Sütimizéria

Mindig pánikoltam ettől a süteménytől. Hálát adtam az égnek, hogy anno, bent a gyakorlaton csak diós pozsonyi kiflikkel kellett elboldogulnom, miközben Viviék vért izzadtak velem szemben. Első alkalommal, 30 tojásból, mindössze egy fakanállal és a jószerencsével. Hát nem leányálom.

Na meg üldözött anyukám, egy múltbeli emlékképe is, a Mama alkotta képviselőfánkokról. Valójában igazi rémkép, amint az én drazsépuszilni való nagymamám evőkanállal dobálja a masszát a szépen előkészített tepsire. Mondanom se kell, a kis kalaposok megbosszulták ezt a bánásmódot  – minden alkalommal elterülve, ártatlanul pillogtak vissza rá. :-))

A mai sütőkkel viszont a forrázott tészták készítése egyáltalán nem nagy ördöngösség, egyszerűen be kell tartanunk egy-két írott szabályt, majd bátran feltűrni azt az ingujjat: Elöljáróban annyit, hogy a tészta sajátos elnevezését azért kapta, mert alakítás előtt a nyersanyagok egy részét forrási hőmérsékletre melegítjük. A szakirodalomban égetett tészta néven is ismert, valójában reszteléssel készítjük.

• Fontos a jó sikértulajdonságú liszt használata, ez hozzájárul majd a tészta sütés utáni szép szerkezetéhez, repedezettségéhez.
• A forrázott tészta folyadékban dús, erre a cukrászatban tejet, gyakrabban vizet írnak elő. Ha mégis inkább tejet használnánk, ügyeljünk zsírtartalmára. Ne legyen túlzottan zsíros, a tészta nagyon kényes, minden mennyiség grammra pontosan ki van számolva.
• A tojásban lévő lecitinnek fontos emulgeáló szerepe van, a zsiradékot és vizet 1:1 arányban tartalmazó tésztában.
• Laza szerkezetét a zsiradék (leggyakrabban vaj, repce-vagy napraforgóolaj), a tojás és a jól megválasztott sütési mód adja. Sütés közben a tészta térfogata háromszorosára nő. Ezt a fejlődő gőz-és gázbuborékok, valamint a még meleg, resztelt tésztába belekevert hideg levegő okozza. Hő hatására ugyanis kitágul, ekkor lesz belseje üreges és lyukacsos szerkezetű.

Minél keményebb a tészta, annál üregesebb a belseje, annál nagyobb repedezések keletkeznek a tetején.
A tetszetős sütemény közepesen repedezett.

A forrázott tészta készítése és felhasználása

Hozzávalók 1 nagyobb tepsihez:

• 200 ml víz
• 200 ml olaj
• csipet só, cukor
• 125 g liszt
• 4 tojás

Elkészítése:

1. Az 1:1 arányú zsiradékot  és folyadékot a sóval, cukorral egy nyeles edényben, nyílt lángon fel felforralunk. Ilyen mennyiséggel ez nem több fél percnél.
2. Ezután a forrásban lévő anyaghoz folytonos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet. További hevítés során a tésztát alaposan reszteljük, miközben fakanállal kevergetjük. Ügyeljünk arra, hogy az edény oldalára és aljára rá ne égjen. Nagyjából másfél-2 percig melegítjük, amíg a tészta belseje is forrni kezd.
3. Ekkor egy tálba borítjuk. Ha gond nélkül, egy tömbben esik a tálba, biztosan jól dolgoztunk.
4. Nem forrón, de még melegen, egyenként hozzákeverjük a tojásokat. Általában a gyúrófejes robotgéppel dolgozom bele, de természetesen maradhatunk a klasszikus, fakanalas módszernél. Egy a fontos, hogy jól dolgozzuk ki, mielőtt hozzáadnánk a következőt. A tojások mennyisége függ nagyságuktól (körülbelül 50 g), a liszt minőségétől, a resztelés mértékétől, és attól, hogy keményebb vagy lágyabb tésztát szeretnénk. Mint a kép alatt is olvasható, egy keményebb tészta szerkezete lyukacsosabb, felülete repedezettebb.
5. Félretesszük, míg előkészítjük a sütőlemezt. Vékonyan kiolajozzuk (én egy lap Szilviával szoktam felvinni a zsiradékot, így biztosan mindenhova jut) , majd ugyancsak vékonyan, liszttel behintjük. A tésztát sima-vagy csillagcsöves nyomózsákkal alakítjuk, végül 200°C-os, enyhén gőzös sütőben pirosodásig sütjük (10-12 perc).

