében nézzük – márpedig úgy a legjobb falni – szerintem egyben van! Persze van még mit finomítani rajta, de engem emlékeztet a bolti változatára, és a tejszínes krémalap is hozta a megálmodottat. Pedig attól aztán tartottam!
Hogy tetszik a recept? –
Hozzávalók
A tejszínes krémalaphoz:
- 250 ml tejszín
- 1 vaníliarúd szőröstül-bőröstül
- 200 g fehér csoki
- 1 púpos tk. földimogyikrém (a krémesebből)
- 150 g tejpor (sovány vagy zsíros)
A karamellkrémhez:
- 1 konzerv sűrített tej (400 ml)
- 2 púpos ek. földimogyikrém (a darabosabból)
- fél csésze aprított, sózott, pörkölt földimogyoró
A bevonáshoz: 200 g tejcsoki + 2 ek. olaj
Elkészítése
- A tejszínt a felhasított vaníliarúddal felfőzzük, majd “kérgével” együtt félretesszük, hogy jól átjárja a vanília zamata.
- Ezalatt a fehér csokit óvatosan felolvasztjuk, majd – a vaníliarúdak eltávolítása után – a tejszínnel elegyítjük.
- Apránként hozzáadjuk a tejport, a törökmogyikrémet és egy sütőpapírral bélelt, 23×23-as tepsibe tapigatjuk. Néhány órára (vagy akár egy éjszakára) hűtőbe tesszük.
- Közben elkészítjük a karamelltölteléket: A szokott módon, pár óra alatt aranybarnára karamellizáljuk a sűrített tejet, majd kihűtjük.
- A törökmogyikrémet megolvasztjuk, homogénre keverjük a dulce de leche-vel, végül beleforgatjuk a sózott mogyidarabkákat is.
- Rákanalazzuk a tejszínes krémalapra, és visszatesszük hűtőbe. Egészen meg fog dermedni a karamellkrém is, könnyebben vágható lesz, mint a Twix volt.
- Csokival bevonjuk, majd tetejére késsel, elnagyolt mintákat karcolunk.
Végül pedig Rúzsa Magdi napokban megjelent dala… Imádom ezt a csajt! 
Főbb alapanyagok: fehér csoki, földimogyoró, mogyoróvaj, olaj, sűrített tej, tejcsoki, tejpor, tejszín, vaníliarúd
Publikálta: Csenge
Kategória: aprósütemény, bonbon, ÉDES SÜTIK
10 hozzászólás » |
6,002 olvasás
Együnk házi Twixet!
2010. január 25. hétfő | 07:11 |
35 hozzászólás
Sötét középkorom eledele…
Régebben, amikor nagyon magam alatt voltam, mindig csokit ettem. Akár Gombóc Artúrnál, nálam is felváltotta a főétkezéseket – reggel mindig azzal kezdtem a napot, csak hogy jól induljon… Olyan buta voltam. De magányos és szomorú is egyszerre, ez meg némi támaszt nyújtott. Egy darabig.
Mostanában már nem eszem csokit. Nem-nem, félreértés ne essék, a csokoládéért - mint ördögi összetevőért
- egy sütiben például megvadulok! Viszont venni egy twixet, 3bitet, marsot vagy épp snickerst a boltban… az fájó dolog. A csokievés “rituáléja” rendít meg leginkább, azthiszem. Eszembe jut, ahogy azokban az időkben izgatottan hámoztam le a csomagolást, lassan ettem, hogy tovább járjon át a melengető érzés, és olykor bevillan az is, ahogy rátaláltam egy-egy üres papírra, elszórtan a holmijaim között.
Házi körülmények között azonban más elkészíteni egy ilyen finomságot! Magaménak érzem, egy újabb süteménynek, kihívásnak, ami számomra oly nagy boldogság. :-) Amelyet étkezések után fogyasztunk családi körben, jóízűen falatozva, s közben jóízűen nevetve!
Sokat foglalatoskodtam vele, hogy a megfodrozott karamellréteg a tetején, az eredeti hatást keltse…
Itthon nagyon kapkodós volt, fotóra is már csak pár rudacska maradt. Isteni finom! A dulce de leche karamellkrém lágyan fodrozódik, a tésztája omlósabb, mint a boltié, a tejcsokis nyakonöntésnek hála pedig: egy az egyben Twix!
…csak fájó emlékek nélkül.
Hozzávalók
A kekszalaphoz:
-
3/4 csésze szobahőmérsékletű vaj
-
1/4 csésze barnacukor
-
1 vaníliarúd/1 tk vaníliaesszencia
-
csipet só
-
másfél csésze finomliszt
-
1 púpozott ek mascarpone
-
1 tojás sárgája
A karamellkrémhez (dulce de leche):
-
1 konzerv/4 tubus sűrített tej (Markomilket használtam)
A bevonathoz:
-
200 g tejcsoki
-
2 ek olaj
Elkészítése
-
A sűrített tejet egy lábosba helyezzük, felöntjük vízzel, majd alacsony lángon másfél-két órán át főzzük.
-
Ezalatt elkészítjük a kekszrétegünket: A vajat kihabosítjuk a cukorral, hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart belsejét illetve a sót, majd apránként hozzászitáljuk a lisztet is.
-
Morzsalékos állagot kell kapnunk, amit most egy kis megmaradt krémsajttal lazítottam, de tökéletes erre a tejföl is! Egy tojást is beledobok, ezzel növelve biológiai és élvezeti értékét
) -
180 °C-ra előmelegített sütőben, 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük. Hagyjuk hűlni.
