Sütimizéria

Vannak illatok, amelyek megmosolyogtatnak. Mások megmelengetik minden porcikámat, felhőtlenné téve az egész napomat. Legyen az bármilyen borongós. Egy süti utolsó sütőben töltött percei önmagban is feldobják az embert – ahogy az illatok átjárják az egész lakást, otthonhangulatot teremtve… még az ablak alatt elhaladó szomszéd is lassít a tempón, hátha így eszünkbe jut beengedni egy szeletre. Csokis brownie-k, a marlenka nyers tésztája, a kunkori végű vaníliarudak…  Azok a fahéjas-aszalt szilvás kockák vagy épp egy frissensült péksütemény illata! Emlékszem rájuk, még most is a fejemben kavarognak. Vajon ők idézik elő ezt a fatális nagy ködöt olykor odabent? :-)))

És ott az aranyló nádcukor. Nem tévesztendő össze a Koronás aranybarna cukorral, ami semmiben sem különbözik fehér bőrű rokonától; egyszerűen hozzáadott melasszal pofátlanul megfestik. A nádcukor ezzel szemben frissen aratott, valódi  cukornádból készült egzotikum, Dél-Amerika izgalmas tájairól. Teljesen bódító hatású, sütés előtt gyakran elidőzőm a nyitott zacskó aromafelhője felett. :-)) Abszolút megnyílik előttem az Új Világ. Szerencsére itthon is kezd beleégni a köztudatba, egészségügyi hátteréről is csupa-csupa pozitívumot olvashatunk.

Nem mellesleg, némi zabpehellyel és kókusszal bolondítva, az egyik legkapósabb aprósüteményt készíthetjük el belőle. Két doboz – három nap alatt. Egyszerűen csak nyomuk veszett:

A nádszárak összezúzása során fennmaradó, természetes melasztartalom kölcsönzi a nádcukor különös ízvilágát, jellegzetes, aranyló színét. A hazánkban is elhíresült fajták közül, én most Demerara-t használtam. Ez lenne az arany középút – a Turbinado-nál jóval finomabb szemcséjű, de nem is porfinomságú, mint a Muscovado.

Hozzávalók

• 260 g finomliszt
• 1 tk. sütőpor
• csipet só
• 200 g zabpehely
• 100 g kókuszreszelék
• 2 nagyobb tojás
• 150 g kristálycukor
• 150 g demerara nádcukor
• 250 g vaj
• 120 g tejcsoki, finoman felaprítva
• néhány csepp kókuszaroma

Elkészítése

1. A sütőt 180 fokra előmelegítjük, két tepsit kibélelünk sütőpapírral.
2. A finomlisztet a sütőporral és a sóval átszitáljuk. A kókuszt finomra daráljuk a zabpehellyel úgy, hogy néhány nagyobb darab azért maradjon benne, majd a finomra vagdalt tejcsokival a lisztes keverékhez adjuk.
3. A vajat a kétféle cukorral, robotgéppel közepes fokozaton, néhány perc alatt habosra keverjük. A tojásokat egyenként hozzáadjuk, külön-külön jól kikeverjük. Néhány csepp kókuszaromával pluszban ízesíthetjük még.
4. A száraz hozzávalókat a vajas masszába keverjük, és teáskanálnyi adagokat szaggatunk belőle az előkészített sütőlemezekre. Sütőbe toljuk 10-12 percre, amíg érezhetően keményedik és aljuk picit megpirul.
5. A kekszeket néhány percig még a sütőlemezen hagyjuk, majd ropogtathatjuk is.

*** Figyelem! Ezt a kekszet nem szabad lefedni, szobahőmérsékleten fogja megszívni magát, akár a klasszikus  háztartási kekszek.

Bővül a házi készítésű csokik köre, ííí, tök jó! :-) Ugye Bounty-val kezdtem a sort még tavaly, amit múlthéten a szívdobogtató Twix rudacskákkal folytattam, most hétvégén pedig a Snickers házi változatát igyekeztem reprodukálni…  Jelentem, az egész házat intenzív mogyorókrém illat lengi be, és már fáj a gyomrom a sok nyalakodástól. :-)) Voltak aggodalmaim. Több külföldi blogot átfutottam, ötleteket merítettem, de sajnos legtöbbször már a hozzávalók összetételénél elakadtam. Ilyen alapanyag volt például a “pillecukor krém“, amit könnyedén leemelhetnénk a polcról, csak egy amerikai diszkontba kellene beszabadulnunk. :-)) Persze bizonyára ezt is elő lehetne állítani házi közegben, de gondolom legtöbbünknél szempont egy tempósabb elkészítési mód, meg hogy a végösszeg lehetőleg ne haladja meg egy karton Snickers árát… :-)) 

