Csokiparány blogja

Újfent kókuszosak, de még mindig elfogynak. Habár szerintem, most hétvégén a többség eltűntetéséről én gondoskodtam. :-)) Legutóbbi próbálkozásomhoz hasonlóan, itt is a kókusz dominál, ám teljesen más típusú finomságról kell most beszéljek! Ezzel az egyszerre fanyar és édes, gyümölcsös krémmel szívta meg magát a tészta, így az egész kicsit lágyabb lett, mint elődje volt. Nagy szerepet játszott ott is a pudingkrém, de nagyon ügyelni kellett az arányokra, nehogy fullasztó legyen a végkifejlet. Itt azthiszem sikerült kiküszöbölni ezt a problémát, abszolút légiessé vált az egész. Tejszínhabrózsával együtt meg pláne! :-)

Pedig nagy félelmem volt a benne reljő citrusféle, az ananász. Mindig is ódzkodtam tőle, valahogy túl távoli az íze. Nem tudom mi az oka, de most nagyon ízlett, a helyén volt minden. Lehet ez is tipikusan az a gyümi, amihez fel kell nőni…? Vagy talán a Briannel kötött életreszóló barátságom szerettette meg velem..? :-))) Akárhogy is, most nagyon büszke rám. ;-) Tény, hogy nem is érződik ki olyan intenzíven, épp csak amennyire szükséges.

Szóval franya egy süti, mindenképp tessenek elkészíteni! Merthogy méregdrága pomeló nélkül is nekiállhatunk, egyszerűen helyettesítsük más egzotikummal!

Hozzávalók

A tésztához:

• 500 g finomliszt
• 12 g sütőpor
• 120 g porcukor
• 370 g vaj
• 6 tojássárgája

A töltelékhez:

• 3 tojás
• 100 g kristálycukor
• 75 g kókuszreszelék
• 225 ml kókusz tej
• 100 ml jó zsíros tejszín
• 1 lime reszelt héja, leve
• másfél bögrényi felaprított ananász és pomelo

A tetejére:

• 300 ml tejszín
• 2 ek. kristálycukor
• 10 g házi vaníliás cukor
• 3 lapzselatin
• 4 ek. ananászlé
• kókuszreszelék

Elkészítése

1. A tészta alapanyagaiból, a szokott módon pitetésztát gyúrunk. Hűtőbe tesszük néhány órára, vagy akár egy éjszakára.
2. 2-3 mm vastagra nyújtjuk, a kosárkaformákat kibéleljük vele, majd 190°C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt vakon elősütjük. 
3. A töltelékhez a tojásokat a cukorral habosra keverjük, beleforgatjuk a többi hozzávalót, majd hozzáadjuk az apróra vagdalt gyümölcsféléket is.
4. A kosárkákat peremükig töltjük, a sütő hőmérsékletét visszavesszük 170°C-ra, majd visszatoljuk őket 20-25 percre. Akkor jó, ha tetejük enyhén pirulni kezd. Teljesen kihűtjük.
5. Díszítésként a tejszínt a kétféle cukorral kemény habbá verjük, majd a feloldott lapzselatint kevés ananászlével együtt a habba keverjük. Csillagcsöves nyomózsákból krémrózsákkal díszítjük, végül kókuszreszelékkel meghintjük.

Huh, ez még belefért így a nap indulása előtt. Feltétlenül pótolnom kellett ugyanis a tegnap esti Barátok Közt epizódot, merthogy a korábbiakhoz hasonlóan, nagyon eseménydús volt. Már a rendőr sztriptíz is tízpontos volt, magasan vert mondjuk egy True Blood epizódot…. ;-))) de most, hogy Igaziak is csatlakoztak a lagzihoz… hát, nem volt mindennapi momentum, annál azért picit szellősebben paszírozzák forgatókönyvbe. :-P

Ééés most, hogy túltettem magam a történteken, ajánlanék egy reggelilehetőséget! Vagy uzsinak valót. Délután ugyanis igyekszem beiktatni egy tejterméket, kedvencem a Danone sárgabarackos jogója.  Azt kanalazgatom sűrűbben, pláne, hogy mostanság +15 g-ot is csempésztek a pohárkákba. De mindenképp ejtenem kell néhány szót Gabika isteni kaukázusi kefirjéről is, merthogy nem véletlenül ezzel fogyasztandók tömegével a zabkekszek! Nem különösebben szeretem a kefireket, de ez tényleg messze jobb a boltinál. Gabika oltja be, majd készíti el gondosan… Remélem egyszer megtanít rá – természetesen lekvárjai és padlizsánkrémjei mellett!