Alakításukkor a habzsákot kissé döntve fogjuk, majd kétszer hosszabban megnyomjuk, tetejére kis kunkort hagyunk.

Előforduló hibák és megelőzésük

A tészta összefutott!

Akkor fordul elő, ha a tojásokat nem egyenként adagoljuk a tésztába, vagy nem dolgozzuk ki eléggé, esetleg nincs kellő mennyiségű tojás benne.

A tészta híg, nagyon terül!

Túl sok tojást/folyadékot tettünk bele, vagy nem megfelelően mértük össze az anyaghányadot. Ilyenkor mindig érdemes egy tálkát használni, az összetevők egybeméréséhez. Sose bízz a mérlegedben, különösen, ha az a modern kor vívmánya. ;-))

A tészta alja felhúzódik sütés közben, felülete túlzottan berepedezett!

A sütő hőmérséklete túl forró. Mindig ügyeljünk arra, hogy bár nagyüzemekben 220-230°C-os sütőkben, kemencékben is süthetik, házi körülmények között egészen más körülményekkel kell számolnunk.

A tészta térfogat-növekedése nem megfelelő!

Ennek több oka is lehet. A folyadék és zsiradék nem forrt eléggé, úgy adtuk hozzá a lisztet. Ettől a liszt sikértartalma elcsirizesedik, a resztelés folyamata nem megfelelő.

Előfordulhat az is, hogy túl alacsony hőfokon kezdtük el sütni a tésztát.

Sütés után összeesett a tésztám!

Nem lett a tészta kihúzatva. Érdemes mindig két ütemben sütni: előbb magasabban, majd a végén néhány percre visszavéve, alacsonyabb hőfokon.

Egyszerű vaníliakrémes mini képviselőfánkok, mascarponéval megbolondítva

A recept legkönnyebb pontja – de mégis pótolhatatlan eleme – a töltelék elkészítése. Bent gyakorlaton rengeteg féle készült már, a vendégseregek körében eddig nagy kedvenc volt az erdei gyümölcsös, illetve ananászos változat. Most mégis inkább egy egyszerű, klasszikusnak indult vaníliakrémet szervíroznék. Selymesítve egy kis mascarponéval!

• 1 csomag hidegen kikeverhető krémpor (Aranka)
• 3 dl tej
• 1 vaníliarúd kikapart magjai
• 150 g mascarpone
• 1 dl felvert tejszín
• 5 g zselatin

Bővül a házi készítésű csokik köre, ííí, tök jó! :-) Ugye Bounty-val kezdtem a sort még tavaly, amit múlthéten a szívdobogtató Twix rudacskákkal folytattam, most hétvégén pedig a Snickers házi változatát igyekeztem reprodukálni…  Jelentem, az egész házat intenzív mogyorókrém illat lengi be, és már fáj a gyomrom a sok nyalakodástól. :-)) Voltak aggodalmaim. Több külföldi blogot átfutottam, ötleteket merítettem, de sajnos legtöbbször már a hozzávalók összetételénél elakadtam. Ilyen alapanyag volt például a “pillecukor krém“, amit könnyedén leemelhetnénk a polcról, csak egy amerikai diszkontba kellene beszabadulnunk. :-)) Persze bizonyára ezt is elő lehetne állítani házi közegben, de gondolom legtöbbünknél szempont egy tempósabb elkészítési mód, meg hogy a végösszeg lehetőleg ne haladja meg egy karton Snickers árát… :-)) 

Azt sem szerettem volna, ha a karamellréteg kemény lesz. A Snickers ugyan nyúlánkabb, ragacsosabb a Twixnél, de szerintem senkinek sem hiányzik egy extra időpont fogászatra! :-)) Így maradtam a dulce de leche krémalapnál, feltuningolva a Snickersre jellemző összetevőkkel!

Ha összességében nézzük – márpedig úgy a legjobb falni – szerintem egyben van! Persze van még mit finomítani rajta, de engem emlékeztet a bolti változatára, és a tejszínes krémalap is hozta a megálmodottat. Pedig attól aztán tartottam!

Hogy tetszik a recept? – (12 szavazat, átlaga: 4.42)
 Loading ...  

