Csokiparány blogja

Bővül a házi készítésű csokik köre, ííí, tök jó! :-) Ugye Bounty-val kezdtem a sort még tavaly, amit múlthéten a szívdobogtató Twix rudacskákkal folytattam, most hétvégén pedig a Snickers házi változatát igyekeztem reprodukálni…  Jelentem, az egész házat intenzív mogyorókrém illat lengi be, és már fáj a gyomrom a sok nyalakodástól. :-)) Voltak aggodalmaim. Több külföldi blogot átfutottam, ötleteket merítettem, de sajnos legtöbbször már a hozzávalók összetételénél elakadtam. Ilyen alapanyag volt például a “pillecukor krém“, amit könnyedén leemelhetnénk a polcról, csak egy amerikai diszkontba kellene beszabadulnunk. :-)) Persze bizonyára ezt is elő lehetne állítani házi közegben, de gondolom legtöbbünknél szempont egy tempósabb elkészítési mód, meg hogy a végösszeg lehetőleg ne haladja meg egy karton Snickers árát… :-)) 

Azt sem szerettem volna, ha a karamellréteg kemény lesz. A Snickers ugyan nyúlánkabb, ragacsosabb a Twixnél, de szerintem senkinek sem hiányzik egy extra időpont fogászatra! :-)) Így maradtam a dulce de leche krémalapnál, feltuningolva a Snickersre jellemző összetevőkkel!

Ha összességében nézzük – márpedig úgy a legjobb falni – szerintem egyben van! Persze van még mit finomítani rajta, de engem emlékeztet a bolti változatára, és a tejszínes krémalap is hozta a megálmodottat. Pedig attól aztán tartottam!

Hogy tetszik a recept? – (10 szavazat, átlaga: 4.7)
 Loading ...  

Hozzávalók

A tejszínes krémalaphoz:

• 250 ml tejszín
• 1 vaníliarúd szőröstül-bőröstül
• 200 g fehér csoki
• 1 púpos tk. földimogyikrém (a krémesebből)
• 150 g tejpor (sovány vagy zsíros)

A karamellkrémhez:

• 1 konzerv sűrített tej (400 ml)
• 2 púpos ek. földimogyikrém (a darabosabból)
• fél csésze aprított, sózott, pörkölt földimogyoró

A bevonáshoz: 200 g tejcsoki + 2 ek. olaj

Elkészítése

1. A tejszínt a felhasított vaníliarúddal felfőzzük, majd “kérgével” együtt félretesszük, hogy jól átjárja a vanília zamata.
2. Ezalatt a fehér csokit óvatosan felolvasztjuk, majd – a vaníliarúdak eltávolítása után – a tejszínnel elegyítjük.
3. Apránként hozzáadjuk a tejport, a törökmogyikrémet és egy sütőpapírral bélelt, 23×23-as tepsibe tapigatjuk. Néhány órára (vagy akár egy éjszakára) hűtőbe tesszük.
4. Közben elkészítjük a karamelltölteléket: A szokott módon, pár óra alatt aranybarnára karamellizáljuk a sűrített tejet, majd kihűtjük.
5. A törökmogyikrémet megolvasztjuk, homogénre keverjük a dulce de leche-vel, végül beleforgatjuk a sózott mogyidarabkákat is.
6. Rákanalazzuk a tejszínes krémalapra, és visszatesszük hűtőbe. Egészen meg fog dermedni a karamellkrém is, könnyebben vágható lesz, mint a Twix volt.
7. Csokival bevonjuk, majd tetejére késsel, elnagyolt mintákat karcolunk.

Végül pedig Rúzsa Magdi napokban megjelent dala… Imádom ezt a csajt!