Azt sem szerettem volna, ha a karamellréteg kemény lesz. A Snickers ugyan nyúlánkabb, ragacsosabb a Twixnél, de szerintem senkinek sem hiányzik egy extra időpont fogászatra! :-)) Így maradtam a dulce de leche krémalapnál, feltuningolva a Snickersre jellemző összetevőkkel!

Ha összességében nézzük – márpedig úgy a legjobb falni – szerintem egyben van! Persze van még mit finomítani rajta, de engem emlékeztet a bolti változatára, és a tejszínes krémalap is hozta a megálmodottat. Pedig attól aztán tartottam!

Hogy tetszik a recept? – (12 szavazat, átlaga: 4.42)
 Loading ...  

Hozzávalók

A tejszínes krémalaphoz:

• 250 ml tejszín
• 1 vaníliarúd szőröstül-bőröstül
• 200 g fehér csoki
• 1 púpos tk. földimogyikrém (a krémesebből)
• 150 g tejpor (sovány vagy zsíros)

A karamellkrémhez:

• 1 konzerv sűrített tej (400 ml)
• 2 púpos ek. földimogyikrém (a darabosabból)
• fél csésze aprított, sózott, pörkölt földimogyoró

A bevonáshoz: 200 g tejcsoki + 2 ek. olaj

Elkészítése

1. A tejszínt a felhasított vaníliarúddal felfőzzük, majd “kérgével” együtt félretesszük, hogy jól átjárja a vanília zamata.
2. Ezalatt a fehér csokit óvatosan felolvasztjuk, majd – a vaníliarúdak eltávolítása után – a tejszínnel elegyítjük.
3. Apránként hozzáadjuk a tejport, a törökmogyikrémet és egy sütőpapírral bélelt, 23×23-as tepsibe tapigatjuk. Néhány órára (vagy akár egy éjszakára) hűtőbe tesszük.
4. Közben elkészítjük a karamelltölteléket: A szokott módon, pár óra alatt aranybarnára karamellizáljuk a sűrített tejet, majd kihűtjük.
5. A törökmogyikrémet megolvasztjuk, homogénre keverjük a dulce de leche-vel, végül beleforgatjuk a sózott mogyidarabkákat is.
6. Rákanalazzuk a tejszínes krémalapra, és visszatesszük hűtőbe. Egészen meg fog dermedni a karamellkrém is, könnyebben vágható lesz, mint a Twix volt.
7. Csokival bevonjuk, majd tetejére késsel, elnagyolt mintákat karcolunk.

Végül pedig Rúzsa Magdi napokban megjelent dala… Imádom ezt a csajt!

Sötét középkorom eledele… :-)) Régebben, amikor nagyon magam alatt voltam, mindig csokit ettem. Akár Gombóc Artúrnál, nálam is felváltotta a főétkezéseket – reggel mindig azzal kezdtem a napot, csak hogy jól induljon… Olyan buta voltam. De magányos és szomorú is egyszerre, ez meg némi támaszt nyújtott. Egy darabig.
Mostanában már nem eszem csokit. Nem-nem, félreértés ne essék, a csokoládéért - mint ördögi összetevőért :-)) - egy sütiben például megvadulok! Viszont venni egy twixet, 3bitet, marsot vagy épp snickerst a boltban… az fájó dolog. A csokievés “rituáléja” rendít meg leginkább, azthiszem. Eszembe jut, ahogy azokban az időkben izgatottan hámoztam le a csomagolást, lassan ettem, hogy tovább járjon át a melengető érzés, és olykor bevillan az is, ahogy rátaláltam egy-egy üres papírra, elszórtan a holmijaim között.