-
Közben elkészült a sűrített tejünk is. A vizet leöntjük róla, a konzervet pedig teljesen kihűtjük. Felnyitása után aranyszerű, pudingszerű állagot kell kapnunk.
-
A tésztánk tetejére kanalazzuk (nyugalom, néhány kanállal jut a bendőbe is…), majd hűtőbe tesszük.
-
Másnap, vagy néhány órával később csíkokra vágjuk, és bevonjuk csokival. Tetejére csíkokat fröcskölünk, maximááálisan twixhatást keltve!
)
Főbb alapanyagok: barnacukor, finomliszt, mascarpone, olaj, só, sűrített tej, tejcsoki, tojás, vaj, vaníliarúd
Publikálta: Csenge
Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK
35 hozzászólás » |
7,948 olvasás
Karamellás-magvas bolyhocskák – csajos estére :-)
2009. december 31. csütörtök | 11:54 |
8 hozzászólás
Tegnap moziba mentem Ildiékkel! Nórit még a Vedresben, infó órákon ismertem meg jobban, úgy lettünk cimborák. Sosem felejtem el, amikor az első napon, lányos zavaromban gondot okozott a számítógép beüzemelése… :-)))) Ekkor termett ott “kattuszkakirálykisasszony”, hogy megmentsen. Azóta már nem infóra jár, átment inkább rajzra. És még mindig elhiszi, hogy tehetséges benne! :-))))
Ildit pedig időtlen idők óta ismerem, rengeteg közös történetünk van! Ötödikes korunkban például nagy Harry Potter lázban égtünk. Saját sztorikat kreáltunk az alapcselekmény nyomán, azokat játszottuk el. Szentül hittük, hogy a Roxfort létezik, mert ilyesmit nem lehet csak úgy kitalálni.
Szóval Ildi alakította Harry-t, míg én Ron vagy Hermione vagy Piton szerepében bukkantam föl. Csak róttuk a folyosókat, és az egész olyan rejtelmes volt :-)))))))
A buszról integetve aztán ráeszméltem, mekkora hülye voltam amiért elhanyagoltam a barátságunkat. Az ilyesmit ápolni kell, én meg nagyon eltűntem az utóbbi évben.
Tehát beültünk mozizni. Szokás szerint késésben voltam, az eső is zuhogott, én meg szükségét érezten a pláza mentén ”lerövidíteni” az utat. Kétszer majdnem eltanyáltam a sártengeren, de végül csak ott voltam. Épp valami butikban lézengtek, és nagyjából 5 perc lehetett hátra a film kezdetéig. Elébb jegyet vettünk, majd üdítőket meg pattogatott kukoricát. Bennt a teremben aztán előkotortam a sütit is. Stílusosan, amolyan vizelettartós papírzacsiba pakoltam őket, mert így volt igazán nagyon guszti!
Egyszerűen bonyolult - a film címe, egy fergeteges trió – Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin - főszereplésében. Könnyed volt és mókás, a füves jelenet meg egyszerűen magával ragadó :-))) A befejezés nem igazán nyerte el a tetszésünket, de a társaság ezt lehetetlenné is tette. :-))) Görbe este volt, annyi szent - rendesen csiklandozta rekeszizmainkat :-)))
Nóri szerint valami maradékot vittem a karácsonyi aprósütikavalkádból. :-)) Valóban ünnepi ízvilág, hála a Gabika-féle tejkaramellának. A decemberi Krakkós kiruccanásáról hozta, és önmagában is remek nassnak bizonyul!
Hozzávalók (35 db-hoz)
A tésztához:
-
200 g liszt
-
100 g barnacukor
-
100 g vaj
-
1 tojás
-
csipet só
-
1 vaníliarúd kikapart belseje/1 tk. vaníliaeszencia
A beborításhoz:
-
150 g törökmogyi és dió keveréke
-
1 tojásfehérje
-
1 ek. víz
A töltelékez:
-
16 db nagyobb tejkaramella
-
3 ek. tejszín
A díszítéshez: 100 g tejcsoki + 1 ek. olaj
Elkészítése
-
Az olajos magvakat sodrófával durvára daraboljuk, és egy serpenyőben – olaj hozzáadása nélkül – alaposan megpirítjuk. Minél tovább pörköljük, annál erőteljesebb zamata lesz! Félretesszük hűlni
-
A vajat a barnacukorral, a vaníliakivonattal és egy csipet sóval kihabosítjuk, majd hozzádobjuk a tojást is.
-
Apránként hozzászitáljuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Hűtőbe tesszük egy órára.
-
Pihentetés után 35be vágjuk, majd kis golyóbisokat formálunk belőle.
-
Ezeket előbb a tojásfehérjével elkevert vízben, majd a magkeverékben forgatjuk meg.
-
A dióbundás gombócokat tepsire tesszük, kiskanállal ellapítjuk, és közepükbe mélyedést nyomunk.
-
Előmelegített sütőben, 180°C-on (légkeveréses 165°C) 10-12 perc alatt aranysárgára sütjük.
-
A karamellát a tejszínnel felolvasztjuk, és a kihűlt sütemények közepibe csurgatjuk.
-
Tejcsokispriccel díszítjük, majd mozizni hívjuk a barátokat.
Főbb alapanyagok: barnacukor, dió, finomliszt, olaj, só, tejcsoki, tejkaramella, tejszín, tojás, törökmogyoró, vaj, vaníliarúd
Publikálta: Csenge
Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, karácsony
8 hozzászólás » |
1,929 olvasás
Korábbi bejegyzések 







(22 szavazat, átlaga: 4.27)