Szóval a zabkekszek. A zabpehelyhet kevés dologban viselem el – rozsos párnáááán imádom :-))) -, pedig igenigen jót tesz az emberi szervezetnek. Ilyenkor télen, “fűtőhatása” miatt különösen ajánlott a fogyasztása. Emellett kiváló szénhidrátforrás, gazdag rostokban és ásványi anyagokban, valamint fehérjékben. Csak sajnos több mint valószínű, hogy nem állok neki csillogó szemekkel zabkását falatozni. Viszont aprósütiben tuti nyerő! Emlékezzünk csak a tavaly Húsvéttájt legyártott Ribizlis-zabpelyhes kockákra, vagy épp Kicsi Vú űbermenő Kuszedlijeire.

Kefir/Jogó mellé kiváló harapnivaló, ahogy egyszerre roppan és szinte elolvad a szájban. És még némileg egészségeset is fogyasztunk. :-) (Ha nem vesszük olyan görcsösen figyelembe a benne rejlő csokihegyet, a sok-sok cukrot és vajat… ) Nem-nem, most határozottan jót teszünk magunkkal! :-))

Hozzávalók (4 tepsihez)

• 300 g finomliszt
• 180 g süthető étcsoki lencse, apróra vágva
• 150 g aszalt gyümi vegyesen – én most körtét és sárga barackot daraboltam bele
• 100 g pörkölt dió, apróra vágva
• 1 tk. sütőpor
• 1 tk. szódabikarbóna
• csipet só
• 250 g vaj
• 200 g fehér kristálycuki
• 200 g barnacuki
• 2 nagy tojás
• 1 tk vaníliaeszencia
• 375 g zabpehely

Sütés után, még forrón lekentem Gabika sárgabari lekvárával

Elkészítése

1. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra, és béleljünk ki sütőpapírral néhány nagyobb tepsit.
2. Szitáljuk át a lisztet a sütőporral, szódabikarbónával és egy csipet sóval, egy közepes méretű tálba. Tegyük félre.
3. Egy nagy keverőtálban (tényleg legyen nagy, brutális a mennyiség!!!) keverjük habosra a vajat a kétféle cukorral, majd egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Külön-külön keverjük ki velük. Ízesítsük vaníliaeszenciával. Adagoljuk a masszáhpz a lisztes keveréket, és cipeljük magunk mellé a zabpelyhet is.
4. Ugyanúgy apránként szórjuk a masszába, jól keverjük ki vele.
5. Váltsunk kézi erőre! :-) Gyúrjuk a masszához a csokidarabkákat, az aszalt gyümiket, végül a diót.
6. Formázzunk a masszából dió nagyságú golyóbisokat, pakoljuk az előkészített tepsire, egymástól 5 cm távolságra. Megdagadnak ugyanis.
7. Süssük kb 10-12 percig, amíg aranybarna színt kapnak, de nem teljesen kemények.
8. Vegyük ki, kenjük le sárgabarack lekvárral, és hagyjuk tepsiben még 10 percig.
9. Utána megehetjük.

Az ír pogácsaféle, melynek édes és sós receptjei után egyaránt kutakodhatunk. Odakinnt délutáni teázáshoz fogyasztják, különféle krémsajtokkal, gyümölcsökkel vagy épp zöldfűszerekkel megrakodva. Ilyesféle remek kisérőt ajánlanék most. Bár tea helyett, én inkább italozgatáshoz! :-) Remek sör- és borkorcsolya lehet ugyanis belőle, amolyan kinttülős nyári estékre. Csípős és fűszeres…. és milyen színes!

Amúgy a scones, összetételét tekintve számomra elég bizarr. Sütőporos liszttel készül, vagyis egy kisebb adagba símán kerül egy egész csomaggal. Begyúrása után kissé szivacsos is az egész, amire csak rátett egy lapáttal ez az intenzív sárga szín. Amolyan Spongya Bob konckanadrág feelingje van. :-)) Nem szabad egyébként sokáig gyúrni, különben kemény állaga lesz.

Még forrón megkóstoltuk, és anyuval rögtön egymásra is pillantottunk. Merthogy mennyei. A só nem dominál benne, így a többi fűszer is teret kap. A Cayenne bors azonnal kiérződik, ahogy a curry extrém ízvilága is dominál… Szóval egzotikus, ízvilág a javából! Gyorsan összedobható, s bár frissen a legtutibb, a kisült minisconesokat akár le is fagyaszthatjuk. Dehát mért maradna…

Hozzávalók

• 280 g finomliszt
• 4 ek sütőpor
• fél tk só
• 2 tk currypor
• fél tk cayenne bors
• fél tk mozsárban megnyomkorászott mustármag
• 1 tk fokhagymapor
• 2 ek frissen reszelt (vagy nem frissen reszelt :-) parmezán
• 125 g vaj
• 50 ml tej
• 1 tojás, könnyedén felverve