Házi körülmények között azonban más elkészíteni egy ilyen finomságot! Magaménak érzem, egy újabb süteménynek, kihívásnak, ami számomra oly nagy boldogság. :-) Amelyet étkezések után fogyasztunk családi körben, jóízűen falatozva, s közben jóízűen nevetve!
Sokat foglalatoskodtam vele, hogy a megfodrozott karamellréteg a tetején, az eredeti hatást keltse… :-)) Itthon nagyon kapkodós volt, fotóra is már csak pár rudacska maradt. Isteni finom! A dulce de leche karamellkrém lágyan fodrozódik, a tésztája omlósabb, mint a boltié, a tejcsokis nyakonöntésnek hála pedig: egy az egyben Twix!
…csak fájó emlékek nélkül. :-)

Hozzávalók

A kekszalaphoz:

• 3/4 csésze szobahőmérsékletű vaj
• 1/4 csésze barnacukor
• 1 vaníliarúd/1 tk vaníliaesszencia
• csipet só
• másfél csésze finomliszt
• 1 púpozott ek mascarpone
• 1 tojás sárgája

A karamellkrémhez (dulce de leche):

• 1 konzerv/4 tubus sűrített tej (Markomilket használtam)

A bevonathoz:

• 200 g tejcsoki
• 2 ek olaj

Elkészítése

1. A sűrített tejet egy lábosba helyezzük, felöntjük vízzel, majd alacsony lángon másfél-két órán át főzzük.
2. Ezalatt elkészítjük a kekszrétegünket: A vajat kihabosítjuk a cukorral, hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart belsejét illetve a sót, majd apránként hozzászitáljuk a lisztet is.
3. Morzsalékos állagot kell kapnunk, amit most egy kis megmaradt krémsajttal lazítottam, de tökéletes erre a tejföl is! Egy tojást is beledobok, ezzel növelve biológiai és élvezeti értékét ;-))
4. 180 °C-ra előmelegített sütőben, 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük. Hagyjuk hűlni.
5. Közben elkészült a sűrített tejünk is. A vizet leöntjük róla, a konzervet pedig teljesen kihűtjük. Felnyitása után aranyszerű, pudingszerű állagot kell kapnunk.
6. A tésztánk tetejére kanalazzuk (nyugalom, néhány kanállal jut a bendőbe is…), majd hűtőbe tesszük.
7. Másnap, vagy néhány órával később csíkokra vágjuk, és bevonjuk csokival. Tetejére csíkokat fröcskölünk, maximááálisan twixhatást keltve! ;-))

Tegnap moziba mentem Ildiékkel! Nórit még a Vedresben, infó órákon ismertem meg jobban, úgy lettünk cimborák. Sosem felejtem el, amikor az első napon, lányos zavaromban gondot okozott a számítógép beüzemelése… :-)))) Ekkor termett ott “kattuszkakirálykisasszony”, hogy megmentsen. Azóta már nem infóra jár, átment inkább rajzra. És még mindig elhiszi, hogy tehetséges benne! :-))))

Ildit pedig időtlen idők óta ismerem, rengeteg közös történetünk van! Ötödikes korunkban például nagy Harry Potter lázban égtünk. Saját sztorikat kreáltunk az alapcselekmény nyomán, azokat játszottuk el. Szentül hittük, hogy a Roxfort létezik, mert ilyesmit nem lehet csak úgy kitalálni. :-)) Szóval Ildi alakította Harry-t, míg én Ron vagy Hermione vagy Piton szerepében bukkantam föl. Csak róttuk a folyosókat, és az egész olyan rejtelmes volt :-)))))))

A buszról integetve aztán ráeszméltem, mekkora hülye voltam amiért elhanyagoltam a barátságunkat. Az ilyesmit ápolni kell, én meg nagyon eltűntem az utóbbi évben.

Tehát beültünk mozizni. Szokás szerint késésben voltam, az eső is zuhogott, én meg szükségét érezten a pláza mentén “lerövidíteni” az utat. Kétszer majdnem eltanyáltam a sártengeren, de végül csak ott voltam. Épp valami butikban lézengtek, és nagyjából 5 perc lehetett hátra a film kezdetéig. Elébb jegyet vettünk, majd üdítőket meg pattogatott kukoricát. Bennt a teremben aztán előkotortam a sütit is. Stílusosan, amolyan vizelettartós papírzacsiba pakoltam őket, mert így volt igazán nagyon guszti! :-))

Egyszerűen bonyolult - a film címe, egy fergeteges trió – Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin - főszereplésében. Könnyed volt és mókás, a füves jelenet meg egyszerűen magával ragadó :-))) A befejezés nem igazán nyerte el a tetszésünket, de a társaság ezt lehetetlenné is tette. :-))) Görbe este volt, annyi szent - rendesen csiklandozta rekeszizmainkat :-)))

Nóri szerint valami maradékot vittem a karácsonyi aprósütikavalkádból. :-)) Valóban ünnepi ízvilág, hála a Gabika-féle tejkaramellának. A decemberi Krakkós kiruccanásáról hozta, és önmagában is remek nassnak bizonyul!