Sötét középkorom eledele… :-)) Régebben, amikor nagyon magam alatt voltam, mindig csokit ettem. Akár Gombóc Artúrnál, nálam is felváltotta a főétkezéseket – reggel mindig azzal kezdtem a napot, csak hogy jól induljon… Olyan buta voltam. De magányos és szomorú is egyszerre, ez meg némi támaszt nyújtott. Egy darabig.
Mostanában már nem eszem csokit. Nem-nem, félreértés ne essék, a csokoládéért - mint ördögi összetevőért :-)) - egy sütiben például megvadulok! Viszont venni egy twixet, 3bitet, marsot vagy épp snickerst a boltban… az fájó dolog. A csokievés “rituáléja” rendít meg leginkább, azthiszem. Eszembe jut, ahogy azokban az időkben izgatottan hámoztam le a csomagolást, lassan ettem, hogy tovább járjon át a melengető érzés, és olykor bevillan az is, ahogy rátaláltam egy-egy üres papírra, elszórtan a holmijaim között.

Házi körülmények között azonban más elkészíteni egy ilyen finomságot! Magaménak érzem, egy újabb süteménynek, kihívásnak, ami számomra oly nagy boldogság. :-) Amelyet étkezések után fogyasztunk családi körben, jóízűen falatozva, s közben jóízűen nevetve!
Sokat foglalatoskodtam vele, hogy a megfodrozott karamellréteg a tetején, az eredeti hatást keltse… :-)) Itthon nagyon kapkodós volt, fotóra is már csak pár rudacska maradt. Isteni finom! A dulce de leche karamellkrém lágyan fodrozódik, a tésztája omlósabb, mint a boltié, a tejcsokis nyakonöntésnek hála pedig: egy az egyben Twix!
…csak fájó emlékek nélkül. :-)

Hozzávalók

A kekszalaphoz:

• 3/4 csésze szobahőmérsékletű vaj
• 1/4 csésze barnacukor
• 1 vaníliarúd/1 tk vaníliaesszencia
• csipet só
• másfél csésze finomliszt
• 1 púpozott ek mascarpone
• 1 tojás sárgája

A karamellkrémhez (dulce de leche):

• 1 konzerv/4 tubus sűrített tej (Markomilket használtam)

A bevonathoz:

• 200 g tejcsoki
• 2 ek olaj

Elkészítése

1. A sűrített tejet egy lábosba helyezzük, felöntjük vízzel, majd alacsony lángon másfél-két órán át főzzük.
2. Ezalatt elkészítjük a kekszrétegünket: A vajat kihabosítjuk a cukorral, hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart belsejét illetve a sót, majd apránként hozzászitáljuk a lisztet is.
3. Morzsalékos állagot kell kapnunk, amit most egy kis megmaradt krémsajttal lazítottam, de tökéletes erre a tejföl is! Egy tojást is beledobok, ezzel növelve biológiai és élvezeti értékét ;-))
4. 180 °C-ra előmelegített sütőben, 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük. Hagyjuk hűlni.
5. Közben elkészült a sűrített tejünk is. A vizet leöntjük róla, a konzervet pedig teljesen kihűtjük. Felnyitása után aranyszerű, pudingszerű állagot kell kapnunk.
6. A tésztánk tetejére kanalazzuk (nyugalom, néhány kanállal jut a bendőbe is…), majd hűtőbe tesszük.
7. Másnap, vagy néhány órával később csíkokra vágjuk, és bevonjuk csokival. Tetejére csíkokat fröcskölünk, maximááálisan twixhatást keltve! ;-))

Itt a hétvéége és lezártuk a “félévet” is. Úgyhogy én most jól megpihentem! :-)) Nem lett ugyan 4,5-ös tandíjmentes átlagom, de úgy érzem ennél többet nem is tudnék, és nem is szeretnék kipréselni magamból. Egyedül a töriért fáj a szívem, azért viszont roppantmód! A véksőkig tepertem, erre tessék… :-( Nem érzem jogosnak amit hozzám vágtak, a többi jegyemet elnézve semmi baj a tanulási módszeremmel! Más felől nem esik jól az embernek, ha az egész munkáját alázzák porig, mondván más tantárgyakból azért volt könnyebb jó jegyet szerezni, mert nem tették elég magasra a lécet. Na persze! Ott a binyonyíték, a korábbi hónapokhoz képest töredék-időt töltöttem a konyhában, és helyette inkább a töri könyv fölé görnyedtem… Szóval nagyon elszomorított a dolog. De év végéig van még idő, csak azért is bizonyítani fogok! :-)

Anyu viszont tündéri volt, vígasztalásképp kaptunk egy kis lóvét! Dusha-Kiss “stylist” Babszi meg én. :-))) Úgyhogy annak rendje-módja szerint beszabadultunk a plázába, és jól kivásároltuk magunkat! Ilyenkor persze amit kézhez kapunk, el is költjük az utolsó fillérig.  Rettenetes alakok vagyunk, és annyira szégyelljük magunkaaat… :-))))

Gábor pedig egész héten hisztizett, amiért nem volt semmi édesség. Ilyenkor kaptuk elő a jóó kis Lidl-s háztartási kekszet, azt majszoltunk esténként. De aztán egyszercsak – érthetetlen okokból - az is kifordult a szánkból. :-))) Így jött hát az ötlet, hogy “kakaós-meggyes kevert omlóst” fogok sütni, a pékségbeli csodasüti mintájára. Merthogy azzal szoros barátságot kötöttünk ám, az első harapás után kipécéztem magamnak. Szerencsésen sikerült is hoznia azt az ízvilágot! Sűrű állagú és omlós, szinte elolvad a szájban. Na meg azok a pöttöm meggyszemek…….!
Nem volt persze mindig így. Régen libabőrös lettem, ha egy édességben valamiféle gyümölcs tartózkodott többedmagával - ilyen volt elsősorban a mazsola, meg a meggy is - utóbbi láttán viszont mostanában felcsillan a szemem! A mazsola pedig manapság nem trendi, csak Kiss Tamás eszi, majd erőlteti bele mindenbe. Meg mindenkibe. :-))

Jaj még valami! …Olyan szép fények voltak tegnap reggel, annyira várom a napsütést!

Hozzávalók egy 23-as, négyzetes tepsihez

A meggyes mascarponekrémhez:

• 90 g lágy krémsajt (mascarpone)
• 1/4 bögre cukor
• 1 tojás
• fél tk. vaníliakivonat
• 1 bögre jól lecsepegtetett meggy

A kakaós tésztamasszához:

• 120 g olvasztott vaj
• 1/3-ad bögre cukrozatlan kakaópor
• 2 tojás
• 1 bögre cukor
• 1 tk. vaníliakivonat
• 1 tk. rum
• fél bögre finomliszt
• fél tk. sütőpor
• csipet só

Elkészítése

1. A meggyes mascarponekrémmel kezdjük: Egy kis tálban mixerrel, közepes fokozaton, alaposan dolgozzuk össze a krémsajtot és a cukrot.
2. Adjuk hozzá a tojást, a vaníliakivonatot és a rumot. Addig keverjük, hogy híg krémet kapjunk.
3. Végül dolgozzukele a meggyet is. Tegyük félre.
4. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és béleljünk ki sütőpapírral egy 23×23-as, négyzetes tepsit.
5. Most hozzálátunk a kakaós tészta-alapaunkhoz:  Egy kis tálkában dolgozzuk össze a vajat és a kakaóport.
6. Egy másik tálban verjük fehéredésig a tojásokat, majd apránként dolgozzuk hozzá előbb a cukrot, majd a vaníliakivonatot és a rumot.
7. Keverjük össze a lisztet, a sütőport és a sót, adjuk a tojásos keverékhez, majd tegyük hozzá a vajas kakaót is. Alaposan dolgozzuk össze.
8. Öntsük a tésztamasszát a tepsibe, de hagyjunk meg belőle néhány evőkanálnyit a tetejére.
9. Ezután osszuk el rajta a meggyes tölteléket, majd a megmaradt kakaós masszát kanalazzuk rá, halmonként. Egy kés segítségével keverjük kicsit a töltelékbe, így lesz márványozott a teteje.
10. Süssük 35-40 percig, vagy amíg a tészta nem kezd elválni a tepsi falától.