A tetejére: 1 tojás + 1 tk tej keveréke, egész mákszemek

Elkészítése

1. A sütőt 200°C-ra előmelegítjük.
2. A liszthez hozzáadjuk a sót, a sütőport, a különféle fűszereket, majd elmorzsoljuk benne a vajat.
3. Középre mélyedést készítünk, beleöntjük a tejet a könnyedén felvert tojással, végül könnyed mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát.
4. Sütőlemezre pakoljuk, tetejüket a tojásos-tejes keverékkel megkenjük, és megszórjuk mákkal.
5. Mehet a sütőbe 10-12 percre, amíg jól láthatóan megemelkedik, és színe aranysárga lesz. :-)

Úgy adódott, hogy ma elmarad a dupla olasz órám, szóval gondoltam lesz időm mesélni picit az elmúlt napok történéseiről. 2-án megtartották a szülői értekezletet, ahol többek között kiosztották az első éves cukrászeredményünket is! :-)
Amiiiiit – dobpergés pampamparapampam – sikeresen zártam, így érettségi után 3 év helyett mindössze kettőt kell teljesítenem a szakmai címig!!! :-)))))) Meglepően szép eredménnyel zártam, holott azt reméltem, az uccsó produktumommal épphogy a hármas szintet súrolom majd. Foghatjuk azt a kudarcot külső tényezőkre, de a vizsgamunkám végeredményben akkor sem sikerült. Mondhatni egy kalap sz*r volt, és ezt csak alátámasztja a tény, miszerint másnap bedarálták kókuszgolyónak… :-)))) Nem érdemeltem még ötöst, hiszen nem is vagyok minden területen “példás”! Még. Remélem fejlődni fogok. :-) Rengeteget kell tanulnom, gyakorolnom, hogy ne rettenjek meg egy anyaghányados laptól. Hogy kiegyensúlyozottá, magabiztossá és éretté váljak minden területen. :-) De elégedett lehetek azthiszem.

Az egyes tantárgyaknak a szakmai és vizsgakövetelményekben rögzített súlya van a modulokon belül. Ez alapján számítottak súlyozott átlagot, majd írták át osztályzatra. Váltottunk pár szót erről tegnap az osztályfőnökömmel. Mondta, hogy ez amolyan többnapos, jócskán szürkületbenyúló program volt a tanárok számára. Szegények…

“A szakközépiskolai tanulók esetében a modulok sikeres teljesítése a beszámíthatóság feltétele, a szakképző évfolyamokon tanulók esetében pedig a továbbhaladásé, illetve a tandíjmentességé.” Kishíján tandíjmentes lettem, de végül mégsem jött össze. A törin múlt minden, levehettem volna apu válláról egy plusz terhet… Legalábbis fél évre biztos. Mínusz 38 000 Ft… :-(

Végül egy táblázattal zárták a tájékoztatót, ebből lehet kiböngészgetni az eredményeimet! :-) A Vega jegyre nem vagyok valami büszke, de egyben nagy kérdőjel is számomra a dolog. A tíz hét alatt becsúszott ugyan egy rosszabb jegy, de a többi dolgozatot 80-100%-osra írtam meg. És mégis, a szintvizsgás eredményem kettes lett!? Nagyon bosszant a dolog, mert meg sem mutatták nekünk, nem is tudom mit rontottam el… Ráadásul annyira előttem van, boldog voltam amikor végeztem a feladatsorral. Úgy éreztem jól sikerült, és többen hasonló eredményeket kaptak a számolásokra! Egyszerűen nem értem…

Hááát akkor ünnepeljünk! Hoztam sütit is, merthát mégicsak úgy tuti a buli. És ez valami igazán nagyon jó sütemény! Ha lesz cukrászdám, helyet kap benne, a Meggyes-kakaós kevert omlóssal együtt. :-)) Hasonló kaliberű süti, tésztáját a mascarpone és vaj keveréke teszi krémessé! Ezt a puhaságát pedig sokáig megőrzi, pár nap elteltével is méltán helyet kap egy bögre tej mellett. A fahéjas-kakaós összhatást csak a benne rejlő aszalt szilva-darabkákkal lehet űberelni, de azokkal nagyon! :-) Mint egy formabontott szilvásgombóc, csak méég extravagánsabb ízvilággal! :-)))

Végezetül pedig szeretnék gratulálni Márk barátomnak, aki kereken 80 ponttal zárta a központi felvételit! :-) Pedig azt harsogták a hírekben, hogy messze a legbrutálisabb feladatsort okoskodták össze. Kívánok neki sok sikert az elitgimiben! :-)))

Hogy tetszik a recept? – (3 szavazat, átlaga: 5)
 Loading ...