Hozzávalók (35 db-hoz)

A tésztához:

• 200 g liszt
• 100 g barnacukor
• 100 g vaj
• 1 tojás
• csipet só
• 1 vaníliarúd kikapart belseje/1 tk. vaníliaeszencia

A beborításhoz:

• 150 g törökmogyi és dió keveréke
• 1 tojásfehérje
• 1 ek. víz

A töltelékez:

• 16 db nagyobb tejkaramella
• 3 ek. tejszín

A díszítéshez: 100 g tejcsoki + 1 ek. olaj

Elkészítése

1. Az olajos magvakat sodrófával durvára daraboljuk, és egy serpenyőben – olaj hozzáadása nélkül – alaposan megpirítjuk. Minél tovább pörköljük, annál erőteljesebb zamata lesz! Félretesszük hűlni
2. A vajat a barnacukorral, a vaníliakivonattal és egy csipet sóval kihabosítjuk, majd hozzádobjuk a tojást is.
3. Apránként hozzászitáljuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Hűtőbe tesszük egy órára.
4. Pihentetés után 35be vágjuk, majd kis golyóbisokat formálunk belőle.
5. Ezeket előbb a tojásfehérjével elkevert vízben, majd a magkeverékben forgatjuk meg.
6. A dióbundás gombócokat tepsire tesszük, kiskanállal ellapítjuk, és közepükbe mélyedést nyomunk.
7. Előmelegített sütőben, 180°C-on (légkeveréses 165°C) 10-12 perc alatt aranysárgára sütjük.
8. A karamellát a tejszínnel felolvasztjuk, és a kihűlt sütemények közepibe csurgatjuk.
9. Tejcsokispriccel díszítjük, majd mozizni hívjuk a barátokat. :-)

Hííí dejóó, újabb rendelés!  Egy-egy ilyen hétvégén teljesen feltöltődöm, tegnapi feldobottságomban kolibritempóban repdestem. Most épp a kis szomszéd Attilának készült Thomas torta, 3. szülinapjára. - Istenem, tündéri volt miközben anyukájával a részleteket egyeztettük. Ment nagyban a produkciózás, pont mint Lucacicánál, ha vendég jár a háznál. :-)))) Valószínű legalább az összes játékával feltűnt a konyhaasztal mögött. :-)) Egyébként nehogy azt higgyétek, hogy csak retengrossz fiúk vesznek meg ezen hasznos mozdonyokért… Luca is folyton ezt skubizza – persze szigorúan csak Eperke után! ;-)

Csokitortát szerettek volna, marcipándísszel a közepén, egyéb apróságokkal körberakodva. Vacilláltam, hogy az Eperketortához hasonlóan síkban ábrázoljam Thomast, vagy végre szánjam rá magam és ugorjak neki térben! Bár abban maradtunk lapra nyújtom, végül csak belevágtam! :-) Elvégre fejlődnöm kell és valljuk be, így a kicsik is jobban értékelik. Emellett szerintem sokkal dekoratívabb volt, ráadásul megemelte az amúgy alacsony tortámat. El is voltam kenődve a betöltés napján, olyan kis semmilyennek tűnt. Aztán ahogy felkerült a tükörsíma glazúr, a tejcsokiszivek és tallérok, végül körbe a bonbonok, összeállt a kép. Egyszerűen rendben volt így, nem kellett nagyobb. Ügyeltem arra is, hogy ne legyen túl nehéz, túl vajas a krém, nehogy megfeküdje itt az aprónépek gyomrát. :-)) Nem kentem túl vastagon, és a piskótalapok is jó vékonyra lettek vágva.

Apuék este zsidó vacsoraestre voltak hivatalosak. Képzeljétek, megjelent 4. könyve, most a szegedi hitközségről Élő Zsinagóga címmel! Annyira büszke vagyok rá, ismét lélegzetelállítót alkotott!
A kajákok persze nagyszerűek és egyben rengetegen voltak, melyeket Hanságis pincértanoncok tálaltak. Hajj de megy a hírünk! ;-)) Összefutottak Oláh Zsuzsival is, – Attila anyukájának a tesója – elmesélte mekkora sikert aratott a torta. A Ferrero Rocher nugátbonbonokért verekedtek, az egészet pillanatok alatt szétkapták. :-)))) Nagyon helyes!