Tegnap moziba mentem Ildiékkel! Nórit még a Vedresben, infó órákon ismertem meg jobban, úgy lettünk cimborák. Sosem felejtem el, amikor az első napon, lányos zavaromban gondot okozott a számítógép beüzemelése… :-)))) Ekkor termett ott “kattuszkakirálykisasszony”, hogy megmentsen. Azóta már nem infóra jár, átment inkább rajzra. És még mindig elhiszi, hogy tehetséges benne! :-))))

Ildit pedig időtlen idők óta ismerem, rengeteg közös történetünk van! Ötödikes korunkban például nagy Harry Potter lázban égtünk. Saját sztorikat kreáltunk az alapcselekmény nyomán, azokat játszottuk el. Szentül hittük, hogy a Roxfort létezik, mert ilyesmit nem lehet csak úgy kitalálni. :-)) Szóval Ildi alakította Harry-t, míg én Ron vagy Hermione vagy Piton szerepében bukkantam föl. Csak róttuk a folyosókat, és az egész olyan rejtelmes volt :-)))))))

A buszról integetve aztán ráeszméltem, mekkora hülye voltam amiért elhanyagoltam a barátságunkat. Az ilyesmit ápolni kell, én meg nagyon eltűntem az utóbbi évben.

Tehát beültünk mozizni. Szokás szerint késésben voltam, az eső is zuhogott, én meg szükségét érezten a pláza mentén “lerövidíteni” az utat. Kétszer majdnem eltanyáltam a sártengeren, de végül csak ott voltam. Épp valami butikban lézengtek, és nagyjából 5 perc lehetett hátra a film kezdetéig. Elébb jegyet vettünk, majd üdítőket meg pattogatott kukoricát. Bennt a teremben aztán előkotortam a sütit is. Stílusosan, amolyan vizelettartós papírzacsiba pakoltam őket, mert így volt igazán nagyon guszti! :-))

Egyszerűen bonyolult - a film címe, egy fergeteges trió – Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin - főszereplésében. Könnyed volt és mókás, a füves jelenet meg egyszerűen magával ragadó :-))) A befejezés nem igazán nyerte el a tetszésünket, de a társaság ezt lehetetlenné is tette. :-))) Görbe este volt, annyi szent - rendesen csiklandozta rekeszizmainkat :-)))

Nóri szerint valami maradékot vittem a karácsonyi aprósütikavalkádból. :-)) Valóban ünnepi ízvilág, hála a Gabika-féle tejkaramellának. A decemberi Krakkós kiruccanásáról hozta, és önmagában is remek nassnak bizonyul!

Hozzávalók (35 db-hoz)

A tésztához:

• 200 g liszt
• 100 g barnacukor
• 100 g vaj
• 1 tojás
• csipet só
• 1 vaníliarúd kikapart belseje/1 tk. vaníliaeszencia

A beborításhoz:

• 150 g törökmogyi és dió keveréke
• 1 tojásfehérje
• 1 ek. víz

A töltelékez:

