Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Boros-mézes csirkék párolt almával

2009. március 6. péntek | 10:21 - 1 hozzászólás

A klinikán ismertem meg Ivettet. Nagyon sokoldalú, nagydumás csajszi, aki utálja a semmittevést. Hozzám hasonlóan gyakran halálra unta magát, ilyenkor elővett egy köteg Magyar Konyha magazint és egy vaskos spirálfüzetet – ebbe gyűjtött recepteket a régi számokból… Elmesélte, hogy máig sem érti ki lehetett az az idióta, aki ennyi értékes receptfüzetet képes volt kihajítani – tonnaszámra volt neki, valami lomtalanítás alkalmával szerezte be őket. Mikor “kiszabadultunk” :nevetos: , ha ideiglenesen is, de rámruházta kincseit. (Öhm, és mái napig nálam van… :karorvendo: Nyugalom, tud róla!)
Itthon anyu mesélte, hogy jó pár éve ő is megszabadult egy jelentősebb mennyiségű magazintól. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy Ő lehetett az emlegetett “idióta”… én meg mostantól a szerencsés örökös.
Azóta az újabb kiadásokat is megvásárolom. – Sőt, ha minden igaz előfizetője is leszek jövő hónaptól! Nagyon tetszik az egész felépítése, (ugyan a sorszámozott képeknél az 1-est gyakran a 3-as követi :nevetos: ) szép képekkel illusztrálják és ami a legfontosabb, MO-n is beszerezhető, olcsó alapanyagokkal dolgozik! Mindenkinek ajánlom! A Boros-mézes csirke (ott ‘Mézes-Mázas csirke’ néven) is innen származik, tegnap estére készítettem a nagycsaládnak. Cseppet fárasztó nap volt egyébként, Luca kora reggel óta nálunk randalírozott a lakás-ügyintézés miatt. :nevetos:

Folytatás »

Főbb alapanyagok: alma, bors, csirkecomb, kakukkfű, méz, olajbogyó, petrezselyem, rozmaring, száraz fehérbor, szójaszósz

Publikálta: Csenge Kategória: főétel 1 hozzászólás » | 762 olvasás

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek