Tegnap reggel apu elszaladt valahova. Út közben fölhívott tájékoztatni, nehogy böjt alatt fincsi copákokkal várjuk haza, ebédre. Nem sokkal később beállított reggelizni, hogy a kedd este vásárolt chilis felvágottból jóízűen beburkoljon néhányat. 
Szegény, teljesen magánkívül volt a baki miatt. Később érkezett Iringó, akit egy véletlenből kifolyólag rajtakaptam szalámievés közben a hűtőben. 
Ő nem borult ki különösebben. Sőt, mintha tudtán lett volna, mikor a hívogató falatokhoz nyúlt. Erről meg eszembe jut egy sztori… Pár éve, – ugyanígy böjt idején, asszem egyik péntek este - mikor még együtt vacsizott a nagycsalád, csüggedten sandítottunk az előző nap szépen szervírozott felvágottas tálkára. Apu szokásához híven, gyakran felállt az asztaltól, hogy egy-egy fontos telefont elintézzen vagy váltson néhány e-mailt barátaival. Mi – jó keresztény lévén -, megragadva ezt a remek alkalmat, magunkhoz vettünk néhány szebb darabot a felvágottak közül. Majd ismét csak jó keresztényként, amikor apu visszatért, áhitattal tértünk vissza sajtkupacainkhoz. Apu nemigen értette, min somolygunk olyannyira.
És itt érkezünk el bejegyzésem azon sakaszához, amikor bemutatom tegnapi ebédünket: a brokkolis zöldségfelfújtat. Marha finom, kicsit ugyan kalóriaszegény főétel, de ilyen alkalmakra teljesen helyénvaló borsófőzelék mellé. Mindenkinek ajánlom, ha pedig nem bírná valaki a húsmentességet, carpe diem – mindig van mód megragadni a fentiekhez hasonló alkalmakat…
(Kivéve, ha el kell szaladni előtte zöldségeshez a hozzávalókért. 
) Borsóleves mellé – és most mintha kicsit dejavű érzésem lenne… 
Suli kezdete:
Doktor House évadnyitány :-))
Érettségi!:
Beleszerettem a tetejébe! 