• 16 db nagyobb tejkaramella
• 3 ek. tejszín

A díszítéshez: 100 g tejcsoki + 1 ek. olaj

Elkészítése

1. Az olajos magvakat sodrófával durvára daraboljuk, és egy serpenyőben – olaj hozzáadása nélkül – alaposan megpirítjuk. Minél tovább pörköljük, annál erőteljesebb zamata lesz! Félretesszük hűlni
2. A vajat a barnacukorral, a vaníliakivonattal és egy csipet sóval kihabosítjuk, majd hozzádobjuk a tojást is.
3. Apránként hozzászitáljuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Hűtőbe tesszük egy órára.
4. Pihentetés után 35be vágjuk, majd kis golyóbisokat formálunk belőle.
5. Ezeket előbb a tojásfehérjével elkevert vízben, majd a magkeverékben forgatjuk meg.
6. A dióbundás gombócokat tepsire tesszük, kiskanállal ellapítjuk, és közepükbe mélyedést nyomunk.
7. Előmelegített sütőben, 180°C-on (légkeveréses 165°C) 10-12 perc alatt aranysárgára sütjük.
8. A karamellát a tejszínnel felolvasztjuk, és a kihűlt sütemények közepibe csurgatjuk.
9. Tejcsokispriccel díszítjük, majd mozizni hívjuk a barátokat. :-)

Egy doboznyi karácsony! Maga a ládikó szalvétatechnikával készült, Babszi nővérkém keze munkája! :-) Nagyon ügyes a csajszi, és csúcs az ollóhasználatban (nem mindenkinek megy ez ám olyan egyszerűen…) na meg ilyen kreatívhobbis dolgokban. A technikát németországi kinntlétük alatt tanulta… Furcsa most visszaemlékezni ezekre az időkre, Babszival annyira egyformák vagyunk, csudijól kijövünk! Hiába látogattak haza havonta, rettenetesen hiányzott. Ilyenkor aztán nem győztük agogyönlelgetni őket – én legalábbis mindig igyekeztem feltöltődni Babszi illatával. :-))

Hihetetlen, de sokáig nem tartottam különösebben nehéznek ezt a technikát. Csak ragasztgatni, hagyni száradni, és már pikk-pakk kész is van… Aha, gondoltam én! Tavaly aztán volt szerencsém kipróbálni, és hát elég gyengére sikeredett, még szerencse hogy Babszi besegített. :-))) Szóval egyik karácsonyra kaptam ezt a szépséget.  Bár itt nem látszik, a tetejét sok sok rénszarvas borítja! Az összhatás meg úgy teljes, ha zsúfolásig tömködjük különféle aprósütikkel – teszem azt, diós-marcipános karikákkal! :-)))

Hozzávalók

A tésztához:

• 200 g puha vaj
• 100 g porcukor
• fél vaníliarúd kikapart belseje
• 1 tojás
• 300 g finomliszt
• csipet só
• 100 g darált dió
• 2 ek. tej
• 100 g natúr marcipánmassza

Továbbá:

• csokitallér, mandulaszem és aszalt sárgabarack a díszítéshez
• vaníliás porcukor a szóráshoz

Elkészítése

1. A marcipánmasszát reszeljük le.
2. A porcukrot a vajjal és a vaníliarúd kikapart belsejével keverjük nagyon habosra, majd adjuk hozzá a tojást és egy csipet sót.
3. Szitáljuk át a lisztet, vegyítsük el benne a darált diót.
4. Keverjük a száraz alapanyagokat a vajas masszába, lazítsuk 2 ek. tejjel, majd dolgozzuk bele a lereszelt marcipánt is.
5. Melegítsük elő a sütőt 190°C-ra, töltsük csillagcsővel ellátott habzsákba, és nyomjunk vele köröket. Közepét egy-egy csokitallérral vagy mandulaszemel – esetleg aszalt sárgabarackkal, de ilyenkor ügyeljünk rá, meg ne égjen – díszítsük. Formálhatunk golyókat is, ilyenkor közepükbe mélyedést nyomunk, ide kerül a csokitallér. Kihűtésük után olvasztott csokival díszítjük.
6. Toljuk sütőbe, és 10-12 perc alatt addig süssük, míg a széle pirulni kezd. Helyezzük hűtőrácsra, és még melegen szórjuk meg vaníliás porcukorral.