Hozzávalók

A tejszínes krémalaphoz:

• 250 ml tejszín
• 1 vaníliarúd szőröstül-bőröstül
• 200 g fehér csoki
• 1 púpos tk. földimogyikrém (a krémesebből)
• 150 g tejpor (sovány vagy zsíros)

A karamellkrémhez:

• 1 konzerv sűrített tej (400 ml)
• 2 púpos ek. földimogyikrém (a darabosabból)
• fél csésze aprított, sózott, pörkölt földimogyoró

A bevonáshoz: 200 g tejcsoki + 2 ek. olaj

Elkészítése

1. A tejszínt a felhasított vaníliarúddal felfőzzük, majd “kérgével” együtt félretesszük, hogy jól átjárja a vanília zamata.
2. Ezalatt a fehér csokit óvatosan felolvasztjuk, majd – a vaníliarúdak eltávolítása után – a tejszínnel elegyítjük.
3. Apránként hozzáadjuk a tejport, a törökmogyikrémet és egy sütőpapírral bélelt, 23×23-as tepsibe tapigatjuk. Néhány órára (vagy akár egy éjszakára) hűtőbe tesszük.
4. Közben elkészítjük a karamelltölteléket: A szokott módon, pár óra alatt aranybarnára karamellizáljuk a sűrített tejet, majd kihűtjük.
5. A törökmogyikrémet megolvasztjuk, homogénre keverjük a dulce de leche-vel, végül beleforgatjuk a sózott mogyidarabkákat is.
6. Rákanalazzuk a tejszínes krémalapra, és visszatesszük hűtőbe. Egészen meg fog dermedni a karamellkrém is, könnyebben vágható lesz, mint a Twix volt.
7. Csokival bevonjuk, majd tetejére késsel, elnagyolt mintákat karcolunk.

Végül pedig Rúzsa Magdi napokban megjelent dala… Imádom ezt a csajt!

Sötét középkorom eledele… :-)) Régebben, amikor nagyon magam alatt voltam, mindig csokit ettem. Akár Gombóc Artúrnál, nálam is felváltotta a főétkezéseket – reggel mindig azzal kezdtem a napot, csak hogy jól induljon… Olyan buta voltam. De magányos és szomorú is egyszerre, ez meg némi támaszt nyújtott. Egy darabig.
Mostanában már nem eszem csokit. Nem-nem, félreértés ne essék, a csokoládéért - mint ördögi összetevőért :-)) - egy sütiben például megvadulok! Viszont venni egy twixet, 3bitet, marsot vagy épp snickerst a boltban… az fájó dolog. A csokievés “rituáléja” rendít meg leginkább, azthiszem. Eszembe jut, ahogy azokban az időkben izgatottan hámoztam le a csomagolást, lassan ettem, hogy tovább járjon át a melengető érzés, és olykor bevillan az is, ahogy rátaláltam egy-egy üres papírra, elszórtan a holmijaim között.

Házi körülmények között azonban más elkészíteni egy ilyen finomságot! Magaménak érzem, egy újabb süteménynek, kihívásnak, ami számomra oly nagy boldogság. :-) Amelyet étkezések után fogyasztunk családi körben, jóízűen falatozva, s közben jóízűen nevetve!
Sokat foglalatoskodtam vele, hogy a megfodrozott karamellréteg a tetején, az eredeti hatást keltse… :-)) Itthon nagyon kapkodós volt, fotóra is már csak pár rudacska maradt. Isteni finom! A dulce de leche karamellkrém lágyan fodrozódik, a tésztája omlósabb, mint a boltié, a tejcsokis nyakonöntésnek hála pedig: egy az egyben Twix!
…csak fájó emlékek nélkül. :-)

Hozzávalók

A kekszalaphoz:

• 3/4 csésze szobahőmérsékletű vaj
• 1/4 csésze barnacukor
• 1 vaníliarúd/1 tk vaníliaesszencia
• csipet só
• másfél csésze finomliszt
• 1 púpozott ek mascarpone
• 1 tojás sárgája

A karamellkrémhez (dulce de leche):

• 1 konzerv/4 tubus sűrített tej (Markomilket használtam)

A bevonathoz:

• 200 g tejcsoki
• 2 ek olaj

Elkészítése

1. A sűrített tejet egy lábosba helyezzük, felöntjük vízzel, majd alacsony lángon másfél-két órán át főzzük.
2. Ezalatt elkészítjük a kekszrétegünket: A vajat kihabosítjuk a cukorral, hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart belsejét illetve a sót, majd apránként hozzászitáljuk a lisztet is.
3. Morzsalékos állagot kell kapnunk, amit most egy kis megmaradt krémsajttal lazítottam, de tökéletes erre a tejföl is! Egy tojást is beledobok, ezzel növelve biológiai és élvezeti értékét ;-))
4. 180 °C-ra előmelegített sütőben, 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük. Hagyjuk hűlni.
5. Közben elkészült a sűrített tejünk is. A vizet leöntjük róla, a konzervet pedig teljesen kihűtjük. Felnyitása után aranyszerű, pudingszerű állagot kell kapnunk.
6. A tésztánk tetejére kanalazzuk (nyugalom, néhány kanállal jut a bendőbe is…), majd hűtőbe tesszük.
7. Másnap, vagy néhány órával később csíkokra vágjuk, és bevonjuk csokival. Tetejére csíkokat fröcskölünk, maximááálisan twixhatást keltve! ;-))

Tegnap moziba mentem Ildiékkel! Nórit még a Vedresben, infó órákon ismertem meg jobban, úgy lettünk cimborák. Sosem felejtem el, amikor az első napon, lányos zavaromban gondot okozott a számítógép beüzemelése… :-)))) Ekkor termett ott “kattuszkakirálykisasszony”, hogy megmentsen. Azóta már nem infóra jár, átment inkább rajzra. És még mindig elhiszi, hogy tehetséges benne! :-))))

Ildit pedig időtlen idők óta ismerem, rengeteg közös történetünk van! Ötödikes korunkban például nagy Harry Potter lázban égtünk. Saját sztorikat kreáltunk az alapcselekmény nyomán, azokat játszottuk el. Szentül hittük, hogy a Roxfort létezik, mert ilyesmit nem lehet csak úgy kitalálni. :-)) Szóval Ildi alakította Harry-t, míg én Ron vagy Hermione vagy Piton szerepében bukkantam föl. Csak róttuk a folyosókat, és az egész olyan rejtelmes volt :-)))))))

A buszról integetve aztán ráeszméltem, mekkora hülye voltam amiért elhanyagoltam a barátságunkat. Az ilyesmit ápolni kell, én meg nagyon eltűntem az utóbbi évben.

Tehát beültünk mozizni. Szokás szerint késésben voltam, az eső is zuhogott, én meg szükségét érezten a pláza mentén “lerövidíteni” az utat. Kétszer majdnem eltanyáltam a sártengeren, de végül csak ott voltam. Épp valami butikban lézengtek, és nagyjából 5 perc lehetett hátra a film kezdetéig. Elébb jegyet vettünk, majd üdítőket meg pattogatott kukoricát. Bennt a teremben aztán előkotortam a sütit is. Stílusosan, amolyan vizelettartós papírzacsiba pakoltam őket, mert így volt igazán nagyon guszti! :-))

Egyszerűen bonyolult - a film címe, egy fergeteges trió – Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin - főszereplésében. Könnyed volt és mókás, a füves jelenet meg egyszerűen magával ragadó :-))) A befejezés nem igazán nyerte el a tetszésünket, de a társaság ezt lehetetlenné is tette. :-))) Görbe este volt, annyi szent - rendesen csiklandozta rekeszizmainkat :-)))

Nóri szerint valami maradékot vittem a karácsonyi aprósütikavalkádból. :-)) Valóban ünnepi ízvilág, hála a Gabika-féle tejkaramellának. A decemberi Krakkós kiruccanásáról hozta, és önmagában is remek nassnak bizonyul!

Hozzávalók (35 db-hoz)

A tésztához:

• 200 g liszt
• 100 g barnacukor
• 100 g vaj
• 1 tojás
• csipet só
• 1 vaníliarúd kikapart belseje/1 tk. vaníliaeszencia

A beborításhoz:

• 150 g törökmogyi és dió keveréke
• 1 tojásfehérje
• 1 ek. víz

A töltelékez:

• 16 db nagyobb tejkaramella
• 3 ek. tejszín

A díszítéshez: 100 g tejcsoki + 1 ek. olaj

Elkészítése

1. Az olajos magvakat sodrófával durvára daraboljuk, és egy serpenyőben – olaj hozzáadása nélkül – alaposan megpirítjuk. Minél tovább pörköljük, annál erőteljesebb zamata lesz! Félretesszük hűlni
2. A vajat a barnacukorral, a vaníliakivonattal és egy csipet sóval kihabosítjuk, majd hozzádobjuk a tojást is.
3. Apránként hozzászitáljuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Hűtőbe tesszük egy órára.
4. Pihentetés után 35be vágjuk, majd kis golyóbisokat formálunk belőle.
5. Ezeket előbb a tojásfehérjével elkevert vízben, majd a magkeverékben forgatjuk meg.
6. A dióbundás gombócokat tepsire tesszük, kiskanállal ellapítjuk, és közepükbe mélyedést nyomunk.
7. Előmelegített sütőben, 180°C-on (légkeveréses 165°C) 10-12 perc alatt aranysárgára sütjük.
8. A karamellát a tejszínnel felolvasztjuk, és a kihűlt sütemények közepibe csurgatjuk.
9. Tejcsokispriccel díszítjük, majd mozizni hívjuk a barátokat. :-)