Hozzávalók

A tésztához:

• 4 tojás
• 250 g kristálycukor
• 30 dkg finomliszt
• 4 ek. cukrozatlan, holland kakaópor
• 1 csomag sütőpor
• 200 ml tej
• 200 ml olaj

A csokis vajkrémtöltelékhez:

• fél liter tej
• 1 csomag csokis pudingpor
• 250 g vaj
• másfél ek. holland kakaópor
• 100 g porcukor

A csokibevonó glazúrhoz:

• 510 g tejcsoki
• 180 g (két tubus) cukrozott sűrített tej
• 90 g vaj

A bonbonokhoz:

• 50 g nugát
• 1 nagy kanál mogyorókrém
• 3 rudacska durvára reszelt, csokival bevont bonbonetti (vagy egyszerű nápolyiostya)
• 13 g grillázs vagy készen vásárolt törökmogyis krokant

Elkészítése

Vajjal kikenünk és liszttel behintünk egy 22 cm átmérőjű tortaformát. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A tészta hozzávalóiból piskótalapot sütünk: A tojásokat a cukorral egy közepes méretű tálban, 2-3 perc alatt robotgéppel, sűrű krémmé keverjük. Hozzáadjuk az olajjal homogénre kevert tejet, majd beleforgatjuk a száraz hozzávalókat. A tésztát a formába kanalazzuk, és 40 percig sütjük (légkeverésessel 180°C), míg a teteje enyhén megpirul.
A töltelékhez a pudingot a tejjel, a csomagoláson olvasható utasítások szerint – tehát tetszőleges mennyiségű cukorral - elkészítjük, majd teljesen kihűtjük.
A porcukrot a puha vajjal krémesre keverjük, majd a szobahőmérsékletű pudingot kanalanként hozzávegyítjük a masszához.
Ezután a tésztát óvatosan 3 lapra vágjuk, a csokis vajkrémet megfelezzük, majd a tésztakorongokra halmozzuk.  Hűtőbe tesszük egy órára – még jobb egy éjszakára -, amíg a töltelék lehül és kicsit megszívja magát.
Elkészítjük a glazúrt: A darabokra tördelt csokit, a vajat és a sűrített tejet együtt, vízgőz fölött felolvasztjuk. Még melegen bevonjuk vele a tortát. Gyorsan dermed, ezért sebesen kell vele dolgozni. Gyönyörű fénye lesz!
A maradék glazúrt csillagcsöves nyomózsákba kanalazzuk, krémrózsákkal díszítjük a torta tetejét, közepükbe egy-egy Ferrero Rocher bonbont paterolunk. Tálalásig tegyük hűtőbe.

Ferrero Rocher bonbon házilag
…avagy nugát, otthoni közegben! :-)

5 dkg törökmogyorót – de diót vagy mandulát is lehet használni – alacsony lángon megpörkölünk. A hosszabb ideig pörkölt olajos magvaknak erőteljesebb, aromásabb íze lesz. Aprítóval ledaráljuk, majd hozzászitálunk 5 dkg porcukrot. Végül ugyanennyi olvasztott tejcsokit, és egy nagy kanál mogyorókrémet (én Szerencsit használtam) a mandulás cukorhoz keverve addig gyúrunk, míg homogén masszát nem kapunk. Személy szerint, ha törökmogyorós nugátot készítek, mindig a Milka Noisette tábláscsokit használom, ilyenkor összhatásban mégnagyobbat üt a mogyorókrém íze. Mmm!

Miközben a nugát hűl, folyamatosan dermed, így még melegen érdemes óvatosan hozzádolgozni a reszelt bonbonetti rudakat, illetve a mogyorógrillázst.

Grillázs

Lekenünk oljajjal egy sütőlemezt, amire majd az elkészült grillázst öntjük. Nyújtófával gorombára törjük a mogyorót. Alapos keverés mellett a cukrot egy száraz és tiszta edényben megolvasztjuk, majd beleszórjuk és gyorsan elkeverjük a magvakat. A kész masszát kiöntjük a leolajozott sütőlemezre, elterítjük rajta és megvárjuk míg teljesen kihül.

Bakker, egyfolytában ezt dúdolom.