Hozzávalók

• 350 g finomliszt
• 2 ek. őrölt fahéj
• másfél tk. sütőpor
• 400 g kristálycukor
• 2 ek. keserű kakaópor
• 250 g vaj
• 250 g mascarpone
• 2 tk. vaníliaeszencia
• 4 tojás
• 70 g süthető csokipasztilla (55-60%-os)
• csipet só
• 1 bögre aszalt szilva, felaprítva

Elkészítése

1. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és béleljünk ki sütőpapírral egy 30×22-es, téglalap alakú tepsit.
2. Szitáljuk át együtt a lisztet, a sütőport és a sót egy közepes méretű tálba.
3. Egy másik, kisebb tálkában keverjünk össze 100 g cukrot a fahéjjal és a kakaóporral. Tegyük félre.
4. A vajat keverjük habosra a mascarponéval, a maradék cukorral, és a vaníliaeszenciával, majd egyenként adjuk hozzá a tojásokat – keverjük ki jól.
5. Vegyítsük össze a lisztes keverékkel, végül az apró csokipasztillákkal.
6. A tészta felét terítsük el a tepsiben, szórjuk meg a fahéjas-kakaós-cukros keverék felével, és dobáljuk rá az aszalt szilva darabkákat is. Fedjük be a maradék tésztamasszával, újból hintsük meg a fahéjas keverékkel, és egy éles késsel márványozzuk meg a tetejét.
7. Toljuk sütőbe, és süssük nagyjából 40 percig, Hagyjuk kihűlni a tepsiben.

Pénteken ismét Ildiékkel plázacicáskodtam, és újfent beültünk mozizni is! Úgy fest, sikerül mindig ráhibáznunk a “kasszasikerekre”, avagy más néven Z-kategóriás gyöngyszemekre. Egy bizti: Hozta a korstílus élethű hangulatát, mert igazi másfélórás kínzóeszközt dobtak piacra, csekély 11 és fél milliós költségvetésből. Persze euróban – szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai a filmdráma. Az egész számomra egy katyvasz volt, ahogy a tényszerű történelmi szálakat összeeresztették a legendával. Nagy misztikum, de tessenek megnézni maguk is. Persze Anna Friel nagyszerűt alakított, és a kamerázó-görkorizó-hegyről_leugró szuperfeltaláló szerzetesek is mosolyra derítettek alkalmasint. Ildinek állítólag egy könnycsepp is legurult az uccsó produkciójukban.

Kaptam egy növényt ajiba, amit locsolni kell! :-)))) Szerelempáfrány helyett mini tuja, tavasszal ki kéne ültetni a kertbe! Csak ki ne harapja egy macska. Tegnap már meg is öntöztem egy kupica vízzel, és duruzsoltam is neki pár kedves szót. :-)

Magam pedig kekszekkel színesítettem az estét, bár igazán tejjel jó ez a nyalánkság! Ripsz-ropsz megvan, nincs is vele sok gond, csak egy pöttyös bögrét és egy literes tejet kell szerválni, mártogatós gyanánt. :-) Mozi után felugrottunk Gabikához, ott folytattuk a csivitelést. Annyira jó volt, úgy hiányoznak…… de legközelebb inkább teaházba megyünk. :-)))))

Hozzávalók két tepsi sütihez

• 60 g puha vaj
• 1 bögre barnacukor
• 2 tojás
• 1 narancs reszelt héja
• másfél bögre liszt
• 2 tk. sütőpor
• 1 bögre kókuszreszelék
• csipet só
• vaníliás porcukor a hempergetéshez

Elkészítése

1. Egy nagyobb tálban keverjük habosra a vajat a cukorral, a tojásokkal és a reszelt narancshéjjal.
2. A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a sütőport és a sót, majd apránként dolgozzuk a vajas keverékbe.
3. Keverjük bele a kókuszreszeléket is.
4. Lefedve tegyük a masszát 1 órára hűtőbe, majd formáljunk belőle kisebb gömböket és hempergessük meg vaníliás porcukorban.
5. Melegítsük elő a sütőt 150°C-ra. Egymástól 5 cm-es távolságra – jól átalakulnak majd.. :-) – helyezzük őket, sütőpapírral bélelt tepsire. Süssük 15-20 percig, míg a szélük aranysárga lesz, és kókuszillat lengi be a házat. :-)

Tároljuk hűvös, száraz helyen, fénytől védve! Mondjuk dobozban.
Bár úgyis elfogy.