Nyomakodtam előre rendesen, amikor Chef Viki bedobta a 30. VKF! témáját. Persze tudom én, így volt ez Maxnél, Trinitynél, és még sokan másoknál, aztán végül mégsem jött össze a nevezés. Nagyot koppantam… :-( Idén először fogok meglepicsomagokat készíteni, majd postázni őket szerteszéjjel a nagyvilágban! Meg kell hagyni, már fenemód izgatott vagyok. :-)) Ördögien kiötlött hát a téma, biztos segítségemre lesz némelyik fondorlatos recept, ajándék gyanánt!

Csenge, mint nagy hagyományromboló. :-)) Noha a klasszikus, cukormázzal díszített mézeskalácsról aligha lehet lemondani, amondó vagyok, egy részüket fürdessük meg! Étcsokiban. Aztán olvasszunk fel két tábla fehércsokit is, merthát ugye akció van a Reál üzletekben Milka fronton, és abból most több van itthon. (Szegeden a Fő fasoron már nincs, ott mindet felvásároltam!  …és most nem is tudom, miért vagyok erre ennyire büszke. :-))) Cukorgyönggyel díszítettem! Pont úgy csillognak, mint a friss, hóval borított táj karácsony másnapján… a háztetők, a fák, és velük együtt a kanyargó utcácskák. Több pontban, elszórtan, amolyan bódítóan.
Igenigen. Pontosan erre a bódulatra volt szükségem kedden. Valóban meglepő volt, amint a vizsga előtti legnagyobb stresszben, néhány kupac mézeskalács fölé görnyedek, és aprólékosan pingálok. :-))))) No nemcsak én vagyok ilyen buggyant, Dóra nővérkém úgy hírlik, minden alkalommal a porszívóval hangoskodott. :-))) Anyu imádhatta ezt az időszakot.

Ma pedig hihetetlen, de TÉNYLEG vizsgázni fogok. Éjszaka óránként riadtam föl, és azonnal a tételeket mormoltam magamban. :-)))))

Hozzávalók egy méretes, fémdoboznyi adaghoz

A mézes tésztához:

• 100 g vaj
• 120 g barnacukor
• 240 g méz
• 2 tojás
• 500 g átszitált finomliszt
• 2 ek. mézeskalács fűszerkeverék
• 1 citrom reszelt héja
• 1 narancs reszelt héja
• 1 csomag sütőpor

A bevonathoz:

• 200 g étcsoki
• 2 ek. olaj

A “mázhoz”:

• 200 g fehér csoki
• 2 ek. olaj

Az összetapasztáshoz: Lekvár! Eper, málna, szilva vagy barack, ki mitől virul. :-)

Elkészítése

1. A vajat, a mézet és a barnacukrot vízgőz fölött addig melegítjük, míg a cukor fel nem olvad.
2. Félrehúzzuk, majd miután teljesen kihűlt, homogénre keverjük benne a tojásokat.
3. Az átszitált lisztet a reszelt narancs-és citromhéjjal, a sütőporral és a fűszerkeverékkel elkeverjük, majd a kihűlt sziruppal tésztává gyúrjuk.
4. Fóliába csomagolva, nyugovóra küldjük egy éjszakára a hűtőbe.
5. Másnap lisztezett felületen 3 mm vastagságúra nyújtjuk, majd egy csapat karácsonyi kiszúróval megrohamozzuk a tésztát. Párosával szaggatunk különféle formákat, hogy aztán sütőpapírral bélelt tepsire rakodjuk őket.
6. 190°C-ra előmelegített sütőben 6-7 percig sütjük, míg jól megdagadnak és egyhén pirulni kezd a szélük.
7. Ha langyosra hűlt, a párokat lekvárral összetapasztjuk, és alufóliával letakarva néhány órát hagyjuk puhulni.
8. A csokit az olajjal vízgőz fölött megolvasztjuk – szép homogénre keverjük, különben csíkos lesz a máz! -, a puszedliket megmártóztatjuk benne, majd izgatottan várjuk a dermedést! Az olvasztott fehér csokit zsírpapírból készített zsákocskába kanalazzuk, és a családdal összeverődve díszítjük a mézeseket.

Ötlet Papp Emesétől,
a Nők Lapja konyha novemberi számából :-)