

Sütimizéria
Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Kókuszos-narancsos kekszek és vérfürdő Erzsébettel
2010. január 31. vasárnap | 10:10 - 1 hozzászólás
Pénteken ismét Ildiékkel plázacicáskodtam, és újfent beültünk mozizni is! Úgy fest, sikerül mindig ráhibáznunk a “kasszasikerekre”, avagy más néven Z-kategóriás gyöngyszemekre. Egy bizti: Hozta a korstílus élethű hangulatát, mert igazi másfélórás kínzóeszközt dobtak piacra, csekély 11 és fél milliós költségvetésből. Persze euróban – szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai a filmdráma. Az egész számomra egy katyvasz volt, ahogy a tényszerű történelmi szálakat összeeresztették a legendával. Nagy misztikum, de tessenek megnézni maguk is. Persze Anna Friel nagyszerűt alakított, és a kamerázó-görkorizó-hegyről_leugró szuperfeltaláló szerzetesek is mosolyra derítettek alkalmasint. Ildinek állítólag egy könnycsepp is legurult az uccsó produkciójukban.
Kaptam egy növényt ajiba, amit locsolni kell! :-)))) Szerelempáfrány helyett mini tuja, tavasszal ki kéne ültetni a kertbe! Csak ki ne harapja egy macska. Tegnap már meg is öntöztem egy kupica vízzel, és duruzsoltam is neki pár kedves szót. :-)
Magam pedig kekszekkel színesítettem az estét, bár igazán tejjel jó ez a nyalánkság! Ripsz-ropsz megvan, nincs is vele sok gond, csak egy pöttyös bögrét és egy literes tejet kell szerválni, mártogatós gyanánt. :-) Mozi után felugrottunk Gabikához, ott folytattuk a csivitelést. Annyira jó volt, úgy hiányoznak…… de legközelebb inkább teaházba megyünk. :-)))))
Hozzávalók két tepsi sütihez
- 60 g puha vaj
- 1 bögre barnacukor
- 2 tojás
- 1 narancs reszelt héja
- másfél bögre liszt
- 2 tk. sütőpor
- 1 bögre kókuszreszelék
- csipet só
- vaníliás porcukor a hempergetéshez
Elkészítése
- Egy nagyobb tálban keverjük habosra a vajat a cukorral, a tojásokkal és a reszelt narancshéjjal.
- A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a sütőport és a sót, majd apránként dolgozzuk a vajas keverékbe.
- Keverjük bele a kókuszreszeléket is.
- Lefedve tegyük a masszát 1 órára hűtőbe, majd formáljunk belőle kisebb gömböket és hempergessük meg vaníliás porcukorban.
- Melegítsük elő a sütőt 150°C-ra. Egymástól 5 cm-es távolságra – jól átalakulnak majd.. :-) – helyezzük őket, sütőpapírral bélelt tepsire. Süssük 15-20 percig, míg a szélük aranysárga lesz, és kókuszillat lengi be a házat. :-)
Tároljuk hűvös, száraz helyen, fénytől védve! Mondjuk dobozban.
Bár úgyis elfogy.
Publikálta: Csenge
Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK
1 hozzászólás » | 1,980 olvasás
Gyümölcsös kiflikék, aranyló kókuszköntösben
2009. november 22. vasárnap | 08:43 - 5 hozzászólás
A drazsépuszik óta érzem. Megveszek a kókuszért! Illatáért, ízéért, no meg imádnivaló borzasságáért! :-))) Így esett aztán meg, hogy pénteken a cukikellékesben kötöttem ki - majd miután kifordultam az ajtón, egy kilóval többet nyomtam. :-))) 500 Ft körül vettem, ami lényegesen olcsóbb a bolti kiszacsis verzióknál. (mindössze 200 g, és 180-200 Ft-ot bizony elkérnek érte!) Jelentem, semmivel sem különb! ….sőt! Erre jobbszeretek ránézni, olyan sokan vannak. :-))) Megnyugvást ad, hogy még néhány kiló aprósüti erejéig kitart a készlet.
És persze csupa-csupa karácsony, nem véletlen a hópihejelzés a sarokban!
Miután több magazinban is rábukkantam a receptre, szükségét éreztem isteni jelnek minősíteni, majd a konyhába masírozni. ;-)) Apróbb változtatásokkal, de elkészült: egy része a látszat miatt fémdobozba került, de most onnan lopkodjuk.
Atya ég, ti is érzitek..? Azthiszem már kókuszillatról képzelgek.
Hozzávalók
A tésztához:
- 275 g finomliszt
- fél tk. sütőpor
- csipet só
- 25 g étkezési keményítő
- 175 g vaníliás porcukor
- 1 tojás
- 175 g puha vaj
- 50 g apróra vágott aszalt sárgabarack
- 50 g kandírozott narancs
- 75 g kókuszreszelék
A tetejére: tej + sárgabarack lekvár + vaníliaeszencia keveréke
A hempergetéshez: kevés kókuszreszelék
A mártogatáshoz: 100 g olvasztott étcsoki (Szerencsi)
Elkészítése
Publikálta: Csenge
Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, karácsony
5 hozzászólás » | 1,438 olvasás





(7 szavazat, átlaga: 4.86)







gyógyulj meg hamar! *fingers cros... 




Tudni mindig könnyebb, de kimondani...az a nehéz.